Pesti Hírlap, 1938. április (60. évfolyam, 73-96. szám)
1938-04-09 / 80. szám
( BUDAPEST, 1S3) Előfizetés a Képes Vasárnappal és a Képes Pesti Hírlappal együtt egy hóra 4.A pengő negyedévre 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszám ára 8 fillér, vasárnap 12 fillér, (a mellékletet nélkül) ix. Ívfolyam, so. (19.513» s Pesti Hí S2ÓWSAT, ÁPRILIS § Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 18. Telefon 112-295. Főkiadók: Vilmos császár-ut 18. Tel. 112-295. Erzsébet-körút 1. Tel 135-296. A fiókok jegyzékét vasárnaponként az apróhirdetések élén közöljük A zsidótörvény A javaslat, melyet a Darányi-kormány ma benyújtott a Házban, ezt a címet viseli: „Törvényjavaslat a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosítására.“ Közös nyelven a „zsidótörvény“ e javaslat neve. Célja az, hogy a zsidóságnak az értelmiségi pályájkon elfoglalt pozícióit bizonyos számarányban lecsökkentse. Intézkedik a sajtókamara, a szín művészeti kamara felállításáról, s előírja, hogy e kamarák taglétszámának legföljebb húsz százaléka lehet zsidó. Előírja, hogy a magyar vállalatok a jövőben 80 százalék keresztényt, húsz százalék zsidót alkalmazhatnak. Intézkedik arról is, hogy a vállalatok zsidó alkalmazottai részére bármily címen kifizetett évi illetmény összege nem haladhatja meg az ily munkaviszonyban álló összes munkatársak bármely címen járó illetményei évi összegének húsz százalékát. A vállalatoknál öt, illetve tíz, a sajtónál és a színházaknál másfél évet ír elő a javaslat e rendelkezések végrehajtásának határidejéül. Megállapítja a zsidóság kritériumát: Magyarországon zsidónak számít az, aki zsidónak született és 1919 augusztusig nem tért át más vallásra. Alkalmaztatási szempontból nem számítanak zsidónak azok, akik 1919 augusztusa előtt más vallásra tértek át, s e vallás kötelékében megmaradtak, továbbá a hadirokkantak és a tűzharcosok. Ez a javaslat megmozgatja a magyar társadalom belső struktúráját. Felfüggeszti az 1867. XVII. tc.-et, mely kimondja, hogy „az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottnak nyilváníttatnak“, megszünteti az 1895. XLIII. törvénycikk 2. §-ának érvényét, amely megállapította, hogy „a polgári és politikai jogok gyakorlására való képesség a hitvallástól teljesen független“. A lépéssel a kormány a megvalósulás állapotába juttatta a zsidókérdés likvidálását. A magyar társadalomnak e nagyjelentőségű törvényjavaslat benyújtásának órájában az a kötelessége, hogy nem a zsidóság, vagy a kereszténység, hanem a nemzet összességének szempontjából, a nemzet érdekeinek szempontjából vizsgálja e javaslat jogosultságát, annak időszerűségét, s várható következményeit. Rendkívüli felelősség terheli a kormányt, mely ilyen súlyos, minden vonatkozásban a mélyrenyúló és messzibe kiható javaslatnak rendeleti úton való végrehajtására kér felhatalmazást a képviselőháztól. Meg kell vizsgálnunk a magyar zsidókérdés előzményeit, a jelen helyzetet, amely időszerűvé, sőt parancsokban szükségessé tette a zsidókérdésnek mind a zsidóság, mind a keresztény magyar társadalom szempontjából való méltányos, emberi és törvényes rendezését. Történelmi és politikai nézőpontból nagyon nehéz lenne megállapítani a zsidókérdés eredetének dátumszerű feltételeit. Zsidókérdés volt és van Magyarországon, nem utolsó sorban azért, mert a keresztény magyar középosztály és a régebbi nemesi osztály sarjai még a múlt század vége felé is vonakodtak elfoglalni olyan közéleti munkahelyeket, mint a kereskedelem, az ipar, a bankélet, a sajtó és a színház pozíciói. A múlt század derekán keresztény úriember még orvosnak, mérnöknek sem szívesen adta fiát; a prókátorság volt az egyetlen, úriemberhez méltócivil mesterség; keresztény ember nem szívesen állott a pult mögé, keresztény családban elveszettnek tekintették azt a fiút, aki felcsapott vándorszínésznek, vagy beállt a kevés lapok egyikének szerkesztőségébe. A magyar értelmiséghez ezidőben csak a közhivatalnoki pálya illett, vagy a katonáskodás. A vármegye, később a város, s végül az állam voltak a nagy káderek, melyek felszívták a magyar értelmiség elitjét. Az élet törvényei szerint az üresen maradt gazdasági területekre a zsidóság tódult. A kereskedelem, az ipar, a bankvilág, később a sajtó, a színházak világa, a bizonyos intellektuális pályák, így a fővárosban az ügyvédi és orvosi kar megtelt jelentős százalékban a magyar zsidóság feltörekvő tömegeivel. Amikor ezt megállapítjuk, tartozunk a tárgyilagos igazságnak azzal, hogy a zsidóság e területeken sok közhasznú alkotással is tünteti ki magát, s ha ugyanakkor ki is tenyészett közreműködésük folytán, különösen a főváros sajtójában és irodalmi életében, az a „zsidó szellemiség“, melyet a keresztény magyar társadalom egy része ma lelkétől idegennek érez és kifogásol, tagadhatatlanul hozzájárultak a nemzet építő munkájához is. A zsidókérdés Trianonnal vált Magyarországon időszerűvé. Az ország feldarabolása, nemkülönben a fiatal magyar értelmiségnek nagyobb tömegben való odatódulása az egyetemi képzettséghez kötött pályákra, az elszakított területekről hazaüldözött magyarság reménytelen sorsa, a nyugdíjasok számának ijesztő megnövekedése, a reménytelen, állást, foglalkozást hasztalan hajszoló, vagy, mint a közelmúltban, nyolcvan-százpengős mesterséges és csaknem megalázó álláspótlékokkal „ellátott“ keresztény magyar értelmiség reménytelen helyzete: mindez elsősorban hozzájárult ahhoz, hogy a társadalom megteljék a zsidókérdés gyúanyagával. A kereskedelem, az ipar, bizonyos szellemi pályák kétségtelenül telítettek voltak a zsidóság hazai arányszámát meghaladó módon zsidókkal. Az utolsó két évtizedben, a trianoni helyzet következményeként, nagy zsidó vagyonok keletkeztek, t ezek a tünetek mind érlelték a zsidókérdést, mely a közelmúltban egyre sürgetőbben beérett. Mert a szélsőséges izgatás nem mulasztotta el kihasználni e helyzet veszedelmes propagandisztikus tüneteinek lehetőségeit. Ilyen légkörben szánta el magát Darányi kormánya a nagy műtétre, a zsidókérdés méltányos, a lehetőségig emberi és alkotmányos likvidálására. Ez a műtét bonyolult és nem egészen veszélytelen; biztoskezű operáló is nagyon vigyázzon, hogy ne hatoljon az operálókéssel se mélyebbre, se a kívánatosnál felületesebben a társadalom testébe, ha eredményt és gyógyulást akar.e fájdalmas beavatkozással A ténnyel szemben, amely úgy hangzik, hogy a magyar keresztény társadalom többségének és a mai A francia szenátus megbuktatta a Blum-kormányt A szenátus péntesti ülésén érdemleges tárgyalás nélkül nagy szótöbbséggel visszavetette a Blum-kormány pénzügyi tervezetét Az új kormány megalakítására Daladier, a Blum-kormány nemzetvédelmi minisztere kapott megbízást A francia kormány megbukott. Még nem volt kormánybukás Franciaországban, amely kisebb meglepetést keltett volna, mint most Blum bukása. Igaz, hogy még az sem igen fordult elő a politikai történetben, hogy a kormányelnök azzal kezdje meg beköszöntőjét, hogy kormánya nem alkalmas nagyobb nemzeti feladatnak betöltésére, s felszólítja a pártokat a nemzeti koncentráció mielőbbi megalakítására. Az annyit hangoztatott és a francia sajtóban is állandóan követelt nemzeti koncentráció, Blumh rövid életű miniszterelnöksége alatt nem jött létre, mert a polgári pártok visszariadtak ,olyan pártszövetségtől, amelynek magva a szocialista párt lett volna. A gyenge lábon álló Blum-kormány állandó válsághangulatban mégis elkészítette a pénzügyi javaslatokat és végrehajtásukra korlátlan hatallmat kért a törvényhozástól. Valamikor Caillaus's jövedelmiadó-javaslatát fogadták olyan felzúdu-lással és általános ellenszenvvel, mint most a Blum-kormány pénzügyi javaslatait. A legfőbb vád az ellenük, hogy marxista és totalitásos szelleműek, s végrehajtásuk annyira megnövelné az államhatalmat, hogy a francia demokrácia és parlamentarizmus komoly veszélyben forogna. Közben a középpártok és a jobboldal sajtója igen éles támadást indított Blum ellen és, úgy látszik, sikerült a javaslatok ellen hangolni Franciaország egész polgári közvéleményét. Már a képviselőház egész jelentéktelen szótöbbséggel fogadta el Blum tervezetét, a szenátus pedig péntek délutáni ülésén még az érdemleges tárgyalásra sem tartotta méltónak. A szenátusnak ez a rendkívül határozott, rideg elutasító magatartása megpecsételte a Blum-kormány sorsát. Az 1875-iki alkotmány azért létesítette a szenátust, hogy a szeszélyes és néha túlradikális alsóház mellett legyen egy komoly, meggondolt testtűlét, amely megbírálja, esetleg visszaveti az elhamarkodva készült javaslatokat. A francia szenátus ennek a hivatásának már 1914 előtt kitűnően megfelelt. Az utca hangulatának, pártterrornak nem szokott engedelmeskedni, s mindig igen alaposan, lelkiismeretesen, apró részletekbe menően boncolja szét különösen a költségvetést és a kormánynak egyéb javaslatait, nem törődve azzal, hogy elfogadta-e azokat a kamara. Most is ez történt A szenátus igen nagy többséggel visszautaította a Blum-kormány szanálási javaslatát és a szocialista totalitásos törekvések ezúttal megtörtek ennek a komoly és lelkiismeretes testületnek ellenállásán. A mostani válságba egy kisebb arányú alkotmányjogi harc is vegyült. A szocialisták már régebben hangoztatták a szenátus alapos megrendszabályozását, most is követelték, és úgy látszik, Blum azonosította magát pártjának ezzel a törekvésével. Ő maga a péntek délutáni ülésen többek között kijelentette, hogy a szenátusnak az ő javaslatait visszautasítani nincs joga. A szenátus elnöke szeinte rendreutasítás formájában hívta fel a miniszterelnök figyelmét, hogy a szenátusnak az alkotmány szerint joga van arra, hogy lelkiismeretére hallgatva, hozza meg döntését és a miniszterelnök dolga az, hogy ennek a döntésnek következményeit magára nézve levonja. Blum utódjának hetek óta a nagytekintélyű Daladiert, a Blum-kormány nemzetvédelmi miniszterét emlegették s az elnök a péntek esti órákban őt bízta meg a kormány megalakításával. Lehetséges, hogy Daladier kormánya majd teljes nemzeti koncentrációs kormánnyá bővül és sikerül kivezetnie Franciaországot azokból a pénzügyi és külpolitikai bajokból, amelyek a népfrontkormányai alatt sújtották. A kormány benyújtja lemondását Párizs, ápr. 8. (Havas.) A kormány tagjai este háromnegyed nyolc órakor eltávoztak a miniszterelnökségről és az Elysée-palotába mentek, hogy átnyújtsák Lebrun elnöknek lemondásukat. (MTI.)