Pesti Hírlap, 1938. július (60. évfolyam, 145-171. szám)
1938-07-01 / 145. szám
Nehéz örökséget vett el Hodzsa Benestől A Pesti Hírlap berlini tudósítójának telefonjelentése Berlin, jún. 30. Itteni jelentések szernt"lassanként befejezéshez közelednek azok a tárgyylások ,melyeket a csehországi nemzetiségekpetőivel indítot meg néhány héttel ezelőtt Hodzsa a miniszterelnök. AZ újabb asta előtérbe került optimimáus továbbra is meglátszik a német újságok hasábjfim. Az a felfogás, amely szerint Hodzsa miniszterelnök, szemben Benessel és más túlzókkal, tényleg komolyab szándékot A kis hercegnő állást keres írta M. Katona Ilona Szöke’TéréiW' aktra'Pi'GszTrU ' a széleskarimájú posztókalap, ugyanolyan kötelességtudással viselte, mint társai, a diáklányok. Klementina Angelika Mária volt a neve rövidebb alakjában, ahogyan az iskolai bizonyítványok írták, különben még vagy tíz másik nevet kapott a szent keresztségben, mikor az ősi vár kis ódonszagú kápolnájában ráhullott fejecskéjére a szenteltvíz. Sokszázéves aranykorsóból öntötte azt a reszkető kezű öreg püspök és a keresztanya maga a trónjavesztett császárné volt. Alexandra hercegasszony, Xavér herceg felesége, a kis Klementina édesanyja ragyogóan szép harmincötéves asszony volt. Ünnepélyes alkalmakkor gyakran ott tündökölt hamvas színeivel a közönség között az első sor díszhelyén férje mellett, akinek profilja élénken emlékeztetett a letűnt császári idők pénzeinek plakettjein az uralkodó képmására. Gyermekeiket már a megváltozott időkhöz alkalmazkodva, egészen a polgári családok ifjú leszármazottai között nevelték. Klementina Angelika, a tizenhét éves, szőke kis hercegnő, kor szerint a legidősebb a testvérek között, nyilvános iskolába járt. Tanórák végén a főhercegi autó jött érte eleinte, de kellemes tavaszi napokon a többi leánykával együtt indult gyalogosan a kis ónémet város laposköves utcáin, ahol Xavér hercegek laktak. Két kislány volt neki kijelölve barátnőül, de azok olyan szertartásosak voltak, hogy érdeklődésével a többiek felé fordult. Most is, a tízórai nagy szünetben a szemüveges kis Káté volt a kiválasztott, ő volt az osztályban az első, árva leányka, aki rokonainál élt és alig várta, hogy maga kereshesse meg a kenyerét. Máris három nyelven beszélt és mintaképe volt a szorgalomnak, még a jelentéktelen, robotoló nők szomorú típusának. A szőke kis hercegnő olyan édesen tudott vele barátkozni, hogy a szeplős, sovány kislány magános szive ujjongva nyílt meg és nem gondolt rá, hogy uralkodók leszármazottjával beszél. Édes, rózsásarcú bakfis volt a barátságát felajánló, melegszívű diákpajtás. Káté már bizalmas vallomást is tett Klementina Angelikának. — Igen. Alig várom, hogy végre kenyeret kereshessek. Volna is egy állás. Nagyszerűen fizetnek és csak délután négytől este kilencig kellene francia és angol gyorsírást végeznem. Attól tanulhatnék, Istenem, milyen jó lenne magam erejéből megszerezni mindazt, amit most mind mástól kell elfogadnom. Klementina Angelika bólintott. — Akkor menj és kérd azt az állást. Jt Káté szomorúan hajtotta le a fejét. — Csúnya vagyok és nem elégi bátor, ^igortj amerikai ur a vezérigazgató, azj^üszem^ sj mennék hozzá. A kis hercegnő heves félre a kalsAját, az hájU«aesu*jttr és csak az álla alá kapcson szíj tartókra a nyakán. Határozott mozdulattá tette a kelét azJjjsgkjéra. ■— Magam fogom el a dolgodat, — jelentette ki erélyesen. Kate reménykedve nézett rá. — Oh, akkor minden sikerülhet! Milyen jó is hozzám, fenség! Klementina közbevágott. — A barátnőd akarok lenni Kilte, ne mondj fenségnek! — Közelebb hajolt a lányka felé és titokzatosan folytatta. — Holnap délelőtt elmegyek ahhoz az amerikaihoz. Egyszerűen kimegyek az iskolából egy órára. Másnap délelőtt a nagyszünetben Klementina Angelika hercegnő kisurrant a leánygimnázium kapuján. Sietve ment az utcákon, senki se törődött vele. Pár perc múlva a városka főutcáján a National Bank előtt állott, ott kellett lennie a hatalmas amerikai úrnak, Kate így mondta: Bátran belépett a széles, vörös szőnyeggel borított bejáraton és az elősiető portásnak hercegi fölénnyel vetette oda. — Az amerikai vezérigazgatót keresem. Hol van? A kapus elcsodálkozott a diáklányka határon zátt modorán, de hirtelen azt hitte, hogy a lánya valamelyik vezető urnak és készségesen felelt. — Első emelet kettő. A kegyelmes úr magánirodájában fogad a vezérigazgató úr. Klementina Angelika megbiccentette a fejét és már futott is fel a lépcsőn. Kipirulva érkezett a szárnyas ajtó elé, amelyen fekete táblán csillogó aranyos betűkkel volt kiírva a vezérigazgató neve: G. A. Brown. Gyorsan benyitott és sokablakú teremben találta magát, ahol néhány az íróasztalnál ült, többen pedig vártak. Ebben a percben nyílott meg jobbra egy párnázott ajtó, a várakozók mind odafigyeltek. Magas, borotváltarcú, meglepően fiatal, de szigorú tekintetű úr nézett ki és Klementina Angelika azonnal tudta, hogy csakis ez lehet az akit keres. Gyorsan, mint a surranó mókus, előtte termett és megint csak a hercegnő biztos, kissé leereszkedő modorában szólította meg a csodálkozó férfit. — Ön a vezérigazgató? Azonnal beszélnem kell önnel, kérem, vezessen be. Mr. G. A. Brown elképedve nézte a diáklányt, aztán gyönge derű futott át az arcán, amikor Udvariasan félreállva intett. — Sétáljon be, kisasszony, — mondta és előre engedte a fiatal leányt. Odabent kissé felszegett fejjel, az arcán kegyes mosollyal lépkedett Klementina Angelika egy nagy karosszékig és helyet foglalt. Anyjától látta ugyanezt a mozdulatot, amikor az a nyilvánosság előtt megjelent. Az amerikai úr bámulva nézte a lányka mozdulatait, feltette a szemüvegét és megállott előtte. Úgy látszott, hogy meg volt elégedve azzal, amit látott, mert mosolygott. Klementina Angelika egy pillanatra meg is ütköz PESTI HÍRLAP . Hodzsa szerdán a felvidéki egyesült magyar pártok képviselőivel tárgyalt Prága, jún. 30. (Inf.) Szerdán délben végre sor került Hodzsa miniszterelnök és a felvidéki egyesült magyar pártok küldöttségének megbeszélésére. A miniszterelnök meghívására a magyar népcsoport képviseletében Szüllő Géza, Jaross Andor, gróf Eszterházy János és Korláth Endre adta elő a magyar népcsoport kívánságait. A küldöttség tagjai emlékiratot nyújtottak át a miniszterelnöknek, aki átolvasta a memorandumot és néhány követelésre vonatkozóan felvilágosításokat kért. A miniszterelnök kívánságára a küldöttség tagjai a isemolandum több pontját konkretizálták. A mini^^tefehitMcés a magyar küldöttség megbeszélése egy ótaJtijMZQjf tartott. /fl A miniszterelnökfiek átnujtott magyar enQk/rpt tartalmát illetően ugypftuj^ nem lehet-semmit sem megtudni, mint ahogyan a ^.atlétaném«-?párt ssemlék- iratával kapcsol^lBSu^^s teljes "titoktartásra tettek ígéretet. Hivatalosan csak annyit közöltek, hogy a miniszterelnök az ermékiratot átvette és a legközelebbi napokban a nemzetiségi alaptörvény ügyében a többi parlamenti ellenzéki csoport képviselőjével is tárgyalni fog. A csütörtöki minisztertanácsnak általában nem tulajdonítanak nagyobb jelentőséget, annál fontosabbnak ígérkezik azonban a koalíciós pártok vezetőinek péntekre egybehívott értekezlete. Hodzsa miniszterelnök erre az értekezletre meghívta a parlament két Házának elnökét is, továbbá a Nemzeti Bank kormányzóját. Hír szerint rendkívül fontos állampénzügyi kérdések megvitatása áll küszöbön. A Slovensky Hlas, Hodzsa miniszterelnök lapja, hangoztatja, hogy a péntekre egybehívott értekezletnek egészen rendkívüli jelentősége van, tekintettel a jelenlegi nemzetközi és cseh belpolitikai helyzetre. A nemzetiségi alaptörvény ügyében a kormánykoalíción belül a nehézségek még mindig fennállanak. A kormányt támogató pártok körében még erős az ellenállás a különböző népcsoportoknak nyújtandó engedményekkel szemben. A nemzetiségi alaptörvény ügyében a döntést egyébként az a körülmény is hátráltatja, hogy a kormány egyik tagja, Msgr. Sramek, aki a cseh klerikálisokat képviseli a kormányban, váratlanul külföldre utazott. A kormánykoalícióhoz tartozó cseh népi szocialista párt szintén vonakodik hozzájárulni a népcsoportoknak nyújtandó engedményekhez. A párt vezetőségi ülésén Tucny és Franke miniszterek jelenlétében kimondották, hogy csak olyan törvényhez adják hozzájárulásukat, amely biztosítja a köztársaság egységét és véderejének hatékonyságát. A pártvezetőség a legélesebb formában száll szembe a szlovák autonomisták politikájával és követeli, hogy a kormány a legélesebben járjon el minden „felforgató“ ellem mutat, egyre jobban erősödik. Ma például a külügyminisztériumhoz közelálló Berliner Börsenzeitung foglalkozik „Benes öröksége“ című vezércikkében ezzel a témával. A lap ismételten rámutat a szűk látókörű cseh lapok kicsinyes intrikáira, valamint arra, hogy milyen „világosan felismerhetők a cseh sajtó tanácstalanságai azon feladat előtt, amely szerint a cseh nép számára érthetővé akarják tenni a megváltozhatatlant. A Berliner Börsenzeitung világosan szembeállítja Hodzsát a túlzókkal, amikor többek között ezeket írja: „Nem sbad félreismerni, hogy Hodzsa mieterelnök előtt ilyen nehéz feladatok állanak. Benestől úgy kiint befelé nehéz örökséget kellett átvennie. Benes a hálátlan feladatot utódjára, Hodgkra hagyta“.A Frankfurter Zeitung prágai tudósítójának jelenete szerint egy olyan külön bizottság megalakítása van tervbe véve, amelynek „ha a dolgok úgy alakulnak, amint azt a miniszterelnök irányítani szeretné, az legyen a feladata, hogy a cseh közvéleményt a kormány terveinek megnyerje és átalakítását előkészítse“. Ez azt jelenti tehát, hogy Hodzsa az eléje tör nyosuló nehézségeket nemcsak az alkotmány kiigazításával, hanem propaganda üzítése.m»mTdii£'brrrt kéz győzni. Poros Ferenc: _ Benes bízik a nemzetiségi kérdés igazságos megoldásában Prága, jun. 30. (Inf.) Benes elnök csütörtökön átvette a prágai műegyetem kereskedelemtudományi fakultásának díszdoktori oklevelét s nagyobb beszédet mondott, amelyben az időszerű politikai kérdéseket is érintette. — Meg vagyok győződve arról — mondotta többek között —, hogy már a legközelebbi napokban és hetekbem is igazság és megértés szellemébe rendezni fogjuk a nemzetiségi kérdést. Meg vag/oji?go*odve arról és pérpigyi egészséges marán és kiegyősödve kerít ki a mai ^»lságból. A nemzetiségi1 kérdést a köztá rsaságc nemzetiség'» iránt érzett lojalitas és jóakarat alapján amAujy*megoldani s azt akarjuk, hogy mindkét réaBrolyusz/lességesen és becsületesen járjanak el. Államfelépés a nemzetközi együttműködés érdekében el akkorunk menni a legvégső határig, ameddig csak állalmunk szükségletei és politikai viszonyai megengedik. Bizonyos vagyok abban, hogy országunk valamennyi politikai pártja közreműködik ebben a felelősségteljes munkában. Még mindig hiszek abban, hogy az európai békét meglehet menteni. Párizsi körökben veszélyesnek ítélik Prága halogató taktikáját — A Pesti Hírlap párizsi tudósítójának telefonjelentése — Párizs, jan. 30. A spanyolországi események az utóbbi időben kissé háttérbe szorították a cseh kérdést. Pár nap óta azonban ismét nagyobb figyelmet szentelnek neki francia politikai körökben és a sajtóban. Újabban már nemcsak a tárgyalások menetéről érkeznek ide jelentések, hanem a cseh kormány álláspontjáról szóló közelebbi értesülések is. E hírek szerint a kormány főképpen a közigazgatás decentralizálásával és az arányosság elvének érvényesítésével szeretné kielégíteni a nemzetiségeket, de hallani sem akar arról a területi önkormányzatról, amelyet a nemzetiségek követelnek. Prágában mindössze a községek jogainak kiterjesztésére és bizonyos járási és tartományi önkormányzat létesítésére gondolnak. Az önkormányzat a közoktatásügyi kérdésekre és a helyi közigazgatásra vonatkoznék. A nemzetiségi nyelv hivatalos használatára jogosító húsz százalékos arányszámot tíz százalékra szállítanák le. «I *'■ Ha ezek az adatok valóban hiven tükrözik vissza a kormány szándékait, úgy nyilvánvaló, hogy programját valóságos szakadék választja el a nemzetiségek követeléseitől, mert csak részletkérdésekben akar engedményeket tenni, de nem hajlandó az államot a nemzetiségek óhajának megfelelően szövetségi alapon átalakítani. A két felfogás annyira eltér egymástól, hogy megegyezés köztük nehezen képzelhető el. Azért sokan fokozódó pesszimizmussal néznek itt a tárgyalások kimenetele elé. A május 21 -i súlyos válság óta cseh hivatalos részről egyre jobban kitolják a nemzetiségi kérdés rendezésének időpontját. Eleinte arról volt szó, hogy az összes érdekeltekkel letárgyalt kész javaslatot már június 15-ikén a parlament elé terjesztik. Később július közepére, majd augusztusra tűzték ki a határidőt, most pedig már az is kétséges, hogy a nyár folyamán egyáltalában tető alá kerül-e. Sajátságos az a változás is, amelyen az úgynevezett nemzetiségi statútum ment keresztül. Egy ideig az összes félhivatalos prágai jelentések olyan statútumot helyeztek kilátásba, amely a nemzetiségek jogait az állami függetlenségnek és területi épségének határain belül a legmesszebbmenően biztosítaná. Most már nem is statútumról, hanem csupán néhány önálló törvényről hallani. A tárgyilagos megfigyelőnek mindinkább az a benyomása, hogy Prágában készakarva húzzák-halasztják a tárgyalásokat. Ki akarnak bújni egy olyan reform alól, amely a cseh uralom feladását és a nemzetiségek politikai egyenjogúsítását jelentené. Itteni értesülések szerint a cseh kormányon belül nincs összhang a teendőkre nézve. Hodzsa miniszterelnök tábora állítólag messzebbmenő engedményeket tart szükségesnek, ezzel szemben azonban Benes és Kilfri minél kevesebb és csupán formai engedményre állnak szorítkozni. A franciákat ez az ellentét emléikezteti Jany_L#13ejjepre, amelyet Benes azelőtt Masaryk oldalrajátsítttt, nem riadva vissza attól, hogy, az elnök jézamablpi felfogásával szemben a cseh nacionalizmus túlzó szempontjait érvényesítse. Így volt ez többek közt a békekonferencián, midőn a Csallóköz sorsáról döntöttek és így volt a Masaryk részéről Magyarországnak tett revíziós ajánlatai alkalmával is. Csütörtökön este a párizsi Liberté vezércikkében teszi szóvá azokat a politikai körökben szállingózó híreket, amelyek szerint Prágában nem törekednek a tárgyalások eredményes befejezésére. Cseh kormánykörökben most már az a felfogás érvényesül, hogy sikerült időt nyerni és minthogy a közvetlen veszély elmúlt, nem tartják szükségesnek komolyan előmozdítani a nemzetiségi kérdés rendezését. Megmutattuk — mondják a csehek —, hogy ellent tudunk állni Németországnak és most egyelőre nyugodtak lehetünk. Adott esetben megint a sarkunkra fogunk állni, egyezkedésre azonban nincs szükség. A lap ezt a fel-