Pesti Hírlap, 1933. február (55. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-01 / 26. szám

1933. február 1., szerda. PEOrl HiklAP A költségvetés 100 milliós hiányának fedezése. — A nemzeti jövedelem csekélységéből harmadik következtetést is le kell vonnunk. Átmenetileg passzív gazdasági terület vagyunk, tehát az, amit termelünk, nem fedezi fogyasztási szükségletünket. Ezen nem kell megijednünk: a mai gazdasági válságban álla­mok egész sora ugyanebben a helyzetben van. Ezen az átmeneti helyzeten azonban segíteni kell. A segí­tésnek két módja van elvben. Az egyik a külföldi tőke igénybevétele a hiányok pótlására, ez az út azon­ban ma előlünk többé-kevéssé el van zárva. A máso­dik mód a belső tőkének az átmeneti hiány fedezésére való felhasználása. Azok a különböző pénzügyi tervek, amelyek inflációval, devalvációval és egyéb külön­böző helytelen módokon keresik a megoldást, gazda­ságilag tévútra vezetnek. A nemzeti jövedelem cse­kélységéből három következtetést vonhatunk le. Elő­ször: termelésünket emelni kell. (Felkiáltások az el­lenzéken: De hogyan, erre kérünk választ!) Ez csak stabil viszonyok között lehetséges, aminek első felté­tele az államháztartás egyensúlyának biztosítása. A második következtetés: a központi igazgatás költsé­geit a lehetőség szerint apasztani kell. Harmadszor: passzív terület lévére ma, átmenetileg a belső tőkéket is a cél szolgálatába kell állítani. Azok a rendszabá­lyok, amelyeket ismertetni fogok, ezzel a felismerés­sel számolnak.­­ Az államháztartási deficit fedezésére három mód van: A bevételek fokozása, a kiadások apasz­­tása, kölcsönművelet. Amikor aránylag nagy deficit­tel állunk szemben, amit néhány hónap alatt ki kell küszöbölni, a hiány fedezésének minden módját fel kell használni, emellett helyes arányokat kell tartani az egyes műveletek között, mert gazdasági kihatá­suk különböző. A Népszövetség pénzügyi bizottsága jelentésében annak a meggyőződésének adott kifeje­zést, hogy a külföldi hitelezők érdekével nem ellen­kezik, ha azok az összegek, amelyek a külföldi állam­­adósság szolgálata fejében a Nemzeti Banknál levő transzfer­ alapba befizetendők, legfeljebb 50 millió pengőig kincst­ári jegyekkel fedeztetnének. Tulajdon­képpen tehát 100 millió pengős deficittel állunk szem­ben. Ennek az összegnek a fedezésére a következő programot állítottam föl: A költségvetés előirányza­tával szemben kiadásunk 30 milliós apasztását hajtom végre. Belső kölcsön. A lehetőség szerint mérsékelten kívánunk eljárni, ezért ilyen címen 25 millió pengő többletet vettünk tervbe, amely az előirányzati bevételeknek kereken 3—3 és fél százaléka. A további összegek fedezésére kölcsönművelet elől nem zárkózhatunk el, ennek kö­vetkeztében belső kölcsön tervét dolgoztuk ki. (Hosz­­szantartó zaj.) Ebből 25 millió­­­t az ipar vállal, 20 milliót pedig a mezőgazdaság és egyéb gazdasági érde­keltségek. A kölcsönművelet kétéves lejáratú pénztár­jegyek ellenében van tervbe véve, ami biztosítékul szolgál arra, hogy a lejárat után a jegyzők által köz­tartozások fedezésére fölhasználható. Tárgyalásaim, az iparral befejezéshez közelednek, a mezőgazdasággal és más gazdasági érdekeltségekkel a siker jegyében folynak. Az ellenzék a miniszternek ezt a bejelentését foly­ton megújuló zajos közbeszólésokkal fogadja, mire a pénzügyminiszter így válaszol: — Nem ismerek példát a történelemben, amikor a bevételek kulcsának leszállításával tudták volna a deficitet fedezni. Ulain Ferenc: Pedig így kell történnie. Rassay Károly: Olvassa el a Times cikkét. Imrédy: A németországi vasúti tarifaleszállítás annak idején kedvezőtlen eredménnyel járt. Olyan pénzügyi programmot akarunk fölállítani, amely a forgalmat lehetőleg kevéssé terheli, ezért elvetettük azt a gondolatot, amelyet a külföld gyakorlati és elméleti emberei ajánlanak: a forgalmi adó fölemelését. A forgalmi adót nem emeljük föl. (Zajos ellentmondá­sok.) A tárgyalások abból a célból folynak, hogy a fázis­rendszert azokra a gazdasági ágakra is kiter­jesszük, amelyekre eddig ki­ nem terjedt. Burkolt után sem kívánom a forgalmi adó fölemelését elérni. Izzólámpa- és rádió­adó.­ ­ A fogyasztási adó terén új adónemeket ho­zunk be, így az izzólámpa, villamos fényforrás meg­adóztatását. (Sokáig tartó zaj.) Reisinger Ferenc: Szeretik maguk a sötétséget. Imrédy: Szerintem a rádió megadóztatásának egyetlen szociális módja a csövek megadóztatása. Peyer Károly: Tessék a monopóliumot elvenni. Neuberger Mihály: Nem igaz. Imrédy: Az adótétel egyébként mérsékelt, mert izzókörténként 25 fillérnél kezdődik és eléri a 85 fillért. Átlagban 2,3 százalék megterhelést jelent, szemben az olaszországi 30 százalékos megterhelés­sel. A szeszadónál lényegesebb változtatást nem ter­vezünk, csak kikerekítjük az 1 pengő 90 fillért 2 pen­gőre. Gyarmatáruk vámjának emelése. Ami a vámokat illeti, a kávé, tea és fahéj vám­ját 50 százalékkal emeljük, egyéb külföldi gyarmat­áru, fűszer, ananász, banán vámtételét 100 százalék­kal. A vasút és az autó versenyfeltételeinek kiegyen­lítése érdekében kellett valamit tennünk és az Állam­vasutak bevételeit fokoznunk, hogy ezáltal a deficitet csökkentsük. Ezért a teherautók közúti adótételét megkétszerezzük. (Zaj. Sauerborn Károly: Hogy még drágább legyen a mezőgazdasági cikkek fuvardíja. Hogy akarnak itt gyümölcsexportot csinálni?) Percekig tartó zaj akasztja meg a minisztert beszédének folytatásában. Hosszasan szól a vihar­­letékek kiterjesztése. Az érdekeltségekkel fogunk tár­gyalni, mert lehet, hogy ezt a gondolatot a benzinadó fölemelésével célszerűbben lehet elérni. A közvetett adók csoportjában tervezzük a hir­detési illeték bevezetését. Erre vonatkozólag szintén az érdekeltséggel fogunk tárgyalásokat folytatni. A bevételek fokozásának célját szolgálja a Do­hányjövedék értékesítési feltételeinek javítása. Külö­nösen a külföldi értékesítés helyesebb megszervezésére gondolunk. Máris tárgyalásban állunk belföldi és kül­földi szakértőkkel. A házadó felemelése. Mindezek a bevételi források, adótételek fel­emelései a folyó költségvetési évre körülbelül nyolc­millió pengős bevételt jelentenének. Ennek következ­tében a bevételek fokozását túlnyomó részben az egyenesadóknál kell megtalálnunk. Az egyenesadók behajtása köztudomásszerűen adókezelési és techni­kai szempontokból nehezebb, de mégis ezt az utat választottuk, mert azt az előbb említett gondolatot, hogy a forgalmat és a fogyasztást a lehetőséghez képest kíméljük, igyekeztünk megvalósítani. Nagyon jól tudjuk, hogy ezek az adók némely esetben olyan súlyosak lesznek, hogy a vagyon állagát sem fogják kímélni, de amikor passzív gazdasági terület va­gyunk, amikor átmenetileg a tőkéinket is mozgósí­tanunk kell, helyesebb, ha ezt szervezett úton tesz­­szük­. A 33-as bizottság elé terjesztendő rendelet a következő szabályozásokat és változtatásokat is tar­­talmazza. A házadónál az alapadónak 20 százalékos to­vábbi pótlékolását léptetjük életbe azzal, hogy a pót­lék fizetése alól a nagy- és kisközségekben levő és egészen a tulajdonos, vagy hozzátartozói által lakott házak, a városokban pedig a legfeljebb kétszobás és egészen a tulajdonos által lakott házak mentesittet­­nek. (Helyeslés az egységes párton.) Bródy Ernő: Helyes? Mi a helyes? Brődy-Harrach Tihamér: A kisemberek védelme a helyes. (Zaj a baloldalon.) Imrédy Béla: A háztulajdon nehéz helyzetével teljesen tisztában vagyunk. Az a meggyőződésem, hogy a nemzeti vagyonnak ez a része: a városi ház­birtok az, amely a legjobban mentette át vagyon­­állagát (Helyeslés az egységes párton) a háború és az azután következő idők viszontagságain. (Zaj a bal­oldalon.) Rassay Károly: Hát a földbirtok nem mentette át? Hallatlan! Imrédy: Amikor azonban a háztulajdontól ezt azt áldozatot kívánjuk, akkor gondoskodni fogunk arról, hogy a háztulajdon eddigi kötöttségei meg­szűnjenek és a kilakoltatások szempontjából... Bródy Ernő: Micsoda? És a lakókra menjen minden? Hallatlan! Földönfutókká teszik a lakókat! Imrédy Béla pénzügyminiszter: Tisztelt képvi­selő úr, a házbérek tendenciája nem igazolja azt, hogy a képviselő úr felháborodása rendkívül alapos volna. Bródy Ernő: Hallatlan! Hallatlan! Felszabadít­ják a lakásokat! Földönfutókká teszik a lakókat! (Nagy zaj a baloldalon.) Farkas István: Már ezt a lakbért sem tudják fizetni.­­ . . . Imrédy Béla pénzügyminiszter:, A rendelkezés szociális szempontokból indokolt. A háztulajdonosok szabad rendelkezése tehát némely csekély kivételtől eltekintve, amelyet szociális szempontok indokolnak, helyre fog állíttatni. Ami a szabadfoglalkozásúak hozadéki adóját, a kereseti adót illeti, e tekintetben semminemű vál­toztatást nem tervezünk. Ezek a rétegek az inségadó kivetése alkalmával úgyis áldozatot hoztak. Az alkal­mazottak különadóját, amely a havi 120 pengőn aluli kereseteket nem érinti, egyébként is igen alacsony kulccsal indul, erősen progresszív jellegű, az ez idő­­szerinti mérvének 25 százalékával pótlékoljuk. (Fel­kiáltások balfelől: Elég volt! Hallatlan!) A jövedelemadó 60%-os pótlékolása. A jövedelemadónál az előzőleg érvényben volt 100 százalékos pótlékkal szemben mint ismeretes, a folyó költségvetési évre 30 százalékos pótlék állapítta­­tott meg. E 30 százalékos pótlékra való lecsökkentést teljes mértékben fönntartani nem tudjuk, ezért 60 százalékra emeljük föl. Friedrich István: Jól van. Csak felfelé. Egy hang a baloldalon. Ehhez hiába kérnek türelmet. Imrédy Béla pénzügyminiszter: A vagyonadó­nak eddig érvényben volt 100 százalékos pótlékolása az 1933-ik évre január elsejétől kezdődő hatállyal meghosszabbíttatik. A társulati adók ez idő szerint 23 százalékos pótlékát 40 százalékra emeltük fel, ja­nuár 31-iki hatállyal. Friedrich István gúnyosan: Ötvenet kérünk! Erődy-Harrach Tihamér: Mindig azt kiabál­ják, hogy nem fizetnek elég társulati adót. Jánossy Gábor: Ez a legigazságosabb Györki Imre: Lehet tapsolni! Imrédy Béla pénzügyminiszter: A rokkant­adó, amely arra a célra szolgál, hogy a rokkantak illet­ményeihez és ellátásához szükséges fedezetet nyújtsa, ez idő szerint a felét sem szolgáltatja annak az ösz­­szegnek, amelybe a rokkantak illetményei még a je­lenlegi csekély mérvben is kerülnek, ennek következ­tében ennek a tulajdonképeni pótadónak, amely ed­dig az egyenes adóknak maximált 5 százalékát éri el, a kulcsát 100 százalékkal emeljük. (Felkiáltások a baloldalon: Csak emeljék!) Lázár Miklós: A politikai rokkantak között osz­­szák ki ezt az összeget. Imrédy Béla pénzügyminiszter: Ezek az egyenes adók, nemkülönben az előbb említett közvetett adók emelése együttesen biztosítani alkalmasak azt a 25 millió pengő többletbevételt, amelyet a folyó költség­­vetési évben még elérni óhajtok. Felkiáltások a baloldalon: Papiroson: Bródy Ernő: Papiros ember! Imrédy Béla: A kiadások apasztásának oldalán mindenekelőtt arra vagyok bátor rámutatni, hogy a lakbéreknek havi részletekben való fizetése a folyó éri költségvetést a júliusi bértől, tehát kereken 5 millió pengőtől mentesíti. Ennek következtében további 25 millió pengő fedezéséről kívánunk ezen az úton gon­doskodni. Ebből a tárcák eddig kilátásba helyeztek kereken 14 millió pengő megtakarítást a dologi kiadá­sokban, amely összeget további megtakarításokkal 18 millió pengőre kívánjuk fölemelni. A további 7 mil­lió pengőt a személyzeti illetmények rovatainál kell megtakarítanunk. Fölkiáltások a baloldalon: Lehet már tapsolni. Propper Sándor: Itt a Sofort-program. Malasics Géza gúnyosan: Az élet kormánya. Friedrich István: Ezt nem lehet! Azt mondták, erről szó sincs. Itt ünnepélyesen megígérte az új kor­mány, hogy nem szállítják le a fizetéseket. Homonnay Tivadar: A bizottságban is, más helyütt is megígérték, hogy illetményleszállítás nem lesz. Nyugdíjleszállítás nem lesz. Friedrich István: Azt mondták, hogy erről szó sincs. Homonnay Tivadar: A pártelnökük, Sztra­­nyavszky ezért lépett ki az egységes pártból. (úgy van! Úgy van­ a baloldalon. Nagy zaj.) Igaz vagy nem igaz? A régi recept rossz kiadásban. Imrédy Béla pénzügyminiszter: Az előbb rámu­tattam arra, hogy a nemzeti társadalom munkájának aránylag milyen nagy részét foglalják le a közületek kiadásai, amelyek között köztudomású a személyzeti rezsi több mint 50 százalékkal szerepel. Ha figye­lembe vesszük, hogy az állami alkalmazottak, nyug­díjasok és hozzátartozóik körülbelül egy tizenhatod részét teszik ki az ország lakosságának, kereken 500 ezer lelket, ha alkalmazottként és nyugdíjasonként három családtagot, illetőleg három eltartottat számí­tunk, akkor arra az eredményre jutunk, hogy a né­pesség egy tizenhatod részét kitevők ezek a társa­dalmi rétegek körülbelül 390 milliót, azaz a nemzeti termelés eredményének egyheted részét absorbeálják. A tisztviselői illetmények leszállítása.­ ­ Nem akarok senkit vádolni, de egészen világos, hogy ilyen körülmények között a személyzeti kiadá­sok apasztásához hozzá kell fogni. A nyugdíjtörvény, is ezt célozza, amely most áll előkészítés alatt, a köz­igazgatás racionalizálása adja meg az alapját annak, hogy a létszámapasztás átvihető legyen. Tény, hogy a személyzeti kiadásoknak igen nagy részét a nyug­­díjterhek teszik ki. Az állami közigazgatás és az állami üzemek költségvetésének keretében folyósított nyugdíjak a 200 milliót is meghaladják. Ennek 40 százaléka az ország feldarabolása következtében esett reánk, amit azonban vállaltunk, mert az idemenekült nyugdíjas alkalmazottak eltartása elől nem lehet el­zárkózni. Felmerült az a gondolat is, hogy nyugdíj­­terheink egy részét nyugdíjbiztosítás révén oldjuk meg. Birtokomban vannak az erre vonatkozó javas­latok, amelyeket sokkal kedvezőbb pénzügyi viszo­nyok mellett, amikor még transzfer-nehézségek nem voltak, tettek Magyarországnak. Ez a terv hét évre biztosított volna megtakarításokat, de azután sokkal hosszabb időtartamon át olyan összegekkel terhelte volna meg az országot, amelyeket felelős kormány nem vállalhatott. Homonnay Tivadar: Méltóztassék a javaslatot tárgyalás alá venni! Imrédy Béla: Nem maradt tehát más hátra, mint az illetmények apasztása és ezt rendkívül fáj­dalmasan, teljes tudatában a tisztviselői osztály érde­meinek kell megtenni. Mikor gyenge a középosztály, különös jelentősége van a tisztviselő osztálynak, de éppen azért, mert ez a réteg a nemzeti gondolat egyik legegészségesebb hordozója, úgy érezzük, hogy akkor, mikor az összes társadalmi rétegekre terheket ra­kunk, a nemzeti szolidaritás nem engedi meg, hogy ezt az osztályt kihagyjuk. A mód, ahogy ezt tesszük, kíméletes lesz. Figyelembe kellett venni azt a szem­pontot, hogy a világgazdasági krízis folytán minden réteg jobban szenvedett, mint a fixfizetésesek. 1929 nyarán teljes illetmények mellett a megélhetési index, amely mégis csak kifejezőjőnek tekinthető azon költ­ségeknek, amelyekbe a háztartás fenntartása kerül, 122-en állott és leesett 95-re, a visszaesés tehát körül­belül 22 százalék. De ha egyes élelmicikkek árát néz­zük, a marhahús 2.60 pengőről 1.70-re, a zsír 2.55-ről 1.78-ra, a férficipő 26-ról 16-ra, és ezzel szembe állít­juk az illetmények csökkentését, azt látjuk, hogy a IX. és VIli. fizetési osztályokban, ahol a tisztviselők zöme áll, a csökkentés 14—15 százalékot ér el. Az újabb illetményapasztással ezt egészítjük ki most arra a mértékre, amely megfelel körülbelül a meg­élhetési költségek indexének. Szociális szempontból azokat az illetményeket, amelyek a havi 100 pengőt nem érik el, kizárjuk. Az illetményapasztás nem ter­jed ki a lakáspénzre, családi pótlékra, közlekedési se­gélyre és hadipótlékra sem. Fábián Béla: Hát a dugsegélyekre? Imrédy Béla: Az illetmény­csökkentés 5—7 szá­zalékig terjed, de vannak olyan kategóriák, ahol a csökkentés csupán 3 százalék­ csengő. Az elnök figyelmezteti a közbeszólókat, hogy erélyesebb rendszabályokhoz fog folyamodni. — Adóztassák, meg a közbeszólókat, — ajánlják derűsen a jobboldalon. Sauerborn Károly: Majd leállnak az összes te­herautók. Akkor majd vehetnek azok után adót. Imrédy: Tervbe van véve az autófuvarozási il- Rheuma, isohias, vállhasogatás ellen a „GAMMA KOMPRESSZ" eredeti pöstyéni ther­­mális iszap páratlan gyógyerőt garantál, 30-szor használható. Főraktár: Pöstyén fürdő­iroda, Károly-körút 3/a.

Next