Pesti Hírlap, 1933. május (55. évfolyam, 98-122. szám)

1933-05-02 / 98. szám

t pedig Papén helyettes kancellár, Meissner államtit­kár és Hindenburg Oszkár ezredes, az elnök fia. A sorfalat álló tömeg lelkes ünneplésben részesí­tette J­indenburgot. Az egész városban hangszórók visszhangoz­­tatták a Luftgartenben elmondott beszédeket: Hin­denburg birodalmi elnöknek és dr. Goebbels pro­paganda-miniszternek az ifjúsághoz intézett buz­dító beszédeit, majd hat munk­ásnok beszédeit. Köz­tük volt egy kikötőmunkás Hamburgból, egy bá­nyász Alsósziléziából, egy mezőgazdasági munkás Keletporoszországból, egy fémmunkás a Saarvidék­­ről és két bányamunkás a Rajna- és a Ruhr-vidék­­ről. Legvégül felszólalt egy moselvidéki vincellér is. A Luftgartenben lefolyt ünnepséget rádión az egész birodalomban közvetítették. Milliós tömeg a tempelhofi mezőn. Délben megkezdődött a négymilliós városból az óriási embertömegek felvonulása a tempelhofi mezőre. A zászlók százai és katonai zenekarok kí­sérték a végeláthatatlan emberkígyót, a felvonuló hadviselteket, egyesületeket és más szervezeteket. Délután öt órakor még mindig több százezer ember menetelt Tempelhof felé. Ott több mint száz katona­­zenekar várta az érkezőket és a néptömeg zeneszó közben helyezkedett el az emelvény előtt. A biro­dalom minden részéb­ől ezerszámra hozták a zász­lókat. A rendezőség becslése szerint több mint egy­millió ember gyűlt össze. A tömeget repülőmutat­­ványokkal és zenével szórakoztatták. Estefelé hat órakor százhúsz gépkocsin jelentek meg a világ­háború és a munka rokkantjai, akiket a kormány külön hívott meg az ünnepségre és már délelőtt ki­rándulásra küldte őket gépkocsin. Közben fél hat órakor a régi kancellári palo­tában Hindenburg elnök és Hitler kancellár fogad­ták a munkásküldöttségeket. Ezeket a küldöttsége­ket repülőgépen szállították Berlinbe és a kormány vendégeiként előkelő szállodákban helyezték el. Voltak itt wilhelmshafeni hajósok, olajozott ruhá­ban, saarvidéki és sziléziai bányászok,­ bajor mun­kások és stájerországi heimwehrek is. Előbb Göb­­bels miniszter üdvözölte a nyolcvan munkásküldött­séget, azután megjelent a fogadóteremben Hinden­burg és Hitler. A birodalmi elnök kezet szorított a munkásokkal. Hitler üdvözlőbeszédében kijelentette, hogy meggyőződése szerint ez a nap a megjelentek életének legszebb napja. Most látható, mennyire igazságtalan volt az az állítás, hogy a németországi fordulat a német munkásság ellen irányul. A moz­galom legfontosabb célja, hogy a sokmillió mun­kást ismét visszavezesse a német nép kebelébe. Lüttichben letépték a horogkeresztes zászlót. Brüsszel, máj. 1. Egy szociálisakból álló cso­port a május elsejei felvonulás alkalmával letépte a lüttichi német konzulátus épületéről a horog­­keresztes zászlót és a rendőröket, akik az épület őr­zésére voltak kirendelve, kövekkel dobálta meg. Eközben több ablaktábla bezúzódott. A brüsszeli német követ az eset miatt lépést tett a belga kor­mánynál. A belga kormány sajnálkozását fejezte ki a történtek felett és kilátásba helyezte, hogy a tün­tetők ellen megteszi a szükséges intézkedéseket.­ ­ A meglepő ítélet. Irta: Csermely Gyula. Alistál nagyközség egyik birtokos gazdája, Megyercsi Dénes uram, nagyon alaposan ösmerte a népét, már mint birtokos felebarátait a faluban. Ösmerte erényeit, hogy szavatartó, józan és becsü­letes, hogy munkaszerető, takarékos, nem kocs­­mázó, de ismerte hibáit is, azaz egyetlen nagy hi­báját, hogy hajlamos a pörösködésre, aminek múl­hatatlan következménye: az elszegényedés. Ha pö­­rösködik a nép, csak az ügyvédek gazdagodnak és a bírósági végrehajtó jut kalácshoz. Éppen azért, mikor megválasztották hadnagy­nak, székfoglaló beszédében azt kérte az emberek­től, hogy egymással békességben éljenek. Akinek itt valakivel pőre lesz, ne szaladjon be Szerdahelyre ügyvédhez, hanem jöjjön be én hozzám, — mondta. Pártatlansággal és igaz szóval én is békességet te­remthetek a pörösök közt, nem kell ahhoz ügyvéd és bíróság. Hiszen egyszerű emberek vagytok, ami egyszerű pörös kérdés majd adódik; hátha én is, az én egyszerű eszemmel, el tudom azt intézni úgy, hogy az igazságon csorba ne ejtőd­jék. — Megígérjük, — lelkesedett a falu, mert jól tudta minden ember a községijén, hogy Megyercsi hadnagy úr tanult is, okos is és pártoskodásra egy­általán nem hajló. Ha ő kimondja: ez az igazság, Teleim, abban megnyugodhatik akárki, még a po­zsonyi törvényszék elnöke is. Lett is békeszeretet a faluban, példaadó, mert "belátták az emberek, hogy olcsóbban is jutnak, gyorsabban is az igazsághoz, ha a hadnagy elé vi­­­szik az ügyüket. Aki okossággal és meggyőzéssel józan belátásra bírta, vagy a felperest, vagy az al­perest és félórai tárgyalás után már kezeltek is egymással a pörösök és azzal távoztak el, hogy azt mondták: — Isten éltesse a hadnagy urat, amiért igaz­ságot tett és békét szerzett közöttünk. A szerdahelyi ügyvédek nem is lelkesedtek valami nagyon Megyercsi Dénes uram a listáli köz­ségi hadnagyért. Egy tavaszi napon két ember és két asszony állított be a falu házára a hadnagyhoz. Nagyléki Pál gazda, alistáli kisbirtokos és hitestársa Italán, volt az egyik, Abonyi György gazda és felesége, Rózái, a másik pár. Azzal jöttek, hogy: adjon Isten minden jót, nyomban ezután Nagyléki Pál gazda: — Porunk van egymás ellen, hadnagy uram. És hozzátette Abonyi György gazda: — Foga van a mi ügyünknek, hadnagy úr, de mielőtt ügyvédhez fordulnánk, mégis idejöttünk, hátha kihúzza a hadnagy ur. — Azt a fogat? Okosan tették, — jegyezte meg helyesléssel a hadnagy úr. — S most hallom az esetet, mondják el. — Hát, tetszik tudni, hadnagy uram, — kezdte Nagyléki Pál gazda a beszédet, — hogy én Ekecs­­röl hoztam asszonyt a faluba, özvegy Bogaiménak a leányát, Ivalárit, feleségem ikertestvérét, Rózáit pedig sógorom, Abonyi György vette el és hozta ide Ekecsröl a községbe. — Tudom, most öt éve volt, — bólintott Me­gyercsi hadnagy úr. — Nos, — folytatta Nagyléki Pál gazda, — husvétkor a mi napánk ágynak esett és meg is halt, Isten nyugosztalja, áldott lelkű jó asszony volt. Mikor érezte, hogy közeledik a vége, — mi négyen körülálltuk az ágyát, — napánk megszólalt és azt mondta: — Vagyonomat már felosztottam a­ két lá­nyom közt és egyforma részt kapott mindegyik. De van nekem a takarékban százhúsz forint félretett pénzem, ezt annak a lányomnak hagyom, akit — bocsássa meg Isten a vétkemet, — akit jobban sze­rettem, mint a másikat. — Akkor én rám nézett az anyám, vagyis en­­gemet szeretett jobban, — vetette itt közbe Nagylé­­kiné. — Nem igaz, mert én rám nézett az anyám, — ellenkezett Abonyiné asszony. — Majd megkérdezem magukat is, asszonyok, — parancsolt csendet a hadnagy úr. És Nagyléki­­hez fordulva: — Folytassa. — Hogy valótlant ne állítsak, hadnagy uram, én bizony nem hitelek rá, hogy a feleségemre né­zett a napom. — Én sem arra, hogy az enyémre nézett, — jegyezte meg Abonyi György gazda. — Jólesik látnom, — dicsérte meg a hadnagy úr a két embert, — hogy kendtek az igazságot akar­ják. Ez többet ér kendteknek, mint százhúsz forint. Nos, ma már nem lehet tudni, hogy melyik lányára nézett a haldokló. Hogy volt­ és mi történt azután ? — Mi megkérdeztük, — felelte Nagyléki, — melyik leányát szerette jobban, tehát melyiknek hagyja a százhúsz forintot? De akkor, tekintetes hadnagy úr, már kiszállt a napunkból a lélek. Ki se nyitotta még egyszer a szemét, csak lehanyatlott a vánkosára és meghalt. — Már most kié legyen a százhúsz forint? — kérdezte Abonyi György gazda. — Az én feleségem azt mondja, hogy őt illeti meg, Nagylékiné meg azt, hogy őt illeti meg. Már most döntse el a hadnagy úr, hogy boldogult anyósunk melyik leányát sze­rette jobban? — Nehéz ügy, nagyon nehéz ügy, — mor­molta elgondolkozottan a hadnagy ur. — Engem szeretett jobban, — szólalt meg új­ból Nagylékiné. — Mindig, mikor asztalhoz ül­tünk, előbb nekem adott s csak azután Rózáinak. PESTI HÍRLAP 1933. május 2., kedd. Hitler kancellár beszéde. Mire Hitler a tempelhofi mezőre érkezett, ott már igen sok előkelőség gyűlt össze; a birodalmi és állami­ kormányok tagjai, a hadsereg képviselői, és a régi hadsereg magasrangú tisztjei. Hindenbur­­got Meissner államtitkár képviselte. Feltűnést kel­tett az olasz fasiszták feketeinges csoportja és az orosz nemzeti szocialisták, akiknek zászlaján kék mezőben fehér horogkereszt díszlett. Hitlert, aki gépkocsin érkezett, percekig tartó éljenzés fogadta. Harsogott a zene és fényszórók világítottak a kan­cellárra. Göbbels rövid üdvözlő szavai után Hitler mondott beszédet. Május elseje a német ébredés és az osztályok megbékülésének a napja. A marxistáik május elsejét a testvérharc és testvérgyilkosság napjává tették. A mostani május elseje az emberek által végzett munka megbecsülését jelenti. A leg­főbb parancs és a nap jelszava: Tiszteljétek a mun­kát és becsüljétek meg a munkást. Munkásnak, földművesnek és polgárnak egy közösségbe kell összeolvadni. s Szovjetoroszországról szólva megem­­lítette, hogy az orosz gazdasági élet is kénytelen volt a tőkésvilágtól mérnököket és kereskedőket se­gítségül kérni. A kancellár ezután a kormány terveit ismer­tette. Az embernek mindenért keményen meg kell küzdenie és a nép megújhodását is ki kell vívni. Ki fogjuk küzdeni a szabadságot és bebizonyítjuk, hogy a marxizmus csak elmélet volt, amely nem boldogíthatja a népeket. Német nép! — kiáltott fel a kancellár. — Te nem vagy másodosztályú nemzet, ha ezerszer is igy akarja a világ. Német nép! Éb­redj öntudatra és emlékezzél múltadra. Erős nép vagy, ha erős akarsz lenni. Megalázni nem lehet téged többé. Bízzál kormányodban, amely a tied és amelynek nincs más célja, csak az, hogy ismét sza­baddá és boldoggá tegyen. A kancellár ezután bejelentette, hogy a kor­mány az elkövetkező évben proklamálja az általá­nos munkaszolgálati kötelezettséget, amivel első­sorban az a célja, hogy becsületet teremtsen az emberi kéz munkájának. Ismerje meg minden né­met ezt a munkát s egyszer életében dolgozzék min­denki, legyen tudós, vagy munkás fia, két puszta kezével, hogy azután ne nézhessen le arra, aki két keze munkájával keresi kenyerét. Mindenki egy­forma és senki sem lehet több a másiknál. A soron következő nagy feladat: az alkotó kezdeményezés megszabadítása a marxista szellem hatásától a gazdasági életben, össze kell tevődnie a szabadságnak, az alkotó szellemnek és a nép iránti kötelességnek. Még ebben az évben elju­tunk az első állomásig, a szerves gazdasági vezetés útján. Elsősorban a mezőgazdaságot kell meggyó­gyítani, azután a munkanélküliséget megszüntetni, munkaalkalmak teremtésével, két nagy lépésben. A magánosok körében tataroztatni fogják a házakat, hogy százezrek jussanak kenyérhez. Minden né­metnek kötelessége beszerzéseket végezni és munká­ról gondoskodni. A közmunkák terén óriási, mil­liárdos munkaterve van a kormánynak. Végül ro­hamot kell intézni a mai elviselhetetlen kamatok ellen. Ezzel kapcsolatban olyan kereskedelmi poli­tikát kell folytatni, amely biztosítja a termelés ál­landóságát, a német mezőgazdaság sérelme nélkül. Németország békét akar, de a világ üldözi Német­országot és nem akarja elismerni, hogy joga van az élethez. A német népnek egységesnek kell lennie. Meg kell mutatni a világnak, hogy a német nép nem hajlandó igába görnyedni. A német nép most ma­gára eszmélt és nem fog maga között olyan em­bert megtűrni, aki nem Németországot szolgálja. Hitler beszédét a tömeg lelkes üdvrivalgással fogadta. A zene a Deutschland-dalt játszotta és az ifjúság Hindenburg tiszteletére fiatal tölgyet ülte­tett el. Az ünnepséget hatalmas méretű tűzijáték fejezte be. Az óriási néptömeg visszaözönlése a tempelhofi mezőről órákig tartott. Az amerikai kormánynak 350 millió dollárba kerültek a gabonaműveletek. Még nem biztos a vámfegyverszünet. London, máj. 1. A Daily Tele­graph diplomáciai levelezője szerint Norman Davis amerikai megbízott azt az­ utasítást kapta Washingtonból, hogy a vám fegyverszünetnek az összes hatalmak részéről való azonnali elfogadását ajánlja a szervezőbizottság szombati ülésén. Az ülés megtartása előtt azonban Sir John Simon angol külügyminiszterrel folytatott beszélgetés során meggyőződött, hogy a javaslatot több hatalom határozott bizalmatlansággal fogadja és ezért nem terjesztette a bizottság elé. Tényleg alig említette a vámfegyverszünetet, amikor Upesch német nagykövet kijelentette, hogy a szervezőbizottság hatásköre az eljárási szabályokra terjed ki. Mivel a német ellenvetés általános támoga­tásra talált, Davis beleegyezett abba, hogy a javas­latot ne a szervezőbizottság, hanem az, értekezlet elé terjessze. Addig is diplomáciai úton tárgyalnak róla. Washingtonból jelentik: Morgenthau, az Egye­sült Államok mezőgazdasági tanácsának elnöke, be­jelentette, hogy a kormánynak sikerült összes gabo­naügyleteit végleg lebonyolítani. A gabonaárrögzítő­­tanács kiárusította az egész búzakészletet. A tanács a búzaárak rögzítését célzó kísérletein több mint 160 millió dollárt vesztett. A kormány összes vesztesége a mezőgazdasági tanács tevékenységével kapcsolat­ban meghaladja a 350 millió dollárt, beleértve az ár­­rögzí­tő műveleteket és ez eladási szervezetnek nyúj­tott kölcsönöket. Áremelkedés a newyorki tőzsdén. New York, máj. 1. A tőzsde szilárd irányzattal nyitott, mivel a dollár tartós lanyhasága, valamint a felhalmozódott hétvégi megbízások ösztönzést nyúj­tottak. Egy tőzsdetagság ma 150 ezer dollárért cse­rélt gazdát. Dél felé a spekuláció élénk vásárlási tevékenységet fejtett ki, ami 1—*3 dolláros áremelke­désekre vezetett- Csakhamar azonban nyereségb­izto­­sító eladásokra került a sor, amelyek az elért nyere­ségeket erősen csökkentették. Az acélipari szaklapok szerint az acélipar foglalkoztatási arányszáma csak­hamar túl fogja haladni a teljesítő képesség 30%-át. Az acélárak állandóan emelkednek. Délután nagy­méretű nyereségbiztosító eladások ezüstbányarész­­vényeknél 1—2 dolláros áreséseket eredményeztek. Vezető gyáriparosok 3—7%-os áremelkedéseket je­lentettek. Zárlat felé ideges árhullámzások következ­tek be. Rézpapírok 2 dollárig terjedő veszteségekkel zártak, míg egyes vasúti és közüzemi értékek 1,3 dollárral megjavították árfolyamukat.

Next