Pesti Hírlap, 1935. július (57. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-02 / 147. szám
tárgyról később Mussolinival is beszélt Rómában s tárgyalásai befejeztével abban a helyzetben volt, hogy megállapíthatta az európai békemű felépítése tekintetében fennálló összhangot. Minden remény megvan arra, hogy hamarosan megtalálják a legalkalmasabb utat a tárgyalások folytatására. Nem kételkedik abban sem, hogy — noha a három kormány a londoni program különböző problémáinak nem tulajdonít egyforma fontosságot és sürgősséget — mégis meg tudnak majd egyezni olyan módszerekben, amelyeknek segítségével egyenrangú tárgyalások révén a többi kormányt is bele lehet vonni a felmerült kérdések megoldásába. 21^———i—MW— Sikertelen tárgyalások Mussolinival. Eden ezután áttért beszéde legfontosabb részére, az olasz-abesszin konfliktus ismertetésére. Erről a kérdésről kimerítő tárgyalásokat folytatott június 24-én és 25-én Mussolinival — mondotta — s közölte az olasz miniszterelnökkel, hogy milyen súlyos aggodalmakkal tölti el az angol kormányt az a fordulat, amely az olasz-abesszini ügyben legutóbb beállott. — A mi módszereink nem egoisztikusak, — mondotta Eden — és nem is az afrikai angol érdekek diktálják politikánkat, hanem kizárólag az a tény, hogy tagjai vagyunk a Népszövetségnek. Kijelentettem Mussolininaak, hogy az angol külpolitika a Népszövetségen épül fel. Az angol kormány tehát nem nézheti közömbösen az eseményeket, amelyek mélyen belevágnak a Népszövetség jövőjébe. Az angol közvélemény azon az állásponton van, hogy a békét csakis a kollektív biztonság garantálhatja és hogy Anglia kizárólag a Népszövetség révén tudja érvényesíteni európai szerepét. Az angol kormány ennélfogva behatóan megvitatta azt a kérdést, hozzá tud-e járulni az olasz-abesszin viszály konstruktív megoldásához. Közöltem Mussolinival, hogy miben állana ez a hozzájárulás az angol kormány részéről. Javaslataim nagyjában véve a következők voltak-az olasz-abesszin viszály végleges rendezése érdekében az angol kormány hajlandó a szomáliföldi angol gyarmat területén megfelelő földsávot adni Abesszíniának s ilymódon biztosítani Abesszínia számára a szabad kijáratot a tengerhez. Ezt a javaslatunkat az a szándék szülte, hogy megközönyítsük Abesszíniának az Olaszországgal való megegyezést és lehetővé tegyük számára, hogy területi és gazdasági engedményeket ajánljon fel a megegyezés érdekében az olasz kormánynak. Az angol kormány semmiféle ellenértéket nem kért ajánlatáért, eltekintve attól az egy kéréstől, hogy az Olaszországhoz csatolandó területek törzsei megfelelő legelőhöz jussanak. Javaslatainkat nem könnyű szívvel tettük és csak a helyzet súlyos volta igazolja azt az elhatározásunkat, hogy angol területet ajánlottunk fel idegen államnak minden ellenszolgáltatás nélkül. — Nagyon sajnálom — fejezte be Eden beszédét —, hogy Mussolini nem járult hozzá ehhez a javaslatunkhoz. Az olasz miniszterelnök kijelentette, hogy ezt a javaslatot nem fogadhatja el a vita megoldásának alapjául. Eden végül kijelentette, hogy Rómából viszszatérőben Párizsban ismét megszakította útját és részletesen tájékoztatta a francia kormányt Mussolinival folytatott megbeszéléseiről. Abesszínia megszállta a Róma, jul. 1. Az addisz-abebai olasz követség újabb jegyzéket nyújtott át az abesszin kormánynak a dzsimmai szultánság megszállása miatt. A jegyzék megállapítja, hogy a négus legújabb intézkedései az abesszin császárság egyik tartományává akarják süllyeszteni ezt tultánságot. Ezek az intézkedések perig veszik tehitbe a dzsimmai szultánság jogait és új szakaszt telenek abban a politikában, amely- nek célja az átdin határvidéken élő mohamedán törzsek leigázás. z Abesszíniától délnyugatra fekvő dzsimmai szultágot eddig Abba Gifar szultán kormányozta. Ez ország, az olasz kormány felfogása szerint izlám korcentrum volt Keletafrikában. Menelik császár tanult évszázadban ugyan meghódította, de nem prektálta, mint az északi tartományokat, hanem cs abesszin protektorátus alá helyezte a szultanátus üggetlenségének és külön dinasztiájának fenntartóival. A malt év óta abesszin részről következetese folyik a szultanátus megszállása. A dzsimmai szultánságot, addisz abebai kormány tisztviselőket küldött ki Dzsimmába, hogy előkészítse a közigazgatás átvételét és a szultanátus függetlenségének felfüggesztését. Olaszország ezeket az intézkedéseket a fennálló politikai jogrend önkényes megsértésének tartja és a leghatározottabban tiltakozik ellene. (Inf.) Az abgessziniai hadsereg felszerelése. London, jul. 1. A Star szerint az abesszíniai hadsereg felszerelése 5—600.000 puska, de ennek alig egynegyede modern, viszont még hátultöltő puskáik is vannak. Ezzel szemben az abesszinek kitűnő lövészek. Van ezenkívül 2000 gépfegyverük és nyolc üteg könnyű ágyújuk, továbbá körülbelül húsz kisteljesítményű és elavult polgári repülőgépük, amelyeket részben idegen pilóták vezetnek. A köröm nélküli ember. Irta: Legény Elemér. A kéz most ott feküdt a hirtelen kigyuló csillár fényhullámában a színházi páholy vörösbársony könyöklőjén. Irma asszony idegenkedve, enyhe borzalommal nézte ezt a vörösre duzzadt roppant kezet, a formátlan ujjakat, melyeknek hegyén majdnem teljesen hiányzott a köröm. Milyen furcsa, hogy rövid mátkaságuk alatt, de később sem vette észre, hogy ilyen szörnyű kezei vannak az urának. A barátnői, főkép Lola, figyelmeztették rá, aki nyersei rá is kérdezett — ugyan hogyan is tudtál hozzámenni ehhez a köröm nélküli emberhez? — Azóta a barátnői csak így emlegették Valért egymás közt: a köröm nélküli ember. Néha magát is rajta kapta, hogy az urát magában igy nevezgeti: a köröm nélküli ember . . . Színház után Irma asszony kívánságára egy divatos vacsorázóhelyre szállította őket Guszti áramvonalas Fiat-kocsijukon. Étkezés alatt az asszony le nem tudta venni szemét az ura körömnélküli kezeiről. Valér többször furcsálkodva, kérdőn nézett fel rá a tányérjáról, majd kedvetlenül megszólalt: — A kezeimet nézi, no azt már igazán megszokhatta volna, hiszen néhány hét múlva esztendős házasok leszünk. " Irma a gyöngysoráig elvörösödött, aztán zavartan mentegetőzött: — Nekem fel sem tűnt a kezének furcsasága akkoriban, ne haragudjék, Valér, de van egy barátnőm . . . ő elnevezte magát köröm nélküli embernek. Valér gyorsan kiitta a poharát, hogy leöblítse vele a nyelvére tolált és Lolának szóló gorombaságot. — Papa tehát nem mondott el magának semmit, igazán semmit? — kérdezte erőltetett nyugalommal és rágyújtott a szivarjára. — Semmit a világon, ami a maga köröm nélküliségével összefügg, kedves Valér — jelentette ki Irma. — Hát édes Irmikém, a maga papája, Zoltvány kormányfőtanácsos, a Seculia szerszámárugyár vezérigazgató-tulajdonosa, a legmodernebb, a legbecsületesebb úriember, akivel valaha dolgom volt! Most pedig elmondok magának egy amerikai történetet a körömnélküli emberről, mely azonban Budapesten esett meg és amelynek hőse itt ül magával szemben — erősen szívta a szivarját, néhány pillanatra belemeredt a kavargó füstfellegekbe, aztán beszélni kezdett. — Egy fiatal mérnök, aki megszerezte a doktori diplomát, aki külföldön is ösztöndíjas diák volt, kisebb és rövid ideig tartó munkán kívül, sehogy sem tudott elhelyezkedni, mert nem volt mögötte befolyásos, hatalmas pártfogó, a mindenható protekció. Pedig kötelezettsége, súlyos kötelezettsége volt özvegy édesanyjával szemben, aki minden megtakarított pénzecskéjét ráköltötte, abban a reményben, hogy képzett, külföldet járt szorgalmas és tehetséges fia majd tisztességben eltartja öregségében. Eddig igazán pesti történet ez Irmike, töröl metszett magyar történet az is, hogy a fiatalember végül beállott hómunkásnak és egy csapattal kiküldték az előkelő és finom villákkal szegélyezett Virányos-útra havat lapátolni. A mérnök úr tizedmagával buzgón, fürgén hányta a gyönyörű, kenyeret adó fehér havat, mikor az egyik igen finom villa rácskapuján kilépett rövid kiberbundácskában, karcsún és aranyos szőkén maga Izmike és a járda szélére kukoricát szórt, erre éhes verebek, galambok, félénk fekete rigók röppentek le a Virányos-útcáiról és boldogan vetették rá magukat az aranysárga kukoricaszemek gazdag szalagjára. A hamunások lapátszélre támaszkodva nézték a lányt, a madarakat és a szegényemberek szívével örültek a jóság csodájának, amit maga varázsolt eléjük. A fiatal mérnök-doktor pedig úgy nézte magát, mint valami téli álomcsodát, a nagy fehérségbe alászállott látományt és a munkavezetőnek kétszer is rá kellett szólni, hogy nem azért fizeti a főváros ám, hogy szép úrikisasszonyokban gyönyörködjék, hanem hogy havat lapátoljon . . . Csak néhány álomszép napig tartott a nagy hótorlasz eltávolítása a Virányos-útnak ezen a szakaszán. Maga minden reggel pontosan megjelent a villa előtt és nagy csomag kukoricát szórt a madarainak. Aztán váratlan hirtelenséggel betört a tavasz, a hó langyos déli szél szárnyán egy éjszakán át meghalt, vízzé vált. Eltűnt a fehérség, a tél, a kenyér . . .• Újra itt állottam keveset, munka nélkül, szegény jóanyám vakra sírt szemmel nézett rám, — mi lesz velünk?! Fiam, mi lesz velünk?! — Én nem tudtam rá mit felelni. Sötét kora tavaszi hajnalon elmentem hazulról, mentem valamerre, mindegy, ki a környékre, hogy valami munkát találjak, akármit, mindegy! így vetett jó szerencsém a pestszentmirei szeméthegyek közelébe. Itt tanultam meg, mi az a guberáló, ittütem rá, hogy a szemétből is életet, pénzt, kerest csikar ki egy rövidnyelű, villaféle szerszám segélyével a munkanélküliek serege. Mindenféle csomag, élelmiszer, hasznos és haszontalan dolog kerül elő a szeméthegyek mélyéből, főképpen pedig koksz! De az állandó szemétbányászás tönkreteszi, ellúzítja az ember kezét. Hiába takarja be a guberáló a kezét rongydarabokkal, vagy húz vastag börkesztyűt, a köröm lassan lekopik, majd teljesen eltűnik az ujjak végéről, ki se nő többé, íme, látja! . . . Valér feléje mutatta a jobbját aztán mohó mozdulattal nyúlt a pezsgőspohár után. Irma forró részvéttel, enyhe borzalommal nézte a pohár köré fonódó ujjakon a körmök helyét. — Rut dolog ez, kedves Irmike, — folytatta a férfi hosszú kortyok után — de a szeméthegyek mégis a legnagyobb jóltevői életemnek. Egyik napon, mikor villámmal türelmetlenül túrtam, szaggattam a szeméthegy gyomrát, tetőtől talpig, fekete porral fedetten, de mohón és szívósan, mert az anyámra gondoltam aki aznap még nem evett, egyszerre valami csillogó holmi fordul ki villám alól. Gondoltam, valami vacak fémdoboz, értéktelen semmiség, de a guberáló mindent tüzetesen vizsgálat alá vesz, mert ha valahol, a szeméthegyek körül történtek már csodák . . . Velem is csoda történt azon a boldog napon, Irmike, kicsiny régimódi óraláncra való aranyszelence, inkább apró doboz feküdt a tenyeremben, gyorsan elrejtettem, mert odakünn az értékes talált dolgokat, elkobozták a guberálóktól. A szeméttelep PESTI HÍRLAP 1935. Július 2., kedd. Etten beszéde Rómában nem keltett meglepetést. Róma, jul. 1. Olasz körökben Eden ma délutáni beszéde egyáltalában nem keltett meglepetést. Beavatott olasz körökben hangoztatják, hogy Mussolini természetszerűen nem fogadhatta el azokat a javaslatokat, amelyeket Eden minden felhatalmazás nélkül tett. Rámutatnak olasz körökben arra is, hogy magában az angol képviselőházban igen sokan helytelenítik Eden javaslatait, amelyek mögött semmiképpen sem áll az angol közvélemény, sem pedig az angol kormány a maga súlyával. Hangsúlyozzák, hogy az Eden-féle javaslatok mindenhol csak ellenszenvet kelthettek volna. Anglia egyáltalában nem egyezett még bele a javaslatok megtételébe, Franciaország nem nézhette volna jó szemmel, hogy Abesszínia kereskedelmi forgalma angol-szomáli területen keresztül bonyolódjék le, Olaszország pedig nem fogadhatta el a javaslatot, amelynél már kedvezőbb javaslat történt hosszú évekkel ezelőtt, amikor az olasz területen levő Asszat kikötőjét ajánlották föl Abesszíniának kereskedelmi forgalma lebonyolítására. De nem lehet kedvező a javaslat magára Alessziniára sem, amely egy nemzetközi bonyodalom központjába kerülve, csak hátrányt láthatott volna az angol terv megvalósításából. Megelégedéssel emelik ki egyébként olasz körökben, hogy Eden is elismerte azt, hogy az olasz miniszterelnök a legnagyobb határozottsággal utasította vissza, hogy erről a tárgyról megbeszélésekbe vagy, tárgyalásokba bocsátkozzék. Lattal a német-angol flottaegyezményről és Franciaország pénzügyi helyzetéről. Párizs, júl. 1. Laval miniszterelnök vasárnap nagy beszédet tartott Clermont-Ferrandban, amelyben az összes fontosabb bel- és külpolitikai kérdésekre kitért. Külpolitikai fejtegetései központjában a németangol flottaegyezmény állott, amellyel kapcsolatban Laval a következőket mondotta: — Olyan hangon beszéltem Angliával, ahogyan kellett. Egyesek szerint túlságosan mérsékelt voltam, mások szerint kissé túl messze mentem. Az igazság az, hogy burkolt formában mindent megmondottam. Franciaországnak hidegvérre van szüksége. Magunknak kell gondoskodnunk biztonságunkról és nem szabad a sorsra bízni magunkat. Ne mutassunk bizonytalanságot és gyávaságot, mert ahhoz, hogy Németország megbízottjaival szóba álljunk, tekintélyre van szükségünk. Laval ezután az ország pénzügyi helyzetéről beszélt, amelyet meglehetősen komolynak mondott. A költségvetési deficit már tizenegy milliárd fölött jár és napról-napra nő, míg az állami bevételek állandóan csökkennek. Ebből a helyzetből csak két kiút van: vagy lefaragják az állami kiadásokat, vagy pedig hamis pénzt gyártanak. Minden polgárnak meg kell hoznia a reá eső áldozatot. Ő maga semmitől sem fog visszariadni, még a népszerűtlenségtől sem. (Inf.)