Pesti Hírlap, 1938. december (60. évfolyam, 273-297. szám)
1938-12-17 / 286. szám
1938 december 17. szombat PESTI HÍRLAP Hogyan írjunk kérvényeket ? úgy érzem, hogy hasznos munkát végzek, hogyha ehhez a kérdéshez hozzászólok. Hosszú pályafutásomon, mint politikus felesége, és elég alkalmam volt e kérdést tanulmányozni és sajnálkozással kell megállapítanom, hogy vajmi kevesen, vannak a kérelmezők között, akik a kérvényezés alapelméletével tisztában lennének. Legtöbben abban a hitben élnek, hogyha bőven és részletesen, azonkívül szívhezszólóan ecsetelik bajaikat, úgy ez azt, akihez a kérelem intézve van, olyannyira meghatja, hogy azonmód fogja kalapját és sem mások idejét, sem saját fáradságát nem kimérve, addig lót-fut, mig törik-szakad ki nem vasalja illető tényezőktől X vagy Y kívánságát. Az, hogy ez a gondolat esetleg más agyéiban is megfogamzott és hogy a reggelizőasztalon az övén kívül még más kérelmező levelek is feküdhetnek, melyek ép oly bőven és részletesen, sőt talán még szívhezszólóbban ecsetelik Z, R, meg L baját, fel sem ötlik benne, sőt az sem, hogy az ilyenfajta levél nem újdonság az előtt, aki kapja, mert naponként egynéhány ehhez hasonlót hoz számára kitűnően megszervezett postaforgalmunk, így a körülményesen kiagyalt mondatfordulatok, mint „hiszen csak egy szavába kerül", „közismert jószivéhez folyamodom“ és „cikkeiből, melyeket mindig nagy élvezettel olvasok, látom, hogy nemes és jószivü, ezért mintegy égi sugalmazásra úgy éreztem, hogy ön az, akihez fordulnom kell“, nem keltenek benne oly spontán meghatottságot, mint ahogy a kérelmező azt csöndes magányában elképzelte. Mindezt nem azért mondom, hogy bebizonyítsam: kérelmező levelet írni minden esetben oktalanság és mindazok, akikhez intézve vannak, szőrösszívű, szárazlelkű alakok, akikben nincsen megértés az emberi nyomorúság iránt. Dehogy. Igen sok, sőt legtöbb esetben átlag jószívvel bírók az emberek, akik szívesen segítenek embertársaikon, ha ez nem kerül túl nagy fáradságukba. Ha . . . ezen a szócskáin van a lényeg. Mert utóvégre minden embernek saját magának is van baja-gondja, mégpedig ép elég. Nem kívánhatjuk attól, aki sem apostol, sem szent, sőt még hivatalával sem jár a mások bajával való törődés, hogy idejének és energiájának számottevő részét kizárólagosan előtte ismeretlen emberek bajainak orvoslására szentelje. Dicséretes és bámulatraméltó az, aki teszi, de botorság volna ezt az emberiség többségéről feltételeznünk. Mármost az a tapasztalatom, hogy a kérelmezők egyáltalán nem számolnak azzal a ténnyel, hogy az emberek többsége, tehát százalékszerűen azok is, akikhez e kérelmeket intézik, mindezen felül még lusták is és utálják a felesleges fáradságot. Ezért, — ahogy ez az ilyenfajta leveleknél gyakori —, ha az írás nemcsak hosszadalmas, hanem olvashatatlan is, az olvasó már a második oldalnál belsejében forrni kezd és mire valahogy keresztülküzdötte magát az utolsó betűig, mely lehetőleg a hatodik vagy nyolcadik oldal legalján van, olyan lelkiállapotba kerül, mely egyáltalán nem befolyásolja áldásosan az ügy további lefolyását. Írjunk tehát röviden, összefogó kérelmező leveleket, lehetőleg gépírással, vagy, ha úgy nem lehet, akkor legalább teljes könnyedséggel olvasható írással, melyben szigorúan a tárgynál maradunk. Megadjuk az adatokat, de nem térünk ki alanyánk családi állapotaira, sem egyéni lelki tusainkra, mert ez rajtunk kívül senkit sem érdekel. Tudom, hogy ezen megállapításom sokaknál visszatetszést fog szülni és határozottan módosítani fogja jólelkűségemről táplált véleményüket, de higgyék el nekem, hogy ez a színtiszta igazság. Máskép áll a dolog természetesen, hogyha olyan egyénről van szó, akit ismerünk, szeretünk, vagy legalábbis becsülünk, akinek életéhez, hogy úgy mondjam, valami közünk van. Az ilyenek története mindenesetre érdekelni fog, mert tudjuk, hogy az, amit mond, valóban úgy is van. Mármost a magam részéről könnyelműségnek tartanám olyan valakit ajánlani bármilyen, de legkivált állami alkalmazásra, akinek odavalóságáról személyes ismeretség alapján nem győződtem meg, kivéve oly esetben, amikor erről olyan egyén szavatol nekem, akinek ítéletében teljesen megbízom. Azt hiszem, vagy legalább is remélem, hogy az ajánlók többsége ebben a felfogásban egyetért velem, mert hiszen tudvalevő, hogy a papír türelmes, azt lehet rá írni, amit ép akarunk, ezért a kérelmezési káté második pontjába azt írnám, hogy: „Csak olyan egyénhez forduljunk kéréssel, akit ismerünk, vagy akinek megbízható ismerősétől tudunk ajánló sorokat mellékelni." A harmadik tanács amit adhatok az, hogy ne legyünk szerénytelenek kívánságainkban. Mert ha valaki azt írja nekem, hogy nincsen téli ruhája, nem adhatnék-e neki valami használtat — ezt, ha már előbb más el nem kérte, esetleg megteszem, de ha egy vadidegen azzal a szerény kéréssel áll elém, mint ahogy az már gyakorta megtörtént, hogy adjak neki kölcsönöt, tíz, vagy húszezer pengőt, mert én azt könnyen megtehetem, csak akarnom kell , akkor a levél sorsa elképzelhető. Van egy mese a halászról, aki hal képében megfogta a vizek királyát. Eleresztette és jutalmul előbb kis házat, majd palotát, végül királyságot kapott, de mire telhetetlenségében Isten akart lenni, visszakerült régi lakásába, az ecetes korsóba. A kérelmező levelek ecetes korsója pedig tudvalevőleg a papírkosár. Tehát olvashatón, röviden, szerényen és csak ismerősnek írjunk. Fogadják meg tanácsomat, jó szívből ered és jó szívvel adom: Bethlen Margit. áhítatot hangjait zengi nemsokára — a szenteste hangulatát még meghittebbé varázsolva — a rádió. GRAMOFON* ÉS LEMEZ* osztályunk Árámmal ajánlja fel szolgálatait. Pompás választékunk minden igényt kielégít. Áruink és kiszolgálásunk tökéletességét biztosítja a „Nagykovácsygarancia.“ Kujjtárjijáríjokt üzletünkben. Miért utazik Parisból Berlinbe Vladimir nagyherceg orosz trónkövetelő? Nem cáfolják, de nem is erősítik meg a párisi lapoknak azt a hírét, hogy fölajánlották a nagyhercegnek a megalakítandó ukrán állam trónját Paris, declő. A párisi lapok feltűnést keltő jelentéseket közölnek, amelyek szerint a független ukrán állam megalakításának tervével kapcsolatban arról is szó van, hogy az ukrán trónt Oroszország legitim trónkövetelője, a huszonegyéves Vladimir nagyherceg foglalja el. A nagyherceg — a párisi lapok szerint — hétfőn Berlinbe utazik, hogy tárgyalásokat kezdjen a trón betöltésének kérdéséről. A párisi orosz emigráció szombaton és vasárnap nagy ünnepségeket rendez az ukrán trón elfoglalására készülő nagyherceg tiszteletére. Vladimir nagyherceg már az orosz kommunista forradalom kitörése után, 1917-ben született Finnországban és még sohasem járt Oroszországban. Atyja Cyrill nagyherceg volt, aki október 12-én halt meg. Cyrill nagyherceg trónöröklési jogát az egész orosz emigráció elismerte s ez a jog halálával fiára szállt. A fiatal Vladimir nagyherceg állandó lakhelye a bretagnei St. Briac városkában van, ahonnan csak időnként járt be Párisba, hogy főiskolai tanulmányokat folytasson a Sorbonneon. Azokat a híreket, hogy a nagyhercegnek felajánlották az ukrán trónt, nem erősítik meg, de nem is cáfolják. A nagyherceg pénteken este rövid nyilatkozatot tett a párisi rádióban. A nyilatkozat így hangzik: — Azt a hírt terjesztették rólam, hogy Ukrajna ügyében utazom Németországba. Valójában azért megyek Németországba, hogy a karácsonyi ünnepek alkalmából meglátogassam nővéremet, Kyra nagyhercegnőt. A Paris Soir szerint Vladimir nagyherceg Hitler Adolffal is találkozni fog németországi látogatása során. András nagyherceg, Vladimir trónkövetelő nagyherceg nagybátyja, az Havas-iroda munkatársának nyilatkozatot adott. — Azok a híresztelések — mondotta András nagyherceg —, amelyek Vladimír nagyherceg és Hitler kancellár közötti esetleges találkozásáról szólnak, teljesen alaptalanok. Az igazság mindössze annyi, hogy Vladimir nagyherceg Németországba utazik, utazása célja az, hogy a karácsonyi ünnepeket nővérénél, Kyra nagyhercegnőnél töltse. 7 A romániai magyar kisebbség hajlandó tárgyalni a legégetőbb kérdésekről a kormánnyal Megalakult a román „Nemzeti Újjászületés Frontja“ Az erdélyi magyarság beadványa a kormányhoz Bukarest, dec. 16. A hivatalos közlöny szombati számában királyi kézirat jelent meg, amely engedélyezi az úgynevezett „Nemzeti Újjászületés Frontja“ nevű független párt megalakítását. A párt pénteken délután meg is alakult. Az erről szóló közleményt 48 volt miniszter és államtitkár írta alá. A párt megalakulásával kapcsolatban a román fővárosban időző Gyárfás Elemér volt szenátor a következőket mondotta: — Egyelőre nem érzem magamat feljogosítva bővebben nyilatkozni, de utalok arra a beadványra, amelyet Wilfer Józseffel együtt ma nyújtottunk át Cristea Miron pátriárka miniszterelnöknek. A beadvány a következő: „Tudomást szerezve a kormánynak arról a szándékáról, hogy tanulmányozni és magyar vezető személyiségekkel megtárgyalni óhajtja a romániai magyar kisebbség helyzetét, képviseleti módját és legégetőbb problémáit, van szerencsénk barátaink, közöttük gróf Bethlen György nevében és megbízásából is tisztelettel tudomására hozni, hogy mi és barátaink ebből a célból mindenkor rendelkezésre állunk és felajánljuk jó szolgálatainkat a minket érdeklő problémák megoldása céljából.“ Jorga éles támadása az egypártrendszer ellen Jorga tanár lapjában, a Neamul Romaneseben éles támadást intézett az új egypártrendszer ellen. A lapot elkobozták és valószínűleg végleg be is tiltják. Jorga cikke nagy feltűnést keltett, annál is inkább, mert egyedül az ő lapja volt kivéve az előzetes katonai cenzúra kötelezettsége alól és mert Jorga az általa kezdeményezett Codreanu-per óta a kormánynak minden kezdeményezését támogatta. Politikai körökben Jorga állásfoglalásának nagy horderőt tulajdonítanak. 1933 óta tartja a pontosság világrekordját.