Pesti Hírlap, 1938. június (60. évfolyam, 122-144. szám)
1938-06-02 / 123. szám
A világ első katonája A honvédelmi tárca költségvetésének mai tárgyalási napján Rátz Jenő honvédelmi miniszter mondotta el bemutatkozó beszédét. Az a lelkes visszhang, az a pártok, politikai és világnézeti ellentétek fölött összecsengő egyetértés, mely a honvédelmi miniszter szavait fogadta, bizonyság reá, milyen mélyen áthatja honvédelmünk és a magyar honvédség problémái iránti lelkesedés a nemzeti társadalom minden rétegét. A magyar nemzeti hadsereg ma az ország legféltettebb értéke. A honvédelmi tárca költségvetése nem szakkérdés, hanem egyetemes nemzeti ügy, melynek sorsát a társadalom minden osztálya szívén viseli. Ez a honvédség, melyet ilyen egyetemes lelkesedéssel és féltő gondossággal érez magának a magyar nemzet, a fejlődés új feladatai elé érkezett, s a honvédelmi tárca új keretei lesznek hivatva mozgósítani a nemzeti hadsereg időszerű fejlesztéséhez szükséges anyagi és szellemi erőket. Az új költségvetés százötvenötmilliót fordít honvédelmi célokra, tehát közel harmincmillióval többet, mint az előző évben. A honvédelmi miniszter bejelentése szerint ez a költségvetés az elkövetkező években feltétlenül emelkedni fog. A Ház minden oldalán egyértelmű helyesléssel fogadták ezt a bejelentést, s lelkes és egyetértő visszhang nyugtázza a magyar honvédelem költségvetési igényeit az országban is. A történelmi események, melyeknek sodrában élünk, arra tanítanak, hogy a népek és elvek, érdekek és erők nemzetközi mérkőzésében a helyes külpolitikával, az óvatos, öncélú és egészséges nemzetközi politikával sem lehet tartós eredményeket elérni, ha ezt a külpolitikát nem támogatja a nemzet felsőfokú belső katonai erőfeszítése. A gazdasági és szellemi képességek mellett egy nemzet katonai képességei és honvédelmi készültsége szabja meg ma az életlehetőségeket. Magyarország helyzetében ez a katonai készültség nem is lehet más, mint békés és védekező szándékú. A honvédelmi miniszter szükségesnek tartotta bemutatkozó beszédében hangsúlyozni ezt a demonstratív igazságot, mikor megállapította, hogy „tudatosan és akarattal használja mindig a honvédelem és a honvédség szót, s nem használja a hadsereg szót, mert a hadsereg szóban bizonyos támadó jelleg, bizonyos támadó intenciók“ lappanghatnak. A magyar nemzeti hadsereg Magyarország integritásának és külső, belső békéjének záloga, s mikor az új honvédelmi miniszter bejelenti, hogy a kormány honvédelmi programját egyetlen mondatban tudja összesüríteni, mindenki megérti és helyesli az országban ezt a nemzeti közvélemény lelkében is visszhangzó megállapítást: „olyan honvédelmet és honvédséget akarunk szervezni ennek a nemzetnek, amilyen e nagymultú katonanemzetnek megfelel és amely honvédség egyúttal záloga az újabb és ezeréves fejlődésnek“. E fejlődés anyagi és erkölcsi feltételeit vázolta határozott szavakkal költségvetési beszédében Rátz honvédelmi miniszter. Az anyagi fejlesztés szükségességét mélyen átérzi az országban minden társadalmi réteg. Mikor az ötéves terv napvilágot látott, e nagy nemzeti erőfeszítés igazi értelmét nemcsak a kormányzat, de a nemzeti közvélemény is honvédelmünk fejlesztésének elkerülhetetlen szükségszerűségében látta. Anyagi eszközeink korlátozottak, de a honvédelem számára meg kellett találni a múltban, s fokozottan meg kell találni a jövőben is az új segélyforrásokat. Ma, amikor nagy- és középhatalmak központi erőfeszítése kimerül a fegyverkezési versenyben, minden nemzetnek elsőrendű kötelessége, hogy mozgósítsa a nemzeti élet minden anyagi és erkölcsi tartalékját a honvédelem számára. A magyar katona erényei, azok az erények, melyek, a honvédelmi miniszter szavai szerint, „a Prága, jan. 1. Hodzsa Milán csehszlovák miniszterelnök volt szíves fogadni a Pesti Hírlap Prágába kiküldött tudósítóját és vele folytatott beszélgetésünket alább közöljük. Az olvasó bizonyára észreveszi, hogy ez az intervjú a Krafta külügyminiszterrel két nappal ezelőtt közzétett beszélgetésünk folytatása. Nem értük be a felmerült megoldások elvi alapjainak tudomásulvételével, hanem mindenütt, ahol csak kételyeink voltak vagy ahol ellentmondást láttunk, kiegészítő kérdések felvetését tartottuk szükségesnek. Hodzsa és Krosta nyilatkozataiból most már egységesen áll előttünk a prágai kormány célkitűzése. A nyilatkozatok egymást magyart a világ első katonájává avatják, a múltban is, a jelenben is kötelezik mindazokat, akik hivatásszerűen foglalkoznak honvédelmünk fejlesztésével, hogy ennek a páratlan erkölcsi kvalitásokkal rendelkező hadseregnek megadják mindazokat a korszerű anyagi lehetőségeket, melyek nélkül a legkiválóbb hadsereg sem tud a nemzetközi fegyverkezési versenyben eleget tenni hivatásának. A magyar kormányzat békés szándékú felszerelési programja szilárd, messzire tekintő és kiegyensúlyozott. Hangsúlyozta a honvédelmi miniszter, hogy a most folyó felszerelési programban „egyetlen fillért sem fog a külföldnek kiadni addig, amíg van reá lehetőség, hogy a szükségletet idehaza szerezzük be“. A nemzet nagy honvédelmi erőfeszítése így kapcsolódik bele az ötéves terv nagy építő munkájába. Ezek a megállapítások általános megnyugvást keltettek a Házban. De nem kevésbé fontos, amit az új honvédelmi miniszter a magyar honvédség lelkiségéről mondott. A közelmúlt nyugtalanító híresztelései után e felelős helyről elhangzott nyilatkozat nagymértékben hozzájárul majd az atmoszféra tisztulásához. Ennek a nyilatkozatnak megfelelő pillanatban el kellett hangoznia, s az a katonás és férfias nyíltság, mellyel az új honvédelmi miniszter a kényes kérdést feltárta és igazi jelentőségét megvilágította, egyszer s mindenkorra eloszlat minden találgatást és gyanúsítást. A honvédelmi miniszter mai beszédében megállapította, hogy a magyar honvédségből senkinek soha nem lesz módja párthadsereget szervezni. Ha egyes fantaszták fejében meg is villantak ilyen zavaros elméletek, a magyar honvédség tisztikarának erkölcsi szintje biztosíték arra, hogy Magyarországon politizáló hadsereg soha ne vehesse át a nemzeti hadsereg feladatkörét. Nyílt és kemény szavakkal beszélt e nagy horderejű kérdésről Rátz honvédelmi miniszter. Elmondotta, hogy egy politizáló kiegészítő részei mutatják meg legjobban a megígért prágai program reálpolitikai értékeit és hiányait. A mérleg nyelve, sajnos, még mindig nem áll egyensúlyban. Első kérdésünk a következő volt: — Krafta külügyminiszter úrnak a Pesti Hírlap számára adott nyilatkozata szerint a Hodzsaterv megvalósítása, Ausztriának Németországhoz való csatlakozása után, az újonnan előállott geopolitikai helyzet következtében szorul módosításra. Engedje meg miniszterelnök úr, hogy kiegészítésképen megkérdezzem, vajon tényleg csak ez a Slodzsa-terv megvalósításának az akadálya? ! Nem sokkal inkább az a körülmény, hogy mindtisztikarral szemben hajlandó lenne a legmeszszebbmenő konzekvenciákat is levonni, de arra viszont nem hajlandó, hogy sugdosások és időszerű gyanúsítgatások alapján lépjen fel akár egyetlen tisztjével szemben is. „Ez a tisztikar nem politizál“ — állapította meg az a katona, aki hivatalból is, egyéni kapcsolatai révén is legalaposabban, egyedül megbízhatóan ismeri a magyar honvédség tisztikarának lelkiségét. A honvédségnek van keresztény világnézete és van mély szociális érzése; ez a magyar honvédség mély lelki közösségben él a nemzet minden osztályával, s a nemzeti hadsereg tisztikarának lelkiségét semilyen vonatkozásban nem lehet azonosítani a háború előtti hadsereg kaszt-szellemével. A magyar nemzeti hadsereg keresztény és szociális szellemű, de a tisztikar távol tartja a honvédségtől a napi politika befolyásait. A honvédség felszerelési programjával párhuzamosan a lelki és erkölcsi felkészülés nagy nevelő programja is lezajlott a trianoni évtizedekben. A magyar katonatiszt elsőrendű sorsközösséget érez a nemzettel, annak minden szellemi és anyagi problémájával, de nem adja oda kardját politikai kísérletekhez, melyeknek hasznos, vagy kártékony jellegét még nem döntötte el az idő. Ebből a szempontból látja az új honvédelmi miniszter a magyar honvédség időszerű problémáit. E szempontokat megnyugvással és egyetértéssel fogadjuk. Erős és nemzeti szellemű honvédséget kell felépítenünk a trianoni keretek között is, mert ez a honvédség lehet csak biztosíték arra, hogy Magyarországot előkészíthetjük a közeli, vagy távoli jövő nagy, történelmi feladataira. „Idehaza a törvényes rend őre, kifelé, elsősorban pajzs, másodsorban, ha kell, kard“ — ez a magyar honvédség jelszava. Ez az egyetlen program, melyet a nemzeti hadsereg magáénak érez. A honvédelmi tárca emelkedett szellemű költségvetési vitájának ez a megállapítás az egyhangú lelkesedéssel fogadott tanulsága és jelmondata. « BUDAPEST, 1938_________________________________LX. ÉVFOLYAM, 123. (19.556) SZÁM_______________________ CSÜTÖRTÖK, JUNIUS 2 Előfizetés a Képes Wa- HR Wojt JwnMk«. « mb bbm Szerkesztőség: Vilmos sárnappal és a Képes KhSh IhrtIi u t ^.'8.^ Telefon egy** hóra** 4!-- pengő, rálÉLTM Trag aj WEBpSIBb SIB IBB Ma K&g JSfBB iM mos császár-ut 78. Tel. negyedévre 10 pengő Dpljawfi wsM freEs ]K3i 112-205. Erzsébet-körut iányszám íra^o fillér, pW, »11 »£ . VSK « fill ftgraSC rwlL*_ K$y§lli Ws&B*' kok Jegyzékét vasárvasárnap 12 fillér g&B íráSSBaK m ^BTo«r *r«/iJSSI «388 m s-aasys cm naponként az apróbb(a mellékletek nélkül) HB BHBB BB BB BB BB Vb BHB IBS VB BB detések élén közöljük Hodzsa Milán csehszlovák miniszterelnök nyilatkozata a Pesti Hírlap számára Az új nemzetiségi statútum már két hete készen áll A teljes egyenjogúság alapján kívánja rendezni a nemzetiségi problémákat Hodzsa elgondolása szerint a kormányban helyettfoglaló különféle nemzetiségű miniszterek lennének az illető nemzetiség ügyeinek képviselői — A Pesti Hírlap kiküldött tudósítójának telefonjelentése — (Felvételeink a Képes Pesti Hírlapban.)