Pesti Hírlap, 1938. július (60. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-01 / 145. szám

Nehéz örökséget vett el Hodzsa Benestől A Pesti Hírlap berlini tudósítójának telefonjelentése Berlin, jún. 30. Itteni jelentések szernt"lassanként befejezéshez közelednek azok a tárgyylások ,m­elyeket a csehországi nemzetiségek­­petőivel indítot meg né­hány héttel ezelőtt Hodzsa a miniszterelnö­k. AZ újabb asta előtérbe került optimimáus továbbra is meglátszik a német újságok hasábjfim. Az a felfo­gás, amely szerint Hodzsa miniszterelnök, szemben Benessel és más túlzókkal, tényleg komoly­ab szándékot A kis hercegnő állást keres írta M. Katona Ilona Szöke’TéréiW' aktra'Pi'GszTrU ' a széleskarimájú posztókalap, ugyanolyan kötelességtudással visel­te, mint társai, a diáklányok. Klementina Ange­lika Mária volt a neve rövidebb alakjában, aho­gyan az iskolai bizonyítványok írták, különben még vagy tíz másik nevet kapott a szent kereszt­­ségben, mikor az ősi vár kis ódonszagú kápolná­jában ráhullott fejecskéjére a szenteltvíz. Sokszáz­éves aranykorsóból öntötte azt a reszkető kezű öreg püspök és a keresztanya maga a trónjavesz­­tett császárné volt. Alexandra hercegasszony, Xavér herceg fele­sége, a kis Klementina édesanyja ragyogóan szép harmincötéves asszony volt. Ünnepélyes alkal­makkor gyakran ott tündökölt hamvas színeivel a közönség között az első sor díszhelyén férje mellett, akinek profilja élénken emlékeztetett a letűnt császári idők pénzeinek plakettjein az ural­kodó képmására. Gyermekeiket már a megváltozott időkhöz al­kalmazkodva, egészen a polgári családok ifjú le­származottai között nevelték. Klementina Ange­lika, a tizenhét éves, szőke kis hercegnő, kor sze­rint a legidősebb a testvérek között, nyilvános is­kolába járt. Tanórák végén a főhercegi autó jött érte eleinte, de kellemes tavaszi napokon a többi leánykával együtt indult gyalogosan a kis ónémet város laposköves utcáin, ahol Xavér hercegek lak­tak. Két kislány volt neki kijelölve barátnőül, de azok olyan szertartásosak voltak, hogy érdeklődé­sével a többiek felé fordult. Most is, a tízórai nagy szünetben a szemüve­ges kis Káté volt a kiválasztott, ő volt az osztály­ban az első, árva leányka, aki rokonainál élt és alig várta, hogy maga kereshesse meg a kenyerét. Már­is három nyelven beszélt és mintaképe volt a szorgalomnak, még a jelentéktelen, robotoló nők szomorú típusának. A szőke kis hercegnő olyan édesen tudott vele barátkozni, hogy a szeplős, sovány kislány magá­nos szive ujjongva nyílt meg és nem gondolt rá, hogy uralkodók leszármazottjával beszél. Édes, rózsásarcú bakfis volt a barátságát felajánló, me­legszívű diákpajtás. Káté már bizalmas vallomást is tett Klementina Angelikának. — Igen. Alig várom, hogy végre kenyeret ke­reshessek. Volna is egy állás. Nagyszerűen fizet­nek és csak délután négytől este kilencig kellene francia és angol gyorsírást végeznem. Attól ta­nulhatnék, Istenem, milyen jó lenne magam ere­jéből megszerezni mindazt, amit most mind más­tól kell elfogadnom. Klementina Angelika bólintott. — Akkor menj és kérd azt az állást. Jt Káté szomorúan hajtotta le a fejét.­­ — Csúnya vagyok és nem elégi bátor, ^igortj amerikai ur a vezérigazgató, azj^üszem^ sj mennék hozzá. A kis hercegnő heves félre a kalsAját, az hájU«aesu*jttr és csak az álla alá kapcson szíj tartókra a nyakán. Határozott moz­dulattá tette a kelét azJjjsgkjéra. ■— Magam fogom el a dolgodat, — je­lentette ki erélyesen. Kate reménykedve nézett rá. — Oh, akkor minden sikerülhet! Milyen jó is hozzám, fenség! Klementina közbevágott. — A barátnőd akarok lenni Kilte, ne mondj fenségnek! — Közelebb hajolt a lányka felé és titokzatosan folytatta. — Holnap délelőtt elme­gyek ahhoz az amerikaihoz. Egyszerűen kimegyek az iskolából egy órára. Másnap délelőtt a nagyszünetben Klementina Angelika hercegnő kisurrant a leánygimnázium kapuján. Sietve ment az utcákon, senki se törő­dött vele. Pár perc múlva a városka főutcáján a National Bank előtt állott, ott kellett lennie a ha­talmas amerikai úrnak, Kate így mondta: Bátran belépett a széles, vörös szőnyeggel borított be­járaton és az elősiető portásnak hercegi fölénnyel vetette oda. — Az amerikai vezérigazgatót keresem. Hol van? A kapus elcsodálkozott a diáklányka határon zátt modorán, de hirtelen azt hitte, hogy a lánya valamelyik vezető urnak és készségesen felelt. — Első emelet kettő. A kegyelmes úr magán­irodájában fogad a vezérigazgató úr. Klementina Angelika megbiccentette a fejét és már futott is fel a lépcsőn. Kipirulva érkezett a szárnyas ajtó elé, amelyen fekete táblán csil­logó aranyos betűkkel volt kiírva a vezérigazgató neve: G. A. Brown. Gyorsan benyitott és sokablakú teremben ta­lálta magát, ahol néhány az íróasztalnál ült, töb­ben pedig vártak. Ebben a percben nyílott meg jobbra egy párnázott ajtó, a várakozók mind oda­figyeltek. Magas, borotváltarcú, meglepően fiatal, de szigorú tekintetű úr nézett ki és Klementina Angelika azonnal tudta, hogy csakis ez lehet az akit keres. Gyorsan, mint a surranó mókus, előtte termett és megint csak a hercegnő biztos, kissé leereszkedő modorában szólította meg a csodál­kozó férfit. — Ön a vezérigazgató? Azonnal beszélnem kell önnel, kérem, vezessen be. Mr. G. A. Brown elképedve nézte a diák­lányt, aztán gyönge derű futott át az arcán, ami­kor Udvariasan félreállva intett. — Sétáljon be, kisasszony, — mondta és előre engedte a fiatal leányt. Odabent kissé felszegett fejjel, az arcán ke­gyes mosollyal lépkedett Klementina Angelika egy nagy karosszékig és helyet foglalt. Anyjától lát­ta ugyanezt a mozdulatot, amikor az a nyilvá­nosság előtt megjelent. Az amerikai úr bámulva nézte a lányka mozdulatait, feltette a szemüve­gét és megállott előtte. Úgy látszott, hogy meg volt elégedve azzal, amit látott, mert mosolygott. Klementina Angelika egy pillanatra meg is ütköz PESTI HÍRLAP­ ­. Hodzsa szerdán a felvidéki egyesült magyar pártok képviselőivel tárgyalt Prága, jún. 30. (Inf.) Szerdán délben végre sor került Hodzsa miniszterelnök és a felvidéki egyesült magyar pártok küldöttségének megbeszélésére. A mi­niszterelnök meghívására a magyar népcsoport kép­viseletében Szüllő Géza, Jaross Andor, gróf Eszter­­házy János és Korláth Endre adta elő a magyar nép­csoport kívánságait. A küldöttség tagjai emlékiratot nyújtottak át a miniszterelnöknek, aki átolvasta a memorandumot és néhány követelésre vonatkozóan felvilágosításokat kért. A miniszterelnök kívánságára a küldöttség tagjai a isemolandum több pontját kon­kretizálták. A mini^^tefehitMcés a magyar küldöttség­ megbeszélése egy ótaJtijMZQjf tartott. /fl A miniszterelnök­fiek átnujtott magyar enQk/rpt tartalmát illetően ugypftuj^ nem lehet-semmit sem megtudni, mint ahogyan a ^.atlétaném«-?párt ssem­lék-­ iratával kapcsol^lBSu^^s teljes "titoktartásra tettek ígéretet. Hivatalosa­n csak annyit közöltek, hogy a miniszterelnök az ermékiratot átvette és a legköze­lebbi napokban a nemzetiségi alaptörvény ügyében a többi parlamenti ellenzéki csoport képviselőjével is tárgyalni fog. A csütörtöki minisztertanácsnak általában nem tulajdonítanak nagyobb jelentőséget, annál fontosabb­nak ígérkezik azonban a koalíciós pártok vezetőinek péntekre egybehívott értekezlete. Hodzsa miniszter­­elnök erre az értekezletre meghívta a parlament két Házának elnökét is, továbbá a Nemzeti Bank kor­mányzóját. Hír szerint rendkívül fontos állampénz­ügyi kérdések megvitatása áll küszöbön. A Slovensky Hlas, Hodzsa miniszterelnök lapja, hangoztatja, hogy a péntekre egybehívott értekezletnek egészen rend­kívüli jelentősége van, tekintettel a jelenlegi nemzet­közi és cseh belpolitikai helyzetre. A nemzetiségi alaptörvény ügyében a kormány­­koalíción belül a nehézségek még mindig fennállanak. A kormányt támogató pártok körében még erős az ellenállás a különböző népcsoportoknak nyújtandó engedményekkel szemben. A nemzetiségi alaptörvény ügyében a döntést egyébként az a körülmény is hát­ráltatja, hogy a kormány egyik tagja, Msgr. Sramek, aki a cseh klerikálisokat képviseli a kormányban, váratlanul külföldre utazott. A kormánykoalícióhoz tartozó cseh népi szocia­lista párt szintén vonakodik hozzájárulni a népcso­portoknak nyújtandó engedményekhez. A párt veze­tőségi ülésén Tucny és Franke miniszterek jelenlété­ben kimondották, hogy csak olyan törvényhez adják hozzájárulásukat, amely biztosítja a köztársaság egy­ségét és véderejének hatékonyságát. A pártvezetőség a legélesebb formában száll szembe a szlovák auto­­nomisták politikájával és követeli, hogy a kormány a legélesebben járjon el minden „felforgató“ ellem mutat, egyre jobban erősödik. Ma például a külügy­minisztériumhoz közelálló Berliner Börsenzeitung fog­lalkozik „Benes öröksége“ című vezércikkében ezzel a témával. A lap ismételten rámutat a szűk látókörű cseh lapok kicsinyes intrikáira, valamint arra, hogy milyen „világosan felismerhetők a cseh sajtó tanács­talanságai azon feladat előtt, amely szerint a cseh nép számára érthetővé akarják tenni a megváltoz­­hatatlant. A Berliner Börsenzeitung világosan szembe­állítja Hodzsát a túlzókkal, amikor többek között eze­­ket­ írja: „Nem s­bad félreismerni, hogy Hodzsa mi­­­eterelnök előtt ilyen nehéz feladatok állanak. Benestől úgy ki­­int befelé nehéz örökséget kellett átvennie. Benes a hálátlan feladatot utódjára, Hod­­gk­r­a hagyta“.­­A Frankfurter Zeitung prágai tudósítójának jelen­ete szerint egy olyan külön bizottság megalakítása v­­an tervbe véve, amelynek „ha a dolgok úgy ala­kulnak, amint azt a miniszterelnök irányítani szeretné, az legyen a feladata, hogy a cseh közvéleményt a kormány terveinek megnyerje és átalakítását előké­szítse“. Ez azt jelenti tehát, hogy Hodzsa az eléje tör­ nyosuló nehézségeket nemcsak az alkotmány kiigazí­tásával, hanem propaganda üzítése.m»mTdii£'brrrt kéz győzni. Poros Ferenc: _ Benes bízik a nemzetiségi kérdés igazságos megoldásában Prága, jun. 30. (Inf.) Benes elnök csütörtökön át­vette a prágai műegyetem kereskedelemtudományi fakultásának díszdoktori oklevelét s nagyobb beszé­det mondott, amelyben az időszerű politikai kérdése­ket is érintette. — Meg vagyok győződve arról — mondotta töb­bek között —, hogy már a legközelebbi napokban és hetekbem is igazság és megértés szellem­ébe rendezni fogjuk a nemzetiségi kérdést. Meg vag/oji?go*odve arról és pérpi­gyi egészsé­ges marán és kiegyősödve kerít ki a mai ^»lságból. A nemzetiségi1 kérdést a köztá rsaságc nemzetiség'» iránt érzett lojalitas és jóakarat alapján amAujy*m­eg­­oldani s azt akarjuk, hogy mindkét réaBrolyusz/lessé­­gesen és becsületesen járjanak el. Államfelépés a nemzetközi együttműködés érdekében el akkorunk menni a legvégső határig, ameddig csak állalmunk szükségletei és politikai viszonyai megengedik. Bizo­nyos vagyok abban, hogy országunk valamennyi po­litikai pártja közreműködik ebben a felelősségteljes munkában. Még mindig hiszek abban, hogy az euró­pai békét meg­­lehet menteni. Párizsi körökben veszélyesnek ítélik Prága halogató taktikáját — A Pesti Hírlap párizsi tudósítójának telefonjelentése — Párizs, jan. 30. A spanyolországi események az utóbbi időben kissé háttérbe szorították a cseh kér­dést. Pár nap óta azonban ismét nagyobb figyelmet szentelnek neki francia politikai körökben és a sajtó­ban. Újabban már nemcsak a tárgyalások menetéről érkeznek ide jelentések, hanem a cseh kormány állás­pontjáról szóló közelebbi értesülések is. E hírek sze­rint a kormány főképpen a közigazgatás decentralizá­lásával és az arányosság elvének érvényesítésével sze­retné kielégíteni a nemzetiségeket, de hallani sem akar arról a területi önkormányzatról, amelyet a nemzeti­ségek követelnek. Prágában mindössze a községek jogainak kiterjesztésére és bizonyos járási és tarto­mányi önkormányzat létesítésére gondolnak. Az ön­­kormányzat a közoktatásügyi kérdésekre és a helyi közigazgatásra vonatkoznék. A nemzetiségi nyelv hi­­vatalos használatára jogosító húsz százalékos arány­számot tíz százalékra szállítanák le. «I *'■ Ha ezek az adatok valóban hiven tükrözik vissza a kormány szándékait, úgy nyilvánvaló, hogy program­ját valóságos szakadék választ­ja el a nemzetiségek kö­veteléseitől, mert csak részletkérdésekben akar enged­ményeket tenni, de nem hajlandó az államot a nem­zetiségek óhajának megfelelően szövetségi alapon át­alakítani. A két felfogás annyira eltér egymástól, hogy megegyezés köztük nehezen képzelhető el. Azért sokan fokozódó pesszimizmussal néznek itt a tárgya­lások kimenetele elé. A május 21 -i súlyos válság óta cseh hivatalos részről egyre jobban kitolják a nemzeti­ségi kérdés rendezésének időpontját. Eleinte arról volt szó, hogy az összes érdekeltekkel letárgyalt kész ja­vaslatot már június 15-ikén a parlament elé terjesztik. Később július közepére, majd augusztusra tűzték ki a határidőt, most pedig már az is kétséges, hogy a nyár folyamán egyáltalában tető alá kerül-e. Sajátságos az a változás is, amelyen az úgyneve­zett nemzetiségi statútum ment keresztül. Egy ideig az összes félhivatalos prágai jelentések olyan statú­tumot helyeztek kilátásba, amely a nemzetiségek jo­gait az állami függetlenségnek és területi épségének határain belül a legmesszebbmenően biztosítaná. Most már nem is statútumról, hanem csupán néhány önálló törvényről hallani. A tárgyilagos megfigyelőnek mind­inkább az a benyomása, hogy Prágában készakarva húzzák-halasztják a tárgyalásokat. Ki akarnak bújni egy olyan reform alól, amely a cseh uralom feladását és a nemzetiségek politikai egyenjogúsítását jelentené. Itteni értesülések szerint a cseh kormányon belül nincs összhang a teendőkre nézve. Hodzsa miniszter­­elnök tábora állítólag messzebbmenő engedményeket tart szükségesnek, ezzel szemben azonban Benes és K­ilfri minél kevesebb és csupán formai engedményre állnak szorítkozni. A franciákat ez az ellentét em­­léikezteti Jany_L#13ejjepre, amelyet Benes azelőtt Ma­­saryk oldal­rajátsítttt, nem riadva vissza attól, hogy, az elnök jézamablpi felfogásával szemben a cseh na­cionalizmus túlzó szempontjait érvényesítse. Így volt ez többek közt a békekonferencián, midőn a Csallóköz sorsáról döntöttek és így volt a Masaryk részéről Ma­gyarországnak tett revíziós ajánlatai alkalmával is. Csütörtökön este a párizsi Liberté vezércikkében teszi szóvá azokat a politikai körökben szállingózó hí­reket, amelyek szerint Prágában nem törekednek a tárgyalások eredményes befejezésére. Cseh kormány­körökben most már az a felfogás érvényesül, hogy sikerült időt nyerni és minthogy a közvetlen veszély elmúlt, nem tartják szükségesnek komolyan előmoz­dítani a nemzetiségi kérdés rendezését. Megmutattuk — mondják a csehek —, hogy ellent tudunk állni Né­metországnak és most egyelőre nyugodtak lehetünk. Adott esetben megint a sarkunkra fogunk állni, egyezkedésre azonban nincs szükség. A lap ezt a fel-

Next