Pesti Hírlap, 1931. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1931-01-21 / 16. szám
4 PESTI HÍRLAP 1931. január 21., szerda Élete és politikai pályafutása. Küzdelmes élet, mozgalmas politikai pályafutás jutott osztályrészéül Beniczky Ödönnek. Zólyommegyében született, 1878-ban és középiskoláinak elvégzése után az egyetem bölcsészeti karán folytatta tanulmányait. Erős vonzódást érzett a klasszikus nyelvekhez és a latin és görög nyelvben való kiváló képzettsége alapján pályáján nagy jövőt jósoltak is neki Azonban nem így történt, mert hajlama, temperamentuma a, újságírás felé irányították. A régi néppárt lapjának, az Alkotmánynak lett súlyos tollú publicistája. A lap hasábjain megjelent bátorhangú, harcos cikkei elismerést és népszerűséget szereztek számára. Mint a néppárt küzdelmeinek tevékeny részese, rövidesen szerepet kapott az aktív politikai pályán is. 1906-ban Rózsahegyen Szobor volt tót miniszterrel szemben nagy szótöbbséggel képviselővé választották. Akkori parlamenti szereplésének élénkebb eseményei voltak az önálló bankharc idején a függetlenségi párttal vívott küzdelmei. Az 1910. évi képviselőválasztások idején fel nem lépett, de tovább folytatta újságírói munkásságát. A háború előtti időben mozgalmas szerepe volt abban a parlamenti kivezettetésekkel kapcsolatos híres afférban, amelynek az lett a következménye, hogy a tisztek felsőbb utasításra kiléptek a Nemzeti Kaszinóból. Az affér alapja az volt, hogy több képviselő Gerő őrnagytól megtagadta a lovagias elégtételt. Rendkívül kiéleződött harc folyt ekkor a katonaság és a polgárság között, amelynek oldalán Beniczky az első vonalban küzdött. A háború alatt egy esztendőt az orosz fronton töltött, ahonnan lefagyott lábakkal került haza. 1917-ben került ismét bele az aktív politikai életbe: az Eszterházy-kormány Esztergom és Bars vármegyék főispánjává nevezte ki. A forradalom kitörésének első napjaiban vált meg állásától, a kommunizmus idején azután menekülnie kellett Bécsbe ment ahol csatlakozott és teljes erejével vett részt a gróf Bethlen István vezetése alatt álló ellenforradalmi mozgalomban. Az alkotmányosság helyreállása után ismét aktívabban kapcsolódott bele a politikai életbe. A Friedrich-kormányban előbb belügyi államtitkár, majd belügyminiszter lett és ezt a pozícióját megtartotta a Huszár-féle koncentrációs kabinetben is. Belügyminisztersége idején fontos tevékenység jutott Beniczkynek az akkori zavaros időkben. Ő irányította az első nemzetgyűlési képviselőválasztásokat. Arra az időre estek azok az itt-ott súlyosabb természetű atrocitások, amelyekkel szemben Beniczky nagy eréllyel vette fel a harcot. A belügyminiszteri tárcától való megválása is ezekkel az eseményekkel függ össze. Miután azt látta, hogy álláspontját nem tudja kellőképen érvényre juttatni, a kormányból kilépett. Szerepe a királypuccsokban. Már ebben az időben sokszor adta tanúbizonyságát fanatikus legitimista meggyőződésének. Természetes ilyen körülmények között, hogy az első királypuccs alkalmával a többi legitimista vezérpolitikussal együtt ő is szerepet vállalt. Amikor 1921 húsvétján Károly király Szombathelyre érkezett, Beniczky Simrecsányi György társaságában Károly király tartózkodási helyére, Szombathelyre indult, Hajmáskéren azonban mindkettőjüket feltartóztatták és egy napig fogva tartották, így vissza kellett térnie, anélkül, hogy Szombathelyre érkezhetett volna. Ezzel az üggyel kapcsolatban viharos parlamenti jelenetek játszódtak le a nemzetgyűlésen. Beniczkyék bejelentették a Házban mentelmi joguk megsértését a hajmáskéri feltartóztatás miatt. Hoszszú ideig tartó zajos parlamenti vitákat, példátlan heves jeleneteket eredményezett ez az emlékezetes mentelmi ügy. A parlamenti események hatása alatt Beniczky ki is lépett pártjából, a keresztény nemzeti egyesülés pártjából, más párthoz pedig nem csatlakozott. A második nemzetgyűlési választásokon fel sem lépett, később azonban időközi választáson mégis felvette a küzdelmet, a mandátumért, de gróf Klebelsberg Kunóval szemben kisebbségben maradt Előbb azonban mozgalmas politikai pályafutásának jelentős eseményéhez ért el. Az 1921. évi októberi, második királypuccsban Andrássyval, Barkovszkyval és a többi legitimista vezérrel együtt résszvett Sopronba utazott a király elé, aki belügyminiszterré nevezte ki. El is indult a király vonatával és Budaörsnél többi legitimista társával együtt ő is fogságba került Amint Andrássy, Rakovszky, Gratz és Sigray ellen, ellene is megindult a bűnvádi eljárás, hetekig vizsgálati fogságban volt a pestvidéki törvényszék fogházában, később azonban elsőnek ő szabadult ki, mert kiderült, hogy neki nem volt közvetlen része a puccs előkészítésében. Amint ismeretes, az ügy azután pertörléssel fejeződött be. Revolver a képviselőház üléstermében. A két királypuccs alaposan megzavarta az ország nyugalmát, megérthető tehát, hogy azok lezajlása után sem simultak el az izgalmas események utórezgései, főként a törvényhozás Házában. 1921 végén, még inkább 1922 januárjában sűrűn volt nagy Viharok színhelye a képviselőház ülésterme. Szenvedélyes harcok dúltak a kormányzópárt és az ellenzék között. Erre az időre esik Beniczky Ödönnek az a szereplése, amely annak idején országos feltűnést keltett. A képviselőház 1922. évi január 20-i ülésén egy példátlan parlamenti dulakodás keretében megjelent az ülésteremben a revolver Beniczky Ödön kezében. Órák óta kavargott már a vihar az ülésteremben, zsebkendőlobogtatás, szómegvonás, mentelmi bizottság elé utasítás, izgalmas párbeszédek, ülésfelfüggesztés tették izgatottá a különben is túlfűtött hangulatot. Az ülés felfüggesztése után a feldúlt teremben valóságos farkasszemet nézett egymással a többség és az ellenzék. A viharos jelenetekbe hamarosan belekapcsolódott Beniczky Ödön is, akinek élethangú szóváltása volt Gaal Gasztonnal, a nemzetgyűlés elnökével, aki a képviselői padokban ült és aki megkísérelte a szenvedélyek csitítását Az indulatos párbeszéd hevében Beniczky izgatottan közeledett Gaal Gaszton felé. Egy szempillantás alatt, Beniczky mellét kifeszítve Gaal Gaszton előtt állott, aki, hogy védekezzék, két tenyerét Beniczky vállára feszítette és őt kissé visszalökte. Ebben a percben Gömbös Gyulával az élén megmozdultak a kisgazdák, akiket a tumultuózus jelenetek során valami sértés ért. Dermesztő másodpercek következtek. Gaal Gaszton Beniczky elől a szélső baloldal felé hátrált, de Beniczky a nyomában volt. Gömbös a nagy kavarodásban felemelte jobbkezét és öklével Beniczky felé sújtott, akit balvállán ért az ütés. Beniczky egy pillanatig megtántorodott, míg Gömbös egyik kezét hátsó nadrágzsebe fölé emelte. Beniczky abban a hiszemben, hogy Gömbös a revolvere után nyúl, kirántotta zsebéből a revolverét és vállához emelte. Megvillant az ülésteremben a pisztoly csöve. Mindez pár pillanat alatt játszódott le. A képviselők jobbról-balról a dulakodókra vetették magukat. A közbelépésre Beniczky visszatette zsebébe revolverét és az ellenfeleket szétválasztották. A híres eset nyomán tömeges lovagias ügyek keletkeztek. Beniczky megverekedett Gaal Gasztonnal, akit jobb hüvelykujja felett laposvágással és Gömbös Gyulával, akit bal homlokán sebesített meg Beniczky a fogházban. Később is, miután mandátuma már nem volt, mindig megmaradt harcos legitimistának. Szabadkirályválasztó politikusokkal több összeütközése volt.. Egyik ilyen ügyben kétheti fogházra is ítélték. 1925 májusában súlyos konfliktusa támadt. A katonai törvényszék tanúként idézte be a Somogyi Bacsógyilkosság ügyében, amelyet tudvalévően az ő belügyminisztersége alatt követtek el. Beniczky a katonai ügyészségnek előre elkészített több gépirott oldalas vallomást nyújtott át, amelyet másnap leközöltetett az egyik napilapban. Beniczkyt nyomban behívták a fogházba az említett jogerős kétheti büntetésének kitöltésére, majd a két hét eltelte után kihirdették előtte a letartóztatási végzést a cikkben elkövetett kormányzósértés és tiltott közlés miatt A bíróság Beniczkyt előbb három évi fogházra ítélte, majd legfelsőbb fokon a büntetést nyolc hónapra szállították le. Közel hét hónapig ült is a fogházban, később azonban betegsége miatt büntetését félbeszakították. Néhány hónap után amnesztiában részesült. Azóta teljesen visszavonult a politikai élettől. Egy rövid ideig megbízást vállalt az egyik napilap adminisztrációjában. Egyébként azonban egészen zárkózott életet élt, csak a belvárosi sörözőben jelent meg nap-nap mellett barátai társaságában, a tragikus, végét megelőző éjszakán is. .......... Lavinaházasztrófák. Párizs, jan. 20. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Hétfőn jelentették a lapok, hogy Chambérynél lavina ért gyakorlatozó alpesi vadászokat Az első jelentések szerint csak egynéhány katonáról volt szó, a legújabb hírekből azonban kitűnik, hogy a szerencsétlenség jóval nagyobb volt, mint eleinte hitték. A gyakorlatban száz katona vett részt, akikre rázúdult a lavina. Egy százados, két altiszt és 11 közlegény egy szakadék mélyére zuhant. Valamenynyit megmentették, de mindnyájan súlyos sérüléseket szenvedtek. Egy őrmester meghalt, miközben a kórházba szállították. Benediktbeuern, jan. 20. Kedden délután, kevéssel 3 óra után a Benedikt-szikla keleti oldalán borzalmas lavinaszerencsétlenség történt. A bajor országos rendőrség egyik síosztagára lavina zúdult és kilenc embert a mélységbe sodort. A nyomban megkezdett mentési munkálatok során eddig még csak egy embert sikerült eszméletlen állapotban megtalálni. A többi nyolc ember még mindig a hó alá van temetve és alig lehet számítani megmentésükre. A szerencsétlenség hírére Benediktbeuernből és Törzfürdőről alpesi mentőosztagok vonultak ki segélynyújtásra, Münchenből is mentőexpedíció indult útnak, amely két tisztből, egy orvosból és harminc emberből áll. A müncheni mentőexpedíció mentőautókon indult el a szerencsétlenség színhelyére, Innsbruck, jan. 20. Vasárnap négy hollandul indult el az arlbergi Sankt Christophból Sankt Antonba. Ketten, név szerint Ilinek és Polak hágai lakosok, még ugyanaznap este vissza akartak térni Sankt Christophba, minthogy azonban az egész éjszaka folyamért nem érkeztek vissza, turistavezetőkből és csendőrökből álló mentő expedíció indult útnak az eltűntek megkeresésére. Sankt Anton és Waldhäuser között, az úgynevezett Scheffennél időközben hatalmas lavina zúdult le, úgyhogy azt hiszik, hogy a két hollandust ez sodorta a mélybe. A szóbajövő területet, főként egy járhatatlan mély szakadékot, két mentőexpedíció kutatta át anélkül azonban, hogy nyomra találtak volna. Szellemi munkások világszövetsége ... / Jósé Germain előadása. — 150.000 tagja van eddig a szövetségnek José Germain, a frontharcos francia írók szövetségének elnöke, aki a Magyar Külügyi Társaság meghívására érkezett Budapestre, ma délután 6 órakor az országháza delegációs termében előadást tartott a szellemi munkások világszövetségének keletkezéséről és működéséről. A kitűnő, népszerű író nem először jár nálunk. — Tavaly a Színpadi Szerzők gyűlésén beleszerettem a Dunába, Budapestbe és a magyarokba — mondta munkatársunknak —, tehát visszajöttem. Ez a nyilatkozata pedig nem bók. José Germain ittjárta után három ragyogó cikket tett közzé a francia sajtóban Magyarország igazáról. Őszinte, nemes barátunk ő. Jellegzetesen francia a külsejében is: pirosarcú, villogó-kék szemű. Mindössze negyvenöt éves. De dicsekedve újságolta, hogy pár hónap múlva várja első unokáját. Mit meséljünk még róla? Párizsban egy darabját több mint ezerszer játszották. Mint előadó csupa lélek, mozgalom, közvetlenség. Mindig tényeket mond, sohase szólamokat. Miután az elnöklő gróf Apponyi Albert átadta neki a szót, igy szólt: — Sok földet bejártam, a világ legkülönbözőbb városában tartottam vagy száz előadást, de szokványos bók nélkül állíthatom, hogy Budapest a világ legkülönb, legarányosabb, legcsodálatosabb városa, melyet csak szeretni lehet. Egy ízben találkoztam egy norvéggel. Az beszélni kezdett nekem a francia műveltség városáról, de abbahagyta s ezt a vallomást tette: mi szeretjük önöket. Budapestre is ezt mondhatom: szeretem Budapestet. — A magyarsággal való kapcsolatom nagyon régi. Valamikor hétéves koromban kezem ügyébe került egy könyv, mely Hunyadi Jánosról, a nyugati műveltség védelmezőjéről szólt. Ez mélységes hatást gyakorolt rám. Nyomban éreztem, hogy a magyar lélek époly bátor, lovagi és regényes, mint a francia. Érdekeink különbözők lehetnek. De ez nem fontos. Az eszme a fontos. — A szellemi munkások világszövetségének megteremtésére az első lökést a világháború adta. Ekkor derült ki, milyen védtelenek mindenütt a szellem munkásai, akik két ellenséges erő: a pénz hatalma s a munkások szervezettsége között összemorzsolódtak. Nálunk is működött a Victor Hugo által alapított írók egyesülete s a Beaumarchais által megteremtett szerzők egyesülete, de bizony édeskeveset tehettek tagjaikért. Cselekedni kellett. Hogy kezdtem? Cselhez folyamodtam. Fölemeltem a kagylót, körtelefonoztam, odaszóltam húsz egyesület elnökéhez, azzal, hogy a többi tizenkilenc okvetlenül el fog jönni az alakuló gyűlésre s igy mind a busz eljött, mert nem akart az egyetlen lenni, aki hiányzik, így jött létre a világszövetség magja. Három hónap múlva at már 30 egyesület jelentkezett fölvételre s most — tíz évvel a szövetség megalakulása után — 130 egyesületet foglal magában és a világ minden táján 150.000 tagot számlál. Minden politikától tartózkodunk. Mi a szellemi munkások jogait védelmezzük. Pusztán az Egyesült Államok nem csatlakoztak mozgalmunkhoz, ahol csak a pénz uralkodik s Oroszország, mely nyilván kijelentette, hogy a szellemi munkást kevesebb jog illeti meg, mint a testi munkást, aki a szellemi munkás gondolatát valósítja meg. Végül felszólította a jelenlevőket, hogy alakítsák meg a magyar osztályt is s vegyenek részt a májusban tartandó párizsi világgyűlésen. A lelkes tapssal fogadott előadás után gróf Apponyi Albert köszöntötte a kitűnő ivót. Hangsúlyozta, hogy a szellemi munkások összefogása csak a világbéke gondolatát szolgálja- Bombamerényletek Havannában és Buenos Jairesban. Newyork, jan. 20. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Kedden egész sereg bombamerényletről érkezett jelentés. A keddre virradó éjjel merényletet követtek el Havannában a városi vízvezeték ellen, amelynek egyik főcsövét bombával felrobbantották, úgyy, hogy a víz majdnem az egész várost egy láb magasan elborította. Buenos Airesből több bombamerényletről érkezik hír, amelyeknek következtében tizenöt ember meghalt és sokan megsebesültek. Az egyik bomba a Penza pályaudvaron robbant, ahol egy befutó villamosvonat három kocsija kisiklott. Három ember meghalt és több megsebesült. A másik bomba a Délivasút pályaudvarán robbant. Egy vasúti alkalmazott a sínek között bőröndöt talált, amelyet bevitt az épületbe. Az állomási elöljáró kinyitotta a bőröndöt, amely ebben a pillanatban felrobbant és a helyiségben tartózkodó embereket darabokra tépte. A harmadik bomba Palermo külvárosban ugyancsak a vasútvonalon robbant fel és egy arra haladó személyvonatnak több kocsija összezozódott. ^ junXMIMUsJá^ kirándulók, skielők állandóan tartsanak maguknál egy doboz Ovomaltine-dragéet. ízletes, új alakban bármikor és bárhol frissíthe-| tik fel erejüket, fokozhatják kitartásukat, csil lapíthatják éhségüket néhány Ovomaltine- dragée elszopogatásávaL