Pesti Hírlap, 1933. június (55. évfolyam, 123-145. szám)
1933-06-01 / 123. szám
Pakots József szóváteszi a kegyeletsértő eljárást Komjádi Bélának, a diadalmas magyar vizipólócsapat vezetőjének szobra körül. Július elsejére tervezték a szobor elhelyezését a margitszigeti fedett uszodában, de a közmunkatanács elnöke közbelépése miatt ez az ünnepély nem történhet meg, állítólag azért, mert az elhunyt Komjádi Béla vallási viszonyai rendezetlenek. Kéri a minisztert, tegye lehetővé, hogy az úszóvezér szobra oda kerülhessen, ahová érdemei szerint való. Kifogásolja, hogy a Nemzeti Bank a külföldön tanuló fiatalemberek ellátási pénze után is fölszámítja a 20 százalékos felárat. Kocsán Károly szerint tarthatatlan az a helyzet, hogy a tanítói kar még azt a csekély fizetését se kapja meg, amelyet a törvény biztosít számára. Különösen sérelmes a helyzetük a törvényellátású tanítóknak. Kun Béla azt mondotta, hogy a terményellátású tanítókon valósággal nyerészkedik az állam, mert huszonegy-huszonkét pengőben állapítja meg hivatalosan a búza árát, úgyhogy minden egyes mázsa után lényeges veszteség éri a tanítókat. A mindennapi gondokkal küzködő tanítókkal eredményes munkát végeztetni nem lehet. PESTI HÍRLAP 1933. június 1., csütörtök, A kultuszminiszter beszéde. Hóman Bálint kultuszminiszter állt fel ezután szólásra. Megköszönte a személye iránt megnyilatkozott bizalmat, amelyet eddigi működése alapján előlegnek tekint. Ha majd eljön a kritika korszaka, arra kéri képviselőtársait, hogy ezt a bizalmat kritikára váltsák föl. A kritikával szemben csak az a kívánsága, hogy az tárgyilagos legyen. A parlamenti szokásoknak megfelelően azt is kéri, hogy minden intézkedéséért ne a magukat védeni nem tudó tisztviselőket, hanem egyedül őt tegyék felelőssé. A vita során rámutattak azokra a sajnálatos jelenségekre, amelyek a legközelebbi években merültek föl a gazdasági válsággal összefüggő közhangulat hatása alatt. Valósággal kultúrellenes hangulat keletkezett, amely az én szememben szinte kulturdefetizmussá fajult. Ez a hangulat igen nagy nemzeti érdekeket veszélyeztet. Nagy aggodalommal és megütközéssel szemlélem ezeket a jelenségeket és még jobban aggódom azon, hogy a tárca keretében végrehajtott csökkentéseket és tervezett intézkedéseimet ilyen szemszögből bírálják el, a pusztán financiális szemszögből végrehajtott takarékosságot, mint kulturális leépítést fogják föl. Ezzel a fölfogással, amely mindegy magasabb kulturális intézményt minden áron meg akar szüntetni, nem értek egyet. Nem ismerem el az érdekellentétet, amelyet ennek a fölfogásnak a hirdetői gazdasági és kulturális érdek, a magas kultúra és a népművelődés, a tudomány és a népművelés érdekei között támasztani akarnak. A szellemi és anyagi kultúra, a magas és a népkultúra egyenrangú és az államérdek szempontjából egyértékű tényezői a nemzeti érdeknek. Egészséges nemzeti fejlődést csak a gazdasági és kulturális előfeltételek egyidejű biztosítása mellett tudok elképzelni. A kultúrpolitikát a mai takarékossági követelmények figyelembevételével, de a nemzeti kultúrfejlődés szellemében kívánom irányítani. A valódi érdekek és a céltudatos kulturális fejlődés előfeltételeinek biztosítására törekszünk. Leépítésre nem vállalkoztam, a pénzügyminiszter sem követelt ilyet tőlem. Nem leépítésről, hanem kulturális szervezetünknek az adott pénzügyi keretekhez való alkalmazásáról, átépítéséről, egy a vizsonyainknak megfelelő kulturális hálózatnak, kulturális intézménysorozatnak megteremtéséről van szó. Tudom, hogy az állampolgárok teherviselő képességéhez kell alkalmazkodni, éppen ezért igyekszem a keretek között elhelyezkedni, a jövőre nézve azonban kijelentem, hogy a mai költségvetés nem ad képet, inkább csak egyes kontúrokat sejtet abból az elgondolásból, amely engem ennél az átépítésnél vezet. Kultúrintézményeink átszervezése. A tárca költségvetése a múlt évhez képest hat millióval csökkent. A mai nehéz viszonyok között is módot tudtam azonban találni arra, hogy egyes sajnálatosan eléggé elsorvadt tételek régi összegükben maradjanak meg, más tételek emelkedjenek, ami azonban inkább csak elvi jelentőségű. Meggyőződésem, hogy a tervezett átépítéssel, az átszervezéssel, amely a kormány programjának lényeges pontja, már a közelebbi jövőben, bizonyos nélkülözhető intézmények feláldozása árán, valódi kulturális szükségletek kielégítésére kerülhet a sor. A költségvetésből látható, hogy a magas kultúra egyes intézményei igen súlyos helyzetben vannak. Sokszor hallunk beszélni egyetemek, közgyűjtemények, külföldi kollégiumok túldotáltságáról. Ezek az intézmények az ország megcsonkításával nem vesztettek működési körükből, ugyanazzal a személyzettel dolgoznak, némelyek működési köre a tudomány fejlődése szempontjából kibővült. Ennek ellenére a budapesti egyetem utolsó békebeli 4.9 millió pengő dologi kiadásaival szemben ma 3.3 millió pengő a kiadás, a Ferenc József tudományegyetem kiadásai 2.1-ről 2.03 millióra, a Műegyetem kiadásai 980-ról 810-re, az Akadémia támogatása 142.000-ről 70.000-re csökkent. Ilyen körülmények között ma a kultusztárca túldotáltságáról beszélni nem lehet. A budapesti és vidéki egyetemeken hiányzik a legfontosabb tanszékek egyike-másika. A debreceni orvoskaron nincs biológiai, a budapesti jogtudományi karon nincs nemzetközi jogi tanszék és így tovább. A probléma ezen a ponton megszűnt pénzügyi probléma lenni és kultúrpolitikai problémává vált. Szóbahozták, hogy óvatos tempóban dolgozom, nem jövök nagy reformokkal előkészítés nélkül. Valóban nem célom, hogy minden áron újítást hozzak. Éppen ezért nem jöttem terveimmel eddig a nyilvánosság elé s a jövőben sem teszem ezt, amíg az előkészítő programtervek nincsenek meg. Elhamarkodott újítások veszélyeztetik az egészséges evolúciós fejlődést. Nem szeretem a tüneti kezelést, hanem a kérdések gyökeres megoldására törekszem. Az első feladat a tényleges kulturális szükséglet megállapítása. E tekintetben szép anyag áll a minisztérium rendelkezésére, amely még nem volt feldolgozva, egyes részek a cél szempontjából hiányoztak. Hivatalba lépésem után a belügyminisztériummal egyetértően az előmunkálatokat megindítottam és ennek eredményeképpen elkészült az a térkép, amely az egész iskolatervezetből tájékoztatást nyújt. Aki megnézi, csodálkozni fog, milyen sokat mond ez a térkép, mennyire megmagyarázza, miért mindig ugyanazt a tíz iskolát pécézik ki megszüntetésre. Azért, mert ezek nem valódi szükségletet elégítenek ki. Végleges álláspontot ezekben a kérdésekben csak az előmunkálatok teljes átvizsgálása után leszek hajlandó elfoglalni. Most csak elvi megállapításokra szorítkozom, ami nem jelenti a kérdés elodázását, mert elhatározott szándékom, hogy a jövő költségvetésig ezekben a kérdésekben az intézkedéseket megteszem: ötvennyolc főiskola, hatszázötvennégy középiskola. Közoktatási szervezetünk, különösen felsőiskolai szervezetünk keretei a tényleges szükséglethez képest túl vannak szabva. Magyarországon ötvennyolc főiskola és egyetem van, a középfokú iskolák száma hatszázötvennégy. Ezek között a középiskolák között vannak életképtelenek, amelyek nem tényleges szükségletet elégítenek ki. Kornis Gyula államtitkár korában meg akarta ezeket szüntetni, de bizonyos befolyások hatása alatt nem tudott eredményt elérni. (Zajos felkiáltások a baloldalon: Micsoda befolyások!) Ha azokat a nehézségeket nézem, amelyeket az iskolafenntartó felekezetek szenvednek, sokszor azt látom, hogy felesleges középiskolák alapítása, a magasabb típusok fenntartása okozza azokat a nehéz kulturális terheket, amelyek miatt saját népiskoláikat ellátni nem bírják. Ezt a szempontot is vegyék figyelembe azok, akik a felekezeti tanítók helyzetéért a kultuszkormányt teszik felelőssé. Az iskoláknak ebből a létszámából következik, hogy az egyetemi hallgatók létszáma is nagy és talán túllépi a szükséglet kereteit. A főiskolai hallgatók száma 14.777. Nagyobb, mint 1914—15-ben volt Nagy-Magyarországon. Ilyen körülmények között megokolt az az aggodalom, amely intellektuális túltermelésről beszél. Másrészről engem megragadott az a felszólalás, amely aggodalommal lát e téren minden korlátozást. Elvben én is azon a véleményen vagyok, hogy az iskoláztatást akadályozni nagyon nehéz és nem is volna szabad. A diploma nem jogcím állami hivatalra. Azonban meg kell állapítanom, hogy a diploma nem jogcím állami hivatal elnyerésére. Nálunk a középiskolát, sőt a négy polgári iskolát végzettek nem akarnak az igényeiknek gondolkozásuknak jobban megfelelő pályákra lépni, hanem állami hivatalokba törekednek. A minősítési törvény eltörlését igen veszedelmesnek tartom, mert a protekcionizmusnak nyitna tág teret. Csak szelekció alapján lehet a kérdést rendezni. Ezen az állásponton volt elődöm, Karafiáth is, aki bevezette a rostavizsgát, ami azonban a gyakorlatban nem vált be. Korniss Gyula fölvetett egy gondolatot, amit nagyon megfontolandónak tartok. Láttam a fölzúdulást és hallottam az ellenvetéseket tervével szemben, de azt hiszem, félreértették. Ő nem gondol az érettséginek emberhintó megnehezítésére, egyszerűen, becsületesen akar a gimnáziumban szelektálni. Ki akarja válogatni a magasabb képesítésre alkalmas embereket azokból, akik erre nem alkalmasak. Teljes egyetemi megszüntetésről nincs szó. Szelekciót kell alkalmaznunk az iskoláknál is, közoktatásügyi szervezetünk túltengése következtében. Az iskolai szervezetben mutatkozó aránytalanságok és túlzások kiküszöbölendők és az egész iskolai szervezetet hozzá kell mérni a tényleges szükséglethez. A nemzetnek és a nemzeti kultúrának létérdeke kell hogy irányítsa ennek a kérdésnek a rendezését. Nem fog feszélyezni ebben azoknak a városoknak és intézményeknek az állásfoglalása, amelyek érdekelve vannak. Teljes egyetem-megszüntetésekre nem vagyok hajlandó. (Taps és helyeslés jobbról.) Ki kell azonban emelnem, hogy az országnak van egy háromszázéves kultúrintézménye, a budapesti Pázmány-egyetem. Ez az egyetem nagy dicsőséget szerzett a magyar tudománynak, a nemzeti kultúra fejlődésének, nagyhítű, a nemzetközi világban is elismert tudós tanárai és tanítványai voltak. Nem tudattam vállalni a felelősséget oly politikáért, amely e nagyhirü régi intézmény hagyományainak megsértésével ezt az egyetemet meg akarja csorbítani s ennek árán kíván más intézményeket erősíteni. (Taps jobbról és a középen.) A békéhez képest a budapesti egyetemen 25 százalékkal, a vidéki egyetemeken 8—15 százalékkal kevesebb a tanárok száma. Elsőrangú tanszékeket azon a címen, hogy tisztán tudományos feladatot töltenek be, nem lehet megszüntetni. A budapesti egyetem csonkításával különben is az ország kulturális és szellemi színvonalát csökkentenénk. Ennek következtében valószínűleg nem marad más hátra, mint egyes tudománykaroknak szüneteltetése, összevonása és ezáltal a vidéki egyetemek kereteinek összevonása. Ez a gondolat, úgy látom, rokonszenves több képviselőtársam előtt. Mindenki attól tart azonban, hogy annak a városnak az egyetemét, a felekezeti béke. Hóman: Az intézmények és iskolák belső tartalmának elmélyítésére elsősorban jellemképző munkára van szükség. Nagyon szomorú jelenség legújabban a vallásos szellem hanyatlása, amely abban mutatkozik, hogy sok tekintetben formasággá lett és a felekezeti ellentétek is, amik itt-ott mutatkoznak, ennek a nézőpontnak az eredményei. Minden eszközzel a felekezeti békét, szolgálja és minden törekvést, ami ennek a megbontására irányul, a leghatározottabban ellensúlyozni fog. (Nagy taps.) A XIX. század szakszerűsítő irányával szemben a nemzeti élet egységesítését kell szolgálni. Ez nem történhetik szabályokkal, hanem csak neveléssel és helyes kiválasztással. A személyi erők kiválasztása és kitermelése legelsőrendű feladat. Rendkívül fontosnak tartja az iskolákban való kiválasztást, mert az iskola feladata az új nemzedék egészséges és egyöntetű világnézetben való kioktatása, a beteg magyar lélek meggyógyítása. Ez tisztán csak nevelő munkával érhető el. Örvendetes, hogy éppen az egyetemeken mostanában sokkal jobban érvényesül a nevelő munka, mint bármikor az előző korszakokban. Ezért van szükség az iskolafelügyelet gyakorlati megreformálására. Meg kell teremteni a szerves kapcsolatot az egyes iskolatípusok között, amelyhez kapcsolatok fűzik, éri korlátozás és ezért mindenütt helyi mozgalmak keletkeztek, amelyek a maguk egyetemének fönntartását követelik. Nagyrabecsülöm a lokálpatriotizmus megnyilvánulását, föltétlenül számolni kívánok mindazokkal a komoly aggodalmakkal, amelyeket előterjesztenek, de ha a nemzet egyetemes kulturális érdekeiről van szó, akkor a partikuláris érdekeknek háttérbe kell szorulniok. (Zajos helyeslés.) Az egész kérdés még nem érett meg döntésre, de szükségesnek tartom bejelenteni, hogy ebben az irányban kívánok a kérdéssel foglalkozni, ettől nem vagyok hajlandó küldöttségjárások hatása alatt sem eltérni. (Zajos helyeslés.) A Műegyetem és a közgazdasági egyetem újjászervezése. A közgazdasági kérdéseknek a legnagyobb fontosságot tulajdonítom és ebből az okból sem vagyok hajlandó olyan megoldásba belemenni, amely a közgazdasági egyetemet halálra ítéli. Nagyrabecsülöm a gazdasági műveltséget, de az a felfogásom, hogy a hivatalokban nem az a baj, hogy nincs elég közgazdász, hanem az a baj, hogy nincsenek igazi jogászok. Kevés a jó jogász. Csak jogvégzettek vannak. Kornis Gyula megmondta, hogy mi ennek az oka: a karitatív doktorok. A karitatív diplomákkal kapcsolatban kívánok szólni a jogakadémiák kérdéséről. A jogakadémiák megszüntetése nem áll hatalmamban. El tudnék képzelni olyan megoldást, mely szerint a jogakadémiák az egyetemnél alacsonyabb jogi képzést adnának oly hivatalok részére, ahol mint például a számvevőségeknél — szükségük van a tisztviselőknek bizonyos jogi tudásra. (Zajos felkiáltások: Isten ments!) A közgazdaságtudományi kar nem életképes. Hajlik afelé a Darányi-féle elgondolás felé, amely annak idején mezőgazdasági egyetemet tervezett. Ezt úgy óhajtja megvalósítani, hogy szélesebb keretre való helyezéssel a József Műegyetemet, a közgazdaságtudományi kart és az Állatorvosi Főiskolát egyesíti. Ehhez a tervhez a földművelésügyi miniszter már hozzájárult. Az így létesülő mezőgazdasági fakultáson az erdészeti és bányászati stúdiumokat is előadják. Szükséges a soproni akadémia átszervezése is, hogy abból fejlődésképes erdészeti akadémia legyen. A bányászati szak eltávolításáért Sopront az iskolaügy terén kárpótolni fogják. Végeredményben létre fog jönni a József Műegyetem és a közgazdaságtudományi egyetem, amelynek három műszaki és három gazdaságtudományi kara lesz. A műszaki karon építészeti és mérnöki szak, gépészet és kohászat, valamint bányászat és vegyészet, a közgazdaságtudományi karon kereskedelmi stúdiumok, mezőgazdasági és állatorvosi szakok. Ez a hat fakultás együtt teszi majd a Műegyetemet. A Collegium Hungaricumok kérdésében elvi tekintetben a szabad ösztöndíjak barátja vagyok, ami a nyelvkészség szempontjából a célnak jobban megfelel.Fábián Béla: A nyelveket jobban megtanulják az életben, mint a kollégiumokban. Hóman kultuszminiszter: A kollégiumokba csak olyanokat küldünk, akik a nyelveket már tudják. Sok támadás érte a tihanyi intézetet. Farkasfalvi Farkas Géza: Ne bántsuk Klebelsberg nagy alkotásait. Hóman kultuszminiszter: A népművelés terén egy a népnek való kiadványsorozat kibocsátását vettem tervbe. Gondolkozunk a cserkészeknek a népművelésbe való bevonásáról is. Az álláshalmozások. — Hive a sokat emlegetett kulturfölény elvének. Nemcsak tudományos és esztétikai szempontból, hanem az erkölcsi erők összesítése szempontjából kell megvalósítani ezt az eszmét, úgy, ahogy gróf Apponyi Albert mondotta. A XIX. század anyagelvűsége a szakképzés és neveléstechnika terén kétségkívül nagy sikereket ért el, de erkölcsi téren igen nagy károkat jelentett. Arra kér mindenkit, ne folytassák tovább azt a kultúrharcot, amely a magyar társadalomban folyik, ne induljanak olcsó jelszavak és politikai nézetek, után. Ha ezt teszik, akkor nem fogják az álláshalmozásokat sem a jelszavak szerint megítélni. Nézzék meg a minisztériumokban közelről, mik ezek az álláshalmozások? (Nagy zaj és ellentmondás az ellenzéken.) Szóvá tették például, hogy a zárszámadásban negyvenezer pengő nemzeti ajándékot adtak Tormay Cecilnek. Ebből egy szó sem igaz. (Nagy zaj.) Ezzel szemben nyolc évig ingyen dolgozott. Az álláshalmozásokban csak egy erőteljes nemzetnevelő munka segíthet. Ulain Ferenc: Mondjanak le és akkor megszűnik az álláshalmozás!