Pesti Hírlap, 1933. június (55. évfolyam, 123-145. szám)

1933-06-01 / 123. szám

J1K53. június 1., csütörtök, PESTI HÍRLAP - túlterheltség a középiskolában. Áttérve a középiskola reformjára, komoly kö­rök részéről gyakran hangzik el az az ellenvetés, hogy ez a reform időszerű-e és nem okozna-e nyug­talanságot? Egész Közép-Európában, érezhető ez a forrongás, a múlt és jövő iskolája között örökös re­formtervek észlelhetők. Én félve nyúlok ehhez a kérdéshez. Félek a gyökeres átalakításoktól, amíg nem vagyok meggyőződve azok helyességéről, amíg nem tudom teljesen átgondolni a reformmal járó következményeket. Nem a mai nyugtalan helyzet újabb nyugtalanítását, hanem ennek megszünteté­sét tűztem ki célul. Le kell azonban számolni azzal, hogy az iskolai élet gyakorlati alakulása bizonyos reformköveteménnyel lép a kultuszminiszter elé. A túlterheltség kérdésével komolyan foglalkozni kell. Nagy tévedés azt hinni, hogy a gyermeki agy min­den ismeretet elbír. Mindazok a törekvések, amelyek egyes új tárgyak bevezetésére vonatkoznak, végered­ményben a gyermeki agy súlyos megterhelését jelen­tik. Ezért volt aggályos a gyorsírás bevezetése. Ve­gyék tekintetbe azt, mit kellett nekünk tanulni fizi­kából 1900-ban és mit tanul a gyermek 1933 ban? A túlterhelést okozó anyag­többletet könyörtelenül ki kell irtani, a tananyagot a gyermeki agy befoga­dóképességéhez kell szabni. Én elvben a kilenc osz­tályú középiskola híve vagyok, ennek megvalósítását azonban az iskolafenntartók részéről felmerült nagy aggodalmak egyelőre akadályozzák. Ami a­ közép­­iskolák egységesítését illeti, tekintetbe kell venni a kétféle középfokú iskola, a középiskola és a polgári iskola közti különbséget. A középiskola olyan irány­ban adja az általános műveltséget, hogy magasabb tudományos pályákra is alkalmas legyen, a polgári iskola viszont a gyakorlati élet szempontjából nyújt műveltséget. Ennek következtében a középiskolákból nem küszöbölhetők ki az olyan tárgyak,­ amelyek a magasabb tudományos képzés előfeltételei, így a latin nyelv tanítása, amelynek eltörlésével tehát ko­moly pedagógus és kulturpolitikus nem foglalkoz­hatna Hogy a latin nyelv oktatása mennyire a gyakorlati élet szükségletét elégíti ki, mutatja az is, hogy a reálgimnáziumok diákjainak 25 százaléka latin nyelvet tanult. Ma már a középiskolák egyes típusai között a gyakorlati életben nagyon kevés a különbség. A Klebelsberg-féle reform új iskolai tí­pusa, a reálgimnázium, kitűnően bevált. Ezt a típust kívánnám alapul venni az iskolák alsó tagozatában négy osztálynál, viszont a felső tagozatban meg­hagynám a humánus és reálirányba való tagozódást. A történelem és a földrajzoktatást ki kell bővíteni úgy, hogy megfelelőbb közgazdasági, jogi, állami és egyéb ismeretet is nyújtson. A modern nyelvek taní­tásának elhanyagolá­sáról ma már nem lehet be­szélni. Meglepő, hogy az alsóbb osztályokban milyen szép eredményeket érnek el a közvetlen oktatás módszerével. A harmadik modern nyelv tanításá­nak csak fakultatívnak szabad lennie. Nem zárkó­zom el az elől, hogy nemzetiségeink nyelvét egyes iskolákba, mint rendkívüli tárgyat bevezessék; egy­­egy vidéki városban lehet esetleg egy-egy középiskola ilyen nemzetiségi nyelvvel. Örömmel hallottam, hogy a gazdasági oktatás kérdését a kisgazda képviselők a kultusztárca körébe akarják átvinni. Ez a kérdés nem olyan veszedelmes, mint látszik és a hatásköri kérdés semmiféle nagyobb nehézséget nem fog okozni. A felnőttek oktatásával foglalkozó kérdések nyugodtan maradhatnak a földművelésügyi tárca keretében. Az önálló gazdasági népiskolák életké­peseknek bizonyultak, azok fejlesztésére törekszem. Fejleszteni kívánom a felsőbb gazdasági tir­isokat, amelyek érettségi jogosultságot adnak. A népiskolai kérdéssel kapcsolatban, szóvátették az analfabetiz­mus kérdését. Ha a számok nem is a legjobbaknak mutatkoznak, a helyzetet nem látom olyan pesszi­­misztikusnak. Az iskolaköteles korú fiúk között Csehszlovákiában 7.4, Magyarországon 9.6, Olaszor­szágban 20.9, Bulgáriában 46.4, Jugoszláviában 41, Görögországban 40.9 és Romániában 45 százalék az analfabéták száma. Ez a 9.6 százalékos eredmény már az új iskolapolitika eredménye. A felekezetnélküliek megadóztatása. A népiskolák túlzsúfoltságát súlyos helyzetnek tartja, mert tény az, hogy száztizenkilenc iskolában van száznál több gyermek egyetlen tanító keze alatt. Ezt a helyzetet föltétlenül meg akarja szüntetni és már sikerült is negyven iskolánál jelentős könnyíté­seket elérni. A felekezeti iskolák és a nem állami tanítók helyzetére vonatkozólag megjegyzi, hogy a kép valóban nem olyan sötét, mint ahogy itt a Ház­ban lefestették. A nem állami iskolákban az állam huszonkilenc millió terhet visel, míg ugyanakkor a fe­­­lkezetek, hitközségek tizennyolc milliót. A tanítók illetménykiegészítésének elmaradása sem annyira súlyos. A tanítók saját bejelentései alapján megálla­­píthatólag egymilliószáztizenegyezer pengő volt a hátralék a­ 575 tanítóval szemben, tehát csak a taní­tók egyharmada nem kapta meg a teljes fizetését. Ez részben az iskolafenntartóknak a konjunktúra ide­jén teljesített nagy gazdasági beruházásainak a kö­vetkezménye. Egyes városok kulturális terhe olyan nagy, hogy számolni kell egyes iskolák megszünteté­sével. A népiskolákra azonban ez nem vonatkozik, ezeket föltétlenül meg kell menteni. A segítségre több mód van.*­ Az egyik a tandíjbevezetés bizonyos kate­góriákban holland mintára, a másik a f­elekezetnél­­küli magyarok megadóztatása (Fölkiáltások: Úgy van, helyes!) és azoknak a birtokosoknak az igény­­bevétele, akik más vallásúak­ és nem részesülnek egy­házi adóterhekben. (Fölkiáltások: Mind a kettőt meg­szavazzuk.) Az általános iskolaadó bevezetése, még ha arányosan osztjuk is meg, egyes helyeken mint új adó jelentkeznék és az ország új adókat már nem tud elviselni. Marad végül az államosítás, bár elvi­leg nem áll az államosítás mellett. Ma is így áll a helyzet, hogy végleges megoldással nem tud a Ház elé jönni, csak azt jelentheti ki, hogy az adatgyűjtés folyik és ennek megtörténte után a pénzügyminiszter­rel fog tárgyalni és még az új iskolaév kezdetén vala­miféle ideiglenes formában rendezik ezt a kérdést. A nemzeti kisebbségi iskolák ügyében szigorúan a törvényes alapon áll. (Taps.) Bleyer Jakab követe­léseivel foglalkozik és megállapítja, hogy az a rend­szer, hogy a szülők szabad választására van bízva, hogy gyermeküket milyen iskolába járassák, a jelen­legi német rendszer hű másolata. Ezt a rendszert tartja helyesnek a nemzetiségek szabadságjoga szem­pontjából is, mert a számszerű rendszer igen sok visszaélésre adna alkalmat. Képzeljék el, mit jelen­tene nálunk a népelemzés rendszerének alkalmazása. Bleyer Jakab adataival szemben megállapítja, hogy jelenleg 346 község jogosult Magyarországban német iskolát fenntartani és ezek közül 306-nak van kisebb­ségi iskolája. A magyar állam e tekintetben sokkal megél több, mint bármely más európai állam. Bleyert egyetemi tanári működésében támadások érték. Kö­telessége kijelenteni, hogy mint tanár soha nemzet­­ellenes magatartást nem követett. Jánossy Gábor: Még csak az kellett volna. (Mozgás.) Hóman kultuszminiszter: Bleyer tudományos felfogásának jellemzésére idézeteket olvas fel mun­káiból. Bajcsy-Zsilinszky Endre: A régebbi idézetek máskép hangzanak, mint az újak. Fenntartják az állami színházakat. Hóman kultuszminiszter: Ez a legújabb művé­ből való. (Az idézeteket átadja Baj­csi-Zsilinszky­nek. Nagy derültség.) Az állami színházak ügyére áttérve kijelenti, hogy a kormány az Operaház és a Nemzeti Színház fenntartását szükségesnek tartja. A főváros hozzájárulására nézve Karafiáth kultuszminiszter­­sége idején egyesség jött létre a kormány és a fő­város összes pártjai között. Petrovácz Gyula: Nem volt egyesség. Román közoktatásügyi miniszter: Megvan a megállapodás. (Karafiáth Jenő fejével igent int.) Németországban a városok nagyobb arányban járul­nak hozzá az állami színházak fenntartásához. A Nemzeti Színház művészeti irányítása tekintetében a minisztériumot ért vád téves alapokon nyugszik. A Nemzeti Színház irányításáért kizárólag az igaz­gató felelős. A jelenlegi igazgatót, Márkus Lászlót, alkalmasnak tartja erre. (Zajos helyeslés a jobb- és baloldalon.) Az idei szezonért Márkust semmiféle felelősség nem terheli. Évközben vette át a színházat és csak a meglevő darabok között válogathatott. Nem helytálló az, hogy a modern külföldi irodalmat előtérbe helyezte volna a magyar és a külföldi klasz­­szikusok rovására. A színház kellő művészi vezeté­séhez pénz kell, ami most nincs. Hogy ennek ellenére vállalkozott a vezetésre, ezért az áldozatért inkább dicséretet érdemel. (Zajos helyeslés.) A magyar könyv. — Elismeri, hogy az irodalmi célokra fordított összeg csekély. Ha mód lesz rá, legnagyobb örömmel fog többet áldozni. Erkölcsi támogatás tekintetében teljes készséggel áll rendelkezésére az irodalomnak. Most kezdődik az országos könyvnap. A törvényho­zás terméből szól nemcsak a képviselőkhöz, de a nemzeti kulturális ügy iránt érdeklődő minden ma­gyarhoz. Felkéri őket, hogy támogassák a magyar írókat s ezzel is ismerjék el azt a nagy jelentőséget, amelyet az igazi magyar irodalom, szemben a pony­vával, a nemzet kulturális életében betölt. A művé­szeti politikában két követelményt ismer el: a tehet­séget és a nemzeti irányt. Azt szokták mondani, hogy a művészet nemzetközi. Az a véleménye, hogy a művészet nem állhat nemzetközi alapon, mert minden művésznek alkalmazkodnia kell a nemzeti irányhoz. Bármennyire is elfogulatlan ebben a kér­désben, a naturalizmus túlhajtásait még­sem he­lyesli, viszont egyetlen egy irányzatot sem lehet ki­zárni a művészetből. Ezernél több a képzőművészek száma, ennyi művészeti tehetséget nem termelhet ki az ország. Az idén 355 növendéke van a Képzőművé­szeti Főiskolának, nem lehet azt kívánni, hogy mind jól fessenek. A tehetségek versenyét hirdeti. Bízik abban, hogy a közel­jövőben egy új, nemes művészeti stílus fog kialakulni. A vita folyamán egyesek kul­­turbolsevistáknak neveztek művészeket, köztük el­ismert tehetségeket. Arra kéri a művészetek bírálóit, hogy vigyázzanak ezekkel a szavakkal. Hódossy Gedeon: Aki meztelen apostolokat fest, az nem lehet művész. Olcsóbb tankönyvek. Hóman kultuszminiszter: A­­testnevelés nagy nemzeti jelentőségének teljes tudatában van. Az is­kolai testnevelés terén a három tornaóra megmarad. Továbbszervezi a testnevelési szakfelügyeletet, főleg a női testnevelés terén. A fedett sportcsarnok és a stadion megépítése pénzkérdés. Ezt a közel­jövőben megoldáshoz juttatni esetleg a társadalom bevoná­sával lehet. A tankönyvek árának leszállítása terén tovább folytatja elődje munkáját. Jövőre a gimná­ziumokban 5 pengőnél drágább tankönyvet nem le­het előírni. A progresszív tandíjak rendszerére tér át. A szegény és tehetséges gyermekek érdekében a válogatást tartja szükségesnek, hogy mindenki, aki tehetséges, megfelelő kedvezménnyel végezhesse is­koláit, a tehetségtelenek, nem oda valók viszont ki­­selejteztessenek onnan. A velencei egyezmény következtében az osztrák kormánytól átveendő nemzeti kulturális kincseket a jövő hét folyamán hazaszállítják. (Éljenzés.) Haza­kerülnek régi krónikák, Anonymus, a Bécsi Képes Krónika, Kézai Simon krónikája, tizenhat Corvina, egész sor régi magyar történelmi jelentőségű fegy­ver és egyéb műtárgyak. Amit elhozunk, az nem tel­jessége annak, ami a bécsi muezumban van, de nem is célja a magyar államnak, hogy a bécsi múzeum­ban levő összes műtárgyakat hazahozzuk. Hadd hir­­ ándul pünkösd vasárnap és hétfőn. Iroda: Benczur­ utca 13. Telefon: 22—4—45, mindig magán viseli a gyártó védjegyét. ASPIRIN •tablotákon is van valódi­sági védjegy az ismert Bayer-kereszt. Meghűlés első jeleinél és fájdal­maknál ASPIRIN-TABLETTÁK 3 HUTTER © Gyerekjáték a nagymosás! mér az Illata Is rangjele jóságának. beáztatás A s szó ny­el­­ csérét mosóporral mosás ABC szappannal kifőzés ABC szappannal Minden dörzsölés nélkül is egy kettőre hófe­héres ruha! így dolgozik ön helyett a Hutter ABC szappan. Kiadós és így olcsóbb vele a nagymosás s emellett kíméli a fehérneműt-SZAPPAN

Next