Pesti Hírlap, 1931. július (53. évfolyam, 146-172. szám)
1931-07-26 / 168. szám
12 LEPKE AZ EUSTACH-CSŐBEN. Az egyik balatoni penzióban hűvös, zárkózott és méltóságteljes magaviseletével tűnik ki Beimnek hajóskapitány. Teljes nevén lovag Beimnek Szigfrid, ahol is a lovagi cint jelképezi a hűvös előkelősséget, a Szigfrid keresztnév a méltóságteljes magatartást s a közéjük zárt Keimnek azt az évszázados zárkózottságot, mellyel eléggyakran találkozunk a középkori vántrak leszármazottainál, különösen ha az illetők már nem felvonóhidakat, hanem dunai propellereket igazgatnak. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Keimnek lovag maga is olyan kapitány, aki csak a Duna hátáról látta a Fekete-tengert. Dehogy. Beimnek olyan kapitány, aki a Fekete-tengert ,sehonnanse látta, akinek sohase voltak kiskirályok az ősei, aki talán nem is kapitány, az pedig egészen bizonnyos, hogy nem lovag, mert ekkora gőg csak gyalog emberek unokáiban fér el, azokban is csak akkor, ha előbb tengerészsapkát tesznek a fejre. Mert Baimnek kapitány fején állandóan pompás tengerészsapkahonol. Hófehér vászontetővel, fényes lakk szíjjal és ellenzővel, elől két keresztbetett arany horgonyéval, alul pedig egy Illába játszó vörös orral, mely tulajdonkénen nem is a sapkáé, hanem Beimnek kapitányé, vagy az övé se, hanem a szőlőé. A szőlőnek vannak tudniillik ilyen pompás virágai, ha előbb kipréselik, azután valaki napról-napra megisszi a levét s elveti a gyomor a szőlőhegyeibe a csodálatos növény színét, tüzet és illatát . . . Equitibus cancs Beimnek kapitány e fölött az orr fölött szokott azoknak visszaszalutálni, akik köszönnek neki. Nem mindjárt s nem minden habozás nélkül, no de ezt nem is lehet tőle rossz néven venni, mert elvégre egy Bőhmeknek meg kell előbb győződnie róla, hogy kit ért az a hallatlan szerencse, hogy Beimnek Szigfridnek köszönhetett. Fitzzel a köszönési ökonómiával fel is verte szalutálásai értékét s aki nagyritkán részesült bennük, büszkén súgta oda a parti sétányon barátainak. — Beimnek lovag! A hires Bohunk! Nos a Hires Bőimnek kapitánynak valamelyik este vacsorázás közben berepült a fülébe egy éjjeli lepke. Hogy minek nézte a fület, csak az éjjeli lepkék tudhatják. De bizonyára valami egzotikus zuzmónak, ahol mézet lelhet, vagy talán egy taplóval ellátott faodúnak, amilyet harkályok szoktak az almafák derekán kivájni madarak, poszméhek is lepkék számára. Elég az hozzá, hogy Beimnek kapitány nagyot kiáltott, lecsapta a villát a hegyéreszúrt borjúszeggyel együtt, a füléhez kapott, beletúrta a balkeze kisujját s a diszkérmével kétségbeesett kaparászást végzett a fülcsatornában, mialatt a hozzátartozó kagylót olyan bőszülten rázta, mintha ki akarná tövestül szakítani. A szomszéd asztaloknál ülők érthető csodálkozással néztek Beimnek kapitányra, aztán a fülére, aztán megint a kapitányra, de sehogyse tudták fölérni ésszel, hogy mit vétett a fül a kapitánynak s mért akar ezért a kapitány a saját fülén bosszút állni.“ Berepült a fülembe! — ordította Bohunek kapitány. — De mi,repült bele? — kérdezték csodálkozva a vendégek, akik már azon is elbámultak, hogy Bohmek kapitány megszjtásával tüntette ki őket. — Egy ke! — Miféle lepke? Miféle lepke? Ostobaság! Mit tudta azt maga Boimnek kapitány is, hogy miféle lepke? Ki tudná a fülébe repült lepkét genus, família és species szerint meghatározni, mikor az éjjeli lepkéknek kétszer annyi ismeretlen válfajuk létezik, mint a nappaliaknak, nem is be-eszélve róla, hogy ami egyszer a fülben van, az a szem számára egyszerűen elveszett. — Bent van! — hadonászott rémülten a kapitány. — Nem akar kijönni! No ezt már nem hihette el komolyan senki. Ugyan mért ne akarna kijönni? Talán bizony olyan jó dolguk van a lepkéknek Bohunek kapitány fülében? Az egész csak érzéki csalódás. Biztosan régen kijött már a lepke, csak a kapitány nem vette észre. — De érzem, hogy bent van! — tombolt a kapitány. — Röpköd! — Micsoda? Röpköd? — gondolták a vendégek. — Hát mekkora füle lehet ennek belül, hogy lepkék röpködhetnek benne ... És ha röpköd, mért röpköd? Ennek a lepkének biztosan valami szándéka van Bohunek kapitány fülével. — Biztosan be akar gubózni ! — mondta komolyan egy természetrajzszakos tanár. — Begubózni? — bömbölte Bohunek. — Az én fülemben ? — Persze. Ilyenkor a lepke valami csendes zugot keres magának. Meghúzza magát egy sarokban s begubózik. Először begubózik, azután petézik. Szervusz világ! — sápadt el Bohunek s azt már meg se merte kérdezni, hogy hány petét rak egy lepke. Uramisten! Biztosan százat is s az ő szerencsétlen fülén úgy fognak utoljára ki-s beröpködni a lepkék, mint szarmaképün a méhek. Megroggyant a térik s gyenge hingon kérdezte: — Mit tegyek? Hát mit is lehetett itt csinálni? Valaki azt ajánlotta, hogy a lepkét legokosabb lesz a fülből egy hajlított dróttal kihúzni. — Dróttal? — áiuldozott a kapitány. — Vagy valami csavaros szerszámmal. Olyasmivel, mint a dugóhúzó. Ez nyugtatta csak meg a kapitányt igazában. Már se nem élt, se nem halt, szeme sarkában a félelem könnyei reszkettek. — Vagy ki kell a fület valamivel fecskendezni! — Igen, fecskendezni. — kapott a leghumánusabbnak látszó megoldáson a kapitány. — Hamar egy fecskendőt! A közelben természetesen nem volt sehol fecskendő, felfedezték ugyan a konyhában a hurkatöltőt, de ez ellen a kapitány kézzel-lábbal tiltakozott, hiába biztatták őt, hogy csak egy fröccs az egész: ebből a friccsből nem kívánt magának se egyet, se többet. Inkább maradjon a lepke ott, ahol van. Igen, de a lepke nem maradt ott. Egyre hevesebben verdeste szárnyát s a kivülről beszűrődő zavaros hangok elől beljebb-beljebb menekült. — Ha bemegy az Eustach-csőbe — jósolta egy elsőéves orvosnövendék —, akkor afülnek vége! A kapitány megsikerül. — Az Istenre kérem, segítsenek rajtam! — tördelte kezét a kapitány. A penzió vendégei egymásra néztek s megérezték, hogy csakugyan segíteniük kell Bohunek kapitányon. Kerítettek egy öntözőkupát, lefektették a delikvenst, beöntöttek a fülébe három kupa vizet, az akkor már úgy hörgött és ordított, mintha nyárson sütötték volna s egyúttal őrjöngve ellenkezett, hogy egyetlen kupával se többet, mert a lepke nem hogy megcsendesedett volna a víztől, hanem olyan mozdulatokat végez odabent, hogy azt élő ember ki nem bírhatja tovább. , — Orvost! — kiáltotta az orvosnövendék. Megfogták két oldalról az agyonkinzott Bohunek kapitányt s vitték a legközelebbi orvoshoz. Hanem az orvos arcáról mindent se lehetett olvasni, csak épen biztatást nem. Hümmögött, a fejét csóválta, aztán hozott egy fülfecskendőt, kétszer, háromszor beleszorította a tartalmát Bohunek kapitány fülébe, azután felhúzta a vállát s kijelentette, hogy a kapitány azonnal utazzék Testre, mert a lepkét csak műtét útján lehet a fülből eltávolitani. — És merre? — kérdezte az orvosnövendék. — Talán az orron keresztül! . . — Az orron keresztül!! — bődült el Bohunek kapitány és ma' nem volt rajta semmi lovagi ábrázat. Mint valami vizbemártott rongyot hurcolták a vasúti állomás felé. Volt azonban a társaságban egy jótorkú gömöri palóc, annak az egyik kocsma előtt mentő ötlete támadt. Kihozott a söntésből egy üveg szódát és se szó, se beszéd befreccsentette az egészet a kapitány fülébe. Kétségbeesett orditás hallatszott, — de kint volt a lepke! Leragadt szárnyakkal, feldúlt csápokkal, — szóval talán még reménytelenebb testi és lelki állapotban, mint Bohunek kapitány. — Hát, kedves atyámfiai, kellett ez nektek? Kellett bizony. Mert azóta van itt a penzióban egy kedves, szerény, előzékeny, rokonszenves úriember: lovag Bohunek kapitány. Most már semmi kétség, hogy kapitány ,és egészen biztos, hogy lovag . . . Egy éjjeli lepke azzá tette. Maróthy Jenő. PESTI HÍRLAP 1931. július 26vasárnap. Magyar nevek a repülés világrekordlistáján. A magyar óceánrepülés mind külföldön, mind pedig idehaza ráterelte a figyelmet a magyar repülőkre s a magyar repülésügy helyzetére. A magyar aviatika úttörői közül, a sikeres óceánrepülés előtt is többen beírták már nevüket az aviatika történetének nemzetközi évkönyveibe. Sajnos, vannak közöttük olyanok is, akik a nemzetközi rekordlistán nem a magyar színeket képviselik, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy nevük és származásuk múltjukat mégis Magyarországhoz köti és mindenesetre több joggal vallhatjuk magyaroknak, mint a csehek Madáchot vagy a szerbek Petőfi Sándort. Az első magyar név, akit a repülés világrekordjait feltüntető nemzetközi nyilvántartáson találunk. Risztics János, aki a németországi Dessauban, 1927 augusztus 3. és 5.-e között, Edzard német pilóta társaságában, egy Junkers-gépen 52 órát és 22 percet töltött a levegőben, leszállás nélkül, miközben 4660 kilométert repült zárt körön. A Nemzetközi Aero Szövetség a teljesítményt mindkét vonatkozásban (időtartam és távolság) világrekordnak ismerte el. Risztics ugyanebben az évben még öt másik világrekordot is állított fel. Hármat Gothe Alfréd német pilóta társaságában, július 10-én, amely az 1000 kg. és külön az 500 kg. hasznos súllyal megterhelt repülőgép 2000 kilométeres távolságra megállapított sebességére vonatkozott (183 kilométer óránként), továbbá az 500 kg.-mal megterhelt repülőgép új távolsági rekordját 2125 kilométerrel. A másik két rekordot Risztics János egyedül állította fel, hárommotoros Junkers-gépen. A repülőgép 2000 kg. hasznos súlyt vitt és ebben a kategóriában 13 óra 1 perces repülése 1621 kilométer távolságon új távolsági és időtartamrekordot jelentett. Időrendi sorrendben a következő magyar pilóta, akinek nevét a nemzetközi rekordlistán találjuk: vitéz Kaszala Károly. 1927 szeptember 14-én Budapest és Monor között repülve, a sportrepülőgépek legkisebb kategóriájában állított fel távolsági rekordot, zárt körön. Ezt a távolságot a Nemzetközi Aero Szövetség 650 kilométerben állapította meg. Repülőgépe és annak motorja Magyarországon készült, Lampich Árpád, illetve gróf Thorotzkai Péter tervei szerint. Egy év múlva, olaszországi repülőútján új rekordot állított fel Kaszala, aki Budapesttől Póláig meg sem állott a kis 18 lóerős „Rómá“-val. Ezáltal a könnyű sportrepülőgépek egyenes vonalú távolsági rekordját sikerült felállítania. A Nemzetközi Aero Szövetség 517 kilométerben állapította meg az új rekordot. Még ugyanabban az évben Riszticsnek is volt egy új világrekordja, amely a zárt pályás időtartamrepülésre vonatkozott, Risztics és a német Zimmermann ezúttal 65 órát és 25 perct töltöttek a levegőben. Risztics rekordjai azonban nem számítottak magyar világrekordnak, sem 1927-ben, sem pedig 1928-ban, mert időközben felvette a német állampolgárságot. 1929-ben Fauvel francia pilóta intézett támadást Kaszala két rekordja ellen és sikerült is azokat megjavítania. Ezután került a rekordlistára a harmadik magyar név: Lampich Árpád, aki eddig csak a konstruktőrök közt szerpelt, gróf Thorotzkai Péterrel együtt. Lampich 1930 június 14-én Fauveltől ismét visszaszerezte a könnyű sportgépek zártpályarekordját, Mátyásföld és Monor között végrehajtott 1033 kilométeres repülésével, de ennek csak rövid ideig maradhatott birtokában, mert Fauvel már szeptember 12-én felállította az 1258 kilométeres új távolsági rekordot. A felsorolt magyar nevek közül ma már egyik sem szerepel a nemzetközileg elismert világrekordok tulajdonosai között. Risztics és Zinmmermann időtartamrekordját megjavította 67 óra 13 percre az azóta hősi halált halt két kiváló olasz pilóta: Maddalena és Cecconi, akik ugyanakkor új távolsági rekordot értek el, 8188 kilométerrel. (Ezt az idén két francia: Paillard és Mermoz 8960 km-re változtatta meg.) Risztics többi rekordjait pedig részint német, részint francia és spanyol pilóták szárnyalták túl. A sikeres óceánrepüléssel két új magyar név kerülhetett ismét a nemzetközi nyilvántartásba: Endresz György és Magyar Sándor, akiknek a 2000 kilométeres és az 5000 kilométeres sebességi rekord megszerzéséhez van esélyük, ha teljesítményük adatai pontos megállapítást nyernek és ha azok igazolják a francia és a spanyol pilóták teljesítményeinek túlszárnyalását. Itt említjük meg, hogy a Nemzetközi Aero Szövetség legutóbb elfogadta 2000 kilométeres távolságon 500 és 1000 kg-os megterheléssel Paris francia hadnagy 228 kilométeres sebességi rekordját s ez a magyar rekordot már eleve veszélyeztetheti a 2000 kilométeres távon. Meg kell emlékeznünk még egy magyar névről, amely a nemzetközi rekordlistában található s ez Székely O. E., aki nem mint pilóta került a névjegyzékre, hanem, mint motorszerkesztő. A könnyű sportrepülőgépek sebességi rekordját Székely-típusú repülőmotorral állította fel Prest amerikai pilóta. A magyar származású Székelynek Hollandban (Michigan) virágzó repülőmotorgyára van, amely 20—70 lóerős léghűtéses motorokat állít elő, sportrepülőgépek számára. Zogu király merénylőit vérbosszútól féltik. Bécs, júl. 25. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Az ügyészség, mint jelentettük, már néhány nappal ezelőtt azt a kérést intézte a legfelsőbb törvényszékhez, hogy Ahmed Zogu albán király merénylőinek bűnügyében a tárgyalást ne Bécsben, hanem a felsőausztriai Snedben tartsák meg. Az ügyészség azzal okolta meg kérését, hogy az albán vérbosszú szokása következtében attól kell tartani, hogy a vádlottak ellen gyilkos merénylet készül. Ezt pedig az osztrák fővárosban nehezebb megakadályozni, mint egy kisvárosban, ahol csekélyebb a forgalom és könnyebben lehet kellő óvintézkedésekről gondoskodni. A legfelsőbb törvényszék elfogadta ezt, az érvelést és úgy döntött, hogy a tárgyalást Eledben fogják megtartani.