Pesti Hírlap, 1939. július (61. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-01 / 147. szám

2 — A támadás leküzdését célzó intézkedéseinket — fejtegette lord Halifax — elszigetelési törekvések­nek minősítik. Azt állítják, hogy be akarjuk keríteni Németországot és Olaszországot, hogy megfosszuk őket a nemzeti létükhöz szükséges élettértől, hogy ellenséges államok gyűrűjével vesszük körül Német­országot és egy nagy nemzet életét akarjuk megfoj­tani. Tény ezzel szemben az, hogy Németország önmaga szigeteli el magát más országoktól gazdaságilag önellátási politikájá­val, politikailag avval a politikával, amely állandóan aggodalmat okoz más nemzeteknek, kultúrszempontból faji politikájával.­­ Gondosan meg kell vizsgálnunk az élettér problémáját, amit új területek szervezése nem old me£,­ sőt még jobban kiélez. Ez a probléma csak az ország belügyeinek bölcs rendezésével és külső viszo­nyainak módosításával és javításával oldható meg. A nemzetek szomszédaik bizalmának megnyerésével nö­velik saját jólétüket, emelik létszínvonalukat, fejlesz­tik külkereskedelmüket. A gazdasági együttműködés — A világ gazdaságilag szorosan összefügg — fejtette ki lord Halifax. — Egyetlen ország sem nye­­részkedhetik másnak rovására. Németország sem old­hatja meg gazdasági problémáit elszigeteltségben. Nem tudjuk, mikor lesz minden kereskedelem teljesen sza­bad, de kellő alkalommal egyezmények útján lehetne nagyobbítani a kereskedelmi szabadság területét. Együttműködés útján — és mi hajlandók vagyunk együtt­működni — kiterjeszthetjük valamennyi nemzetre a nagyobb gazdasági élet valamennyi előnyét, amit az élettér ki­fejezés voltaképpen jelent. —­­Csakhogy a nemzetek ilyen társaságát nem le­het erőszakra alapítani. Hiába kiabálunk békét, ha nincs béke és hiába gondoljuk, hogy egyezményeket kötöttünk, ha nem szavatolja azokat a fegyverkezések csökkentése és minden nemzet ama jogának elisme­rése, hogy szabadon élvezheti függetlenségét. Ha azo­kat az erőfeszítéseket, amelyek most az esztelen fegy­verkezést szolgálják, az erőforrások közös békék fej­lesztésének szentelnék, a népek könnyen felismer­nék, hogy érdekeik nem ellentétesek és siker kilátá­sával tárgyalhatnánk a politikai sérelmekről és gaz­dasági nehézségekről mind nemzetközi, mind gyar­mati téren. Az angol gyarmati politika Halifax itt hosszasan fejtegette az angol birodalmi vezéreszme fejlődését, afelé a legújabb elgondolás felé, amely szerint a gyarmatok birtoklása a Civilizá­cióval szemben vállalt szent kötelesiettség s célja az önkormányzásra még képtelen nemzetek fejlődésének biztosítása r­kján Joss M­a­teaum — Gyarmati politikánk végcélja — mondta — a népek önkormányzata. Ami a gyarmati birtokokkal járó olcsóbb nyersanyagellátást illeti, a mostani kül­kereskedelmi korlátozásokat megszüntető nemzetközi rendszer lehetővé tenné, hogy ezekben az előnyökben más nemzetek is részesedjenek. Szabaddá válnék min­den oldalról a hozzáférés a világ piacaihoz és nyers­anyagaihoz és fellendülne az árucsere a világ kimé­­lyített kereskedelmi csatornáiban. A sáfárkodás elvét, amelyet az angol birodalom az elmúlt 30 év alatt al­kalmazott, az emberiség tágabb körű javára is fel le­hetne használni. Eljöhet az idő, amidőn a gyarmati fejlődés olyan közös rendszerében és céljaiban egyez­hetnénk meg, amelyeknek alapján a gyar­mati területek is jelentékenyen hozzájárul­hatnának a világ gazdaságitásához. A gyarmati kérdést meg lehet oldani, ha mindenki kí­vánja a megoldást, nem lehet azonban tárgyalni az olyan kormánnyal, amelynek felelősségteljes szócsövei mindenütt rágalmazzák az angol politikát. Viszont, ha ezt az irányt más szellem váltaná fel, készek volnánk tanácskozni másokkal a mostani politikai és gazdasági bizonytalanság megszüntetéséről, amivel hatalmas lé­péssel haladna a világ a jólét felé. „Eltökélt szándékunk, hogy szembe szállunk az erőszakkal“ Halifax beszéde végén a népszövetségi alapokmány fogyatékosságaira célozva, hangoztatta, hogy egyesek hatékonyabbnak tartják a béke fenntartását célzó kü­lönleges körzeti biztosítékokat és nem lehetetlen, hogy a mostani hatalmi csoportosulásból idővel jobb európai rendszer körvonalai bontakoznak ki. Ez azonban Csak egyik oldala a problémának. Nem elég olyan eszközö­ket teremteni, amelyek megakadályozzák az erőszak használatát a mostani állapot megváltoztatásának cél­jaira, ha nincs olyan szervezet, amely békés változá­sokat hoz létre. Állandóan változnak a nemzetek viszo­nyai, szükségletei és felfogásai. Nincs sürgősebb szük­séglet, mint olyan nemzetközi eszköz feltalálása, amely­nek segélyével meg lehet valósítani az ilyen változá­sokat . Az angol külpolitika egyik alapja — jelentette ki lord Halifax ■— az az eltökélt szándékunk, hogy szembeszáll­junk az erőszakkal, a másik annak felisme­rése, hogy a világ folytatni akarja a béke fel­építésének alkotó munkáját Ha meggyőződhetnénk arról, hogy másoknak ugyan­olyan szándékuk van, mint nekünk és hogy mindnyá­jan békés megoldást kívánunk, akkor tanácskozhat a fiánk az új légkörben a világot aggasztó valamennyi Paris, jún. 30. (inf.) A francia sajtó riasztó híre­ket közöl a danzigi helyzettel kapcsolatban. A jelen­tések a francia­ közlésem­ért ii szemmel láthatóan izga­lomba hozták. Az Intransigeant többek közt azt írja, hogy Danzig ma kétségtelenül a világ ideggócpontja lett, ahol a jelek szerint döntések állnak küszöbön. A Petit Parisien és az Excelsior varsói jelentése sze­rint Danzigban és a szabadvároson kívül különböző intézkedések történtek volna, amelyek arra mutatná­nak, hogy küszöbön áll Danzignak Németországhoz csatolása. A félhivatalos Petit Párisien többek közt azt írja, hogy abban az esetben, ha ez bekövetkezne, úgy lengyel részről feltétlenül intézkedéseket hajta­nának végre a lengyel érdekek védelmére. Az In­transigeant a következőket írja: — Lengyelország magatartása világos. Nem tekintélyi okokból akarja danzigi jogait megvédeni, hanem azért, mert Danzig Lengyelország számára létfontosságú. Erélyes danzigi cáfolat Danzig, jún. 30. (Inf.) A hivatalos danzigi körök szócsöve, a Danziger Vorposten szembeszáll a külföldi lapokban terjesztett különböző jelentésekkel, amelyek szerint Danzigban katonai intézkedéseket hajtottak végre. A lap többek közt a következőket írja: — Szemtelen hazugság azt állítani, hogy Danzig­ban birodalmi katonaság lenne. Nincs semmi rejteni­­valón­k Danzigban a közvélemény elől, mert nem tör­ténik semmi törvénytelen a készültség e napjaiban. A külföldnek természetesen meg kell értenie, hogy Dán­ Zigtól nem kívánhatják: maradjon közömbös akkor, amikor lengyel részről ezzel a védtelen várossal szem­ben háborús fenyegetéseket hangoztatnak. Danzigban katonai téren semmi olyan olyan nem történik, ami összehasonlítható lenne azokkal a katonai mozgósítá­si intézkedésekkel és a mindennapos élet militarizá­­lásával, amely jelenleg Lengyelországban és Francia­­országban tartósan folyik. Ez mindenesetre nem jelenti azt, hogy a danzigi rendőri szervezetek nincsenek ab­ban a helyzetben, hogy a danzigi lakosság számára megadják a biztonság érzését és ne fokozzák a nyu­godt munka garanciáját. Lengyel állásfoglalás Varsó, jan. 30. Mértékadó lengyel körökben pén­teken este a következőkben tájékoztatták a sajtó kép­viselőit a danzigi helyzetről. — Danzigban kétségkívül észlelhetők bizonyos jelenségek, amelyeket lengyel részről a legnagyobb figyelemmel kísérnek. Az esetleges lengyel reakció attól függ, hogy milyen formát öltenek ezek a jelenségek. Moscichi elnök a függetlenségről A „tenger napja“ alkalmából nagyszabású ünnep­­ségeket rendeztek a lengyel fővárosban. Mintegy ötven­ezer főnyi tömeg a Pilsudski-téren nagy lelkesedéssel tett hitet elhatározása mellett, hogy megvédi Lengyel­­­­ország Szabad útját a tengerhez. Moscicki köztársasági elnök hosszabb beszédet­­ mondott. — Gdynia és Danzig Lengyelország nyitott kaput a nagyvilág felé — mondotta az elnök. — Pomeránia és a tengerpart birto­kai alapja gazdasági függetlensé­günknek és felbecsülhetetlen érték számunkra: a leve­gőt és a napfényt jelenti, amely elengedhetetlen szük­séglete államunk létének. Minél több nehézségre talá­lunk és minél ellenségesebbek a külső körülmények, annál hajlíthatatlanabb az az akaratunk, hogy a leg­nagyobb áldozatok árán is biztosítsuk és szilárdan fenn­tartsuk Lengyelország­ útját a­ tengerhez. Hitler állítólag Danzigba utazik London, jún. 30. (Inf.) A péntek esti londoni lapok Berlintől keletezett jelentéseket közölnek, amelyek szerint Hitler július 20. és 30-ika között állítólag láto­gatást akar tenni Danzig szabad városban. A lapok nem jelölik meg, hogy milyen forrásból szerezték ezt az értesülést, úgyhogy a hírt a legnagyobb fenntartás­sal kell fogadni. Valamennyi londoni lap egyébként azon a véleményen van, hogy nyár vége előtt nem vár­ható fordulat a danzigi kérdésben. Párisi hír a danzigi kérdés békés megoldásáról Paris, jún. 30. (Inf.) A P­a­r­i­s-s­o­­­r péntek esti második kiadásában azt a feltűnést keltő hírt közli, hogy a lengyel kormány tárgyalásokat akar kezdeni Németországgal a danzigi kérdés rendezéséről. A lap úgy tudja, hogy a lengyel kormány már kész terve­zetet dolgozott ki és leszögezte, hogy milyen feltéte­lek mellett volna hajlandó tárgyalásokat kezdeni a németekkel a danzigi szabadállam alkotmányának mó­dosításáról. Charles Noel varsói francia nagy­követ, aki csütörtök óta Párisban tartózkodik, a lap szerint azért jött a francia fővárosba, hogy közölje a francia kormánnyal ezeket a lengyel feltételeket és kikérje a Quai d’O­rsay véleményét erről a tervről. _______ Az angol-japán tárgyalások július 6-ika táján kezdődnek meg Tokió, jún. 30. A japán sajtó szerint a tiencini vita elintézését célzó angol-japán tárgyalások július 6-ika táján kezdődnek meg. Mialatt Herbert és Tanaka, — a tiencini angol és japán főkonzulok — egymással tárgyalnak, Craigie tokiói angol nagykövet a japán külügyminiszter képviselőjével, Kató követségi taná­csossal fog tárgyalni alapvető kínai kérdésekről, ame­lyek a japán lapok szerint „az angol-japán viszonyt befolyásolták és a tiencini bonyodalmakhoz vezettek“. Az Asaki Sinbun szerint a japán hadsereg arra törek­szik, hogy Angliát japánellenes magatartásának meg­változtatására bírja. A japánok 26 hadihajót vontak össze Fucsau kö­rül az ostromzár keresztülvitelére. A japán félhivatalos Dömei Iroda szerint külső mongol repülőgépek szombaton Mandzsúria határán, Csiang-Csun-Miao környékén mérgesgázbombákat dobtak le. • -• ....— ■ n D­anzig a világ ideggócpontja Riasztó híreket közöl a francia sajtó állítólagos katonai intézkedésekről PESTI HÍRLAP 1939 július 1, szombat s problémáról, mint a gyarmati kérdés, a nyersanyagok, a kereskedelmi korlátozások, az élettér, a fegyver­kezések korlátozásának kérdéseiről és minden egyéb ügyről, amely minden európai polgár életét érinti. M­­a azonban még fegyveres erőszak fenyegeti a vilá­got, ezért közvetlen célunk a támadásnak ellentálln. Ezt minden rendelkezésemre álló erővel hangsúlyo­zom, hogy senki ne érthesse félre. Mi is azt tartjuk, amit mások, hogy tettekre és nem szavakra van szük­ség. Az olyan elhatározásnak, amelyben a világ biz­­hatik, szilárdabb alapokon kell nyugodnia, mint a puszta szóbeli kötelezettségen. " A német politikai körök elutasító magatartása Berlin, jún. 30. (Inf.) Lord Halifax csütörtöki be­széde német politikai körökben teljes visszautasításra talált. A berlini lapok gúnyos hangon foglalkoznak a beszéddel és azt írják, hogy a német közvélemény ed­dig úgy látszik félreismerte Angliát és nem tudta, mi­lyen nagy barátsággal viseltetnek az­ angolok Német­ország iránt. Ez­­csak Halifax lord csütörtöki beszédé­ből derült ki — írja a félhivatalos Börsenzeitung. — Az angol miniszterek — folytatja a lap — ékes szavakkal szorgalmazzák Anglia tekintélyének helyre­állítását, ebben a propagandájukban azonban két sú­lyos tévedésnek esnek áldozatul. Az egyik az, hogy azt hiszik, elegendő állandóan ismételni a sovány érveket s az ismétlésektől ezek az érvek automatikusan súlyt kapnak. A másik tévedés abban áll, hogy lebecsülik a népek józan ítélőképességét s azt hiszik, hogy a néme­tek is mindent elhisznek nekik. A Deutsche Allgemeine Zeitung Halifax lord beszé­dében beismerését látja annak, hogy az angoloknak most már nincsenek többé tárgyi érveik. Azért mégis furcsán hat — írja a lap —■, ha az angol külügyminisz­ter azzal próbálja gyöngíteni a bekerítési po­litika vád­ját, hogy magát Németországot vádolja önmaga beke­rítésével és elszigetelésével. Az angoloknak nem sza­bad elfelejteniük, hogy a német birodalom nem áll el­szigetelten a világban s politikáját a semleges szom­szédállamok a legnagyobb bizalommal kisérik. A beszéd Rómában is rossz hatást keltett Róma, jan. 30. A Popolo di Roma írja lord Hali­fax csütörtöki beszédéről, hogy az minden más volt, csak nem békeközvetítés. Lord Halifax beszéde nem­csak éles és fenyegető volt, hanem — éppen úgy, mint Churchill legutóbbi beszéde — a szokásos diplomáciai formákat sem tartotta be. Hogy mit kell tartani az an­gol békeakaratról, azt legjobban a Németországhoz intézett angol válasz-emlékiratból ismerhetjük fel. Mialatt az angol kormány Berlinhez fordul és azt akarja elhitetni, hogy őszintén kívánja a Németor­szággal való bizalmas kapcsolatok megteremtését, ugyanakkor új utasításokat ad moszkvai közvetítői­nek és engedi, hogy sajtója és Churchill úr kísérőzenét szolgáltasson Daladier riasztó beszédéhez. Angliában igen sajátságos felfogás uralkodik a békéről. A beszéd hatása Párisban Paris, jún. 30. (Magyar Távirati Iroda.) Lord Halifax beszéde mély benyomást gyakorolt a francia közvéleményre. A sajtó megállapítja, hogy ilyen eré­lyes és határozott kijelentések már régóta nem hang­zottak el az angol külügyminiszter ajkáról. Az álta­lános nézet az, hogy lord Halifax jó szolgálatot tett a veszélyben forgó béke ügyének, amikor világosan és minden kétséget kizáró formában közölte a tekin­télyuralmi hatalmakkal, hogy minden újabb erőszakos kísérlet Anglia erélyes ellenállásába ütközik. Francia részről párhuzamba állítják lord Halifax beszédét Daladier miniszterelnök képviselőházi kije­lentéseivel és hangoztatják, hogy a francia és az an­gol kormány felfogása a nagy nemzetközi kérdések­ben teljes mértékben fedi egymást. Halifax beszéde után — írja a Jour — többé senki sem számíthat arra, hogy a nyugati nagyha­talmak újabb erőszakos kísérlet esetén habozó maga­tartást tanúsítanának, avagy éppen semlegesek ma­radnának. A Petit Parisien nagy fontosságot tulajdonít lord Halifax kijelentéseinek. Az angol külügyminiszter ha­tározottan kijelentette, hogy Anglia külpolitikájának célkitűzését a következő két pont jellemzi: 1. Erélyes ellenszegülés az erőszak kísérleteivel szemben; 2. Ang­lia hozzá akarja segíteni a világot ahhoz, hogy a nemé­s­zetek felépíthessék a békét.

Next