Pesti Hírlap, 1931. július (53. évfolyam, 146-172. szám)
1931-07-01 / 146. szám
2 PESTI HÍRLAP 1931. július 1., szerda. Az új magyar-osztrák kereskedelmi szerződést aláírták. Az új magyar-osztrák kereskedelmi szerződést a két kormány képviselői kedden délután Bécsben aláírták. A szerződés mindenekelőtt az Ausztria részéről 1931 július 1-ére a maga egészében felmondott szerződés több fontos részét újból hatályba lépteti, nevezetesen az 1922. február 8-iki alapszerződés általános részét, továbbá a vámkartellre vonatkozó megállapodást, valamint az állategészségügyi egyezményt. E megállapodásokhoz csatlakozik e vámokra vonatkozó megjegyzéseket tartalmazó pótegyezmény és zárójegyzőkönyv. A tarifális megállapodások azon az alapelvenjöttek létre, hogy az osztrák mezőgazdasági termelésnek megfelelő védelem nyúttassék anélkül, hogy a magyar kiviteli érdekek veszélyeztessenek. A tarifális szerződést a kivitelre vonatkozó általános megállapodás követi, amely közös állandó tarifatanács felállítását veszi tervbe. Ennek a tanácsnak feladata lesz azoknak az intézkedéseknek útját egyengetni, amelyeknek célja az áruk szállítását az egyik állam területéről a másik állam területére vagy azon keresztül megkönnyíteni. Ez a megállapodás egyidejűleg alapul szolgál külön megállapodások kötésére a két ország erre hivatott testületei között, abból a célból, hogy mindkét ország exportőrjei különösen kedvező feltételek mellett kapjanak hitelt. Ennek alapján megállapodtak egyrészről az Österreichische Kreditinstitut für Öffentliche Unternehmungen und Arbeiten, továbbá az Osztrák Szövetkezetek Giro- Központja, másrészről a Magyar Mezőgazdasági Kiviteli Intézet, valamint a Magyar Külkereskedelmi Intézet Rt. A megállapodás értelmében a cél érdekében közös szervezetet állítanak föl, Osztrák-Magyar Kölcsönös Áruforgalmi Iroda cím alatt, megteszi mindazt, ami a legalkalmasabbnak látszik, a kölcsönös áruforgalom fejlesztése érdekében. Az új államközi megállapodások általánosságban 1931 július 15-én lépnek életbe. Kivétel az osztrák gabona- és lisztvámokra vonatkozó határozmányok, amelyeknek már július 1-én kell életbe lépniök. Ugyancsak július elején a kölcsönös kivitel előmozdítására létesített közös szerv működése is megindulhat. A magyar-osztrák kereskedelmi szerződés aláírásával kapcsolatban Bod János kereskedelemügyi miniszter a következő nyilatkozatot tette: — Ausztriában, mint a legtöbb európai államban, erősebb agrárvédelmi irányzat érvényesül és egyrészt ennek hatása alatt, másrészt pénzügyi okok következtében is az osztrák kormány már hónapokkal ezelőtt elhatározta az autonóm vámtarifa bizonyos reformját. Ez volt az oka annak is, hogy az osztrák kormány az összes agrárállamok felé, így tehát Magyarország felé is, az érvényben volt kereskedelmi szerződéseket felmondotta. Azokra a messzemenő kölcsönös gazdasági érdekekre való tekintettel, amelyek a két állam közt fennállnak, ugyanakkor a tárgyalások azonnal megindultak új szerződés megkötése iránt. Ezek a tárgyalások hosszú hónapokon át folytak és a szerződések aláírásával a mai napon befejeztettek. A szerződéses megállapodások általában véve a szokásos keretek közt mozognak. Létrejöttek mindazok a megegyezések, amelyek szükségesek avégből, hogy a két állam között a forgalom zavartalanságát biztosítsák. Idesorozhatók az alapszerződés, mely a legnagyobb kedvezmény elvén épül, a kölcsönös vámsegélyre vonatkozó megállapodás, a mezőgazdasági szempontból legnagyobb fontossággal bíró állategészségügyi egyezmény stb. — Természetszerűleg, mint minden kereskedelmi szerződésnek, amely nem tisztán és kizárólag a legnagyobb kedvezmény záradékából áll, a szerződéses megállapodások leglényegesebb része az, amely a vámtarifális megállapodásokat, tartalmazza. Ennél a tarifális megegyezésnél számolni kellett Ausztria ama törekvésével, hogy az osztrák mezőgazdasági termelésnek erősebb védelmet kíván nyújtani, viszont a magyar kormánynak az volt a feladata, hogy e magasabb védelem dacára a magyar kivitelt az eddigi keretek között nemcsak biztosítsa, hanem annak fejlesztését is lehetővé tegye. Ennek a célnak megoldása érdekében a kereskedelempolitika nemzetközi elveinek szigorú fenntarvisszafojtani kacagását, hátravetette fátyolét arcáról. Niniche volt. — Hát te miféle maskarába öltöztél és miért? — kérdeztem tőle meglepetésemben. — Kikérem magamnak, hogy maskarának nevezd az én nemzeti díszruhámat. Én az afgán miniszterelnök felesége vagyok és ez a hercegnői ruha megillet engem. — Hát mi történt veled, Niniche? — kérdeztem. — Már mondtam: férjhez mentem az afgán miniszterelnökhöz. — Gratulálok. De nem tréfálsz? — Én nem, — felelte Niniche, — legföljebb a férjem. Mert aféle orientális házasságot kötött velem. Furcsa afgán papok adtak össze minket és nem tudom, érvényes-e ez a házasság nálunk? — Hát igazán feleségül vett téged az afgán miniszterelnök? — Itt a jegygyűrű az ujjamon, — mutatta Ninidhe, — és mellette ezt a másik gyűrűt szintén a férjemtől kaptam. Nézd, milyen gyönyörű kő van benne. Igazi lazuli. Tudod-e, hogy Kabul mellett — ez Afganisztán fővárosa — teremnek a legszebb lápisz lazulik? A férjemnek is van ott bányája. — És hogyan ismerkedtél meg te az afgán miniszterelnökkel? — Hogyan? —szólt Ninibhe. —Beült a Marigny színház egyik páholyába. Meglátott engem és belémszeretett. Aztán elvett feleségül. Ennyi az egész. Mondd, nem akarsz egy oroszlánkölyköt? — Oroszlánkölyköt? Minek? Mit csinálok én egy oroszlánkölyökkel? — A férjemnek Kabulban egy parkja van, ahol egy óriási gödörben oroszlánok is tenyésznek. A férjem oroszlánokat is szállít az európai állatkerteknek. Ha tehát akarod, küldhetek majd nekedKabulból egy kis oroszlánt. A költségeket természetesen én viselem. — Nézd, Niniche, megmondom neked őszintén , nem oroszlánra van szükségem, hanem egészen másra. Reggel óta nem ettem semmit és nincs egy centimese a zsebemben. Mása mellett új utakat kellett keresni, amelyek segítségével a két állam közti kölcsönös forgalmat tovább lehet fejleszteni. Hogy ez a cél elérhető legyen, a két kormány oly rendszerben állapodott meg, ami a két állam közti forgalmat olcsó exporthitellel és más kedvezményekkel mozdítja elő. Ez alapon biztosíttatik az a mi részünkre, hogy mezőgazdasági kivitelünk a magasabb vámvédelem dacára, Ausztria piacán az eddigi mértékben helyet talál, sőt egyes vonatkozásokban még fejleszthető is lesz.— Ugyanakkor azonos eszközök igénybevételével Ausztriának is mód adatik az ő idevaló ipari behozatalának fejlesztésére, anélkül azonban, hogy ezáltal a magyar ipar érdekei veszélyeztetve lennének. — A szerződéses megállapodás kettős célt szolgál. Egyrészt Magyarország mezőgazdasági termelése számára piac biztosítása, másrészt annak biztosítása, hogy e mezőgazdasági termékeknek Ausztriában bekövetkező áremeléséből eredő előnyben a magyar mezőgazdasági cikkek is részesedjenek. — A magyar kormány feladatává válik, hogy a szerződésből kifolyólag az export részére hitel és egyéb uton juttatott előnyök az egész vonalon a mezőgazdasági termelők javára érvényesüljenek, ami szükségessé teszi a kivitel megfelelő megszervezését. — Összefoglalva: ettől a szerződéses megállapodástól egyrészt a két állam közti forgalom megélénkülése, másrészt a magyar termelés részére kedvezőbb értékesítési lehetőség várható. A magyar-román kereskedelmi provizóriumot meghosszabbították. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A magyarromán kereskedelmi provizórium tudvalévően július 1-én lejárt, a két kormány kölcsönös egyetértésével a provizóriumot két hónappal meghoszszabbították. Az osztrákok meghosszabbították a magyar és jugoszláv kereskedelmi szerződést. IT : Ez a magyar és osztrák részről két-két tagból álló választmány igazgatása alatt álló szerv közvetíti a két állam exportőrjei között az állami segítséggel különösen kedvező feltételek mellett nyújtott hiteleket fuvarlevelek, raktárjegyek vagy más hasonló biztosítékok ellenében. Az etekintetben közreműködésre hivatott hitelszervezet Mécsben a már említett österreichische Kreditinstitut für öffentliche Unternehmungen und Arbeiten, Budapesten pedig a Pénzintézeti Központ keretében fog működni. E közös szerv tevékenysége mindkét ország közgazdasági életének követelményeihez rugalmasan fog alkalmazkodni és mindkét ország közgazdaságának erre hivatott tényezőivel való állandó közös munkásságában a kiszabott kereten belül nélkül álltam. Szívszorongva ittam ki a szerény, szegényes kávét, amit Baptiste hozott be. Azzal a nyugtalanító érzéssel ettem meg a zsömlyét, hogy talán ez lesz az utolsó betevő falatom. Eben fogok halni, míg hazulról segítség érkezik! Valamit ki kell találnom! De mit?... A pénztelenség, elhagyatottság tudata úgy rám nehezedett, hogy nem tudtam fölkelni, az ágyban maradtam délig. Rémeket álmodtam, míg valami éktelen dörömbölés föl nem riasztott. Ajtót nyitok és mintha még mindig álmodnám, piros turbános, exotikus arcú, túrcsa, fekete egyenruhájú ember áll előttem. Keleti módon üdvözöl engem, aztán franciául hozzáteszi: — Várják önt, uram, lenn a Luxembourg kertben. Tessék fölöltözködni és velem jönni. Gyorsan öltözködni kezdtem, de még álmos és bódult voltam a lidércnyomásoktól, amelyekből az imént ébredtem. A piros turbános alak ünnepies, merev arccal várt rám. — Kicsoda ön, uram? — kérdeztem tőle. — Az afgán miniszterelnök soffőrje vagyok. Ránéztem a különös alakra: mit akarhat tőlem az afgán miniszterelnök? Valami rossz tréfát sejtettem a dolog mögött. De ugyan ki tréfálna meg engem Párisban? Barátaim, akiktől az ily ugratás kitelnék, Magyarországon élnek. Végül lementem az afgán soffőrrel a Luxembourg-parkba. Ott egy csöndesebb, elhagyatottabb pad felé vezetett az afgán. A padon furcsa, fantasztikus, keleties ruhában egy lefátyolozott arcú nő ült. — Madame! — üdvözöltem francia nyelven az ismeretlen, titokzatos nőt. Kecses fejhajtással fogadta köszöntésemet és kezének egy mozdulatával elküldte az afgán soffőrt. Négyszemközt maradtam a nővel. De mindez oly különös és rejtélyes volt, hogy némely pillanatban azt hittem: megzavarodott az eszem. — Az én nevem, uram — szólt a lefátyolosott nő idegen, ismeretlen hangon —, Seherezádé hercegnő. Foglaljon helyet mellettem. Ön jót tett egy Niniche nevű párizsi színésznővel és én elha- tároztam... A nő halkan nevetni kezdett, nem tudta többé Bécs. jun. 30. (A Pesti Hírlap tudósítóinak távirata.) A nemzeti tanács, a szocialisták erőteljes ellenzése után elfogadta a búza, rozs, búzaliszt és rozsliszt átmeneti illetékéről szóló javaslatot és hozzájárult a Magyarországgal és Jugoszláviával fennálló régi kereskedelmi szerződések meghoszszabbításához. A nemzeti tanács illetékes főbizottsága megszavazta a búza, féltermények, pelyva, rozs és árpa vámpótlékát, amelyet további intézkedésig száz kilogramonként négy aranykoronában szabtak meg. — Ah, te éhes vagy, szegény fiú! — kiáltott föl Ninibhe. — Elviszlek ebédelni. De mit csináljak? Nincs nálam pénz. De várj csak... itt van ez a lápisz lazuli az ujjamon. Ezt pénzzé tehetjük. Legalább megadhatom neked a száz frankot. Niniche készségesen előre sietett. A Luxembourg kapuja előtt ott várakozott autója az afgán soffőrrel. A Diáknegyed egy ékszerészéhez hajtattunk. Az ékszerész átvette a gyűrűt, fölcsatolta a nagyitóüvegét és vizsgálni kezdte az ékszert. Alapos vizsgálat után kijelentette: — Ez a kő hamis, nem valódi lápisz lazuli, hanem kitűnő hamisítvány — üvegből. — Hát a gyűrű? — kérdezte Niniche. — Az talán nem arany? — Nem arany, asszonyom, hanem talmi. —• felelte az ékszerész. Egymásra néztünk Niniche-sel. Niniche megdöbbenve szólt hozzám: — A soffőr is hamis volna? Az autó is? Az afgán házasság is?— Félek... — feleltem és visszhangul rá korgott éhes gyomrom is, amelynek ezen a napon le kellett mondania a „meleg kanál“-ról. Pedig az afgán Seherezádé hercegnővel találkoztam, aki jót akart tenni velem. Hiába, ha az embert a balsors üldözi!... Ninidhe fölpattant az autóra, izgatottan, hogy fölkeresse, felelősségre vonja állítólagos férjét, akivel afgán módra házasságot kötött. És én ott maradtam újra elhagyottan, pénz nélkül, mint valami bagdadi, szegény papucsfoltozó, akivel pajkos dzsinek gonosz tréfát űztek. * Ennek a modern ezeregyéni mesének a vége is egészen modern. Néhány nap múlva a párisi lapokban olvastam, hogy az odavaló rendőrség letartóztatta az afgán miniszterelnök titkárát. Viszszaélt gazdája nevével, hitelével, egy csomó adósságot csinált, sikkasztott és hét csinos párisi hőnek esküdött örök hűséget afgán álpapok előtt, akiket a párizsi apacsok közt toborzott. Szegény kis Ninibe is ennek a szélhámosnak esett áldozatai