Pesti Hírlap, 1940. március (62. évfolyam, 49-72. szám)

1940-03-21 / 65. szám

Pesti Hírlap 1940 márc. 21. csütörtök A’ magaslati embe­reknek VII fajfájok I. Az oda­ ülő. Ez mértéktelen társu­lási természetirül nevezetes, mert mi­dőn a’ magaslati fogadóba érkezik, nem es méri ez még a’ kutyát sem, de poggyászát alig hogy szobájában le­rakta válna, máris a’ társalgó terem­ben két mit sem vétő úrhoz, kik is üz­leti dolgaikat ott bizodalmassan tár­gy­ally­ák, oda­lépvén meg-szólit, mond­ván: botsánál, nevem Doctor Gara, úgy emlékezek, hogy mán­kát szerentsénk. Emez két úriember, hogy valaha is egy­mást elmélték volna, hevessen ta­­ga­ggyá, de a mán asztalokhoz telepe­dett, 's nyomban vélek Groff Teleki Pálral eszméket tserélni igyek­szik. A’ szét tárgyalók fel­kelnek ’s kurta idvez­­léssel el-bútsúzván hogy sétállni megy­­nek, mongyák, azonban semmi haszna ennek, mert t is vélek megyen ’s a’ szót a Sidó-Törvényre tereli, vélekedésit bő­ven ki­ fejli, immár itt a’ vatsora-adó, tehát tőllek nem tágít, hanem hanyag módon szólván: reméltem, nem zavarok, vélek eggy-azon asztalnál helyet foglal, feleségeiknek be­mutatkozik, mikor azok vatsorázni jönnek, tőlök el nem szakad, kártya-játékjokba erő­szakkal ötödiknek be­ü­l ’s fertály-óra múltán már illy igéket mond, hogy aszongya: „Én vagyok Gizivel, Sári oszt, gye­rünk.“ II. Az átkozott zsüppség. Négy éves 'ez még el nem' múlott ’s ez rövid­­idő­­v­el alatta szülei hogy az illendő ma­­nérokra még kellő­képp ki nem oktat­hatták, nem csodállható. Tömzsi leány­gyermek ez, anyya Csöppségnek szál­­li­tya, de szállíthatná bármelly egyéb módon, a' gyermek anyya szavára nem hajt, hanem furtonfurt idegen aszta­lokhoz mégyen, a’ kávé mellől a' c­uk­­r'ol elkunyerállya, a’ vizes poharakat fel­dönti, majd hirtelen emberi érte­lemmel meg nem fejthető okból harsány bőgésre fakad, annya oda-rohan, tsittiz­­ni igyekszik ’s az idegenektől botsá­­natot kér illy szavakkal: ideges sze­génykém, mert most kélt föl a’ himlőből ’s utó-Cárára hoztam ide. III. A’ levelező. E’ hölgy a’ világon senkihez egyetlen igét nem száll, tsakis a’ portáshoz, kit is fél-óránként fel­ ke­­res és tuille a pósta érkezésit tuda­­koll­ya. Már most az Alternativa ollyan, hogy vagy a’ pósta még nem jött, mire ő fejét komoran tsóvállya és ortzája szigorával a’ portásnak neheztelésit tudtul ággyá, vagy éppen meg­ jöve el­végül a’ pósta, de néki nem hozott sem­mit is, mire ő megintelen tsak szapora fej-tsóválással a’ portásra haragos pil­lantást vetni nem mulaszt. Vissza-m­é­­gyen osztan az iró-szobába, hol az ét­kezés üdejét ki-véve egész napon tanyá­zik és töméntelen leveleket, valamint Ansicht­-lapokat ró, azokat es még a’ portáshoz viszi béllyeggel el­látandó, mikor is újra tsak a’ postát tudakollya, m­ellyből a fent mondottam Alternativa származik. IV. A’ tsalád. Ezeknek számát ujji­­don ki sem számolhadd, m­ert minden vonattal érkezik hozzájok eggy-valaki, valamint más család­tagok távoznak, csak magnót tudod ez népes csoportnak, vagyis az öreg férfit, k­inek paputzi, — ’s az öreg nőt, kinek mamutzi név ada­tik társalgásokban, ezek köré csoporto­­sulnak, mikint a’ Physicában a’ sejt­mag köré amaz Lord Rutherford-féle izék, két vő, több fiak, férjes leányok, menyek, unokák, Fräuleinok, ’s még több olly egyének, kiknek atyafisági foka, avagy a tsaládhoz való tartozan- dóságának m­i­ném­űsége képzelő-tehet­­séged erejét felül-mullya. Nem is tsa­­ládnak vészed őket voltaképpen, hanem nép­ törsnek, mikint az avarokat, longo­­bárdokat, alánokat, avagy herulokat, kik naponta több nép­vándorlásokat folytatnak, hogy az ét­termi asztalt, vagy a’ társalgói sarkot, vagy a’ na­pozó székek’ nagy tömegét rettenetes csalai lármával el­fogla­lyák, ’s más ki­sebb törseknek hely nintsen is osztón. " V. Annya szemefénye. Ennek láttán ,szivedet ama’ heves vágy markollya meg, hogy bár jobbralkbalrul igaz tsat­­tanósan pofón vághatnád, mert Dámát, ha ifjú is, artsul ülni a’ magyar T.ora­­giassággal merőben ellenkezik, de e~ eggyetlen esetben szittya fajodrul szi- t vesta el­felejtkezné. Annya szemelé- I­nye ugyanis tizenhatodik tavasza felé járó Backfisch, ki magát tsoda-szépnek véli ’s annya őt e’ bal­ hiedelmében még vakon támogattya is. Az anya e’ békán mindig igazitni valót talál, hol Hydro­­gen-szinü haj­ tintsei közül eggyel visz­­sza­ helyhez, hol rob­ollyáját alul egye­nesre rántani czél­szerűnek véli, de Mutzili, mert ez a’ szemfény nevezete, magát anyyátúl nyafogva el­ rántya, s mond: haggy béléit, mama, meg­ őrjitesz, olly ideges vagyok. Száját édesre tsü­­tsöriti, derekát mórik­álva rángattya, tekintetű a’ termen tsuda szépségének tudatában únottan környül­ hordozza, mert én nem esmérem személlyesen ’s néki meg nem mondhatom, hogy nálla tsunyábbat, undokabbat ’s kellemetle­nebbet látnom eddig elé nem adatott. VI. A’ kutyás. E’ hölgy mindama gyengéd érzéseket, mellyeket más Dá­mák gyermekre pazarolnak, sokszoro­san kutyájára fordu­lva. Eggyellen lé­pést ez Angol fajú, koffer-fejű dög nél­kül, mellynek testibül lábak nem, tsa­kis lábujjak nyölnek, nem tészen, ezt betzézi, az ét­termi szájában a’ dög miatt nem eszik, ollykor az ebet szájon tsókollya, errül továbbad mérgemben nem is beszéllek. VII. A’ nagy-mama. Édesded ortzá­­jú, galamb-hajú nagy-asszonynak gon­dolnád őt, ha már nagy mamának ne­vezem, de nem igy vagyon ám, tudd meg, mert ha alulrul kezdem le­ irását, akkor két irdatlan bakkantsban végző­dik a’ nagy-mama, föllyebb vastag kék posztókul hallott nadrág feszül rajta, de olly­ annyira, hogy járásakor a’ Ch­­­ui­án a’ több rend­béli izmok és hus­­párnák mozgását taníthatná rólla ifjú medicusoknak a’ tudós Anatómus, még föllyebb,­­ zűröm-sárga tankli övezi dús testit, nyakában katzéron kötött kesz­kenő, mellyett hupikékre és püspök-li­lára színezett az eszeveszett kelme-fes­tő, ez­után ortzája következik, m­ellyben az a tsodálatos, hogy szemöldökei nin­­tsenek, bajsza mégis vagyon, haja ha­ragosan veres szinti, azon pedig me­­nyetskéssel bogozott rongyotska va­gyon, zöld babos. Ilyen a’ magaslati nagy-mama, de még hangjárúl is meg­mondom, hogy rekedtes, mert hallot­tam, mikor a' zsenge korú hótalpas­ ta­­nárnak ezt mondta: „Meddig várat, ma­gára, apukám?“ Harsányi Zsolt. A budapesti holland követ halála A budapesti holland kolónia tagjai és a hollandusokkal közelebbi kapcsolatot tar­tó magyarok egymásnak adják át a kilin­cset a budapesti németalföldi követség irodáiban, az Üllői-úti holland palotában. Meghalt a budapesti holland követ és a követségen felfektetett gyásziven óráról órára növekszik a részvétlátogatók aláírá­sa. Báró dr. A. W. C. Bentinek van Schoon­­heien, a követség ügyvivője, a következő­ket mondja az elhalt németalföldi követ­ről: — R. C. T. Roosmale Nepveu, aki Német­alföldet 1937 június 21-ike óta képviselte Budapesten, előbb Bécsben lakott, majd Budapestre költözött és a Werbőczi­ utcá­­ban rendezte be lakását Úgy a követ, mint felesége és a közelmúltban férjhez ment leánya hamarosan nagyon megsze­rették a magyar fővárost, de ők is kedvelt tagjaivá lettek a budapesti diplomata tes­tületnek és a magyar társadalmi életnek. Sajnos, Nepveu követ, aki előzőleg Spa­nyolországban volt akkreditálva, még — azt megelőzőleg — mexikói állomáshelyén szervi szívbajt szerzett, amely sokszor megtámadta, úgyhogy Vilma királynő őfel­sége a múlt év augusztusában betegsza­badságra küldte. Roosmale Nepveu azóta Biarritzaln kere­sett gyógyulást, most pedig a közelgő ün­nepek alkalmából útban volt Hága felé, de egyik kisebb belga városban, ahol egy éj­szakára ismerősei körében megpihent, utolérte a reá már oly rég leskelődő halál. A meghatalmazott minisztert és rendkívüli követet szombaton temetik Hágában. Báró Bentinek ügyvivőtől megtudtuk, azt is, hogy az elhalt budapesti holland követnek már kiszemelték az utódját báró dr. G. W. de Vos van Steenwijk berni hol­land követ személyében, aki április első napjaiban foglalja el új állomáshelyét. Áprilisban báró Bentinek van Schoon­­heten ügyvivő is, akinek magyar leszár­­mazású felesége van (Wettstein, a volt svájci magyar követ unokája), megválik Buda­pesttől és így újabb változás történik a budapesti holland követségen. Báró Ben­tinek ügyvivő unokabátyja, gróf Bentinek 1925-től 1933-ig vezette a budapesti né­metalföldi követséget és magyarbarátságá­ról ismerte mindenki: Kelemen Ernő. Újabb árhullám közeledik a b­unám A városban ménesen árvízveszély . A földmívelésü­gyi miniszter repülőútra, az árvízveszélyeztetett területeken Budapesten a Duna színvonala roha­mosan csökken. Este nyolc órakor a víz­­szint magassága 526 centiméter. Két nap alatt, tehát 198 centiméterrel apadt a Duna. Szerdán az apadás már lassúbb méretű volt. Mindössze 18 centiméter volt a szín­vonalkülönbség. Az Adony alatti jégtorlaszok a tegnapi bombázás után megindultak és Ordasig csúsztak le. Szerdán délután a honvéd légierő gépei újból bombázták az ordas­torlaszokat. A robbantások sikerrel jár­tak, a jég megmozdult. A földmivelésügyi minisztérium vízrajz osztálya péntekre újabb kisebb mérvű ár­hullámot jelent Budapesten az újabb áremelkedés két napon belül várható. A Duna felső szakaszán a víz­színvonal szerdán emelkedett és a magyar szaka­szon is megállt az apadás. A földmivelésügyi miniszter repülő útja Gróf Teleki Mihály földmivelésügyi mi­niszter szerdán délelőtt Vaszary László miniszteri titkár kíséretében berepülte az árvíz sújtotta dunamenti és pest megyei te­rületeket. A miniszter a csepeli repülő­térről indult el fél 12 órakor egy bombázó gyakorlógéppel, amelyet Hollós János re­pülőfőhadnagy vezetett és háromnegyed 2 órakor tért vissza a csepeli repülőtérre. A miniszter repülőútjáról visszatérve, a következőket mondotta: — Csepeltől délnek vettük utunkat s láttuk, hogy a Csepelsziget alsó részén fekvő Lórév és Makád községek víz alá kerültek. Elrepültünk Adony és Rácalmás fölött, ahol tegnap repülőgépről bombáz­ták a Dunán a jégtorlaszt és megállapí­tottuk, hogy a jégtorlasz már lecsúszott Dunaföldvárig; odáig jégmentes már a Duna, viszont Paksig még mindig magas a jégállás a Dunán. Solttal szemben né­hány ártéren levő major teljesen körül van véve vízzel. Nagyon tisztán láttunk mindent, mert a nagy köd miatt egészen alacsonyan, 120—150 méteres magasságban kellett repülnünk, sőt néhol 80 méterre is kénytelenek vol­tunk leereszkedni. Bajáig és onnan egészen Mohácsig mentünk le; ezen a területen már Pakstól kezdve lefelé kevés a jég, úgyhogy egészen a jugoszláv határig sza­bad folyása van a víznek. — Szeged felé fordultunk s megnéztük a felsőbácskai és a pestmegyei területek f­elborító belvizeket. Minden tanya egy-egy szigetnek tűnik fel itt, annyira elborított mindent a viz. Szeged előtt visszafordultunk és a Duna- Tiszaközi Lecsapoló Társulat csatornái mentén repültünk északnak. Kiskunhala Kiskunmajsa, Izsák, Kunszentmikoós felé vitt el az utunk s amerre csak repültünk mindenütt óriási kiterjedésű belvizéz­ láttunk. Félő, hogy ezek a belvizek igen tete­mes károkat okoznak. A belvizek levezetése terén sajnos, még só a tennivaló. A kultúrmérnöki hivatalo mindenütt erősen munkában vannak,­­ a munkálatokat nagyon megnehezíti , hogy a talaj a rendkívül hideg télben erő­sen megfagyott s igy nem tudja magát szivni a vizet. Sok őszi vetést tesznek tönkre ezek a belvizek s a vetések pótlására tavasz­­szal nagyarányú vetőmagakcióra lesz szükség. Ezt az akciót a földmivelésügyi miniszté­rium már meg is kezdte. A földmivelésügyi miniszter végül öröm­mel állapította meg, hogy a Duna árhu­l­láma már csökkenőben van, Dunaföldva és Paks közötti szakaszon is szétbombáz­zák a torlaszokat, itt is megszűnik a vi felduzzadása s a Duna színvonala végi az egész magyar szakaszon csökken. Paksra betört a Duna és száz házat elborított a vi. Repülőgépekről bombázták szét az emelet magasságú jégtorlaszokat Paks mellett tegnap este öt kilométeres szakaszon megindult a Duna jege. Egy­idejűleg megindult az áradás is, de a jég körülbelül egy kilométer távol­ságra Pakstól megállt és emeletmagas­­ságú jégtorlasz képződött a Dunán, a folyam egész szélességében. Az országutat a 121-es és 122-es kilomé­terkő között a víz elmosta. Tegnaptól kezdve állandó készültségben állott a pak­si tűzoltóság, a helyzet azonban annyira rosszabbodott, hogy az elöljáróság ma el­rendelte az egész férfilakosság igénybevé­telét a védelmi intézkedések végrehajtásá­ra. Minden embernek ásóval és kapával kellett a veszélyeztetett helyekre mennie. A járművek földet hordanak, hogy az ut­cákon töltéseket emelhessenek az ár elé. A víz délután három órakor érte el legmagasabb állását, a 720 centimétert és elöntötte az egész Dunapartot, majd behatolt a Dunára­­nyiló utcákba és körülbelül 80—100 házat részben, vagy egészen elborított. Az elárasztott Dunaparton a jégzajlás villanyoszlopokat sodort el és ezért a köz­ség világítás nélkül maradt. Az esti órá­kig öt ház omlott össze. Emberéletben azonban nem esett kár. Bajáról utászcsapatok érkeztek Paksra, Madocsára és Bölcskére. Egész napon át repülőgépek keringtek a Duna fölött és bombákat dobáltak a jégre. Délután öt óra felé Paks fölött sikerült is a jeget felrobbantani és megindult a jégtorlasz, amely a parton mindenütt emeletnyi ma­gasságban állott. Hír szerint Gerjen és Kalocsa felett is megindult a jég a repü­lőgépek bombázásának eredményeképpen. A víz állása a kora éjszakai órákban 712 centiméter, tehát 8 centiméterrel alacso­nyabb, mint délután három órakor volt. Remény van arra, hogy nem is fog újra emelkedni. A dunántúli árvizek pusztí­tása és halálos áldozatai A somogyi árvíz elöntötte Szomajom, Kaposmérő, Taszár, Mosdós, Nagyberki, Kisberki, Kapospula községeket és Kapos­vár alacsonyabban fekvő városrészeit. Szigetváron hetven ház víz alá került. So­mogy megye minden patakja kiöntött. Az áradat házakat döntött romba és sok hi­dat elsodort. Emberéletben is áldozatot követelt. A rohanó ár elragadta Kovács Lajos lipótfai vasúti pályamunkás XI éves kisfiát, akinek holttestét Kaposujlaknál fogták ki. Szabó József kaposmérői lakos elemi is­kolás kisfiát is elsodorta az ár. A gyer­mek holttestét még nem sikerült megta­lálni, Kaposvár elöntött részein Kis Istvá és Mérő Sándor napszámosok a vízbe fut­tak. Kiskunlacháza és Pereg községekben m­ár harminc házat összedöntött. Egy embe életét vesztette. Hercegszántó község ha­tárában harmincezer hold viz alatt áll. Simontornya községben a Sió-csatorna a védőgátat elszakította és az árvíz a község mélyebben fekvő részeit el­öntötte. A zalamegyei Monostorapáti községben a árvíz huszonöt lakóházat döntött össze igen sok állat elpusztult Győr megye kö­zépső részeit a Bakonyér elöntötte. Szegeden javult a helyzet A Tisza felduzzadt vizét vízgyűjtőmeden­cékbe vezetik le. Ha rövidesen apadó nem következik be, akkor a partmenti szi­vattyúkat is üzembe helyezik. Az árvíz­védelmi bizottság a földmivelésügyi mi­nisztériumtól szivattyúkat kért. A várost közvetlen veszély már nem fenyegeti. A belvíz azonban még igen sok földbe és vályogból épült tanyaházat döntöl romba. A földeken álló vizet a megfagyó­ talaj nem engedi át. Vasútforgalmi korlátozások Az Államvasutak következő vonalai szünetel a forgalom: Zalaapáti—Balatonszentgyörgy, Pusztasza Szabolcs—Előszállás, Tokod—Annavölgyi bá­nya—Sárisáp, Tab—Siófok, Simontornya - Keszőhidegkut—Gyönk, Osztopán—Lengyel­tóti, Nagyatád—Lábod, Ozorág—Kárászpuszt —Sellye, Ujdomóvár—Mágocs—Alsómocsolác Keszőhidegkut—Gyönk—Tamási— Majsamik­lósvár, Ujdombóvár—Sásd. Ezenkívül Tűri —Ukk, Jánosháza—Ukk, Kaposvár—Szentba­lázs, Ludány—Nógrádszakál állomások közöt­t forgalmat átszállással, Dunaföldvár—Sol állomások között pedig MAVAUT autóbusz­ közbeiktatásával tartják fenn, olyan képe, hogy a Paksról 3 óra 40 perckor induló 501 számú vonathoz csatlakozóan Kunszentmik­lóson át 8 óra­­50 perckor érkezik Budapes keleti pályaudvarra és az ellenirányban Bu­dapest keleti pályaudvarról 18 óra 22 perc­­kor induló 923 számú vonat ugyancsak Kun­szentmiklós—Solt—Dunaföldváron át 22 óra 20 perckor érkezik Paks állomásra.

Next