Pesti Hírlap, 1937. május (59. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-14 / 108. szám

PESTI HÍRLAP 1937. május 17., péntek­. Ciano nagy beszéde az olasz külpolitika irányelveiről „A Magyarországgal való barátság az idők és események múlásával egyre mélyebb és tartósabb gyökereket ereszt a két nép szívében“ Róma, máj. 13. dann külügyminiszter ma délután zsúfolt karzatok előtt mondotta el a kép­viselőházban nagy beszédét, amellyel lezárta a külügyi tárca vitáját. A diplomáciai karzaton je­len voltak a diplomáciai testület tagjai, köztük báró Villani Frigyes kri­inált magyar követ. Ciano külügyminiszter másfélórás beszédben áttekintette Olaszország egész múltévi külpoliti­káját és ismertette az olasz külpolitika irányel­veit. — Olaszország sohasem kérte vagy sürgette a keletafrikai birodalom elismerését. Politikánk sokkal reálisabb, semhogy ilyen formális elisme­résekre nagyobb súlyt helyeznénk. Ha ez az elis­merés késik is, a történelem halad tovább a maga útján. Sok állam önként elismerte jogilag is az olasz birodalmat és ezzel a lépésével kifejezésre juttatta Olaszország irányában barátságát és együttműködési szándékát. Mussolini milánói be­szédében kijelentette már a Népszövetségről, hogy annak vagy meg kell újhodnia, vagy el kell vesznie.­­ Ami a spanyol kérdést illeti, Európában az a veszély állott fenn, hogy az államok világ­nézeti állásfoglalásuk szerint két táborra szakad­­nak. Ennek a veszélynek elhárítására szolgál a londoni semlegességi bizottság. Ami az ellenőr­zés mostani rendszerét illeti, bár azt határozottan hiányosnak találjuk, mégis kijelentjük, hogy Olaszország tiszteletben fogja tartani vállalt kö­telezettségeit. Ciano külügyminiszter ezután ismertette a raja-berlini tengely kialakulását és hangoztatta, hogy a két ország párhuzamos politikája olyan tényezőt jelent, amelybe belekapcsolódhatnak mindazok az erők, amelyek a civilizációt meg akarják védeni a bolsevizmussal szemben. Ezután a római jegyzőkönyvekről emlékezett meg Ciano külügyminiszter és kijelentette, hogy Olaszország együttműködése Ausztriával és Ma­gyarországgal Középeurópában az egyensúly fon­tos elemét képviseli. Amint a velencei tanácsko­zás is megmutatta, Olaszország és Ausztria között semmi sem változott meg. Azok, akik azt hitték, hogy Ausztria politikáját németellenes irányba lehet terelni, tévedtek. ''k — A Magyarországgal való barátság az idők és események múlásával egyre mélyebb és tartó­­sabb gyökereket ereszt a két nép szivében. Né­hány nap múlva a magyar főváros szive teljes melegével ünnepelheti Olaszország királyát és császárát. Ciano külügyminiszternek e szavainál a kép­viselők egy emberként felemelkedtek helyükről és percekig lelkes tapssal adtak kifejezést lelke­sedésüknek.­­ Az egész világ nagy megelégedéssel vette tudomásul január 2-án az olasz-angol földközi­tengeri megállapodás aláírását, ami a feszültség hónapjai után a földközi tengeri érdekek kölcsö­nös elismerését jelentette. Az egyezmény kiegé­­szítéseképen levélváltás történt Anglia és Olasz­ország kormánya között és ebben a két állam biztosította Spanyolország területi épségét. Saj­nos, meg kell állapítanunk, hogy rövid idő óta valami váratlan akadály jött közbe, ami megla­zította a közeledés folyamatát a két ország között.­­ Ami Olaszországnak Franciaországhoz való viszonyát illeti, az Angliával kötött megegye­zés idején nem tartottuk szükségesnek, hogy Fran­ciaországgal is külpolitikai megegyezést kössünk, mint ahogy ma sem látjuk a két ország közötti légkört annyira zavarosnak, hogy a helyzet nyíl­­vános tisztázására volna szükség. Franciaország római diplomáciai képviseletének abnormis hely­zete az olasz kormány elhatározásának folyomá­nya, amely szerint az egyes államok quirináli nagykövetei és követei az olasz uralkodónak, mint királynak és császárnak nyújtják át megbízóleve­lüket. Az általános jellegű intézkedés azonban nem irányul, egyetlen állam ellen sem. Francia­­ország és Olaszország között nincs egyetlen olyan kérdés sem, amely a két országot elválaszthatná egymástól. Olaszország álláspontját a locarnói kérdésben Ciano a következőkép határozta meg: •­­ Készek vagyunk felújítani a locarnói szer­ződést és teljes egészükben feleleveníteni a ke­zességből folyó kötelezettségeinket, amellett a fel­tétel mellett, hogy a locarnói szerződés alapvető struktúrájában ne történjék életbevágó módosí­tás. A hatalmaknak azt a gyakorlati javaslatot tettük, hogy vegyük elő a régi szerződést és al­kalmazzák azt az 1925 óta megváltozott körülmé­nyekhez. Ez nem jelenti azt, hogy nem akarjuk figyelembe venni Európa más részeiben élő álla­mok létérdekeit. Itt elsősorban Lengyelországról van szó, amellyel kapcsolataink mindig igen szí­vélyesek voltak. Elsőrendű feladatunknak azt te­kintjük, hogy Nyugat-Európában állítsuk helyre a biztonság rendszerét. — Az egész világon nagy visszhangot keltett a nemrég megkötött belgrádi egyezmény — foly­tatta beszédét feszült érdeklődés közben Ciano. — A Duce milánói kijelentései Jugoszláviában ked­vező fogadtatásra találtak. Hosszú és mélyreható tárgyalások után megoldottunk minden fennforgó kérdést és megkötöttük azt a szerződést, amely hivatva van arra, hogy a két nép között az őszinte béke és termékeny együttműködés új korszakát nyitja meg.­­ A Balkán államokkal való kapcsolataink igen kielégítőknek minősíthetők. Albánia barát­ságának őszinteségét a legutóbbi tiranai utam so­rán tapasztalhattam.­­ Ami Törökországot illeti, megelégedéssel jelenthetem ki, hogy a montreuxi megbeszélés után a helyzet tisztázása révén a kölcsönös biza­lom légköre helyreállott a két ország között. A­ még függőben lévő kérdések is rövidesen meg­oldódnak. — Görögországgal, Romániával és Bulgáriá­val Olaszország szívélyes kapcsolatokat tart fenn, amelyek véleményem szerint további termékeny fejlődésnek nézhetnek elébe. Ciano ezután ismertette Olaszország külke­­­reskedelmi politikáját a megtorlások óta. Olasz­ország hajlandó a megtorlásokban résztvett ál­lamokkal felújítani a gazdasági kapcsolatokat, de behozatalát a legszükségesebb árukra korlátozza és a devizák helyett csak áruval hajlandó fizetni. Ciano beszédét igen gyakran szakította meg a képviselők zajos helyeslése, majd a beszéd vé­geztével a képviselőház tagjai helyükről felállva percekig ünnepelték a külügyminisztert. Kánya Kálmán külügyminiszter nyilatkozata a Corriere della Sera-ban az olasz király budapesti útjának jelentőségéről Róma, máj. 13. Kánya Kálmán külügyminiszter a Coriere della Sera munkatársa előtt nyilatkozott III. Viktor Emánuel király és gróf Ciano külügy­miniszter küszöbönálló budapesti látogatásának jelen­tőségéről. — III. Viktor Emánuel király küszöbönálló bu­dapesti látogatása a két ország közötti mély baráti kapcsolatok újabb bizonyítéka. Uralkodók és állam­fők látogatásának természetesen már magában is po­litikai jelentősége van — mondotta a külügyminisz­ter —, főleg azonban abban az esetben, ha felelős államférfiak is elkísérik őket útjukon, mint ebben az esetben is történik, amikor gróf Ciano külügy­miniszter kíséri uralkodóját Budapestre Ez alkal­­mul szolgál majd arra, hogy az időszerű kérdéseket megvitassuk egymással. — A magyar közvélemény elégtétellel és öröm­mel állapítja meg, hogy az olasz-magyar barátsági egyezmény, amely most érkezik el megkötésének ti­zedik évfordulójához, mindkét országra nézve bevált és az abesszin viszály idején kiáltotta tűzpróbáját. Olaszország és Magyarország barátsága a római egyezmények keretében nemcsak politikai, hanem gazdasági téren is hatásosnak bizonyult. Az újságíró kérdésére, hogy az olasz-jugoszláv barátsági egyezmény egy magyar-jugoszláv egyez­mény megkötésére vezethet-e, a magyar külügymi­niszter azt válaszolta, hogy bizonyos körülmények között ez lehetséges. Magyarország a fennálló meg­állapodások keretében és az általánosan ismert fel­tételek mellett hajlandó más államokkal gazdasági és bizonyos körülmények között politikai együttmű­ködésre. Ahhoz azonban, hogy ilyen megállapodás létrejöhessen, előbb meg kell javítani a légkört. Ellentétes hírek Hitler és Mussolini találkozásáról — Berlini tudósítónk Berlin, máj. 13. Az utóbbi napokban az egész világsajtó arról adott hírt, hogy Mussolini és Hit­ler a pünkösdi ünnepek alatt találkozni fognak egymással. Ez a tudósítás általános feltűnést kel­tett és máris alkalmat szolgáltatott arra, hogy a legmesszebbmenő találgatásokat fűzzék hozzá. Bár egyelőre teljesen tisztázatlannak látszott, hogy ez az összejövetel Velencében avagy Berchtesgaden­­ben fog lezajlani, a találgatások egyöntetűen meg­egyeztek egymással abban, hogy a két államférfi megbeszélése óriási horderejűnek tekinthető és valószínűleg egy új — valószínűleg katonai — megállapodásnak is kiindulópontja lesz. Bár utalni kívánunk arra, hogy ezt hitt még április 28-án éppen a Pesti Hírlap közölte legelő­ször az egész világsajtóban és berlini értesülé­sünk szerint e találkozó valószínűsége továbbra is fennáll, de a Duce és a Führer közötti szemé­lyes megbeszélés a pünkösdi ünnepekre még nem várható. Való ezzel szemben csak az, hogy Blom­berg német hadügyminiszter május 28-án hivata­los kiküldetésben, Corvng porosz miniszterelnök pedig a legközelebbi napokban magánemberként fog most már gyors egymásutánban harmadszor Rómában látogatást tenni. D. F. telefonjelentése — „A találkozásra akkor kerül a sor, ha az általános európai helyzet már kissé tisztázódott . . Párizs, máj. 13. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Hitler és Mussolini találkozója — annak el­lenére, hogy Berlinben és Rómában cáfolják, — még mindig a legerősebben foglalkoztatja a francia saj­tót. A lapok azt jelentik,­ hogy a találkozót, ha nem is pünkösd hétfőjén, de rövidesen valószínűleg meg­tartják. Az Information római tudósítója arról értesül, hogy Mussolini és Hitler június közepén találkozik. Német részről már folynak az előkészületek a Duce és nagy kísérete fogadására. Az első találkozó a bi­rodalmi vezér és az olasz vendégek között Berchtes­­gadenben lesz. Mussolini és kísérői németországi tar­tózkodásuk idején egy müncheni palotában fognak lakni, amelyet arra az alkalomra átalakítanak. Ber­linben Mussolini a wilhelmstrassei volt birodalmi kancellári palotában szál meg. Itteni vélemény szerint ezt a berlini jelentést megerősíti az a római hír, hogy Hitler és Mussolini találkozóját elvben elhatározták, de az idejét még nem állapították meg. A Temps este vezető helyen foglalkozik a német-olasz megbeszélésekkel és úgy véli, hogy a találkozóra akkor kerül sor, ha az ál­talános európai helyzet már kissé tisztázódott és Anglia kormányának átalakulása után pontosan körvonalazza indítványait, amelyeket az európai béke megszilárdítása érdekében akar tenni, mind az új nyugati egyezmény, mind az általános rendezés irányában. (Sz.) Litvinov megbukott, mert nem sikerült létrehoznia a francia-orosz katonai szövetséget Varsó, máj. 13. Varsói diplomáciai körökben az a hír járja, hogy Litvinov külügyi népbiztos megbukott. Úgy tudják, hogy londoni útja, mely alkalommal a szovjet kormány fő képviselője a királykoronázási ün­nepségeken, az utolsó diplomáciai feladata volt és a jövőben semmi szerepe nem lesz az orosz külügyek in­tézésében. Bukásának okáról kétféle magyarázatot hallani. Az egyik szerint Litvinovra is rábizonyult, hogy összeköttetésben állt a trockijistákkal, de ennél valószínűbb az a másik magyarázat, hogy a Kreml elé­gedetlen az utóbbi időben Litvinov külpolitikai tevé­kenységével. Különösen azt nehezményezik, hogy nem sikerült létrehoznia a francia-orosz katonai szövetséget és azt a megállapodást, hogy a két ország vezérkara rendszeresen együttműködjék. Bucharin és Rikov sorsa Moszkva, máj. 13. Most vált csak ismeretessé, hogy április végén a GPU külön tanácsa titkos eljárás útján több évi szabadságvesztés-büntetésre ítélte Bu­­charint, az Izvesztija főszerkesztőjét és Rikovot, a népbiztosok tanácsának volt elnökét. Az ítéletet mind­eddig nem hozták nyilvánosságra. Rikov, akit időköz­ben szélütés ért, állítólag az egyik moszkvai kórház­ban fekszik, míg Buhharin, hír szerint, már száműze­tésben van.

Next