Pesti Hírlap, 1934. december (56. évfolyam, 271-294. szám)
1934-12-27 / 293. szám
2 vel hosszasan tárgyalt. A francia nagykövet először összeköttetésbe lépett angol kollégájával, majd telefonbeszélgetést folytatott a Quai D’Orsayval. Mussolini, hír szerint, Chambrun elé terjesztette Olaszország kívánságait élesen körülhatárolt és végleges formában és Franciaország ezekhez a kívánságokhoz elvben hozzájárult. A gyarmati kérdésekben Franciaország messzebbmenő előzékenységet tanúsított Olaszország kívánságaival szemben, mint eddig és állítólag hajlandónak nyilatkozott lemondani a Szomáliföld egy jelentős részéről Olaszország javára. Ausztria tekintetében is teljesítette Franciaország Olaszország kívánságát. Úgy látszik, hogy Ausztria függetlenségét nemcsak a három nagyhatalom fogja biztosítani, hanem az Ausztriával határos összes államok, tehát Németország is. A Temps felhívja Németországot, hogy térjen vissza a Népszövetségbe. Párizs, dec. 28. A Temps vezető helyen nyíltan felhívja Németországot, hogy térjen vissza a Népszövetségbe. Az európai béke folyamatban levő megszervezésének műve Németország együttműködése nélkül nem volna teljes — írja a lap. — A német fegyverkezések miatt nyugtalankodó nemzetközi közvélemény azonban nem elégednék meg Németország részéről általánosságokban mozgó megnyilvánulásokkal, hanem az együttműködésre irányuló jó szándék határozott bizonyítékait kívánja. Az első, de nem egyetlen — bizonyíték Németországnak a Népszövetségbe való visszatérése volna. Németország csak Genfben nyerheti el a legelső és legfontosabb jogegyenlőséget, az összes békebarát hatalmakkal az egyenlőség alapján való tárgyalási jogát. A francia diplomácia, amint annak legutóbb már jelét is adta, hajlandó előmozdítani Németországnak a közös műhöz való csatlakozását, de nem feledheti el, hogy első kötelessége a francia biztonság megóvása. Annál békülékenyebbek lehetünk, minél szilárdabban óvja biztonságunkat nemzetünk ereje. Schmitz bécsi polgármester tárgyalásai a vezető francia politikusokkal. Párizs, dec. 28. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Az Oeuvre abból az alkalomból, hogy Schmitz Richard bécsi polgármester és az osztrák szövetségi gyűlés külügyi bizottságának elnöke Párizsban időzik és érintkezést keres Franciaország vezető politikusaival, a többi közt ezeket írja: „Egy francia-olasz szövetség Ausztria részére biztonságot jelent arra vonatkozóan, hogy a belső nyugtalanságok kétségtelenül többé nem fognak megismétlődni, de nem fog végbemenni a szomszédos államok mozgósítása sem, mint ahogy a múlt nyáron történt.“ A lap szerint Schmitt polgármester meg fogja győzni a francia politikusokat arról, hogy Ausztria belső és külső helyzete szinte napról-napra javul. Ausztria és Magyarország között igen szoros viszony jött létre, Bécs és Róma között pedig már több hete tárgyalások folynak a római jegyzőkönyv kibővítéséről és kiterjesztéséről. Mindezek a kérdések, amelyek szoros összefüggésben vannak az osztrák függetlenség kérdésének megoldásával, természetesen a legnagyobb mértékben érdeklik a francia külügyi hivatalt. (Sz.) ! A kedves rokon. Irta : Ifj. Hegedűs Sándor. Nemes Kerényi Sándor agglegény volt és vagyona kamataiból élt kényelmesen, okos beosztással. Hogy idejét eltöltse, nyelvtanulásba kezdett és igy ismerkedett meg Adele Leroux-val, egy francia tanárnővel, aki akkortájba jött az országba, hogy nyelvleckéket adjon. Kerényi hatvanon felül volt már, Mademoiselle Leroux pedig úgy harmincéves. Szellemes, kecses francia nő volt. A tanóráknak az lett a vége, hogy Kerényi beleszeretett a francia nyelvmesterébe, meg is kérte kezét és ő hozzáment. Eddig rendes a dolog, nincs benne semmi rendkívüli. Az emberi élet játéka ez, amely szerelmet, házasságot kever, szakít és létrehoz. A dolog igazi része ott kezdődött, mikor Kerényi családja, testvérei és azoknak gyermekei megtudták, hogy az agglegénynek hitt nagybácsi megnősült, mert a házasság, amint már ilyen korban történni szokott, titokban köttetett, azon csak a francia követség egyik tagja és Kerényi egy benső barátja volt jelen. A rokonság elképedése nem ismert határt. Még a serdülő lánykák is úgy sóhajtottak a családban, mintha valami vészterhes szerencsétlenség érte volna őket, a gyerekek szepegtek és azt mondogatták: — Sándor bácsi megnősült. Vége a karácsonyi ajándéknak! Kerényi nem vette tudomásul a család kétségbeesését, elment testvéreihez bemutatni feleségét. Egyiket se találta odahaza. Rendben van — gondolta magában —, én megtettem kötelességem, majd várni fogunk és meglátjuk a fejleményeket. A család haditanácsot tartott és az a nézet kerekedett felül, amelyet különösen a legidősebb testvér, Nemes Kerényi Pál erőszakolt, hogy a Sándor testvér még gyerek, tehát ha szamárságot csinált is, nem lehet rá haragudni, el kell menni hozzájuk. Erre egy szép napon a család fölkerekedett, hogy meglátogassák Sándor bácsit és Leroux asszonyt, a kedves rokont. A gyerekek is elmentek. Egész után csípősen szellemeskedő kedvük volt, az idősebb kamasz folyton a Leroux szónnyargalt, hogy az anynyit jelent: lerúgni. Az öregek mosolyogva hallgatták a fiatalok élcelődéseit, csak az ajtó előtt intették le őket. — Most már illedelmesen viselkedjetek és ne vitatkozzatok; ha egyszer Pál bácsi követeli a látogatást, akkor minden vita be van fejezve. Sándorék odahaza voltak. Nagyon kedvesen fogadták az érkező, rokonokat. Az asszonyok féloldalt tartották arcukat, míg a fiatalasszony csókot kínált nekik. Leültek. Megkezdődött a társalgás, amelyet a rokonság leginkább fejbólogatással kísért. A háziasszony nem vesztette el lélekjelenlétét. Elmondta többek között, hogy milyen kellemes meglepetés érte, az esküvő napján kapott egy sorsjegyet nagybátyjától nászajándékba, aminek egy millió frank a legnagyobb nyereménye, levelet írt hozzá, amelyben az volt, hogy az életem legszerencsésebb napján kivánja, hogy a szerencse istenaszszonya ezzel a sorsjeggyel se hagyjon cserbe. Aztán nevetni kezdett és folytatta, így legalább nem mondhatja senki, hogy hozomány nélkül mentem férjhez. A rokonok egymásra néztek, mintha azt mondanák, szép kis hozomány, de Sándor bácsira való tekintettel csak bólogattak a fejükkel, mire Adél a bútorokról kezdett beszélni és azt mondta: — Ezeket a régi bútorokat majd máskép rendezem el. Janka néni, Pál felesége, ezt már nem állta szó nélkül: — Családi bútorok, azokat nem szokás rendezni, azokat akárhova teszi az ember, mindig jó helyen vannak. Adél erre azt mondta: — Tudom, tudom, de én szeretem a grupirozást. Minden szobának legyen meg a maga hangulata. A másik asszony gúnyosan megjegyezte, hogy a régi bútor, az a mi családunk hangulata, az nem szorul grupirozásra. Aztán teát hoztak, a rokonok kóstolgatták, Adél kínálta őket. — A süteményeket — dicsekedett vele Adél — magam sütöttem. Az egyik megkóstolta és elfintorított szájjal fölkiáltott: — Hiszen ez sós! — Igen, — Szólt Adél — külföldön mindig sós süteményt adnak a teához. — Furcsa szokás, nálunk nem, — mondta Pál felesége — más a mi szánksze. Ezzel elbúcsúztak s lefelé vonultak a lépcsőn, de már a lépcsőházban elkezdték: — Ilyet elvenni, behozni a mi nemesi családunkba, akinek semmi modora, semmi ízlése nincs. Megbotránkoztató gondolat. A régi családi bútorom kát akarja rendezgetni. A másik azt felelte rá: — Sós süteményt ad a teához. — Engem nem az bosszant,— szólt Pál felesége — hanem az, hogy a hozományával kérkedik. Vettek neki valami vacak sorsjegyet, mert ő azt mondja, hogy nem hozomány nélkül jött a házhoz. A gyerekek vitatkoztak, de rájuk szóltak, hogy ne csináljanak lármát a lépcsőházban. A nagyobbik lány visszafelelt: — A Pisti nem hiszi, hogy fuccs a karácsonyi ajándéknak! Egyik asszony kezével legyintett. — Bizony sok mindennek fuccs, fiam. Egy félév múlva nagy dolog történt. Adél sorsjegyét kihúzták egymillió frank nyereménnyel. Maga Sándor telefonozta meg a rokonságnak. Jöjjenek el mind vacsorára, mert ennek az örömére nagy evés-ivást rendeznek. Az egész rokonság felvonult az ünnepi estebédre. Volt minden, mi szemszájnak ingere. A gyerekek még külön dobozban Gerbeaud-cukrot kaptak, öregek, fiatalok mind el volt ragadtatva. Adél megmutatta a lakást, hogy hogyan rendezte el a családi bútorokat. Pál felesége meg is jegyezte: •— Látszik, hogy francia nő vagy, jó az ízlésed. A másik asszony folytatta: — Nekem az tetszik, kedves Adél, hogy magában családi érzés van. Onnét látom, hogy a családi bútorokat mind egy szobába rakta és ezáltal megteremtette annak a szobának a hangulatát, a stílusát. Ha nagyanyám élne, büszke volna magára. PESTI HÍRLAP 1934. december 29., szombat. Megkezdték Kirov szovjetvezér merénylője és társai bűnügyének tárgyalását. London, dec. 28. Csütörtökön kezdték tárgyalni Leningrádban a Szmolenszk-intézetben Nikolavejnak, Kirov szovjetvezér merénylőjének és tizenhárom vádlott társának bűnügyét. A szovjet hatóságok az utolsó pillanatban úgy találták, hogy nem lenne tanácsos a tárgyalást Moszkvában megtartani. A Daily Express jelentése szerint a Szmolenszkintézetet éjjel-nappal kétezer válogatott vöröskatona őrzi s a legszigorúbb ellenőrzés nélkül az intézet kapuján senkit sem eresztenek se be, se ki. Kaganovics, Sztálin egyik bizalmasa, Moszkvából Leningrádba érkezett, hogy részt vegyen a tárgyaláson. Érkezése alkalmával a pályaudvart teljesen elzárták. A kezükön-lábukon megbilincselt vádlottakat szuronyos őrök kísérték a tárgyalóterembe. A tárgyalásvezetőnek arra a kérdésére, hogy bűnösnek érzi-e magát, Nikolajev harsány hangon így kiáltott fel: — Megszabadítottam Oroszországot egy gyalázatos gazembertől! Mások követik majd példámat és befejezik a művet, amelyet én megkezdtem! Ezzel hangosan felkacagott: A tárgyalás első napját Leningrádban proletárünnepnek nyilvánították, az összes gyárakat, hivatalokat és üzleteket bezárták. Az utcákon hivatalos menetek vonultak fel, ilyen felirású táblákkal: „Halál a Zinovjev-csoport valamennyi tagjára A Daily Telegraph szerint a legújabb vörösterror áldozatai között van számos ukrán kommunista. Ezek a lengyel rendőrség elől menekültek szovjetterületre, ahol most agyonlőtték őket. Az áldozatok között vannak továbbá a német Grieger fivérek, akiket a napokban vörös terroristák kínoztak halálra a szovjet börtönben, valamint számos bolgár kommunista is, akik a szófiai székesegyházban elkövetett merénylet után Oroszországba szöktek. A kivégzett állítólagos fehéroroszok száma többszázra tehető. Az angol külügyminiszter a jövő héten Olaszországba utazik. Róma, dec. 28. Az olasz lapok londoni értesülése szerint Sir John Simon angol külügyminiszter a jövő héten néhány napi tartózkodásra Olaszor. Nyugdíjazták a belgrádi rendőrfőnököt állítólag a magyarok kiutasítása miatt. Belgrád, dec. 28. A minisztertanács csütörtökön este nyugdíjazta Lazarevics Manojlot, a belgrádi rendőrség vezetőjét. Lazarevics 1908 óta állt a belgrádi rendőrség élén és bizalmasa volt az elhunyt Sándor királynak. Nyugdíjazása általános feltűnést keltett. A belgrádi rendőrség vezetésével egyelőre Filipovicsot, Lazarevics eddigi helyettesét bízták meg. Belgrádi politikai körökben elterjedt hírek szerint Lazarevics bukását az pecsételte meg, hogy összeütközött a régens-tanáccsal, amiért Jeszics külügyminiszter távollétében ő rendelte el a jugoszláviai magyarok tömeges kiutasítását. Miért nem adott tanácsot Johnson az újjáépítési tanács új vezetőinek? London, dec. 28.Mint Washingtonból jelentik, Johnnson iábo¥noK' Volt ameikai újjáépítési diktátor, amidőn azt kérdezték tőle az újságírók, hogy volt-e valami javaslata az újjáépítőtanács új vezetői szármára, ezt felelte: — Az újjáépítőtanács nemcsak halott, de teljesen kihalt, mint az ősbölény. Javaslatot már csak azért sem tettem, mert az én időmben is az volt a legnagyobb baj, hogy túlságosan sok jótanáccsal halmoztak el. A rutén autonómia. Ismeretes, hogy Sir Robert Gower, az angol parlament tagja, interpellációt intézett Sir John Simon külügyminiszterhez a ruthén autonómia ügyében. Erre az interpellációra a külügyminiszter levélben válaszolt, melyhez szemmel láthatóan a cseh kormány bocsátotta rendelkezésre az adatokat. Természetesen ezek nem álltak teljes összhangban a valósággal. Most a volt ruszka-krajnai magyar minisztériumnak közszolgálatban nem álló tagjai, élükön Kacsanovszky József ny. h. államtitkárral, levelet intéztek úgy az interpellálóhoz, mint a külügyminiszterhez s magából a cseh statisztikából és Benes nyilatkozataiból mutatják ki, hogy a cseh állítások nem felelnek meg a tényeknek. Az őslakók alkalmazása a hivatali állásokra sem közigazgatásilag, sem egyébként nincs megvalósítva, ellenben a behozott cseh tisztviselők magasabb fizetései megakadáályozzák, hogy a ruthén terület maga viselhesse közigazgatásának költségeit. A terület kétségkívül szegény ugyan, azonban az autonómia megvalósítását nem ez akadályozza, hanem, amint Benes ez év tavaszán maga beismerte, az, hogy a cseheknek szükségük van a területre, mint összekötő kapocsra Románia és Oroszország felé, a pánszláv terjeszkedés szolgálatában. Márpedig a ruthén autonómia megvalósítása esetén rá bevándorolt cseh hivatalnokok visszaözönlenének Cseh- és Morvaországba, ami ott súlyos szociális zavarokat okozna:', a 'téríttet maga pedig-' csatlakoznék Magyarországhoz. ' Az ürügyül felhozott szegénységet a cseh kormány nemcsak megszüntetni nem igyekszik, hanem intézkedéseivel, melyek még , a régi ipartelepeket is megszüntették s a fakivitelt lehetetlenné tették, egyenesen maga mozdítja elő. Az, hogy a Nemzetek Szövetsége tudomásul vette a cseh jelentéseket e tekintetben, csak úgy történhetett, hogy megelégedett egyoldalú felvilágosításokkal.