Pesti Hírlap, 1936. július (58. évfolyam, 148-174. szám)
1936-07-01 / 148. szám
2 emberi érdeklődéssel és rokonszenvvel hallgatta, de a tényleges helyzetben a négus kormányának fikciója sokáig nem tartható fenn. Egyik oka annak, hogy miért akarják az őszi közgyűlést szeptemberről októberre vagy esetleg novemberre halasztani, éppen az, hogy addig a keletafrikai problémák, köztük Hailé Szelasszié szerepe is, az időéúl mintegy maguktól megoldódjanak. De időre lesz szükségük elsősorban a nagyhatalmaknak, hogy a több függőben levő politikai kérdésben legalább nagy vonalakban megállapodjanak. A montreuxi értekezletet ugyan a törökök kimondott kívánságára már a jövő héten folytatni akarják és az ott fölmerült kérdéseket alkalmasint rendezik is, de a locarnói, vagyis a nyugateurópai kérdés és az összes európai kérdések rendezésére ősz előtt aligha kerülhet sor. Szekula Ágnes. Van Zeeland belga miniszterelnököt elnökké választják. Genf, jan. 30. Zsúfolt padsorok és karzatok előtt kezdődött meg kedden délután 5 óra 5 perckor a Népszövetség közgyűlésének új ülésszaka. Ez az ülésszak tulajdonképen folytatása a tavaly szeptemberben megkezdett rendes népszövetségi közgyűlésnek,amelyet akkoriban nem rekesztettek be, hanem csak elnapoltak. A közgyűlés hivatalban levő elnöke is ugyanaz volt az ülés megnyitásakor, mint múlt év szeptemberében: Benes volt cseh külügyminiszter és a cseh köztársaság jelenlegi elnöke, miután azonban Benes mint államfőnem mehet Genfbe, az ülést helyette a hivatalban levő alelnök, Eden angol külügyminiszter nyitotta meg. Eden mindenekelőtt felolvasta Benes levelét, amelyben Benes bejelenti az elnöki tisztségről való lemondását, majd javaslatot tett, hogy fejezze ki a közgyűllés köszönetét és háláját a távozó elnöknek. A javaslatot egyhangúlag elfogadták s meleghangú üdvözlő táviratot küldtek Benesnek. Nagy feltűnést keltett, hogy a javaslat megszavazásánál csak néhányan éljeneztek, a többség azonban csendben ült helyén. Mielőtt a közgyűlés áttért volna az új elnök megválasztására, beterjesztette jelentését a mandátumigazoló bizottság, amely a közgyűlésre kiküldött népszövetségi delegátusok megbízólevelét vizsgálta felül. Egyes körökben azt várták, hogy a mandátumigazoló bizottság érvénytelennek nyilvánítja az abesszin megbízottak mandátumát, ez az eset azonban nem következett be s a bizottság valamenynyi mandátumot igazoltnak jelentett ki. A bizottság elnöke kifejezetten hangsúlyozta jelentésében, hogy kizárólag a megbízólevelek formai érvényességét vizsgálta felül és más szempontokat nem vett tekintetbe, miután a bizotság erre nem illetékes. Eden helyettes elnök ezután elrendelte az új elnök megválasztását. A szavazócédulák összegyűjtésével Prolitisz görög és Guani uruguayi delegátust bízták meg. nzawnriy.iogy/.wr A szavazásbart-összesen öt állam főmegbizottja * vett'részt, a leadott érvényes szavazatok száma azonban csak .öivnia.vöj.t. mer. egy.szavazatbtii(érvé.py.teleniteni kellett." Az új elnök‘megvalasztasfflhoz szükséges abszolút többség hiuszonhat szavazat volt. A közgyűlés új ülésszakának elnöke Van Zeeland belga miniszterelnök lett, akire a leadott 30 érvényes szavazat közül 47 esett. Eden helyettes elnök a szavazás eredményének kihirdetése után elnökké nyilvánította Van Zeeland s a közgyűlés nevében szerencsekívánatait fejezte ki megválasztásához. Az angol külügyminiszter ezután elhagyta az elnöki széket s helyét az újonnan megválasztott elnök foglalta el. Van Zeeland rövid beszédben mondott köszönetet az országát ért megtiszteltetésért. Ezután bejelentette, hogy a népszövetségi közgyűlés áttér az olasz-abesszin viszály ügyének vitájára. A viszály lefolyásának eddigi történetét a Népszövetség főtitkára jelentés formájába öntötte s ezt a jelentést szétosztották a népszövetségi tagállamok delegátusai között. A népszövetségi közgyűlés mostani ülésszakát — folytatta Van Zeeland — az argentínai kormány indítványára hívták össze s ezért először az argentínai főmegbizottnak adja meg a szót, hogy megindokolja kormánya indítványát. Olaszország emlékirata. Mielőtt azonban Catitilo argentínai fődelegátus szólásra emelkedett volna, Van Zeeland elnök még felolvastatta az olasz kormány terjedelmes emlékiratát, amelyet gróf Ciano olasz külügyminiszter küldött meg 1936 június 29-iki keltezéssel a Népszövetségnek. Az olasz kormány ebben az emlékiratban mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy magatartását mindenkor jóakarat jellemezte a Népszövetség iránt, annak ellenére, hogy a népszövetségi tagállamok megtorló intézkedéseket foganatosítottak Olaszországgal szemben. Az olasz kormány jóakaratának bizonyítására az emlékirat felsorolja a Lavala Hoareféle béketervezet ügyében folytatott decemberi tárgyalásokat, valamint a népszövetségi tanács tizenhármas békéltető bizottságával lefolyt márciusi és áprilisi tanácskozásokat. Mindezek a tárgyalások az abesszin kormány magatartása miatt hiúsultak meg. Ugyanígy eredménytelenül végződtek az olasz és az abesszin kormány rendkívüli megbízottjainak Adenben és Dzsibutiban folytatott közvetlen tanácskozásai is. Kevéssel azután, hogy Abesszínia május utolsó napjaiban véglegesen leszögezte, hogy elutasít minden további tárgyalást, a négus külföldre szökött, mert az abesszin nép mindenütt fellázadt , a független császárság bukása elkerülhetetlenné vált. Mielőtt még az olasz csapatok bevonultak volna Addisz-Abebába, a törvényes abesszin kormány megszűnt. Olaszországnak tehát kötelessége volt, hogy rendet teremtsen s erre az abesszin törzsek is kérték, ame-elyek nem akartak továbbra is megmaradni az ededigi alacsony életszínvonalon. A törzsek egymásután lázadtak fel a négus ellen s a bevonuló olasz csapatottat mindenütt mint felszabadítót üdvözölték. Az összes magasabb polgári és egyházi méltóságok önként behódoltak. Olaszország az abessziniai expedíciót úgy tekinti, mint a civilizáció érdekében végrehajtott szent hivatást. Olaszország a népszövetségi alapokmány szellemében járt el s minden, amit tett, megfelel a nemzetközi okmányokban lefektetett alapelveknek. Ezek az alapelvek a civilizáció terjesztésén nyugszanak s Olaszország valóban nem tett mást, csak civilizációt vitt a négus országába. Az olasz uralom biztosítja a teljes vallásszabadságot és megszünteti a rabszolgatartás, valamint a kényszermunka középkori intézményét, Olaszország nem akarja felhasználni az abessziniai benszülötteket katonai célokra s nem fogja katonai szolgálatra kötelezni őket. A benszülöttek csak olyan mértékben teljesítenek majd katonai szolgálatot, ahogyan az ország bel- és külbiztonsága megkívánja. Olaszország büszke arra, hogy máris jelentést tehet a Népszövetségnek az Abesszíniában megkezdett civilizációs munka eddigi eredményeiről s a további eredményeket szintén közölni fogja. Az emlékirat ezután ünnepélyesen leszögezi, hogy Olaszország újból hajlandó ténylegesen közreműködni a Népszövetség munkájában. Az olasz kormány osztja azt az általános meggyőződést, hogy a népszövetségi alapszabályokat meg kell reformálni és készséggel hajlandó közreműködni ebben a reformban. (Konkrét javaslatokat a reformra vonatkozóan az olasz emlékirat nem tartalmaz.) A memorandum végül ismerteti, hogy milyen helyzetbe hozta a Népszövetség politikája Olaszországot és hogy mennyire szükség van most arra, hogy elhárítsák a mesterséges akadályokat a nemzetközi együttműködés útjából. Az emlékirathoz különböző mellékleteket csatoltak, amelyek részletesen ismertetik az abessziniai helyzetet. mert hisz amit háborús formában a belátható jövőben el lehet képzelni, az csakis az lehet, — e helyen nem szólva Ausztria ügyéről — hogy Németország aspirál a keleti tengeri vidékre. Ha ez bekövetkeznék, azzal szemben nem lehetséges más helyes európai álláspont, mint csak az, hogy ezt a harcot lokalizálni kell a közvetlenül érdekelt országokra, de hogy Moszkva gyönyörűséges érdekeiért egész Európát tűzbe borítsák, az olyan perverz gondolat lenne, amiért lelkesedhetik egy francia kommunista, de hogy ilyesmire Anglia vállalkozzék, azt még úgy se lehet elhinni, ha abban az irányban gondolkozunk, hogy Angliának Ázsiában nagyobb kellemetlenséget jelent a japán, mint az orosz. Ilyen politikával Anglia elveszítené minden európai tekintélyét, mert az az eszme, hogy Európa békéjét a francia, idegességen át szovjetek szekerének sorsához kössék, európai szemszögből képtelennek mondható gondolat. Azért a Daily Express tudósítójának hírét erélyesen visszautasítja minden helyesen értő és gondolkodó európai, s főleg mi magyarok, akik Anglia okos, józan, körültekintő és tisztességes nemzetközi politikájára mindig csak tisztelettel tekintünk fel. Cikkem elején azt mondtam, hogy megindult Genfben a na£y politikai főzés, amitől reményünk szerint jót kell várnunk. Hogy ezt megelőzően a Daily Express tudósítója bolond gombát tálal fel számunkra, elvégre ezzel is meg kell békülni, hisz ahol főznek, oda be lehet csempészni bolond gombát is, de szerencsétlen az, aki abba beleharap, ahelyett, hogy undorral ellökné magától. PESTI HÍRLAP 1936. július 1., szerda. Cantilo argentínai tömegbizott megindokolja a közgyűlés egybehivását. é#£ja n tina főmegpizottja,. Cenlito emelkedett szólásra, hogy megindokolja a népszövetségi köszgűlés összehívását kérül,ajcg8Qttp„,jurljt.Any.t.n . r '»ir.W *»t Az Olasz-abesszin viszályról szólva azt hangoztatta, hogy ezt az ügyet is csak úgy lehet megoldani, hogy a Népszövetség újra megerősíti az amerikai államok 1932. évi megegyezésében lefektetett alapelveket. Argentína különben is nemcsak a jogi hagyományokat akarja védelmezni föllépésével, hanem kifejezésre akarja juttatni a Népszövetség jövője fölött érzett aggodalmát is. Nem szabad beisnerni... Jipgy-: at., Népszövetségi elismeri ,az erőszakot, ha nem meg kell maradni azoknak az elveknek az alapján, amelyek lehetővé teszik az amerikai álla,mok^ és a Né,|3^zpvgts'é| felfogásának císzegyezte- tését. Amennyiben a Népszövetség nem tudja érvéényesíteni a gyakorlatban ezeket az elemi igazságokat, akkor Argentína kénytelen lesz komoly mérlegelés tárgyává tenni azt a gondolatot, hogy ne hagyja-e ott a Népszövetséget. Cantilo azzal fejezte be beszédét, hogy az argentin kormány azért kérte a népszövetségi közgyűlés összehívását, mert meg akarja gyorsítani mindezeknek a kérdéseknek a megoldását. Az olasz újságírók zajos tüntetést rendeztek a négus ellen. Az argentínai főmegbízott beszéde után Van Zeeland elnök váratlanul Hailé Szelasszié császárt, Abesszínia képviselőjét szántotta fel, hogy adja elő mondanivalóit. Minden szem az abesszin delegáció padsora felé irányult, ahol a négus ült. Hailé Szelasszié felállott helyéről és lassú lépésekkel ment a szónoki emelvény felé. Abban a pillanatban, amikor megkezdte beszédét, nagy feltűnést keltő jelenet játszódott le, amilyenre még nem volt példa Népszövetség történetében. Az újságírók karzatán, ahol az olasz laptudósítók ültek, tiltakozó kiáltások hangzottak el s néhányan fütyülni kezdtek. Óriási izgalom támadt s a teremőrök azonnal az újságírópáholyba siettek s néhány rendőrtiszt segítségével kivezették az újságírókat. A tüntetésben az összes Genfben tartózkodó olasz laptudósítók résztvettek, kivéve a Popolo d’Itala tudósítóját, aki éppen az egyik telefonfülkében tartózkodott, és így nem volt jelen, amikor az elnök Hailé Szelassziét szólította fel. Kivezettek a páholyból egy spanyol újságírót is, aki zajosan tiltakozott az olasz kollégák eljárása ellen. A spanyol laptudósítót hamarosan szabadlábra helyezték, az olasz újságírókat azonban őrizetbe vették és bekísérték a genfi rendőrfőnökségre. Valamennyiüknél fütyülőt találtak, amiből a rendőrség arra következtet, hogy már előre készültek a tüntetésre. A genfi rendőrfőnökségen az esti órákban úgy nyilatkoztak, hogy a tüntető olasz újságírókat valószínűleg ki fogják utasítani Svájcból s ugyanakkor a Népszövetség főtitkári hivatala is megvonja tőlük népszövetségi újságírói igazolványukat. Az olasz tüntetés várható következményeit a népszövetségi palota folyosóin igen komolynak tartják s attól félnek, hogy ez az incidens nagymértékben megnehezíti majd a barátságos légkör visszaállítását Olaszország és a Népszövetség között. Motta, svájci külügyminiszter, aki jelen volt a közgyűlési teremben, amikor a tüntetés lezajlott, frtég Mailé Szelasszié beszéde közben eltávozott és felkereste a genfi főállamügyészt, hogy megbeszélje vele a szükséges intézkedéseket. Ugyanekkor bekérették a főállamügyészhez a soros ügyészt is, aki az utóbbi napokban lezajlott politikai misztifikációk ügyében nyomoz. Hailé Szelasszié megérkezése óta tudvalévően több álnégus tűnt fel Genfben s a svájci jobboldali diákszervezetek minden lehetőséget kihasználtak, hogy kompromittálják Abesszíniát. Motta külügyminiszter a főügyészségről telefonon felhívta Bernt és hosszabb tanácskozást folytatott a svájci igazságügyminiszterrel. Haile Szelasszié császár, miközben az incidens lezajlott, nyugodtan állott a helyén, majd az olasz újságírók eltávolítása után megtartotta beszédét, amelyet azonban senki sem értett meg, miután a négus amhara nyelven beszélt. Halié Szelasszié négus beszéde. Halié Szelasszié azzal kezdte beszédét, hogy először beszél a Népszövetség színe előtt koronás államfő, ennek azonban megvan a magyarázata, mert most történik meg először, hogy a Népszövetség egyik tagállama ilyen helyzetbe került. A négus ezután részletesen ismertette az ellenségeskedések kitörését megelőző fejleményeket és azt állította, hogy Olaszország már jóval az italuali határincidens előtt megkezdte katonai készülődéseit. Azóta Olaszország mindent megtett, hogy kudarcba fullassza a viszály békés elintézésére irányuló fáradozásokat. Abesszin részről kezdettől fogva a legnagyobb engedékenységet tanúsították, amint ez a tizenhármas békéltető bizottság jelentéséből is megállapítható. Ezt a háborút — kiáltotta Hailé Szelaszszié — akaratom ellenére kényszerítették reám. Ugyanez a sors érheti az összes gyenge államokat, amelyek ki vannak téve a nagy államok hatalmi éhségének. A négus ezután arról beszélt, hogy Abesszínia csak nagyon későn kezdte meg a háborús készülődéseket,, mert hitt a népszövetségi garanciák hatályában. Amikor a genfi gyülekezet, egyhangúan él.