Pesti Hírlap, 1935. június (57. évfolyam, 124-146. szám)

1935-06-16 / 136. szám

1935. június 16., vasárnap, PESTI HÍRLAP A RÉGI PÁRIZS RÉGI NAGYJAI. .. NITI ZSIGMOND. IRTA: PEKÁR GYULA, Hogyan? — kérdik önök — az én annyira szeretett és ma is gyászolt barátom, a századvég lánglelkű magyar íróapostola, Justh Zsigmond is a régi Párizs régi nagyjai közt szerepelne? Igen, és ne csodálkozzanak; hazája hamar elfeledhette ezt a finomtollú fent öt álmodót,ezt a harmincéves korában elhunyt fensőbb ihletű látnok-úttörőt, de Párizs, az ő régi Párizsa, melybe — mint kegyelt személyes tanítványát — az akkori francia szellemi élet fejedelme, a nagy Hippolyte Taine vezette be, ez a régi Párizs, mondom, nem felejtette el azt az előkelő fiatal magyar írót, kire maga a pozitív esztétika atyamestere mutatott rá, mint uj eszmeutakat kereső szárnyaló nagy tehetségre. Igen, Justh Zsigát maga a halhatatlan Taine avatta íróvá s a már nagybeteg mester ez avató egy szava elég volt arra, hogy a párizsi „múzsák köztársaságának“ szellemi és születési arisztokráciája oly rajongó ámulattal ölelje keblére, amily fensőbb lényt illető bálványozó gyöngédségre nem volt példa a Szajnapart irodalmi életében. Annakidején még a nagy Turgenyeff se dicsekedhetett ekkora szíveket és lelkeket remegtető népszerűséggel... Emlékszem, mialatt az épp megjelent „Puszta könyve" itthon dicsőségbe vonta a Justh homlokát, a mű franció fordítása (Le livre de la pousta) tízszerte akkora elismeréssel ragadta lázba a párizsi legmérvadóbb köröket. A halódó Taine boldogan bólogatott ehhez a magyar gloire-hoz: „nem csalódtam benne!...“ És ekkor megnyíltak a mi magyar Zsigánk előtt a világváros irodalmi szalonjai, hogy a Justh névvel együtt a magyar szellem diadalának hódoljanak. Diadalúttá lett Zsigánk minden látogatása s a lényéből áradó szinte misztikus bűbáj hatása alatt e szalonok lassankint mind az ő apostoli lelkét tömjénező szentélyekké váltak. Mire én Párizsba értem, Sarah Bernhard-tól Lunnes hercegnéig, Pailleron-tól Coppée-ig Justh nevétől hangos lett az irodalmi, művészeti és társadalmi élet, s csak a rajongó szalonok mélyén ejtették ki nevét halkan, a „megtisztult lelkiség apostolát“ megillető, szinte vallásos áhítattal... Ott láttam mindenütt a főhelyen az arcképét, azt a szenvedően szelíd Krisztus-arcot, melynek kék szeméből annyi túlvilági erő tekintett a néző lelkének és lelkiismeretének a legmélyére. Sohse találkoztam többé ily ihletett és ihlető fensőbbséges lénnyel... Nos, én azóta sokszor voltam Párizsban, nemzedékek jöttek és mentek, de a Justh szalon szentélyei még a változó nemzedékeken át is hűek maradtak emlékéhez. Továbbra is róla beszélgettünk a teás csészék felett, arra a bámulatos írói és személyes nagy hatásról, mellyel mint „kiválasztott“ a szeretet jegyében mindörökre magához tudta láncolni azt, aki a közelébe került. Főként éltének végső pillanatai foglalkoztatják még ma is nemcsak Párizs, hanem az egész Európa emlékezőit, ahányszor találkoztam angol, olasz, spanyol, svájci földön idegenekkel, kik, mikor megtudták, hogy magyar vagyok, csodálatos hevülettel súgták a fülembe: „Ön magyar? Én is ott voltam azon a csodás cannesi éjszakán, mikor az önök nagy írója, Justh meghalt! Ott voltam a hotelben: fensőbb ember, Isten küldötte, apostol, próféta volt! Hallgasson meg, elmondom ...“ Majd elmondom ezt én is, egyelőre azonban csak azt hangsúlyozom: Párizs nem feledte el őt, Párizs kiböjtölte a hazai feledékenység elkövetkező három és fél évtizedét, mely időszak végével most mégis csak kezd eszébe jutni a magyar irodalomnak, hogy ki is volt, mit jelentett nekünk a Justh név. írók, ítészek, doktorátusi dolgozatok egyre-másra kezdenek foglalkozni Zsigával, Csallay Elvira költői tanulmánya nyitja meg asort 1921-ben, 1933-ban pedig a nagyon tehetséges Gálos Magda adja ki oknyomozó, adatteljes francia Justh-könyvét. És lassan kint kezd elénk domborodni ennek az apostoli rövid életnek a fenséges irodalmi álma. Justh, ki Párizstól Indiáig nemcsak a turista földi útjait, hanem a gondolkodó évezredes gondolatösvényeit is bejárta, sietett tervével, mert Petőfiként érezte, hogy fiatalon fog elszólíttatni. Mi volt ez az ő terve? Ciklusban ábrázolni a régi Magyarország átalakulását, — ennek az eléggé magyartalanul „kiválás genezisének“ nevezett ciklusnak a gondolata Taine hatása alatt született meg Zsigában. A sorozat első kötete a mélységesen hangulatos novellákból kötött alföldi költemény-bokréta, a Puszta könyve volt, mely elsőként állítja elénk a magyar parasztot az ő ázsiai majesztásában, filozófiájának az igaz valóságában. Mikor Justh e művét írta, már megjárta a legmodernebb nyugati eszmék világát s a külföldieskedés csalóka ábrándjainak iskolájából — Ázsián át — már visszatért ahhoz a magyar földhöz, hol „élnünk és halnunk kell“, igen. Justh ily lelki előzmények után tért vissza a magyar paraszthoz és természetesen sokkal érdekesebb és becsesebb szempontból szemlélhette azt a honi párt, mint az olyan u. n. „nemzeti" író, aki a magyaron kivül sohse látott egyebet... De tovább! A ciklus második kötete, a Pénz legendája, a megromlott arisztokrácia végelgyengülését festi, a harmadik, a bájosan poétikus Gányó Julcsa, a magyar nemzeti vallás problémájával foglalkozik, a negyedik, a Fuimus, a régi oligarcha világ felbomlását .s a jövő ifjú Magyarország kiválását tárja elénk. Itt esett ki a toll a kezéből. A terv szerint a következő regény Erdéllyel, a hatodik Budapesttel s a hetedik, az utolsó, a szocializmussal foglalkozott volna. Műve abbamaradt, de, ahogy halála napján, 1894 október 8-án írtam volt Párizsban: „a Foimusból döntő nagy elvként szólal meg a tanulság, hogy a jövő Magyarországnak a tiszta, érintetlen lelkű magyar paraszthoz kell visszatérnie, belőle kell új vérrel frissülnie, belőle kell tápláló új erőt merítenie, különben a hon elvész. Igen, a magyar paraszt ... mert hisz csak ezt az őserejű alföldi magyart szerette Justh egész életében!“ Ezt irtam nekrológodban és sejted-e odaát, Zsigám, hogy mily prófétaszemmel néztél te akkor régen a már akkor sötétedő magyar jövőbe?...* És most gyorsan pergő filmként villannak elém baráti életünk egyes pillanatai. Az ismerkedés? Justh akkor tért vissza Indiából, az akkor még diplomata Vay Péterrel. Kocsizik az Andrássy-úton, de láttomra kiszáll s a nyakamba borult „Te vagy az?.. Olvastam tőled... Te hozzánk tartozol s szeretned kell engem, mert egyet akarunk. Jer.“ Én beülök, ő mintegy viharban visz magával Csákynéhoz, Wohl Jankához, Hubay Jenőhöz, Pejacsevich Katinkáikhoz, Földváry Emmáikhoz ... Aztán együtt rándulunk fel a Tátra alá, a vezérek korabeli nagyőri várba, Czóbel Istvánokhoz, — ott a Zsiga szellemi hadserege a bástyák boltívei alatt: Mednyánszky, Czóbel Minka, „Bob", vagyis az állatfestő Büttner Hetén, az okkultista Kacsányi Ödön, Olgyay, Katona Nándor. Kísérteties éjszakákon át izzanak az új eszmék és tervek agyunkban ... Majd visszaszállunk Pestre a Fesztyék bohém szalonjába, mely fejedelemként fogadja a Párizsba készülő Justhot. De nekem meg kell ígérnem neki, hogy elutazása előtt még meglátogatom őt Szenttornyán. Amint kiszállok Orosházán a vonatból, egy zsinóros atillós, magyarnadrágos Petőfiforma kackiós legény nyújtja kezét felém: „szervusz, én vagyok az a Szabolcsba Miska, Zsigánk küldött eléd, jer!“ Be a hintóba, odarobogunk a szenttornyai kastély elé. Zsiga megölel: „most még jobban szeretlek, hogy itt a fészkemben üdvözölhetlek. Jer a nazarénusaimhoz.“ Felejthetetlen kép... Csak a Golgotha utáni legelső keresztények krisztusi közületének a legendás évei álmodhattak arról a mennyeien malasztos szeretetről, amelynek én ott tanúja lehettem. A falu ájtatos népe jön elénk s körülrajongja Zsigát, ki palástszerü öltönyében úgy lép közéjük, mint az Andrea Solan szőkeszakállas, bus és mégis égi derűt árasztó Krisztusra. A férfiak kezére borulnak, a nők a „béke csókját“ csókolják halavány arcára ... Bemegyünk egy meszeletes szép tiszta szobába, Zsiga a térdelők közé térdel s velük imádkozik S a beszűrődő napfényben homlokát csudás káprázat vonja be... Nehezen ocsúdunk az átszellemültség boldog percéből. Ő a fülembe súgja: „lásd, ők az én igazi családom, vajha te is ily tiszta tudnál lenni...“ Délután a kastély szomszédságában emelkedő nemzeti színházat nézzük meg, melyet Zsiga a falujának épített. Hallatlanul merész és zseniális vállalkozás: a Zsiga egyszerű parasztjai játsszák itt Shakespearet, Molierét, Sophoclest, ő maga a rendező s arca ragyog: „van-e szebb, különb, őserejűbb és tehetségesebb Istenteremtménye a magyar parasztnál? És ez a bolond nemzet még mindig nem akarja felfedezni ezt az egyetlen megváltó örök tartalékját?“ Oh, nagy hírük lett ezeknek a szenttornyai klasszikus előadásoknak, — olvassák el, a tudós esztétikus dr. Siberstein-Ötvös Adolf mily rajongással ir róluk... VT „1891 szept. 20. Zsiga Párizsban van, de csak naplómnak merem megsúgni, hogy én ijesztő aszottságában már a vég kezdetét látom. A szalonokban sírnak s dr. Gruby fejcsóválva közölte velem, Malonyayval és Polignac-al, hogy tüdő már nincs s az általánosra harapódzó tuberkulózisban a gyomor is felmondja a szolgálatot. Estefelé ma nála voltam a Hotel Burgundy homályos udvari szobácskájában. A fullasztó hőség dacára bundában didergett asztalánál. Könny a szemében, de azért reszkető kézzel korrigálja a Fuimus kefelenyomatait s a Polignac fordításait az általa kiadandó francia Anthológiába illesztegeti bele. Úgy liheg, zihál, alig hallom: „igen... holnap ... Pallanzába... Cannesba... Meleget, napot nekem... hátha még meggyógyulhatok?“ Aztán felkel, a nyakamba borul s hosszan nézve rám, hörgi: „Isten veled...“ Én az ajtóból a sötétben még visszapillantok s érzem, utóljára láttam őt e földi életünkben . . .“ Aztán a végakkord. Künn kacag az Azurpart napfénye, de benn a cannesi hotelben lábujjhegyen jár mindenki. Az idegenek százai csak annyit tudnak, hogy fenn valahol a negyedik emeleten egy magyar hó halódik, ám (ahogy nekem ezt a jelenvoltak mesélték!) oly érthetetlen vonzás, oly hívogató delejes áram ereszkedik alá abból a szobából, ami még a legközönségesebbeket is megállítja a folyosókon. És hiába menekülnének a rikácsoló léhák, az ajkakon elhal a kacaj s nekik is szót kell fogadniok ama hívogató vonzás szelíd parancsának. Csudás percek: öt világrész idegenei egymásra néznek, szóba elegyednek, kérdezősködnek ... pár férfi nyersen veti oda: „Ah, mi közöm hozzá, menjünk!“ — De máris fuldokló női hang torkolja le őket: „várjanak, én se tudom, kicsoda, de mindegy, érzem, hívogat és nekünk fel kell mennünk hozzá! Kell, kell... jöjjenek!“ Nő az elegáns sokadalom, de a hangok egyre halkabbra válnak s a társaság végre is nesztelenül tipeg fel a magasba a nagybeteg folyosójára. Hosszas habozások után nagy óvatosan egymás után bepillantanak a nyíló ajtó résén át. — egy amerikai hölgy térdre roskad: „mintha maga a Megváltó szenvedne ott...“ Szegény Zsiga révedezve néz látogatóira s akiket tekintete elér, azok nem is mozdulnak többé az ő folyosójáról. Ott maradnak nappalra, imádkozva ott virrasztanak az éjen át. Virágot küldenek be a betegszobába. A következő reggelen még többen zarándokolnak fel a negyedik emeletre s estére altatóan édes, halk hegedüszó hangzik fel a beteg ajtaja előtt. Egy ifjú művész nagy reklámmal hirdetett hangversenye helyett a hivogató delejes áram hatása alatt idelopódzik, ő az, aki játszik. Az ő Ave Alaria-jának hangjai mellett hunyja le szemét a magyar íróapostol örökre, öt világrész idegenei borulnak le melléje s halmozzák el ágya fehér ravatalát virággal, — öt világrész idegenei testvériesülnek s lesznek jobbakká a Zsiga hűlő keze felett . . . így halt meg neczpáli Justh Zsigmond, a Krisztusi lelkű dinaszta nagyúr, kinek, minden politikai divatokat megelőzve, élete egyetlen nagy szerelme a magyar paraszt volt. Édes Zsigám, te, ki a régi Párizs nagyja tudtál lenni, emléked négy évtized nagy vargabetűje után, im’ visszatér és feltámad azon a te imádott Alföldeden, melynek honmentő hivatását oly látnoki lánggal érezted előre. Jer és vigasztalj minket régi, de most csak annál időszerűbb szavad ihletével, magyar Kálváriánk sötét éjszakájában. Ne kínlódjék lábaival A SZENT RÓKUS LÁBLÓSFÜRDŐ AZONNAL SEGÍT! A korán beköszöntött kánikulában a lábak olyanok, mintha kínzókamrában lennének. Szúrnak, fájnak, égnek, dagadnak és izzadnak. Azonnali megkönnyebbülést okoz, ha egy jótékony lábfürdőt vesz, melyben előzőleg valódi SZENT RÓKUS LaBLót feloldott. A lábfájások, fáradtság, ólomnehéz érzés, a bokák duzzadásai bámulatos gyorsan elmúlnak. A Rókus lábfürdő után a lábak mintha újjászülettek volna, kisebbek, rugalmasak és szépek lesznek. A nyilaló tyúkszemek, az égő bütykök és bőrkeményedések annyira megpuhulnak, hogy maradék nélkül az egészséges bőrből kiemelhetők, annyira tökéletesen, hogy többé újra nem képződnek, ha az előírt módon rendszeresen ápolják a lábukat. Egy maréknyi valódi SZENT RÓKUS LÁBLÓVAL alaposan kikúrálja a lábait, megerősíti a testet munkára, túrákra és sportokra. Egy kiadós csomag valódi SZENT RÓKUS LÁRLÓ 70 fillér. Szent Rókus gyógyszertár, VII., Rákóczi út 61. Németországban állítólag betiltották az osztrákellenes mozgalmakat. Bécs, jan. 15. A Reichspostnak azzal a hírével kapcsolatisan, hogy Hitler legutóbb birtokán kihallgatáson fogadta Theo Habicht volt országos felügyelőt és az osztrákellenes nemzeti szocialista politika vezérét, a Reichspost ma a következőket jelenti Berlinből: Beavatott körökben rámutatnak arra, hogy az utóbbi időben legmértékadóbb helyről szigorú utasítást küldtek a nemzeti szocialista párt osztrák országos vezetőségének és ebben eltiltottak minden osztrákellenes politikai mozgalmat. Legutóbb az osztrák emigránsoknak is megtiltották, hogy a Birodalom határain belül vagy kívül folytassák osztrákellenes propagandájukat. Habicht kihallgatását ezzel hozzák összefüggésbe. Benes Kievbe érkezett. Kiev, jún. 15. Dr. Benes cseh külügyminiszter ma Kievbe érkezett. A miniszter tiszteletére Ljubsenko, az ukrajnai népbiztosok tanácsának elnöke fogadást rendezett, amelyen részt vett az egész ukrán kormány, a politikai iroda tagjai és Postyschev az ukrán kommunista párt elnöke. Dr. Benes szombaton este visszautazott Prágába. Befőző Üveg (fehér) 14 liter | 22 liter % liter 16 till. |24 till. 29 till. Gyümölcspaszíozó 18 f, erős kivitel _48 | Zománc wedling, 38 cm 11 literes___2.78 Éthordó, 3 csészével, l/s literes .............. 1.98 Mosdótál, 38 cm ... ................................... 1.36 1 kiló Juhtúró ............. .. 96 f 1 kiló Méz . 96 f 1 kiló Trapista, félzsíros 96 f Zománclábas, 1/2 literes........ 1 literes _ 2 literes _ 3 literes de törési hiba nélkül 4 literes.............. 1.25 6 literes_____ 1.75 8 literes.................2.25 10 literes .................2.48 l'ttg Terpeilinszapwan. BAROSSIÉ HIÁBA CSARNOK Baross-tér 2. (József főherceg szálló)