Pesti Hírlap, 1930. július (52. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-11 / 155. szám

1980. Julius 11., péntek. PESTI HÍRLAP Pusztaszabolcs, — öt perc! — Pusztaszabolcs, — öt perc! — Kávét tessék! Kávét tessék! — Sör nincs? — dörgi egy rekedt hang vala­honnan a föld gyomrából s a legközelebbi fülke ajk­rájában megjelenik pirossal szegett hálóingben Silenus istenség. Hasa úgy áll a mell kettős dombja alatt, mintha ki akarna ugrani a nadrágból, ez háromnegyed részben sikerül is neki, mire a le­süllyedt köre, beérve a ránehezedő fertállyal, gör­csös igyekezettel kapaszkodik meg elől-hátul a csí­pőkben s vékonyabban s kérve­ kéri a sorsot, hogy el ne veszítsék. — Sör nincs? — ismétli mardosó tü­relmetlenséggel a hal tulajdonosa s mohó ádám­csutkával nyeregeti a két mássalhangzó közé szo­rult nedvességet. Napégett arcán verejtékpatakok folynak, nagy rézvörös orra süt, mint az üstökös, s lázban égő fekete szemei szívós reménykedéssel ku­tatnak az állomás sínpárjai közt egy krigli sör után. —■ Kávét tessék! — kiáltja a mezítlábas „pin­cér“. — Tessék egy pohár kávét! — Nem kell! —* legyint elutasító mozdulattal a puszták fia. — Sört akarok inni. Küldd ide nekem a söröst. — Az messze van, — mondja a gyerek. — Mire ideér a sörrel, elmegy a vonat. Tessek inkább egy pohár kávét. — Ördög vigyen el kávéstul! Hallod? Eredj már a pokolba a kávéddal! — Én nem bánom, de uraságod szomjan fog maradni. Eladta kölyke! Add hát ide azt a kávét!... — .... Sört tessék!... Sört!... —­ Nem mondtam?! És ez a csirkefogó meg­itatta velem a kávéját. Hogy nyakaljak én most már a kávé után sört? Hogy még fiz Ak­ért? Egy felet se, te semmirekellő. Elrontottad a szám ízét ezzel a hitvány m­acskapocsétával. — Sörös! Hé, sörös! Hova szalad a világba? Gyorsan egy kriglit véli Várjon! Egynél nem Szoktam megállni... Ühl . . . Jó sör .. . Kőbányai ... A hőfoka is . .. E . . . h .... e . . . h . . . No még egyet . .. E.. . h . .. e ... h . . . Ne mondja senki, hogy nincs összekötő kapocs az emberek között A harmadik krigli­utna már ott áll a hasbaszabott törzsfő mögött a kalauz, a vonat­­vezető, két hordár s egy csomó utas. Nézik, elérzé­­kenyülve nézik, mint az emberiség közkincsét. Mert hiába! Jól esik az ilyen pompás torkú embert meg­bámulni. A megcsodált silén, akiről most már bizonyos, hogy Bacchussal is közeli rokonságot tart, nem ha­ragszik meg az elismerésért. Szünet közben, am­ig lélekzetet vesz, mosolyogva néz jobbra-balra, szeme felüdülten ragyog, vastag bajszáról rongyokban hull a tajték s két húsos füle kortyonként fel s alá járva mondogatja: — Igen . . . emberek vagyunk! — Uraságod biztosan még nem ivott sört,­­­­kezdi a beszélgetést a kalauz, aki a bámulók közül is kiválik leplezetlen csodálatával. — Régen, m­int kegyesen a kriglik királya.­­ Tegnap este. Éjjel ugyanis bort ittunk. Most már semmi se állhatja útját az ismerke­désnek. — Hát éjjel is volt valami? — kérdezik egy­szerre hárman is a nézőközönségből. — Volt ám. Reggelig. Nem is tudom, hogy ke­rült rám ez a hálóing. Valaki biztosan le akart fektetni. De ez nem az én hálóingem. No csak még egy kriglit. Jól esik. E...h...e...h... — Valami mulatság volt? — Mulatság? Fenét mulatság. — Csata! Véres csata. Huszonöt év óta nem jártam erre. Tudták, hogy jövök. Lehúztak a vonatról. Az ördögbe is! Nem szeretem, ha többet kell innom, mint amennyi belém fér. No csak még egy kriglit. Azt hiszem, fel kéne robbannom, ha az a kis sör nem volna. E... h ,•*, e...h... —* És hol volt a* a mulatság? — Tudja fene. Valami vendéglőben kezdtük, de­ aztán máshová mentünk. Engem egy idősebb me­nyecske mellé ültettek. De erről nem szeretek be­szélni. — A menyecskéről? — Arról. A menyecskéről. Ostobaság! Szé­­gyelem magam. Van még abban a jégszekrényben? Amíg ebből iszom, kimegy az eszemből, hogy tulaj-­í­donképpen pirulnom kellene ... — A menyecske miatt? — E...h... Persze, hogy amiatt... Mondom: melléje ültettek. Jól megtermett jószág volt a szen­tem. Kilóra se sokkal kevesebb, mint fontra. De ezt szeretem. Utálom az olyan rokkát, aminek se a fája, se kóca. Magam is kiteszek néhány köblöt, jól tu­dora, de nem keserűséért jön az ember a világra. Hát ezzel nem is lett volna baj. — Hát akkor? — No csak még abból a sörből. Ne sajnálja tőlem, fiam. Annak is nagyobb öröm, ha ilyen mezei ember issza, mintha valami városi vigéc hátgerin­cén kéne lecsurognia... Ahm... Tetszik nekem, hogy értenek a hűtéséhez... Ne menjen még el, fiam. Ilyen vevő úgy sincs több Szabolcson. Hát hogy mit is mondtam? Igen, melléje ültettek. A me­nyecske mellé. Jó formája volt. Akár az érett asztag. S beszélt hozzá, mint a cséplőgép. Kikérdezett az mindenről. Hogy kik laktak akkor, huszonöt év előtt, ezen a vidéken? Ki tetszett akkor nekem leg­jobban a lányok között? Kis a többi, meg a többi.. Hát én meg felelek, ha kérdeznek, elmondtam neki mitident, ami az eszembe jutott s kiböktem azt is hogy a többi között Kovács Piroska is igen ked­vemre való leányzó volt. Hogy nem tudott a nya­valya görcsöt kötni a nyelvemre!... Sört! — Hát ha egyszer kérdezték . . . —... Ez az ... Hogy kérdeztek ... A me­nyecske mindegyre csak Kovács Piroska felől.Ő kérde­zősködött. Hogy milyen lány volt? Hogy s mint vol­tam vele? Volt-e szerelem? Szóval már ami az as­szonyokat érdekli. De mindig csak Kovács Piroská­ról . . . Mit akar ez azzal a Kovács Piroskával? — gondoltam magamban, de csak úgy homályosan, mert hátfelől öntötték­­­­elém­ a b­ort, s az asszony is unszolt, hogy feleltek már a kérdéseire, mert na­gyon érdekli őt az a Kovács Piroska . . . Fene a fenébe, hét én aztán ki is pukkoltam a batyut s el­mondtam neki mindent, amit tudtam, meg amit nem is tudtam Kovács Piroskáról. Hogy itt, ott ta­­lálkozgattunk Itt csókoltam meg éri ott csókolt meg ő, itt volt az éjjeli zene, ott volt az erdei séta ... — Tovább! ToVÁbb! — sürgeten egész kábab­an a* asszony . . . Hát én m­eg folytattam . . . Hogy folt irtam­ neki én, mit irt nekem 6. Hogy milyen na­gyon bele voltam szerelmesellve, d® ő még jobban énbelém, hogy milyen süket volt a nagyanyja » hogy annak kellett volna vigyáznia ránk, meg a fene tudja még, hogy mit . . . Elég az hozzá, hogy amikor aztán lefestettem hetedsziglen, olykor egy­szerre csak feláll az asszony s azt mondja: - Kö­szönöm, kedves uram, sohse folytassa tovább! fia vagyok és a Kovács Piroska!... Azzal úgy nullá­gyott, mint a cigány a ragyát... Sört! Általános megrökönyödés a sínek között.­­— A szentyit neki! — mondja fejcsóválva a kalauz. — . . . Aj, nem is jó beszélni róla. — Gyalázat! Most meg nem állok a Balatonig. Beleülök nyakig Aszórónál s az ujjamat se dugom elő, m­ig ki nem húzza egy cseppig a szégyenemet. De ez a sör, isten­­uccse, jól esett! Szólt s letette az utolsó kriglit, számszerint a kilencediket, azután szetett , s amint félakóval megnövekedett hassal s félarasszal lejebb szorított nadrággal fellépett a vonat hágcsójára, maga volt a megtestesült gyámoltalanság. A vonat pedig fügyente, s vilté szegény em­bert, a hasát, a kilenc krigli són s a benne fuldokló tenger bánatot a tisztulás vize­­n ftalaton feje! Maróthy Jenő. Napbarnított, egészséges lesz a be tt, ha lég- és napfürdők előli NIVER CHEME­­ dömött be * testet. Borús ég eseten is, mert a sail es a lew*.­, maga is barnít. A testnek azonban közvetlen napsugárzás en­­tőben száraznak kell lennie! Kis előbb Jól be kell döntsölni a Niven-krémmel! Ezzel csökkenti a fájdalmas leégés veszeda­­mát. Az eucen­t, amely a Siven-krém sajátos alkotóanyag-­, lehetővé teszi. Hogy a krém önnyen belvódjék a hilrbe Csak a jól felszívódott Nivea-kroat fejti ki védfi hatását MINDENÜTT KAPHATÓI Dobozonként P­­ 50-től P 3 20-ig Tubusonként P 1-től I* J.60-ig Beiersdorf A Co. A. G. magyarországi vezérképviselő! Budapest, V., Rudölf-rakpart to. bits CMCfárAünföflJC­Y­­­A/mjxdCA M&rv | MA AUTO —-----: / 1 \ ■““MERCEDES-BEHZ—(Aj 7 Újabb letartóztatás a csendőrségi építkezések bűnügyében. A csendőrségi építkezések bűnügyében most, váratlan fordulat, történt. Az ügyészség letar­tóztatta Auguszt József kömnyveárítészért. Tulajdon­­képen Auguszt ennek a szövevényes bűnügynek a ..címszereplője", mert a hivatalos kezelés során a kir. ügyészségen az első naptól kezdve úgy t ártják nyilván az egész ügyet, mint „Auguszt József és tár­sai bűnügyét". A „társai“ alatt Littke­ Kásmért, Ha­­lasy Gelolt és Vay Kásmért kell érteni, akiket már korábban letartóztattak és most a Markó­ utcai fog­házba került negyedik letartóztatottjaként ennek az ügynek az elsőrendű gyanúsított, Auguszt József is­. Amikor a csendőrügyészség letartóztatta Balásy László csendőrgazdászati századost, a belügyminisz­tériumban elkövetett visszaélések miatt, az ő vallo­mása alapján került először szóba Auguszt József neve. Amikor Balásy László a különböző csendőrségi építkezések ügyével kapcsolatosan vallott és őszinte beismerő vallomásában megemlített bizonyos épít­kezéseket, szóba hozta a paksi csendőrségi kaszárnya építkezését is. Auguszt úgy jutott a palui építkezési megbí­záshoz, hogy először őt megvesztegette és az így szerzett összeköttetéssel utaltatott ki ma­gának olyan összegeket is, amelyek Valóban nem jártak neki. Az elmúlt hetekben ismételten kihallgatta az ügy referens ügyésze, vitéz dr. Széchy István a kőműves­mestert. Auguszt József minden alkalommal tagadta, hogy megvesztegette volna Bajásyt, vagy bárki mást és hogy része volna bármilyen visszaélésben is. Azt hangoztatta, hogy a paksi csendőrlaktanyára szabályszerűen pályázott és mivel ő volt a legol­csóbb, azért bízták rá az építkezést. Auguszt tagadásával szemben nem volt a kir. ügyészsgnek a kezében más bizonyíték, mint Balásy önmagát is vádoló terhelő vallomása. Különböző tanukat hallgattak ki az ügyben és mert az ügy nyomozása során előtérbe került Halasy és Vay Kázmér személye, félretették a paksi építkezés ak­táit. Auguszt Józsefet, amikor legutóbbi kihallga­tása alkalmával elbocsátották a kir. ügyészségről, szigorúan figyelmeztették, hogy mivel gyanúsított­ként kezelik az ügyben és bármikor szükség lehet további kihallgatására, nem szabad eltávoznia Buda­pestről, mert h­a eltávozik, a letartóztatás veszélyének teszi ki magát. Ahányszor eddig Auguszt kihallgatá­sára szükség volt, sürgős idézést küldtek neki és ő minden alkalommal azonnal meg is jelent a kir. ügyészségen. Most újra szükség lett volna Augusztra, el is küldték neki az idézést, de a detektív nem­ tudta a­zt átadni, mert Auguszt­ József nem tartózkodott oda­haza. A detektív jelentette Széchy ügyésznek, hogy Auguszt Mohács­ utca 1. számú házban levő lakásait nem található és hozzátartozói közlése szerint a fő­városban sincs, hanem vidékre utazott. Mivel a tila­lom ellenére Auguszt mégis elhagyta a főváros te­rületét, az ügyészség intézkedett, hogy vidéki tartóz­kodási helyén a csendőrök vegyék őrizetbe és kísér­jék azonnal Budapestre. A csendőrök az utasításnak eleget is tettek és Auguszt Józsefet Budapestre hozva, azonnal bekísérték a Markó­ utcai fogházba, ahol a soros ügyész a csütörtökre virradó éjszaka elhelyeztet­te az egyik cellában. Csütörtökön reggel Széchy ügyész maga elé ve­zettette Auguszt Józsefet és kihirdette előtte a letar­­tóztatási végzést. A királyi ügyészség Auguszt Józsefet a paksi csendőrlaktanya építkezéseiel kapcsolatosan elkövetett meg­vesztegetés és közokirathamisítás gyanúja miatt helyezte letartóztatásba. A letartóztatási végzés kihirdetése után az ügyész Auguszt elé tárta azokat az ifjabb bizonyíté­kokat, amelyek a legutóbbi kihallgatása óta kerültek az ügyészség birtokába. Auguszt továbbra is tagadta, hogy megvesztegette volna Balásyt és teljes ártatlan­ságát hangoztatta az okirathamisításokkal kapcsolat­ban is. A Margit-kerti katonai fogházból már a kora reggeli órákban átkísérték a Markó-utcába Balásy László csendőrszázadost és Széchy ügyész szembesí­tette Auguszt Józseffel. A szembesítés eredménytelenün­ végződött, mert­ Balásy szemébe mondta mindazokat a vádakat, amelyeket már eddig is elmondott, Auguszt azonban mindezt valótlannak mondotta. As eredménytelen szembesítés után Auguszt Józsefet visszakísérték a fogházba. Az újabb letartóztatással kapcsolatosan dr. Baróthy Pál főügyész, a budapesti kir. ügyészség jelenlegi vezetője, a következő hivatalos jelentést adta ki: „A megvesztegetés és csalás bűntettei miatt Au­guszt József és társai ellen indított bűnügyben a bu­dapesti királyi ügyészség Auguszt József kőmívesmes­­ter, gyanúsított budapesti lakost, a paksi csendőr­laktanya építésével kapcsolatban a Btk. 391. szaka­szába ütköző és a Btk. 392. szakasza szerint minősülő közokirathamisítás bűntettének, valamint, a Btk­.­­467. szakaszába ütköző és a Btk. 369. szakaszának 3-ik pontja szerint minősülő megvesztegetés bűntettének alapos gyanúja miatt előzetes letartóztatásba he­lyezte.“

Next