Pesti Hírlap, 1940. szeptember (62. évfolyam, 198-222. szám)
1940-09-11 / 206. szám
Drámai részletek London bombázásáról „Meddig lehet ezt bírni!“ — kérdi egy amerikai újságíró A világsajtóban természetesen vezetőhelyen állnak a London ellen folyton megújuló, mind döbbenetesebb erejű német repülőtámadások ismertetései. A helyszíni beszámolók tömegéből ezúttal az amerikai „International News Service“ tudósítójának cikkét ragadjuk ki. — A brit főváros alig tért magához a szombati rendkívül hatásos légi támadás után — írja az amerikai megfigyelő —, amikor a hétfőre virradó éjszakán újabb légi ostrom várt a nyolcmilliós metropolisra. A lakosságnak ezúttal kilenc és fél óráig kellett az óvóhelyeken lapulnia. A német rajok, a parti védőütegek és a főváros záróövének áttörése után, zúgva keringtek a házrengeteg fölött, valóságos bombazáport zúdítva alá. Könynyen eligazodhattak a szombati rajtaütések nyomán támadt óriás tűzvészek fényénél. Lángokban a City egy része . A német bombázók megjelenését a légelhárítók szakadatlan tüzelése fogadta. A lövegek ugató hangorkánját meg-megszaggatták a bombalecsapódások mélyebb dörrenései. A halványvörösre pirult égbolton káprázatos tűzijátékként rajzolódtak ki a világító lövedékek röppályái s alulról a robbanások lángcsóvái csapódtak fel. A Fleet Street (a londoni újságnegyed) tudósítói ebben az izzó pokolban többször voltak kénytelenek megfigyelőhelyeiket felcserélni valamelyik biztonságosabb óvóhellyel. Én is erre szántam rá magamat, miután alig százméteres körzetben, mennydörgésszerű robajjal, több, nehéz bomba vágódott le, pozdorjává zúzva falakat, tetőket, lámpaoszlopokat és szökőkútként freccsentve szét az úttest alépítményét. Hétfőn kora reggel lángokban állott a City egyik része. A bombazápor más kereskedelmi negyedeket sem kímért meg, sőt tetemes károkat okozott az éjszakai mulatóhelyek (Nightclubs) és a divatos vendéglők környékén is. Nem csoda: a légi riadó alatt ötpercenként hullottak le errefelé is a halált és pusztulást szóró légi torpedók. Újabb tűzvészek keletkeztek, egyre szélesebb területen harapódzva el. OS óriási tűzfészek a városban Két támadás közti szünetben, egy ház tetejéről körültekintve, megállapíthattam, hogy London már öt különböző pontján ég. A tűzvészek gócpontjai nagy távolságra feküdtek egymástól. Mialatt a padlásablakon át kikémleltem, a közelben folytatódtak a robbanások, vakolatrészek, téglák, fadarabok süvítettek a levegőben. Azt is megfigyelhettem, hogy a zárt alakulatban érkező német gépek a támadás alatt két-három egységből álló csoportokra szakadtak, melyek mindegyike külön célt keresett. Miután bombáikat ledobták, az egyes csoportok ismét nagyobb alakulatba tömörültek és magasba emelkedve, a légelhárító lövedékek apró füstgomolyaitól övezve, villámsebesen tűntek el Az óriás város dolgozó lakossága hétfő reggel a „légi veszély elmúlt“ jelzés után munkahelyére akart menni. Igen ám, de a súlyos bombatalálatok megrongálták a földalatti vasút és a rendes vasút több vonalát, az autóbuszforgalmat pedig teljességgel lehetetlenné tették, így ezrek és tízezrek gyalog indultak el a külvárosokból a belső részek irodái és üzlethelyiségei felé, a kevésbé vállalkozókedvűek pedig a járdaszéleken tömörülve várták, nem indul-e meg mégis egy-két autóbusz. Hallottam, hogy sok tisztviselő és munkás, tíz-tizenöt kilométeres gyaloglás után rögtön vissza is fordulhatott, mert az a ház, amelyben irodája vagy gyárának helyiségei voltak, romokban hevert. Az élet Londonban Hogy mi történik a város víz-, gáz- és villanyszolgáltatásával, valamint az élelmiszer-utánpótlásokkal, ha a német támadások így folytatódnak, ezt még nem lehet tudni. Hivatalos helyen hangoztatják, hogy épp elegendő élelmet halmoztak fel biztonságos helyeken és így London nincs éhínségnek kitéve. Ennek ellenére, főképp a szegényebb néposztályon valóságos vásárlási láz vett erőt. A külvárosokban a nép megrohanta az élelmiszerüzleteket, úgyhogy a meglévő készletek órák alatt elfogytak. Másik nagy kérdés: hogyan bírják majd az emberek ideggel a folytonos légi riadókat? A védő őrségre és az önkéntes segélycsapatokra — férfiakra és nőkre egyaránt — emberfeletti feladatok várnak. De egyre nehezebb helyzetbe kerül maga a szorosan vett polgári lakosság is. Itt nemcsak a tulajdonképpeni életveszélyről van szó. Az, aki nem csinált végig ilyen nagyarányú légi támadást, semmiféle leírásból nem alkothat magának fogalmat arról, mit jelent órákhosszat ülni valamelyik óvóhelyen, koromsötétben (a villany a legutóbbi támadás kezdetén kialudt), hallani fentről a tompa dörejeket, érezni, hogyan reszket meg a föld a lecsapódó bombák nyomán. Alvásról ilyen körülmények között alig lehet szó. És mit csinálhat az ilyen elgyötört embertömeg, ha másnap nem folytathatja rendes munkáját, nem is pihenheti ki magát, nem is tisztálkodhatik alaposabban, mert bármelyik pillanatban el kell készülnie újabb riadóra. — London légi bombázása tehát — fejezi be meglepően őszinte tudósítását az amerikai újságíró — nemcsak elkeseredett küzdelem támadók és védők, a rajtaütés és az elhárítás módszerei között, hanem a legkínosabb testi megpróbáltatás, a legirgalmatlanabb morális erőpróba a lakosságra nézve. Egy város — különösen, ha ilyen óriási metropolisról van szó — talán nem is akkor fogadja el az ellenség reákényszerített akaratát, amikor ennyi meg ennyi épülete rombadőlt, ilyen és ilyen negyede megsemmisült, hanem amikor lelki ellenállása megtörik. A megtorló támadások megsemmisítő hatása Berlin szept. 10. A Német TI-nak a londoni hadászati célpontok ellen intézett vállalkozások egy résztvevője a következőkben ecseteli a megtorló támadások megsemmisítő hatását: — Amikor átrepültünk a tengerpart fölött — beszéli el a német repülőt—, világosan felismerhető a párán keresztül a Londonban dúló tűzvészek fénye, tehát célpontunk is. Feltűnően kevés fényszóró lép működésbe, ellentétben a tegnapi támadással. Célpontjaink: a Temze-parti lekötőépítmények és az északnyugatra fekvő pótlási építmények felett, vérvörös felhők terpeszkednek. A párán keresztül néha-néha megpillantjuk a rombolás szörnyű képét. Tegnapi céljaink, a kikötő és ígyárépítmények romjai, valamint a gázművek és a tartályok fölött még izzanak la lángok. Ezenkívül lobognak az újabb robbanások és újabb tüzek lángjai is. A tűzvész kiterjedése következtében valószínűleg hatalmas gyári építményekre csapott át a láng. Alattunk a pokol az angol főváros idegközpontjának közepében. Kinek támadhatna az az őrült gondolata, hogy megkísérelje a mentést? A pusztulást nem lehet feltartóztatni. Az izzó pokolban menthetetlenül elpusztult ezer és fehér ember nem volt hibás, de ők is már időre élvezték a német főváros beígért megsemmisítését, a berlini német asszonyok, anyák és gyermekek angol részről kieszelt leírhatatlan szerencsétlenségét. Ezek az angolok nem tettek semmit sem annak érdekében, hogy politikusaik bűnét megakadályozzák, ezért nekik is szenvedniük kell úgynevezett vezéreik cselekedeteinek következményeiért, mert a cselekedeteket ők is helyeselték. Közvetlen a nagy tüzek mellett, amelyek önmaguktól még napokig parázslanak, terül el mai támadásunk célpontja. El sem lehet téveszteni. Amikor bombaterhünk pusztító útjára elindul, felszabaduló érzés tölt el. A hatás jól kivehető s kielégítő. Ezzel befejeztük mai feladatunkat. Német válasz Churchill kijelentésére A londoni háborús vétkesek embereikkel minden lehetőt megtesznek, hogy a német büntetőeljárás kiterjesztését minden lehető eszközzel még inkább kihívják. Ezt a politikát úgy folytatják, hogy dicsekszenek és a dicsekvésekkel megtűzdelik a sajtót. Ezenkívül pedig folytatják azokat a tb- szúrásokat, amelyekkel a német polgári lakosságot szurkálják és már azelőtt is szurkálni kezdték, mielőtt bárki is London bombázására gondolt volna. Ha bizonyos Bemutatja ARNITZ Vill., József-körút 37—39. Részlet! Csere! Királyi Udvari Hangszergyár Sternberg RákóCZI-út 60 íjeg‘Jobb választek* Csere* Javnak ! Kedvező fizetésű feltételek, idő elteltével London további negyedei is romokban hevernek, akkor emlékezni kell arra, hogy Churchill és szócsöve, a sajtó volt az, amely a német megtorló csapások első részét gúnnyal és újabb kihívásokkal fogadta. A német levelező ezután emlékeztet a Londonból érkezett semleges jelentésekre, amelyek megerősítik, hogy ezideig a német támadások nem irányultak az angol főváros lakónegyedei ellen. A lap hangsúlyozza, hogy ezideig csupán Londonnak a Temze kanyarulatánál fekvő hadigazdasági magját tették a földdel egyenlővé. Ezenkívül a német bombázóknak az lesz most már a kérlelhetetlen műve, hogy a feladat első részének teljesítése után az angol főváros többi negyedeinek egyéb katonailag fontos tárgyaira irányítsák a legnagyobb méretű német bombákat. Gyujtólapocskákat dobálnak le az angol repülők Német illetékes részről kedden nyilvánosságra hozták az angol légierőnek egy különösen megvetésre méltó harci eszközét. Az angol repülők augusztus 11-ike óta először ritkábban, majd később nagy tömegben úgynevezett gyujtólapocskákat dobtak le éjszakai berepüléseik során Németország nagy kiterjedésű területére. Ezek a lapocskák celluloidból vannak, kb. 5X5 centiméter nagyságúak. A lapocskák közepén egy lyuk van. Ebbe a nyílásba egy gyújtólabdacsőt helyeznek el gyújtóvattába csomagolva. A lapocskák a levegő oxigénjének segítségével a napsugarak hatása alatt tüzet fognak, mintegy egy méter magas lángra lobbannak és mindent felgyújtanak, amihez a lángok hozzáérnek. A német közlemény szerint hangsúlyozni sem kell, hogy ezek a gyújtólapocskák teljesen alkalmatlanok katonai célpontok megrongálására, de ezenkívül egyszer sem kísérelték meg az angolok, hogy a lapocskákkal lángragyújtsanak katonai berendezéseket. E harci eszköz célja és rendeltetése nyilvánvalóan olyan tárgyak megsemmisítése, amelyek ellen nem akarják az angol légi haderő gyújtóbombáit tömegesen felhasználni. Tehát e lapocskákkal parasztházakat, csűröket, terméssel megrakott földeket, erdőket stb.-t akartak felgyújtani. E gyújtólapocskákat több alkalommal rendkívül nagy számban dobták le. Minden rendelkezésre álló szervezet felhasználásával sikerült elhárítani azt a veszélyt, amelyet ezek a gyújtólapocskák okozhatnak. Ennek ellenére is e harci eszköznek áldozatul esett néhány major, gabonaosztag, csűr, kisebb erdőrész és mező is. A lakosság részéről különösen olyan személyek szenvedtek égési sebesüléseket, akik gyanútlanul megfogták ezt a harci eszközt, vagy pedig zsebre tették, ahol váratlanul felgyulladt. Ha ma már a német bombák — fejezi be az illetékes részről adott közlemény — olyan sok visszautasított békeajánlat és olyan sok pusztába kiáltott intés után Londonban katonai célpontokat támadnak meg, akkor ezek a bombák megtorlásul szolgálnak ezért a méltatlan angol harci eszközért is. Berlini vélemény a London elleni megtorló intézkedésekről A berlini „Nachtausgabe“ foglalkozik a London elleni német megtorló intézkedésekkel és a többi között a következőket írja: „ Mi nem akartuk ezt a háborút és nem is kezdtük meg. A hadviselésnek ettől a módjától a legmesszebbmenő türelemmel óvtunk mindenkit. Mégis most a régi angol módszerrel panaszkodnak a London ellen végrehajtott német megtorló intézkedések miatt. A lap ezután utal a német hivatalos közleményre, amely szerint május 10-től augusztus 31-ig 129 német gyermek esett áldozatul az angol bombatámadásoknak. A lap ezután emlékeztet arra, hogy május 10-e óta hasonló okból a gyermekeknél sokkal több férfi és asszony, vesztette életét Ezek a számok — írja a lap — mutatják, hogy az angolok bűnösek a vérontásban. Ez a vérontás annál is inkább foltot hagy az angol férfiakon, mert az angol repülők távol maradtak a Nyugat nagy ütközeteitől, ahol a szintér a katonáké volt Itt az ellenséggel való összecsapást az angolok a hűbéreseiknek engedték át azért hogy őmaguk veszélytelenebbül és olcsóbban megrohanhassák a német polgári lakosságot Több mint három hosszú hónapig elnézte a Führer ezt a támadást, több mint három hosszú hónapig in,o**z a Führer az angolokat, vagy intelmeket juttatott el hozzájuk az ilyen hadviselés szükség*