Pesti Hírlap, 1938. június (60. évfolyam, 122-144. szám)

1938-06-01 / 122. szám

P90 Burns tanár rámutatott arra a körülményre, hogy a cseh küldöttség a béketárgyalásoknál emlékiratában beleegyezett abba, hogy a német nyelv a második or­szágos nyelv lehessen és hogy Csehország uralmi rend­szere hasonló lesz a svájcihoz. Kétségtelen, hogy a cseh küldöttség hivatalos ígéretei vezettek a cseh állam megalakítására. Ha tehát a szudétanémet párt önkormányzatot követel, akkor csak azt követeli, amit a cseh kormány a cseh állam németeinek több ízben kötelezően megígért. (MTI.) Bonnet és az angol nagykövet tanácskozása Párizs, máj. 31. (Havas.) Bonnet külügyminiszter és Phipps angol nagykövet mai megbeszélésükön is a csehszlovák üggyel foglalkoztak. Ezek a sű­rű eszme­cserék tanúsítják, hogy a két kormány élénk figye­lemmel kíséri a helyzetet, bár minden újabb nap meg­erősíti azt a benyomást, hogy a feszültség enyhül. Prágai jelentések szerint Hodzsa és Henlein tárgyalá­sai olyan körülmények közt folynak le, amelyek túl­zott bizakodásra ugyan nem jogosítanak, de csügge­­désre egyáltalában nem adnak okot. A hadiszolgálat kérdése az angol alsóházban London, máj. 31. Az alsóházban Attlee őrnagy, a munkáspárti ellenzék vezére napirenden kívül meg­kérdezte a miniszterelnököt, hajlandó-e az angol kor­mány által a hadiszolgálatra nézve tervezett rendsza­bályokat fehér könyv alakjában ismertetni? Chamberlain miniszterelnök: Nem. A háború ese­tén előállott helyzettel kapcsolatos terveket a kor­mány akkor fogja a parlament elé terjeszteni, ha ez az eset felmerül. Attlee: Nem tartja-e a kormány sajnálatosnak a múlt éjszakai vita során az egyik felelős miniszternek azt a kijelentését, amely súlyos aggodalmakat kelthet az országban. Chamberlain miniszterelnök: Nincs tudomásom ilyen nyilatkozatról. Wedgwood Ben ellenzéki munkáspárti képviselő: Tudja-e a miniszterelnök, hogy Sir Thomas Inskip haderőfejlesztési miniszter kijelentette, hogy készen áll egy sorozási törvény? Chamberlain: Ilyet nem mondott. Wedgwood Ben: A hivatalos tudósítás szerint Sir Thomas Jr.sh­ip, amidőn megkérdezték tőle, van-e so­­rozási törvény, ezt felelte: „Ezt mondottam olyan vi­lágosan, ahogy csak lehetett.“ Chamberlain erre nem válaszolt. Ellenzéki oldal­ról unszolták ugyan, hogy feleljen, de a miniszterel­nök néma maradt. Mander: Várjon az a törvény, amelyre Inskip hi­vatkozott, kiterjed-e a vagyon mozgósítására is. Chamberlain nem felelt. Déván képviselő: Azt jelenti-e ez, hogy a minisz­terelnök visszautasítja Inskip múlt éjszakai kijelen­tését? Chamberlain: Nem. Az ismételt pótkérdésekre Chamberlain végül ki­jelentette, hogy jelenleg nem áll módjában hosszabb nyilatkozatot adni, de tudomása szerint egy idevonat­kozó törvényt jegyeztek elő a ház naplójában, de ta­lán célszerű volna, ha a ház ezt bevárná. (MTI.) Franciaország állítólag be akarja szüntetni a lengyel fegyverkezési hiteleket Párizs, máj. 31. (Inf.) Párizsi diplomáciai körökben olyan hírek terjedtek el, hogy Franciaország be akarja szüntetni azokat a lengyel fegyverkezési hiteleket és ezzel kapcsolatos hadianyagszállításokat, amelyekre vonatkozólag Rydz-Smigly lengyel tábornagy leg­utóbbi párizsi látogatása alkalmával megállapodás jött létre Franciaország és Lengyelország között. A lengyel fegyverkezési hitelek beszüntetését a Quai d'Orsay kívánja és a legközelebb már Bonnet külügyminiszter hivatalosan elő akarja terjeszteni erre vonatkozó indítványát a francia minisztertanács­ban. E szembetűnően büntető jellegű intézkedést azzal magyarázzák, hogy Lengyelország Csehszlovákia leg­súlyosabb válságának napjaiban nem elégítette ki azokat a várakozásokat, amelyeket a francia kormány fűzött a Lengyelországgal való együttműködéshez. A lengyel kormány ugyan emlékeztetett arra, hogy a francia-lengyel szövetségi szerződés értelmében Len­gyelország csak akkor köteles katonai erővel Francia­­ország segítségére sietni, ha Franciaországot vétlen támadás éri, de nem vonatkozik a szerződés olyan esetre, ha Franciaország más irányú kötelezettségéből kifolyólag maga támad meg valamely országot. A francia politikai körökben azonban mégis azt várták, hogy Lengyelország ki fogja fejezni Franciaországgal való együttműködési készségét arra az esetre, ha a csehszlovák válsággal kapcsolatban fegyveres viszály­ra kerül sor és ebbe Franciaország is belesodródik. A francia kormány nyilván a Lengyelországnak meg­szavazott fegyverkezési hitelt tekintette Lengyelország ilyen magatartása zálogának, míg a lengyel kormány arra az álláspontra helyezkedik, hogy a fegyverkezési hitel nyújtását a franciák nem tették függővé sem­miféle politikai, vagy éppenséggel katonai feltételtől. A Lengyelországnak megszavazott francia fegyverke­zési hitelek megszüntetésének állítólagos terve párizsi diplomáciai körökben mindenesetre élénk feltűnést tettett pesti hírlap 19!) június 1., szám­a Szent István Jobbja megkezdte országos körútját Esztergomban, Szent István szülővárosában, hódoló díszmenetben vitték végig a szent ereklyét Több mint százhatvan éve őrzik Szent István ki­rály dicsőséges Jobbját a budai Várban, s ezalatt csak egyetlenegyszer, öt évvel ezelőtt, a Szent Imre ün­nepségek alkalmával hozták le a Várból, Szent Ist­ván fiának jubileumi körmenetében. Most azonban az ősi ereklye végigvándorol az egész mai Magyaror­szágon, hogy mindenütt erősítse hitükben és remény­ségeiben a magyarokat. A Szent Jobb első útja Esz­tergomba vitt, a szent király szülővárosába. Az ősi város méltó fénnyel és pompával és lakóinak őszin­tén megnyilvánuló örömével és szeretetével fogadta a hazatérő Szent Jobbot. Szokatlan látvány volt Budapest koránkelő népé­nek, amikor a Nyugati pályaudvarra hatalmas fekete túraautó gördült be és a nyitott kocsiból magasan emelkedett ki a Szent Jobb jól ismert ezüst ereklye­­tar­tója. A Szent Jobb megérkezett a pályaudvarra, hogy az „Aranyvonaton“ 1771 óta először hagyja el a magyar fővárost. Az autóban foglalt helyet Mészá­ros János érseki helytartó, a Szent Jobb őre, és egy pillanatra nem mozdult el az ereklye mellől az egész út alatt. A Nyugati pályaudvaron már kora reggel együtt volt a Szent Jobb hivatalos kísérete, Kenéz Béla egyetemi rektor a tanács tagjaival, Kara­fiás­s Jenő főpolgármester és az alpolgármesterek, a pap­ság, valamint az alabárdos koronaőrök csapata. Négy irgalmasrendi szerzetes emelte a vállára az ereklyét és vitte be az Aranyvonatnak a Szent Jobb számára készített kocsijába. A kocsi közepén egy különlege­sen finoman rugózott emelvényen helyezték el az ereklyetartót, hogy a vonat rázása ne ártson a Szent Jobbnak, körülötte pedig az előírt rendben helyezke­dett el a kíséret. Közvetlenül az ereklye közelében ült Mészáros János érseki helytartó teljes főpapi or­­nátusban. Maga az ereklye állandóan látható volt a kocsi üvegfalán keresztül. Az Aranyvonat diadalútja Amerre a vonat elhaladt, mindenütt az emberek százai és ezrei álltak a sínek mellett, hogy hódolattal köszöntsék a szent király dicsőséges Jobbját, amely annyit küzdött a magyarokért és a kereszténységért. A vonat ünnepélyes lassúsággal haladt, úgy hogy mindenki nagyon jól láthatta a napfényben messzire csillogó, dúsan aranyozott és díszített vasúti­­kocsi üvegfalán keresztül a Szent Jobbot és pompás kísé­retét. A főváros határában a munkába siető embe­rek nagy csapatai szinte sorfalat álltak, később pedig az útba eső falvak népe ünnepi díszben, zászlók alatt vonult ki az állomásra és térdenállva várták azt a né­hány pillanatot, amíg az Aranyvonat lassítva elhalad előttük. A bányavidéken a díszegyenruhás, fehérkesz­­tyűs bányászcsapatok vonultak ki az állomásra, Pilis­­vörösváron pedig úgyszólván az egész község ott volt a pályaudvaron és térdenállva hódolt a szent király emlékének. Esztergomban már kora hajnalban talpon volt a város, a környékről is seregestül, papjaik és a ható­sági emberek vezetésével vonultak fel a falvak lakói, hogy tanúi legyenek az ünnepségnek, amikor a Szent Jobb kilencszáz év múltán újra megjelenik Szent Ist­ván városában. Katonák, rendőrök díszszázadai, le­venték, cserkészek, bányászok, vitézek, frontharcosok díszbe öltözött csapatai zenekarokkal vonultak fel, a vasúttól a Bazilikáig húzódó három és fél kilométeres útvonalat pedig Esztergom és a környék népe szállta meg. . . . Abban a pillanatban, amikor az Aranyvonat be­futott Esztergom pályaudvarára, megkondultak a Ba­zilika összes harangjai és zúgtak mindaddig, amíg az ereklye be nem ért a templomba. Katonai kü­rtjelek harsogása közben jelent meg az apostoli kettős ke­reszttel ékesített mozdony, a vonat díszkocsija pedig a primási váróterem előtt állt meg. Az előírásos ün­nepélyességgel emelték ki a kocsiból az ereklyetar­tót, amelyet esztergomi kispapok vettek vállukra és megindult a díszes körmenet a Bazilika felé. Lovasrendőrök díszszakasza, feketeruhás, arany­gombos bányászcsapatok zenekaraikkal, vitézek, front­harcosok, lovasbandérium, festői öltözetű városi, me­gyei hajdúk, zászlótartók, leventék, cserkészek szin­tén zenekarokkal, egyesületek, testületek díszküldött­­ségei, katonai díszszázad nyitották meg a menetet, utánuk a papság végtelen folyama jött. Égszínkék ap­­ródruhába öltözött kis gimnazisták csapata piros bár­sonyon hozta a Szent Korona mását. Magasra emelve hozták a Szent Jobbot. Mellette kétoldalt Kenéz Béla rektor és Karafiáth Jenő főpolgármester, mögötte Mészáros János érseki helytartó, utánuk Kornis Gyula, a képviselőház elnöke, gróf Teleki Pál kultuszminisz­ter és Radocsay László főispán haladtak az előkelő­ségek csoportja élén. A Szent Jobb körül festői dísz­­ruhás, alabárdos koronaőrök lépdeltek méltóságteljes lassúsággal. Öt bíboros a menetben Amikor a menet a primási könyvtárhoz ért, a közönség harsány éljenzése és tapsai közben csatlako­zott a menethez, közvetlenül a Szent Jobb után Pacelli bíboros legátus teljes kíséretével, utána jött Hlond bíboros, Lengyelország prímása, majd Verdier bíbo­ros, Párizs érseke, a hófehérszakállas Toppanni Ignác bíboros, szír patriarcha és a bíborosok sorát a ven­déglátó Serédi Jusztinián hercegpr­imás zárta le. Újabb katona-, frontharcos- és leventecsapatok, magyarru­hás leánysereg fejezte be a díszes menetet, amilyent még sohasem látott Esztergom népe. (Felvételeink a Képes Pesti Hírlapban.) A Hősök emlékműve előtt egy percre megállt a menet és mindenki némán imádkozva hódolt a világ­háború elesett hősei előtt. Fenn a Bazilikánál a hatal­mas térség teljesen megtelt emberekkel. A Szent Job­bot letették az oszlopcsarnok előtti emelvényre, körü­lötte néhány percig csendes imába merülve térdeltek a főpapok, felhangzott a Himnusz és utána a „Hol vagy, István király?“ dallama Radocsay László főis­pán fohászt mondott: — Üdvözlégy Szent Jobb szülővárosod földjén! Hódolattal borulunk le előtted, aki elsőnek ragadtad meg és tartottad fennen évszázadokra, fényt sugárzó tündöklésben az apostoli keresztet és aki szent erővel forgattad a kardot is, valahányszor nemzeted és or­szágod java úgy kívánta. A hatalmas várat, amelyet te építettél nekünk és amelyet már annyiszor megle­pett és megrázott a századok zivatara, két évtized, előtt ismét döbbenetes világrengés érte, romba dön­tötte a bástyákat, hatalmas rést vágott a várfalakon, megharmadolta a vár népét, de most sem tudta meg­rendíteni azt a 900 éves fundamentumot, amelyet te raktál le nekünk. Ezért sohasem rendül meg a ben­ned való nagy bizodalmunk, te kegyes Szent Jobb, mert tudjuk, hogy gondviselésünkre hagyott itt ne­künk a mi országépítő szent királyunk. Az ünnepélyes fohász után a Szent Jobbot be­vitték a templomba és rövid egyházi szertartás után a bíborosok és kíséretük elvonult. Esztergom népe végtelen folyamban ömlött végig a templomon, hogy közvetlen közelből hódolattal köszöntse a szent király Jobbját Szent István szülővárosában. Miért nem porladt el Szent István keze? Délután a még mindig végeláthatatlan sorban a Szent Jobbhoz zarándokló embersokaság előtt Glatt­­felder Gyula Csanádi püspök mondott beszédet: — A Szent Jobb — mondotta — történelmet csi­nált és ha elszáradtan is, de azért maradt meg, hogy minden idők magyarjait figyelmeztesse, hogy sorsot alakítani csak Isten kegyelmével lehet. Szent István nem kalandok utján és álomkergetéssel, hanem hűsé­ges kötelességteljesítéssel kívánta és tudta nemzetét naggyá tenni és keze azért nem porladt el, hogy késő századok viharai és nagy társadalmi válságai között is megértse a magyar, hogy nem ábrándok hajszolásában, nem titokzatos tervek szolgálatában, hanem a földmíves, ipa­ros és szellemi pályákon helytálló magyarok komoly erőfeszítésében rejlik az egyéni és csa­ládi felemelkedés titka. Ha majd a Szent Jobb országjáró útján a magyarok milliói kifejezésre juttatják, hogy Istennél a segítség és erő és ezt a nép vezérei is megértik és gyakorolják, akkor bízhatunk abban, hogy Szent István szelleme világosságot fog gyújtani a XX. században is és annak nyomán a nemzet eljut a szebb magyar jövő ígéret­­földjére. Hatalmas méretű szabadtéri játékokat mutattak be 400 leány, 500 énekes és egy száztagú zenekar közreműködésével. A színpadot a Bazilikának az ása­tások felöli oldalán állították fel h ősi várbástya for­májában. A Szent Jobb délután hat óráig volt Szent István szülővárosában. Fényes kísérettel hozták vissza az ál­lomáson lévő Aranyvonatba. A vonat mentén ismét hatalmas hódoló seregek álltak sorfalat égő gyertyák­kal, amikor az óriási kivilágított kettős keresztet vi­selő vonat áthaladt a községeken. Zúgtak a harangok. Este volt már, mire a vonat visszaérkezett Budapestre. Itt ismét autóra tették az ereklyét és az érseki hely­tartó kíséretében felvitték a Várba. Szerdán Székesfehérvárnak, Szent István másik ősi városának népe hódol a Szent Jobb előtt, amely ott pihent egykor Szent István Bazilikájának sírbolt­jában. ______ (síb­e.) Beiktatták az új osztrák országos kormányt Bécs, máj. 31. (Német Távirati Iroda.) Frick biro­dalmi belügyminiszter ma délután iktatta be hivata­lába ünnepélyesen az új osztrák országos kormányt. Seyss-Inquart birodalmi helytartó üdvözölte a birodalmi belügyminisztert s ismertette a márciusi események történetét. — Ez az alkalom módot ad — mondotta — egy kijelentésre és megállapításra. Mi, osztrákok, nem gyászoljuk ennek az országnak soha sem akart szuve­­renitását, mert a mi számunkra ez az ország mindig a német nép egyik alkotórésze volt, örömmel mon­dunk le azokról a formákról, amelyek a szükségszerű önállóságból adódtak. A mi célunk mindig a nagy­­német birodalom volt és szervezkedésünk formája ezt a harcot szolgálta. Dr. Frick birodalmi belügyminiszter ezután az osztrák terület közigazgatási új rendezését ismertette és kijelentette, hogy az egész birodalmi kormány egész tekintélyével az új országos kormány és vezetői mö­gött áll nehéz építőmunkájában.

Next