Pesti Hírlap, 1933. május (55. évfolyam, 98-122. szám)
1933-05-02 / 98. szám
t pedig Papén helyettes kancellár, Meissner államtitkár és Hindenburg Oszkár ezredes, az elnök fia. A sorfalat álló tömeg lelkes ünneplésben részesítette Jindenburgot. Az egész városban hangszórók visszhangoztatták a Luftgartenben elmondott beszédeket: Hindenburg birodalmi elnöknek és dr. Goebbels propaganda-miniszternek az ifjúsághoz intézett buzdító beszédeit, majd hat munkásnok beszédeit. Köztük volt egy kikötőmunkás Hamburgból, egy bányász Alsósziléziából, egy mezőgazdasági munkás Keletporoszországból, egy fémmunkás a Saarvidékről és két bányamunkás a Rajna- és a Ruhr-vidékről. Legvégül felszólalt egy moselvidéki vincellér is. A Luftgartenben lefolyt ünnepséget rádión az egész birodalomban közvetítették. Milliós tömeg a tempelhofi mezőn. Délben megkezdődött a négymilliós városból az óriási embertömegek felvonulása a tempelhofi mezőre. A zászlók százai és katonai zenekarok kísérték a végeláthatatlan emberkígyót, a felvonuló hadviselteket, egyesületeket és más szervezeteket. Délután öt órakor még mindig több százezer ember menetelt Tempelhof felé. Ott több mint száz katonazenekar várta az érkezőket és a néptömeg zeneszó közben helyezkedett el az emelvény előtt. A birodalom minden részéből ezerszámra hozták a zászlókat. A rendezőség becslése szerint több mint egymillió ember gyűlt össze. A tömeget repülőmutatványokkal és zenével szórakoztatták. Estefelé hat órakor százhúsz gépkocsin jelentek meg a világháború és a munka rokkantjai, akiket a kormány külön hívott meg az ünnepségre és már délelőtt kirándulásra küldte őket gépkocsin. Közben fél hat órakor a régi kancellári palotában Hindenburg elnök és Hitler kancellár fogadták a munkásküldöttségeket. Ezeket a küldöttségeket repülőgépen szállították Berlinbe és a kormány vendégeiként előkelő szállodákban helyezték el. Voltak itt wilhelmshafeni hajósok, olajozott ruhában, saarvidéki és sziléziai bányászok, bajor munkások és stájerországi heimwehrek is. Előbb Göbbels miniszter üdvözölte a nyolcvan munkásküldöttséget, azután megjelent a fogadóteremben Hindenburg és Hitler. A birodalmi elnök kezet szorított a munkásokkal. Hitler üdvözlőbeszédében kijelentette, hogy meggyőződése szerint ez a nap a megjelentek életének legszebb napja. Most látható, mennyire igazságtalan volt az az állítás, hogy a németországi fordulat a német munkásság ellen irányul. A mozgalom legfontosabb célja, hogy a sokmillió munkást ismét visszavezesse a német nép kebelébe. Lüttichben letépték a horogkeresztes zászlót. Brüsszel, máj. 1. Egy szociálisakból álló csoport a május elsejei felvonulás alkalmával letépte a lüttichi német konzulátus épületéről a horogkeresztes zászlót és a rendőröket, akik az épület őrzésére voltak kirendelve, kövekkel dobálta meg. Eközben több ablaktábla bezúzódott. A brüsszeli német követ az eset miatt lépést tett a belga kormánynál. A belga kormány sajnálkozását fejezte ki a történtek felett és kilátásba helyezte, hogy a tüntetők ellen megteszi a szükséges intézkedéseket. A meglepő ítélet. Irta: Csermely Gyula. Alistál nagyközség egyik birtokos gazdája, Megyercsi Dénes uram, nagyon alaposan ösmerte a népét, már mint birtokos felebarátait a faluban. Ösmerte erényeit, hogy szavatartó, józan és becsületes, hogy munkaszerető, takarékos, nem kocsmázó, de ismerte hibáit is, azaz egyetlen nagy hibáját, hogy hajlamos a pörösködésre, aminek múlhatatlan következménye: az elszegényedés. Ha pörösködik a nép, csak az ügyvédek gazdagodnak és a bírósági végrehajtó jut kalácshoz. Éppen azért, mikor megválasztották hadnagynak, székfoglaló beszédében azt kérte az emberektől, hogy egymással békességben éljenek. Akinek itt valakivel pőre lesz, ne szaladjon be Szerdahelyre ügyvédhez, hanem jöjjön be én hozzám, — mondta. Pártatlansággal és igaz szóval én is békességet teremthetek a pörösök közt, nem kell ahhoz ügyvéd és bíróság. Hiszen egyszerű emberek vagytok, ami egyszerű pörös kérdés majd adódik; hátha én is, az én egyszerű eszemmel, el tudom azt intézni úgy, hogy az igazságon csorba ne ejtődjék. — Megígérjük, — lelkesedett a falu, mert jól tudta minden ember a községijén, hogy Megyercsi hadnagy úr tanult is, okos is és pártoskodásra egyáltalán nem hajló. Ha ő kimondja: ez az igazság, Teleim, abban megnyugodhatik akárki, még a pozsonyi törvényszék elnöke is. Lett is békeszeretet a faluban, példaadó, mert "belátták az emberek, hogy olcsóbban is jutnak, gyorsabban is az igazsághoz, ha a hadnagy elé viszik az ügyüket. Aki okossággal és meggyőzéssel józan belátásra bírta, vagy a felperest, vagy az alperest és félórai tárgyalás után már kezeltek is egymással a pörösök és azzal távoztak el, hogy azt mondták: — Isten éltesse a hadnagy urat, amiért igazságot tett és békét szerzett közöttünk. A szerdahelyi ügyvédek nem is lelkesedtek valami nagyon Megyercsi Dénes uram a listáli községi hadnagyért. Egy tavaszi napon két ember és két asszony állított be a falu házára a hadnagyhoz. Nagyléki Pál gazda, alistáli kisbirtokos és hitestársa Italán, volt az egyik, Abonyi György gazda és felesége, Rózái, a másik pár. Azzal jöttek, hogy: adjon Isten minden jót, nyomban ezután Nagyléki Pál gazda: — Porunk van egymás ellen, hadnagy uram. És hozzátette Abonyi György gazda: — Foga van a mi ügyünknek, hadnagy úr, de mielőtt ügyvédhez fordulnánk, mégis idejöttünk, hátha kihúzza a hadnagy ur. — Azt a fogat? Okosan tették, — jegyezte meg helyesléssel a hadnagy úr. — S most hallom az esetet, mondják el. — Hát, tetszik tudni, hadnagy uram, — kezdte Nagyléki Pál gazda a beszédet, — hogy én Ekecsröl hoztam asszonyt a faluba, özvegy Bogaiménak a leányát, Ivalárit, feleségem ikertestvérét, Rózáit pedig sógorom, Abonyi György vette el és hozta ide Ekecsröl a községbe. — Tudom, most öt éve volt, — bólintott Megyercsi hadnagy úr. — Nos, — folytatta Nagyléki Pál gazda, — husvétkor a mi napánk ágynak esett és meg is halt, Isten nyugosztalja, áldott lelkű jó asszony volt. Mikor érezte, hogy közeledik a vége, — mi négyen körülálltuk az ágyát, — napánk megszólalt és azt mondta: — Vagyonomat már felosztottam a két lányom közt és egyforma részt kapott mindegyik. De van nekem a takarékban százhúsz forint félretett pénzem, ezt annak a lányomnak hagyom, akit — bocsássa meg Isten a vétkemet, — akit jobban szerettem, mint a másikat. — Akkor én rám nézett az anyám, vagyis engemet szeretett jobban, — vetette itt közbe Nagylékiné. — Nem igaz, mert én rám nézett az anyám, — ellenkezett Abonyiné asszony. — Majd megkérdezem magukat is, asszonyok, — parancsolt csendet a hadnagy úr. És Nagylékihez fordulva: — Folytassa. — Hogy valótlant ne állítsak, hadnagy uram, én bizony nem hitelek rá, hogy a feleségemre nézett a napom. — Én sem arra, hogy az enyémre nézett, — jegyezte meg Abonyi György gazda. — Jólesik látnom, — dicsérte meg a hadnagy úr a két embert, — hogy kendtek az igazságot akarják. Ez többet ér kendteknek, mint százhúsz forint. Nos, ma már nem lehet tudni, hogy melyik lányára nézett a haldokló. Hogy volt és mi történt azután ? — Mi megkérdeztük, — felelte Nagyléki, — melyik leányát szerette jobban, tehát melyiknek hagyja a százhúsz forintot? De akkor, tekintetes hadnagy úr, már kiszállt a napunkból a lélek. Ki se nyitotta még egyszer a szemét, csak lehanyatlott a vánkosára és meghalt. — Már most kié legyen a százhúsz forint? — kérdezte Abonyi György gazda. — Az én feleségem azt mondja, hogy őt illeti meg, Nagylékiné meg azt, hogy őt illeti meg. Már most döntse el a hadnagy úr, hogy boldogult anyósunk melyik leányát szerette jobban? — Nehéz ügy, nagyon nehéz ügy, — mormolta elgondolkozottan a hadnagy ur. — Engem szeretett jobban, — szólalt meg újból Nagylékiné. — Mindig, mikor asztalhoz ültünk, előbb nekem adott s csak azután Rózáinak. PESTI HÍRLAP 1933. május 2., kedd. Hitler kancellár beszéde. Mire Hitler a tempelhofi mezőre érkezett, ott már igen sok előkelőség gyűlt össze; a birodalmi és állami kormányok tagjai, a hadsereg képviselői, és a régi hadsereg magasrangú tisztjei. Hindenburgot Meissner államtitkár képviselte. Feltűnést keltett az olasz fasiszták feketeinges csoportja és az orosz nemzeti szocialisták, akiknek zászlaján kék mezőben fehér horogkereszt díszlett. Hitlert, aki gépkocsin érkezett, percekig tartó éljenzés fogadta. Harsogott a zene és fényszórók világítottak a kancellárra. Göbbels rövid üdvözlő szavai után Hitler mondott beszédet. Május elseje a német ébredés és az osztályok megbékülésének a napja. A marxistáik május elsejét a testvérharc és testvérgyilkosság napjává tették. A mostani május elseje az emberek által végzett munka megbecsülését jelenti. A legfőbb parancs és a nap jelszava: Tiszteljétek a munkát és becsüljétek meg a munkást. Munkásnak, földművesnek és polgárnak egy közösségbe kell összeolvadni. s Szovjetoroszországról szólva megemlítette, hogy az orosz gazdasági élet is kénytelen volt a tőkésvilágtól mérnököket és kereskedőket segítségül kérni. A kancellár ezután a kormány terveit ismertette. Az embernek mindenért keményen meg kell küzdenie és a nép megújhodását is ki kell vívni. Ki fogjuk küzdeni a szabadságot és bebizonyítjuk, hogy a marxizmus csak elmélet volt, amely nem boldogíthatja a népeket. Német nép! — kiáltott fel a kancellár. — Te nem vagy másodosztályú nemzet, ha ezerszer is igy akarja a világ. Német nép! Ébredj öntudatra és emlékezzél múltadra. Erős nép vagy, ha erős akarsz lenni. Megalázni nem lehet téged többé. Bízzál kormányodban, amely a tied és amelynek nincs más célja, csak az, hogy ismét szabaddá és boldoggá tegyen. A kancellár ezután bejelentette, hogy a kormány az elkövetkező évben proklamálja az általános munkaszolgálati kötelezettséget, amivel elsősorban az a célja, hogy becsületet teremtsen az emberi kéz munkájának. Ismerje meg minden német ezt a munkát s egyszer életében dolgozzék mindenki, legyen tudós, vagy munkás fia, két puszta kezével, hogy azután ne nézhessen le arra, aki két keze munkájával keresi kenyerét. Mindenki egyforma és senki sem lehet több a másiknál. A soron következő nagy feladat: az alkotó kezdeményezés megszabadítása a marxista szellem hatásától a gazdasági életben, össze kell tevődnie a szabadságnak, az alkotó szellemnek és a nép iránti kötelességnek. Még ebben az évben eljutunk az első állomásig, a szerves gazdasági vezetés útján. Elsősorban a mezőgazdaságot kell meggyógyítani, azután a munkanélküliséget megszüntetni, munkaalkalmak teremtésével, két nagy lépésben. A magánosok körében tataroztatni fogják a házakat, hogy százezrek jussanak kenyérhez. Minden németnek kötelessége beszerzéseket végezni és munkáról gondoskodni. A közmunkák terén óriási, milliárdos munkaterve van a kormánynak. Végül rohamot kell intézni a mai elviselhetetlen kamatok ellen. Ezzel kapcsolatban olyan kereskedelmi politikát kell folytatni, amely biztosítja a termelés állandóságát, a német mezőgazdaság sérelme nélkül. Németország békét akar, de a világ üldözi Németországot és nem akarja elismerni, hogy joga van az élethez. A német népnek egységesnek kell lennie. Meg kell mutatni a világnak, hogy a német nép nem hajlandó igába görnyedni. A német nép most magára eszmélt és nem fog maga között olyan embert megtűrni, aki nem Németországot szolgálja. Hitler beszédét a tömeg lelkes üdvrivalgással fogadta. A zene a Deutschland-dalt játszotta és az ifjúság Hindenburg tiszteletére fiatal tölgyet ültetett el. Az ünnepséget hatalmas méretű tűzijáték fejezte be. Az óriási néptömeg visszaözönlése a tempelhofi mezőről órákig tartott. Az amerikai kormánynak 350 millió dollárba kerültek a gabonaműveletek. Még nem biztos a vámfegyverszünet. London, máj. 1. A Daily Telegraph diplomáciai levelezője szerint Norman Davis amerikai megbízott azt az utasítást kapta Washingtonból, hogy a vám fegyverszünetnek az összes hatalmak részéről való azonnali elfogadását ajánlja a szervezőbizottság szombati ülésén. Az ülés megtartása előtt azonban Sir John Simon angol külügyminiszterrel folytatott beszélgetés során meggyőződött, hogy a javaslatot több hatalom határozott bizalmatlansággal fogadja és ezért nem terjesztette a bizottság elé. Tényleg alig említette a vámfegyverszünetet, amikor Upesch német nagykövet kijelentette, hogy a szervezőbizottság hatásköre az eljárási szabályokra terjed ki. Mivel a német ellenvetés általános támogatásra talált, Davis beleegyezett abba, hogy a javaslatot ne a szervezőbizottság, hanem az, értekezlet elé terjessze. Addig is diplomáciai úton tárgyalnak róla. Washingtonból jelentik: Morgenthau, az Egyesült Államok mezőgazdasági tanácsának elnöke, bejelentette, hogy a kormánynak sikerült összes gabonaügyleteit végleg lebonyolítani. A gabonaárrögzítőtanács kiárusította az egész búzakészletet. A tanács a búzaárak rögzítését célzó kísérletein több mint 160 millió dollárt vesztett. A kormány összes vesztesége a mezőgazdasági tanács tevékenységével kapcsolatban meghaladja a 350 millió dollárt, beleértve az árrögzítő műveleteket és ez eladási szervezetnek nyújtott kölcsönöket. Áremelkedés a newyorki tőzsdén. New York, máj. 1. A tőzsde szilárd irányzattal nyitott, mivel a dollár tartós lanyhasága, valamint a felhalmozódott hétvégi megbízások ösztönzést nyújtottak. Egy tőzsdetagság ma 150 ezer dollárért cserélt gazdát. Dél felé a spekuláció élénk vásárlási tevékenységet fejtett ki, ami 1—*3 dolláros áremelkedésekre vezetett- Csakhamar azonban nyereségbiztosító eladásokra került a sor, amelyek az elért nyereségeket erősen csökkentették. Az acélipari szaklapok szerint az acélipar foglalkoztatási arányszáma csakhamar túl fogja haladni a teljesítő képesség 30%-át. Az acélárak állandóan emelkednek. Délután nagyméretű nyereségbiztosító eladások ezüstbányarészvényeknél 1—2 dolláros áreséseket eredményeztek. Vezető gyáriparosok 3—7%-os áremelkedéseket jelentettek. Zárlat felé ideges árhullámzások következtek be. Rézpapírok 2 dollárig terjedő veszteségekkel zártak, míg egyes vasúti és közüzemi értékek 1,3 dollárral megjavították árfolyamukat.