Pesti Hírlap, 1936. február (58. évfolyam, 26-50. szám)
1936-02-01 / 26. szám
teszi ki. Viszont egy kisközségben, melynek alig van néhány lakója, lehet bőven földje akkor, ha a közép- és nagybirtok ugyanazon község határának nagyobb részét, foglalja el, mint egynegyed részét. Mi tehát az elegendő föld? Ez függ elsősorban a lakosság számától, a föld minőségétől, megművelési módjától, az intenzivitástól, a piaci lehetőségektől, és attól, hogy mekkora az a terület, amelyen egy család megélhet. Ha Kínában elég egy hold föld, Hollandiában két és fél, úgy Magyarországon öt hold is nagyon szűken elég. Én kívánatosnak tartom, hogy mentes több legyen az önálló földbirtokos, aki annyi földdel bír, amely családjának eltartására szorgalmas művelés mellett elegendő. Ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy legyen közép- és nagybirtok. Az egyenlőség ezen a téren sehol sincs meg a világon. Kívánatosnak tartom, hogy legyen közép- és nagybirtok is, amennyiben nem latifundiális jellegű. Nyomatékosan hangsúlyozom, hogy ne legyen több törpebirtokos és birtoktalan tömeg, mint amennyi valóban keresetet talál a művelésre rászorult közép- és nagybirtokon. Ha ebből a szempontból nézem a viszonyokat, két kardinális bajt látok: keskeny annak a gazdarétegnek a sora, amely családját fenn tudja tartani, a másik pedig az, hogy bár sok a nagybirtok, mégsem elegendő arra, hogy kenyeret adjon a proletártömegeknek, amelyek erre rászorulnak. Hogyan jutunk ki ebből a helyzetből? Puszta földosztással semmiesetre sem. Okos birtokpolitikai művelet mellett előzetesen lehetővé kell tenni, hogy kisebb területen éljen meg egy kisgazdacsalád mint ma. Nagy erővel kell folytatni iparosításunkat. A nagybirtokot sokkal intenzívebben kell művelni, mint ma. (Helyeslés jobbfelől.) Csak így képzelhető el, hogy az a nagy tömeg munkaerő, amely ma elhelyezést nem talál, több munkát találjon és hogy ezen a réven levezettessék az a szociális ellentét, amely ma megvan. Csak ha iparosításunkat nagyerővel folytatjuk, tudjuk a kérdést megoldani és a túloldal, amely talán iparellenes felfogású, meg kell, hogy fontolja a dolgot és pedig a falu lakosságának érdekében. Csakis ez vezetheti le a munkanélküliségnek azt a tömegét, amelyet birtokpolitikai radikális eszközökkel sohsem fogunk tudni levezetni. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Friedrich István (ker. ellenzéki): Látom már, nem lesz itt semmi baj, ha Bethlen visszamegy miniszterelnöknek. (Nagy derültség.) Egészen simán megy. Rakovszky Tibor (függ. kisg.): Mindenki siet tapsolni, míg nem késő. Még lehet! Friedrich István (ker. ellenzéki): Semmi baj nem lesz itt. Farkas Géza (pártonkivüli): Csak az igazságot mondva. Bethlen: Még így is rendkívül nehéz lesz kikerülni ebből a szociális helyzetből, amelyhez hasonló csak nagyon kevés országban van. Proletártörvegek állnak ott a falun, amelyek számára nincs munkaalkalom és ez a helyzet folyton romlik, mert a közép- és nagybirtok önmagától porlik. Egy évben átlag 30—10 ezer hold csatolódik le a nagybirtokból. Normális időkben ez kiegyenlítődik olykép, hogy a nagy- és középbirtok intenzívebben gazdálkodik, az iparosodás fejlődik, tőkeimport és beruházási tevékenység folytán, kiegyenlítődött a háború előtti időkben a kivándorlás révén is és ha más eszköz nem áll rendelkezésére, a születések visszafejlődésével. — Nézzük, mi volt a fejlődés negyvennyolc óta. 1848-ban a földesurak, a nemes emberek, a jobbágyok nagy tömege mellett elenyésző mennyiségben volt zsellérember. A felszabadítás folytán megindult egy folyamat, amely a lakosság tömegeit a nincstelenek irányába terelte. 1817 után erős intenzivitás lépett fel a nagybirtok művelési ágánál, erős volt az iparosodás, a tőkeimport és a kivándorlás. Ennek ellenére már a kilncvenes években nagy proletártömegek indultak meg az Alföldön, amelyek a földosztás jelszavával léptek föl. Jött a háború és a forradalom, amely végeredményben a földosztás jegyeiben folyt le. Egymillió holdat osztott ki a kormány, melynek élén állottam. Ha van valami, ami azt bizonyítja, hogy nagyatádi Szabó István nagy ember volt,az az, hogy nem a saját fajtájú kisgazdának adta a földet, hanem a proletárnak, mert ezzel megakadályozta, hogy a proletártömegek még alacsonyabb színvonalra sülylyedjenek a kenyérkereset terén, ha a nagybirtok más kategóriáknak osztatik oda. Mi lett volna, ha nem ezeknek a kategóriáknak adjuk a földet? Az a 770.000 ember, nemcsak hogy nem jutván földhöz, de elveszítvén egymillió hold föld kenyérkereseti alkalmát is, százszorosan rosszabb helyzetbe jutott volna. Rassay Károly (szabadelvű): De ingyen honfoglalást akarnak, nem ellenértékkel. Gróf Bethlen: Itt van egy alkalom, hogy az úgyszólván egyedül megmaradt nagy keresztény tőkék ilyen elhelyezkedést kaphassanak. Elsőrangú közgazdasági szakemberekből tanácsot kellene összeállítani, amely az illető birtokosnak tanáccsal állna rendelkezésre s az első években egyéb tekintetben is segítségére sietne, hogy ne vállaljanak olyan kockázatokat, amelyek mindenkit visszariasztanak. A pénzügyminiszternek pedig ebben bizonyos jövedelemadókedvezményeket kellene adnia. Sokszorosan ki fog fizetődni ez a rendszer, ha valóban sikerül nagy keresztény tőkéket ipari vállalatokban angazsáltatni. Ez annyit jelent, hogy azoknak igazgatásában részt fog venni az a tőke és ha Önök a keresztény ifjúság elhelyezkedéséről naponként beszédeket mondanak, nem lesz-e könnyebb akkor az elhelyezkedés ezen a réren,mintha erőszakos eszközökkel akarják kikényszeríteni? Ez magának az iparnak, a vállalkozásnak is legnagyobb érdeke, mert az, hogy Magyarországon iparellenes hangulat van, annak a következménye, hogy az ingótőke tényleg túlnyomó nagy többségben nem keresztény kezekben van és ennek folytán az antiszemitizmus iparellenes formában éli ki magát és nem engedi, hogy az egészséges közgazdasági elvek érvényesítésével ez a helyzet az országban megváltozzék . Ne akarjunk kényszereszközökkel birtokpolitikát csinálni. Másik kifogásom a javaslattal szemben, hogy áldozatot követel, de a kötöttbirtoknak csak egyik kategóriájától. Itt vannak az alapok, az alapítványok, a községi, városi és egyházi birtokok. Az alapok, alapítványok együttvéve 198 ezer, a városi és községi birtokok 923 ezer, az egyházi birtokok 771 ezer holdra rúgnak. Hol van megírva, hogy ennek a nagy vagyonnak mind földben kell feküdnie? Ha megköveteljük a magánszemélytől, hogy megváljék földjének bizonyos részétől, amelyhez személyes szálak, családi tradíciók fűzik, miért kell visszariadni attól, hogy megköveteljük ugyanezt azoktól, akiket ilyen személyes szálak nem fűznek a földhöz. Annak idején megbíztam Vass miniszter urat, hogy erről a kérdésről tárgyaljon a római katolikus klérussal és tájékoztasson felfogásukról. Örömmel állapítottam meg, hogy ott megvan a hajlandóság erre és nincs nehézség abban a tekintetben, hogy ha a közérdek ezt megköveteli, ebben az esetben ők is áldozatot hozzanak. (Taps a baloldalon.) Olyan formában természetesen, hogy a vagyon állaga ezáltal csorbát ne szenvedjen. Itt sem gondolok semmi körülmények között semmiféle kényszerintézkedésre. Legyen vége egyszer Magyarországon annak a mentalitásnak, hogy kényszereszközökkel akarjanak birtokpolitikát csinálni. (Élénk helyeslés.) Eckhardt Tibor (kisgazda): Akkor nem kell diktatúra. Felkiáltások a jobboldalon: Nincs diktatúra! Képzel őrlés! Eckhardt Tibor: Antalnak más a véleménye. Harminc évi szolgaság. Gróf Bethlen: Óva inteni a kormányt attól, hogy újra ilyen eszközödhöz nyúljon. Egyszer meg lehetett csinálni, de állandó intézménnyé tenni nem szabad, ha nem akarjuk, hogy felforgassuk népünknek a magántulajdon ezenségébe vetett utolsó hitét és ha nem akarjuk, hogy fratikai küzdelmeink véglegesen elmérgesedjenek ennek a kérdésnek a folyamán. Ha önök a birtokos osztályra olyan törvényt hoznak, hogy harminc éven át igénybe lehet venni a földjét, aszerint, ahogyan azt előnyösnek tartják, ez annyit jelent, hogy harminc évre szolgaságba kerül ez a legfüggetlenebb magyar osztály, a másik oldalon pedig azt jelenti, hogy minden képviselőjelölt — legyen ellenzéki vagy kormánypárti — harminc éven át fogja mindenkinek a földjét osztani,úgy van! a MOD IÁN O szivarkahüvely »>T«3«..*aa;i*3««*HRRNa«*a IKERSZÜRÖS Modiano szivarkahüv©ly i?;.«g333g«giiigRjiia M ODIANO szivarkapapjr. « M » i i « M .n u i « i 1 U H I II 40 48 12 fillér fillér fillér E gyártmányok versenyen kívül állóminőségéért ez az aláírás szavatol. fk 1936. február 1. szombat« PESTI HÍRLAP ■TM'........ Tartózkodás minden erőszakos földosztástól. Azt látom, hogy teljes dekonjunktúrával állunk szemben. Ha ma egy ilyen mechanikus földosztást nem is a proletártömegek, hanem a törpebirtokosok között indítanának meg, a legrosszabb viszonyokra lehetnénk elkészülve, mert a gazdaság menetének fordított az iránya, a nagybirtok kénytelen expanzív művelésre visszatérni, iparosodásunk stagnál, sőt ipari munkanélküliséggel állunk szemben, tőkeimportra gondolni sem lehet, az állam beruházási tevékenysége úgyszólván szünetel, a kivándorlás pedig lehetetlen. Ennek lesz a következménye a születések csökkentése. Az egyke nem egyéb, mint a polgári társadalom védkezése az ellen a rém ellen, hogy sajátmaga családjával együtt alacsonyabb rétegekbe sükllyedjen le, mint amilyenben ma él. (Felkiáltások: Ez az igazság!) Le kell vonni őszintén és nyíltan, nem féltve a népszerűséget, a következményeket. Ezek: tartózkodás minden erőszakos földosztástól, megelégedés azokkal a birtokpolitikai műveletekkel, amelyek a rosszul kezelt nagy latifundiumokat bontják meg és a földek rendelkezésére bocsátása azoknak a proletároknak, kisbirtokosoknak és törpebirtokosoknak, akiknél ilyen kielégítés múlhatatlanul szükséges. A továbbmenti földosztásnak azonban ellene vagyok. Lesz elég föld. Ha csak azokat az adóföldeket veszem figyelembe, vagy a védelem alatt álló közép- és nagybirtokokat akarom rendezni, ezrével és ezrével fog felszabadulni a föld, amellyel birtokpolitikát lehet csinálni. Azt mondják, nem lesz ott föld, ahol szükség van rá. Ez nem változtat a helyzeten. Ezért gondolt a kormány a telepítésre. A telepítés drága és kár erre a metódusra pazarolni a kevés pénzt, mert azzal más téren sokkal jobbat és többet lehetne elérni. Mindent el kell követni, hogy a kisbirtok, a közép- és nagybirtok intenzív művelése, újból lehetővé váljék. Erre általános gazdasági és pénzügyi programot kell felállítani. Tessék az adózást megváltoztatni. Tessék az agrárolló szűkítése érdekében élni azokkal a lehetőségekkel, amelyek fennállanak. Tessék az adóreformot úgy megcsinálni, hogy a kisbirtokos rétegek felmentessenek azoktól a túlzott adóktól, amelyek ma túlzottak azért, mert lementek a terményárak és mert a bevételek csökkentek. Akkor ezt a birtokpolitikát szervesen alátámasztjuk okos, előrelátó gazdasági politikával. Mindent meg kell tenni, hogy a nép gazdasági tudása fejlesztessék hogy az öntözést minél nagyobb stílusban felkarolják, ez az egyedüli módszere annak, hogy a tiszántúli részeken kisebb területen megélhessen egy család, mert ma ott, a mellett a klíma mellett, amely minden három évből kettőt aszállyal sújt, a lakosság csak nagy területen élhet meg. Tessék az iparosodást az egész vonalon felkarolni, mert a felesleges mezőgazdasági vanikustömegeket csak új ipar, vállalatokban helyezhetjük el. Kritika a javaslatról. A javaslat megtartja a hitbizományt, mint intézményt. Csak annyit tart meg belőle, amennyi nem akadálya annak, hogy a kisbirtokosok is földhöz juthassanak. Ha az a cél ezzel, hogy a latifundiális hitbizomány egy része szabaddá váljék, azt sokkal könnyebb módon is el lehet érni. Nem tudom, hogy a telepítési javaslatban bizonyos kényszerszabályokkal ezt a felszabaduló részt nem fogják-e igénybe venni. Ennek ellene lennék, mert minden kényszerföldosztást helytelenítek. Szabad kéz a hitbizomány-tulajdonosnak az ingótőkében való elhelyezkedésbe. Én más módszert tartanék lehetőnek. Azt mondanám a hitbizományi birtokosnak: megtarthatod egész vagyonodat hitbizományi kötöttségben, ha annak egy részével kivonulsz a földből és más téren keresel elhelyezkedést. A javaslat hibája, hogy restringálja ezt az erdőre. Szabad kezet kell adni, hogy a hitbizományi birtokos keressen házbirtokban, bányavállalatban, iparban, ingótőkében stb. elhelyezkedést. Két előnye volna ennek. Az egyik az, hogy a birtokosok jószántukból szabad megegyezés alapján az állam útmutatásai szerint kötnének eladási vagy bérleti szerződéseket. De volna egy másik nagy előnye is. Önök mindig arról beszélnek, hogy itt az ingótoké kizárólag zsidó kezekben van, hogy nagy honfoglalásra van szükség, amelynek rendjén a keresztény tőkék fokozatosan elfoglalják ezeket a helyeket. 3