Pesti Hírlap, 1939. május (61. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-02 / 99. szám

2 egymás iránti tántoríthatatlan bizalmát. A német sajtó különösen nagy megelégedéssel veszi tudo­másul ezeket a kijelentéseket és rámutat arra, hogy Magyarország is azok közé az államok közé tartozik, amelyeket Roosevelt távirata mint Né­metország által fenyegetett területet sorolt fel. Budapest — írják — nyomban megadta erre a fel­tevésre válaszát, amikor bizalmatlanság helyett még szorosabbra fűzte kötelékeit a Harmadik Bi­rodalommal. A német sajtó állásfoglalása A lapok igen meleg rokonszenvvel tárgyalják a magyar államférfiak látogatását. Vasárnap az első oldalon foglalkoztak annak részleteivel és már címeikben is kiemelik az esemény jelentősé­gét. A német sajtónak Magyarország iránti baráti hangulatát tolmácsolta az a beszéd is, amely hét­főn délben hangzott el a Bristol-szálloda külön­termében. Ullein-Reviczky Antal követségi taná­csos, a magyar külügyminisztérium sajtóosztályá­nak vezetője adott ott ebédet a magyar vendége­ket Berlinbe kísérő budapesti kiküldött tudósítók bevonásával a német sajtó vezető hírlapíróinak tiszteletére, Ullein-Reviczky felköszöntőjére Diet­­rich birodalmi sajtófőnök helyettese, Fritsch pro­paganda minisztériumi sajtófőnök válaszolt. Kü­lön hangsúllyal emelte ki és méltatta a magyar­­országi sajtó állásfoglalását a német kérdések mellett éppen azokban az időkben, amikor a Har­madik Birodalom legnehezebb problémáinak meg­oldásával foglalkozott. A magyar kormányférfiak utazott megbeszélése Ribbentroppal és Frick belügyminiszterrel A hétfői napon is alkalma volt a magyar mi­niszterelnöknek és külügyminiszternek fontos megbeszélést folytatni elsősorban Ribbentrop kül­ügyminiszterrel és Frick belügyminiszterrel, akik­nél a délután folyamán tettek látogatást. Ugyan­csak bensőséges lehetőség nyílt eszmecserékre a magyar követség hétfői szű­kkörű estebédjén, majd rákövetkezőleg a Collegium Hungaricumban meg­tartott fogadáson. A délelőtt viszont azzal telt el, hogy gróf Teleki Pál miniszterelnök és gróf Csáky István külügyminiszter részt vett a Harmadik Bi­rodalom hatalmas kereteiben kibontakozó május 1-i ünnepélyén. A nemzeti szocialista ifjúság seregszemléje Május elseje valamikor a vörös Németország­nak volt pirosbetűs napja, amikor a szociálde­mokraták és kommunisták tüntettek Berlinben és szerte az egész weimari birodalomban. A Har­madik Birodalom megtartotta ezt az ünnepnapot, csak egészen új tartalommal töltötte meg. Azóta ez a munkának ünnepe, amikor a nép örömmel és öntudattal tekint vissza az esztendőben végzett teljesítményeire. Évről-évre nagyobb arányú kül­sőségek közt ülik meg a május elsejét Németor­szágban. Ilyenkor megáll minden munka, bezár­nak az üzletek, zászlódíszbe öltöznek a városok és falvak, a vezér pedig szózatot intéz népéhez. Most május elsején már korán reggel áradt a tömeg az olimpiai stadion felé, ahol az ünnepnap kezdetét vette. A nemzeti szocialista ifjúság tar­totta ott se­regszemléjét Hitler előtt. A roppant méretű sta­dion megtelt, a zöld gyepen és az amfi­­teátrumsze­r karzatokon 130.000 ember, főleg a fiatalság,­­­ak és leányok tomboltak és éljenez­tek, amint felharsantak a kürtök, felvonták az ár­bocra a ve­zéri lobogót és begördült az aréna ka­puján Hitler vezér és kancellár gépkocsija. Fel­emelt kar­ is fogadta a dübörgő Heil-kiáltásokat, miközben a kocsi méltóságteljes lassúsággal ér­kezett a d­ázpáholy elé. A kíslf­ldi vendégek és csodálatos, igen kevés benszülött ■ kivételével, itt is alig lehetett polgári ruhát látni. Zöldesszürke, barna és fekete egyen­ruhák töm­­elege lepte el a lépcsősorokat. A lép­csőzetes eis­elkedés alján a leányok ültek barna kabátban. Azután egyetlen vezényszóra lekerül­tek róluk a kabátok, egyszerre vakítóan fehér mezőnnyé változott a sok, előbb még barna négy­szög. Újab­b vezényszó és valami egészen különös mutatvány következett: a fehér embertömeg sík­jai megbo­mlanak, haránt átlók és első pillanatra furcsa fél­­örök össze-visszaságában kapkodják fel a fehér ing­es lányok meghatározott sorai barna kabátjuk, majd az ember tömeg fehér síkjában, amely táv­olabbról mozdulatlan falfelületnek lát­szik, kiraj­olódnak az óriási élő barna betűk áb­rái: „WIR GEHÖREN DIR!“ (A tieid vagyunk!) A munk­ásság május elsejei gyűlése Hasonl­óan lenyűgöző volt méreteiben és ará­nyaiban a munkásság ünnepi gyűlése, amelyet a déli órákban az úgynevezett Luftgartenben, Ber­lin e hatamas térségén tartottak. Ott is Hitler nagyszabású beszéde volt a középpont, akárcsak az ifjúság ünnepén. Ott is megjelentek a magyar államférfiak, akárcsak a stadionban. Bámulatos, tarka, újszerű és vakmerő, de sikerült építészeti elgondolásokat valósítanak meg ilyen alkalmak­­­aal. A teret egyik végében a Frigyes Vilmos Ma­Berlin, máj. 1. (Magyar Távirati Iroda.) A magyar államférfiak tiszteletére Ribbentrop külügyminiszter vasárnap este védet adott, amelyen részt vettek a ber­lini magyar követség tagjai feleségeikkel, a birodalmi miniszterek, a birodalmi vezetők és a hadsereg vezetői csaknem teljes számban, továbbá a német birodalmi külügyminisztérium vezető tisztviselői, valamint igen sok társadalmi előkelőség. A vacsorán Ribbentrop külügyminiszter a követ­kező pohárköszöntőt mondta: — Miniszterelnök Úr! öröm és megtiszteltetés számomra, hogy Nagyméltóságodat, nagyrabecsü­lt hit­vesét, valamint a m. kir. külügyminiszter urat a leg­­szívélyesebben üdvözölhetem a német birodalom fő­városában. A német nép, amely régi és hűséges ba­rátságban érzi összetartozását a lovagias magyar nem­zettel, meleg rokonszenvvel fogadja Önt. — A legutóbbi esztendők és a legújabb esemé­nyek még szilárdabban megalapozták régóta bevált barátságunkat. Különös elégtétellel gondolok azoknak a területeknek visszacsatolására, amelyeket minden jog ellenére elszakítottak volt Magyarországtól. E fo­lyamat és Magyarországnak a Komintern­ elleni egyez­ményhez való csatlakozása révén új kötelékek szö­vődtek Németországgal és a baráti hatalmakkal. A kölcsönös és rendíthetetlen bizalmon nyugvó együtt­működés a két nép érdekében egyre gyümölcsözőb­ben fog alakulni és a baráti Olaszországgal való szo­ros összetartozásban mindig a béke záloga lesz. — Ebben a szellemben emelem poharamat a kor­mányzó úr őfőméltósága egészségére, a magyar nép boldogságára és virágzására, valamint szívesen látott vendégeink egészségére! Teleki miniszterelnök beszéde Gróf Teleki Pál miniszterelnök a következő po­hárköszöntővel válaszolt: — Miniszter Úr! Mindenekelőtt legszivélyesebb köszönetemet fejezem ki feleségem és gróf Csáky ne­vében is bensőséges szavaiért és azért az oly barát­ságos fogadásért, amelyben német földön részünk volt. — Különös öröm számunkra, hogy látogatást te­hetünk Berlinben és ez után is kifejezést adhatunk annak a rokonszenvnek és nagyrabecsülésnek, amely­­lyel a magyar nép a nagy, hatalmas nép iránt visel­tetik. Minden magyar ember számára élmény, ha a Német Birodalomba jöhet és megcsodálhatja a nem­zeti szocialista birodalomnak és nagy vezérének a kultúra, a szociális jólét és a nemzeti erőkifejtés te­rén elért egyedülálló, bámulatraméltó teljesítményeit.­­ A népeink között fennálló, ősidőktől fogva meggyökeredzett barátság mindig irányító tényezője volt ezeréves államvezetésünknek. A legújabb idők eseményei Magyarországnak a német nép iránt érzett ezt a mély barátságát az őszinte hála érzésében csak még jobban megerősítették, amikor a berlin-római tengelyben egyesült barátainkkal való együttműkö­désben és az ő támogatásukkal visszanyertük régi or­szágunknak oly területeit, amelyeknek változatlan lelki rokonsága a magyar néppel most is, húszévi ide­gen uralom után teljes mértékben beigazolódott.­­ A magyar kormánynak szilárd az elhatározása, hogy a tengelyhatalmakkal való bizalomteljes együ­vé­­tartozás politikáját továbbra is folytassa és készség­gel hajlandó együttműködni mindazokkal, akiket ugyanez a békés és barátságos szellem tölt el. Külö­nösen köszönöm a kifejezésre juttatott rendíthetetlen bizalmat, amelyet ugyanilyen sziklaszilárd bizalommal viszonzunk. — Ebben a szellemben emelem poharamat a Né­met Birodalom Vezérének és kancellárjának egészsé­gére, a német nép nagyságára és boldogságára, vala­mint Nagyméltóságod és nagyrabecsült hitvese egész­ségére! A vacsora után Teleki miniszterelnök és Csáky külügyminiszter — akik a délután folyamán Göring miniszterelnökkel folytattak megbeszélést — Rib­bentrop külügyminiszterrel hosszas eszmecserét foly­tattak. Ullein-Reviczky Antal ebédje a német és magyar újságírók tiszteletére Ullein-Reviczky Antal követségi tanácsos, a kül­ügyminisztérium sajtóosztályának vezetője hétfőn dél­ben ebédet adott a Bristol-szállóban a német sajtó, valamint a magyar sajtó Berlinben tartózkodó tagjai tiszteletére. Ullein-Reviczky Antal meleg szavakkal üdvözölte a német sajtó képviselőit. Ez az év — mondta többek között—, Magyarország számára is nagy sikereket ho­zott, amennyiben az ország egyes részei, amelyeket a trianoni béke jogtalanul és igazságtalanul elszakított, ismét visszatértek az anyaországhoz. Minden magyar tudja, hogy ebben nagy része volt a baráti német és olasz nemzetnek és azok gondviselésküldötte vezetői­nek. Ez a hálaérzés még jobban megpecsételi a két nép mély érzésből fakadó ősi barátságát, amely megnyil­vánul a két ország sajtójában és ez nemcsak üres szó, hanem szívből jövő érzés. A nemzetiszocializmus ura­­lomrajutásával megváltozott a német sajtó képe is és örvendetes, hogy ezáltal megnövekedtek a német saj­tóban Magyarország barátai is. Nincs egyetlen magyar nemzeti érzésű újságíró sem, aki őszinte barátsággal ne viselné szívén a német nép sorsát. Német részről Fritzsche miniszteri tanácsos, a bi­rodalmi sajtófőnök helyettese mondott köszönetet. Be­szédében hangoztatta, hogy a két nemzet közötti barát­ság mindig kifejezésre jutott a kölcsönös sajtómegnyil­vánulásokban is. Németország mindig nagyra érté­kelte, hogy a magyar sajtó barátságos érdeklődéssel és baráti érzésekkel kísérte Németország sorsának ala­kulását. Ebédet adott a magyar újságírók tiszteletére dr. Römer miniszteri tanácsos, a propagandaügyi minisz­térium sajtóosztályának vezetője és Schmidt titkos ta­nácsos, a külügyi hivatal sajtóosztályának főnöke is. Dr. Römer üdvözölte a magyar újságírókat, akiknek nevében vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály miniszteri ta­nácsos válaszolt. Hangoztatta, hogy a magyar sajtó képviselői mindig előharcosai voltak a hagyományos német-magyar barátság elmélyítésének és a mostani berlini látogatásuk még jobban hozzájárul további ez irányban folytatandó munkájukhoz. Sajtófogadás Teleki miniszterelnöknél Gróf Teleki Pál miniszterelnök hétfőn délután az Adlon-szálló különtermében fogadta a sajtó képviselőit. A sajtófogadáson megjelentek Ullein-Reviczky Antal, a külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője, Incze Péter miniszteri osztálytanácsos, a külügyminisz­ter titkára és dr. Flaubert Kamilló, a berlini magyar követség sajtóelőadója, továbbá a német lapok főszer­kesztői és szerkesztői igen nagy számban, valamint a látogatás alkalmából Berlinbe utazott és az ott mű­ködő magyar újságírók. A miniszterelnök hosszabb ideig elbeszélgetett a magyar és a német sajtó képviselőivel. Estebéd és fogadás a magyar követségen Hétfőn este Teleki és Csáky részt vett Sztójay Döme berlini magyar követnek a Collegium Hungari­cumban tiszteletükre rendezett estebédjén. A vacsorán német részről részt vettek Ribbentrop, Gü­rtner, Frick, Schwerin-Krosigk, Darré, Frank, Lammers, Funk és Meissner birodalmi miniszterek és a német közélet sok előkelősége. Magyar részről megjelent dr. Ullein- Reviczky Antal követségi tanácsos, a külügyminiszté­rium sajtóosztályának vezetője, Kuhl Lajos követségi tanácsos és dr. Hardy Kálmán vezérkari ezredes, ber­lini katonai attasé is. A vacsora után fogadás volt, amelyre mintegy há­romszázan voltak hivatalosak a német minisztériu­mok, a hadsereg, a német politikai, társadalmi, mű­vészi és gazdasági élet kiválóságai közül. A magyar kormányférfiak kíséretükkel kedden délelőtt utaznak el a német fővárosból. Ribbentrop és Teleki pohárköszöntője Magyarország és Németország barátságáról FESTI HÍRLAP zeum határolta, görög oszlopsora előtt állott a szónoki emelvény, az árkádok alatt pedig a zászlók tengere. Igen, ezek a zászlók . . . Horog­keresztek, sasok röpködnek a levegőben, amikor megszólal a zenekar és megmozdul töméntelen sokaságuk. Zárt sorokban viszik végig őket a tömeg előtt, amíg rendre helyet találnak a mú­zeum lépcsőin és árkádjai alatt. Jönnek a zászlók százával és százával, feszes zászlótartók lobogtat­ják őket, úgy áramlanak, kígyóznak, kanyarog­nak. A végén mintegy 1500—2000 zászlónak rudja lendül egyszerre magasba, megérkezik a vezér. A tágas tér másik határa szemben a múzeum­mal, a régi császári palota, zöld koszorúdísszel homlokzatán, felületén. Két oldala pedig a ra­gyogó fehér szinűre meszelt fatribünök, mögöttük, hogy a zárt térhatás teljes legyen, falszerűen ki­képzett emeletnyi fehér leplek, horogkeresztes ábrákkal. Ezrek és tízezrek szoronganak a tér közepén, ezrek és ezrek a tribünön. Magasan a fejek fölé emelkedik az égbenyúló májusfa, tar­kán és színesen, aranyszalagokkal és horogkeresz­tes ékítésekkel. Az erdős Szudétavidék bekebele­zése óta az első májusi ünnep ez a mai nap, a sudár fenyőt onnan, a Szudétaföldről hozták és itt ágyazták be a Harmadik Birodalom fővárosár­nak talajába. Jelkép ez is, mint ahogy a Harma­­dik Birodalom általában szereti a jelképek be­szédét. A vendég magyar államférfiak, miközben tár­gyalásaikat és tanácskozásaikat folytatták, közvet­len közelből szemlélhették útjük folyamán nem­csak a német munkát és annak eredményeit, ha­nem a német munka ünnepét is. Láthatták azt a tomboló lelkesedést, amellyel a német nép körül­vette hozzá szóló vezérét. A kétségtelenül ered­ményes megbeszélésekhez szép és méltó keret lett ez a pár nap, amelynek élményei bizonyára min­den résztvevő számára feledhetetlenek maradnak Neuler Mátyás. 1939 május 2. kedd Hitler beszéde a német ifjúsághoz Hitler vezér és kancellár a berlini Olympia­­stadionban a német ifjúsághoz beszédet intézett Hitler többi között a következőket mondta: — A jövőben a német nemzet azt a hatalmat fogja képviselni, amely ismételten és állandóan a fiatalságból indul ki. Soha nem leszünk többek, mint amennyit a fiatalság ér. Ezért elvárom tőletek, hogy egykor megbízható és derék német emberek és hűsé­ges német asszonyok legyetek. Körülöttünk olyan népek laknak, amelyek nem óhajtják a német egysé­get és nem akarják, hogy a népünket a legszüksége­sebb életjogok megillessék. Mindenekelőtt abban szá­mítok rátok fiatal németekre, hogy ha egyszer elér­kezik az óra, amidőn az a tőlünk idegen világ a né­met szabadságot megtámadja, akkor erre ez a német

Next