Pesti Hírlap, 1939. július (61. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-01 / 147. szám
2 — A támadás leküzdését célzó intézkedéseinket — fejtegette lord Halifax — elszigetelési törekvéseknek minősítik. Azt állítják, hogy be akarjuk keríteni Németországot és Olaszországot, hogy megfosszuk őket a nemzeti létükhöz szükséges élettértől, hogy ellenséges államok gyűrűjével vesszük körül Németországot és egy nagy nemzet életét akarjuk megfojtani. Tény ezzel szemben az, hogy Németország önmaga szigeteli el magát más országoktól gazdaságilag önellátási politikájával, politikailag avval a politikával, amely állandóan aggodalmat okoz más nemzeteknek, kultúrszempontból faji politikájával. Gondosan meg kell vizsgálnunk az élettér problémáját, amit új területek szervezése nem old me£, sőt még jobban kiélez. Ez a probléma csak az ország belügyeinek bölcs rendezésével és külső viszonyainak módosításával és javításával oldható meg. A nemzetek szomszédaik bizalmának megnyerésével növelik saját jólétüket, emelik létszínvonalukat, fejlesztik külkereskedelmüket. A gazdasági együttműködés — A világ gazdaságilag szorosan összefügg — fejtette ki lord Halifax. — Egyetlen ország sem nyerészkedhetik másnak rovására. Németország sem oldhatja meg gazdasági problémáit elszigeteltségben. Nem tudjuk, mikor lesz minden kereskedelem teljesen szabad, de kellő alkalommal egyezmények útján lehetne nagyobbítani a kereskedelmi szabadság területét. Együttműködés útján — és mi hajlandók vagyunk együttműködni — kiterjeszthetjük valamennyi nemzetre a nagyobb gazdasági élet valamennyi előnyét, amit az élettér kifejezés voltaképpen jelent. —Csakhogy a nemzetek ilyen társaságát nem lehet erőszakra alapítani. Hiába kiabálunk békét, ha nincs béke és hiába gondoljuk, hogy egyezményeket kötöttünk, ha nem szavatolja azokat a fegyverkezések csökkentése és minden nemzet ama jogának elismerése, hogy szabadon élvezheti függetlenségét. Ha azokat az erőfeszítéseket, amelyek most az esztelen fegyverkezést szolgálják, az erőforrások közös békék fejlesztésének szentelnék, a népek könnyen felismernék, hogy érdekeik nem ellentétesek és siker kilátásával tárgyalhatnánk a politikai sérelmekről és gazdasági nehézségekről mind nemzetközi, mind gyarmati téren. Az angol gyarmati politika Halifax itt hosszasan fejtegette az angol birodalmi vezéreszme fejlődését, afelé a legújabb elgondolás felé, amely szerint a gyarmatok birtoklása a Civilizációval szemben vállalt szent kötelesiettség s célja az önkormányzásra még képtelen nemzetek fejlődésének biztosítása rkján Joss Mateaum — Gyarmati politikánk végcélja — mondta — a népek önkormányzata. Ami a gyarmati birtokokkal járó olcsóbb nyersanyagellátást illeti, a mostani külkereskedelmi korlátozásokat megszüntető nemzetközi rendszer lehetővé tenné, hogy ezekben az előnyökben más nemzetek is részesedjenek. Szabaddá válnék minden oldalról a hozzáférés a világ piacaihoz és nyersanyagaihoz és fellendülne az árucsere a világ kimélyített kereskedelmi csatornáiban. A sáfárkodás elvét, amelyet az angol birodalom az elmúlt 30 év alatt alkalmazott, az emberiség tágabb körű javára is fel lehetne használni. Eljöhet az idő, amidőn a gyarmati fejlődés olyan közös rendszerében és céljaiban egyezhetnénk meg, amelyeknek alapján a gyarmati területek is jelentékenyen hozzájárulhatnának a világ gazdaságitásához. A gyarmati kérdést meg lehet oldani, ha mindenki kívánja a megoldást, nem lehet azonban tárgyalni az olyan kormánnyal, amelynek felelősségteljes szócsövei mindenütt rágalmazzák az angol politikát. Viszont, ha ezt az irányt más szellem váltaná fel, készek volnánk tanácskozni másokkal a mostani politikai és gazdasági bizonytalanság megszüntetéséről, amivel hatalmas lépéssel haladna a világ a jólét felé. „Eltökélt szándékunk, hogy szembe szállunk az erőszakkal“ Halifax beszéde végén a népszövetségi alapokmány fogyatékosságaira célozva, hangoztatta, hogy egyesek hatékonyabbnak tartják a béke fenntartását célzó különleges körzeti biztosítékokat és nem lehetetlen, hogy a mostani hatalmi csoportosulásból idővel jobb európai rendszer körvonalai bontakoznak ki. Ez azonban Csak egyik oldala a problémának. Nem elég olyan eszközöket teremteni, amelyek megakadályozzák az erőszak használatát a mostani állapot megváltoztatásának céljaira, ha nincs olyan szervezet, amely békés változásokat hoz létre. Állandóan változnak a nemzetek viszonyai, szükségletei és felfogásai. Nincs sürgősebb szükséglet, mint olyan nemzetközi eszköz feltalálása, amelynek segélyével meg lehet valósítani az ilyen változásokat . Az angol külpolitika egyik alapja — jelentette ki lord Halifax ■— az az eltökélt szándékunk, hogy szembeszálljunk az erőszakkal, a másik annak felismerése, hogy a világ folytatni akarja a béke felépítésének alkotó munkáját Ha meggyőződhetnénk arról, hogy másoknak ugyanolyan szándékuk van, mint nekünk és hogy mindnyájan békés megoldást kívánunk, akkor tanácskozhat a fiánk az új légkörben a világot aggasztó valamennyi Paris, jún. 30. (inf.) A francia sajtó riasztó híreket közöl a danzigi helyzettel kapcsolatban. A jelentések a francia közlésemért ii szemmel láthatóan izgalomba hozták. Az Intransigeant többek közt azt írja, hogy Danzig ma kétségtelenül a világ ideggócpontja lett, ahol a jelek szerint döntések állnak küszöbön. A Petit Parisien és az Excelsior varsói jelentése szerint Danzigban és a szabadvároson kívül különböző intézkedések történtek volna, amelyek arra mutatnának, hogy küszöbön áll Danzignak Németországhoz csatolása. A félhivatalos Petit Párisien többek közt azt írja, hogy abban az esetben, ha ez bekövetkezne, úgy lengyel részről feltétlenül intézkedéseket hajtanának végre a lengyel érdekek védelmére. Az Intransigeant a következőket írja: — Lengyelország magatartása világos. Nem tekintélyi okokból akarja danzigi jogait megvédeni, hanem azért, mert Danzig Lengyelország számára létfontosságú. Erélyes danzigi cáfolat Danzig, jún. 30. (Inf.) A hivatalos danzigi körök szócsöve, a Danziger Vorposten szembeszáll a külföldi lapokban terjesztett különböző jelentésekkel, amelyek szerint Danzigban katonai intézkedéseket hajtottak végre. A lap többek közt a következőket írja: — Szemtelen hazugság azt állítani, hogy Danzigban birodalmi katonaság lenne. Nincs semmi rejtenivalónk Danzigban a közvélemény elől, mert nem történik semmi törvénytelen a készültség e napjaiban. A külföldnek természetesen meg kell értenie, hogy Dán Zigtól nem kívánhatják: maradjon közömbös akkor, amikor lengyel részről ezzel a védtelen várossal szemben háborús fenyegetéseket hangoztatnak. Danzigban katonai téren semmi olyan olyan nem történik, ami összehasonlítható lenne azokkal a katonai mozgósítási intézkedésekkel és a mindennapos élet militarizálásával, amely jelenleg Lengyelországban és Franciaországban tartósan folyik. Ez mindenesetre nem jelenti azt, hogy a danzigi rendőri szervezetek nincsenek abban a helyzetben, hogy a danzigi lakosság számára megadják a biztonság érzését és ne fokozzák a nyugodt munka garanciáját. Lengyel állásfoglalás Varsó, jan. 30. Mértékadó lengyel körökben pénteken este a következőkben tájékoztatták a sajtó képviselőit a danzigi helyzetről. — Danzigban kétségkívül észlelhetők bizonyos jelenségek, amelyeket lengyel részről a legnagyobb figyelemmel kísérnek. Az esetleges lengyel reakció attól függ, hogy milyen formát öltenek ezek a jelenségek. Moscichi elnök a függetlenségről A „tenger napja“ alkalmából nagyszabású ünnepségeket rendeztek a lengyel fővárosban. Mintegy ötvenezer főnyi tömeg a Pilsudski-téren nagy lelkesedéssel tett hitet elhatározása mellett, hogy megvédi Lengyelország Szabad útját a tengerhez. Moscicki köztársasági elnök hosszabb beszédet mondott. — Gdynia és Danzig Lengyelország nyitott kaput a nagyvilág felé — mondotta az elnök. — Pomeránia és a tengerpart birtokai alapja gazdasági függetlenségünknek és felbecsülhetetlen érték számunkra: a levegőt és a napfényt jelenti, amely elengedhetetlen szükséglete államunk létének. Minél több nehézségre találunk és minél ellenségesebbek a külső körülmények, annál hajlíthatatlanabb az az akaratunk, hogy a legnagyobb áldozatok árán is biztosítsuk és szilárdan fenntartsuk Lengyelország útját a tengerhez. Hitler állítólag Danzigba utazik London, jún. 30. (Inf.) A péntek esti londoni lapok Berlintől keletezett jelentéseket közölnek, amelyek szerint Hitler július 20. és 30-ika között állítólag látogatást akar tenni Danzig szabad városban. A lapok nem jelölik meg, hogy milyen forrásból szerezték ezt az értesülést, úgyhogy a hírt a legnagyobb fenntartással kell fogadni. Valamennyi londoni lap egyébként azon a véleményen van, hogy nyár vége előtt nem várható fordulat a danzigi kérdésben. Párisi hír a danzigi kérdés békés megoldásáról Paris, jún. 30. (Inf.) A Paris-sor péntek esti második kiadásában azt a feltűnést keltő hírt közli, hogy a lengyel kormány tárgyalásokat akar kezdeni Németországgal a danzigi kérdés rendezéséről. A lap úgy tudja, hogy a lengyel kormány már kész tervezetet dolgozott ki és leszögezte, hogy milyen feltételek mellett volna hajlandó tárgyalásokat kezdeni a németekkel a danzigi szabadállam alkotmányának módosításáról. Charles Noel varsói francia nagykövet, aki csütörtök óta Párisban tartózkodik, a lap szerint azért jött a francia fővárosba, hogy közölje a francia kormánnyal ezeket a lengyel feltételeket és kikérje a Quai d’Orsay véleményét erről a tervről. _______ Az angol-japán tárgyalások július 6-ika táján kezdődnek meg Tokió, jún. 30. A japán sajtó szerint a tiencini vita elintézését célzó angol-japán tárgyalások július 6-ika táján kezdődnek meg. Mialatt Herbert és Tanaka, — a tiencini angol és japán főkonzulok — egymással tárgyalnak, Craigie tokiói angol nagykövet a japán külügyminiszter képviselőjével, Kató követségi tanácsossal fog tárgyalni alapvető kínai kérdésekről, amelyek a japán lapok szerint „az angol-japán viszonyt befolyásolták és a tiencini bonyodalmakhoz vezettek“. Az Asaki Sinbun szerint a japán hadsereg arra törekszik, hogy Angliát japánellenes magatartásának megváltoztatására bírja. A japánok 26 hadihajót vontak össze Fucsau körül az ostromzár keresztülvitelére. A japán félhivatalos Dömei Iroda szerint külső mongol repülőgépek szombaton Mandzsúria határán, Csiang-Csun-Miao környékén mérgesgázbombákat dobtak le. • -• ....— ■ n Danzig a világ ideggócpontja Riasztó híreket közöl a francia sajtó állítólagos katonai intézkedésekről PESTI HÍRLAP 1939 július 1, szombat s problémáról, mint a gyarmati kérdés, a nyersanyagok, a kereskedelmi korlátozások, az élettér, a fegyverkezések korlátozásának kérdéseiről és minden egyéb ügyről, amely minden európai polgár életét érinti. Ma azonban még fegyveres erőszak fenyegeti a világot, ezért közvetlen célunk a támadásnak ellentálln. Ezt minden rendelkezésemre álló erővel hangsúlyozom, hogy senki ne érthesse félre. Mi is azt tartjuk, amit mások, hogy tettekre és nem szavakra van szükség. Az olyan elhatározásnak, amelyben a világ bizhatik, szilárdabb alapokon kell nyugodnia, mint a puszta szóbeli kötelezettségen. " A német politikai körök elutasító magatartása Berlin, jún. 30. (Inf.) Lord Halifax csütörtöki beszéde német politikai körökben teljes visszautasításra talált. A berlini lapok gúnyos hangon foglalkoznak a beszéddel és azt írják, hogy a német közvélemény eddig úgy látszik félreismerte Angliát és nem tudta, milyen nagy barátsággal viseltetnek az angolok Németország iránt. Ezcsak Halifax lord csütörtöki beszédéből derült ki — írja a félhivatalos Börsenzeitung. — Az angol miniszterek — folytatja a lap — ékes szavakkal szorgalmazzák Anglia tekintélyének helyreállítását, ebben a propagandájukban azonban két súlyos tévedésnek esnek áldozatul. Az egyik az, hogy azt hiszik, elegendő állandóan ismételni a sovány érveket s az ismétlésektől ezek az érvek automatikusan súlyt kapnak. A másik tévedés abban áll, hogy lebecsülik a népek józan ítélőképességét s azt hiszik, hogy a németek is mindent elhisznek nekik. A Deutsche Allgemeine Zeitung Halifax lord beszédében beismerését látja annak, hogy az angoloknak most már nincsenek többé tárgyi érveik. Azért mégis furcsán hat — írja a lap —■, ha az angol külügyminiszter azzal próbálja gyöngíteni a bekerítési politika vádját, hogy magát Németországot vádolja önmaga bekerítésével és elszigetelésével. Az angoloknak nem szabad elfelejteniük, hogy a német birodalom nem áll elszigetelten a világban s politikáját a semleges szomszédállamok a legnagyobb bizalommal kisérik. A beszéd Rómában is rossz hatást keltett Róma, jan. 30. A Popolo di Roma írja lord Halifax csütörtöki beszédéről, hogy az minden más volt, csak nem békeközvetítés. Lord Halifax beszéde nemcsak éles és fenyegető volt, hanem — éppen úgy, mint Churchill legutóbbi beszéde — a szokásos diplomáciai formákat sem tartotta be. Hogy mit kell tartani az angol békeakaratról, azt legjobban a Németországhoz intézett angol válasz-emlékiratból ismerhetjük fel. Mialatt az angol kormány Berlinhez fordul és azt akarja elhitetni, hogy őszintén kívánja a Németországgal való bizalmas kapcsolatok megteremtését, ugyanakkor új utasításokat ad moszkvai közvetítőinek és engedi, hogy sajtója és Churchill úr kísérőzenét szolgáltasson Daladier riasztó beszédéhez. Angliában igen sajátságos felfogás uralkodik a békéről. A beszéd hatása Párisban Paris, jún. 30. (Magyar Távirati Iroda.) Lord Halifax beszéde mély benyomást gyakorolt a francia közvéleményre. A sajtó megállapítja, hogy ilyen erélyes és határozott kijelentések már régóta nem hangzottak el az angol külügyminiszter ajkáról. Az általános nézet az, hogy lord Halifax jó szolgálatot tett a veszélyben forgó béke ügyének, amikor világosan és minden kétséget kizáró formában közölte a tekintélyuralmi hatalmakkal, hogy minden újabb erőszakos kísérlet Anglia erélyes ellenállásába ütközik. Francia részről párhuzamba állítják lord Halifax beszédét Daladier miniszterelnök képviselőházi kijelentéseivel és hangoztatják, hogy a francia és az angol kormány felfogása a nagy nemzetközi kérdésekben teljes mértékben fedi egymást. Halifax beszéde után — írja a Jour — többé senki sem számíthat arra, hogy a nyugati nagyhatalmak újabb erőszakos kísérlet esetén habozó magatartást tanúsítanának, avagy éppen semlegesek maradnának. A Petit Parisien nagy fontosságot tulajdonít lord Halifax kijelentéseinek. Az angol külügyminiszter határozottan kijelentette, hogy Anglia külpolitikájának célkitűzését a következő két pont jellemzi: 1. Erélyes ellenszegülés az erőszak kísérleteivel szemben; 2. Anglia hozzá akarja segíteni a világot ahhoz, hogy a nemészetek felépíthessék a békét.