Pesti Hírlap, 1934. december (56. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-01 / 271. szám

2 sehol sem. A szerb börtönökben hamarosan magva szakadt volna a Karagyorgyevics-dinasztiának. Ugyanazok a tények a józan megfontolás tiszta fényében egészen másképen látszanak, mint a mesterségesen felszított gyűlölet vérszínti görögtüzében. Különösen az adott esetben, amikor a józan megfontolás tiszta ténye a jugoszláv vádiratról kideríti, hogy abban kézzelfogható tények úgyszólván nincsenek. Mit kellett volna bizonyítania ennek a vádiratnak? Azt, hogy közvetlen kapcsolat van a magyar kormány, vagy a magyar kormány közegei és a marseillei királygyilkosok között, hogy a feladatuk végrehajtására induló terroristák a magyar kormány vagy a magyar kormányközegek tudtával és támogatásával hajtották végre véres tettüket. Ehelyett mit próbál a jugoszláv vádirat bizonyítani? Csak azt, hogy a magyar kormány magyar földön megtűrte a horvát politikai menekülteket és hogy ezek közül a menekültek közül egyik-másik erőszakos cselekedeteket hajtott végre a jugoszláv állam biztonsága ellen. A magyar kormány dolga, a Genfben levő magyar kiküldött feladata, hogy ezen a ponton is kimutassa a jugoszláv vádak tarthatatlanságát. Ezen a helyen mi csak egy szempontra kívánjuk felhívni a figyelmet. Az év első felében a magyar kormány panasszal fordult a Nemzetek Szövetségéhez amiatt, hogy a magyar-jugoszláv határon Jugoszlávia kormánya szinte lehetetlenné teszi a határforgalmat, a jugoszláv határőrök pedig mint a vérebeket lövik le a határ közelében mutatkozó magyar állampolgárokat. Jugoszlávia erre a jogos magyar panaszra ellentámadással felelt és azt állította, a jugoszláv határőrzés szigorának az a magyarázata, hogy Magyarország területén horvát terroristák élnek, akik különféle erőszakos cselekményekre készülve igyekeznek a két ország határán átlopakodni. A jugoszláv ellenjegyzékek már akkor hivatkoztak Jankapusztára és előadták a szerdán este benyújtott jugoszláv emlékiratnak úgyszólván minden úgynevezett »bizonyíték«-át. A jugoszláv emlékirat ebből is vádat igyekszik kovácsolni Magyarország ellen és ezt mondja: »Mi már akkor felhívtuk erre a magyar kormány figyelmét!« Belgrádban elfelejtik, hogy közben történt valami. Az történt, hogy a Nemzetek Szövetségének felhívására közvetlen tárgyalások kezdődtek Magyarország és Jugoszlávia között s hogy ezek a tárgyalások a két ország teljes megegyezésére vezettek. Úgy látszik, Magyarország kiküldöttjei teljes mértékben meg tudták nyugtatni Jugoszlávia képviselőit a magyar részről életbeléptetendő rendszabályok felől, mert a belgrádi kormány lemondott a határőrzésnek addig alkalmazott szigorított módjáról és 1934 július 14-én aláírta a magyar-jugoszláv határforgalomról szóló egyezményt Nézzük meg a jugoszláv emlékiratot Mindazok a terrorcselekmények, amelyeket nyakatokért okoskod ésével a magyar kormány rovására szeretne írni, 1934 július 14 ét megBécs, nov. 80. Az új osztrák szövetségi gyűlés ma délelőtt 11 órakor tartotta alakuló gyűlését a régi osztrák parlament dísztermében. A képviselők már jóvel a gyűlés megkezdése előtt nagyszámban jelentek meg a teremben és sorra elfoglalták helyeiket. A kormány tagjai pontban délelőtt tizenegy órakor léptek a terembe. Kevéssel utóbb Joyos Rudolf, az államtanács elnöke, aki egyben a szövetségi tanács ülését is vezeti, megnyitotta az ülést. Haves az ügyrendi szabályzat értelmében előbb kijelölte a jegyzőket és rendfenntartókat, majd hoszszabb beszédben üdvözölte az új Házat. Utána Schuschnigg kancellár emelkedett szólásra. A kancellár az új törvényhozó testületek és általában az új Ausztria feladatait taglalta beszédében. Fejtegetéseiben ő is mindenekelőtt Dollfuss kancellár emlékének hódolt, aki legfőbb építőmestere volt az új Ausztriának. A külpolitikát érintve,a kancellár kijelentette, hogy Ausztria békében és barátságban akar élni valamennyi állammal. Alapvető fontosságúnak kell tekintenünk az Olaszországgal és Magyarországgal ez év tavaszán megkötött megállapodásokat. A kölcsönös árucserére vonatkozó irányzatot, amely a két állam természeti termelési feltételeiben adva van, ez az egyezmény határozott módon elő fogja mozdítani. Ezzel kapcsolatban meg kell emlékeznem az olasz kormányfő kezdeményezéséről, aki Olaszország, Ausztria és Magyarország között a gazdasági érdekek igazságos kiegyenlítését megkezdte. Őt, valamint a magyar kormányfőt is köszönet illeti meg a kezdeményező együttműködésért a megkezdett után. Az úgynevezett római jegyzőkönyv — mint ezt valamennyi résztvevő ismételten kijelentette — nem irányul gazdasági blokk alkotására. A csatlakozás más államok számára is nyitva van, ha a megállapodások alapvető előfeltételét alkotó feltételeket elfogadják, előző időben történtek. Az emlékirat egyetlenegy olyan esetre sem tud hivatkozni, amikor Jugoszlávia területén 1934 július 14-ike után követtek el bűntetteket olyan terroristák, akik állítólag Magyarország területéről lopózkodtak át. Már most: az, ami 1934 július 14. előtt történt — akár jogos volt a jugoszláv vád, akár nem —, res judicata. Elintézett dolog. Jugoszlávia 1934 július 14-én azért írta alá a határátlépési egyezményt, mert magyar részről az ő veit, vagy igazi sérelmeit megfelelő és elfogadható módon elintézték. Jugoszlávia álláspontjának gyengeségét mutatja, hogy komoly bizonyító anyag hiányában most mégis ezekre a régen megtárgyalt, régen elintézett dolgokra kénytelen visszatérni. Jugoszlávia jogszerűen csak azt kifogásolhatná, ha Magyarország nem tartotta volna meg az 1934 július 14-én kötött megállapodást, ha 1934 július tizennegyedike után történtek volna olyan terrorcselekmények, amelyekben igazolni lehetne a magyar kormány, vagy a magyar kormányközegek bűnrészességét. Az 1934 július 14-ikét követő időkből azonban a jugoszláv kormány csak egy terrorcselekményre hivatkozik: a marseillei merényletre. Viszont azt már maga sem meri állítani, hogy abban közvetlen vagy közvetett része lett volna a magyar kormánynak, vagy a magyar hatósági közegeknek. Ország világ tisztán láthatta, hogy a jugoszláv panasznak éppen olyan kevés a tárgyi értéke, mint az erkölcsi alapja. PESTI HÍRLAP 1934. december 1., szombat. Eckhardt Tibor a marseillei gyilkosság közvetlen okáról Berlin, nov. 30. A Berliner Tageblatt genfi levelezője beszélgetést folytatott Eckhardt Tibor magyar megbízottal. Eckhardt ezeket mondotta: — Megállapították, hogy magyar földön semmiféle előkészület nem történt sem a merényletre, sem az egész összeesküvési ügyre. Az a három bűnrészes, aki egy ideig Magyarországon tartózkodott, nem Magyarországon lépett az összeesküvésbe, hanem külföldön és ott is készített elő mindent. Azzal a másik állítással szemben, hogy a bűntetteseknek magyar útlevelük volt és akadálytalanul utaztak el Magyarországról, Eckhardt határozottan kijelentette, hogy ezek az emberek, bebizonyíthatólag sohasem kaptak útlevelet a magyar hatóságoktól. A jugoszláv emlékirat a merényletet olyan terrorakció eredményének mondja, amelyet éveken keresztül magyar területen tápláltak és támogattak. Ezzel szemben a magyar kiküldött kijelentette, hogy a merénylet olyan összeesküvés eredménye, amely jugoszláv területen támadt és ott ma is fennáll. A magyar megbízott ezután a horvát kérdésről szólott és ezeket mondotta: 800 éven keresztül egy államban éltünk a horvátokkal és sohasem követtek el sem egyik, sem másik oldalon merényletet. Jugoszlávia 15 év óta él együtt a horvátokkal és a merényletek évről-évre szaporodnak. Horvátország európai műveltségű állam volt és sohasem alkalmazott balkáni módszereket. Egyébként nem szabad elfelejteni — mondotta Eckhardt —, hogy nemcsak olyan terrorizmus van, amelyet az állampolgárok gyakorolnak a hatóságokkal szemben, hanem egy sokkal veszélyesebb terrorizmus is, amelyet a hatóságok folytatnak az állampolgárok ellen. A magyar kiküldött emlékeztetett arra, hogy Radicsot a jugoszláv parlamentben erőszakos módon agyonlőtték és ez a gyilkosság a horvát lakosságot nagymértékben felizgatta a mostani kormányrendszer ellen. Ezóta szóródtak szét az egész világon a horvát menekültek, amire még nem volt példa. Minden államnak, ahol horvát menekültek élnek, ugyanazokat a nehézségeket okozták, mert a horvát forradalmi menekültek mindenütt a nyugtalanság elemei voltak. A felelősséget tehát nem szabad Magyarországon keresni, annyival kevésbé, mert a magyar kormány végrehajtotta mindazokat az intézkedéseket, amelyeket Jugoszlávia követelt. A magyar delegátus ezután az ügy politikai kérdését ismertette és azt mondotta, hogy a kisantant célja: közvetett csapást mérni a békemódosítási politikára, az a következménye lehet, hogy az európai államok nemzetközi egyezményt kötnek a politikai terrorizmus leküzdésére, ezen túlmenően azonban nem tartanak helyesnek semmiféle más lépést. Lengyelország, a Kurier Poranny megállapítása szerint, Genfben is ezt az álláspontot foglalja el, minthogy egyedül ez felel meg a teljes tárgyilagosságnak. (Inf.) A lengyel sajtó magyarbarát álláspontja. Varsó, nov. 30. A lengyel sajtó a genfi jugoszláv lépés megítélésében határozottan magyarbarát álláspontot foglal el. Egyetlen lap sincs, amely elismerné a Magyarország ellen emelt jugoszláv vádak jogosultságát s az egész sajtó nyomatékosan figyelmezteti Jugoszláviát, hogy ne ragadtassa el magát elhamarkodott intézkedésekre. A jugoszláv lépésnek, a lengyel lapok véleménye szerint, legfeljebb ki a vádlott? Genf, nov. 30. A Courrier de Geneve „Ki a vádlott?“ című vezércikkében megállapítja, hogy a jugoszláv emlékirat semmi újat és semmi szenzációsat sem hozott. Nyilvánosan csak az állapítható meg, hogy Jugoszlávia három vádpontra próbálja felépíteni vádjait Magyarország ellen. Az első vádpont szerint a Magyarországon külön kiképzett terroristákat kiválasztották a bűncselekmény elkövetésére. A magyar védő igazolni fogja majd, hogy a magyar kormány nem ment túl azon a mértéken, amelyet a menedékjog elöír. Ha pedig a szerbek ennyire agyarkodnak Magyarország ellen, miért nem magyarázzák meg inkább, miért találhatók olyan nagy számban emigránsok Magyarországon és a világ minden táján? Nemcsak Seraingben, hanem egy amerikai népgyűlésen tízezer ember jelenlétében mondották ki Sándor király halálos ítéletét. — Vájjon nem a szerb terrorizmus-e az oka annak, hogy annyi horvát ember kénytelen hazájából eltávozni. A magyar-horvát állami együttélés idején Budapest és Zágráb között kitűnő volt a viszony s egyetlen politikai bűntény sem történt. A szerbek második vádpontja az, hogy a bűnösök szabadon hagyhatták el Magyarország területét. Várjon igazolásra talált-e ez a vádpont? — kérdi a cikkíró és tagadólag válaszol a kérdésre. Hat héttel a marseillei merényletet megelőzően már csak két emigráns maradt Jankapusztán. Az emigránsok szétszéledtek. Így semmi ok sem volt arra, hogy ne hagyhassák el szabadon Magyarország területét. Ami pedig az útlevél-kérdést illeti, ne felejtsük el, hogy a gyilkosnál hamis cseh útlevelet találtak. A magyar útlevelek ép úgy hamisak lehetnek, mint a cseheké. A harmadik vádpontot, amely szerint a marseillei dráma évekre visszamenő magyar aknamunka eredménye volt, a magyarok egyszerűen visszafordíthatják azzal a megállapítással, hogy a marseillei merénylet nem egyéb, mint Belgrád nemzeti kisebbségeket elnyomó terrorista politikájának következménye. Egyébként erre a tárgyra még vissza fogunk térni — fejezi be a cikkíró. Szóba. nov. 30. Az Iskra című lap a következőket írja: Úgy látszik, a jugoszláv jegyzéknek az európai közvéleményben mm volt meg az a hatása, amelyet szerzői vártak. Mindenekelőtt az európai közvélemény emlékszik arra, hogy nem más, de a Jugoszlávia gerincét alkotó kis Szerbia volt az, ahonnan a világégés szikrája kipattant és ez a közvélemény most azt kérdezi, vájjon megint ez az ország lesz az, ahonnan újból ki fog pattanni a szikra, bár a mai helyzet nem azonos a szarajevói gyilkosság után kialakult helyzettel. A cikk azzal fejeződik be, hogy a jugoszláv jegyzéknek már eleve sem volt kilátása sok sikerre. A jugoszlávok azonban abban bizakodtak, hogy Olaszország nem foglal majd állást a franciákkal szemben, Franciaország pedig mindenáron védelmezni fogja Jugoszláviát. A másik célja a jegyzéknek az volt — mint azt külföldön már tudják, — hogy rábírja Magyarországot a revíziós küzdelemről való lemondásra. Jugoszlávia első feltevése nem kövekezett be és a jegyzék második szempontjának sikere is több mint kétséges. Pál herceg Párizsban, Párizs, nov. 30. (Havas.) Pál jugoszláv régens-herceg, aki Londonból Párizsba érkezett, szombaton villásreggelire Lebrun vendége lesz. A két államfő valószínűleg olyanforma eszmecserét fog folytatni, mint amilyet Pál herceg V. György királlyal folytatott, főként a jugoszláv megkeresésről. A LXVIII. SZÁMÚ „EGYBŐL KETTŐT" REJTVÉNYSOROZAT PÁLYÁZATI SZELVÉNYE. Az alanti napokon közölt rejtvényekből a következő betűk elhagyásával kaptam egy szóból kettőt: Kedd XI. 27 Szerda XI. 28 Csüt. XI. 29 Péntek XI. 30 Szombat XI Vasára. XII 2 Egy-egy kockába csak egy betűt szabad beírni. Ném! Az új osztrák szövetségi gyűlés megtartotta alakuló ülését.