Pesti Hírlap, 1938. december (60. évfolyam, 273-297. szám)

1938-12-17 / 286. szám

G­KJ Kevés pénzért jó árul! Címre ügyeljen! Pouplin férfiing komplett.. .... 3.iQP-től Pouplin férfiing eőrendű­ minőség 6.20TM Creppe safin műselyemsál den színben 3.30i'-»i Crepps de chins müse yemsal £ 2.60?.« T­án­a DimiUáz VII. Rákóczi-út 42. Nemzeti Színházzal szemben Választási meggondolás Nem vagyunk ugyan földiek, de a nagy politika sokat összehoz Sándor bácsival. Jobbsorsú gazda és virilis városatya, az egyik nagy alföldi fészekben. — Na, édesbátyám, mi újdonság van arrafelé? — kezdtem el az érdeklődést. — Hát kérem, a németek ágyaslovakat vásárol­nak, no meg a pógármesterválasztásra hangolódunk. Két jelölt vana a piacon. Nálam is beajánlkoztak. — Hallottam róla s remélem, János barátomat csak megválasztják a város fejévé? Huszonhat esz-' tendeje hűséges pennája a városuknak. Nagyon meg­érdemli a feljebbjutást, — mondottam Sándor bácsi­nak. — Mán kírem, én csak a szemköztire tájékozó­dom. Mán az ugyan szentigaz, hogy a János ur ve­lünk gyökeres pógárokkal szemben vérbelileg előzé­­keny s a nagytakarík is adna a becsületb­e. De kérem, a város nem takaríkpénztár. — Szóval, bátyámék egy munkás és talpig be­csületes tisztviselőt félretolnak? — Dehogy is mívelünk ilyesmit. Mi csak az óva­­kodási szempont szerint cselekszünk. A János az ész­beliekben kiválólag alkalmatos, de nincsen csak a rajtavalója s most is csak árendált házban lakozik. — Ez is azt bizonyítja, hogy János barátom tiszta­­kezű. Nem keresett a hivatalán. — A múltak nem jelentik a jövendőt, — folytatta Sándor bácsi. — Előadódik, hogy a tükörüveg is meg­­enyvesedik. Mán most, a szemköztinek van két ran­gos épülete, háromszáz köblös földje, meg az ipáé a fél takarékpénztár. Mi, hérem, nemcsak pogármestert választunk, hanem biztosittkot is. Mi sokat olvastunk a városkasszákról s meg is értettük az eseményeket. János urnak orvosságul felemeljük az angáriáját, de már csakis az óvakodási szemponthoz igazodunk s a többséggel a szemköztit koszorúzzuk. Választási meggondolások 1938-ban. Keéky István. Ukránositás tűzzel-vassal Munkács, dec. 16. Técsőn a magyar polgári isko­lát megszüntették az ukránok és elbocsátották a ma­gyar tanerőket. A megszüntetett polgári helyett ukrán tanintézetet létesítettek. Az ukránositást tűzzel-vassal folytatják. Az est békés csöndjében, amikor az embernek szelídebbek a gondolatai és a prücskök is elkez­denek muzsikálni — amint a feltoluló érzések és vágyak lecsitultak bennem — szelíden odafordul­tam a feleségemhez: — Édes szívem! Mégis kellene már vennünk nekem egy új kalapot. A feleségem tágranyilt szemmel nézett reám. Egy kicsit megütődve mondta: Jó, lelkem, ha úgy akarod. Bár az a néze­tem, hogy a kalapodon még mindig meglátszik, hogy finom anyag. Szemembe nézett s jobb tenyere a vállamra si­mult gyöngéden: — Ha kimegyünk a házból vagy ha egyedül indulsz valahová, majd újra megigazítom mindig a fejeden. Nem tudtam a kedvességének ellenállni. — Hát jó, édes szívem... Ahogy gondolod — feleltem — és viseltem tovább a kalapot. Ellenben észrevettem, amikor a villamoson utaztam vagy az utcán mendegéltem, hogy egy-egy fiatal, csinos nő rámpillantott, amint a fejemen meglátta a viharvert kalapot, elfordította a fejét. Hiába! A nők szeretik, ha esztétikus és elegáns be­nyomásokat gyűjthetnek a férfiakról. Hiszen vall­juk be, mi sem örülünk az olyan női kalapoknak, amelyeknek tollait megrágta az egér. Nemsokára valami külön munkáért hetvenöt pengőt kaptam. Rohantam haza és diadalmasan tettem az összeget az asztalra. A feleségem szeme megcsillant. — Hát ez mi? — Külön munkáért kaptam és most már meg­vehetjük ... megvehet­j­ük izé ... Persze a kalapra gondoltam, de a feleségem ragyogó arccal azon a felejthetetlen harang-han­gon, ami mindig elbájolt, lenyűgözően vágott a szavamba: — Azt a kedves, kockás, átmeneti kabátot, amit a minap együtt láttunk a Váci­ utcában? A szívem nagyot dobbant. Hát jó. Kalap ezút­tal sem lesz. Dehát végre is, hány férfi él boldo­gan a földön és nincs kalapja, például a Kongó környékén, Afrikában. Csakhogy a hivatalban már komoran néztek a kalapomra. Az egyik kolléga a fülembe súgta: — Te, Tamás! Egy negyedszázadon át mégsem lehet állandóan egy kalapot viselni! Kipirult arccal vágtam vissza: — Mi közöd hozzá! Nekem ez a kalap tetszik és addig viselem, ameddig akarom! Pár hét múlva a nevem napja volt. Mikor hazamentem, a feleségemet égő arccal, kisírt szemmel találtam. — Képzeld, — sajdult felém a szava —, mit találtak ki ezek, a te híres kollégáid. Egy új kala­pot küldtek neked ajándékba a neved napjára és egy levelet, amiben azt írták, hogy gratulálnak. Jó egészséget kívánnak az új kalap viseléséhez. Nem szemtelenség? Az arcomba szökött a vér. — Hallatlan! — kiáltottam. — De ennek foly­tatása lesz! A feleségem szeme felém villant. ■— Felesleges! Elbántam én velük! A kalapdo­bozt a küldönc fejéhez vágtam. A szívem hevesen dobogott. — Jól tetted, kedvesem. Pár pillanatig gondolkodtunk, azután meg­emeltem a fejem és szelíd hangon mondtam, de éreztem, hogy egy pici könnycsepp fut a sze­membe. — A legelső pénzből kalapot veszek, ha meg­koplalom is. Jó idő eltelt aztán, amíg minden egyensúlyba jött. A kollégák egy kicsit orroltak, de aztán eny­hült a légkör. Magam nyakasan, dacos fej­tartás­sal viseltem az ódon kalapot. Talán három hónap múlva, elseje előtt a fe­leségem kedvesen fordult hozzám: — Ne haragudj, de összevissza számoltam ma délután és néhány tétel kihagyása után megve­hetjük, kedves Tamás . . . A szivem boldogan dobbant s az arcom fel­derült. — A kalapot! A feleségem átfonta a nyakam. — Milyen kedves és gyengéd vagy! Már azt hittem, nem is emlékezel arra a csodálatos kis vörös kalapra, ezüst csattal és fekete bársony sza­laggal, amit a múlt héten a Petőfi Sándor­ utcában láttunk! Milyen jól fog nekem állni! Vagy úgy! Persze. A feleségem ragyogó arccal folytatta: — Te oly figyelmes és jó vagy! Perdült egyet s felhevülve kiáltotta: — Menjünk! Nézzük meg jobban! És kérdez­zük meg az árát. És mentünk. De előbb a kalapomat a két kis, gyors kezével a fejemre igazította, babrált vele, simogatta, ugyannyira, hogy a régi érzések bennem is felébredtek. Szerettem újra az ócska kalapot. PESTI HÍRLAP 1938 decemt­er 17., szombat így neveli az ifjúságot az önkéntes Munkaszolgálat Vitéz Sz­inia nyug. altábornagy ismertette a Mag­yar Nemzeti Munkaszolgálat eredményeit és céljait Pénteken este számolt be a sajtó képviselői előtt vitéz. szinai Szinay Béla ny. altábornagy, az Önkéntes Munkaszolgálat főparancsnoka azokról az eredmé­nyekről, amelyeket a szervezet mintegy másfélezer tagja az idén elért. A Munkaszolgálat, amelyet az új honvédelmi tör­vény 230. szakasza kötelezővé és intézményessé tesz a magyar életben, nem indul idegen példák után. Szer­vezete, nevelési módszerei, egész felépítése jellegzete­sen magyar. Három éve fejlődik és idomul a magyar ifjúság nevelőintézményeként a magyar szükségletek­hez. Amikor az első újságcikkek és a Munkaszolgálat toborzó plakátjai megjelentek, hamarosan majdnem kétezer egyetemi hallgató, érettségizett fiatalember és diáklány jelentkezett a parancsnoknál. Ezerötszáz férfi közül 1222-őt vettek fel a munkatáborokba, akiket hét telepen 14 táborban helyeztek el. A diáklányok szá­mára négy tábort létesítettek százhúsz résztvevővel. Községrendezés, földszabályozás A Tata melletti Kéreg községben, ahol az Álmos vezér munkatábor dolgozott, rendezték a község utcáit , és a mocsaras, vizes területen utat építettek, hogy a község lakói télvíz idején is akadálytalanul közelít­hessék meg a falu egyetlen artézi kútját. 1600 folyó­méter hosszúságban vízlevezető árkokat húztak. Ti­hany közelében feltöltötték a kultuszminisztérium tu­lajdonában levő harmincholdas területet, ahol a kul­tuszkormány diáküdülőt épít. Itt az Előd vezér munkatábor dolgozott: 500 méter hosszú keskenyvá­­gányú szállítóvasutat is építettek, hogy az állandó munkát biztosíthassák. A Kecskemét melletti Bugac pusztán már harmadik éve dolgozik a Gyula vezér munkatábor. Kisvasutat építettek, amelynek nemzet­védelmi szempontból igen nagy fontossága van. Gyön­gyösön a Huba vezér munkatábor 35 ezer négyzetmé­ter területet tisztított meg a szikláktól és gaztól. Itt sportrepülőteret létesítettek. Negyvenezer munkanap Sárospatakon szintén repülőteret építettek, meg­tisztították a határt a szikláktól s a bozóttól. Itt a Kund vezér munkatábor dolgozott. Ricsén vályoggal töltötték fel a mélyen fekvő sáros utcákat, vízvezető csatornákat húztak. Tarpa mellett 2270 méteres út­­i hálózatot épített a Tas vezér munkatábor és a község közlegelőjét, amelyet tavasszal és ősszel víz borít el, csatornázták, — úgyhogy ezentúl a község gazdái há­­rom-négy hónappal tovább tarthatják­­a jószágot a legelőn, összesen mintegy negyvenezer munkanapot töl­töttek a táborban a diákok. Napi hat órai munka után a délutánt sporttal, előadások hallgatásával töl­tötték el és a táborban eltelt hetek alatt megkapták azt a katonai kiképzést, amit a honvédelmi törvény az újoncok számára mint egységes alapkiképzést ír elő. A kultuszminisztérium vándoroktatókat küldött ki a táborokba, akik esténként tábortűz mellett a magyar élet legfontosabb problémáiról tartottak vita­előadásokat. A munkatáborokban folyó nevelés leg­nagyobb eredménye az volt, hogy a társadalom leg­különbözőbb osztályából származó diákok, akik együtt dolgoztak, szórakoztak, tanultak, közelebb kerültek egymáshoz és leomlottak közöttük a társadalmi vá­laszfalak. A résztvevők negyven százalékának szülei zsellérek, törpebirtokosok, altisztek vagy munkások voltak, nyolc százalékuk tíz-ötven holdas kisgazda­családból került ki, ötven százalékuk az úgynevezett előkelő társadalmi osztályokból. Az általános han­gulat kitűnő volt, a diákok az erős testi munka el­lenére átlag két kilót híztak. A nagyszámú munka­szolgálatos közül az egész idő alatt mindössze öt került kórházba. „Munka­szolgálatos kisasszonyok”t A női munkatáborok élete rendkívül színes és érdekes volt. Érkezésük előtt a kisbíró dobszóval hir­dette ki, hogy aki azt akarja, hogy a háztartásában munkaszolálatos kisasszony segítsen, jelentkezzen a községházán. A falu népe bizony meglehetősen idegenkedett az első időkben a „munkaszolgálatos kisasszonyoktól“. De amikor látták, hogy a fiatal lányok munkája nyo­mán milyen rend és tisztaság fakad, megváltozott a közhangulat és valósággal rajongó szeretettel vették körül a lányokat. Nagyon sok helyen a diákkisasz­­szonyok vállalták az egész háztartás vezetését: főztek, mostak, gondozták a gyerekeket, hogy ezalatt az apa és az anya egyformán dolgozhassanak a téli ke­nyérért. Megtanították a falu népét arra, hogy kell kevés munkával rendet tartani, fogkeféket osztogat­tak, főzőtanfolyamokat rendeztek —­ egyszóval szinte nélkülözhetetlenné tették magukat a község életében. Példájukkal megmozgatták a falu módosabb gazdái­nak lelkiismeretét is. Köszöntésüket: „Áldásos mun­kát!“ hamarosan átvette az egész környék és a szom­bat esti tábortűznél, amikor a jókedvű lányok valósá­gos kis szinielőadásokat rögtönöztek — sokszor két­­háromezer ember is megjelent: szekérrel, kerékpárral gyűltek össze a környékről. Slrvu búcsúzik u falu Amikor a nyár végén visszatértek az egyetemre, az egész falu sírva és virággal búcsúztatta őket és el­halmozták ajándékokkal a falu jótékony tündéreit. Egy szegény parasztasszony két szál hagymát adott, egy másik — Imre Jánosné apátfalvai asszony — vers­sel búcsúzott el a diáklányoktól. — A magyar ifjúság nevelésének, az újarcú ma­gyarság életének az önkéntes munkaszolgálat fontos, talán legfontosabb eszköze! — ezzel fejezte be vitéz szinai Szinay Béla nyugalmazott altábornagy a mun­kaszolgálat nagyszerű eredményeinek ismertetését. A sajtótájékoztató után a főparancsnokság bemu­tatta a munkatáborok életéről és működéséről készí­tett érdekes és tanulságos filmet. Emelkedik Románia Anglia felé irányuló kivitele Bukarest, dec. 16. (Inf.) Anglia délkeleteurópai gazdasági terveinek első látható eredményét mutat­ják az angol-román külkereskedelmi forgalom leg­újabb adatai. Szeptemberben Romániából Angliába 190 millió, Németországba 476 millió lei értékben vittek ki árucikket. Októberben Angliába mindössze 165 milió, Németországba azonban már 660 millió lei értékűt. Novemberben Angliába 623 millió lejre ugrott fel a kivitel értéke, míg a Németországba irá­nyuló kivitel havi 639 millió lej kör­ül stabilizálódott. Az Angliába irányuló kivitel nagyarányú megnöve­kedését azzal magyarázzák, hogy az angol külkeres­kedelem délkeleteurópai politikájában nagy válto­zásokat hajtottak végre.

Next