Pesti Hírlap, 1937. február (59. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-02 / 26. szám

2 amely idő alatt Németország visszanyerte nagysá­gát, hatalmát és tekintélyét, a marxista barbariz­mus ellen harcoló nemzeti Spanyolország nevében lelkes szerencsekívánataimat és szívélyes üdvözle­temet küldöm azzal az óhajjal, hogy a nagy német birodalom a horogkereszt dicsőséges jegyében és az Ön lángeszű vezetése alatt elérje halhatatlan hivatásának célját. Franco tábornok:“ Hitler vezér táviratilag szívélyes szavakban köszönte meg az üdvözletét. A spanyol polgárháború hadszínterén a rossz időjárás miatt minden harci tevékenység­ről,T­otel Párizs, febr. 1. A spanyol harcterekről érkező jelentések nemzeti és köztársasági forrásból egy­aránt megállapítják, hogy a rendkívül rossz időjá­rás miatt minden harci tevékenység szünetel. Még olyan frontszakaszon is, ahol — mint például a madridi egyetemi negyedben és a Monteloa­­parkban — az ellenséges állások alig néhány mé­terre vannak egymástól, napok óta teljes csend uralkodik. A nemzeti főhadiszállás közlése szerint Madrid körül még az idő megjavulása esetén is csak napok, sőt esetleg hetek múlva kezdődhetnek meg a nagyobb hadmozdulatok. A köztársasági kormány jelentései főleg azt hangsúlyozzák, hogy a kormánycsapatok ez idő szerint Malaga védel­mére fektetik a fősúlyt és semmi körülmények kö­zött se­m­ engedik át ezt a fontos délspanyolországi kikötőt a felkelőknek. Cabiliero Largo szerint a helyzet a népfront előnyére megjavult Valencia, febr. 1. A képviselőház az alkot­mány értelmében hétfőn délután egybeült a vá­rosházán, amely az országgyűlés ideiglenes szék­helye. Barrio elnök fél ötkor nyitotta meg az ülést mintegy száz képviselő jelenlétében; ezek kizáró­lag a többségi párthoz tartoznak. Caballero Largo felolvasta a kormány tör­vényjavaslatát, amely törvényerővel ruházza fel a december 1. óta kiadott rendeleteket. A javaslatra kimondták a sürgősséget és kézfelemeléssel meg is szavazták. — Örülök, hogy közölhetem önökkel — foly­tatta a miniszterelnök­­—, hogy a külső helyzet előnyünkre megjavult. Senki sem kételkedik többé győzelmünkben, még azok sem, akik inkább a fel­kelőkhöz vonzódtak. Szükséges azonban, hogy nyarsan elérjük ezt a győzelmet, amelyben az első perctől kezdve hittünk. Hogy ezt elérhessük, a kormány iránti bizalom nem lehet platói. Feltét­lenül szükséges, hogy mindenki kivétel nélkül el­ismerje a kormány tekintélyét. Senkitől sem kivá­­mmsmsnxmmnammsmmmmammmmmmmnmammmmmmmm Hófúvás írta Csathó Kálmán Az Alföldről igyekeztem hazafelé vadászat után. Nem akartak elengedni, mert nagy hó volt, két napja esett és a szél szünet nélkül hordta, ka­varta, valóságos torlaszokat emelve belőle. Ne­kem azonban reggelre Pesten kellett lennem, hát délután öt órakor mégis csak nekivágtam a húsz­­k­lométeres szánkózásnak, hogy elérjem az esti vonatot. A házigazdám még akkor is le akart beszélni az utazásról, mikor már a szánkón ültem. — Istenkísértés! — mondta és megkérdezte a kocsistól: — Hólapát van, Péter? — Kettő! — felelte Péter a báránybőrsipka alól, mire, bevallom, meghökkentem. Kettő? Ta­lán bizony az egyiket nekem szánták? — Aztán vigyázon ám, Péter! El ne téved­jenek! — Tessen csak idebizni! Gyi! Eleinte nagyon szép volt. A lovak könnyen gyúrták a havat, a csengők vígan csilingeltek és a szánkó repült. Puskin Anyeginja, Tolsztoj Prosztov Nikolája és Jókai Baradlay Ödönje jár­tak az eszemben. Hanem aztán szembefordultunk a széllel és akkor már nem gondoltam, csak arra, hogy hogyan védekezzem a szemembe, számba csapódó hó ellen. Hogy lát ez a Péter ilyenkor? De­ Péter látott. Jobbra fordult, megint jobbra és újra jobbra. Ez egy kicsit furcsa volt, mert úgy éreztem, közbenjárunk, de amikor meg­kérdeztem, csak azt felelte: — Tessen csak idebizni! Jól megyünk! Na, aztán belekerültünk egy fuvatos helyre, ahol háromszor is ki kellett ásni a szánkót és ek­kor megtanultam, hogy a másik lapát mire való. Arra, hogy a tenyeremen hólyagok nőj­jenek tőle! — Mennyire vagyunk még? — kérdeztem. — Ez lehet a fele útja! Már akkor mentünk vagy két órát. Szépen vagyunk, gondoltam. Hiszen akkor lekésem a vonatról! Éppen­­szólni akartam, hogy ha lehet, menjünk egy kissé gyorsabban, mikor hirtelen mintha hátrarántották volna alattam a szánkót, reccsenést hallottam, Péter eltűnt előlem és ahogy ösztönösen meg akartam kapaszkodni, nem találtam csak levegőt. Közben megláttam, hogy valami nagy, tömör fehérség zuhan rám felülről feltarthatatlanul. És a következő pilla­natban fejjel estem egy nagy hókupacba. Mikor kikecmeregtem, Péter éppen úgy, mint én, a szeméből-szájából törülgette a havat és káromkodott: — A lovak!... Hogy a ... A szán törött rúddal, mélyen befúródva egy hófúvásba, ott szomorkodott előttünk. A felhérc le volt törve, a lovak azzal, meg a rúd letört vé­gével elvágtattak az éjszakába. — Hiszen nem mentek azok messze! — vélte Péter. — Meglelem én őket a nyomukon! Tessen csak addig kiásni a szánkót! Elballagott a lovak nyomán, én pedig neki­álltam a munkának. Jó félórát kínlódtam, de nem igen értem el egyebet, csak, hogy a tenyerem egészen feltört. Péter azonban még mindig nem érkezett meg. Felálltam az ülésre és beletúrtam a szemem a sötétségbe, de nem láttam semmit. A kavargó hó, mint valami függöny, eltakart min­dent. — Na, ez szép dolog lesz, ha itt kell töltenem az éjszakát, ebben a hóban, hidegben, az Isten szabad ege alatt! Körülnéztem és ekkor a másik oldalon meg­láttam valami távoli fényt. — Lámpa! Ablak! Emberi lakás! ígéret földje! Elhatároztam, hogy nekivágok az útnak gya­log, de ekkor leprüszkölést hallottam a hátam mögött. Péter megérkezett a szökevényekkel. — Micsoda világosság az? — kérdeztem. — Tanya! — felelte Péter. — Kié? — Nem tudom! — felelte vállat vonva. — Nem vagyok ismerős errefelé! Nagyot nyeltem, de nem szóltam. Minek is? Mondtam, hogy pedig azt hittem, minden fűszá­lat ismer a környéken? Azt mondtam inkább: — Hát fogjunk be valahogy, aztán gyerünk oda, ahol az a világosság látszik! Jó időbe telt, amíg az összefoltozott készség­gel odaértünk. Alvó istállók, egy magtár meg egy góré mellett haladtunk el, aztán megálltunk egy földszintes lakóház előtt, aminek egyik tor­Vatikánvéros, febr. 1. A pápa ismét megkezdte időszakos kihallgatásait. Az éjszakát jól töltötte. A Szentatya fogadta Pacelli bíboros-államtitkárt és több más személyiséget, köztük a vatikáni rádióállo­más igazgatóját. Az igazgató tájékoztatta a pápát azokról az előkészületekről amelyeket a Szentatya legközelebbi rádiószózatának közvetítése céljából tesz­nek. A pápa ebben a rádiószózatában apostoli áldását adja a manilai eucharisztikus kongresszus műkö­désére. A pápa még szombaton fogadta a spanyolor­szági Santander város püspökét, akinek csak a leg­nagyobb nehézségek árán sikerült a vörös csapatok kezén levő városból elmenekülni. A pápa Olaszország királynéjának és Abesszínia, császárnéjának az aranyrózsát adományozta. Ez a legnagyobb kitüntetés, amelyet a pápa koronás fők­nek adományozhat. Vatikáni hivatalos körökben cáfolják azt a hírt, hogy egy ismert angol orvost hívtak sürgősen a pápa betegágyához, nácablakában kormosüvegű fali petróleumlámpa égett. Péter nem törődve az ugatva előrerohanó négy kuvasszal, bezörgetett, de mert senki nem mozdult ismételt zörgetésre sem, lenyomta a ki­lincset. Engedett. Kinyitotta az ajtót. — Tessen bemenni — mondta. — Úgy hallom, mulatnak odabe?! A tornácra lépve rádiószót és hangos beszédet hallottam egyik ajtón keresztül. Kopogtattam, aztán beléptem. Földig álló füstben és borszagban vagy tíz férfi ült egy nagy ebédlőasztal körül, az asztal­főn egyetlen hölgy. A sarokban egy csapzotthajú fiú ült egy leánnyal. Az asztal végéről vadászru­hás, hirtelenszőke, csinos fiatalember kelt fel és elém jött. Bemutatkoztam és pár szóval elmond­tam, hogy mi járatban vagyok. — Ó, kérem! Isten hozta nálam!... Tessék helyet foglalni! — Ide mellém! — szólt a hölgy helyet mu­tatva maga mellett. Sorra kezeltem mindenkivel, aztán leültem őnagysága mellé. Harmincnégy-harmincötéves, fekete, sovány, izgága mozgású, csontosarcú hölgy volt, erősen rú­­zsozott szájjal és estélyi ruhában, ami kissé fur­csán hatott ebben a környezetben, ahol az urak mind vadászosan voltak öltözve. Nem volt szép, csak a szeme volt gyönyörű és valami különös, izgatott tűzben égett. Szórakozottan hallgatta az első mondataimat, egyre a vele szemben ülő házi­úrra pillantgatva, majd hirtelen a szavamba vá­gott a mondat közepén: — Örülök, hogy idejött, mert maga elfogulat­lan úriember és meg fogja ezeknek itt mondani, igazam van-e, mikor azt mondom, hogy egy ma­gányos fiatalember ilyen helyen, ahol minden lé­pését tudják, nem tarthat fiatal nőcselédet! Egy barnabajuszu úr hátradőlt a székén és kedvetlenül sóhajtott: — Helyben vagyunk! Kezdődik! Elölről! — De, nagyságos asszony, kérem! Irénke! — szólt a házigazda. — Nem illik! — kiáltotta Irénke nagyságos asszony a hangját felemelve és nagyobb nyoma­ték kedvéért az asztalra ütve. — Én elhiszem, hogy ártatlan dolog! Ha,’nem hinném, nem ülnék itt! ... De meg kell mondanom, hogy ez alá­való és piszok tempó!... Na! Most tudja! PESTI HÍRLAP 1937. február 2-. " nem, hogy változtassa meg nézeteit és mondjon le addig vallott felfogásáról de kérem a pártokat és szakszervezeteket, kössenek fegyverszünetet és egyesüljenek valamennyien azzal az egyetlen cél­lal, hogy megnyerjük a háborút. Kijelentem, hogy azok, akik a kormánynak ellenállnak, vagy akadá­lyokat gördítenek működése elé, lázadók, még ha öntudatlanul is.­­ Ha a háborút megnyertük, akkor ismét visszanyerjük szabadságunkat, hogy Spanyolország azt az utat választhassa, amit akar. Mint Azana elnök is megállapította, Spanyolország nem tulajdonképeni polgárháború van, hanem­ váziós háború. A függetlenségéért küzd az orsz. Ki merné azt mondani, hogy mi, nemzetköziek... nem vagyunk hazafiak, mivel a nemzeti területi sértetlenséget akarjuk megvédeni a külföldi beha­tolás ellen. Szent szövetségre van szükség a kü­lönböző pártok közt, hogy a legrövidebb idő alatt elérjük a győzelmet. Megvédelmezi-e Anglia Csehországot megtámadtatás esetén? A német egyenjogúság és francia-török megegyezés az angol alsóház interpellációs ülésén Siondora, febr. 1. Az alsóházban a munkáspárti Adams képviselő megkérdezte a külügyminisztert, hajlandó-e Európa békéjének biztosítása céljából kijelenteni, hogy az anyai kormány Csehország te­rületi épségének és mostani politikai függetlenségé­nek bárminő megsértését barátságtalan cselekedet­nek tekintené. Edén külügyminiszter: Utalok arra a válaszra, amelyet múlt év május 27-én adtam egy hasonló kérdésre.­­Eden külügyminiszter annak idején ugyan­csak Adams képviselő kérdésére így válaszolt: „Ami Csehszlovákiát illeti, az angol kormánynak az a po­litikája, amely a népszövetségi alapokmányhoz való lojális ragaszkodásból következik Adams. A miniszter úr bizonyára tudja, hogy azóta némi idő telt el s haderőnk megerősödött. Kér­dem tehát, vájjon az interpellációmra adandó igenlő válasz az alapokmányból származó kötelezettségeink növelését jelentené-e? Ramsay konzervatív képviselő itt közbeszól. Hajlandó-e a külügyminiszter arra emlékeztetni har­cias pacifistáinkat, hogy a Népszövetség... (A szóló viharos közbeszólások miatt nem fejezhette be kér­dését.) Eden: Megfelelőbbnek tartom az én elhatározá­somat, mint a képviselő úrét. Májusban adott vála­szom továbbra is érvényes. Adams: Vájjon nem akadályozhatná-e meg egy erre vonatkozó különleges biztosíték a netaláni há­borút, mielőtt az kitörne. Eden: A képviselő úrnak szabatosabban kellene beszélnie. Ifjabb Henderson Artur kérdezte a külügymi­nisztert, hogy,.miután­ Németország elnyerte az egyen­jogúságot, amelynek hiánya a­ leszerelési értekezlet elhagyására késztette, várjon meghívja-e Anglia a német kormányt, hogy vegyen ismét részt a leszere­lési értekezlet mű­­n­ádi­jóban. Eden: Semmit sem üdvözölnék olyan örömmel, mintha Németország ismét résztvenne a leszerelési értekezleten. Eden külügyminiszter ezután Noel Baker kép­viselő kérdéseire röviden ismertette az alexandrettei francia-török vita elintézését és így folytatta: " Ez a rendkívül kielégítő elrendezés jórészt mind a két fél békülékeny szellemének és államfér­fiai bölcsességének, valamint Sandler svéd külügy­miniszter előadói ügyességének köszönhető. Tekin­tettel az ügy nehézségeire, sok biztatást meríthetünk abból a tényből, hogy sikerül a Népszövetség veze­tése alatt és segítségével s az alapokmány szellemé­ben olyan megoldást találni, amelyet mindkét fél el­fogadhatónak tartott. A pápa ismét megkezdte kihallgatásait

Next