Pesti Hírlap, 1930. július (52. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-01 / 146. szám

1930. Július 1., kedd, PESTI HÍRLAP 3 Felszabadult a Rajnavidék a megszállástól. Elvonultak az utolsó francia csapatok és bevonták az utolsó trikolort. A felszabadult területek lakossága örömmámorban. — A sötétség beálltával egész Pfalzban kigyultak az örömtüzek. — Pontban éjfélkor megkezdődött a felszabadulási lán»**»­ Wiesbaden, jan. 30. (A Pesti Hírlap tudósító­jának távirata.) A Rajnavidék megszállásának utolsó napján, hétfőn, katonai parádé kéretében vették le a három megszálló állam lobogóját a fő­hadiszállás épületéről, az egykori Wilhelma-szálló­­ról. Tirard főbiztos és a rajnai bizottság tagjai az épület előtt helyezkedtek el. A három lobogó a francia, a belga és az angol nemzeti himnusz hangjai közben került le a palotáról. Ezután az ötszáz főnyi díszőrség díszmenetben elvonult, majd a pályaudvarra ment. A rajnai bizottság tagjai ugyancsak azonnal távoztak Wiesbadenből külön­­vonaton. Mainz, jan. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Két órával azután, hogy Wiesbadenből a rajnai bizottság polgári hatóságai elvonultak, Mainzot, a katonai igazgatás központját is kiürí­tenék. Mainzban székelt Guillaumat tábornok, a­zajmú hadsereg főparancsnoka és így utolsónak az trikolórját vonták be, amely eddig a régi kas­télyon lengett. Félórával előbb az utolsó csapat­test, amely még az egyik mainzi kaszárnyában ta­nyázott a tábori menetfelszereléssel a kastély előtt sorakozott. Ez a csapat már csak mintegy 500 emberből állt. Amikor Guillaumat tábornok tiszt­jei kíséretében végighaladt a mainzi kastély udva­rán, elhangzott a vezényszó: „Aux drapeau!“ A zenekar a Marseillaiset harsogta és lassan eresz­kedett le az utolsó francia zászló. Közvetlenül a csí­k 1­elvonulása után különvonaton Guillaumat is elutazott törzskarával együtt. A közönség, amely a zászló levételét örömkiáltásokkal kísérte, teljesen nyugodtan viselkedett. Nacionalista körökben most i­s megindult a hadjárat azok ellen, akik a Ruhr- és Rajnavidék megszállásának idején el akarták azt szakítani Németországtól. A volt szeparatisták la­kóházain a rendőrség fenyegető plakátokat talált, amelyeket eltávolítottak. Jrainz, jun. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának júb­. 6­". ) Azok -I fr - "i-ia csapatok, amelyek 'Main' hai ih-i-i, ... ■ikor lépték fel a német-francia határt ugyanak­kor bevonultak a városba, a német rendőrök és ezzel a valóságban helyreállt a­ sdürlett, területen a német, szuveréní­­tás, amelyet"a francia trikolor helyébe kitűzött bi­rodalmi zászló hirdet. A rajnavidéki szövetségközi bizottság ugyanis nem tűrte a megszállt területen az országos rendőrséget és a rendőri teendőket csupán városi rendőrség láthatta el, amely alá volt rendelve a megszálló hatóságoknak. Abban a pillanatban, amint az utolsó francia csapatot szállító vonat elhagyta a pályaud­vart, Mainz lakossága hozzáfogott a város és a házak díszítéséhez. Délután öt órára Mainz utcáit mindenfelé zászlók­ és girlandok díszítették és ezrekre rugó , tömeg várta a városháza előtti téren éjfélkor megtartandó felszabadulási ünnep megkezdését. Nemcsak Mainz­ban, de a Rajna megye kisebb helységeiben is cir­kálnak már a­ rendőrök, akik, mint Hessenben mindenütt, zöld egyenruhát viselnek. Ludwigshafen, jan. 30. (A Pesti Hírlap tudósí­tójának távirata.) Pfalz valamennyi városában és falujában zászlók lengenek és mindenütt boldogan készült a lakosság a felszabadulás méltó módon való megünneplésére. A sötétség beálltával mindenütt ki­gyulladtak az örömtüzek és a legtöbb várost fénye­­­­sen kivilágították. Különösen nagy ünnepségre ké­szült Ludwigshafen, Pfalz egyetlen nagyvárosa és Speyer, az országos főváros. Mindkét városban pon­tosan éjfélkor háromszáz zöld egyenruhás állami rendőr vonult a Rajna jobbpartjáról. Speyerben és Ludwigshafenben pontosan 12 órakor a bajor kor­mány képviselője üdvözölte a hídon a rendőrséget. Speyerben éjfélkor m­egkondult a régi dóm hatalmas császárharangja. A birodalmi elnök és a kormány kiáltványa Berlin, jún. 30. A megszállott területek felsza­badulása alkalmával a birodalmi elnök és a biro­dalmi kormány kiáltványt adtak ki, amelyben há­lájukat fejezik ki azok iránt, akik Németország sza­ba­dságáért meghaltak, szenvedtek és áldozatokat hoztak. A porosz kormány és országgyűlés is hasonló felhívást bocsátott ki és különösen a rajnai lakosság hűségéért és állhatatosságáért mond köszönetet. A lapok vezető cikkekben emelik ki a nap nagy jelen­tőségét. Különösen meleg elismeréssel írnak Stie­se­­mann kiemelkedő érdemeiről a felszabadulás körül. A hála jeléül Stiesemann sirján sok koszorút he­lyeztek el A birodalmi gyűlés menete. Berlin, jun. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.)­ A hirodah­­i gyűlés k­éti” - a’k­ócáit tel­jes és tapintatos formában ünnepelte a Rajnavidék fel­szabadd­álm­­ín­tin hívtak össze külön ünnepi ülést, hanem a rövid ünnepség közvetlenül a parlamén napi munkája után következett be. A birodalmi kor­mány tagjai is megjelentek, hogy meghallgassák Loebe birodalmi gyűlési elnök rövid beszédét. A kép­viselők állva hallgatták a beszédet, csupán a kommu­nisták távoztak előzően tüntetően a teremből. A Ház nem volt tele, de csak azért, mert a képviselőknek egy része a Rajnavidéken megtartott ünnepségekre uta­zott. Loebe beszéde nem volt teljesen politikai színezet nélküli, például, amikor arról a célról beszélt, „amelyben valamikor olyan sokan kételkedtek“, vagy amikor az egyre nagyobb bizakodással eltelt állam­­férfiúról beszélt, aki az utolsó akadályokat elsimí­totta, de akit a kegyetlen sors megfosztott attól, hogy a felszabadulás napját megérje. Loebe megemléke­zett a Saarvidékről is, ahol meg kell valósulnia an­nak az elvnek, hogy Németország egész területén ki­­­­vívja a szabadságot és egyenjogúságot. Németország kész az európai népek nagy, békés családjába be­vonulni, amelyben azonban nem lehetnek jogfosztott és háttérbe szorított fiuk. Poincaré gyanúsításai. Pár 11 jun. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának fávirat­a.) Píncaré az Excelsiorban megjelenő heti cik-'n­et ez­­tal a Rajnavidék kiürítésével foglalko­­zk. Nagyon élesen bírálja a német költségvetési po­­n­t,­inként a birodalmi költségvetést, amelyet „az áttekinthetetlenség és elleplezések mesterművének“ nevez. Az örökös költségvetési hiány megölte Stre­­semannt, megrendítette Brüning helyzetét, megbuk­tatta Moldenhauert és a növekedésével a nacionalis­ták óriási győzelmét jelenti, de úgy látszik, hogy a hadsereg szempontjából nem létezik. Gröner tábor­nok mindig többséget tudott találni a birodalmi gyű­lésen önkényes kiadásai számára. Rejtélyes gazdál­kodásával tartalékokat halmoz tiltott fegyverek gyár­tására és a hadiipar támogatására, holott Németor­szág tudja, hogy szomszédai közül egyik sem foglal­kozik támadási tervekkel (?) és elsősorban Francia­­ország újabb bizonyítékát adja békés szándékainak, amikor a Rajnavidéket még határának megerősítése előtt kiüríti. Az olasz-francia ellentétek elsimílása érdekében állítólag sikerrel közvetítenek. London, jún. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) Tekintettel arra, hogy a tengeri fegy­verkezésre és a politikai kérdésekre vonatkozó olasz-francia tárgyalások, amelyeket a londoni le­szerelési értekezlet végén határoztak el, már hóna­pok óta szünetelnek, a párizsi és római angol dip­lomácia fokozott tevékenységhez látott. A közvetítési kísérletek, angol vélemény sze­rint, az utolsó negyvennyolc órában figye­lemreméltó eredménnyel jártak. Briand indokoltnak tartotta, hogy a párizsi olasz nagykövetnek kimerítő és kielégítő felvilágosításo­kat adjon az új fegyverkezési hitelek megoszlásá­ról, ugyancsak megállapították a tuniszi kérdést és a Tunisz és Tripolisz közötti határ módosítása ügyében folytatandó megbeszélések programmját. Grandi olasz külügyminiszter, aki a londoni tengerészeti konferencia alkalmával igen ügye­sen tudott, hatni az angol közvéleményre, vasárnap Rómában, az ottani angol újságírók előtt kijelentette, hogy Olaszország nem tehet a francia-olasz ellentétek elmérgesedéséről. Olaszország­ eddig még nem kapott választ arra az indítványára, hogy állapodjanak meg a flottaparitás kérdésében és Briand Genfben 24 órai meggondolás után elutasította azt az olasz indít­ványt, hogy mindjárt ott jelöljenek ki francia-olasz szakértőkből álló bizottságot, a politikai és gazda­sági kérdések elbírálására. Olaszország barátai az angol sajtóban újabban azt a gondolatot vetették fel, hogy Anglia, tekintettel a francia-olasz viszony elmérgesedésére, éljen a népszövetségi alapszabály 11. cikkével, amelynek értelmében mindenkinek joga van a népszövetségi tanács figyelmét olyan kö­rülményekre felhívni, amelyek a békét veszélyeztet­hetik. A Times, nyilván a várt angol közvetítő­­akcióra való tekintettel, ezt a gondolatot erélyesen visszautasítja és rámutat arra, hogy a népszövet­ségi intervencióval nemcsak Franciaországot és Olaszországot hoznák nagy zavarba, hanem magát a népszövetséget is, mert a francia—olasz feszültség mély gyökerekkel bír és nem olyan konfliktusból fakadt, ame­lyet a Népszövetség gyorsan m­egolzthatna. Az­­Evening Standard megjegyzi hogy a Rajna­vidék kiürítése­ kétségtelenül fokozni fogja Francia­­ország félelmét Németorszá­g jól­an, sőt a né­mi ,'Gyű­lötetnek rí nupot ! ", a f­r mciaország legjobban azzal biztosítaná magya né­metországgal szemben, ha­ gyorsan megl '­kalne Olaszországgal. Néhány kérdés Hendersonhoz Trianonra vonatkozólag. London, jan. 30. Az alsóházban Mander liberális képviselő kérdezte a külügyminisztert, hogy a nép­­szövetség titkársága kapott-e és ha igen, hány hatá­rozatot a magyar reprezentatív testületektől a tria­noni béke dolgában és hajlandó-e érdeklődni aziránt, hogy azok milyen eljáráshoz vezettek. Henderson: Eddig nem értesültem arról, hogy a népszövetség titkársága újabban ilyen határozatokat kapott volna, de érdeklődni fogok. Mander: Nem gondolja-e a külügyminiszter úr, hogy demokratikus kormányrendszer bevezetése Ma­gyarországon lényegesen könnyítené a helyzetet? A külügyminiszter nem válaszolt. Benn indiai államtitkár előadta, hogy a pos­­hawari zavargásokkal kapcsolatban engedetem meg­tagadás miatt életfogytiglani, illetve 15 évi kényszer­­munkára ítélt indiai katonák büntetését az észak­nyugati haderő főparancsnoka is helybenhagyta. Brockway szélsőbaloldali szocialista képviselő az ítéleteket botrányosaknak és vérlázító kegyetlen­ségnek mondotta. A képviselő ezután éles szóvitába kezdett a mi­niszterrel, végül is a speaker háromszor rendreuta­­sította, majd megvonta tőle­ a szót. Ramsay MacDonald miniszterelnök kijelentette, hogy a La Manche csatorna alagútkérdését a mai szavazáson nem tekinti pártkérdésnek, de nem ígéri, hogy a Háznak a kormány álláspontjával esetleg el­lenkező döntésre megváltoztatná érett megfontolá­son alapuló elhatározását Mac­Donald po­l­itikai, gazdasági és katonai okokból ejte­­­zi a La Manche alagút építés­e. London, jan. 30. Az alsóházban Thurtle szocia­lista képviselő a La Manche-csatorna megépítéséről szóló javaslatát indokolva kifejtette, hogy a terv félszázad óta küzd az elavult bürokretikus és kato­nai előítéletekkel. Jó az ideje, hogy a nép érvényt szerezzen akaratának. Pető konzervatív képviselő ugyancsak a meg­építést sürgette és utalt a várható nagy idegenfor­galomra. MacDonald miniszterelnök válaszában kifej­tette, hogy kezdetben ő is az alagút híve volt. A ka­tonai szakértőknek ebben az ügyben nem­ szabad az utolsó szót kimondaniuk, de az alagút nem kizárólag gazdasági kérdés. Az angol szigeteknek a francia partokkal való ös­­vekötése kiszámíthatatlan politikai, gazdasági és katonai változásokkal járnak. A pénzügyi részt illetőleg a kormán hagy­hatná meggondolatlanul jóvá az el .- “..tér­séges óriási összegek kockáztatásé,. sik­telenség esetén legalább is az erkölc­sség viselné. Az ügy diplomáciai és politika kezmé­nyeit is alaposan megfontolva, az ország il politi­­kájának vezetői kijelentették, hogy az atl­st meg­építése egyáltalában nem könnyítené meg,­olo­­m­áciai ügyek vezetését. A katonai körök nézete szerint a Csatorna lé­tezése újabb háborúban nem volna előnyös, még ha a legközelebbi szomszéd állam mag­ia szövetségese volna is. Egyhangú felfogás szerint az ország jelenlegi föld­rajzi helyzete különösen kedvez a békés politikának. Ezért kéri az eredeti döntés fenntartását. Az alsóház a La Manche-csatorna alagútjának megépítését pártoló javaslatot 179 szavazattal 172 ellen elutasította. Királyi kézirattal berekesztették a román parla­entet. Bukarest, jan. 30. (A Pesti Hírlap tudósító­jának távirata.) Maniu miniszterelnök hétfőn a kamara és a szenátus ülésein fölolvasta a parla­ment ülésszakát berekesztő királyi kéziratot. A kézirat, amely szokatlanul hosszú, méltatja a tör­vényhozó testületek közigazgatási, pénzügyi, gaz­dasági és katonai téren végzett figyelemreméltó munkáját. Említést tesz a kézirat a hágai és pá­rizsi értekezletekről, majd így folytatódik: „Az 19­26. január 4-i aktus megsemmisítésével önök, mint a nemzet képviselői, visszahelyezték az ural­kodóházat a törvényes trónöröklés megdönthetet­len alapjára. Uralkodásomban az a vágy tölt el, hogy népemet munkával s bölcseséggel, az igaz­ság és a törvények tiszteletben tartásával, szorga­­lomm­al és éréi­­vel vezessem a jövő felé vivő törté­nelmi utón A király végül köszönetet mond­ a ré­­szenszín­ács tagjainak, különösen Miklós herceg­nek, munkásságukért. Maniu miniszterelnök még az éjsz­ka folyamán Erdélybe utazott, ahol sza­badságát fogja tölteni.

Next