Pesti Hírlap, 1937. április (59. évfolyam, 72-97. szám)
1937-04-01 / 72. szám
liítí it flJJl'jllb 1*9Csiltbi tok.' FE»It HÍRLAPo Procter őrnagy a békés revízió kilátásairól Procter Henry őrnagy, az angol parlament alsóházának tagja, szerdán délelőtt meglátogatta Bdffay Sándor evangélikus püspököt, majd Józan Miklós unitárius püspököt, akikkel a kisebbségi kérdésről folytatott beszélgetést. A délután folyamán pedig Knox angol követet kereste fel. Este kilenc órakor dr. Légrády Ottó, a Pesti Hírlap főszerkesztője adott Procter Henry és öccse, Procter Dávid tiszteletére a Hungária-szállóban vacsorát, amelyen résztvettek: Balogh Elemér, Baranyay Zoltán, Fali Endre, Fenyő Miksa, Flachhart Ernő, báró Forster Pál, Heyduck Ödön, Kisfaludy-Stróbl A., Kornis Gyula, Léderer Lajos, dr. Légrády Ottó, Lukács György, Prokopy Imre, Procter Dávid, Procter Henry M. P., Schmidt Papp Ernő, Siklóssy László, báró Villani Lajos, Yolland Artur. Procter őrnagy beszéde Az üdvözlő beszédek elhangzása után Procter Henry emelkedett szólásra és a következő beszédet mondotta: — Uraim, mindkettőnk nevében őszinte köszönetet mondok azért a vendégszeretetért, amelyet érzünk, amióta magyar földre léptünk. De érzünk egyebet is: érezzük azt, hogy hozzánk angolokhoz az összes népek között a magyar nép áll legközelebb szabadságszeretet és rendszeretet dolgában. Be kell vallanom azt is, hogy mi teljes tudatában vagyunk annak, hogy a mi hazánk is részt vett annak az igazságtalan békének létrehozásában, amely önöket sújtja. Ez azonban csak úgy történhetett, hogy vezető államférfiakat, mint például Mr. Lloyd Georget és az amerikai békedelegáció tagjait egyszerűen félrevezették, úgyhogy ők önkéntelenül vettek részt azokban a határozatokban, amelyek szöges ellentétben állnak az igazsággal. „Anglia meghallja a magyarok szavát, amely igazságot kíván...“ — Én és az angol képviselőháznak még kétszáz egynéhány tagja teljesen tisztában vagyunk azokkal az igazságtalanságokkal, amelyek önöket érték és valamennyien hívei vagyunk annak, hogy az önök igazságos kívánságai teljesüljenek. Meg vagyunk arról győződve, hogy Anglia meghallja az önök szavát, amely igazságot kiván és meghallja a kiáltó szót, hogy még meddig?! — A Magyar Revíziós Liga világosította fel Angliát a magyar problémáról és felvilágosította a Pesti Hírlap, amelynek ezért köszönettel kell adóznom. Az a körülmény, hogy a Pesti Hirlap különkiadásokat készít az angol közönség informálására, mutatja, hogy milyen tevékeny e lapnak hazafisága s én azt hiszem, hogy az egész magyarságnak hálásnak kell lennie dr. Légrády iránt. Én gratulálok Magyarországnak, hogy ilyen lapja s e lapnak ilyen szerkesztőtulajdonosa van, aki életét a legnagyobb ügynek szentelte, amely csak elképzelhető. (Tetszés.) — Uraim, ha szétnézünk, azt látjuk, hogy a világ gyönyörű és Európa is gyönyörű. Nincs is baj sem a világgal, sem Európával, baj csak azzal van, ami a világon él, elsősorban az emberekkel. Engedjék meg, hogy elmondjam önöknek a következő kis történetet. (Halljuk, halljuk!) Egy apa földrajzra akarta tanítani gyermekét és elővett egy Európa-térképet, amelyen nagy tarkaságban és összevisszaságban ott sorakoztak egymásután a különböző régi és újonnan keletkezett államok. Az apa fogta az ollót és apró szeletekre darabolta szét a mappát, s a szeletkéket egy halomba gyűjtötte. „Ezt rakd össze, fiacskám“ mondta a gyermeknek. A gyermek munkához is látott és az apa nagy csodálkozására összerakta a mappát. Az egész nem tartott tovább öt percnél. „Hogyan tudtad ezt ilyen gyorsan összerakni?“ kérdezte az apa. „Nagyon egyszerű volt a dolog — mondta a gyerek. — Egy ember volt a mappa hátán és én az embert raktam össze“ felelte a fiú. — Igen, uraim, az emberben van a hiba! Nincsen baj a Dunával, nincsen baj a Kárpátokkal, nincs baj Budapesttel és nincs baj Prágával. Csupán az emberekkel van baj, férfiakkal és nőkkel egyaránt. Lélektani bajok és nehézségek vannak mindenütt: kicsinyes féltékenység, bosszúállás, az elnyomás szelleme tapasztalható lépten-nyomon. Az emberek csinálják a nehézségeket, a törvényhozók viszont nem tehetnek egyebet, minthogy abban a szellemben dolgoznak, amelyet embertársaik között találnak. Arra kell tehát törekednünk, hogy megváltoztassuk az embereket, jobb belátásra bírjuk őket és általában legyőzzük azokat a lélektani nehézségeket, amelyek elénk tornyosulnak. A három nővér írta Nagy Lajos A szerelem keletkezésének módja és ideje többnyire a szerelmesek előtt is ismeretlen. De ha már megvan a szerelem, az kétségtelenül felismerhető, többféle jelből. E jelek közül az egyik, ha az áldozat haszontalan tárgyakat gyűjt. Például félpár, szóval egy darab kesztyűt, hajfürtöt, csirkecsontot, gyűrött zsebkendőt. Az ilyen tárgyak persze csak az értelmetlen szemlélő számára haszontalan szemetek, a szerelmes képzeletében azonban őt megszemélyesítő drágaságok. Kovács Irmás apró selyem- és kartondarabokat gyűjtött. Mert szerelmének tárgya, Kubinyi Jenő,utazója annak a nagy kartonnyomó és műselyemanyag készítő gyárnak, melynek irodájában Irmus az irattárat kezeli. Naponta érkeznek a gyárhoz levelek Kubinyi Jenő utazótól s a levelekhez gombostűvel centiméternyi szélességű kelmeminták vannak tűzve. Ennek, vagy annak a cégnek ennyi, vagy annyi végárut kér küldeni Kubinyi Jenő, utánvéttel, esetleg egyhavi, háromhavi, félévi lejárattal. Irmus az irattárban — ahová a levél elintézés után kerül— félcentiméternyit levág a mintákból s már oly sok darabból álló szerelmi kollekciót gyűjtött össze, hogy Kubinyi Jenő elsápadna, ha meglátná. De nem látja meg. Bár elsápad ő anélkül is. Mert valahol Vasváron éppen azt a levelet olvassa, amelyiket cégborítékban kapott ugyan, de nagyon is magánügyben. Kovács Irmás írta a levelet. Kubinyi Jenő nem győz ámulni. Ezek a mai lányok! De nem csak ámul, hanem sajátságos érzések is meglepik. Még boszankodik is. Ejnye, a haszontalan fruskája! .Viszont kellemes bizsergést is érez a szive táján. Mert Irmus, az a haszontalan fruska, nagyon csinos lány. Csinos, fiatal és haszontalansága csak abban nyilvánul, hogy — szerelmi vallomást tett Kubinyi Jenőnek. Azt írta, hogy halálosan, mindöröktől fogva és mindörökké szerelmes Jenőbe. Még javaslatot is tett: vegye őt el Jenő — Kubinyi úr! — feleségül. Hát ez már vakmerőség, bár kellemes vakmerőség. Kubinyi Jenő tűnődik is a dologról. Neki tetszik a lány, nagyon tetszik. No de hogyan vehetné feleségül? Hiszen valakit feleségül elvenni, az már nem egymásnak való tetszés, az már nem is szerelem, hanem a házasság A tettesnek el kell tartania tettestársát, jelen esetben neki a Kovács Irmust. A keresete pedig — hát az nem túl sok. Az igaz, hogy Irmus is dolgozik, pénzt keres. De neki, Jenőnek, más kötelezettségei is vannak. Ott a családja, az édesanyja és három nőtestvére. Nehéz, nagyon nehéz dolog ez, ír azután Irmusnak egy levelet. Válaszol a lány levelére. Aggodalmait eleinte elsöpri a nagy felbuzdulása. „Egyetlen szerelmem, drága kis bogaram, imádott kis menyasszonyom.“ így. A végén azonban: „Elveszem én magát, gyönyörű virágom, csak előbb férjhez kell adnunk a három nővéremet. Addig nem lehet. De maga még fiatal, az a néhány év, amit még ki kell várnunk, csak megerősít majd bennünket szerelmünkben, melyhez hasonló még nem volt a föld kerekségén“. Bál lesz a gyárban. Irmus már három napja olyan izgatottan készül a bálra, mintha az élete boldogsága függne tőle. Kovácsné, az Irmus édesanyja, egyre sopánkodik: — Nem lehet ezekkel bírni! Ezekkel a mai fiatalokkal. Képzeld csak, te Kovács, tegnap is ondulálta a haját, ma meg már megint kért egy pengőt, mert vízhullámot akar csináltatni. Azt mondja, hogy őt öregíti a felcsavart haj. — Adj neki egy pengőt! — mondja Kovács — és hagyj engem olvasni. Most már kezdhetem megint elölről ezt a vezércikket. Izmus ideges. Veszekszik a fodrásszal, s a varrónőjénél sírva fakad, a manikűröslánnyal félóráig vitatkozik, hogy útilány vér- vagy opálszintre festesse-e a körmét, illetve, hogy mossa le a vérvörös lakkot a körméről és csak fényesítse ki azokat. A száját, hol kipingálja tűzvörösre, hol ledörzsöli róla a festéket. Annyi azonban bizonyos, hogy neki este a bálon nagyon, nagyon szépnek kell lennie. Jenő elhozza a nővéreit és bemutatja őt nekik. A csomagolót rendezték át tánctermül. Színes függönyökkel takarták el a végselymeket s kartonokat. Illatosítót permeteztek szét a teremben, de az anyagok átható szaga addig birkózott a fenyőillattal, míg a kékfestő került ki győztesen a küzdelemből. A tisztviselők sorfala közt vonult be a vezérigazgató úr a táncterembe. Karonfogva vezette a feleségét. Olyan szép a vezér neje, mint a tündér, pedig már felnőtt jogász fia van. A zenekar tust játszott. A vezér neje fordult egyet-kettőt az ügyvezető igazgatóval, a vezér megszólításával tüntetett ki néhány buzgó férfit és hölgyet s máris vonultak ki a teremből, a vezér, a neje s az ügyvezető igazgató. — Csak hadd mulassanak egész fesztelenül — mondta a vezér udvariasan. Ekkor érkezett meg, kissé elkésve, Jenő. Amint a terembe lépett, csaknem összeütközött Irmussal. Mingyárt meg is ragadta az alkalmat: — Irmuska, engedje meg, hogy bemutassam a nővéreimnek. Csak most vette észre Irmus, hogy Jenő Magyarországon és az elszakított területeken élő magyar kisebbségeken segíteni kell! Egy azonban bizonyos, s ezt sokan tudják Angliában is: hogy Magyarországon segíteni kell és mindenekelőtt segíteni kell azokon a magyar kisebbségeken, amelyek a magyar határokon túl az elszakított területeken laknak. Ennek a segítségnek gyorsan meg kell jönnie, mert az idő múlik és nem szabad megengedni, hogy ezek a kisebbségek egészen egyszerűen eltűnjenek, mintha nem is lettek volna. — Hogyan történjék ez a segítség? Vannak emberek, akik azt hiszik, hogy semmit sem lehet békésen megcsinálni. Minden problémát csak fegyverrel lehet megoldani. Legyen tehát háború. A világ álljon szemben egy felfegyverzett országgal. Hát ez a szellem jelentkeznék Magyarországon, ez nagon nehézzé tenné a mi munkánkat. Mert Magyaroszág problémáinak kulcsa az igazság. (Éljenzés.) — Mi azt mondjuk, hogy a határokat néprajzi alapon kell megvonni. Ezzel szemben a magyarországot körülvevő nemzetek azt mondják, holy a határoknak stratégiai határoknak kell maradniuk. Ezzel az állásponttal szemben nem egy felfegyvernett Magyarországnak kell szembeszállnia, hanem annak a Magyarországnak, amely az igazságot akarja és a békét akarja. — És mi szól még Magyarország ügye mellett? (Halljuk! Halljuk!) Az, hogy mi gyűlöljük a háborút. Mi a fegyverkezés végét akartuk látni. Mi meg akartuk példánkkal mutatni, hogy mi igazán keresztül akarjuk tűrni a lefegyverzést. Mi voltunk az egyetlen Magy.kir.Osztálysorsjáték A 38. Osztálysorsjáték I. osztályára még fönntartott osztálysorsjegyeket, melyeket a régi tulajdonosaik el nem vittek, április 3-án az új igénylőknek kell kiszolgáltatni. Tehát sürgős intézkedést kérünk, mert különben régi résztvevők nem számíthatnak arra, hogy eddigi sorsjegyszámaikat még megkapják! A főárusítók figyelmeztetik. üzletfeleiket, hogy csak úgy biztosíthatják részvétüket az új sorsjátékra, ha a sorsjegyekért járó összeg az előírt 30 fillér költséggel együtt legkésőbb a húzás előtt, tehát most április 10-ike előtt az illetékes helyekre beérkezik, különben minden további igényük megszűnik. Aki azonban bármely oknál fogva a beküldött sorsjegyeket nem akarja megtartani, küldje azonnal vissza az illetékes helyre (mint nyomtatvány 2 fillér portóval), mert az idejében ki nem fizetett sorsjegyek semmi jogot nem biztosítanak, a főáruizóknak azonban kárt és veszteséget okoznak, ha azokat postafordultával nem kapják vissza! Hatás már a jövő héten, 10-én kezdődik! Az ú. oszt. sorsosgyárak: Hs-3%, '/17, '/,·14, V, · 28 Pengő ország, akik ezt komolyan akartuk. A többi nemzetek azonban nem tudtak megszabadulni a háborús mentalitástól. Mi még mindig reménykedtünk és csak a legújabb időben vettük észre, hogy veszélyben van a demokrácia, veszélyben van a mi munkánk és veszélyben van a békéimért a háborús szellem és a felfegy- szerkezés láza még hatalmasabb lett.