Pesti Hírlap, 1935. február (57. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-01 / 27. szám

2 körök engem meg akarnak az általam hirdetett evolúciós, tehát nem radikális, hanem építő, mérsékelt és a természetes kontinuitást szem előtt tartó munkámban zavarni, illetőleg feltartóztatni, váltotta ki azt az új megmozdulást, amelyről ma referáltak nekem fiatal — őszülő — barátaim. — Megállapodtunk abban, hogy soraikban semmiféle radikalizmust érvényesülni nem hagynak, mivel a reformnemzedék velem együtt építeni és nem rombolni akar. — Nem tart-e Kegyelmes Uram attól, hogy a fiatal nemzedék megmozdulása mégis kisiklásokra fog vezetni, vagy pedig egyesek szélsőségekre ragadtatják magukat? — Az a lehetőség, hogy esetleg akad majd el isvétve egy-egy olyan temperamentumos fiatalember, akit ifjúságának heve messzebb ragad — mint legutóbb a söldbirtokreform kérdésében az egyik ifjúsági gyűlésen —, az ne nyugtalanítson senkit. Akik velem vannak és lesznek, azok mindenkor józanok és higgadtak maradnak. Az ifjú magyar generáció tiszteli a hagyományokat, a magántulajdont szentnek tartja és sohasem fog letérni a haladó konzervatív politika útjáról. Még akkor sem, ha a reformtörekvéseket méltatlan támadások érik. — Egyébként. ..Semper prorsum, nunquam retrorsum: sohasem hátra, mindig előre!“ Lóiaan Bánint kitüntetése. A kormányzóóman Bálint kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek a magyar történettudomány művelése körül szerzett kimagasló érdemei elismeréséül a magyar Corvin-láncot adományozta. Az erre vonatkozó legfelsőbb elhatározás, illetőleg a Hóman Bálinthoz intézett legfelsőbb kézirat szövege, amelyet a Budapesti Közlöny holnapi száma közül, a következő: A m. kir. miniszterelnök előterjesztésére dr. Hóman Bálint m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek a magyar történettudomány művelése körül szerzett kimagasló érdemei elismeréséül a magyar Corvin-láncot adományozom. A nevezetthez intézett kéziratomat idezárom. Kelt Budapesten, 1935. évi január 3- án. Horthy -s. k. vitéz Gombos Gyula s. k. „Kedves dr Hóman! A m. kir. miniszterelnök előterjesztésére önnek a magyar történettudomány művelése körül szerzett kimagasló érdemei elismeréséül a magyar Corvin-láncot adományozom. Kelt Budapesten, 1935. évi január 30. napján. Horthy s. k. vitéz Gőmbös Gyula s. k. A római német nagykövet Mussolininál. Róma, jan. 31. Hivatalosan jelentik, hogy Mussolini miniszterelnök kihallgatáson fogadta Hassel római német nagykövetet, aki a napokban tért vissz® Németországból. Jól értesült körökből szerzett tájékoztatás szerint ennek a látogatásnak semmi különleges jellege nincs, annál kevésbé, mert a német nagykövet már szombaton Rómába érkezett és most csak a szokásos udvariassági látogatást tette a miniszterelnöknél. gerinces részévé teszi őket a mai minden támaszték, minden kemény csont, minden szilárd váz nélkül szétfolyó magyar társadalomban. Az orvosi kamara csak akkor ér valamit, ha a kerete kifelé páncél mindenkivel, ha kell, a mindenkori hatalommal szemben is. Az az orvosi kamara azonban, amelynek a kerete nem páncél, hanem karámfal, a felsőbb hatalmak rendelkezése alá terelt orvosnyáj befogadására, többet árt, mint használ, mert még jobban lezülleszti a magyar társadalmi erők függetlenségét, életerejét. Hozzunk fel itt egy gyakorlati példát. A magyar orvosi kar az utolsó pillanatig elkeseredetten ellenezte azt a rendelkezést, amely a magyar állami alkalmazottakat és tisztviselőket a magánorvosi gyakorlattól az OTBA felállításával elvonta. Az orvosok független része a magyar közegészségügy magasabb érdekeire hivatkozva, egyhangúlag nem akarta az OTBÁ-t. A kormány azonban akarta. És az OTBA létrejött. Csak olyan orvosi kamara töltheti be hivatását, amelyik az OTBA esetében magasabb kívánságok ellenére is érvényesíteni tudta volna a közérdek szempontjait. Ilyen lesz-e az a kamara, amelyik az új törvényjavaslatból megszületik? Nem merjük remélni! Az ismeretes részletek arra vallanak, hogy ebben a kamarában több lesz a mindenkori kormányokkal szemben való függőség, kzint a társadalmi erőket fokozó és a közegészségülogi érdekeket szolgáló függetlenség. A javaslat szerint minden orvosnak kötelessége, hogy tagja legyen a kamarának, mert csak ebben az esetben folytathat gyakorlatot. Ez nem is képzelhető másképen. A javaslat szerint a kamara szigorú fegyelmi jogot fog gyakorolni a tagjai felett. Ez is helyes, hiszen a kamarának nem lehet másképen súlya és tekintélye. Ez azonban eggyel több ok arra, hogy a kamara minden hatalomtól független, autonóm testület legyen, ahol sem a politika, sem az egymást követő és egymást váltogató kormányok érdeke nem játszhatik szerepet, ahol minden kérdést csak a közegészségügy egyetemes szempontja és az orvosi kar tisztessége szerint ítélnek meg. A kormánynak ezzel a kamarával szemben nem lehet más szerepe, csak az előre megállapított szabályok szerint pontosan körülhatárolt legfelsőbb felügyelet. A javaslatban mégis azt látjuk, hogy a kormánynak eöntő befolyása lesz a megalakítandó orvosi kamarák elnökségére. Elnököt nem is lehet mást választani, csak egyet a kormány részéről kijelölt három orvos közül. A mindenkori kormány bizalmi emberei töltik be a vezető szerepet. Állandó tehát az a veszedelem, hogy a mindenkori kormányok szempontjai és hatalmi érdekei befolyásolják a kamara működését. A kamara korlátlan ura lesz a benne tömörített orvosok létének. Akit kizárnak a kamarából, az nem orvos többé. Akit egy évre, vagy még többre eltiltanak az orvosi gyakorlattól, talán ki sem bírja koplalni azt az időt, amíg újra kezdheti a működését. Hol a biztosítéka annak, hogy az a kamara, amelynek az autonómiája teljesen bizonytalan értékű, mindig csak a közegészségügy és a kari tisztesség érdeke szerint fogja az eléje kerülő fegyelmi eseteket elbírálni? Mi a garanciája, hogy a fegyelmi ítéletek meghozatalában nem fog szerepet játszani a politika? Különösen, amikor a megalkotandó törvényben felsorolt fegyelmi esetek között olyanok is vannak, amelyek egyenesen kihívják és megkövetelik a politikai elbírálást, vagy amelyek gumiszalag módjára nyújthatók és tetszés szerint alkalmazhatók. Kegyelmi vétséget követ el például az az orvos, aki «magatartásával vagy nemzetellenes viselkedésével a kar tekintélyét sérti“. «Magatartás« — »kar tekintélye« ezek tetszés szerint tágítható és szűkíthető fogalmak. »Nemzetellenes viselkedés«... Nagyon jól tudjuk, hogy a világ minden kormánya hajlamos arra, hogy a nemzet érdekét összecserélje a saját érdekével. Ezen a paragrafuson fennakadhatnak olyanok is, akik azt hiszik, hogy, bátor, önérzetes és elszánt ellenzéki magatartással jobban előmozdíthatják nemzetük érdekeit, mint egyik vagy másik kormány engedel más kiszolgálásával. A fegyelmi kérdéssel kapcsolatban most lássuk az érem másik oldalát. A katonaorvosok, az OTBA, OTI, MABI és egyéb tömegrendelést folytató szervezet orvosai tagjai a kamarának, de nem tartoznak a kamara fegyelmi illetékessége alá. Ezeknek az intézményeknek az igen sok orvost foglalkoztató része állami szerv, vagy erős állami befolyás alatt áll. Milyen tekintélye lehet annak a kamarának, amelyik csak a tagok egy része felett gyakorol fegyelmi jogot? Az egyik oldalon a kamara a pontatlanul körülírt fegyelmi esetekben élet és halál ura, a másik oldalon az államnak amúgy is kiszolgáltatott orvosok esetében pedig teljesen tehetetlen. Azt kell föltételeznünk, hogy az orvosi kamara, ha olyan formában jön létre, ahogyan azt a kormány javaslata tervezi, nem erőssége lesz a magyar fejlődésnek, hanem újabb mesterséges elsorvasztása a magyar társadalom még imitt-amott bujkáló független erőinek. A vészes vérszegénységben szenvedő magyar társadalom bőséges vérátömlesztésre szorulna, hogy erőre kapjon, magára találjon és visszanyerje önbizalmát. Ehelyett — a jó ég tudja, hányadszor! — újra eret vágnak rajta. PESTI HÍRLAP 1935. február 1., péntet. A budapesti német kolónia ünnepe a Vigadóban. Áront Vilmos porosz herceg és Mackensen német követ beszéde. (Felvételünk a Képes Pesti Hírlapban.) A budapesti német kolónia csütörtökön este a Pesti Vigadó nagytermében ünnepséget rendezett Hitler Adolf kancellár kinevezésének második évfordulója alkalmából. Az ünnepség díszszónoka Ágost Vilmos porosz herceg, nemzeti szocialista csoportvezető volt aki a nemzeti szocialista párt központjának megbízásából külön ebből a célból jött Budapestre. Az ünnepséget társasvacsora előzte meg. A Vigadó nagytermében terített asztaloknál mintegy hatszázan gyűltek össze a német kolónia tagjai, akik közül többen a vidékről érkeztek fel az ünnepségre. A termet horogkeresztes és német nemzetiszinü, valamint magyar nemzetiszinü zászlókkal, továbbá fenyőgallyakkal díszítették fel. A szónoki emelvény felett helyezték el a német sast, s Hitlernek fenyőgallyakkal körüldíszített nagyított arcképét. A falakon köröskörül jelmondatokat függesztettek ki a német nép összetartásáról, munkájáról és békevágyáról. Ágost Vilmos porosz herceg Mackensen budapesti német követ és a követség tagjainak kíséretében érkezett a Vigadóba, az előcsarnokban a budapesti német egyesületek vezetői fogadták őket. A terembelépéskor lelkes ünneplésben részesítették Ágost Vilmos porosz herceget, aki Mackensen követtel és feleségével, Schnurre követség titkárral és feleségével, valamint Voós Ferenccel, a budapesti német kolónia vezetőjével és feleségével a főasztalnál foglalt helyet. Vacsora alatt az I. honvéd gyalogezred zenekara Figedy-Fichtner Sándor karnagy vezetésével hangversennyel szórakoztatta az egybegyűlteket. Az ünnepség a budapesti német egyesületek zászlóinak felvonulásával kezdődött, majd a Hitler-ifjuság szavalókórus száma következett. Voós Ferenc, a bu-dapesti német kolónia vezetője üdvözölte a megjelenteket s kegyeletes szavakkal megemlékezett a nemzeti szocialista forradalom ötszáz hősi halottjáról. Ezután Mackensen német követ emelkedett szóílásra. Meleg szavakkal üdvözölte Ágost Vilmos poltrosz herceget, aki még akkor esküdött örök hűséget Hitlernek, amikor a győzelem előjelei még nem mutatkoztak meg. Ágost Vilmos azóta is hű maradt a mozgalomhoz, amely nem ismer német és német ember között társadalmi különbségeket. A nemzeti szocilizmust nem lehet megtanulni könyvekből, azt át kell élnii; ilyen átélésből fakad Ágost Vilmosnak az a szilárd hite, hogy hazáját szolgálja, ha Hitlert szolgálja. Mackensen német követ beszéde végén a német kolónia nevében köszönetet mondott Magyarországnak vendégszeretetéért , meleg szavakkal emlékezett meg Horthy Miklós kományzónak tizenöt év előtt Budapestre történt bevonulásáról. Isten áldását kérte a kormányzóra, akire a jelenlevők ,felállva, háromszoros ,,Heil‘'*t kiáltottak. A Zenekar a magyar Himnuszt játszotta, amelyet a német kolónia nagy része együtt énekelt a zenekarral. Mackensen követ rövid buzdító beszéd után mintegy száz birodalmi németnek kiosztotta a háborús érdemkeresztet, amelyet Hindenburg elnök kevéssel halála előtt alapított. Az érdemkeresztek kiosztása után az egybegyűltek elénekelték a „Wacht am Rhein‘“t. Ágost Vilmos porosz herceg mondotta el most ünnepi beszédét. Ágost Vilmos herceg — aki rohamosztag-csoportvezető egyenruhát viselt — beszédében visszaemlékezett azokra a küzdelmekre, amelyeket a nemzeti szocializmusnak uralomra jutásáig végig kellett harcolnia. Elmondotta, hogy legutoljára 1917-ben járt Budapesten, amikor még erős volt a hit a végső győzelemben. De közben bekövetkezett az összeomlás, sötét korszak szakadt Németországra. Hitler Adolf volt az, aki ismét felélesztette a nemzeti öntudatot, felrázta a német népet s visszaadta neki a jövőbe vetett hitét. Azért csatlakozott Hitler mozgalmához, mert érezte, hogy Hitler vezeti ki Németországot a káoszból s mert meggyőződött, hogy Hitler az új Németországot a régi német hagyományokra akarja felépíteni. — Berlinben egykor — folytatta Ágost Vilmos herceg — ünnepelték a mi családunkat, de azután „levelet“ kiáltottak ránk. A nemzeti szocialista mozgalomban is eleinte bizalmatlanul fogadtak, de mikor látták, hogy teljesen együtt érzek velük, mikor látták, hogy együtt menetelek velük, akkor is, amikor kövek röpködtek és golyók süvítettek a háztetőkről, akkor befogadtak engem is. A nemzeti szocialista mozgalomban együtt masírozott a nép minden fia, a legalacsonyabb társadalmi osztálytól a legmagasabbig: ez az igazi népközösség, amit Hitler teremtett meg. A nemzeti szocializmus nem akarja külföldön terjeszteni a hitlerizmust, mint ahogyan a hitlerizmus sem utánozza a fasizmust. Külföldön csak az a rendeltetése és feladata minden német embernek, hogy példásan, német emberhez illően viselkedjék. Végül annak a reményének adott kifejezést, hogy a budapesti kolónia tagjai is szívükbe zárják Hitlert és szilárd, hittel haladjanak azon az úton, amelyet Hitler kijelölt s amely Németország boldogulásához fog vezetni, majd háromszoros „Siegheil“-t vezényelt Hitlerre. Az egybegyűltek a zenekar kíséretével elénekelték a német himnuszt és a Horst Wessel-dalt, majd a zászlók elvonulásával az ünnepség fél 12 órakor véget ért. A német kolónia tagjai fehér asztalnál még sokáig együtt maradtak. Az ipari tanács állandó képviseletére jogosított országok. Genf, jan. 31. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal igazgatótanácsa kijelölte azt a nyolc államot, amelynek ipari jelentőségénél fogva a fanácsban választás nélkül is állandó képviseletre vált joga. Ezek a követekezők: Németország, az Egyesült Államok, Franieiaország, Anglia, India, Olaszország, Japán és azovjet Oroszország. Hull világgazdasági értekezletet tervez. London, jan. 31. Mint Washingtonból jelentik: Hull, az Egyesült Államok külügyminisztere az amerikai szenátus mezőgazdasági bizottságában mondott beszédében azt javasolta, hogy az Egyesült Államok hívják össze a világ minden netieit Amerikában tartandó világgazdasági értek esiette. Az értekezlet főtárgya a vámsororpok lebontása és a nemzetközi árucsere előmozdítása lenne.