Pesti Hírlap, 1940. október (62. évfolyam, 223-249. szám)
1940-10-01 / 223. szám
Horthy Miklósné a mikrofon előtt Hétfőn este hét órakor, hat percen át, az ország első asszonyának hangja szólt a nemzet millióihoz. Szinte láttuk, hogyan ülnek rádiójuk mellett a városok, falvak és tanyák magyarjai, férfiak, asszonyok, gyermekek, ennek a tisztazengésű hangnak dallamára figyelve, miközben arra gondolnak valamennyien: milyen is lehet, amikor Magyarország Nagyasszonya megjelenik annak a millió felé szétágazó hálózatnak középpontjában, amely a rádió budapesti stúdiója, milyen is lehet, amikor leül a mikrofon elé, hogy a nemzethez szóljon? ... Egyszerű az egész, közvetlen, amilyen a Főméltóságu Asszony lénye és mégis van benne valami ünnepi szépség. A Sándor utcai stúdió előtt megáll egy fekete gépkocsi. Háromnegyed hét és Horthy Miklósné szózatának csak hét órakor kell elhangzania A kocsiból kiszáll a Főméltóságú Asszony, mögötte karcsú fiatal hölgy lép a járdára, ifjú menye és most már elválaszthatatlan kisérője, ifj. Horthy Istvánné. A stúdió épületének bejáratánál négy úriember fogadja őket a rádió igazgatósága nevében: Nelky Jenő, Kandó László, Koncz Sándor és Cs. Szabó László. A kormányzónő kezet nyújt, a négy úriember hódolattal hajol a finom kéz fölé. Ezzel vége is a fogadtatásnak. A III. számú stúdióteremben piros bársonnyal leterített asztal várja a Főméltóságú Asszonyt. Az asztal közepén a mikrofon, körülötte piros és fehér rózsákból kötött csokrokat helyeztek el. A kormányzóné leül a mikrofon elé, mellette — kissé távolabb — négy hölgy foglal helyet: gróf Teleki Pálné, a miniszterelnök felesége, ifj. Horthy Istánné, Kozma Miklósné és Nelky Jenőné. ők négyen: a Főméltóságú Asszony rádióbeszédének szűkebb körű közönsége, mögöttük tágul végtelen hullámgyűrűkké az a sok milliónyi láthatatlan közönség, amely otthon, rádiója mellett ülve, ide gondol, ide figyel ezekben a percekben. Egy másik stúdióban még javában zeng a cigánymuzsika, amikor itt, a III. számúban már a mikrofon előtt ül az ország első asszonya, mintha a pontosság erényéből is példát akarna mutatni. Mosolyogva beszélget a hölgyekkel, nyoma sincs rajta annak a „mikrofon-láznak“, amely a leggyakorlottabb rádióelőadót is elfogja könyörtelenül. Hét óra előtt egy perccel Gecső Sándorné bejelenti a kormányzóné beszédét és egy további perc múlva, tisztán, zengőn megszólal az ezüstös asszonyi ang az ország minden rádiójában, '■'inom lejtéssel peregnek a világos és tűszerű mondatok... — ennek a krisályos magyar beszédnek szinte fénye van, erős és láthatatlan sugárzása, a hangnak pedig valami gyöngéd, simogató melegsége, olyan az egész, mintha egyszer az asszonyi könnyek megtanulnának beszélni... Hat perc múlva kitárul a stúdió párnázott ajtaja. A Főméltóságú Asszony búcsúzni akar, amikor meglepik azzal, hogy beszédét viaszlemezre vették fel. Átvezetik egy szomszédos helyiségbe, ahol mindenféle titokzatos gépek között, amelyek olyanok, mint mammut-gramofonok, vonulnak a falak mentén. Alig egy-két perce, hogy elmondta beszédét a kormányzónő és már hallgathatja is önmagát, majd férjének, Kormányzó Urunknak kolozsvári beszédét és az erdélyi bevonulás néhány hangképét játsszák le előtte. Aztán, kedves, közvetlen mosolyával elbúcsúzik a hölgyektől és uraktól, kocsijába száll és hazatér... .... Szerte, Magyarországon és a hazatért Erdélyben, milliók ülnek e pillanatban vacsorához, szivükben a kormányzóné szavaival. És millió magyar anya szól kisgyermekéhez: eredj aludni, drágám, anyád majd vigyáz rád ... ... Mint Horthy Miklósné minden magyarok álmaira ... (f. j.) 4200 gyüjtőhölgy indul el az adományokért Október elsején indul meg a székesfővárosban a házonkénti gyűjtés a visszacsatolt Kelet-Magyarország és Erdély egy része ínséges lakosságának megsegítésére. A gyűjtőívek kiosztása vasárnap reggel kezdődött meg a pesti Vígadóban, absi mir s bors reggeli órákban" tömegesen jelentkeztek az áldózatoé mankóra vállalkozó hölgyek a gyűjtő-MMA 4M feBäSBWSBVyeV« ?«1É m „Erdélyért“ Országos Gyűjtőbizottság elnöke is megtekintette a kiosztás munkáját. Az országos gyűjtőbizottságban helyet foglaló egyesületi és szervezeti vezetők a nagy ügyhöz méltó lelkesedéssel szervezték meg a gyűjtő hölgyek seregét. Az Egyesült Női Táborba tömörült magyar nőegyesületek munkaközössége tagegyesületeinek részéről öszszesen 1118, az Erdélyi Nők Országos Szövetsége részéről több mint ezer, a Magyar Katolikus Nőegyesületek Országos Szövetsége tagegyesületei részéről 750, a dr. Mihalovics Zsigmond, az Actio Catholics országos igazgatója vezetése alatt álló Szent Erzsébet Caritas központ részéről 600, a Szociális Miszsziótársulat tagjai közül 300, Budapest székesfőváros üzemi tisztviselőinek hozzátartozói közül majdnem 300 és ezenkívül szociális munkával foglalkozó számos más egyesület beszervezéséből összesen több mint 4200 gyűjtőhölgy indul el az adományok átvételére. Az „Erdélyért“ Országos Gyűjtőbizottság felkérésére a Házfelügyelők Országos Nemzeti Szövetsége körlevélben szólította fel tagjait, hogy a felvonót díjtalanul bocsássák a gyűjtést végző, karszalaggal és igazolvánnyal ellátott hölgyek rendelkezésére. Az október elsején meginduló házankinti gyűjtéssel kapcsolatban a gyűjtőbizottság felhívja a nagyközönség figyelmét, hogy a bizottság részére pénzt csak külön erre a célra kiállított igazolvánnyal ellátott, a bizottság körbélyegzőjével lebélyegzett és számozott gyűjtőívekkel rendelkező hölgyek gyűjthetnek. Hazajöttek . . . (Szatmár) Azon a napon, amikor melegedni kezdett a föld a lábuk alatt és tudták, hogy el kell hagyniuk Szatmárt, a románok megkezdték nemzeti hősük, a hirhedt lacfalusi pópa, Lukácsin Lázszló hatalmas szobrának lebontását a város főterén, a Deák-,lletve náluk, Bratianu-téren. Mondanunk sem kell, mennyire örült a magyar lakosság, amikor a szobor lebontásának előkészületeit látta. És állapítsuk meg mindjárt, hogy szobrok felállításához és elpusztításához alaposan értenek a románok. A Kossuth-kerti Kossuth Lajos-mellszobor, a református táncos templom előtti Kölcsey Ferenc-szobor eltüntetése, a nagykárolyi Kölcsey-szobor lefejezése, a székesegyház főbejárata mellett elhelyezett két ősrégi király-szobor, Szent István és Szent László szobrainak Erdélyi (Ardelean) Ottó prefektus rendeletére odacsődített, polgári ruhába öltöztetett csendőrőrmesterek által végrehajtott vandál elpusztítása, mind az ő alkotó tevékenységüket hirdeti. Persze minden egyes esetben hivatalos helyről kilátásba helyezték a tettesek kinyomozását és szigorú megbüntetését, de mi sem természetesebb, mint hogy az Ígéret — Ígéret maradt Az utolsó éjszakán kevés ember aludt békésen Szatmár városában. A román tisztviselői gárda legnagyobb része akkor már „biztonságosabb“ vidékre költözött Doros közjegyző úr, az antirevizionista liga elnöke, aki — mi tagadás — elég szép vagyont szerzett —, a prefektusviselt Barbus Illés Károly doktor, aki egy gyűlésen Ázsiába küldött minden magyart és aki szintén szépen megszedte magát, — hirtelen ismeretlen helyre tették lakhelyüket. Természetesen volt köztük jó néhány, aki az ősi virtushoz görcsösen ragaszkodva, magával vitte azt, amit jónak látott s ami a keze ügyébe akadt. Így tűnt el a közkórház felszerelése és rádiumkészlete, a vegyvizsgálóállomás valamennyi platina csészéje, csakúgy, mint az Árvasok számos letétje. A székesegyházi szobrok hőslelkű ledöntője a városi Villamos Művektől három millió lej értékű rézkábelt emelt el, az állami iskolák igazgatói pedig a beszerzett tűzifakészletekből rendeztek sürgős kiárusítást, miközben a kaszárnyákról az ajtókat, ablakokat is leszedték. A vidéken is ugyane recept szerint folyt a munka: Nagybánya főjegyzője, dr. Jacob Emílián, a város pénzkészletét magához vette és a városi tűzoltóautón szökött meg. Dicséretére legyen mondva, a város román polgármestere elfogatta és a pénzzel együtt visszahozatta. Ilyen epizódot akár százat is lehetne elmondani még Zempléni. A Romániában letartóztatott angolok Bukarest, szept. 30. (Reuters) Grantet, az angol konzulátus tisztviselőjét, a román rendőrség vasárnap szabadon bocsátotta azzal a feltétellel, hogy három napon belül elhagyja az országot Jelentik továbbá, hogy a korábban letartóztatott 1H angol alattvaló ügyét nemsokára a katonai bíróéig stegálta átá sesd. ha résztvesz a magyar királyi Egy sorsjeggyel elérhető legnagyobb nyeremény: 700.000 p. Húzás már október 19-én, Sorsjegyárak : Egész P 2.—, Tél P 14.—, Negyed P 7.—, Ryoload P 8,50 Vegyen osztálysorsjegyet a főárusítóknál! A kolozsvári egyetem problémája Valósággal újra kell alapítani az egyetemet . A legelemibb kórházi berendezés is eltűnt Erdély egy részének visszacsatolásával kapcsolatban a legelső kérdések egyike volt, mi történik a kolozsvári egyetemmel. Mindenki megnyugtatására szolgált Hómon Bálint kultuszminiszterünk nyilatkozata, hogy Kolozsvár természetesen visszakapja ősi egyetemét. A visszatelepítés szervezése már meg is indult. A kolozsvári egyetem problémájának megoldása azonban korántsem olyan könnyű, mint az első pillanatban látszik. Aránylag legkönnyebb áthidalni az anyagi nehézségeket, pedig azok is akadnak igen tekintélyes számban és mértékben. Elsősorban valósággal újra meg kell alapítani a kolozsvári egyetemet, mert ami mozdítható volt, azt a kivonulók még idejében összecsomagolták és elvitték azon a címen, hogy a kolozsvári magyar egyetem annak idején elköltözött Szegedre, a most működő egyetem román alapítás, tehát jogosan viszik el a felszerelését Temesvárra, esetleg Aradra. A leszerelést és elszállítást a legalaposabban végezték el, amit elsősorban a természettudományi és az orvosi kar érez meg legjobban, mert nemcsak a könyvek és a tudományos apparátusok hiányzanak, hanem a legelemibb kórházi berendezés is eltűnt. A szemészeti, belgyógyászati és a többi klinika nagyértékű és az oktatáshoz elengedhetetlenül szükséges felszerelési tárgyai, a könyvtárak legjobban használható és gyakorlati szempontból is nélkülözhetetlen példányai hiányoznak. Külön veszteség — egyben talán a legnehezebben pótolható valamenyi között — néhai Apáthy professzor világhírű kolozsvári élettani intézete felszerelésének részbeni eltűnése, mert ami megmaradt, az szinte használhatatlanul siralmas állapotban van. Rendkívül nehéz feladatra vállalkozik nemcsak a magyar kultuszkormányzat, hanem maguk a professzorok is, amikor már most megnyitják Kolozsvárott az egyetem kapuit. Bíznunk kell azonban a kitűnő magyar tanári kar energiájában, hogy át tudja hidalni a nehézségeket, a miniszter pedig megtalálja a módot a hiányoknak egyelőre ideiglenes, rövid időn belül pedig végleges pótlására. Az ifjúság egyetemi oktatása A másik problémája az újjáéledő kolozsvári egyetemnek maga az oktatás. Előttünk fekszik a pécsi kisebbségi intézet egy statisztikai tanulmánya, melynek adatai érdekesen világítják meg az erdélyi magyar fiatalság egyetemi oktatásának eddigi helyzetét. De még ezeknek az adatoknak az ismerete előtt, a kolozsvári bevonulás napjaiban érdekesen vetődött fel az egyetemi probléma Erdély fővárosában. Meglepetve állapítottuk meg ugyanis, hogy a Kolozsvárott maradt egyetemi hallgatók zöme a jogász. Úgy látszik, a magyar fiatalság még az erdélyi szomorú 22 esztendő alatt sem hagyott fel az ősi magyar tradíciókkal és többre becsülte a jogi pályát minden másnál, holott az a jog, amit Kolozsvárott tanultak, nem volt magyar jog és igen kevés kilátásuk lehetett a magyar ifjaknak, hogy mint jogászok elhelyezkedhessenek a román állami életben. Ezt a különös jelenséget erősíti meg a most elébünk került statisztika. Eszerint az 1936/37. tanévben Románia területén — beleértve egész Erdélyt is — 917 magyar egyetemi és főiskolai hallgató volt, ezek közül 180 tanult a kolozsvári egyedi teán, a legtöbbet a Jogi teacu £22®, a bölcsészeten 128, a természettudományi szakon 116, az orvosi karon pedig már csak 110. Még feltűnőbb a helyzet, ha a többi kolozsvári főiskolát is figyelembe vesszük. A kereskedelmi főiskolán mindössze 57 magyar tanult (ugyanakkor 864 román), a mezőgazdasági főiskolán 24 magyar mellett 320 román és a zeneművészeti főiskolán 34 magyar mellett 149 volt a román hallgatók száma. Az pedig még érdekesebb adat, hogy míg a Kolozsvárott tanuló magyar jogászoknak csaknem a fele, 108 szerzett diplomát, vagy legalább végbizonyítványt, addig az orvosi szakon mindössze 28, a természettudományi és bölcsész szakon 20—20, tehát alig egyötöd, a kereskedelmi, mezőgazdasági és zenei főiskolákon pedig még ennél is rosszabb az arányszám. Mindezek az adatok arra vallanak, hogy az újjászervezendő kolozsvári egyetemen külön feladat vár a kultuszkormányzatra atekintetben, hogy a gyakorlati pályákra szorítsa rá a jelentkező fiatalságot, még ha a hajlandóság nem is mutatkozik meg náluk. Igen helyes intézkedés ebből a szempontból, hogy mindazokat a magyar ifjakat, akiket a román nyelv és magyarságuk miatt buktattak el az érettségi vizsgákon, most felveszik az egyetem hallgatói közé. Ez a réteg már eddig is kényszerűségből a gyakorlati pályákon igyekezett elhelyezkedni és ha most a főiskolai képzettséget is megkapja hozzá, a legerősebb és legmegbízhatóbb tömege lehet az erdélyi fiatal magyar intelligenciának. Még anyagi áldozatoktól sem szabad viszszariadni a kormányzatnak, hogy az erdélyi magyar ifjúságot minél nagyobb számban vezesse be a főiskolai oktatásba, mert csak így lehet ellensúlyozni azt a román politikát, amely 22 éven át minden eszközzel igyekezett letörni a magyar intelligens fiatalság életerejét és jelentőségét. Dr. Szerelemhegyi Ervin. Gróf Teleki Mihály hazaérkezett Belgrádból Gróf Teleki Mihály földművelésügyi miniszter hétfőn visszaérkezett Belgrádból. Jugoszláviai látogatásának második napján, vasárnap, Nisben volt a magyar miniszter és megtekintette a mezőgazdasági vásárt. Gróf Teleki Mihálynak Nisben meleg fogadtatásban volt része. Jokics Mirko, a mezőgazdasági kamara elnöke, üdvözlő beszédében hódolattal emlékezett meg II. Péter királyról és Horthy Miklós kormányzóról. Nisi tartózkodása alatt a miniszter látogatást tett Cvetkovics miniszterelnöknél, s Gróf Teleki Mihály hazaérkezése után tett nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy nagyon mély benyomást tett rá az a nagyon szívélyes fogadtatás, amelyben része volt Megemlítette, hogy az Avalon a katonai díszszakaszt vezénylő ezredes magyar nyelven jelentkezett előtte s a nisi kiállításon is magyar felirású táblák fogadták. Kihallgatáson volt a miniszter Pál hercegnél is. A jugoszláv kormányférfiakkal folytatott megbeszélései során biztosította a magyar gazdák számára a kendervetőmag beszerzését, Erdély szükségleteinek kielégítésére pedig szakember utazik Jugoszláviába, tenyészállatok kiválasztása céljából. Jugoszláv részről tőlünk tenyészbikák beszerzését tervezik. Hangsúlyozta a miniszter azt a meggyőződését, hogy a magyar-jugoszláv mezőgazdasági, kapcsolatok kimélyítése mind a két ország mező gazdaságának tsengcsolatába.