Pesti Hírlap, 1933. július (55. évfolyam, 146-171. szám)
1933-07-01 / 146. szám
2 nyomást gyakorolni és vele szemben követeléseket támasztani. Megegyezés várható a Vatikán és Németország között. Párizs, jan. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A félhivatalos Tempsnek rendesen jólértesült olaszországi levelezője Papén német alkancellár római látogatásával kapcsolatban azt jelenti, hogy már legközelebb megegyezés várható a Vatikán és a német birodalom között. Hitler azt kéri a Vatikántól, amit Mussolini már elért a lateráni szerződésben. Igaz ugyan, hogy a Vatikán a legutóbbi belpolitikai események után hűvösen állott szemben a német kormánnyal, de azért alig tehető föl, hogy vissza fogja utasítani Hitler kívánságait. Mindenesetre el akarják kerülni azt a látszatot, hogy kétféle mértékkel mérnek a Vatikánban, amikor fasizmusról és nemzeti szocializmusról, Olaszországról és Németországról van szó. Előrelátható, hogy a Vatikán hajlandó lesz Németországnak ugyanazokat az engedményeket tenni, mint amilyeneket Olaszországnak tett. Rómában nyíltan azt beszélik, hogy a pápa véleményt szerint a katolikus egyháznak Németországban kevésbé kell félnie egy szilárd uralomtól, mint olyan belpolitikai ellenzék kifejlődésétől, amely alapjában véve csak szocialista és kommunista jellegű lehetne. Egyébként nem titok, hogy a pápa elsősorban a bolsevizmus ellenszerének látja Hitler mozgalmát. Öt lengyel katonai repülőgép német terület fölött. Berlin, jún. 30. A birodalmi légügyi minisztériumhoz érkezett, jelentések szerint kétségtelenül megállapították, hogy tegnap délelőtt öt lengyel katonai repülőgép, tehát egy egész katonai egység, a pomerániai Bytow és a Keleti-tenger partja közötti területen egy óránál tovább német terület fölött repült. Az egyik repülőgép mindössze 200 méter magasságban szállt. Német részről a legélesebben tiltakoznak a lengyel kormánynál ez ellen az újabb határsértés ellen, amely ezúttal különösen súlyos. Betiltották a csehországi német nemzeti diákszövetséget. Prága, jun. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A csehországi német nemzeti szocialista diákszövetség elnöke rendőrségi végzést kapott, amellyel betiltják a szövetség tevékenységét. A végzés szerint a szövetség, amely voltaképen a német birodalmi nemzeti szocialista diákszervezet egy része, noha eredetileg nem politikai egyesület, politikai tevékenységet fejtett ki és ezzel túllépte hatáskörét. A szövetség tevékenységének betiltását előreláthatóan a végleges betiltás fogja követni. Az elnök lakásán házkutatás volt. A rendőrség végzése ellen a diákszövetség vezetősége felfolyamodással fog élni. Bocsásson meg édes nénikém írta : Szép Ernő. Érdekes, gyerekkoromban mindig megakadtam rajta, ha az emberek elmentek egymás mellett, vagyis szembe jöttek egymással és nem szólt egyik a másikhoz. Nem, nem szóltak, nem köszöntek, sok még csak rá se nézett arra, aki közel járt hozzá, mentek tovább, kiki a maga útjára. Egyszer meg is kérdtem az apámtól, mikor a piacon mentünk utal és láttam, hogy egy nadrágos ember úgy hagyja el a másikat, aki szembe jött, hogy oda se fordultak egymás felé: — Apa, mér van ez a két bácsi haragba? Mink tudniillik olyan kis utcában laktunk (persze vidéken), hogy aki ott járt, igen csak ismerős volt egymással, én aztán úgy tanultam az embereket, asszonyokat, hogy köszönnek, ha találkoznak, de ez nem elég, mert meg is állanak, az egyik gazda megvizitálja az új kaszát, akit a másik gazda vett az Ornsteinnál, meg is zengeti ott a járdán a kövön, nem győzik mind a ketten emelgetni, tapogatni, meg aztán az árát megtárgyalni. Hát még ha két asszony találkozott, egyik jön a piacról, másik megy a patikába, előkerül az egyiknek a kaskájából a fejrevaló kendő, a szalag, a pióca, meg minden, amit viszen haza, a másik, mikor őrajta a sor, kipakkol a nyavalyával, ami elővette a gyereket, vagy a napaasszonyt, hát aztán elfelejtik a sürgős dolgaikat, ott poredálnak egy jó félórát a járdán. De nem is kellett, hogy valami különleges tárgyalnivalójuk legyen, akik az utcán találkoztak, elpolitizáltak egy kicsit, ha emberek voltak, ha aszszonyok voltak, pletykáltak egy porciót. De legalább is köszöntötte egymást, mondom, akit a mi utcánkon láttam menni, úri nép, paraszt nép egyformán, ha véletlenül nem is voltak beszédes kedvükben. Mikor már Debrecenben iskoláztam, mindig megfájult egy kicsit a szívem, amint a sok-sok debreceni lakos közt szétnéztem az utcán és láttam, hogy jönnek-mennek és a legtöbb észre se veszi egymást. Ezek itt mind magyarok, mind egy idő-Szabó Papp Károly orsz. képviselő, mezőket vesztesi mandátumát a kisebbségben maradt jelölt, Tildy Zoltán hívei annak idején petícióval támadták meg. A közigazgatási bíróság néhány hét előtt több napon át foglalkozott a panasszal és pénteken hirdette ki a végzést. A bíróság a legszénesebb körű bizonyítást és ellenbizonyítást rendelte el a panaszolt visszaélések megvizsgálására s a bizzonyítási eljárás befejezéséig elnapolta a tárgyalást. mire, de olyan vékony volt, olyan picike volt, valami csenevész nyolcesztendős lánykának lehetett volna nézni, aki földigérő szoknyát vett magára. Igazán annak is nézhettem volna, az arcocskája jóformán nem is látszott az esteledés homálya alatt, oly szénrajz-sötét volt az egész kicsi jelenség, oly árnyékszerű, akárcsak a hirdetőoszlopról lebbent volna le, valamely nyomorenyhitő plakátról. Hallga csak: — Bocsánatot kérek, drága jó uram, méltóztassék meghallgatni, szerencsétlen özvegyasszony vagyok, senkim ezen a kerek világon, elhalt az egyetlenegy lányom is, aki még eltartott, oly árva lettem itt, most már senkim sincs, akihez fordulhatnék ... Olyan halovány gyenge cérnahangja volt szegénykémnek, az is el-elszakadozott, mert a néni ahogy megszólalt, rögtön pityeregni is kezdett. No, hallgassuk szépen türelemmel tovább: — A jó Isten szent nevére kérem kegyedet, édes jó uram, egy nagy jótéteményt méltóztassék gyakorolni, elveszett a pápaszemera, olyan szerencsétlen lettem, egyedül járok az utcán a gyenge öreg szemeimmel, ilyen nagy veszedelembe kerültem, aranyos jó uram, segítsen nekem, hogy pápaszemet vehessek, két pengőbe kerül az a pápaszem, drága jó uram, méltóztassék ezt a nagy jótéteményt megtenni egy szerencsétlen elhagyottnak, a jó Isten szent nevére kérem, édes, aranyos jó uram. Odaadtam az árva nénikémnek a két pengőt. Botozni való gazember volnék, ugyebár, ha oda nem adtam volna. Oda kellett volna azt a két pengőt adnom pápaszemre akkor is, ha egy fitying nem marad utána a zsebemben. Édes Istenem. Úgy megszégyeltem magam, mikor elléptem a nénike mellől. Mintha az én bűnöm volna minden szegénység, minden bánat és minden árvaság ezen a világon. Szegény, szegény kis gyászba borult pihécském. Az a madárijesztő kalapocska a feje tetején. Azt a kalapocskát tartottan szemmel, míg elnyivákolta a nénike a tragédiája! Az a kalapocska bársony volt valaha, fekete bársony, most csak olyan szín, mint a tavalyi szénpor az udvarokon, és csupa lyuk, csupa kopás, csupa szakadás; fölfedeztem egy kis bársony bokrot is az PESTI HÍRLAP 1933. Julius L. szombat A volt népjóléti minisztérium tisztviselőinek kinevezése és nyugdíjazása. Most egy éve szüntették meg a népjóléti minisztérium önálló működését és a 262 főből álló tisztviselő kar minden egyes tagját rendelkezési állományba helyezték. Túlnyomó részüket részben a régi ügykörük ellátására, részben új ügykörben szolgálattételre rendelték be a belügyminisztériumba, de sokan voltak közöttük, akiket a belügyminisztérium, vagy más hatóság nem tudott átvenni és azóta nem is teljesítettek szolgálatot. A volt népjóléti minisztériumbeli tisztviselők ügyének rendezése és ezzel az egész minisztérium végleges felszámolása tulajdonkép csak most történt meg, amikor a belügyminisztérium és más minisztériumok létszámába kinevezték közülük azokat, akiknek szolgálatára tovább is igényt tartanak. Ugyanekkor a rendelkezési állományban volt, de szolgálatra be nem rendelt tisztviselőket részben nyugdíjazták, részben végkielégítették. Kinevezték a belügyminisztérium létszámába a következőket: Scholtz Kornél orvos-államtitkár a II. fizetési osztály cím és jellegét kapta; dr. Weis István c. és jelleggel felruházott miniszteri tanácsos helyettes államtitkári rangban az Országos Társadalombiztosító Intézet vezérigazgatója lett. Az új vezérigazgató egyike a legjobban képzett társadalomtudományi szakembereinknek, több nagyszabású munkája jelent meg a társadalmi kérdésekről és a társadalombiztosításról. Az OTI ügyeinek központi vezetőjét, dr. Lengyel Ervin osztálytanácsost, miniszteri tanácsossá nevezték ki. Miniszteri tanácsosok lettek a régi rangjukban Kádár László Levente, Fekete Béla, lovag Ahsbahs Sándor, Szitás Jenő, Várady Miklós, Hepp Baján Ernő, Jausz György, Pölzel Jenő, Németh Nándor, Szekeres János miniszteri osztálytanácsosokat, Smoling Sándor, Csiky József, Gaál Gyula, Nyomárkay Kázmér, Winkler Bertalan, Lukács Imre, Nemes Tibor, Kamocsay Jenő, vitéz Máthé Lajos, Kenyeres György, Czakó István és Scheinhardt Emil miniszteri titkárokat, Sebess Jenő és Antal József miniszteri segédtitkárokat szintén kinevezték. A honvédelmi minisztériumba nevezték ki Parády Jenő miniszteri osztálytanácsost, a miniszterelnökség státusába Bery Tibor miniszteri titkárt. Az orvoskari tisztviselők közül kinevezték Grosch Károly miniszteri tanácsost, Gorsvay György, Aczél Elemér, Mozsonyi Sándor, Báthory Aladár és Dávid Mihály osztálytanácsosokat, Fabricius Endre miniszteri titkárt. A volt népjóléti minisztérium számvevőségéből kineveztek egy igazgatót: Bajza Gézát, 4 számvevőségi főtanácsost, 9 számtanácsost, 2 számvizsgálót. Nyugdíjaztak 4 főtanácsost, 10 számtanácsost és 22 számvizsgálót, számellenőst. Nyugalomba vonulnak a következő népjóléti tisztviselők: dr. Győry Tibor helyettes államtitkár, Pettkó Szandtner Aladár c. államtitkár, Angyal Kálmán, Hétfalvy Gyula, Gyulay József és Barabás József min. tanácsosok. Varró Sándor, Kávássy Béla, Csepely György, Nagy József és Egyed Ferenc miniszteri osztálytanácsosok. Nagy Barna, Dull Jenő, Szalavecz Bertalan, Kovács Béla, Plaveczky Oszkár, Teutenberg Béla, Papp Rezső, Valentiny Armand miniszteri titkárok. Vida Béla miniszteri segédtitkár végkielégítéssel távozik. ben élnek és igy el tudnak egymás mellett menni és igy élnek itt az ég alatt és igy fognak elhalni, hogy világéletükben egy jó szót nem szóltak egymáshoz. Nagy kamasz lettem, felkerültem Pestre, még akkor is összehúzta némelykor a szívemet ez a gyerekérzékenység, megállottam a Rákóczi-úton, meg az Andrássy-úton a hemzsegés közepét, elcsudáltam a siető vagy sétáló népek idegenségét, egymás ellen való némaságát . . . aztán lehajtott fejjel mentem tovább, a flaszterre hullott szemétnek meséltem azt a bánatot, amivel nem tudtam itt hova és merre fordulni. Nohát, ma már valamennyire más világ van. Vannak már olyanok, akik nem engedik el szó nélkül maguk mellett a másik embert, akik köszönnek, akik megszólítanak, akik megállítanak, ha nem is volt szerencsénk egymással szabályszerűen megismerkedniüh, mindennap többen vannak. Jön egy valaki oldalt, hirtelen derékszögben nekifordul az embernek: nagyságos uram, tehetetlen, szerencsétlen ember vagyok, családom van ... Meg a másik, megáll az orrom előtt, mintha meg akarna támadni: két éve nem kapok munkát, uram... Vagy egy fiú somfordál oda az ember mellé, olyan derék fiú, birkózni kéne neki horgos nevetés közt, vagy harciasan ordítani az állóhelyen a tribünön az FTC-pályán, halkan mond valamit az embernek, sebesen, sürgősen, könyörgöm, bármilyen kis segítséget.. Meg a gyerekek, a gyerekek, kicsi fiuk, kicsi lányok, akik a mosolyt eldugták a zsebükbe s az uj kis emberarcukból kietlen lárvát csinálnak: kezeit csókolom, éhes vagyok, egy fillért tessék adni, kezeit csókolom ... Nem öröm, nem boldogság, hogy ennyi ismeretlen szól már az emberhez; nem, hanem szomorúság és boldogtalanság. Múltkor különösen megható kis ismerkedési ünnepem volt a járdán. A Lipót-körúton, kérem, közel a Margit-hídfőhöz. A papírüzletbe iparkodtam. Ott az üzlettel szemben áll egy kövér hirdetőoszlop. Amellől az oszlop mellől tippent elébem egy hervadt öreg né Herriot a magyar miniszterelnök javaslatáról. Párizsból jelentik: Herriot az Ere Nouvelleben említést tesz a magyar miniszterelnök legutóbbi felsőházi külpolitikai nyilatkozatáról és figyelemreméltónak mondja a miniszterelnöknek azt az ötletét, hogy célszerű lenne, ha a londoni értekezletet követően az európai államok külön értekezletet tartanának az európai gazdasági kérdések megoldására. Imrédy pénzügyminiszter beszámolója a londoni értekezletről: A kormány tagjai pénteken reggel kilenc órakor minisztertanácsot tartottak, amelyen Göribos Gyula miniszterelnök elnökölt. A minisztertanácson Imrédy Béla pénzügyminiszter ismertette a londoni világgazdasági értekezlet eddigi lefolyását. Ezután a minisztertanács megállapította a kormány őszi munkaprogramját. A minisztertanács folyó ügyek letárgyalása után két órakor véget ért. A kormányzói jogkör kiterjesztése. A kormány, mint már többízben jeleztük, törvényjavaslatot készül benyújtani a kormányzó jogkörének kiterjesztéséről. Erre vonatkozóan több tervezet készült el, amelyeket az illetékes tényezők megvitattak, s a tervezetek legközelebb a minisztertanács elé kerülnek. Az a hír, mintha a pénteki minisztertanács tárgyalta volna a kérdést, nem felel meg a valóságnak. Illetékes helyen szerzett értesüléseink szerint a törvényjavaslat kérdésében a kormány még nem foglalt állást, nem lehetetlen azonban, hogy a legközelebbi minisztertanácson a javaslat napirendre kerül, s amint a kormány végleges formába öntötte, Gömbös Gyula miniszterelnök beterjeszti a képviselőházban. Ebben az esetben még a nyári szünet előtt tárgyalni fogja az országgyűlés a javaslatot. A jövő héten az országgyűlés két háza együttes ülést tart, amelyen megválasztja a két új koronaőrt. Előreláthatólag július tizedike táján megkezdődik a parlament nyári szünete, amely október elsejéig tart. A közigazgatási bíróság bizonyítást rendelt el a mezőkeresztesi petíció ügyében.