Pesti Hírlap, 1938. december (60. évfolyam, 273-297. szám)

1938-12-17 / 286. szám

1938 december 17. szombat PESTI HÍRLAP Hogyan írjunk kérvényeket ? úgy érzem, hogy hasznos munkát végzek, hogyha ehhez a kérdéshez hozzászólok. Hosszú pá­lyafutásomon, mint politikus felesége, és elég al­kalmam volt e kérdést tanulmányozni és sajnálko­zással kell megállapítanom, hogy vajmi kevesen, vannak a kérelmezők között, akik a kérvényezés alapelméletével tisztában lennének. Legtöbben abban a hitben élnek, hogyha bő­ven és részletesen, azonkívül szívhezszólóan ecse­telik bajaikat, úgy ez azt, akihez a kérelem intézve van, olyannyira meghatja, hogy azonmód fogja kalapját és sem mások idejét, sem saját fáradsá­gát nem kimérve, addig lót-fut, mig törik-szakad ki nem vasalja illető tényezőktől X vagy Y kíván­ságát. Az, hogy ez a gondolat esetleg más agyéiban is megfogamzott és hogy a reggelizőasztalon az övén kívül még más kérelmező levelek is feküdhet­nek, melyek ép oly bőven és részletesen, sőt talán még szívhezszólóbban ecsetelik Z, R, meg L baját, fel sem ötlik benne, sőt az sem, hogy az ilyenfajta levél nem újdonság az előtt, aki kapja, mert napon­ként egynéhány ehhez hasonlót hoz számára kitű­nően megszervezett postaforgalmunk, így a körül­ményesen kiagyalt mondatfordulatok, mint „hiszen csak egy szavába kerül", „közismert jószivéhez fo­lyamodom“ és „cikkeiből, melyeket mindig nagy él­vezettel olvasok, látom, hogy nemes és jószivü, ezért mintegy égi sugalmazá­sra úgy éreztem, hogy ön az, akihez fordulnom kell“, nem keltenek benne oly spontán meghatottságot, mint ahogy a kérelmező azt csöndes magányában elképzelte. Mindezt nem azért mondom, hogy bebizonyít­sam: kérelmező levelet írni minden esetben okta­lanság és mindazok, akikhez intézve vannak, sző­rösszívű, szárazlelkű alakok, akikben nincsen meg­értés az emberi nyomorúság iránt. Dehogy. Igen sok, sőt legtöbb esetben átlag jószívvel bírók az emberek, akik szívesen segítenek embertársaikon, ha ez nem kerül túl nagy fáradságukba. Ha . . . ezen a szócskáin van a lényeg. Mert utóvégre minden embernek saját magának is van baja-gondja, még­pedig ép elég. Nem kívánhatjuk attól, aki sem apostol, sem szent, sőt még hivatalá­val sem jár a mások bajával való törődés, hogy idejének és energiájának számottevő részét kizáró­lagosan előtte ismeretlen emberek bajainak orvos­lására szentelje. Dicséretes és bámulatraméltó az, aki teszi, de botorság volna ezt az emberiség több­ségéről feltételeznünk. Mármost az a tapasztalatom, hogy a kérelme­zők egyáltalán nem számolnak azzal a ténnyel, hogy az emberek többsége, tehát százalékszerűen azok is, akikhez e kérelmeket intézik, mindezen fe­lül még lusták is és utálják a felesleges fáradságot. Ezért, — ahogy ez az ilyenfajta leveleknél gya­kori —, ha az írás nemcsak hosszadalmas, hanem olvashatatlan is, az olvasó már a második oldalnál belsejében forrni kezd és mire valahogy keresztül­­küzdötte magát az utolsó betűig, mely lehetőleg a hatodik vagy nyolcadik oldal legalján van, olyan lelkiállapotba kerül, mely egyáltalán nem befolyá­solja áldásosan az ügy további lefolyását. Írjunk tehát röviden, összefogó kérelmező le­veleket, lehetőleg gépírással, vagy, ha úgy nem le­het, akkor legalább teljes könnyedséggel olvasható írással, melyben szigorúan a tárgynál maradunk. Megadjuk az adatokat, de nem térünk ki alanyánk családi állapotaira, sem egyéni lelki tusainkra, mert ez rajtunk kívül senkit sem érdekel. Tudom, hogy ezen megállapításom sokaknál visszatetszést fog szülni és határozottan módosítani fogja jólelkű­­ségemről táplált véleményüket, de higgyék el ne­kem, hogy ez a színtiszta igazság. Máskép áll a dolog természetesen, hogyha olyan egyénről van szó, akit ismerünk, szeretünk, vagy legalábbis becsülünk, akinek életéhez, hogy úgy mondjam, valami közünk van. Az ilyenek története mindenesetre érdekelni fog, mert tudjuk, hogy az, amit mond, valóban úgy is van. Mármost a magam részéről könnyelműségnek tartanám olyan valakit ajánlani bármilyen, de leg­­kivált állami alkalmazásra, akinek odavalóságáról személyes ismeretség alapján nem győződtem meg, kivéve oly esetben, amikor erről olyan egyén sza­vatol nekem, akinek ítéletében teljesen megbízom. Azt hiszem, vagy legalább is remélem, hogy az aján­lók többsége ebben a felfogásban egyetért velem, mert hiszen tudvalevő, hogy a papír türelmes, azt lehet rá írni, amit ép akarunk, ezért a kérelmezési káté második pontjába azt írnám, hogy: „Csak olyan egyénhez forduljunk kéréssel, akit ismerünk, vagy akinek megbízható ismerősétől tu­dunk ajánló sorokat mellékelni." A harmadik tanács amit adhatok az, hogy ne legyünk szerénytelenek kívánságainkban. Mert ha valaki azt írja nekem, hogy nincsen téli ruhája, nem adhatnék-e neki valami használtat — ezt, ha már előbb más el nem kérte, esetleg megteszem, de ha egy vadidegen azzal a szerény kéréssel áll elém, mint ahogy az már gyakorta megtörtént, hogy ad­jak neki kölcsön­öt, tíz, vagy húszezer pengőt, mert én azt könnyen megtehetem, csak akarnom kell , akkor a levél sorsa elképzelhető. Van egy mese a halászról, aki hal képében meg­fogta a vizek királyát. Eleresztette és jutalmul előbb kis házat, majd palotát, végül királyságot ka­pott, de mire telhetetlenségében Isten akart lenni, visszakerült régi lakásába, az ecetes korsóba. A kérelmező levelek ecetes korsója pedig tudvalevőleg a papírkosár. Tehát olvashatón, röviden, szerényen és csak ismerősnek írjunk. Fogadják meg tanácso­mat, jó szívből ered és jó szívvel adom: Bethlen Margit. áhítatot hangjait zengi nemsokára — a szenteste hangulatát még meghittebbé varázsolva — a rádió. GRAMOFON* ÉS LEMEZ* osztályunk Árámmal ajánlja fel szolgálatait. Pompás választé­kunk minden igényt kielégít. Áruink és kiszolgálásunk tökéletes­ségét biztosítja a „Nagykovácsy­­garancia.“ K­ujjtárjij­áríjokt üzletünkben. Miért utazik Parisból Berlinbe Vladimir nagyherceg orosz trónkövetelő? Nem cáfolják, de nem is erősítik meg a párisi lapoknak azt a hírét, hogy fölajánlották a nagyhercegnek a megalakítandó ukrán állam trónját Paris, dec­­lő. A párisi lapok feltűnést keltő je­lentéseket közölnek, amelyek szerint a független uk­rán állam megalakításának tervével kapcsolatban ar­ról is szó van, hogy az uk­rán trónt Oroszország legi­tim trónkövetelője, a huszonegyéves Vladimir nagy­herceg foglalja el. A nagyherceg — a párisi lapok szerint — hétfőn Berlinbe utazik, hogy tárgyalásokat kezdjen a trón betöltésének kérdéséről. A párisi orosz emigráció szombaton és vasárnap nagy ünnepségeket rendez az ukrán trón elfoglalására készülő nagyher­ceg tiszteletére. Vladimir nagyherceg már az orosz kommunista forradalom kitörése után, 1917-ben született Finn­országban és még sohasem járt Oroszországban. Atyja Cyrill nagyherceg volt, aki október 12-én halt meg. Cyrill nagyherceg trónöröklési jogát az egész orosz emigráció elismerte s ez a jog halálával fiára szállt. A fiatal Vladimir nagyherceg állandó lakhelye a bretagnei St. Briac városkában van, ahonnan csak időnként járt be Párisba, hogy főiskolai tanulmányo­kat folytasson a Sorbonneon. Azokat a híreket, hogy a nagyhercegnek felaján­lották az ukrán trónt, nem erősítik meg, de nem is cáfolják. A nagyherceg pénteken este rövid nyilat­kozatot tett a párisi rádióban. A nyilatkozat így hangzik: — Azt a hírt terjesztették rólam, hogy Ukrajna ügyében utazom Németországba. Valójában azért megyek Németországba, hogy a karácsonyi ünne­pek alkalmából meglátogassam nővéremet, K­y­r­a nagyhercegnőt. A Paris Soir szerint Vladimir nagyherceg Hitler Adolffal is találkozni fog németországi látogatása során. András nagyherceg, Vladimir trónkövetelő nagy­herceg nagybátyja, az Havas-iroda munkatársának nyilatkozatot adott. — Azok a híresztelések — mondotta András nagyherceg —, amelyek Vladimír nagyherceg és Hit­ler kancellár közötti esetleges találkozásáról szól­nak, teljesen alaptalanok. Az igazság mindössze annyi, hogy Vladimir nagyherceg Né­metországba utazik, utazása célja az, hogy a karácsonyi ünnepeket nővé­rénél, Kyra nagyhercegnőnél töltse. 7 A romániai magyar kisebbség hajlandó tárgyalni a legégetőbb kérdésekről a kormánnyal Megalakult a román „Nemzeti Újjászületés Frontja“ Az erdélyi magyarság beadványa a kormányhoz Bukarest, dec. 16. A hivatalos közlöny szombati számában királyi kézirat jelent meg, amely engedé­lyezi az úgynevezett „Nemzeti Újjászületés Frontja“ nevű független párt megalakítását. A párt pénteken délután meg is alakult. Az erről szóló közleményt 48 volt miniszter és államtitkár írta alá. A párt megalakulásával kapcsolatban a román fő­városban időző Gyárfás Elemér volt szenátor a követ­kezőket mondotta: — Egyelőre nem érzem magamat feljogosítva bő­vebben nyilatkozni, de utalok arra a beadványra, amelyet Wilfer Józseffel együtt ma nyújtottunk át Cristea Miron pátriárka miniszterelnöknek. A beadvány a következő: „Tudomást szerezve a kormánynak arról a szán­dékáról, hogy tanulmányozni és magyar vezető sze­mélyiségekkel megtárgyalni óhajtja a romániai ma­gyar kisebbség helyzetét, képviseleti módját és leg­égetőbb problémáit, van szerencsénk barátaink, kö­zöttük gróf Bethlen György nevében és megbízásá­ból is tisztelettel tudomására hozni, hogy mi és bará­taink ebből a célból mindenkor rendelkezésre állunk és felajánljuk jó szolgálatainkat a minket érdeklő problémák megoldása céljából.“ Jorga éles támadása az egypárt­­rendszer ellen Jorga tanár lapjában, a Neamul Romanes­eben éles támadást intézett az új egypártrendszer ellen. A la­pot elkobozták és valószínűleg végleg be is tiltják. Jorga cikke nagy feltűnést keltett, annál is inkább,­­ mert egyedül az ő lapja volt kivéve az előzetes ka­­t­­onai cenzúra kötelezettsége alól és mert Jorga az általa kezdeményezett Codreanu-per óta a kormány­nak minden kezdeményezését támogatta. Politikai körökben Jorga állásfoglalásának nagy horderőt tulaj­donítanak. 1933 óta tartja a pontosság világrekordját.

Next