Pesti Hírlap, 1937. január (59. évfolyam, 1-25. szám)
1937-01-01 / 1. szám
két, melyek a pillanat érdekének művei, egyik békekísérletet sem hatja át az igazság erkölcse. Mozgalmas év volt. Egy-egy pillanatra úgy látszott, mintha a közös szükség, a veszélyérzet, a belátás és az értelem összekovácsolná a védekezés frontján a veszélyeztetett kultúra népeit. Aztán hónap gördült hónap után, ami tegnap megegyezés volt, az ma papírrongy, s a világ egyre kitapinthatóbb, áttekinthetőbb, ellenséges frontokra szakadt. Mozgalmas év volt, a háború utáni idő egyik legveszedelmesebb, kritikus esztendeje. Az emberiség valószínűleg haladt ebben az esztendőben is, közös és örök eszményei felé; de ebből a haladásból mi, a kortársak, nem vettünk észre semmit. S mit adott nekünk, a magyar családnak ez a nyugtalan esztendő? Adta a belső béke első, derengő tüneteinek jelét, a belső békét, melyről nincs még módunk idilli képet festeni, de most, az esztendő mérlegét latolgatva, nem tagadhatjuk, hogy a magyar életet ez utolsó hetekben viszonylagos békesség és jószándék szelleme hatja át. Az a görcsös feszültség, a gyűlölködésnek, a mesterséges összetereltségnek az a szerencsétlen kísérlete, amely az elmúlt esztendő első negyedében megbénította a nemzet erőit, a múlté. Részvét nélkül búcsúzunk ettől az emléktől. Az esztendő megmutatta, hogy a nemzet alkotmányos hagyományainak tiszteletében és gyakorlatában akar és tud csak élni. Esztendők óta először dereng valami Csonka-Magyarországon, amit, jelszó nélkül, a nemzeti összefogás, a megbékülés, a közös építő munka bevezető szakaszának tekinthetünk. A nemzet magy alkotmányjogi reformokkal készül megajándékozni önmagát és a magyar jövőt. A titkos választójogot nem lehet elsikkasztani többé, a magyar tömegeket végre be kell kapcsolni a nemzeti építőmunkába, s ennek a következő esztendőnek lesz feladata, hogy ezt a művet megrázkódtatások nélkül, a méltányos lehetőségek szellemében, lehetőleg tökéletesen megalkossa. A csonka ország él, s jelét adja, hogy ma is átérzi történelmi szerepe felelősségét, készül a jövőre. Készül arra, amit az elmúlt esztendő sem hozott meg, s ami a múló időben minden magyar terv, kísérlet egyetlen hangos, vagy néma célja és tartalma: az igazságosabb békére, az elszakított magyarság visszafogadására, a revízióra. Készül a békés érvelés és dokumentálás útján, s készül a belső társadalmi átszervezés eszközeivel. S mit vár az emberiség az uj esztendőtől? Békét. Egy falat kenyérrel többet. Közeledést a társadalmi frontokon. Letépjük az uj naptár első, íratlan lapját, elhajítjuk a régit, nem hiszünk és nem kételkedünk, de keményen tudjuk, mert megtanított reá ez a kemény idő, hogy sorsunk ez új esztendőben is, mint a régiben, nemcsak a csillagokban áll írva, hanem erőnk, jellemünk és akaratunk következése is, így kezdjük, illúziók nélkül, a titkos, új évet a múló időben. ^ MEINL: BONBON es CSOnOrAOB. MEINL' pfjNC | MEINL* LIKŐRÖK ■ £5 PÁRLATOK férjét. A bolha a nagy tolakodásban szerencsésen megugrott. Hajnaltájt a férj barátai fölszedelezkedtek, jó paripáikon hamarosan utolérték a karavánt és a bosszú örömében megtámadták és leszúrták a hajcsárokat. Mivel a kalmárok hajcsáraik védelmére szintén fegyvert fogtak, lemészárolták a kalmárokat is. És elhajtván a tevéket, dús zsákmánnyal tértek haza, a damaszkuszi vásárra szánt selyemmel és igazgyönggyel és drágakővel és a rableányok példátlan sokaságával. Egynémely kalmárok és hajcsárok azonban szörnyű sebeikkel föltápászkodtak és maradék életüket elvonszolták a szomszéd faluba. Halált kiáltozván a gyilkosok és rablók fejére, föllármázták a népet, fegyvereseket fogadtak és nagy jutalmat, a dirhemek és aranyak ezreit ígérték nekik, csak elpusztítsák a másik falut. Ez meg is történt. Az egyik falu elpusztította a másikat és a másik falu elpusztította az egyiket és emitt is, amott is jó vásárt csapott a halál, mert ingyen vette azt, ami a legdrágább. És a vad kiáltozás és a bősz csatározás lármája messzire elhallatszott. Erre egymásután jött a többi falu is és a falvak után a városok is, ki barát, ki ellenség, ki ennek segített, ki amannak, itt a vetést gázolták le, amott a mecseteket gyújtották föl, az ország egyik fele elpusztította az ország másik felét, az ország másik fele elpusztította az ország egyik felét, a szent papok elvesztették zöld turbánjukat, nagyvezérek hivatalukat és a szultánok és kacák trónjukat és koronájukat. És hét évig izgatatlanul ölték és gyilkolták egymást az emberek hddal, nyíllal, dárdával és már régóta senki ■m tudta, hogy miért. És hogy egy bolha miatt. Hét év múlva az Idők Atyja megelégelte az talán vérengzést, kinyitotta a vakok szemét és a kezek fülét, teszükbe parancsolta a nyilakat, ivelyükbe a kardokat, övükbe a handzsárokat és agánokat. Az ország egyik maradéka meghalt a másik maradékával és az ország másik mradéka megbékél az ország egyik maradékával. A emberek megölelték egymást, Allah dicsére gyogó új mecseteket építettek, a szent papok igint fejükbe nyomták a zöld turbánt, a szultánok a koronát. Az igazságos kalifa pedig nyomban gyülekezetbe hívta a bölcseket és tudósokat és megparancsolta nekik, hogy rögtön írják meg a hétéves háború ádáz, véres és siralmas történetét, minden népek és nemzetek örökké való okulására arabul és perzsául is, nemkülönben a kínaiak, a zsidók és az indusok nyelvén is, nehogy a késő évszázadok múlva bárki is azzal védekezzen, hogy nem tudta elolvasni. A bölcsek és tudósok munkához láttak, kérdezősködtek és kutattak és lassan-lassan mind mélyebbre ásták vissza magukat a véres esztendők rétegeibe, a kettészakadt ország harcán keresztül leereszkedtek a városok és falvak csatározásába, a városok és falvak csatározásából a két szomszéd falu összecsapásába, a két szomszéd falu összecsapásának szűk résén keresztülbújva, eljutottak a lemészárolt karavánhoz, attól pedig az agyonvert férj és a meggyilkolt hajcsár teteméhez, egyúttal a két szerencsétlen fickó közös özvegyéhez is. Nyomban katonákat és eunuchokat küldték érte a névtelen kis faluba, hogy a kalifa trónja elé hurcolják. Az átkozott falut pedig elnevezték a Vérengzések Anyjának. Az asszony leborult a kalifa előtt és homlokával a padlót csókolta. És a kalifa parancsára elmondta történetét és a zokogás zokogásával és a szégyen szégyenkezésével elmesélte, hogyan ölte meg féltékeny ura a hajcsárt, amikor az mécsest gyújtott, hogy annak világánál megkeresse a bolhát, amely a csípések százaival és a marások ezreivel gyötörte, mihelyt elhelyezkedett rajta. És az asszony esküdözött, hogy nem ismerős bolha volt, nem háziállat, gonosz, idegen bolha volt, ő maga vitte haza a bölcs Abu Majub erkélye alól, ott ugrott rá, ott csípte nyakon és ott rejtőzött el feredzséjének egyik ráncában, Allah akarata szerint. A bölcsek és tudósok nagy álmélkodással és fejük sűrű csóválásával hallgatták és lelkükben buzgón hálálkodtak Allahnak, hogy így elvezette őket a bolhához és a bolhán túl a bölcs Abu Majub szakállához, az idén baj, nyomorúság, keserűség és szenvedés fúrásához. És a kalifa nem tudta, sírjon-e, nevesse- e, büntessen-e, vagy irgalmazzon. De nyomban elküldte katonáit Abu Majubért, az asszonyt pedig börtönbe vetette, hogy pókok, patkányok és más tisztátlan állatok mocskos gyülekezetében tűnődjön vétkein mindaddig, amig a fekete szerecsenek érte jönnek, zsákba varrják és az udvari csukák csemegéjéül a nagy halastóba fojtják. Ez történt az asszonnyal, aki szép volt a szépek között és haszontalan a haszontalanok között. És senki sem siratta meg, mert az emberek szeméből régen kifogyott már a könny, elsírták az utolsó cseppet is a hétéves öldöklésben. Mármost, ami a bölcs Abu Majubot illeti, mihelyt meghallotta a katonák dobogását és fegyvereik zörgését, rögtön tudta, hogy a bolha dolgában jönnek érte. Rettenetesen megijedt és a kalifa haragjától reszketve, hóna alá kapta csodálatos szakállát, hogy futás közben meg ne botoljon benne, kiugrott az ablakon és hosszú öreg lábának csodálatos sebességével elinalt a katonák elől, így futott falvakon és városokon, síkságokon és hegyeken, erdőkön és mezőkön keresztül, üldözői pedig nagy rivalgással és rikácsolással mindenütt nyomában, azonban nyíllövésnyire sem tudták megközelíteni. És már-már úgy tetszett, hogy megmenekül, amikor váratlanul és reménytelenül óriási víz állta útját, haragosan harsogó folyó, amelyet nem bírt átúszni. A katonák pedig félkörbe széledtek körülötte, hogy a folyó mentén se futhasson tovább, se jobbra, se balra, se lefelé, se fölfelé. És a kör mindjobban szűkült. Abu Majub látván, hogy eljutott útjának a végére, nagy szorongattatásában leroskadt a folyó partján és hangos kiáltozással fohászkodni kezdett: — Allah az én segítőm és a Próféta az én védelmezőm! Ebben a pillanatban egy óriási elefánt csörtetett ki a bozótból. Magassága nem volt alacsonyabb a Káf-hegy magasságánál, feketesége nem volt halványabb az éjszaka feketeségénél, orrmánya mint a mecset tornya, agyara mint a mecset oszlopa. Az elefánt fölkapta Abu Majubot, két füle közé ültette és az álmélkodó katonák orra előtt leereszkedett vele a vizbe. És némely hullámok ijedezőn kikerülték, mások alázatosan nyal- PESTI HÍRLAP 1937. január 1., péntek. Újévi üdvözlések a kormányzónál és a pártokban Darányi miniszterelnök válasza a STEP üdvözlésére Újév napján a hagyományos szokásnak megfelelően a kormány tagjai megjelennek Horthy Miklós kormányzónál, hogy kifejezzék szerencsekívánataikat. A kormány nevében Röder Vilmos helyettes miniszterelnök tolmácsolja az államfő előtt a kormány jókívánságait. A honvédség nevében San Hugó gyalogsági tábornok, a honvédség főparannoka és Rácz Jenő gyalogsági tábornok, a vezérk főnöke tiszteleg a kormányzónál. A főváros szerecsekivonatait a pártok vezetőiből álló küldöttse élén Szendy Károly polgármester juttatja kifejezést- A politikai pártok közül a kisgazdapártban, szombaton lesz újévi üdvözlés; ez alkalommal Eckhardt Tibor kifejti a párt programját. A Nép újévi üdvözletét táviratban tolmácsolta Ivády Béla pártelnök, a párt Badenben tartózkodó vezérének, Darányi Kálmán miniszterelnöknek. A miniszterelnök az üdvözlésre a következő távirattal válaszolt Ivádynak: — Őszinte örömmel vettem üdvözlő táviratodat, amelyet az újév alkalmából úgy a magad, mint a Nemzeti Egység Pártja és annak vidéki szervezetei nevében hozzám intézni szíves voltát. Rendületlenül bízom nemzetünk jobb jövőjében és megingathatatlanul hiszek abban, hogy Isten segítsége, valamint a magyar nép józansága, fáradhatatlan szorgalma és nemes törekvései sokat szenvedett hazánkat végül is a boldogulás biztos révébe fogják vezetni. Amidőn szíves üdvözlésedért úgy Neked, mint a Nép minden egyes tagjának mélyen átérzett hálás köszönetet mondok, legyen szabad valamennyiteket egyúttal arra kérni, hogy nehéz munkámban az új esztendőben is azzal a hazafias bizalommal méltóztassatok támogatni, timily bizalommal és nagyrabecsüléssel én viseltetem pártunk minden egyes tagja iránt. Isten segítsen bennünket továbbra is az új esztendőben ránk váró nehéz munkánkban és küzdelmeinkben. Hivatalos jelentés a jugoszláv-bolgár barátsági szerződésről Belgrád, dec. 31. Az Avala-iroda jelenti: A bolgár kormány rövid idővel ezelőtt javaslatot tett a jugoszláv kormánynak a két szomszédos és testvéri nemzet közt kötendő barátsági szerződés tárgyában. Habár ez a javaslat belgrádi hivatalos körökben nagyon rokonszenves fogadtatásra talált, a jugoszláv kormány nem adhatott végleges választ barátainak és szövetségeseinek megkérdezése előtt. Miután ezek a tanácskozások a napokban befejeződtek és miután a görög, román, török és csehszlovák kormány a bolgár javaslat elfogadása mellett nyilatkozott, a jugoszláv kormány tegnap értesítette a bolgár kormányt, hogy a legnagyobb megelégedéssel elfogadja a lett javaslatot. Ezt az egyezményt rögtön alá fogják írni, mihelyt befejeződtek bizonyos — pusztán alaki természetű — előkészületek.