Pesti Hírlap, 1931. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-21 / 16. szám

4 PESTI HÍRLAP 1931. január 21., szerda Élete és politikai pályafutása. Küzdelmes élet, mozgalmas politikai pályafutás jutott osztályrészéül Beniczky Ödönnek. Zólyom­­m­egyében született, 1878-ban és középiskoláinak el­végzése után az egyetem bölcsészeti karán folytatta tanulmányait. Erős vonzódást érzett a klasszikus nyelvekhez és a latin és görög nyelvben való kiváló képzettsége alapján pályáján nagy jövőt jósoltak is neki Azonban nem így történt, mert hajlama, tem­peramentuma a­, újságírás felé irányították. A régi néppárt lapjának, az Alkotmánynak lett súlyos tollú publicistája. A lap hasábjain megjelent bátorhangú, harcos cikkei elismerést és népszerűséget szereztek számára. Mint a néppárt küzdelmeinek tevékeny részese, rövidesen szerepet kapott az aktív politikai pá­lyán is. 1906-ban Rózsahegyen Szobor volt tót mi­niszterrel szemben nagy szótöbbséggel képviselővé választották. Akkori parlamenti szereplésének élén­­kebb eseményei voltak az önálló bank­harc idején a függetlenségi párttal vívott küzdelmei. Az 1910. évi képviselőválasztások idején fel nem lépett, de tovább folytatta újságírói munkásságát. A háború előtti idő­ben mozgalmas szerepe volt abban a parlamenti ki­­vezetteté­sekkel kapcsolatos híres afférban, amelynek az lett a következménye, hogy a tisztek felsőbb utasí­tásra kiléptek a Nemzeti Kaszinóból. Az affér alapja az volt, hogy több képviselő Gerő őrnagytól megta­gadta a lovagias elégtételt. Rendkívül kiéleződött harc folyt ekkor a katonaság és a polgárság között, amelynek oldalán Beniczky az első vonalban küzdött. A háború alatt egy esztendőt az orosz fronton töltött, ahonnan lefagyott lábakkal került haza. 1917-ben került ismét bele az aktív politikai életbe: az Eszterházy-kormány Esztergom és Bars vármegyék főispánjává nevezte ki. A forradalom ki­törésének első napjaiban vált meg állásától, a kom­munizmus idején azután menekülnie kellett Bécsbe ment ahol csatlakozott és teljes erejével vett részt a gróf Bethlen István vezetése alatt álló ellenforra­­­dalmi mozgalomban. Az alkotmányosság helyreállása után ismét aktívabban kapcsolódott bele a politikai életbe. A Friedrich-kormányban előbb belügyi állam­titkár, majd belügyminiszter lett és ezt a pozícióját megtartotta a Huszár-féle koncentrációs kabinetben is. Belügyminisztersége idején fontos tevékenység ju­tott Beniczkynek az akkori zavaros időkben. Ő irá­nyította az első nemzetgyűlési képviselőválasztáso­kat. Arra az időre estek azok az itt-ott súlyosabb természetű atrocitások, amelyekkel szemben Beniczky nagy eréllyel vette fel a harcot. A belügyminiszteri tárcától való megválása is ezekkel az eseményekkel függ össze. Miután azt látta, hogy álláspontját nem tudja kellőképen érvényre juttatni, a kormányból ki­lépett. Szerepe a királypuccsokban. Már ebben az időben sokszor adta tanúbizony­ságát fanatikus legitimista meggyőződésének. Ter­mészetes ilyen körülmények között, hogy az első ki­­rálypuccs alkalmával a többi legitimista vezérpoli­tikussal együtt ő is szerepet vállalt. Amikor 1921 húsvétján Károly király Szombathelyre érkezett, Beniczky Simrecsányi György társaságában Károly király tartózkodási helyére, Szombathelyre indult, Hajmáskéren azonban mindkettőjüket feltartóztat­ták és egy napig fogva tartották, így vissza kellett térnie, anélkül, hogy Szombathelyre érkezhetett volna. Ezzel az üggyel kapcsolatban viharos parla­menti jelenetek játszódtak le a nemzetgyűlésen. Beniczkyék bejelentették a Házban mentelmi joguk megsértését a hajmáskéri feltartóztatás miatt. Hosz­­szú ideig tartó zajos parlamenti vitákat, példátlan heves jeleneteket eredményezett ez az emlékezetes mentelmi ügy. A parlamenti események hatása alatt Beniczky ki is lépett pártjából, a keresztény nemzeti egyesülés pártjából, más párthoz pedig nem csatlakozott. A második nemzetgyűlési választáso­kon fel sem lépett, később azonban időközi válasz­táson mégis felvette a küzdelmet, a mandátumért, de gróf Klebelsberg Kunóval szemben kisebbségben maradt Előbb azonban mozgalmas politikai pályafutá­sának jelentős eseményéhez ért el. Az 1921. évi ok­tóberi, második királypuccsban Andrássyval, Bar­kovszkyval és a többi legitimista vezérrel együtt résszvett Sopronba utazott a király elé, aki belügy­miniszterré nevezte ki. El is indult a király vonatá­val és Budaörsnél többi legitimista társával együtt ő is fogságba került Amint Andrássy, Rakovszky, Gratz és Sigray ellen, ellene is megindult a bűnvádi eljárás, hetekig vizsgálati fogságban volt a pest­­vidéki törvényszék fogházában, később azonban el­sőnek ő szabadult ki, mert kiderült, hogy neki nem volt közvetlen része a puccs előkészítésében. Amint ismeretes, az ügy azután pertörléssel fejeződött be. Revolver a képviselőház üléstermében. A két királypuccs alaposan megzavarta az or­szág nyugalmát, megérthető tehát, hogy azok lezaj­lása után sem simultak el az izgalmas események utórezgései, főként a törvényhozás Házában. 1921 végén, még inkább 1922 januárjában sűrűn volt nagy Viharok színhelye a képviselőház ülésterme. Szenve­délyes harcok dúltak a kormányzópárt és az ellenzék között. Erre az időre esik Beniczky Ödönnek az a szereplése, amely annak idején országos feltűnést kel­tett. A képviselőház 1922. évi január 20-i ülésén egy példátlan parlamenti dulakodás keretében megjelent az ülésteremben a revolver Beniczky Ödön kezében. Órák óta kavargott már a vihar az ülésteremben, zsebkendőlobogtatás, szómegvonás, mentelmi bizott­ság elé utasítás, izgalmas párbeszédek, ülésfelfüg­gesztés tették izgatottá a különben is túlfűtött han­gulatot. Az ülés felfüggesztése után a feldúlt terem­ben valóságos farkasszemet nézett egymással a több­ség és az ellenzék. A viharos jelenetekbe hamarosan belekapcsolódott Beniczky Ödön is, akinek élethangú szóváltása volt Gaal Gasztonnal, a nemzetgyűlés el­nökével, aki a képviselői padokban ült és aki megkí­sérelte a szenvedélyek csitítását Az indulatos pár­beszéd hevében Beniczky izgatottan közeledett Gaal Gaszton felé. Egy szempillantás alatt, Beniczky mel­lét kifeszítve Gaal Gaszton előtt állott, aki, hogy vé­dekezzék, két tenyerét Beniczky vállára feszítette és őt kissé visszalökte. Ebben a percben Gömbös Gyulá­val az élén megmozdultak a kisgazdák, akiket a tumultuózus jelenetek során valami sértés ért. Der­mesztő másodpercek következtek. Gaal Gaszton Be­niczky elől a szélső baloldal felé hátrált, de Beniczky a nyomában volt. Gömbös a nagy kavarodásban fel­emelte jobbkezét és öklével Beniczky felé sújtott, akit balvállán ért az ütés. Beniczky egy pillanatig megtántorodott, míg Gömbös egyik kezét hátsó nad­rágzsebe fölé emelte. Beniczky abban a hiszemben, hogy Gömbös a revolvere után nyúl, kirántotta zse­béből a revolverét és vállához emelte. Megvillant az ülésteremben a pisztoly csöve. Mindez pár pillanat alatt játszódott le. A képviselők jobbról-balról a du­lakodókra vetették magukat. A közbelépésre Be­niczky visszatette zsebébe revolverét és az ellenfele­ket szétválasztották. A híres eset nyomán tömeges lovagias ügyek keletkeztek. Beniczky megverekedett Gaal Gasztonnal, akit jobb hüvelykujja felett lapos­vágással és Gömbös Gyulával, akit bal homlokán se­­besített­ meg Beniczky a fogházban. Később is, miután mandátuma már nem volt, mindig megmaradt harcos legitimistának. Szabad­­királyválasztó politikusokkal több összeütközése volt.. Egyik ilyen ügyben kétheti fogházra is ítélték. 1925 májusában súlyos konfliktusa támadt. A katonai törvényszék tanúként idézte be a Somogyi­ Bacsó­­gyilkosság ügyében, amelyet tudvalévően az ő bel­­ügyminisztersége alatt követtek el. Beniczky a ka­tonai ügyészségnek előre elkészített több gépirott ol­dalas vallomást nyújtott át, amelyet másnap leközöl­­tetett az egyik napilapban. Beniczkyt nyomban be­hívták a fogházba az említett jogerős kétheti bün­tetésének kitöltésére, majd a két hét eltelte után ki­hirdették előtte a letartóztatási végzést a cikkben el­követett kormányzósértés és tiltott közlés miatt A bíróság Beniczkyt előbb három évi fogházra ítélte, majd legfelsőbb fokon a büntetést nyolc hónapra szállították le. Közel hét hónapig ült is a fogházban, később azonban betegsége miatt büntetését félbe­szakították. Néhány hónap után amnesztiában része­sült. Azóta teljesen visszavonult a politikai élettől. Egy rövid ideig megbízást vállalt az egyik napilap adminisztrációjában. Egyébként azonban egészen zárkózott életet élt, csak a belvárosi sörözőben jelent meg nap-nap mellett barátai társaságában, a tra­gikus, végét megelőző éjszakán is. .......... Lavinaházas­ztrófák. Párizs, jan. 20. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Hétfőn jelentették a lapok, hogy Cham­­bérynél lavina ért gyakorlatozó alpesi vadászokat Az első jelentések szerint csak egynéhány katonáról volt szó, a legújabb hírekből azonban kitűnik, hogy a szerencsétlenség jóval nagyobb volt, mint eleinte hitték. A gyakorlatban száz katona vett részt, akikre rázúdult a lavina. Egy százados, két altiszt és 11 közlegény egy szakadék mélyére zuhant. Valameny­­nyit megmentették, de mindnyájan súlyos sérülése­ket szenvedtek. Egy őrmester meghalt, miközben a kórházba szállították. Benediktbeuern, jan. 20. Kedden délután, ke­véssel 3 óra után a Benedikt-szikla keleti oldalán borzalmas lavinaszerencsétlenség történt. A bajor országos rendőrség egyik síosztagára lavina zúdult és kilenc embert a mélységbe sodort. A nyomban megkezdett mentési munkálatok során eddig még csak egy embert sikerült eszméletlen állapotban meg­találni. A többi nyolc ember még mindig a hó alá van temetve és alig lehet számítani megmentésükre. A szerencsétlenség hírére Benediktbeuernből és Törz­­fürdőről alpesi mentőosztagok vonultak ki segély­nyújtásra, Münchenből is mentőexpedíció indult útnak, amely két tisztből, egy orvosból és harminc emberből áll. A müncheni mentőexpedíció mentő­autókon indult el a szerencsétlenség színhelyére, Innsbruck, jan. 20. Vasárnap négy hollandul in­dult el az arlbergi Sankt Christophból Sankt Anton­­ba. Ketten, név szerint Ilinek és Polak hágai lakosok, még ugyanaznap este vissza akartak térni Sankt Christophba, minthogy azonban az egész éjszaka fo­lyamért nem érkeztek vissza, turistavezetőkből és csendőrökből álló mentő expedíció indult útnak az eltűntek megkeresésére. Sankt Anton és Waldhäuser között, az úgynevezett Scheffennél időközben hatal­mas lavina zúdult le, úgyhogy azt hiszik, hogy a két hollandust ez sodorta a mélybe. A szóbajövő területet, főként egy járhatatlan mély szakadékot, két mentő­­expedíció kutatta át anélkül azonban, hogy nyomra találtak volna. Szellemi munkások világszövetsége ... / Jósé Germain előadása. — 150.000 tagja van eddig a szövetségnek José Germain, a frontharcos francia írók szö­vetségének elnöke, aki a Magyar Külügyi Társaság meghívására érkezett Budapestre, ma délután 6 óra­kor az országháza delegációs termében előadást tar­tott a szellemi munkások világszövetségének kelet­kezéséről és működéséről. A kitűnő, népszerű író nem először jár nálunk. — Tavaly a Színpadi Szerzők gyűlésén belesze­rettem a Dunába, Budapestbe és a magyarokba — mondta munkatársunknak —, tehát visszajöttem. Ez a nyilatkozata pedig nem bók. José Germain ittjárta után három ragyogó cikket tett közzé a fran­cia sajtóban Magyarország igazáról. Őszinte, nemes barátunk ő. Jellegzetesen francia a külsejében is: pirosarcú, villogó-kék szemű. Mindössze negyvenöt éves. De di­csekedve újságolta, hogy pár hónap múlva várja első unokáját. Mit meséljünk még róla? Párizsban egy darabját több mint ezerszer játszották. Mint előadó csupa lélek, mozgalom, közvetlen­ség. Mindig tényeket mond, sohase szólamokat. Miután az elnöklő gróf Apponyi Albert átadta neki a szót, igy szólt: — Sok földet bejártam, a világ legkülönbözőbb városában tartottam vagy száz előadást, de szokvá­nyos bók nélkül állíthatom, hogy Budapest a világ legkülönb, legarányosabb, legcsodálatosabb városa, melyet csak szeretni lehet. Egy ízben találkoztam egy norvéggel. Az beszélni kezdett nekem a francia műveltség városáról, de abbahagyta s ezt a vallo­mást tette: mi szeretjük önöket. Budapestre is ezt mondhatom: szeretem Budapestet. — A magyarsággal való kapcsolatom nagyon régi. Valamikor hétéves koromban kezem ügyébe került egy könyv, mely Hunyadi Jánosról, a nyugati műveltség védelmezőjéről szólt. Ez mélységes hatást gyakorolt rám. Nyomban éreztem, hogy a magyar lélek époly bátor, lovagi és regényes, mint a francia. Érdekeink különbözők lehetnek. De ez nem fontos. Az eszme a fontos. — A szellemi munkások világszövetségének megteremtésére az első lökést a világháború adta. Ekkor derült ki, milyen védtelenek mindenütt a szellem munkásai, akik két ellenséges erő: a pénz hatalma s a munkások szervezettsége között össze­morzsolódtak. Nálunk is működött a Victor Hugo által alapított írók egyesülete s a Beaumarchais ál­tal megteremtett szerzők egyesülete, de bizony édes­keveset tehettek tagjaikért. Cselekedni kellett. Hogy kezdtem? Cselhez folyamodtam. Fölemeltem a kagy­lót, körtelefonoztam, odaszóltam húsz egyesület el­nökéhez, azzal, hogy a többi tizenkilenc okvetlenül el fog jönni az alakuló gyűlésre s igy mind a busz eljött, mert nem akart az egyetlen lenni, aki hiány­zik, így jött létre a világszövetség magja.­­ Három hónap múlva at már 30 egyesület jelent­kezett fölvételre s most — tíz évvel a szövetség meg­alakulása után — 130 egyesületet foglal magában és a világ minden táján 150.000 tagot szám­lál. Minden politikától tartózkodunk. Mi a szellemi munkások jogait védelmezzük. Pusztán az Egyesült­ Államok nem csatlakoztak mozgalmunkhoz, ahol csak a pénz uralkodik s Oroszország, mely nyilván kijelentette, hogy a szellemi munkást kevesebb jog illeti meg, mint a testi munkást, aki a szellemi munkás gondo­latát valósítja meg. Végül felszólította a jelenlevőket, hogy alakít­sák meg a magyar osztályt is s vegyenek részt a májusban tartandó párizsi világgyűlésen. A lelkes tapssal fogadott előadás után gróf Ap­ponyi Albert köszöntötte a kitűnő ivót. Hangsúlyozta, hogy a szellemi munkások összefogása csak a világ­­béke gondolatát szolgálja- Bombamerényletek Havannában és Buenos­ Jairesban. Newyork, jan. 20. (A Pesti Hírlap tudósító­jának távirata.) Kedden egész sereg bombamerény­letről érkezett jelentés. A keddre virradó éjjel me­rényletet követtek el Havannában a városi vízveze­ték ellen, amelynek egyik főcsövét bombával fel­robbantották, úgyy, hogy a víz majdnem az egész várost egy láb magasan elborította. Buenos Airesből több bombamerényletről ér­kezik hír, amelyeknek következtében tizenöt ember meghalt és sokan megsebesültek. Az egyik bomba a Penza pályaudvaron robbant, ahol egy befutó villamosvonat három kocsija kisiklott. Három em­ber meghalt és több megsebesült. A másik bomba a Délivasút pályaudvarán robbant. Egy vasúti alkalmazott a sínek között bőröndöt talált, amelyet bevitt az épületbe. Az ál­lomási elöljáró kinyitotta a bőröndöt, amely ebben a pillanatban felrobbant és a helyiségben tartóz­kodó embereket darabokra tépte. A harmadik bomba Palermo külvárosban ugyancsak a vasútvonalon robbant fel és egy arra haladó személyvonatnak több kocsija összezo­zódott. ^ junXMIMUsJá^ kirándulók, skielők állandóan tartsanak ma­guknál egy doboz Ovomaltine-dragéet. ízle­tes, új alakban bármikor és bárhol frissíthe-| tik fel erejüket, fokozhatják kitartásukat, csi­­­l lapíthatják éhségüket néhány Ovomaltine-­­ dragée elszopogatásávaL

Next