Pesti Hírlap, 1940. február (62. évfolyam, 25-48. szám)
1940-02-01 / 25. szám
BUDAPEST, 1910 LXII. ÉVFOLYAM, 25. (20.051) SZÁM CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 1 Előfizetési ára 1 hóra 2 pengő 50 fillér. Két hóra 5 pengő. Negyedévre 7 pengő 50 fillér. Félévre 15 pengő. Egy évre 30 pengő. Egyes szám ára hétköznap 8 fill., vasárnap 12 fillér (a pályaudvarokon is)Pesti Hírlap Szerkesztőség: Vilmos császár-út 78. Telefon 112-295. Főkiadók: Vilmos császár-út 78. Tel. 112-295. Erzsébet körút 1. Tel. 135—296. A fiókok jegyzékét vasárnaponként az apróhirdetések élén közöljük Chamberlain beszámolója az angol kormány védelmi intézkedéseiről Angliában, Franciaországban és a fontos útvonalakon ötnegyed millió angol katona áll fegyverben . A Hitler-beszéd visszhangja Európaszerte: „Ezután csak a totális háború következhet“ A szovjet hadvezetés céltudatosabbá kezd válni Starhemberg herceg volt osztrák alkancellár - francia hadnagy A nemzeti szocializmus uralomrajutásának hetedik évfordulóján Hitler kancellár elmondotta beszédét a berlini Sportpalotában s a német államfőnek ez a megnyilatkozása mintegy számvetés volt múlttal és jövővel, olyan pillanatban, mikor a békés tárgyalások reménye meghiúsult a hadviselő felek között s rövidesen elhallgatnak Európában a szónokok és megszólalnak a fegyverek. A beszéd hallgatói, — nemcsak Németországban, hanem mindenütt a világon — azzal az érzéssel csavarták fel a rádió hangszóróját, hogy e szavak után a háború „békés periódusának“ vége s kezdődik a kiszámíthatatlan nagy mérkőzés, melynek még méreteit sem látjuk egészen tisztán, nemhogy esélyeiről lehetne jósolgatni. Hitler azt mondotta, hogy Németország nem engedi még egyszer becsapni magát, az elmúlt öt hónapban felkészült minden eshetőségre, egyformán ellenségének tekinti most már Angliát és Franciaországot, a nemzeti szociálista pártot és a német népet hasztalan akarja elvála... mi egymástól az ellenséges propaganda:háborút akarnak, hát akkor jöjjön a háború! Nagy beszéd volt, melynek hangja és gondolatmenete elsősorban a német néphez szólott. Új politikai célkitűzéseket nem vázolt fel a kedd esti szónoklatban a német kancellár. Megmérte a múltat s levonta a következtetést a jövőre, mely így hangzik: „Mi nem kerestük a Nyugattal a háborút, de ellenfeleink akarják, mert háborús céljuk megsemmisíteni Nagy-Németországot. Tehát jöjjön a totális háború.“ A blokádot, mint a hadviselésnek asszonyok és gyermekek ellen is alkalmazott válfaját, Hitler kancellár mindig is a totális háború egyik eszközének minősítette. Arról természetesen nem szólt, milyen hadieszközökkel folytatja majd Németország maga részéről a párviadalt, de amíg Hitler beszélt, a tengeren német repülők angol és semleges hajókat süllyesztettek el s a tengeri háború máskülönben is megélénkült az utolsó napokban. Úgy látszik, a felfegyverzett teherszállító hajók és kereskedelmi gőzösök légelhárító készültsége nem nyújt tökéletes védelmet a német repülőgépek támadásai ellen,s az utolsó három nap eseményei bizonyítják, hogy Németország most már teljes erejével veti magát a küzdelembe s iparkodik mentől érzékenyebb veszteséget okozni a szövetségesek flottájának. A Hitler-beszéd visszhangja világszerte abban a megállapításban sűrűsödik össze, hogy ez a beszéd csakugyan az „utolsó szó“ volt, melyet nem követhet más, mint a totális háború. Komor elszántság fogadja és méltatja a szövetségesek sajtójában a német államfő kijelentéseit. Megállapítja a francia és angol sajtó, hogy a beszéd elsősorban a német tömegekhez szólt, mintegy történelmi távlatban rögzítette mégegyszer. Utoljára a nemzeti szocialista politika történetszemléletét, nem kért és nem ajánlott békét senkinek s megüzente ellenfeleinek, hogy előkészületeivel végzett és kész felvenni az odadobott kesztyűt. A Hitler-beszédnek azt a szakaszát, melyben Daladiernek adott rendkívül erélyes hangú választ, Franciaországban nyugodtan fogadták s azzal a megjegyzéssel nyugtatják, hogy a beszéd csak a tényleges állapotot rögzítette, új elemeket nem dobott a nemzetközi helyzetbe. Rokonszenves hangon méltatja a német kancellár beszédét az olasz sajtó, amely kiemeli Hitler történetszemléletének a „szegény“ és a „birtokos" népek közötti igazságtalanságokat ostorozó elveit, — Mussolini Olaszországa soha nem szűnt meg ez elvek hirdetője lenni ,— s egészében elfogadja és helyesli a beszéd gondolatmenetét. A német kancellárnak a német-olasz viszony változatlanságáról mondott szavait az olasz sajtó egyetértő helyesléssel fogadta, míg az Oroszországról elhangzott Hitler-nyilatkozattal kapcsolatban az olasz lapok tartózkodnak bárminemű állásfoglalástól. Hitler beszédére a nyugati hatalmak államférfiai közül senki sem válaszolt, de szinte válasznak tekinthetjük Chamberlainnek a londoni Westend-szállóban mondott beszédét. A beszédben két szembetűnő fontos adat van. Az egyik az, hogy Angolországnak Franciaországban, Indiában s a birodalom fontos útvonalain ötnegyed millió katonája áll fegyverben; a másik: Kanadában 67 kiképzőtelepet létesítenek s ezeken a telepeken 40 ezer embert képeznek légi védelemre. „Totális háború...“ — Ludendorffnak ez a szava néhány év előtt még úgy csengett a köztudatban, mint utópista írók rémregényeinek egyik esztelen fogalma. De a falra festett ördög itt áll eleven valóságban Európa láthatárán, a harcmezőkön és a városok felett. Néhány hét még s ha a „kiszámíthatatlan“, — mely nem szűnt meg nagy szerepet játszani az elmúlt hónapok történetében — nem következik be s nem fordítja el a célpontokról a fegyverek csövét, a „totális háború“ szemeink előtt testet és alakot öltő valóság lehet. Hol kezdik? Ki és ki ellen? Tengeren vagy levegőben? Európában vagy valahol Keleten? Északon, vagy talán Ázsiában? ... Sik csönd a válasz e kérdésekre. Minden oldalon ezt felelik csak: „Felkészültünk.“ Amíg a tengeren megélénkült a németek hadviselése, az északi fronton is jelentős események történnek: az oroszok hadtviselési módja az utolsó héten mintha megváltozott volna, a támadások céltudatosabbak, a vezetés szervezettebb: a Ladogatótól északkeletre az oroszok sorozatos és nem egészen eredménytelen támadásokat intéznek a finnek ellen. A finn városok bombázása sem szűnt meg e napokban s egy helsinki hivatalos jelentés szerint az oroszok eddig összesen 683 légitámadást intéztek finn városok ellen, húsz és félezer bombát dobtak le és 377 halálos áldozatot követeltek e támadások. Ez a számadat mintegy miniatűrben érzékelteti a „totális háború“ lehetőségeit... A finnek most már maguk is erélyesebben támadnak a levegőben. Egyébként változatlanul visszatér a világsajtóban és a nemzetközi rádióban az a hír, hogy a franciák a franciaországi lengyel légiót küldik a finnek megsegítésére s ezek a hadosztályok, — mintegy százezer ember — már február folyamán elindulnak az északi harctérre. A román olaj problémája körül felmerült izgalmak mintha elcsendesedtek volna. A kőolajkormánybiztossá kinevezett Geron Netta beiktatásán Anghelescu román nemzetgazdasági miniszter megállapította, hogy Románia „szigorúan semleges az egész világ előtt“, s a kőolajkérdést is a semlegesség kötelességeinek megfelelően rendezi. Románia magatartásával kapcsolatban a Stampa belgrádi tudósítója egyébként azt írja, hogy Románia csapaterősítéseket küldött Besszarábiába és Bukovinába s ezekkel az intézkedésekkel „kifejezésre akarja juttatni, hogy területéből semmit sem hajlandó átadni más hatalomnak és eleve elutasítja Belgrád és Ankara jó tanácsait“. Az olasz lap ezek után a belgrádi értekezlet esélyeit a legnagyobb tartózkodással mérlegeli s hajlandó a feltevésre, hogy a konferencia balsikerre van kárhoztatva s az előző napok nagy reménykedése már lényegesebben alábbhagyott. Egy másik olasz lap, a Tribuna, ugyancsak belgrádi jelentése alapján tudni véli, hogy Románia a belgrádi értekezleten Jugoszláviával, Görögországgal és Törökországgal szeretné garantáltatni Magyarországgal és Bulgáriával szemben határait. A Tribuna azonban megállapítja, hogy a három állam nem hajlandó a balkáni egyezményen túlmenő kötelezettségeket vállalni. Chamberlain beszéde a Westend-szállóban London, jan. 31. (Havas.) Chamberlain miniszterelnök a Westend-szállóban tiszteletére adott villásreggelin beszédet mondott. Hangsúlyozta az áldozatok szükségességét és rámutatott arra, hogy az áldozatok ellen emelt panaszok és kifogások sok esetben igen természetesek ugyan, de nem szabad túlzásba vinni a nyilvános vitákat e téren. Igen helytelen lenne, ha a nagyközönségen úrrá lenne a rossz hangulat, vagy a levertség, hiszen a tények nemcsak azt mutatják, hogy milyen nagyszabású erőfeszítés folyik, de ugyanakkor azt is bizonyítják, hogy máris kitűnő eredményeket értek el. — A jelen pillanatban — folytatta a miniszterelnök — Anglia és Franciaország területén, valamint Indiában és a többi tengerentúli birtokon, a birodalmi közlekedés szempontjából életfontosságú útvonalak mentén több mint ötnegyedmillió emberünk áll fegyverben. A haditengerészetre áttérve, Chamberlain megállapította, hogy a haditengerészet most is, mint az angol történelem során mindig, az angol szigetek védelmének első vonalában harcol. A német tengerparttól Skócia partjain át a grönlandi vizekig és mindazokon a helyeken, ahol német hajók bukkanhatnak fel, ott áll az angol flotta. Az angol hajóhad egységei mind nagyobb sikerrel működnek. — Az angol hajóhad ereje — mondotta Chamberlain — lehetővé teszi a kísért hajók oly sikerrel való megvédését, hogy a semleges államok hajóinak részvétele napról-napra fokozódik. Bejelentette továbbá Chamberlain, hogy a háború kitörése óta az ágyúgyártás — tekintet nélkül az ágyú méreteire — legalább is megkétszereződött. Néhány esetben azonban a nyolcszorosát is eléri a háború előtti ágyúelőállításnak. A gránátok előállítása — a világháború első öt hónapját alapul véve — a tízszeresére emelkedett. A szeptember óta kiadott hadianyagrendelések elérik a 200 millió fontot A háborús célokról Chamberlain többi között kijelentette, hogy ha ismét elérkezik az az óra, amikor a hadiállapot békés állapottá változik, Anglia egyik törekvése a nemzetközi kereskedelem újjáalakítása lesz. Ennek az újjáépítésnek oly módon kell történnie, hogy a népek életszínvonala és vásárlóereje ismét emelkedhessék. A légihaderő fejlesztéséről szólva megállapította a miniszterelnök, hogy a légihaderő építésén és fejlesztésén ma hétszer annyi ember dolgozik, mint 1935/36-ban. Ugyanakkor a tapasztalat megmutatta: ■"