Pesti Hírlap, 1940. szeptember (62. évfolyam, 198-222. szám)

1940-09-11 / 206. szám

Drámai részletek London bombázásáról „Meddig lehet ezt bírni!“ — kérdi egy amerikai újságíró A világsajtóban természetesen vezető­­helyen állnak a London ellen folyton meg­újuló, mind döbbenetesebb erejű német repülőtámadások ismertetései. A helyszíni beszámolók tömegéből ezúttal az amerikai „International News Service“ tudósítójá­nak cikkét ragadjuk ki. — A brit főváros alig tért magához a szombati rendkívül hatásos légi támadás után — írja az amerikai megfigyelő —, amikor a hétfőre virradó éjszakán újabb légi ostrom várt a nyolcmilliós metro­polisra. A lakosságnak ezúttal kilenc és fél óráig kellett az óvóhelyeken la­pulnia. A német rajok, a parti védőütegek és a főváros záróövének áttörése után, zúgva keringtek a házrengeteg fölött, va­lóságos bombazáport zúdítva alá. Köny­­nyen eligazodhattak a szombati rajtaüté­sek nyomán támadt óriás tűzvészek fé­nyénél. Lángokban a City egy része . A német bombázók megjelenését a légelhárítók szakadatlan tüzelése fogadta. A lövegek ugató hangorkánját meg-meg­­szaggatták a bombalecsapódások mélyebb dörrenései. A halványvörösre pi­rult égbolton káprázatos tűzi­játékként rajzolódtak ki a vi­lágító lövedékek röppályái s alulról a robbanások lángcsó­vái csapódtak fel. A Fleet Street (a londoni újságnegyed) tudósítói ebben az izzó pokolban többször voltak kénytelenek megfigyelőhelyeiket felcserélni valamelyik biztonságosabb óvóhellyel. Én is erre szántam rá magamat, miután alig száz­méteres körzetben, mennydör­gésszerű robajjal, több, nehéz bomba vágódott le, pozdorjává zúz­va falakat, tetőket, lámpaoszlopokat és szökőkútként freccsentve szét az úttest alépítményét.­­ Hétfőn kora reggel lángokban állott a City egyik része. A bom­bazápor más kereskedelmi negye­deket sem kímért meg, sőt tetemes ká­rokat okozott az éjszakai mulató­helyek (Night­clubs) és a divatos vendéglők környékén is. Nem csoda: a légi riadó alatt ötpercenként hul­lottak l­e errefelé is a halált és pusztu­lást szóró légi torpedók. Újabb tűzvészek keletkeztek, egyre szélesebb területen ha­­rapódzva el. OS óriási tűzfészek a városban Két támadás közti szünetben, egy ház tetejéről körültekintve, megállapíthattam, hogy London már öt különböző pontján ég. A tűzvészek gócpontjai nagy távolságra feküdtek egymástól. Mi­alatt a padlásablakon át kikémleltem, a közelben folytatódtak a robbanások, va­kolatrészek, téglák, fadarabok süvítettek a levegőben. Azt is megfigyelhettem, hogy a zárt alakulatba­n érkező német gépek a támadás alatt k­é­t-h­árom egységből álló csoportokra szakadtak, melyek mindegyike külön célt keresett. Miután bombáikat ledobták, az egyes cso­portok ismét nagyobb alakulatba tömörül­tek és magasba emelkedve, a légelhárító lövedékek apró füstgomolyaitól övezve, villámsebesen tűntek el Az óriás város dolgozó lakossága hétfő reggel a „légi veszély elmúlt“ jelzés után munkahelyére akart menni. Igen ám, de a súlyos bombatalálatok megrongál­ták a földalatti vasút és a ren­des vasút több vonalát, az autó­­buszforgalmat pedig teljesség­gel lehetetlenné tették, így ez­rek és tízezrek gyalog indultak el a külvárosokból a belső részek irodái és üzlethelyiségei felé, a kevésbé vállalkozókedvűek pedig a járdaszéleken tömörülve várták, nem indul-e meg mégis egy-két autóbusz. Hallottam, hogy sok tisztviselő és munkás, t­í­z-t­i­z­e­n­ö­t ki­lométeres g­y­aloglás után rög­tön vissza is fordulhatott, mert az a ház, amelyben irodája vagy gyárá­nak helyiségei voltak, romokban he­vert. Az élet Londonban Hogy mi történik a város víz-, gáz- és villanyszolgáltatásával, valamint az élel­miszer-utánpótlásokkal, ha a német táma­dások így folytatódnak, ezt még nem lehet tudni. Hivatalos helyen hangoz­tatják, hogy épp elegendő élelmet halmoz­tak fel biztonságos helyeken és így Lon­don nincs éhínségnek kitéve. Ennek ellenére, főképp a szegényebb néposztályon valóságos vásárlási láz vett erőt. A külvárosokban a nép megrohanta az élelmiszerüzleteket, úgyhogy a meglévő készletek órák alatt elfogytak. Másik nagy kérdés: hogyan bírják majd az­­ emberek ideggel a folytonos légi riadókat? A védő őrségre és az önkéntes segélycsapatokra — férfiakra és nőkre egyaránt — emberfeletti feladatok várnak. De egyre nehezebb helyzetbe ke­rül maga a szorosan vett polgári lakos­ság is. Itt nemcsak a tulajdonképpeni élet­veszélyről van szó. Az, aki nem csinált végig ilyen nagyarányú légi támadást, semmiféle leírásból nem alkothat magának fogalmat arról, mit jelent órák­­hosszat ülni valamelyik óvó­helyen, koromsötétben (a villany a legutóbbi támadás kezdetén kialudt), hallani fentről a tompa döreje­ket, érezni, hogyan reszket meg a föld a lecsapódó bombák nyo­mán. Alvásról ilyen körülmények között alig lehet szó. És mit csinálhat az ilyen elgyötört embertömeg, ha másnap nem folytathatja rendes munkáját, nem is pi­henheti ki magát, nem is tisztálkodhatik alaposabban, mert bármelyik pillanatban el kell készülnie újabb riadóra. — London légi bombázása tehát — fe­jezi be meglepően őszinte tudósítását az amerikai újságíró — nemcsak elkesere­dett küzdelem támadók és védők, a rajta­ütés és az elhárítás módszerei között, ha­nem a legkínosabb testi megpró­báltatás, a legirgalmatlanabb morális erőpróba a lakosságra néz­ve. Egy város — különösen, ha ilyen óriási metropolisról van szó — talán nem is ak­kor fogadja el az ellenség reákényszerí­­tett akaratát, amikor ennyi meg ennyi épülete rombadőlt, ilyen és ilyen negyede megsemmisült, hanem amikor lelki ellenállása megtörik. A megtorló támadások megsemmisítő hatása Berlin szept. 10. A Német TI-nak a lon­doni hadászati célpontok ellen intézett vál­lalkozások egy résztvevője a következők­ben ecseteli a megtorló támadások meg­semmisítő hatását: — Amikor átrepültünk a tengerpart fö­lött — beszéli el a német repülő­­t—, vilá­gosan felismerhető a párán keresztül a Londonban dúló tűzvészek fénye, tehát célpontunk is. Feltűnően kevés fényszóró lép működésbe, ellentétben a tegnapi tá­madással. Célpontjaink: a Temze-parti lekötőépítmények és az északnyugatra fekvő pótlási építmények felett, vérvörös fel­hők terpeszkednek. A párán keresztül néha-néha megpillantjuk a rombolás ször­nyű képét. Tegnapi céljaink, a kikötő és ígyárépítmények romjai, valamint a gáz­művek és a tartályok fölött még izzanak la lángok. Ezenkívül lobognak az újabb robbanások és újabb tüzek lángjai is. A tűzvész kiterjedése következtében való­színűleg hatalmas gyári építményekre csa­pott át a láng. Alattunk a pokol az angol főváros idegközpontjának közepében. Ki­nek támadhatna az az őrült gondolata, hogy megkísérelje a mentést? A pusztu­lást nem lehet feltartóztatni. Az izzó po­kolban menthetetlenül elpusztult ezer és fehér ember nem volt hibás, de ők is már id­őre élvezték a német főváros beígért megsemmisítését, a berlini német asszo­nyok, anyák és gyermekek angol részről kieszelt leírhatatlan szerencsétlenségét. Ezek az angolok nem tettek semmit sem annak érdekében, hogy politikusaik bűnét megakadályozzák, ezért nekik is szenved­niük kell úgynevezett vezéreik cselekede­teinek következményeiért, mert a cseleke­deteket ők is helyeselték. Közvetlen a nagy tüzek mellett, amelyek önmaguktól még napokig parázslanak, terül el mai tá­madásunk célpontja. El sem lehet tévesz­teni. Amikor bombaterhünk pusztító útjára elindul, felszabaduló érzés tölt el. A hatás jól kivehető s kielégítő. Ezzel befejeztük mai feladatunkat. Német válasz Churchill kij­elentésére A londoni háborús vétkesek embereikkel minden lehetőt megtesznek, hogy a német büntetőeljárás kiterjesztését minden lehető eszközzel még inkább kihívják. Ezt a po­litikát úgy folytatják, hogy dicsekszenek és a dicsekvésekkel megtűzdelik a sajtót. Ezenkívül pedig folytatják azokat a tb- szúrásokat, amelyekkel a német polgári lakosságot szurkál­ják és már azelőtt is szurkálni kezdték, mielőtt bárki is London bombázására gondolt volna. Ha bizonyos Bemutatja ARNITZ Vill., József-körút 37—39. Részlet! Csere! Királyi Udvari Hangszergyár Sternberg RákóCZI-út 60 íjeg‘Jobb választek* Csere* Javnak ! Kedvező fizetésű feltételek, idő elteltével London további negyedei is romokban hevernek, akkor emlékezni kell arra, hogy Churchill és szócsöve, a sajtó volt az, amely a német megtorló csapások első részét gúnnyal és újabb kihívásokkal fogadta. A német levelező ezután emlékez­tet a Londonból érkezett semleges jelen­­tés­ekre, amelyek megerősítik, hogy ezideig a német támadások nem irányultak az an­gol főváros lakónegyedei ellen. A lap hangsúlyozza, hogy ezideig csupán Lon­donnak a Temze kanyarulatánál fekvő hadigazdasági magját tették a földdel egyenlővé. Ezenkívül a német bombázók­nak az lesz most már a kérlelhetetlen műve, hogy a feladat első részének tel­jesítése után az angol főváros többi ne­gyedeinek egyéb katonailag fontos tár­gyaira irányítsák a legnagyobb méretű német bombákat. Gyujtólapocskákat dobálnak le az angol repülők Német illetékes részről kedden nyilvá­nosságra hozták az angol légi­erőnek egy különösen megvetésre méltó harci eszközét. Az angol repülők augusztus 11-ike óta először ritkábban, majd később nagy tömegben úgynevezett gyujtólapocs­kákat dobtak le éjszakai berepüléseik so­rán Németország nagy kiterjedésű terüle­tére. Ezek a lapocskák celluloidból van­nak, kb. 5X5 centiméter nagyságúak. A lapocskák közepén egy lyuk van. Ebbe a nyílásba egy gyújtólabdacsőt helyeznek el gyújtóvattába csomagolva. A lapocskák a levegő oxigénjének segítségével a nap­sugarak hatása alatt tüzet fognak, mint­egy egy méter magas lángra lobbannak és mindent felgyújtanak, amihez a lángok hozzáérnek. A német köz­lemény szerint hangsúlyozni sem kell, hogy ezek a gyújtólapocskák teljesen al­kalmatlanok katonai célpontok megrongá­lására, de ezenkívül egyszer sem kísérel­ték meg az angolok, hogy a lapocskákkal lángragyújtsanak katonai berendezéseket. E harci eszköz célja és rendeltetése nyil­vánvalóan olyan tárgyak megsemmisítése, amelyek ellen nem akarják az angol légi haderő gyújtóbombáit tömegesen felhasz­nálni. Tehát e lapocskákkal paraszt­­házakat, csűröket, terméssel megrakott földeket, erdőket stb.-t akartak felgyújtani. E gyújtólapocskákat több alkalommal rend­kívül nagy számban dobták le. Minden rendelkezésre álló szervezet felhasználá­sával sikerült elhárítani azt a veszélyt, amelyet ezek a gyújtólapocskák okozhat­nak. Ennek ellenére is e harci eszköznek áldozatul esett néhány major, gabona­­osztag, csűr, kisebb erdőrész és mező is. A lakosság részéről különösen olyan sze­mélyek szenvedtek égési sebesüléseket, akik gyanútlanul megfogták ezt a harci eszközt, vagy pedig zsebre tették, ahol vá­ratlanul felgyulladt. Ha ma már a német bombák — fejezi be az illetékes részről adott közlemény — olyan sok visszautasított békeajánlat és olyan sok pusztába kiáltott intés után Lon­donban katonai célpontokat támadnak meg, akkor ezek a bombák megtorlásul szolgálnak ezért a méltatlan angol harci eszközért is. Berlini vélemény a London elleni megtorló intézkedésekről A berlini „Nachtausgabe“ foglalkozik a London elleni német megtorló intézkedé­sekkel és a többi között a következőket írja: „ Mi nem akartuk ezt a háborút és nem is kezdtük meg. A hadviselésnek ettől a módjától a legmesszebbmenő türelemmel óvtunk mindenkit. Mégis most a régi an­gol módszerrel panaszkodnak a London ellen végrehajtott német megtorló intéz­kedések miatt. A lap ezután utal a német hivatalos közleményre, amely szerint m­ájus 10-től augusztus 31-ig 129 német gyermek esett áldozatul az angol bombatámadásoknak. A lap ezután emlékeztet arra, hogy május 10-e óta hasonló okból a gyermekeknél sokkal több férfi és asszony, vesztette éle­tét Ezek a számok — írja a lap — mutat­ják, hogy az angolok bűnösek a vérontás­ban. Ez a vérontás annál is inkább foltot hagy az angol férfiakon, mert az angol repülők távol maradtak a Nyugat nagy ütközeteitől, ahol a szintér a katonáké volt Itt az ellenséggel való összecsapást az an­golok a hűbéreseiknek engedték át azért hogy őmaguk veszélytelenebbül és olcsób­ban megrohanhassák a német polgári la­kosságot Több mint három hosszú hóna­pig elnézte a Führer ezt a támadást, több mint három hosszú hónapig in,o**z a Füh­rer az angolokat, vagy intelmeket juttatott el hozzájuk az ilyen hadviselés szükség*

Next