Pesti Hírlap, 1936. október (58. évfolyam, 224-250. szám)
1936-10-01 / 224. szám
1936. október 1., csütörtök. PESTI HÍRLAP Vissza primnás és tanulság. Ina : Nagy Emil. Több esztendőn át mindig különlegesen értékes lelki ünnep volt számomra, amikor Légrády Ottó ebédjén előkelő angol és francia törvényhozókkal eszmét cserélhettem a magyar vendéglátó szeretet erkölcsi levegőjében. Ezúttal különösen három angol úrral való hosszabb beszélgetések hagytak hátra bennem szép emléket s közléseikből tudom, hogy ők is mélyreható benyomásokkal távoznak körünkből . Az egyik egy egészen angol specialitás, mert abból a közéleti emberfajtából más országokban nincs hasonmás. Ugyanis Lord Cohen of Ashborne, aki mellett a Gellért-szállóbeli ebéden ültem, három hét múlva tölti be 21-ik életévét, ami Angliában a nagykorúságot jelenti s ugyanakkor a Lordok házának tagjává válik, amely előkelő közéleti működés gyakorlásában nagynevű atyjának halála óta csak kiskorúsága akadályozta. Fiatalsága ellenére máris komoly politikus, amire csak egy született törvényhozó nyújthat példát. A másik a nagybefolyású angol úr típusának a kort illetőleg is az ellenkezője: Sir Philip Dawson, aki Londonban a Cristal-palacekerület képviselője. Nagytekintélyű villamossági mérnök s nehéz lenne megjegyezni, hogy az egész birodalomra kiterjedő hány villamossági vállalat erősen tevékenykedő elnöke. Mingjárt meleg kapcsolatot létesített közöttünk az a körülmény, hogy neki is kebelbarátja volt a nemrég elhunyt Sir John Sandeman-Allen, hazánk volt igaz barátja, akinek sűrű angliai tartózkodásaim alatt sokat köszönhettem. Akik olvasták «Londoni levelek« című könyvemet, azok emlékeznek arra a bájos kis alkalomra, amikor Sir John meghívására beszédet mondhattam hazámról néhány száz vidéki angol kisdiáknak a birodalmi napon tartott iskolai ünnepségen. A harmadik: Lord Eltisley szintén képviselő, az előkelő társadalmi úr típusa, akinek olyan szerény a magatartása, amilyen szerény csak egy angol nagyúr lehet. Mi tagadás, nagy hálát érzek lelkemben Légrády Ottó irányában, akinek a jóvoltából ezekhez a kellemes és hasznos angol vonatkozású órákhoz újból hozzájuthattam. De ez a mostani alkalom kimagaslóan fölébe emelkedik az összes eddigi hasonló együttléteknek, miután ezeknek az előkelő angol uraknak és társaiknak körünkben időzése időbenleg és lelkileg is egybeesett Eden külügyminiszter hatalmas és valóban határkő jellegű genfi beszédével. Azok amondatok, amik az ő ajkáról elhangzottak, ezüstös glóriával vonták be társalgásaink anyagát s megérti mindenki, hogy éppen ez az utóbbi körülmény idézte elő bennem azt az ellenállhatatlan lelki folyamatot, ami a jelen időnek a múltakkal való kényszerű összehasonlításából származott. Amikor 1924. év július 7-én első ízben érkeztem meg brit földre, Istenem, de rettenetesen sötét volt akkor még az angolok egész lelki világa a velünk szemben elkövetett szörnyűséges trianoni bűncselekmény ismeretét illetőleg. A legelőkelőbb politikai és újságírói köröknek se volt akkor még homályos fogalmuk se arról, hogy mit cselekedtek meg a hamissággal félrevezetett tudatlanok Szent István király országával. Még szép volt tőlük, ha annyit tudtak rólunk, hogy a Habsburgok egyik Magyarország nevezetű tartományát felosztották a Wilsonféle nemzetiségi önrendelkezési elv értelmében. Még ma is elszorul a szívem, ha visszagondolok Trianonról tartott első angliai előadásomra. Úgy nézett rám az a kedves hallgatóság, mint egy más csillagzatról Londonba pottyant ekszcentrikus úrra, aki örömét találja abban, hogy hazájáról furcsa dolgokat beszéljen el idegenek előtt. Azért természetesen megtapsolta előadásomat a közönség, de abban a szellemben, ahogy meg szokás tapsolni valami érdekes cirkuszi mutatványt is. Sokat változott a helyzet lord Rothermere közismert első nagy cikke után, de csak anynyiban, hogy abból a cikkből a nagyközönség sejteni kezdte, hogy Európa keleti részén valamit nem jól csináltak az új térképet megrajzolt hatalmasok, de Anglia hivatalos világában lord Rothermere cikke megértés helyett inkább ellenszenvet, sőt haragot váltott ki. Különösen a külügyminisztériumban, ahonnan számos szemrehányás érte a Lordot, mert — szerintük — olyan kérdéseket bolygat, amiken most már úgyse lehet változtatni. Hogy Eden legutóbbi beszéde s az az angol lelki atmoszféra, amelyből ez a beszéd kisarjazhatott, micsoda ég és föld távolságban van az akkori hivatalos angol külügyminisztériumi felfogástól, annak ékes szemléltetésére ide iktatok egy kis történeti okmányfélét, ami érthetőbben beszél minden elrepülő szónál. Aki ezt az írástöredéket elolvassa, az rögtön megérti, hogy egészen méltán töltötte el valaminő összehasonló boldogsági érzet egész lelkivilágomat, amikor most a fentebb megnevezett előkelő angol urakkal Eden külügyminiszter külpolitikai és revíziós megállapításairól cserélhettem eszmét. Aki ezeket az alább idézendő sorokat írta nekem, igen derék jó magyar ember, akit azóta leszűrt élettapasztalataim alapján nem akarok már semminő gánccsal se illegni, hisz ő az akkori idők állapotában, mint országunk egyik vezető diplomatája úgy szolgálta Londonban hazája érdekeit, ahogy tudása és lelkiismerete szerint legjobbnak vélte, harmóniában tisz téri külügyi hivatalunk az időben uralkodott nézeteivel. Londoni követünk 1927 december 22-iki kelettel hosszabb levelet intézett hozzám, válaszképen levelemre, amelyben szemrehányást tettem neki azért, mert hiteles értesülésem szerint az angol külügyminisztériummal szemben kereken megtagadott minden közösséget az én az időben való intenzív angliai revíziós működésemmel. A követ úr leveléből szó szerint idé ■iktatom a következő részt, mint Eden külügyminiszter legutóbbi beszéde után nagyszerűen aktuálisai: »Talán még élénk emlékedben van, hogy az angol kormány hogyan bánt el a szovjet képviselettel, amint megállapította, hogy az neki kellemetlen üzelmeket folytat. Meg vagyok győződve, hogy egy analóg eljárást (természetesen mutatis mutandis) velünk szemben is követne, ha azon meggyőződésre jutna, hogy mi állunk a neki kellemetlen revíziós propaganda mögött stb. stb.« Mint ebből a néhány szóból látható, akkor még — a követ úr megítélése szerint — olyan volt az észjárás a brit külügyi hivatalban, hogy követünk attól tartott, hogy az én revíziós felvilágosító előadásaim s folytonos revíziós mozgolódásaim miatt esetleg magát a magyar követséget érheti kellemetlenség, hacsak meg nem tagad követünk a revízió gondolatával való minden közösséget. * Ugye nem rejlik abban túlzás, amikor fentebb azt mondottam, hogy az összehasonlító boldogság ezüstös lelki glóriáját éreztem lelkivilágomban, amikor most az előkelő angol urakkal Eden külügyminiszter genfi beszédéről cseréltünk eszmét. Nem kell a fentebb idézett levéltöredékhez további kommentár, hisz szinte kiabálva mutatja azt az óriási haladást, amelyet az igazságos megoldásra sürgetőleg váró magyar probléma angliai értékelése kilenc év alatt megtett. De azért annak a tengeren fekvő tanulságnak a levonását mégse mellőzhetem, amire különben már a Pesti Hírlap vasárnapi számában névtelenül megjelent cikk is reámutatott s amely tanulságnak az a lényege, hogy a még előttünk álló nehéz revíziós küzdelem során ne akarjon senki a fölényes csalhatatlanság jegyében zavaró behatást gyakorolni a magyar társadalom revíziós törekvéseinek nagy munkájára, hanem minden tényező végezze a maga feladatát. Mert ha már 1927-től kezdve a magyar társadalom és sajtó hozzáigazodott volna a fon 3 A megrendeléseket (akár személyesen, telefonon vagy levélben) az árusítók gondosan és diszkréten intézik el, játéktervét ismét megjavították! Páratlan nagy nyerési esélyek! Az elérhető legnagyobb nyeremény A szerencse útja mindenkinek nyitva áll! Minden második sorsjegy nyer! Állandó állami felügyelet és ellenőrzés. ■ ■■ fi szerencse forgandó! Kitartás vezet eredményhez. pengő | Wi WV pengő Jutalom és nyeremények: 400.000 300.000 100.000 70.000 45.090 55.000 40.000 50.000 35.000 20.000 P 21 drb, 10.000 P 32 drb stb. összesen több mint 914 millió pengő készpénzben. 86.000 sorsjegy k közül 43.000 darabot biztosan kisorsolnak, tehát a sorsjegyek fele nyer! A sorsjegyek hivatalos ára osztályonként: Mindenkinek és minden egyes sorsjegynek egyenlő a nyerési esélye! Remény és szerencse az emberi haladás legerősebb rugója! Kérjen új játéktervet, ingyen küldik a főárusítók. A rendelések minél előbb kéretnek, fizetni lehet legkésőbb a húzás előtt. Az első osztály húzása október 17-én kezdődik. TANÁCSOS a sorsjegyeket már az első osztályra megvenni, hogy a nyerési esélyeket minden osztályban kihasználhassa, de azért is, mert ha a sorsjegyeket egy későbbi osztályhoz vásárolja, a már lejátszott osztályok árát úgyis meg kell fizetni. KÉRELEM Aki a kapott sorsjegyeket nem akarja megtartani, szíveskedjék azonnal visszaküldeni, mert a bányaitoknak kárt okoznak, ha azokat nem kapják vissza.