Pesti Hírlap, 1934. április (56. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-01 / 73. szám

s A XXXIII. SZ. „EGYBÖL­ KETTŐT“ REJTVÉNYSOROZAT PÁLYÁZATI SZELVÉNYE. Az alanti napokon közölt rejtvényekből a következő belüli elhagyásával kaptam egy szóból kettőt K.dd III. 27 Szerda III. 29 C­sül. III. 29 Fentek III. 39 Szombat III. 31 Vasáru IV. I — *ty­*Éy kockába csak egy MM Mid beírni. Név: Roosevelt teljhatalmat kapott a külkereskedelmi ügyek intézésére. Béremelések az acél- és széniparban. Washington, márc. 31. A képviselőház 273 sza­vazattal 111 ellen elfogadta a kormány vámpolitikai törvényjavaslatát, amely felhatalmazza az elnököt, hogy a törvényhozás külön engedélye nélkül keres­kedelmi tárgyalásokat folytasson és a meglévő vám­tarifákat 50 százalékkal emelje vagy mérsékelje. Az elnök legfeljebb három évig gyakorolhatja ezt a ha­talmat és az általa megkötött szerződéseket a tör­vényhozás határozata alapján hathavi felmondással meg lehet szüntetni. Az United States Steel vállalat is hozzájárult ahhoz a mozgalomhoz, amely szerint az amerikai acélipari munkások bérét április elsejétől kezdődőleg 40 százalékkal felemelik. A bérjavítás mintegy há­romszázötvenezer munkást érint. Az amerikai bitumentartalmú szénbányák tu­lajdonosainak többsége megállapodott az Egyesült Bányászszövetséggel, hogy április elsejétől kezdődő­leg kétórás munkanapot is bevezetnek és a béreket az északi bányavidéken 4,60 dollárról 5,00 dollárra emelik fel. Az egyezmény háromszázezer munkást érint és évi 25 millió dollárral emeli a bérüket. A washingtoni kormány kétmilliárd dolláros házépítési tervet dolgozott ki annak a három millió munkásnak a foglalkoztatására, akik a polgári köz­munkák beszüntetésével kenyerüket veszítik. A földrengést az egész Balkánon érezték. Bukarest, márc. 31. A földrengés északdéli irányban haladva mintegy 110 kilométeres körzetben volt érezhető. Bukarestben a földrengés következté­iben két lakásban tűz támadt. Galatzban beomlott az egyik vendéglő, mennyezete és tíz ember könnyebben megsebesült. Jassyban több ház összedőlt. Sok ember megsebesült, köztük kettő súlyosan. Kisenewben is beomlott több épület és több ember megsebesült. A székesegyház is megsérült. Bacauban beomlott a köz­ponti táviróhivatal mennyezete és egy tisztviselő megsebesült. A földmozgás, amely háromszor ismétlő­dött, középeurópai idő szerint este 40 óra 07 perctől .40 óra 28 percig tartott. Szófia, márc. 31. Az egész Balkánon erős föld­rengést éreztek. A föld mozgását az Égei-tenger part­vidékétől Erdélyig jóformán mindenütt észlelték. Szófiában magában gyengébb volt a földrengés, Busz­osukban azonban erős volt a rengés, annyira, hogy a lakosságot pánik fogta el. Belgrádban este 11 óra 7 perc 53 másodperckor érezték a földrengést. A rengés fészke 365 kilométer­nyire keletre lehetett. Egy feketeruhás, idős asszony ült mellet­tem, batyuval. — Uram — szólított meg —, tegnap óta nem lettem. Könyörüljön meg rajtam. Előbb iszonyatos dühbe jöttem. Még tőlem kér enni, mikor magam se tudom, mi lesz velem holnapután. Ránéztem. Nagy, szomorú, riadt szemmel nézett vissza rám az az öreg asszony. Ekkor érthetetlen és mondhatnám fenséges érzés szállt meg. Azt hiszem, az életben egyszer-kétszer érezhet ilyen nagyot és szépet az ember. Én azt éreztem, hogy koldus vagyok, de olyan koldus, aki még mindig könyörülhet. Adhat. Jót tehet. Elővettem a pénzemet és az egyik dolláro­mat odaadtam. Megbámulta a pénzt, nem bírta elhinni. Egész kis vagyon volt neki. El­dugta, reszkető kézzel és köszönet nélkül maga elé bámult. Aztán végigvizsgált, habozott és a batyuja után nyúlt. — Ez az uram holmija, — mondta. —• Meg­halt az én uram. Mostanában már nem volt egye­bem, csak ami tőle maradt: kabátja, munkaru­hája, cipő, egy és más. El kellett volna adni,­­ de én nem tudom eladni. Ennyi maradt meg ne­kem belőle. Hát eladhatom? Összecsukta a szemét, megrázta a fejét, most benyúlt a batyuba, keresgélt, kivett egy pár cipőt­, elég jó állapotban volt, öreg cipő gumisarokkal, ideadta. — Amért olyan jó volt hozzám. Látom, rossz­ul cipője. Nem lehetett visszautasítani. Fel is húztam, ott mindjárt. Kicsit nagy volt. Az asszony rám mosolygott, aztán felállt. Elment. Éhes volt. Akkor este már nem bírtam a hajléktalan­ságot. Lesz, ami lesz, annyi pénzem még van, legalább ez az utolsó éjszakám rendes ágyban, rendes szobában múljék el,­­ bementem egy szállodába. Jól megmosakodtam, gépiesen kitet­tem a cipőmet az ajtó elé, beájultam az ágyba.­­ de jó volt. Reggel felkelek, beveszem az ajtó elől a ci­pőt, öltözöm, fel akarom húzni a cipőt. Nézem, a balcipőben, bent egészen, valami kis összehajto­gatott cédula van- Kiveszem. Eláll a szívem ve­rése. Egy csekk volt, a Federal Reserve Bankra, egy ezerdolláros csekk. Fizetendő a bemutatónak. Órákig jártam a szobában. A fejem hol üres volt, mint egy kiszáradt szappantartó, hol a pok­lok tüze lobogott és szikrázott benne. A szívem kalapált, mint egy őrült kovács. Mi ez? Mit csi­náljak? Mit kell tennem? A tisztesség azt mondja: lemenni a portás­hoz és elmondani, vagy menni rögtön a rendőr­ségre. De mikor a csekk ezer dollárra szól. Ép­pen ezer dollárra! Dél felé legyűrt kalappal, zsebre dugott kéz­zel, szó nélkül kisétáltam a szállóból. A követ­kező utcasarokig mentem, mentem csendesen. Ott elkezdtem rohanni. Elvágtattam a város má­sik végére. Kis lebujokban töltöttem a napot, el­rejtőzve, összehúzódva, mint akit üldöznek. Másnap elindultam a bankba. Egész után gyakoroltam egy mozdulatot: hogyan rántom ki a vállam, amikor majd ott a bank rácsa előtt egy rendőrségi ember rámteszi a tenyerét. Hideg lett, vacogott a fogam, de ezt hajtogattam magamban: — Nem csináltam semmit. Semmi rosz­­szat nem csináltam. Aztán ott álltam. Az ablakon benyújtottam a csekket. Mennyi idő telt el? Egy pillanat vagy sok, hosszú perc? Egy sovány, ráncosképű úr a rácsos ablak mögül rám mosolygott: — Gratulálok. De szíveskedjék előbb ezt aláírni. Csak olvastam ott elmeredt szemmel az írást, amit elém tett. Az ezer dollárt azért ka­pom, mert a Black Flapp gumisarokgyár vala­melyik élelmes ügynöke, aki nem átallotta éj­szakánként a szállodákat is sorra járni, az fvi cipőmön találta meg a gyár ötszázezredik sor­számú Black Flapp-sarkát, azt a gumisarkot, amelynek viselőjét a gyár ezer dollárral jutal­mazza. Reklám. Egy nagy gyár nagy reklámja. Pályázat, amely hetek óta­­sz*«*e«*er és sz*z­ezer embert, pályázat, amelyet megnyertem, anélkül, hogy részt vettem volna benne. Az ezer dollárt leszámolták az ívás mellé. Egy kövér, vidám­ur rázta a kezem, a gyár meg­bízottja, aki tegnap óta leste, mikor jön bevár­­tani a csekket a tulajdonos, újságírók, akik elleped­tek, mint a legyek, a híres ember voltam. A többi nem fontos. Ez volt az az ezer dol­lár, ami a tehetségemhez hiányzott, hogy ember legyen belőlem. Tetszetős dolog lenne érzelmes kapcsolatot találni az öreg koldusasszony meg az ezer dollár közt. Például, hogy jótett helyébe jót várj. De én nem hiszem, hogy egy dollárral, egy dolláros jótéttel meg lehetne vásárolni azt a szeszélyes micsodát, aminek neve szerencse- Amit körömmel, csákánnyal, véres verejtékkel nem tud maga felé fordítani az ember, ha ő maga nem akarja. *­* Elhallgatott. Megkérdeztem: — És az a feketeruhás asszony? — Vártam ezt a kérdést, — mondta, felállt, elsétált a vitrinhez, szó nélkül nézte sokáig a két sarkot. Közönyösen mondta. — Még ma is lát­szik a gumisarok belső peremén, látja, a gyári szám, az ötszázezer. Visszafordult és rám nézett: — Nem tudom, mi lett vele. Akkor én nekirohantam az életnek azzal az ezer dollárral, valami olyasmit gondoltam,, hogy ebből adjak neki? Mit lehet ebből adni? Legfeljebb az egé­szet. De azt nem adom! Majd ha sok lesz. Aztán mikor sok volt — akkor többé nem találtam meg őt. Tűvé tettem érte New Yorkot, egy ismeret­len, feketeruhás öreg­asszonyért, de nem vol sehol. — El tudom képzelni. — Hanem — mondta s nagyon átmelege­­dett a hangja miatta egészen kivételes ember lett belőlem. Mert én két anyámnak az emlékét őrizem a szivemben. Egyik, aki szült, az édes anyám. A másik, —­ nohát annak még a nevét S£ turt*f»rn Tr'rirr cnTinpnrr^ PESTI HÍRLAP W31. április T. vasárnap. Capt. Cazalet és Miss Cazalet angol képviselők egynapi tartózkodása Budapesten. — A Pesti Hírlap tudósítójától. — Mosolygó fiatal testvérpár szállt ki ma hajnali 6 óra 20 perckor a bécsi gyorsvonat hálókocsijából. A Cazalet testvérek, mindkettő tagja az angol parla­ment alsóházának. Cazalet kapitány már többször, járt Budapesten és ezért jött szívesen ide. Miss Caza­let még sohasem volt itt, de sok szépet hallott Ma­gyarországról, ezért vágyott ide. Cazalet,kapitány még alig két hete tért­ vissza Indiából s ezt az ujját húga kedvéért megtoldta egy középeurópai húsvéti kirándu­lással, amelynek során Masaryk csehszlovák köztár­sasági elnököt is meglátogatja. Ennek az útnak leg­távolabbi útja Budapest volt. Megvolt ennek az ára: két éjjeli utazás, amelyet a budapesti egy nap tett szükségessé. Ez azonban, úgy látszik, jól sikerült. Frissen, gyorsan, kedvesen így pergett le. Egy kis pihenés, felfrissülés a Dunapalotában és Cazaleték még vidámabban viszonozzák a mele­gen sütő márciusi nap üdvözletét. Nézzük meg a vá­rosból, amit lehet! Egymásután következtek a parla­ment, de alaposan, a parlamenti múzeumot is bele­értve. Nagyon szép, szebb mint Londonban (udva­rias ellentmondás magyar részről), a múzeum is pompás dolog. Margitsziget, fedett uszoda . . . Hát most egy kicsit nagyon zsúfolt, magyarázzuk és el­nézést kérünk. De Cazaleték fején találják a szöget: a zsúfoltság mutatja a lakosság érzékét a sport és higiéna iránt. Múlik az idő. A MAC tenniszpályákra és a golfpályára tervezett látogatásoknak el kell ma­radnia. Fel a Vár parkjába. Látogatóink első kedves kötelessége tiszteletük jeléül beírni nevüket a kor­mányzó urnak és feleségének vendégkönyvébe. Gyors gyalogséta a palota termein át. Boltrastio Mátyás­képénél szívélyes megemlékezés Lord Bothermereról. Betekintés a koronázó főtemplomba, amely színes gótikájával mély hatást vált ki. Innen látogatóba Sir Patrick Ramsay angol követhez. Villásreggeli dr. Ligrády Ottónál a Rózsadom­bon- A társaság tagjai még: Eckhardt Tiborné, Tholdt Erzsébet, Nagy Emil, Kornis Gyula és Siklóssy László. Két óra hosszáig tartó eszmecsere, olyan kedélyes és barátságos, mint hogyha nyolc embert régi rokon­­szenv fűzte volna egymáshoz. Ez az alaphangja egyéb­ként Cazalet kapitány­ szavainak, amelyekben így jel­lemezte egynapos látogatásának végső benyomását: — Több ízben voltam Magyarországon, különösen huzamos ideig ezelőtt nyolc évvel, amikor Erdélyt is bejártam. Ismerem a kisebbségi kérdést és Magyaror­­szág legújabb történetét. Elsők egyike voltam, aki az angol képviselőházban a magyar kérdésben felszólal­tam. Politikával nem kívánok foglalkozni, de annyit mondhatok, hogy mindig szívesen jövök ebbe az or­szágba, ahol annyi rokonszenvet látok az angolok iránt. Miss Cazalet mosolyogva hagyta helyben azt, amit bátyja mondott és közben azt a kis herendi illatszeres kulacsot nézegette, amelyet — hímes tojá­sok társaságában — dr. Légrády Ottótól kapott. — Neon kaphatnék még egy ilyent, barátnőm Miss Maud Lloyd George számára, mert amint ezt dr. Siklóssynak Londonban elmondtam, tulajdonképpen együtt készültünk egy hosszabb látogatásra Magyar­­országba gépkocsin. Most ő bizonyára sajnálni fogja, hogy nem jött el. Ezt viszem neki emlékül. Ebéd után egy kis pihenő lett volna a program. Cazaleték azonban ezt sétával cserélték fel a napos Dunaparton. Ezt követőleg elmentek megnézni a Szent István-bazilika feltámadásnapi körmenetét, amely a trianoni országzászlót is útba ejtette. A társasághoz csatlakozik Mengele Ferenc külügyminiszteri sajtó­főnök, gyors megtekintése a Nemzeti Szalon új ki­állításának. Itt is nagy a tömeg. Ez nem akadálya annak, hogy Cazaleték — akiknek családjában ha­gyomány a művészeti gyűjtés — néhány percnyi szem­lélődés után meg ne vásárolják Geissler Emilnek egy női képmását. Szép gesztus és kedvező startja a ki­állításnak. Estebéd az angol követnél. Kedves vendégé­geink máris robognak ki a pályaudvarra, ahol ugyan­csak mosolyogva, mintha fáradtságot egyáltalában nem ismernének, szállnak be a vonatba, amely 9 óra 10 perckor elröpíti őket tőlünk. Megígérték, hogy visszajönnek és ezt el is hisszük nekik. (S. L.) Musanov miniszterelnök a balkáni szerződésről. Szófia, márc. 31. A külügyminisztérium költség­vetési vitájának végén Musanov miniszterelnök a kép­viselőházban beszédet mondott, amelyben részletesen ismertette Bulgária külpolitikai helyzetét. Újból hangsúlyozottan kijelentette, hogy a bolgár külpoli­tika egyetlen célja a béke és a barátságos viszony fenntartása valamennyi nemzettel, de elsősorban a szomszéd államokkal. Musanov megállapította, hogy a balkáni szerződést Bulgária távolmaradása meg-­ fosztja az egész Balkánra kiterjedő szerződés jellegé­től, majd kifejtette, miért lehetetlen Bulgária csatla­kozása a szerződéshez, megállapítva, hogy a bolgár kormánynak ez a lépése az egész bolgár nép egyhangú helyeslésével találkozott. Musanov ezután kijelentette, hogy Bulgária nyugodtan fogadta a szerződés aláírását. A szerző­dés teljes hiteles szövegét különben még ma sem is­merjük, mert hiszen a szerződésnek tudvalevőleg van egy titkos függeléke. Röviden rámutatott még arra, hogy az egyik szomszéd országban milyen élénk vitára adott ok­ot a szerződés és hozzátette: Ha magában az egyik szer­ződő államban ilyen riadalmat keltett, ez a szerződés és különösen annak titkos záradéka, mennyivel indo­koltabb lenne, hogy abban az országban keltsen bi­zalmatlanságot és aggályt ez a szerződés, amelyet annak megkötésénél mellőztek. Befejezésül Musanov megállapította, hogy jó vi­szony áll fenn Bulgária és a nyugati államok között, amely kifejezésre jutott abban a meleg fogadtatásban, amelyben Bulgária királyát a nyugati fővárosokban tett látogatásai során részesítették. A miniszterelnök szavait sokszor szakította félbe hosszantartó lelkes helyeslés.

Next