Pesti Hírlap, 1936. december (58. évfolyam, 275-298. szám)

1936-12-26 / 296. szám

1936. december 29., Eedd. PESTI HÍRLAP * Gál Gyula a Bethlen-téri Színházban. A Bethlen-téri színház legközelebbi újdonsága egy Galsworthy-darab lesz, Bálint György fordításá­ban. A férfi főszerepben Gál Gyula, a Nemzeti Színház kiváló művésze lép fel, vendégképpen. * Gösta Barling: Lagerlof Zelma, Nobel-díjat nyert világhírű regénye, a „Gösta Berling“ hangjá­ték formában elevenedett meg vasárnap este a rádió mikrofonja előtt. Barsi Ödön és Marchis György virtuóz készséggel oldotta meg az átültetés feladatá­nak szinte leküzdhetetlen nehézségeit. A sok sze­repülő és a meglehetősen szövevényes cselekmény elle­nére a regény minden szépsége izgalmasan és ér­dekesen bontakozik ki a hangjáték négy részében. Gösta Berling forró szavaiból kicsendült a mű alap­hangja: az emberi munka és akarat himnusza. A hangjáték előadását érdekes bevezető élezte meg: egy intervju-szerű párbeszéd az írónő és magyar látogatója között. Ezt a bevezetőt a bemondó svédül is konferálta. A svéd írónő így azt is megtudta, hogy az a szépen, nemesen csengő női hang, amely az övé helyett csendült fel a budapesti mikrofon előtt,­­ Molnár Aranka hangja volt. Az előadást dr. Németh Antal rendezte és szereplői közül a fősze­replő Tímár József mellett különösen Rápolthy Anna, Szeleczky Zita, Gellért Lajos és Vértes Lajos emel­kedett ki. On.) * Szerződtetés. A Magyar Színház igazgató­sága hétfőn szerződtette Keresztessy Máriát, a Belvárosi Színház volt tehetséges tagját. * A „Bajazzók“ — új befejezéssel. Londonban szakmabeli közönség előtt bemutatták a Bajazzók filmváltozatát, amelyben a libretto átdolgozója nem tűrte Leoncavallo operájának tragikus befejezését. Ezt azzal magyarázzák, hogy a hevesvérű olaszok szenvedélyességének megfelelhet három emberhalál, de az angolszász jobban szereti, ha Silvio megszök­teti Nedddt, aztán elhagyja és a nyomorúságban sínylődő asszonyhoz éppen jókor érkezik Canio, hogy bűnbánó feleségének megbocsásson. Akkor aztán el­zokoghatja, hogy „a komédiának vége“, ami ke­vésbé hatásos, mint amikor a függöny előtt hangzik el, de így is megragadja a szíveket. Tauber Richard mindent énekel, ami szép és jó, még a prológot is neki adták át, azonkívül betétet is írtak neki. Nagy meglepetés Dana Steffi, akit most már a legszigorúbb kritika is elsőrendű művésznőnek ismert el. A film első és végső része­­színes. Nagyon tetszett az a rész, amelyben a komédiás­ trupp végigvonul a havas tá­jon. E­gy másik trupp is látható, amelyet a vihar elsodor. Karl Grüne hangszerelte és dolgozta át a partitúrát, persze megtartva mindent, amit lehetett. Tauber az „oltsd fel rebédet“ befejező híres zokogás helyébe egy önérzetében vérig sértett férj haragos kifakadását választotta. * Darabhiány. New Yorkból jelentik. A színigaz­gatók darabhiányról panaszkodnak. Szerintük az egész világon csak tíz (!) olyan író van, aki elfogad­ható darabot tud írni, de ezek is többnyire Hollywood számára írnak. A Broadwayn még legtöbb pénzt ke­res a két Hamlet-produkció. A vidéken is fellángolt a színházbajáró kedv és az utazó társulatok jó üzle­teket­ csinálhatnának alkalmas darabokkal. Egy­előre New Yorkban csak négy kasszadarab van, pe­dig busz is elkelne. * A néma levente. A newyorki Variety „Metro's Magyar Play“ címmel megírja, hogy a Metro meg­szerezte K­oltai Jenő „Néma leventéjének filmjogát. A cikkben „The Silent Night“-ről van szó, ami néma éjt jelent. Hallási hiba történhetett, mert a néma le­vente angolul „the silent knight“, kiejtésben pedig a „k“ betű kiesik. * Darvas Lili Szegeden, Szegedről jelentik: Hét­főn este a Városi Színházban vendégszerepelt Darvas Lili, aki az „Erzsébet, az elérhetetlen asszony" című színműben játszott. A közönség melegen ünnepelte. Szegedi partnereit: Pálóczi Lászlót és Balogh Klárit is megtapsolták. * Toscanini—Huberman-est Tel avivban. Mint lapunknak táviratozték, a Huberman Bronislav által alakított filharmonikus zenekar első hangversenyét Toscanini vezényelte. A zenekarban hetven, többnyire világszerte ismert művész játszott. A hangverseny­nek óriási sikere volt. Toscanini még hat hangver­senyt fog vezényelni Palesztinában, köztük, egyet Jeruzsálemben. (Sz.) * A vidéki színészet siralmas helyzetéről. Az Országos Színészegyesület igazgatóságának egyik legutóbbi ülésén Tihanyi Béla elnök nyilatkozatot tett a vidéki színészet szomorú helyzetéről. — Szóvátettük a kultuszminisztériumban — mondotta többek közt —, hogy miért nem kapja meg a vidéki színészet a békeévekben éhezett 200.000 perigo támogatást, mikor az állami sz­nházak, a Nemzeti Színház és az Operaház, a minden oldal­­dalról lecsökkentett költségvetések ellenére, még ma is évi 2 millió pengő­támogatást élveznek. Csak a vidéki­­színészet az a mostoha gyermek, amelynek évi 15.000 pengőnél nagyobb szubvenció nem jut. A felsőbb hatóság ma a vidéki színészet minden ügyébe beleszól és ha ez már így van, miért nem adnak vaka­lisz­it annak a vidéki színészetnek is, amely nem­zetpolitikai szempontból ma is missziós munkát végez? Hóna alá kell nyúlni a vidéki színészetnek szociális és emberi szempontból is, hisz tagjai havi 110 pengős fizetésekért egy hónapban nem is har­minc, h­anem hatvan előadást játszanak már. Kér­dés, hogy meddig bírják. A szülészeti felügyelő úr szeretettel támogatja minden kérésünket, de az anyagiakon megtörik minden igyekezete. Ez már két év óta meg így. A hétszáz nyugdíjast a mos­tani generáció tartja el. Mi lenne, — amitől Isten mentsen —, ha egyszer ez a génér­z­ió megtagadná ennek a tehernek a viselését? Az állam nem segít rajtunk, pedig kötelessége lenne, mert hisz intéze­tünk a világháború áldozata, hadikölcsön-kötvé­­nyekben veszett el vagyonunk, az öregek nyugdíja és mégis minden támogatás nélkül állunk. * A budapesti egyetemi énekkarok londoni szereplése. Londonból táviratozzék. A budapesti egyetemi énekkarok Amerikába utazó kórusa de­cember hó 28-án délután 4 óra 20 perckor a Vik­­tória-pályaudvaron Londonba érkezett. A világ­hírű magyar egyetemi kórus fogadására megje­lentek a londoni központi, az oxfordi és a cam­­bridgei egyetemek delegátusai és a londoni ma­gyar követség néhány tagja. A magyar ifjakat a „National Hotelben“ szállásolták el. A budapesti egyetemi énekkarok december hó 29-én, londoni idő szerint 21 óra 30 perckor hangversenyeznek a londoni rádióban és ezt a hangversenyt közvetí­teni fogják az amerikai Egyesült Államok összes leadó állomásai. * WPA, Works Progress Administration (Mun­kafejlesztő közigazgatás) kétségkívül a legkima­gaslóbb intézmény, amellyel valaha kormányzat a­­színészet segítségére sietett. Roos­evelt amerikai el­nök érdeme, hogy az Egyesült Államokban többezer színész, színésznő és színházhoz tartozó alkalmazott kenyérhez jutott. Ezt a szervezetet mutatja be a March of Time (Idő haladása) című nagyarányú havi filmhíradó, amely már néhány év óta jelenik meg Amerikában, de hozzánk még nem jutott el. A legújabb sorozat főrésze foglalkozik az állami szín­­társulatok szervezetével. Próbákat fényképeztek le, premiereket, finálékat varietészámokat. * m művészestély. A VII. Erzsébetvárosi Kör dísz­termében szépen sikerült művészestély volt vasárnap, amelynek műsorán főként Tabi Sándor és Ervin verseit, valamint Gorodinszky Stasa zeneműveit mu­tatták be. A tartalmas műsorból kiemelkedtek Léhner Irén előadóművésznő számai, drámai erejükkel és őszinte átéltségükkel. ARGIRUS — REGÉNY — (1) IRTA ERDŐS RENÉE 1. », „Lészen most beszédem ifjú Argirusról.“ Megölelte a lányt az alm­afa alatt... Május volt és a fiatal gyümölcsöskert virágjá­ban állt. A méhek szorgalmasan gyűjtöttek és bo­londul zümmögve repdesték körül a fát, mint egy részeg hadsereg. Mélyen kék volt az ég s a napfény valóságos orgiája ült a Várkertnek ezen a déli részen, me­lyet a gledicínsövény határolt el a többi kertektől. A meleg sugarakban édes és hódító volt a virágzó fák illata. Hanyatt feküdt a fa alatt a fűben, két karját a feje alá tette és lehunyta szemét. A leány ott térdelt mellette. Félénk, tétova te­kintettel nézett arcába és látta, hogy mosolyog és már messze van tőle. Jól ismerte ezt a mosolyát, ezt a behunyt szem­mel való mosolyt, mely ott ült a meleg, rózsaszínű száján, az arca finom, alig látható kis gödreiben, amiket a férfikor még nem keményített meg — és a forrón lélegző cimpák körül, melyek némán itták a fényt és az illatot. Szeretett volna szólni hozzá, megkérdezni: mire gondol ilyenkor, mikor így fekszik és moso­lyog becsukott szemmel? De nem volt hozzá bátor­sága. Tanácstalanul tépdeste a fűszálakat, amik az ujjai alá kerültek, aztán fölnézett a virágzó ágak közé és megszólalt. .. — Mennek már a bundások! A hosszú, fekete pillák megnyíltak és mögöt­tük felkéklett a szemek sugaras tükre. — Mik? — kérdezte a lánytól és ránevetett. — Ezek a csúnya bundásbogarak. Ilyenkor, mikor lehajtóban van a nap, felszedelődzködnek és hazamennek. —­ Haza? — kérdezte — hol van ez a haza? — Ha ép tudnám! — mondta a lány nevetve — de reggel kilenckor az öreg megveri az ablakot és bekiált a szobába : jöhetsz már, Katus, itt van­nak már a bundások! És ilyenkor ki kell menni az egész háznak és szedni ezeket a gonosz bogarakat.­­— Miért gonoszok? — kérdezte a fiú és most már felült a fűben és érdeklődve nézett az alma­­fára. — Miért gonoszabbak, mint a többi bogarak? — Azért, — felelte a leány —, mert ezek ki­rágják a virágnak a szivét. Belekapaszkodnak a szirmok közt az elevenbe és onnan ki sem jönnek, mig csak el nem pusztították a virágot. Olyan fa­­lánkok és telhetetlenek, hogy alig lehet őket onnan leszakítani. És néha ketten is vannak egy virág­­kehelyben. Úgy elbújnak a szirmok közé, úgy be­leássák magukat, hogy ha az a kis fekete pont el nem árulná őket, az ember észre sem tudná venni. Az alacsony csemetefákat egész nap őrizni kell tő­lük, különben egész termését elpusz­­tanák. — És az ilyen nagyokat? — kérdezte a fiú és nézte a feje fölött virágzó gallyakat és hallgatta rajtuk a méhek zümmögését. — Az ilyeneknek nem árt, azt mondja öreg­­apa. Ezeken annyi a virág, hogy a fa azokat úgy sem tudná mind kitermelni. Itt garázdálkodhatnak kedvükre. Aztán igen magasra nem is szeretnek szállni, annál sokkal lustábbak Mindig a kicsi, alacsony törzsű fákat keresik ki. — No, lám­­— mondta a fiú és feltérdelt most a fűben, szemben a leánnyal és megfogta a kezét. — Mennyit tudsz tol? Mit tudsz még róluk? — Semmi mást, csakhogy elfoglalják a méhek helyét a virágokon. Ezért haragszom rájuk a leg­jobban. Megülik a kelyheket s a szegény méhek csak jönnek, mennek és nem találnak maguknak helyet. Pedig a virág a méheké. Nem igaz? A fiú felállt és fehér lovaglónadrágjáról le­­vette a rátapadt fűszálakat. — Igen — mondta komolyan —, a virág a méheké. Egy pillanatig elgondolkodva nézett a fiatal lány hamvas, barna, napsütött arcába, aztán szólt: — No, akkor én is elmegyek a bundásokkal együtt. A leány is állt már. Nagy, nyitott, dióbarna szemeiben az emlék boldogságával nézett a fiatal­úrra. — De holnap megint eljön, ugy-e? — Holnap? Nem . . . Nem tudom. Holnap ta­lán a városba megyek. Mit hozzak onnan neked? — Ne hozzon semmit. Mindig hoz. Már azt sem tudom, hova rakjam el a holmikat, hogy öreg­apa észre ne vegye. Én nem azért... én nem azért szeretem az urfit. — Nagyon jól tudom — mondta az urfi —, de nekem ez örömet szerez. Hagyd el.­­. Megindult, kifelé a fák között, amíg a kert kö­zépső útjára ért, amit­ kétfelöl az apró"­öszibarack­­ják szegélyeztek. A leány szófián ment mellette és ő nézte gyönyörű, sugárzó alakját a fehér ruhában, barna arcát, fekete linját a kék szemekkel és megint az az elfogult áhítat lepte meg, ami mindenkor, mikor így elment tőle. Ilyenkor már nem tudta őt megérteni, annyira idegen volt számára, szépsége, hallgatagsága, mosolya és pillantása, ahogy néha oldalról ránézett. Nem értette a szemei kifejezését. Olyan messzeség támadt köztük minden lépéssel, amit az a kertből kifelé tett, hogy az volt az ér­zése, mintha sohasem láthatná többé. Mintha ez a kertajtó sohasem nyilna ki többé számára. Mintha végleg és örökre elmenne. Igen, ezt nem lehetett megérteni, ezt az elme­­nést. A jövetelében mindig volt valami egyszerű és természetes. Ahogy köszöntötte őt lóhátról, a kerí­­lésen keresztül, ahogy rámosolygott, szemében a friss, fiatal vággyal. — Jó napot, Katus. Itthon van az öreg? — Nincs itthon. — Bemenjek? — kérdezte ilyenkor. S ő intett a fejével: jöjjön be! Mindig megkérdezte­ tőle: bejöjjön-e és a lány biztosra vette, hogy ha egyszer azt mondaná neki: ne jöjjön, akkor nem jönne be és ha mindig azt mondaná neki: ne, akkor sohasem jönne be s ez a gondolat mélyen elszomorította. 15 A Pesti Hírlap két szenzációs Szilvesztere a Vigadéban! Németh Mária kizárólagos fellépésével! Óriási műsor keretében a legnívósabb, megmulattatóbb, Gyenes Lili és zenekara Ragyogó tréfákban : Bársony—Dajbukát, Salamon Béla és társulata, Kőváry és partnere, László Miklós és László Sándor, Fodor és Mátrai bohózatban, Gallay és Vágó Mary énekes táncduó. Konferál : Szendy, Kőváry. Kedvezményes jegyek legváltozatosabb számok. Kezdete 8-kor és 11 órakor, revüje a Szentpál-balett. Szenzációs magánszámok: Szász Ha, Fellegi Teri, Pártos Gusztáv, Rád­ó Sándor, Szendy Lajos, Bellák Aranka, Sándor Bösk­e, Vértes Tibor, László Andor. Hangverseny­jelenetben : Zoltán Irén, Érdy Pál, Domány Sári. Zongo­ránál : dr. Herz Ottó, akciós pénztárainknál! SZILVESZTERKOR 10 ÚJÉVKOR 12 ELŐADÁS a Pesti Hírlap olcsó jegyakciójában

Next