Pesti Hírlap, 1937. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-01 / 1. szám

két, melyek a pillanat érdekének művei, egyik békekísérletet sem hatja át az igazság erkölcse. Mozgalmas év volt. Egy-egy pillanatra úgy látszott, mintha a közös szükség, a veszélyér­zet, a belátás és az értelem összekovácsolná a védekezés frontján a veszélyeztetett kultúra népeit. Aztán hónap gördült hónap után, ami tegnap megegyezés volt, az ma papírrongy, s a világ egyre kitapinthatóbb, áttekinthetőbb, ellenséges frontokra szakadt. Mozgalmas év volt, a háború utáni idő egyik legveszedelmesebb, kritikus esztendeje. Az emberiség valószínűleg haladt ebben az esz­tendőben is, közös és örök eszményei felé; de ebből a haladásból mi, a kortársak, nem vet­tünk észre semmit. S mit adott nekünk, a ma­gyar családnak ez a nyugtalan esztendő? Adta a belső béke első, derengő tüneteinek jelét, a belső békét, melyről nincs még módunk idilli képet festeni,­­ de most, az esztendő mérlegét latolgatva, nem tagadhatjuk, hogy a magyar életet ez utolsó hetekben viszonylagos békesség és jószándék szelleme hatja át. Az a görcsös feszültség, a gyűlölködésnek, a mesterséges összetereltségnek az a szerencsétlen kísérlete, amely az elmúlt esztendő első negyedében megbénította a nemzet erőit, a múlté. Részvét nélkül búcsúzunk ettől az emléktől. Az esz­tendő megmutatta, hogy a nemzet alkotmányos hagyományainak tiszteletében és gyakorlatá­ban akar és tud csak élni. Esztendők óta elő­ször dereng valami Csonka-Magyarországon, amit, jelszó nélkül, a nemzeti összefogás, a megbékülés, a közös építő munka bevezető sza­kaszának tekinthetünk. A nemzet magy alkot­mányjogi reformokkal készül megajándékozni önmagát és a magyar jövőt. A titkos választó­jogot nem lehet elsikkasztani többé, a magyar tömegeket végre be kell kapcsolni a nemzeti építőmunkába, s ennek a következő esztendő­nek lesz feladata, hogy ezt a művet megráz­kódtatások nélkül, a méltányos lehetőségek szellemében, lehetőleg tökéletesen megalkossa. A csonka ország él, s jelét adja, hogy ma is át­­érzi történelmi szerepe felelősségét, készül a jövőre. Készül arra, amit az elmúlt esztendő sem hozott meg, s ami a múló időben minden magyar terv, kísérlet egyetlen hangos, vagy néma célja és tartalma: az igazságosabb bé­kére, az elszakított magyarság visszafogadá­sára, a revízióra. Készül a békés érvelés és do­kumentálás útján, s készül a belső társadalmi átszervezés eszközeivel. S mit vár az emberiség az uj esztendőtől? Békét. Egy falat kenyérrel többet. Közeledést a társadalmi frontokon. Letépjük az uj naptár első, íratlan lapját, elhajítjuk a régit, nem hi­szünk és nem kételkedünk, de keményen tud­juk, mert megtanított reá ez a kemény idő, hogy sorsunk ez új esztendőben is, mint a ré­giben, nemcsak a csillagokban áll írva, hanem erőnk, jellemünk és akaratunk következése is, így kezdjük, illúziók nélkül, a titkos, új évet a múló időben. ^ MEINL: BONBON es CSOnOrAOB. MEINL' pfjNC | MEINL* LIKŐRÖK ■ £5 PÁRLATOK férjét. A bolha a nagy tolakodásban szerencsésen megugrott. Hajnaltájt a férj barátai fölszedelezkedtek, jó paripáikon hamarosan utolérték a karavánt és a bosszú örömében megtámadták és leszúrták a hajcsárokat. Mivel a kalmárok hajcsáraik védel­mére szintén fegyvert fogtak, lemészárolták a kal­márokat is. És elhajtván a tevéket, dús zsák­mánnyal tértek haza, a damaszkuszi vásárra szánt selyemmel és igazgyönggyel és drágakővel és a rableányok példátlan sokaságával. Egynémely kalmárok és hajcsárok azonban szörnyű sebeikkel föltápászkodtak és maradék életüket elvonszolták a szomszéd faluba. Halált kiáltozván a gyilkosok és rablók fejére, föllár­mázták a népet, fegyvereseket fogadtak és nagy jutalmat, a dirhemek és aranyak ezreit ígérték nekik, csak elpusztítsák a másik falut. Ez meg is történt. Az egyik falu elpusztította a másikat és a másik falu elpusztította az egyiket és emitt is, amott is jó vásárt csapott a halál, mert ingyen vette azt, ami a legdrágább. És a vad kiáltozás és a bősz csatározás lármája messzire elhallat­szott. Erre egymásután jött a többi falu is és a falvak után a városok is, ki barát, ki ellenség, ki ennek segített, ki amannak, itt a vetést gázol­ták le, amott a mecseteket gyújtották föl, az or­szág egyik fele elpusztította az­ ország másik felét, az ország másik fele elpusztította az ország egyik felét, a szent papok elvesztették zöld turbánjukat, nagyvezérek hivatalukat és a szultánok és ka­­cák trónjukat és koronájukat. És hét évig izgat­­atlanul ölték és gyilkolták egymást az emberek h­ddal, nyíllal, dárdával és már régóta senki ■m tudta, hogy miért. És hogy egy bolha miatt. Hét év múlva az Idők Atyja megelégelte az talán vérengzést, kinyitotta a vakok szemét és a kezek fülét, teszükbe parancsolta a nyilakat, ivelyükbe a kardokat, övükbe a handzsárokat és agánokat. Az ország egyik maradéka megha­lt a másik maradékával és az ország másik mradéka megbékél az ország egyik maradékával. A emberek megölelték egymást, Allah dicsére gyogó új mecseteket építettek, a szent papok igint fejükbe nyomták a zöld turbánt, a szultá­nok a koronát. Az igazságos kalifa pedig nyomban gyülekezetbe hívta a bölcseket és tudósokat és megparancsolta nekik, hogy rögtön írják meg a hétéves háború ádáz, véres és siralmas történetét, minden népek és nemzetek örökké való okulására arabul és perzsául is, nemkülönben a kínaiak, a zsidók és az indusok nyelvén is, nehogy a késő évszázadok múlva bárki is azzal védekezzen, hogy nem tudta elolvasni. A bölcsek és tudósok munkához láttak, kérde­zősködtek és kutattak és lassan-lassan mind mé­lyebbre ásták vissza magukat a véres esztendők rétegeibe, a kettészakadt ország harcán keresztül leereszkedtek a városok és falvak csatározásába, a városok és falvak csatározásából a két szomszéd falu összecsapásába, a két szomszéd falu összecsa­pásának szűk résén keresztülbújva, eljutottak a lemészárolt karavánhoz, attól pedig az agyonvert férj és a meggyilkolt hajcsár teteméhez, egyúttal a két szerencsétlen fickó közös özvegyéhez is. Nyomban katonákat és eunuchokat küldték érte a névtelen kis faluba, hogy a kalifa trónja elé hur­colják. Az átkozott falut pedig elnevezték a Vé­rengzések Anyjának. Az asszony leborult a kalifa előtt és homloká­val a padlót csókolta. És a kalifa parancsára el­mondta történetét és a zokogás zokogásával és a szégyen szégyenkezésével elmesélte, hogyan ölte meg féltékeny ura a hajcsárt, amikor az mécsest gyújtott, hogy annak világánál megkeresse a bol­hát, amely a csípések százaival és a marások ez­reivel gyötörte, mihelyt elhelyezkedett rajta. És az asszony esküdözött, hogy nem ismerős bolha volt, nem háziállat, gonosz, idegen bolha volt, ő maga vitte haza a bölcs Abu Majub erkélye alól, ott ugrott rá, ott csípte nyakon és ott rejtőzött el feredzséjének egyik ráncában, Allah akarata sze­rint. A bölcsek és tudósok nagy álmélkodással és fejük sűrű csóválásával hallgatták és lelkükben buzgón hálálkodtak Allahnak, hogy így elvezette őket a bolhához és a bolhán túl a bölcs Abu Ma­jub szakállához, az idén baj, nyomorúság, keserű­ség és szenvedés f­úrásához. És a kalifa nem tudta, sírjon-e, nevesse- e, büntessen-e, vagy­­ irgalmaz­zon. De nyomban elküldte katonáit Abu Ma­­jubért, az asszonyt pedig börtönbe vetette, hogy pókok, patkányok és más tisztátlan állatok mocs­kos gyülekezetében tűnődjön vétkein mindaddig, amig a fekete szer­ecsenek érte jönnek, zsákba varrják és az udvari csukák csemegéjéül a nagy halastóba fojtják. Ez történt az asszonnyal, aki szép volt a szé­pek között és haszontalan a haszontalanok között. És senki sem siratta meg, mert az emberek sze­méből régen kifogyott már a könny, elsírták az utolsó cseppet is a hétéves öldöklésben. Mármost, ami a bölcs Abu Majubot illeti, mi­helyt meghallotta a katonák dobogását és fegy­vereik zörgését, rögtön tudta, hogy a bolha dol­gában jönnek érte. Rettenetesen megijedt és a kalifa haragjától reszketve, hóna alá kapta cso­dálatos szakállát, hogy futás közben meg ne botol­jon benne, kiugrott az ablakon és hosszú öreg lá­bának csodálatos sebességével elinalt a katonák elől, így futott falvakon és városokon, síkságo­kon és hegyeken, erdőkön és mezőkön keresztül, üldözői pedig nagy rivalgással és rikácsolással mindenütt nyomában, azonban nyíllövésnyire sem tudták megközelíteni. És már-már úgy tetszett, hogy megmenekül, amikor váratlanul és remény­telenül óriási víz állta útját, haragosan harsogó folyó, amelyet nem bírt átúszni. A katonák pe­dig félkörbe széledtek körülötte, hogy a folyó mentén se futhasson tovább, se jobbra, se balra, se lefelé, se fölfelé. És a kör mindjobban szű­kült. Abu Majub látván, hogy eljutott útjának a végére, nagy szorongattatásában leroskadt a folyó partján és hangos kiáltozással fohászkodni kezdett: — Allah az én segítőm és a Próféta az én vé­delmezőm! Ebben a pillanatban egy óriási elefánt csör­tetett ki a bozótból. Magassága nem volt alacso­nyabb a Káf-hegy magasságánál, feketesége nem volt halványabb az éjszaka feketeségénél, orr­­mánya mint a mecset tornya, agyara mint a me­cset oszlopa. Az elefánt fölkapta Abu Majubot, két füle közé ültette és az álmélkodó katonák orra előtt leereszkedett vele a vizbe. És némely hul­lámok ijedezőn kikerülték, mások alázatosan nyal- PESTI HÍRLAP 1937. január 1., péntek. Újévi üdvözlések a kormányzónál és a pártokban Darányi miniszterelnök válasza a STEP üdvözlésére Újév napján a hagyományos szokásnak meg­felelően a kormány tagjai megjelennek Horthy Mik­lós kormányzónál, hogy kifejezzék szerencsekívána­­taikat. A kormány nevében Röder Vilmos helyettes miniszterelnök tolmácsolja az államfő előtt a kor­mány jókívánságait. A honvédség nevében San Hugó gyalogsági tábornok, a honvédség főparan­noka és Rácz Jenő gyalogsági tábornok, a vezérk főnöke tiszteleg a kormányzónál. A főváros szere­csekivonatait a pártok vezetőiből álló kü­ldöttse élén Szendy Károly polgármester juttatja kifejezést- A politikai pártok közül a kisgazdapártba­n, szombaton lesz újévi üdvözlés; ez alkalommal Eck­hardt Tibor kifejti a párt programját. A Nép újévi üdvözletét táviratban tolmácsolta Ivády Béla párt­elnök, a párt Badenben tartózkodó vezérének, Dará­nyi Kálmán miniszterelnöknek. A miniszterelnök az üdvözlésre a következő távirattal válaszolt Ivádynak: — Őszinte örömmel vettem üdvözlő táviratodat, amelyet az újév alkalmából úgy a magad, mint a Nemzeti Egység Pártja és annak vidéki szervezetei nevében hozzám intézni szíves voltát. Rendületlenül bízom nemzetünk jobb jövőjében és megingathatat­lanul hiszek abban, hogy Isten segítsége, valamint a magyar nép józansága, fáradhatatlan szorgalma és nemes törekvései sokat szenvedett hazánkat végül is a boldogulás biztos révébe fogják vezetni. Amidőn szíves üdvözlésedért úgy Neked, mint a Nép minden egyes tagjának mélyen átérzett hálás köszönetet mondok, legyen szabad valamennyiteket egyúttal arra kérni, hogy nehéz munkámban az új esztendő­­ben is azzal a hazafias bizalommal méltóztassatok támogatni, timily bizalommal és nagyrabecsüléssel én viseltetem pártunk minden egyes tagja iránt. Isten segítsen bennünket továbbra is az új esztendő­­ben ránk váró nehéz munkánkban és küzdelmeinkben. Hivatalos jelentés a jugoszláv-bolgár barátsági szerződésről Belgrád, dec. 31. Az Avala-iroda jelenti: A bol­gár kormány rövid idővel ezelőtt javaslatot tett a jugoszláv kormánynak a két szomszédos és testvéri nemzet közt kötendő barátsági szerződés tárgyában. Habár ez a javaslat belgrádi hivatalos körökben nagyon rokonszenves fogadtatásra talált, a jugoszláv kormány nem adhatott végleges választ barátainak és szövetségeseinek megkérdezése előtt. Miután ezek a tanácskozások a napokban befejeződtek és miután a görög, román, török és csehszlovák kormány a bolgár javaslat elfogadása mellett nyilatkozott, a jugoszláv kormány tegnap értesítette a bolgár kor­mányt, hogy a legnagyobb megelégedéssel elfogadja a lett javaslatot. Ezt az egyezményt rögtön alá fog­ják írni, mihelyt befejeződtek bizonyos — pusztán alaki természetű — előkészületek.

Next