Pesti Hírlap, 1940. szeptember (62. évfolyam, 198-222. szám)

1940-09-28 / 221. szám

Tompa Mihály Budapesten írta Emily Elemér A nyős királylány hús szigetjén, hol galambok isznak a Dunából“, a tölgyek alatt várja Arany János költőbarátját,­­Tompa Mihályt Vigasztalta, gyámolította, meleg barát­ságával halmozta el, míg élt, nemes ba­rátságuk Íme tovább szövődik haláluk után is. Az ősz fénnyel, pompával fogadja a most­­érkezőt: selyempalástot terít a tájra, ahol a zöld, a sárga, az arany, a bronz színek csodás gazdagságban tobzódnak. Tompa nagyon szerette a mosolygó her­­vadást, a természet haldoklása lelkével titkosan beszélt. Miska most nem mókázik, mint Nagy­kőrösön, mikor még nem volt beteg a szíve, nem sebezte meg halálosan fiainak a halála. Ercbeöltözve, ünnepélyesen érkezik, vár­jon jókor jön-e, hiszen mostanában inkább elhalkult az éneklőmadarak csendes, finom éneke. Az irodalom olyan szakadékok felett is hidat ver, ahol a politika tehetetlen. Sokszor a nemzet politikailag leigázva csak irodalmában él és mégis feltámad. A magyar kard mellett a magyar nyelv­nek éppen annyi érdeme van nemzeti ön­állóságunk, magyarságunk fenntartásában, mint a politikának. Mindezt ne felejtsük el a mai korban sem és ezért üdvös, hogy a nemzet elé idézzük egyik legnagyobb, legmagyarabb költőjét, Tompa Mihályt, a nemes, tiszta embert, aki műveiben félre nem érthető feleletet ad arra a ma gyakran felvetett kérdésre, mi az igaz magyar hazafiság. Csak csodálkozhatunk, hogyan mellőz­heti valaki Tompa Mihályt, ha azt ku­tatja költőink műveiből, mi a magyar. Amikor Világosnál elbukott a magyar ügy, összetört a magyar zászló és az ön­kényuralom éjszakája borult a nemzetre. Tompa Mihály érezte át mindenkinél job­ban, lelkében végigszenvedte a nemzet nagy fájdalmát és ez a nagy magyar fáj­dalom szebbnél szebb allegórikus versben szólalt meg lantján. Szerette a természetet, elszalíthatatlanul összeforrott vele, dajkáló anyjának be­cézte. Regéiben örök magyar füzérrel övezte a kies Felvidéket, annak városait és várait, ódáiban Erdély lelke lehet Nejéhez, fiához irt versed tiszta családi Érzésének leheletfinomsága kifejezései, ne­mes visszhangjai Szerette papi hivatá­sát, a Bibliát, szerette faluja csendjét, a népet nem nagy hangon, kábító jelszavak­kal izgatta, lázi­totta, hanem a magyar nép egyszerű őrének tekintette magát, örült, Sirt résztvevőn vele, nevelni, oktatni, de­ríteni akarta. Szerette virágos kis kertjét, árnyas mé­hesét, ami után Ady annyira és hiába Vágyakozott öntözgette, nézegette kertje Virágait Együtt kelt az énekes madárral, járt a mezőn, az Illatos réten, a szálas vetések csendes, szűk utcáin, ahol hűs reggeli szellőkkel találkozott Az igaz magyar hazafiság örök törvé­nyét fogalmazta meg elköltözött barátjá­hoz írt versében: Szivet cseréljen az, aki hazát cserél Vádlón kérdezi tőle: nem állított meg a határnál valami, honszere­tet, ha azt ki tudnók mondani. Ha ezzel összevetjük a Szózat imáját, áldjon, vagy verjen sors keze, itt élned s halnod kell, — úgy érezzük a havas csúcsain, tiszta levegőben kürtök szavát halljuk. „Ma és minden időben hiszek az erkölcs­ben és az erényben“ — tanítja Tompa és bár búskomorságra hajlamos és szenved, mégis a reményt, az örömet hirdeti: re­mélni, remélni, fölfelé, csak fölfelé. Legyünk büszkék költőinkre, apostolok ők, akik örök időkre kijelölték a magyar­ság útját, öncélúságát, hirdették szabad­ságát, életükkel bizonyították, hogy örök magyarság és tiszta, nemes emberiesség soha össze nem ütközhetnek egymással Tompa Mihály ma is élő költő. Versei, Virágregéi, allegórikus költeményei élnek, hatnak, tanítanak, gyönyörködtetnek. Élmény ránk nézve, ha hosszú idő után olvassuk verseit. Tősgyökeres, tőrülmet­­szett, tiszta magyar nyelve valóságos mu­zsika. Mély lírája, nemes embersége, frá­zis nélküli hazafisága, puritánsága, családi életének tisztasága, őszinte keresztény hite, érzékeny lelke, lobbanékonysága él és hat ma is. Tompa Mihály most a legjobb időben jön Budapestre. Megvalósult a nemes gon­dolat: a szép Margitszigeten virágok kö­zött a két jóbarát, Arany és Tompa, együtt fogják védeni, ápolni az örök magyar szellemiséget és szabadságot és biztatni, bátorítani a nemzet énekes madarait. A magyar polgári repülés seregszemléje Beszélgetés Varga József közlekedésügyi miniszterrel A menetrendszerű budapesti utasgépek pénteken már bejárták az erdélyi városokat A magyar polgári repülés pénteken ün­nepelt: Varga József közlekedésügyi mi­niszter több órán át szemlét tartott az immár nagyszerűen kiépített szervezet fe­lett. A miniszter Törley Bálint államtitkár, László Géza és Tantó Pál miniszteri osz­tályfőnökök társaságában már reggel hét órakor megérkezett a budaörsi repülőtérre, ahol a minisztérium légiforgalmi főosztá­lyának vezetője, vitéz dr. Héjjas Iván mi­niszteri osztályfőnök, Szegheő István mi­niszteri tanácsos és vitéz Szász Imre, a közforgalmi repülőtér helyettes igazgatója fogadták. Ekkor már ott volt a repülő­teréig vitéz Háry László repülőezredes, a légi­erők parancsnoka, vitéz Bánfalvy Ist­ván vezérkari ezredes, a légi­erők vezér­kari főnökének és vitéz Tarnóy Sándor repülőezredesnek kíséretében, ott volt a főváros képviseletében Karafiáth Jenő tit­kos tanácsos, főpolgármester, Szendy Ká­roly polgármester és báró Babarczy István tanácsnok.­ A folyamőrséget Wulff Olaf tit­kos tanácsos, vezértörzsfőkapitány, a pos­tát Kuzmich Gábor vezérigazgató, a Horthy Miklós Nemzeti Repülőalapot gróf Zichy Nándor országgyűlési képviselő, a rendőr­séget Bosnyákovich Károly főtanácsos és a csendőrséget Szirtes Ferenc őrnagy, re­pülőtéri karhatalmi parancsnok képviselte. A repülőtér tele volt repülőgéppel, míg a tér különböző részében egyenruhás osz­tagok feszes vigyázzban álltak. Az állo­másépület körül tömött sorokban vonult fel az érdeklődő közönség.­­ „Édes véreinket hozzuk közelebb hazánk fővárosához...“ Már az ünnepség első felvonása is nagy tapsot aratott. A repülőtér indítási beonján ott állt a HA-JUE jelzésű Jun­kere 52-es típusú húszszemélyes és a HA­­FOD jelzésű, Focke Wulf 58-as típusú tizenkét személyes utasgép. Előbbit néhai vitéz Szentkirályi Dezsőről, utóbbit néhai Dobos Istvánról, a híres magyar pilótáról keresztelték el. A két aluminiumtestű ma­dár ragyogott a korai napsugárban. A Jun­­kere-gép ablakai tele voltak virággal. Ez a pompás légi expressz ugyanis arra készen állt, hogy a budapest—nagyvárad—kolozs­­vár—marosvásárhelyi légivonalon elsőnek kezdhesse meg a rendszeres menetrendi szolgálatot Istvánffy László Malert-igaz­­gató üdvözlésére Varga József közlekedés­­ügyi miniszter megilletődötten válaszolt: " A fiatal magyar kereskedelmi avia­tika előretörése során többször volt al­kalmunk egy-egy új légivonal megnyi­tásakor örömmel látni, hogy a levegő óceánján keresztül észak, kelet, dél és nyugat metropolisait hoztuk közelebb hazánkhoz. Európának ebben a részében Budapest a nemzetközi légi vonalháló­zat egyik legfontosabb csomópontjává lett A mai nap azonban, amikor a buda­­p­est—nagyvárad—kolozsvár—marosvá­sárhelyi légivonal megnyitását ünnepel­hetjük, mégis a legkedvesebb ünne­pünk, mert hisz most ezzel a járattal nem távoleső nemzeteket, hanem a tő­lünk oly soká elszakított édes véreinket hozzuk közelebb hazánk fővárosához. A miniszter megadta az engedélyt a ma­gyar utasrepülés új erdélyi járatának megindításához. Közben a két nagy repü­lőgépbe beszálltak az utasok és elhelyez­ték a postát és a csomagokat. Az első „gyorspostával“ sokan kisebb-nagyobb ajándékot küldtek erdélyi rokonaiknak és ismerőseiknek. Volt, aki hosszú doboz­ban alföldi rózsacsokrot indított útnak, volt, aki csinos faládába tokajit tartalmazó palackokat csomagolt, volt, aki nemzeti­­szinű szalaggal átkötött frissen sütött ke­nyeret küldött kolozsvári rokonságának. A repülőút Budapestről Kolozsvára mind­össze csak egy­­ „ugrás“: a gép reggel nyolc óra előtt indul útnak és kevéssel kilenc óra után már Kolozsvár repülőte­rén pihen meg. Új légivonalak: több repülő­­gépre van szükség Nagy elismerés illeti meg a közlekedés­­ügyi minisztériumot, hogy a főváros és az anyaországhoz most visszacsatolt nagy vá­rosok között a légi összeköttetést ilyen boszorkányos gyorsasággal megterem­tették. Erről a kérdésről beszélgetünk Varga József miniszterrel. — Ennek a légijáratnak gyors megindí­tása szolgáljon bizonyságul a mellett az erős akaratunk mellett — mondotta a mi­niszter —, hogy ugyanilyen gyorsasággal fogjuk megépíteni a vasúti összeköttetést is. Minden erőnkkel arra törekszünk, hogy korszerű közlekedési hálózat kiépítésével az Alföld és Erdély tündéri tájain élő magyarság között benső összeköttetést teremtsünk, hogy rajtuk keresztül a ma­gyarság és az egész magyar nemzet jólé­tének és hatalmi súlyának újabb kor­szakát nyissuk meg. Megtudtuk a közlekedésügyi miniszter­től, hogy rövidesen kiterjesztik Erdély felett a magyar légi hálózatot, amennyi­ben Marosvásárhely és Székelyudvarhely, illetve Kézdivásárhely és Csíkszereda kö­zött is repülőgép fogja szállítani a pos­tát. A személyforgalom kiterjesztéséről csak akkor lehet szó, ha majd Székely­földön a rendszeres közforgalom céljára szolgáló repülőterek is meglesznek. így is örülnünk kell annak, hogy a késő éjszaka feladott levél másnap délben Marosvásár­helyt, Székelyudvarhelyt, Kézdivásárhelyt vagy Csíkszeredán már kézbesítésre kerül és a legtávolabb eső erdélyi városokban a déli harangszókor olvashatják majd a fővárosi reggeli újságokat. — A magyar polgári repülésnek jelen­leg kevés repülőgép áll a rendelkezésére — jegyeztük meg a miniszter előtt — Minden lehetőt elkövetünk, hogy a mai nehéz anyagi viszonyaink ellenére is mielőbb szaporíthassuk, növelhessük a magyar polgári légiforgalom gépparkját. Máris két újabb, nagy befogadású Jun­­kers-gépet vásároltunk, amely közül az egyik a legközelebbi napokban leszállí­tásra is kerül — felelte a miniszter. Miniszter a pilótaülésben — Miniszter úr már repült? — kérdez­tük. — Igen — felelte —, belgrádi kollégám­mal, a jugoszláv közlekedésügyi minisz­terrel keringtünk itt, Budapest felett Nagyszerű élmény volt ez az első repü­lésem, amelyet remélhetőleg nemsokára hosszabb légi út fog követni. Közben a két nagy utasgép útban Nagy­várad felé már messze járt Egy másik pompás Focke Wulf típusú gép nyolc utassal megérkezett Ungvárról és Kassá­ról. Nyolc utasa volt a HA-JUB- jelzésű, néhai vitéz Endresz György nevéről elne­vezett Junkers-gépnek is, amely Buda­pestről Velencébe és Milánóba repült, m­íg a Belgrádból érkező jugoszláv utasgép hét utast hozott magával. A miniszter nagy érdeklődéssel nézte a budaörsi repülőtér­nek növekvő forgalmát, majd megkezdte a repülőtéren részletes szemleútját. A Műegyetemi Sportrepülők Egyesületének hangárja előtt díszszakasz fogadta. Pom­pás vitorlázó és motoros repülőgépek so­rakoztak fel egymás mellett Az MSE-nek pár nap előtt elkészült M. 25-ös típusú, kétszemélyes, mélyfedelű és zártkabinos új iskola-, illetve túragépe olyan szép volt és olyan sokat mutatott, hogy Varga Jó­zsef közlekedésügyi miniszter beült a gép pilótaülésbe. — Én is vennék egy ilyen gépet, mibe kerül? — jegyezte meg tréfálkozva Ka­­rafiáth Jenő főpolgármester. Persze az MLE vezetősége rögtön hajlandó lett vol­na olcsón, huszonötezer pengőért ilyen nagysebességű gép szállítására. A székely Liu „tánca“ a levegőben A közlekedésügyi miniszter megtekintet­te a budaörsi hangárokat, sorbajárta a bu­daörsi repülőiskola tantermeit és a repülő­gép-javítóüzemben is látogatást tett. A Budapest Sport Egyesület s a Műegyetemi Sportrepülők Egyesületének pilótajelöltei a repülőtér közepén, gépeik előtt kettősrend­ben felsorakozva várták a magyar polgári repülés legfőbb felügyelőjét, Kőszegi Gyula főoktató jelentést tett a miniszternek: — Nagyméltóságodnak jelentem: ötven­öt fő, valamennyien már önálló repülők, sőt műrepülők, bár mindössze hét hete foglalkoznak a repüléssel. A tanfolyam na­ponta reggeltől estig tart. Géptörés, bal­eset nem fordult elő . . . És Péterffy Andor egy Bücker-gépen máris a levegőben lebegett. Ez a székely­­fiú (erdélyi posztógyáros fia, aki Buda­pestre menekült, hogy magyar pilóta le­hessen!) egymásután végezte a bukófordu­lókat, az úgynevezett vezetett orsót s a legérdekesebb aviatikai gyakorlatokat Felszállt Fekete Ottó és Gyenis Tibor is. Már három gép siklott, bukfencezett a le­vegőben olyan sikerrel, hogy az állomás­­épület terraszain elhelyezkedett közönség minduntalan megtapsolta a nagyszerű lát­ványt, pedig az „előadás“ főrésze csak ez­után következett: Tasnády László, az MSE elnöke repült a magasba, hogy szemkáp­ráztató régi artistaként szórakoztassa a közönségét. Jobbról, balról apró, vöröstes­­tű vitorlázógépek tűntek fel. Sőt, megszó­laltak a repülőtér szirénái is, jelezvén, hogy nagy és előkelő vendég érkezik, így is volt. Egy óriási sas csapott le a magas­ból: megérkezett a négymotoros és a négy „B“ betűs Ju. 90-es típusú gép, amely Berlin, Bécs, Budapest és Belgrád között teljesít naponta retour-szolgálatot. Mikor ez a Brandenburg nevű légi óriás földet ért, kitűnt, hogy negyven utast és több méter mázsa súlyú postát, csomagot hozott. Varga József miniszterrel végigjárták a Brandenburg folyosóit, kabinjait és kü­lönböző fülkéit is. A miniszter meglepetve állapította meg, hogy az egyik fülkében Pesti Hírlap 1940 szept. 99. szombata egy nyolcvanéves matróna, a másik fél­kében pedig egy kilenchónapos babelsbergi kisleányka utazott Berlinből Belgrádig. — A magyar légiforgalom óriási lépé­sekkel fejlődik — állapította meg a mi­niszter örömmel a repülőtér forgalmának láttára. A Ferihegyi-pusztán is ünnepeltek Polgári repülésünk ünnepe péntek dél­után is folytatódott A ferihegyi sportre­pülőtéren a Beszkárt motorospilóta nö­vendékei díszes közönség előtt mutattak be szebbnél-szebb légigyakorlatokat A volt Vigyázó-kastély bejáratánál felállí­tott zászló alapzatánál Allemann Miklós igazgató üdvözölte a vendégsereget, majd Perczel György vezérigazgató mondott be­szédet, a repülőtéren pedig előbb a pilóta­jelöltek, azután Pintér József és Szitás- Steff Tibor oktatók, végül Kováts Sándor szállt a magasba ismert HA-NAF jelzésű Bücker Jungmeister-típusú, Nagyvárad névre keresztelt gépén. Miközben érdekesebbnél­ érdekesebb légi bravúrokban gyönyörködött a közönség és megcsodálta, ahogy ez a „Nagyvárad“ nevű karcsú repülőgép kitűnő mesterének en­gedelmeskedik, ötszáz méterrel magasab­ban ott úszott már a levegőben Budaörs felé a HA-JUE és a HA-FOD jelzésű két nagy utasgép is. Jöttek vissza a reggel útnak indult légi vándorok Marosvásár­helyről, Kolozsvárról, Nagyváradról, ahol mindenütt ünnepélyes fogadtatásban volt részük. A nap lemenő sugaraival beara­nyozta a most már Erdélyt bejárt buda­pesti utasgépeket. Kelemen Ernő. Kozma Miklós kiáltványa Kárpátalja népéhez Kozma Miklós kormányzói biztos Kár­pátalja népéhez magyar- és ruténnyelvű kiáltványt intézett tisztségének átvétele alkalmából. Hangsúlyozza, hogy minden erejével dolgozni akar Kárpátalja népe javára. A kormányzó legmagasabb szemé­­­­lyéhez és a magyar állameszméhez való hűség és ragaszkodás — úgymond — a legelső állampolgári kötelesség. Rákóczi népe a magyarságnak évszázadokon át jó­ban és rosszban hűséges testvére volt és az is marad. A vallásfelekezetek között békességnek kell uralkodnia, a honvédelmi kötelezettségeket a legpontosabban kell teljesíteni, a rend és fegyelem mindennek alapja. Nyelvi kérdésekben nem enged politikát csinálni. A közigazgatási, nép­egészségügyi és szociális kérdésekkel a leg­­messzebbmenően óhajt foglalkozni. Vé­gül Kárpátalja népének támogatását kéri, hogy jó munkát végezzen. „Esterházy Jánosnak joga van elmenni Kolozsvárra" Pozsony, szept. 27. (Búd. Tud.) Gróf Esterházy János a szlovák parlamentben szóvátette, hogy a „Slovak“ című lap ko­lozsvári utazásával kapcsolatban politikai tevékenységét furcsa szinben tüntette, fel. — Hogy mint magyar ember — mondta — a tengelyhatalmak döntését örömmel fogadtam, azon egyetlen önérzetes és ma­gát jó szlováknak valló komoly ember nem csodálkozhat. Ha ma a tengelyhatal­mak, amelyek a páriskörnyéki békeszerző­déseket eltemetik, olyan döntést hoznak, amely a szlovák nemzetet nem érinti, ha Erdély bizonyos része Magyarországhoz visszacsatolódik, anélkül, hogy ott egyet­len szlovák érdek és valamikép érintve lenne. Esterházy Jánosnak mint magyar embernek joga van elmenni Kolozsvárra, megnézni a bevonulást. Csak az találhat kifogásolni valót abban, akinek politikai judiciuma nincs. — Tisztelettel kijelentem, ha még valaha sor kerül — amint erről meg vagyok győ­ződve — a trianoni békeszerződések to­vábbi reparációjára, el fogok menni oda. Kolozsvárra mint magánember mentem el és fölöslegesnek tartom, hogy itt a még teljesen kiforratlan, de mégis mindnyá­junk által kivánt magyar-szlovák viszony­nak a kimélyítését az ilyen kákán való csomókereséssel zavarják. Megemlítette még, hogy az iskolaügyi miniszter kedvezően elintézett bizonyos szlovákiai magyar iskolai kérdéseket, de a minisztérium egyik tisztviselője a minisz­teri határozatot megsemmisítette. Kedd estétől minden nap UTRY ANNA­mmammammmmmmmmmmmm a budai Flórián Kávéházn­an énekel Gáspár Lajos zenekarának idí­re térrl ?famil-körtit 10. Tel.: 151—888

Next