Pesti Hírlap, 1938. június (60. évfolyam, 122-144. szám)

1938-06-01 / 122. szám

1938 június 1., szerda PESTI HÍRLAP A képviselőház megkezdte a költségvetés részletes tárgyalását Reményi-Schneller pénzügyminiszter a köztisztviselői fizetésekről, Mikecz igazságügyminiszter a készülő igazságügyi reformokról . A Ház melegen ünnepelte a karzaton megjelent lengyel törvényhozókat A képviselőház kedden nyolcórás ülésen meg­kezdte a költségvetés részletes tárgyalását. Az ülést délelőtt féltíz órakor nyitotta meg Lányi Márton al­­elnök. Mielőtt a részletes tárgyalásra tért volna át a Ház, Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter vála­szolt az általános vitában elhangzott felszólalásokra, örömmel állapította meg, hogy fokozott felelősségér­zet hatotta át a Ház tagjait a költségvetés bírálatá­nál. Ez az egyetlen biztos alapja a parlamentarizmus­nak. A kormány is fokozottabb felelősségérzettel fogja majd a rendelkezésére bocsátandó összegeket takaré­kosan felhasználni. A világpolitikai helyzet változása — fejtegette tovább a pénzügyminiszter — bizonyos visszahatást gyakorolt a bevételek alakulására. A be­ruházási törvénynek is hatása mutatkozik ezen a té­ren. Áprilisban a bevételek közül a tavalyi eredmény­hez képest kisebb visszaesés van a forgalmi adóknál s aránylag nagyobb mértékű visszaesés a vámoknál, ami természetes, mert az osztrák-magyar áruforga­lomban csökkenés állt be. De minden más adóbevétel­nél — a fogyasztási, egyenes adóknál — emelkedés van s végeredményben áprilisban 60.5 millió pengő volt a bevétel a múlt évi április 58.5 millióval szem­ben. 1937 július 1-től április 30-ig 736 millió pengő folyt be, szemben a megelőző év hasonló időszakában befolyt 706 millióval. A fejkvóta emelkedése a jövedelmek emelkedésé­nek következménye, amit örömmel kell fogadni, mert a lakosság keresőképessége és jövedelme emelkedését jelenti. Arra kell törekedni, hogy az ország lakossá­gának keresőképessége tovább emelkedjék. A kereső­­képesség fokozása tekintetében első helyen áll a me­zőgazdaság. Ezt a termelési ágat, amelyből a lakosság 55 százaléka él közvetlenül, minden rendelkezésre álló eszközzel támogatni kell. Szükség van ezért a mező­­gazdasági termelvények árának biztosítására és a me­zőgazdasági üzemanyagok árának stabilizálására. Mi­nél több önálló mezőgazdasági egyedet kell teremteni. Részben telepítés, részben parcellázás útján van erre lehetőség, a kormány azonban nagyobb részben kis­­haszon-bérletek útján kívánja ezt a célt megvalósí­tani. A mezőgazdasági lakosság örvendetes szaporodá­sát kizárólag a mezőgazdaság nem tudja felszívni, ezért az iparfejlesztés is a kormány gondoskodásának tárgya. Elsősorban azokra az iparágakra gondol, ame­lyek a magyar mezőgazdasági nyersanyagokat dolgoz­zák fel s termelvényeikben a munkabérek játsszák a leglényegesebb szerepet Támogatják a kisipart is és a beruházásokkal kapcsolatos megbízatásokat elsősor­ban a kisiparosoknak akarják juttatni. Az ifjúság és az önálló pályák A költségvetés 1486 új állást szervez meg. Ilyen módon tekintélyes számú értelmiségi munkanélküli helyezhető el állami szolgálatba. De nem az a cél, hogy a tisztviselői pályára tóduljon az ifjúság, hanem hogy önálló foglalkozást űzzön. A nemzeti önállósítási alap eddig nagyon szép eredménnyel működött. Szóvá tették a személyzeti kiadások magasságát. Valóban lényegesen több állami tisztviselő van, mint múlt év­ben, de nem szabad megfeledkezni az állami felada­tok nagymértékű megnövekedéséről. A békében az volt a szóbeszéd hogy az állami tisztviselők két óra­kor nyugodtan hazasétál és többé nincs semmi gondja. Ma emberfeletti munkát végeznek a tisztviselők. Az adminisztrációt természetesen egyszerűsíteni kell, azért a racionalizálás folyamatát fokozottabb erővel fogják folytatni. Elhangzott az a kritika, hogy amíg 1913-ban 41 millió volt a nyugdíjteher, a mostani költségvetésben 267 millió. Figyelembe kell venni, hogy például a trianoni nyugdíj­terhek és a rokkant­illetmények 100 millió pengőre rúgnak. Az új költ­ségvetés 155 milliót fordít honvédelmi célokra, ami az előző évvel szemben 270 milliós emelkedésnek felel meg. Ez a költségvetési fejezet az, amely a jövőben szakadatlanul emelkedni fog. Az utóbbi időben 60 ezer hold földet használtak fel telepítési célra. A telepítésre néhány év alatt 20 milliót szán a kormány fokozatosan, az idén 7 milliót. A mezőgazdasági vé­dettség jogi gondolatát a kormány igyekszik kiküszö­bölni, de magát az intézményt egyik napról a másikra megszüntetni nem lehet A 33-as bizottság elé rende­letet terjeszt a kormány a védettséggel kapcsolatos kérdések lebonyolításának meggyorsításáról. A kormány gondoskodni kíván a tisztviselőkről A köztisztviselők fizetéséről beszélt ezután a pénz­ügyminiszter. Tudatában van annak, hogy a köztiszt­viselők nehéz helyzetben vannak és teljes elismerés­sel van az iránt a rendkívüli munkateljesítmény iránt, amelyet a tisztviselők a mai nehéz időkben vé­geznek. A kormány, ahol csak lehet, igyekszik a tisztviselők szociális helyzetén segíteni. A jövőben is gondoskodni kíván a tisztviselőkről s amint a költség­­vetési helyzet megengedi, ismét továbbhalad egy lé­péssel ezen a téren De igaz, hogy ebben az esetben szívünket ketté kell osztanunk: egyrészt az adóleszál­­lítások felé kell lépést tenni,­­ másrészt a tisztviselők felé. Úgy a tisztviselői fizetések, mint az adómér­séklések és adótörlések terén a családvédelem lesz a döntő szempont. Befejező szavaiban a miniszter kö­szönetet mondott a magas színvonalú vitáért. (Taps a kormánypá­rton.) Igazságügyi kérdések a részletes vitában A miniszter beszéde után a határozati javaslatok­ról szavaztak. Egyedül azt a javaslatot fogadták el, ami a családi munkabérrendszernek az állami üze­mekben való bevezetéséről szól. Azután megkezdődött a költségvetés részletes tárgyalása. Krüger Aladár (Nép) az igazságügyi tárca költség­­vetését ismertette és előadói beszédében részletesen beszámolt azokról a közeli feladatokról, amelyek az igazságügyi kormányzatot foglalkoztatják. Dulin Jenő (függ. kisg.) a tárca csekély dotálását kifogásolta. A takarékosság nem mehet odáig, hogy az igazságszolgáltatás szempontjai sérelmet szenvedjenek. Olyan veszedelmes tüneteket látni, amelyeket kellő időben ki kell küszöbölni. Beszélt arról, hogy a bírák munkája megnövekedett. Soha annyi izgatás és sajtó útján elkövetett bűncselekmény nem került a bíróság elé, mint most. A bírák számát szaporítani kell. Mél­tányosnak tartja a bírák és ügyészek egyesületének azt a kérését, hogy 50 bírót helyezzenek át az I. fize­tési csoportból a II-ikba. Sürgette a rehabilitáció ren­dezését. _ Petró Kálmán (kef. párt) is a rehabilitáció szüksé­gességét hngoztatta. Gyakorlati példával világította meg, hogy erkölcsi bizonyítványokban 10—20 év múl­tán lényegtelen esetekkel kapcsolatban megbélyegző adatok szerepelnek. Az ügyvédkérdés gyökeres rende­zését sürgette. Györki Imre (szoc.) kifogásolta, hogy a kormány, noha a legutóbb fogadta el a Ház a sajtórendészeti ja­vaslatot, a sajtótörvény reformjával foglalkozik. Hely­telenítette, hogy a háborús kivételes rendeletet még nem hatálytalanították. Balogh Gábor (Nép), a bírák és az ügyészek hely­zetével, előléptetési viszonyaival foglalkozott és arra kérte az igazságügyi kormányt, hogy tegyen sürgős intézkedéseket a bírák és ügyészek előléptetési viszo­nyainak megjavítására. Szetsey István (függ. kisg.) a bírósági segédhiva­tali tisztviselők nehéz helyzetét tette szóvá és az ügy­védi kar sérelmeit fejtegette. Váry Albert a birák és ügyészek kedvezőtlen előlépési helyzetéről Váry Albert felhívta az igazságügyminiszter figyel­mét arra a kedvezőtlen jelenségre, mely a kir. ügyé­szek és birák előléptetése területén tapasztalható. Az I. fizetési csoportba tartozó kir. ügyészek és birák előmenetele területén az utolsó években nagy vissza­esés mutatkozik. A legkiválóbb kir. ügyészeket és bírákat csak 17—18 év múlva, 52—53 éves korukban nevezik ki kir. főügyészhelyettesekké és táblabirókká, mig helyi előléptetésük kir. törvényszéki tanács­elnökké, vagy járásbirósági, vagy kir. ügyészségi al­­elnökökké csak 21—23 éves kir. ügyészi vagy bírói szolgálat után lehetséges 56—58 éves korukban. Külö­nösen kedvezőtlen a kir. ügyészek helyzete, kiknek előléptetésére még kevesebb a lehetőség. Ma már egyik-másik köztisztviselői kategóriában kedvezőbbek az előlépési viszonyok. A kir. ügyészi és bírói külön státus megalkotásának nem ez, hanem a kedvezőbb előlépési viszonyok megteremtése volt célja, tekin­­­tettel az igazságszolgáltatás nagy érdekeire. Ezen a tarthatatlan helyzeten sürgősen változ­tatni kell. Egyenlővé kell tenni a I­ és ll. fizetési csoportba tartozó kir. ügyészek és birák­ számát, hogy a megfelelő előléptetés biztosítható legyen. A mai helyzet elkedvetlenedést, fásultságot okoz félő, hogy a munkakedvet is befolyásolja, de minden­esetre ve­szélyezteti a jó igazságszolgáltatást. Mert az igazság­szolgáltatásban a jó elsőfokú bíróság a legfontosabb, ott dől el az ügyek legnagyobb részének sorsa. Az elsőfokön tehát kiváló bírákra van szükség. Az volna az ideális cél, hogy a jó bíró az első fokon elérhesse ! A reklám titka írta Bü­ky György Cakó Tivadar a tükör előtt állott és remegő, öreges kézzel maszkírozta arcát. Este volt már ... Cakó Tivadar bajuszt ragasztott, hosszú, le­lógó, kínai bajuszt. Fejére copfos parókát tett, szeme már ferde volt, szemöldöke alig látható és arcán fakó foltokban trónolt a sárga szín. Azután magára vette be, kínai ruháját, ami tele volt apró, elektromos lámpákkal, derekára csatolta a villanytelepet, bekapcsolta a vezetéket és jobb tenyerében megnyomta a kapcsolót. Pil­lanat alatt minden lámpa kigyulladt a testén. Egyszerre ragyogó fény öntötte el a szobát s a csillogó, sziporkázó ruhán olvasható volt a felirás: „Mulassunk a kinai kertben!“ Amikor látta, hogy minden rendben van, bő fekete köpenyt dobott magára, sóhajtott egy mé­lyet és öreges járással kiment az utcára. Első útja a kinai kertbe vezette. A mulató titkára vállára tette a kezét. — Kedves Cakó úr, a maszk kitűnő. Most még csak az kell, hogy mulató társaságokkal vitába elegyedjék az utcán és hozzánk csalja őket. Azt hiszem, ez önnek könnyen is fog menni. Cakó keserűen nevetett: — Menni fog! Hogyne menne! Eleget gyako­roltam a színpadon! Levetette fekete köpenyét és a kínai ember kilépett az éjszakába ... A n­yüzsgő, nevető, éjszakai életben kellemes meglepetést keltett egyszer kigyuló, másszor el­sötétült alakja. Kacagva röpködtek körül az éj­szakai pillék, meghuzogatták a blúzát, megránci­­gálták a copfját és­­ mindig jókedvűen, talpra­esetten válaszolt. Rövid idő alatt népszerűvé vált. Mindenki ismerte. Mindenütt feltűnt intelligen­ciája, pompás humora és választékos dikciója. Többen faggatták, ki lehet, honnan jön, mi volt? Mindig elkerülte a nyílt választ: — Ember vagyok! A fiatalság volt a kenye­rem, de az öregség kiütötte a kezemből s azóta senki vagyok! Sokan mondták rá, hogy bölcs. Még többen azt, hogy bolond. S amikor észrevették, hogy sze­ret filozofálni, itt is, ott is kérdezgették, hogy mit tart az életről, a halálról és a szerelemről? -Egyszer azt mondta, hogy szitára öntött víz az élet, átfolyik a túlsó oldalra. Majd meg, hogy a halál olyan uniformis, ami egyforma közle­génnyé degradálja a királyt és parasztot. Különös gondolatai voltak a szerelemről. Egyszer azt fej­tegette, hogy a szerelem az az isteni ital, amitől egyszer berúgott a föld s azóta forog vele a világ. "Majd meg, hogy a szerelem az élet parfümje, be­­illatosítja a legszennyesebb csatornát is... Egy őszi estén Cakó Tivadar az egyik körúton nagy társasággal találkozott. Messziről hallotta már az összevissza­ zajt és nem gyújtotta meg tes­tén a lámpákat, hogy majd csak akkor lobbantsa fel őket hirtelen, ha egészen a közelükbe ér. Azok teljesen belemerültek valami vitába s ijedten, hő­költek bele a kivilágított kinai emberbe. Az meg állt előttük s a hangja mély tónusban ömlött fe­léjük: — Hölgyeim és uraim, ha jól sejtem, azon vi­tatkoznak, hogy hova menjenek folytatni a mulat­ságot. íme! Itt vagyok! Az élő felelet! Minden képzeletet fölülmúl a kinai kert! Legyen szeren­csénk a kinai kertben! — Nini! A kinai ember! — kiáltotta hangosan az egyik hölgy s egyszerre körülrepdesték a furcsa reklámot. Egy magas, karcsú asszony azon­ban távolabb állt a gyűrűtől és magához vitve egy férfit, megkérdezte: — Ki ez a madárijesztő? — Persze, te még nem ismered. Hiszen csak most jöttél vissza idegenből hosszú idő után. Ez az ember mostanában az éjszaka szenzációja. Ki­tűnő koponya! Szellemes! Okos! Magad is látni fogod. Nem engedjük el magunktól ma éjjel. S elmentek a kínai kertbe. Pompásan mulat­tak, velük kellett mulatnia. S amikor végül mégis kiszakította magát a kezük közül, a titkár észre­vétlenül mögéje surrant és a fülébe súgta: — Maradjon. Holnaptól kezdve ötven száza­lékkal nagyobb fizetést kap! Maradt. A jókedv fokozódott, patakzott az ital, s felhőkig nőtt a boldogság. Az egész asztal csodálkozva hallgatta a kínai ember ötletes vála­­szait, kitűnő mókáit, a hölgyek elragadtatva tü­zelték további beszédre s a férfiak elgondolkozva figyelték. Ki ez az ember?! A magas, karcsú asszony tartózkodó volt. Sá­padt arcán ugyan olykor-olykor kivirágzott egy mosoly, de merev volt és megközelíthetetlen. A férfiak mind az ő kegyét keresték. Észrevehető volt, hogy ezt az estét az ő tiszteletére rendezik. Az ital fogyott. A jókedv tavaszi áradásként öntötte el a lelkeket s a kínai ember torkán is ömlött a pezsgő lefelé. Szeme egyre hosszabb és hosszabb időre tapadt oda a hideg asszony arcára. Ilyenkor az egész ember nem volt más, mint két nagy figyelő szem, amelynek mélyén lángra lob­bantak a múlt gyertyái. Társalgásába belevegyí­­tett egy-egy szót, valami lankadt célzást, mire az asszony felkapta fejét és hosszan nézett a kínai ember eltorzított szemébe. A reklámembert reggel felé azzal kínozták, hogy mondja el, kicsoda, ő lázasan beszélt az élet­ről, szerelemről, halálról, csakhogy elkerülje a kérdést, de mindenki kitartott mellette. — Mondd el, kinai ember, hogy ki vagy?! Az tágranyilt szemmel nézett a karcsú, hideg asszonyra s az asszony megdöbbenve, csodálkozva nézett rá vissza. A társaság tagjai észrevették. Elhallgatott mindenki s a tekintetek ideges vára­kozással szaladtak ide-oda a két arcon.­­ A csend tűrhetetlen volt. A hideg asszony a

Next