Pesti Hírlap, 1930. július (52. évfolyam, 146-172. szám)
1930-07-01 / 146. szám
1930. Július 1., kedd, PESTI HÍRLAP 3 Felszabadult a Rajnavidék a megszállástól. Elvonultak az utolsó francia csapatok és bevonták az utolsó trikolort. A felszabadult területek lakossága örömmámorban. — A sötétség beálltával egész Pfalzban kigyultak az örömtüzek. — Pontban éjfélkor megkezdődött a felszabadulási lán»**» Wiesbaden, jan. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Rajnavidék megszállásának utolsó napján, hétfőn, katonai parádé kéretében vették le a három megszálló állam lobogóját a főhadiszállás épületéről, az egykori Wilhelma-szállóról. Tirard főbiztos és a rajnai bizottság tagjai az épület előtt helyezkedtek el. A három lobogó a francia, a belga és az angol nemzeti himnusz hangjai közben került le a palotáról. Ezután az ötszáz főnyi díszőrség díszmenetben elvonult, majd a pályaudvarra ment. A rajnai bizottság tagjai ugyancsak azonnal távoztak Wiesbadenből különvonaton. Mainz, jan. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Két órával azután, hogy Wiesbadenből a rajnai bizottság polgári hatóságai elvonultak, Mainzot, a katonai igazgatás központját is kiürítenék. Mainzban székelt Guillaumat tábornok, azajmú hadsereg főparancsnoka és így utolsónak az trikolórját vonták be, amely eddig a régi kastélyon lengett. Félórával előbb az utolsó csapattest, amely még az egyik mainzi kaszárnyában tanyázott a tábori menetfelszereléssel a kastély előtt sorakozott. Ez a csapat már csak mintegy 500 emberből állt. Amikor Guillaumat tábornok tisztjei kíséretében végighaladt a mainzi kastély udvarán, elhangzott a vezényszó: „Aux drapeau!“ A zenekar a Marseillaiset harsogta és lassan ereszkedett le az utolsó francia zászló. Közvetlenül a csík 1elvonulása után különvonaton Guillaumat is elutazott törzskarával együtt. A közönség, amely a zászló levételét örömkiáltásokkal kísérte, teljesen nyugodtan viselkedett. Nacionalista körökben most is megindult a hadjárat azok ellen, akik a Ruhr- és Rajnavidék megszállásának idején el akarták azt szakítani Németországtól. A volt szeparatisták lakóházain a rendőrség fenyegető plakátokat talált, amelyeket eltávolítottak. Jrainz, jun. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának júb. 6". ) Azok -I fr - "i-ia csapatok, amelyek 'Main' hai ih-i-i, ... ■ikor lépték fel a német-francia határt ugyanakkor bevonultak a városba, a német rendőrök és ezzel a valóságban helyreállt a sdürlett, területen a német, szuverénítás, amelyet"a francia trikolor helyébe kitűzött birodalmi zászló hirdet. A rajnavidéki szövetségközi bizottság ugyanis nem tűrte a megszállt területen az országos rendőrséget és a rendőri teendőket csupán városi rendőrség láthatta el, amely alá volt rendelve a megszálló hatóságoknak. Abban a pillanatban, amint az utolsó francia csapatot szállító vonat elhagyta a pályaudvart, Mainz lakossága hozzáfogott a város és a házak díszítéséhez. Délután öt órára Mainz utcáit mindenfelé zászlók és girlandok díszítették és ezrekre rugó , tömeg várta a városháza előtti téren éjfélkor megtartandó felszabadulási ünnep megkezdését. Nemcsak Mainzban, de a Rajna megye kisebb helységeiben is cirkálnak már a rendőrök, akik, mint Hessenben mindenütt, zöld egyenruhát viselnek. Ludwigshafen, jan. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Pfalz valamennyi városában és falujában zászlók lengenek és mindenütt boldogan készült a lakosság a felszabadulás méltó módon való megünneplésére. A sötétség beálltával mindenütt kigyulladtak az örömtüzek és a legtöbb várost fényesen kivilágították. Különösen nagy ünnepségre készült Ludwigshafen, Pfalz egyetlen nagyvárosa és Speyer, az országos főváros. Mindkét városban pontosan éjfélkor háromszáz zöld egyenruhás állami rendőr vonult a Rajna jobbpartjáról. Speyerben és Ludwigshafenben pontosan 12 órakor a bajor kormány képviselője üdvözölte a hídon a rendőrséget. Speyerben éjfélkor megkondult a régi dóm hatalmas császárharangja. A birodalmi elnök és a kormány kiáltványa Berlin, jún. 30. A megszállott területek felszabadulása alkalmával a birodalmi elnök és a birodalmi kormány kiáltványt adtak ki, amelyben hálájukat fejezik ki azok iránt, akik Németország szabadságáért meghaltak, szenvedtek és áldozatokat hoztak. A porosz kormány és országgyűlés is hasonló felhívást bocsátott ki és különösen a rajnai lakosság hűségéért és állhatatosságáért mond köszönetet. A lapok vezető cikkekben emelik ki a nap nagy jelentőségét. Különösen meleg elismeréssel írnak Stiesemann kiemelkedő érdemeiről a felszabadulás körül. A hála jeléül Stiesemann sirján sok koszorút helyeztek el A birodalmi gyűlés menete. Berlin, jun. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A hirodahi gyűlés kéti” - a’kócáit teljes és tapintatos formában ünnepelte a Rajnavidék felszabaddálmíntin hívtak össze külön ünnepi ülést, hanem a rövid ünnepség közvetlenül a parlamén napi munkája után következett be. A birodalmi kormány tagjai is megjelentek, hogy meghallgassák Loebe birodalmi gyűlési elnök rövid beszédét. A képviselők állva hallgatták a beszédet, csupán a kommunisták távoztak előzően tüntetően a teremből. A Ház nem volt tele, de csak azért, mert a képviselőknek egy része a Rajnavidéken megtartott ünnepségekre utazott. Loebe beszéde nem volt teljesen politikai színezet nélküli, például, amikor arról a célról beszélt, „amelyben valamikor olyan sokan kételkedtek“, vagy amikor az egyre nagyobb bizakodással eltelt államférfiúról beszélt, aki az utolsó akadályokat elsimította, de akit a kegyetlen sors megfosztott attól, hogy a felszabadulás napját megérje. Loebe megemlékezett a Saarvidékről is, ahol meg kell valósulnia annak az elvnek, hogy Németország egész területén kivívja a szabadságot és egyenjogúságot. Németország kész az európai népek nagy, békés családjába bevonulni, amelyben azonban nem lehetnek jogfosztott és háttérbe szorított fiuk. Poincaré gyanúsításai. Pár 11 jun. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának fávirata.) Píncaré az Excelsiorban megjelenő heti cik-'net eztal a Rajnavidék kiürítésével foglalkozk. Nagyon élesen bírálja a német költségvetési pont,inként a birodalmi költségvetést, amelyet „az áttekinthetetlenség és elleplezések mesterművének“ nevez. Az örökös költségvetési hiány megölte Stresemannt, megrendítette Brüning helyzetét, megbuktatta Moldenhauert és a növekedésével a nacionalisták óriási győzelmét jelenti, de úgy látszik, hogy a hadsereg szempontjából nem létezik. Gröner tábornok mindig többséget tudott találni a birodalmi gyűlésen önkényes kiadásai számára. Rejtélyes gazdálkodásával tartalékokat halmoz tiltott fegyverek gyártására és a hadiipar támogatására, holott Németország tudja, hogy szomszédai közül egyik sem foglalkozik támadási tervekkel (?) és elsősorban Franciaország újabb bizonyítékát adja békés szándékainak, amikor a Rajnavidéket még határának megerősítése előtt kiüríti. Az olasz-francia ellentétek elsimílása érdekében állítólag sikerrel közvetítenek. London, jún. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Tekintettel arra, hogy a tengeri fegyverkezésre és a politikai kérdésekre vonatkozó olasz-francia tárgyalások, amelyeket a londoni leszerelési értekezlet végén határoztak el, már hónapok óta szünetelnek, a párizsi és római angol diplomácia fokozott tevékenységhez látott. A közvetítési kísérletek, angol vélemény szerint, az utolsó negyvennyolc órában figyelemreméltó eredménnyel jártak. Briand indokoltnak tartotta, hogy a párizsi olasz nagykövetnek kimerítő és kielégítő felvilágosításokat adjon az új fegyverkezési hitelek megoszlásáról, ugyancsak megállapították a tuniszi kérdést és a Tunisz és Tripolisz közötti határ módosítása ügyében folytatandó megbeszélések programmját. Grandi olasz külügyminiszter, aki a londoni tengerészeti konferencia alkalmával igen ügyesen tudott, hatni az angol közvéleményre, vasárnap Rómában, az ottani angol újságírók előtt kijelentette, hogy Olaszország nem tehet a francia-olasz ellentétek elmérgesedéséről. Olaszország eddig még nem kapott választ arra az indítványára, hogy állapodjanak meg a flottaparitás kérdésében és Briand Genfben 24 órai meggondolás után elutasította azt az olasz indítványt, hogy mindjárt ott jelöljenek ki francia-olasz szakértőkből álló bizottságot, a politikai és gazdasági kérdések elbírálására. Olaszország barátai az angol sajtóban újabban azt a gondolatot vetették fel, hogy Anglia, tekintettel a francia-olasz viszony elmérgesedésére, éljen a népszövetségi alapszabály 11. cikkével, amelynek értelmében mindenkinek joga van a népszövetségi tanács figyelmét olyan körülményekre felhívni, amelyek a békét veszélyeztethetik. A Times, nyilván a várt angol közvetítőakcióra való tekintettel, ezt a gondolatot erélyesen visszautasítja és rámutat arra, hogy a népszövetségi intervencióval nemcsak Franciaországot és Olaszországot hoznák nagy zavarba, hanem magát a népszövetséget is, mert a francia—olasz feszültség mély gyökerekkel bír és nem olyan konfliktusból fakadt, amelyet a Népszövetség gyorsan megolzthatna. AzEvening Standard megjegyzi hogy a Rajnavidék kiürítése kétségtelenül fokozni fogja Franciaország félelmét Németország jólan, sőt a némi ,'Gyűlötetnek rí nupot ! ", a fr mciaország legjobban azzal biztosítaná magya németországgal szemben, ha gyorsan megl 'kalne Olaszországgal. Néhány kérdés Hendersonhoz Trianonra vonatkozólag. London, jan. 30. Az alsóházban Mander liberális képviselő kérdezte a külügyminisztert, hogy a népszövetség titkársága kapott-e és ha igen, hány határozatot a magyar reprezentatív testületektől a trianoni béke dolgában és hajlandó-e érdeklődni aziránt, hogy azok milyen eljáráshoz vezettek. Henderson: Eddig nem értesültem arról, hogy a népszövetség titkársága újabban ilyen határozatokat kapott volna, de érdeklődni fogok. Mander: Nem gondolja-e a külügyminiszter úr, hogy demokratikus kormányrendszer bevezetése Magyarországon lényegesen könnyítené a helyzetet? A külügyminiszter nem válaszolt. Benn indiai államtitkár előadta, hogy a poshawari zavargásokkal kapcsolatban engedetem megtagadás miatt életfogytiglani, illetve 15 évi kényszermunkára ítélt indiai katonák büntetését az északnyugati haderő főparancsnoka is helybenhagyta. Brockway szélsőbaloldali szocialista képviselő az ítéleteket botrányosaknak és vérlázító kegyetlenségnek mondotta. A képviselő ezután éles szóvitába kezdett a miniszterrel, végül is a speaker háromszor rendreutasította, majd megvonta tőle a szót. Ramsay MacDonald miniszterelnök kijelentette, hogy a La Manche csatorna alagútkérdését a mai szavazáson nem tekinti pártkérdésnek, de nem ígéri, hogy a Háznak a kormány álláspontjával esetleg ellenkező döntésre megváltoztatná érett megfontoláson alapuló elhatározását MacDonald politikai, gazdasági és katonai okokból ejtezi a La Manche alagút építése. London, jan. 30. Az alsóházban Thurtle szocialista képviselő a La Manche-csatorna megépítéséről szóló javaslatát indokolva kifejtette, hogy a terv félszázad óta küzd az elavult bürokretikus és katonai előítéletekkel. Jó az ideje, hogy a nép érvényt szerezzen akaratának. Pető konzervatív képviselő ugyancsak a megépítést sürgette és utalt a várható nagy idegenforgalomra. MacDonald miniszterelnök válaszában kifejtette, hogy kezdetben ő is az alagút híve volt. A katonai szakértőknek ebben az ügyben nem szabad az utolsó szót kimondaniuk, de az alagút nem kizárólag gazdasági kérdés. Az angol szigeteknek a francia partokkal való ösvekötése kiszámíthatatlan politikai, gazdasági és katonai változásokkal járnak. A pénzügyi részt illetőleg a kormán hagyhatná meggondolatlanul jóvá az el .- “..térséges óriási összegek kockáztatásé,. siktelenség esetén legalább is az erkölcsség viselné. Az ügy diplomáciai és politika kezményeit is alaposan megfontolva, az ország il politikájának vezetői kijelentették, hogy az atlst megépítése egyáltalában nem könnyítené meg,olomáciai ügyek vezetését. A katonai körök nézete szerint a Csatorna létezése újabb háborúban nem volna előnyös, még ha a legközelebbi szomszéd állam magia szövetségese volna is. Egyhangú felfogás szerint az ország jelenlegi földrajzi helyzete különösen kedvez a békés politikának. Ezért kéri az eredeti döntés fenntartását. Az alsóház a La Manche-csatorna alagútjának megépítését pártoló javaslatot 179 szavazattal 172 ellen elutasította. Királyi kézirattal berekesztették a román parlaentet. Bukarest, jan. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Maniu miniszterelnök hétfőn a kamara és a szenátus ülésein fölolvasta a parlament ülésszakát berekesztő királyi kéziratot. A kézirat, amely szokatlanul hosszú, méltatja a törvényhozó testületek közigazgatási, pénzügyi, gazdasági és katonai téren végzett figyelemreméltó munkáját. Említést tesz a kézirat a hágai és párizsi értekezletekről, majd így folytatódik: „Az 1926. január 4-i aktus megsemmisítésével önök, mint a nemzet képviselői, visszahelyezték az uralkodóházat a törvényes trónöröklés megdönthetetlen alapjára. Uralkodásomban az a vágy tölt el, hogy népemet munkával s bölcseséggel, az igazság és a törvények tiszteletben tartásával, szorgalommal és éréivel vezessem a jövő felé vivő történelmi utón A király végül köszönetet mond a részenszínács tagjainak, különösen Miklós hercegnek, munkásságukért. Maniu miniszterelnök még az éjszka folyamán Erdélybe utazott, ahol szabadságát fogja tölteni.