Pesti Hírlap, 1940. október (62. évfolyam, 223-249. szám)

1940-10-01 / 223. szám

Horthy Miklósné a mikrofon előtt Hétfőn este hét órakor, hat percen át, az ország első asszonyának hangja szólt a nemzet millióihoz. Szinte láttuk, hogyan ülnek rádiójuk mellett a városok, falvak és tanyák magyarjai, férfiak, asszonyok, gyerme­kek, ennek a tisztazengésű hangnak dallamára figyelve, miközben arra gon­dolnak valamennyien: milyen is lehet, amikor Magyarország Nagyasszonya megjelenik annak a millió felé szét­ágazó hálózatnak középpontjában, amely a rádió budapesti stúdiója, mi­lyen is lehet, amikor leül a mikrofon elé, hogy a nemzethez szóljon? ... Egyszerű az egész, közvetlen, ami­lyen a Főméltóságu Asszony lénye és mégis van benne valami ünnepi szép­ség. A Sándor­ utcai stúdió előtt megáll egy fekete gépkocsi. Háromnegyed hét és Horthy Miklósné szózatának csak hét órakor kell elhangzania A kocsiból ki­száll a Főméltóságú Asszony, mögötte karcsú fiatal hölgy lép a járdára, ifjú menye és most már elválaszthatatlan kisérő­je, ifj. Horthy Istvánné. A stúdió épületének bejáratánál négy úriember fogadja őket a rádió igazgatósága nevé­ben: Nelky Jenő, Kandó László, Koncz Sándor és Cs. Szabó László. A kor­­mányzónő kezet nyújt, a négy úriember hódolattal hajol a finom kéz fölé. Ezzel vége is a fogadtatásnak. A III. számú stúdióteremben piros bársonnyal leterített asztal várja a Fő­méltóságú Asszonyt. Az asztal közepén a mikrofon, körülötte piros és fehér ró­zsákból kötött csokrokat helyeztek el. A kormányzóné leül a mikrofon elé, mellette — kissé távolabb — négy hölgy foglal helyet: gróf Teleki Pálné, a mi­niszterelnök felesége, ifj. Horthy Ist­­ánné, Kozma Miklósné és Nelky Jenő­­né. ők négyen: a Főméltóságú Asszony rádióbeszédének szűkebb körű közönsé­ge, mögöttük tágul végtelen hullám­­gyűrűkké az a sok milliónyi láthatatlan közönség, amely otthon, rádiója mellett ülve, ide gondol, ide figyel ezekben a percekben. Egy másik stúdióban még javában zeng a cigánymuzsika, amikor itt, a III. számúban már a mikrofon előtt ül az ország első asszonya, mintha a pon­tosság erényéből is példát akarna mu­tatni. Mosolyogva beszélget a hölgyek­kel, nyoma sincs rajta annak a „mikro­­fon-láznak“, amely a leggyakorlottabb rádióelőadót is elfogja könyörtelenül. Hét óra előtt egy perccel Gecső Sán­­dorné bejelenti a kormányzóné beszé­dét és egy további perc múlva, tisztán, zengőn megszólal az ezüstös asszonyi ang az ország minden rádiójában, '■'inom lejtéssel peregnek a világos és tűszerű mondatok... — ennek a kris­­ályos magyar beszédnek szinte fénye van, erős és láthatatlan sugárzása, a hangnak pedig valami gyöngéd, simo­gató melegsége, olyan az egész, mintha egyszer az asszonyi könnyek megtanul­nának beszélni... Hat perc múlva kitárul a stúdió pár­názott ajtaja. A Főméltóságú Asszony búcsúzni akar, amikor meglepik azzal, hogy beszédét viaszlemezre vették fel. Átvezetik egy szomszédos helyiségbe, ahol mindenféle titokzatos gépek között, amelyek olyanok, mint mammut-gramo­­fonok, vonulnak a falak mentén. Alig egy-két perce, hogy elmondta beszédét a kormányzónő és már hallgathatja is önmagát, majd férjének, Kormányzó Urunknak kolozsvári beszédét és az er­délyi bevonulás néhány hangképét játsszák le előtte. Aztán, kedves, köz­vetlen mosolyával elbúcsúzik a höl­gyektől és uraktól, kocsijába száll é­s hazatér... .... Szerte, Magyarországon és a ha­zatért Erdélyben, milliók ülnek e pilla­natban vacsorához, szivükben a kor­mányzóné szavaival. És millió magyar anya szól kisgyermekéhez: eredj alud­ni, drágám, anyád majd vigyáz rád ... ... Mint Horthy Miklósné minden magyarok álmaira ... (f. j.) 4200 gyüjtőhölgy indul el az adományokért Október elsején indul meg a székesfővá­rosban a házonkénti gyűjtés a visszacsatolt Kelet-Magyarország és Erdély egy része ín­séges lakosságának megsegítésére. A gyűjtő­­ívek kiosztása vasárnap reggel kezdődött meg a pesti Vígadóban, absi mir s bors reg­geli órákban" tömegesen jelentkeztek az áldó­­zatoé mankóra vállalkozó hölgyek a gyűjtő-MM­A 4M feBäSBWSBVyeV« ?«1É m „Erdélyért“ Országos Gyűjtőbizottság elnöke is megtekintette a kiosztás munkáját. Az or­szágos gyűjtőbizottságban helyet foglaló egyesületi és szervezeti vezetők a nagy ügy­höz méltó lelkesedéssel szervezték meg a gyűjtő hölgyek seregét. Az Egyesült Női Tá­borba tömörült magyar nőegyesületek mun­kaközössége tagegyesületeinek részéről ösz­­szesen 1118, az Erdélyi Nők Országos Szö­vetsége részéről több mint ezer, a Magyar Katolikus Nőegyesületek Országos Szövetsé­ge tagegyesületei részéről 750, a dr. Mihalo­­vics Zsigmond, az Actio Catholics országos igazgatója vezetése alatt álló Szent Erzsébet Caritas központ részéről 600, a Szociális Misz­­sziótársulat tagjai közül 300, Budapest szé­kesfőváros üzemi tisztviselőinek hozzátarto­zói közül majdnem 300 és ezenkívül szociá­lis munkával foglalkozó számos más egyesü­let beszervezéséből összesen több mint 4200 gyűjtőhölgy indul el az adományok átvéte­lére. Az „Erdélyért“ Országos Gyűjtőbizottság felkérésére a Házfelügyelők Országos Nem­zeti Szövetsége körlevélben szólította fel tag­jait, hogy a felvonót díjtalanul bocsássák a gyűjtést végző, karszalaggal és igazolvánnyal ellátott hölgyek rendelkezésére. Az október elsején meginduló házankinti gyűjtéssel kapcsolatban a gyűjtőbizottság felhívja a nagyközönség figyelmét, hogy a bizottság részére pénzt csak külön erre a célra kiállított igazol­vánnyal ellátott, a bizottság körbélyegzőjével lebélyegzett és számozott gyűjtőívekkel ren­delkező hölgyek gyűjthetnek. Hazajöttek . . . (Szatmár) Azon a napon, amikor melegedni kez­dett a föld a lábuk alatt és tudták, hogy el kell hagyniuk Szatmárt, a románok megkezdték nemzeti hősük, a hirhedt lacfalusi pópa, Lukácsin Lázszló hatalmas szobrának lebontását a város főterén, a Deák-,­lletve náluk, Bratianu-téren. Mon­danunk sem kell, mennyire örült a ma­gyar lakosság, amikor a szobor lebontásá­nak előkészületeit látta. És állapítsuk meg mindjárt, hogy szobrok felállításához és elpusztításához alaposan értenek a ro­mánok. A Kossuth-kerti Kossuth Lajos-mell­­szobor, a református táncos templom előtti Kölcsey Ferenc-szobor eltüntetése, a nagy­károlyi Kölcsey-szobor lefejezése, a szé­kesegyház főbejárata mellett elhelyezett két ősrégi király-szobor, Szent István és Szent László szobrainak Erdélyi (Arde­­lean) Ottó prefektus rendeletére odacső­­dített, polgári ruhába öltöztetett csendőr­­őrmesterek által végrehajtott vandál el­pusztítása, mind az ő alkotó tevékenysé­güket hirdeti. Persze minden egyes eset­ben hivatalos helyről kilátásba helyezték a tettesek kinyomozását és szigorú meg­büntetését, de mi sem természetesebb, mint hogy az Ígéret — Ígéret maradt Az utolsó éjszakán kevés ember aludt békésen Szatmár városában. A román tisztviselői gárda legnagyobb része ak­kor már „biztonságosabb“ vidékre köl­tözött Doros közjegyző úr, az antire­­vizionista liga elnöke, aki — mi taga­dás — elég szép vagyont szerzett —, a prefektusviselt Barbus Illés Károly dok­tor, aki egy gyűlésen Ázsiába küldött min­den magyart és aki szintén szépen meg­szedte magát, — hirtelen ismeretlen hely­re tették lakhelyüket. Természetesen volt köztük jó néhány, aki az ősi virtushoz görcsösen ragaszkodva, magával vitte azt, amit jónak látott s ami a keze ügyébe akadt. Így tűnt el a közkórház felszere­lése és rádiumkészlete, a vegyvizsgáló­állomás valamennyi platina csészéje, csak­úgy, mint az Árvasok számos letétje. A székesegyházi szobrok hőslelkű ledöntője a városi Villamos Művektől három millió lej értékű rézkábelt emelt el, az állami is­kolák igazgatói pedig a beszerzett tűzifa­­készletekből rendeztek sürgős kiárusítást, miközben a kaszárnyákról az ajtókat, ab­lakokat is leszedték. A vidéken is ugyane recept szerint folyt a munka:­ Nagybánya főjegyzője, dr. Jacob Emílián, a város pénzkészletét magához vette és a városi tűzoltóautón szökött meg. Dicséretére legyen mondva, a város román polgármestere elfogatta és a pénzzel együtt visszahozatta. Ilyen epizódot akár százat is lehetne elmondani még­ Zempléni. A Romániában letartóztatott angolok Bukarest, szept. 30. (Reuters) Grantet, az angol konzulátus tisztviselőjét, a román rendőrség vasárnap szabadon bocsátotta azzal a feltétellel, hogy három napon be­lül elhagyja az országot Jelentik továbbá, hogy a korábban letartóztatott 1H angol alattvaló ügyét nemsokára a katonai bí­róéig stegálta átá sesd. ha résztvesz a magyar királyi Egy sorsjeggyel elérhető legnagyobb nyeremény: 700.000 p. Húzás már október 19-én, Sorsjegyárak : Egész P 2.—, Tél P 14.—, Negyed P 7.—, Ryoload P 8,50 Vegyen osztálysorsjegyet a főárusítóknál! A kolozsvári egyetem problémája Valósággal újra kell alapítani az egyetemet . A legelemibb kórházi berendezés is eltűnt Erdély egy részének visszacsatolásával kapcsolatban a legelső kérdések egyike volt, mi történik a kolozsvári egyetemmel. Mindenki megnyugtatására szolgált Hó­mon Bálint kultuszminiszterünk nyilatko­zata, hogy Kolozsvár természetesen vissza­kapja ősi egyetemét. A visszatelepítés szervezése már meg is indult. A kolozs­vári egyetem problémájának megoldása azonban korántsem olyan könnyű, mint az első pillanatban látszik. Aránylag leg­könnyebb áthidalni az anyagi nehézsége­ket, pedig azok is akadnak igen tekintélyes számban és mértékben. Elsősorban valósággal újra meg kell ala­pítani a kolozsvári egyetemet, mert ami mozdítható volt, azt a kivonulók még ide­jében összecsomagolták és elvitték azon a címen, hogy a kolozsvári magyar egyetem annak idején elköltözött Szegedre, a most működő egyetem román alapítás, tehát jo­gosan viszik el a felszerelését Temesvárra, esetleg Aradra. A leszerelést és elszállítást a legalaposabban végezték el, amit első­sorban a természettudományi és az orvosi kar érez meg legjobban, mert nemcsak a könyvek és a tudományos apparátusok hiányzanak, hanem a legelemibb kórházi berendezés is eltűnt. A szemészeti, belgyógyászati és a többi klinika nagyértékű és az oktatáshoz el­engedhetetlenül szükséges felszerelési tár­gyai, a könyvtárak legjobban használható és gyakorlati szempontból is nélkülözhe­tetlen példányai hiányoznak. Külön vesz­teség — egyben talán a legnehezebben pó­tolható valamen­­yi között — néhai Apáthy professzor világhírű kolozsvári élettani intézete felszerelésének részbeni eltűnése, mert ami megmaradt, az szinte használ­­hatatlanul siralmas állapotban van. Rendkívül nehéz feladatra vállalkozik nemcsak a magyar kultuszkormányzat, ha­nem maguk a professzorok is, amikor már most megnyitják Kolozsvárott az egyetem kapuit. Bíznunk kell azonban a kitűnő magyar tanári kar energiájában, hogy át tudja hidalni a nehézségeket, a miniszter pedig megtalálja a módot a hiányoknak egyelőre ideiglenes, rövid időn belül pedig végleges pótlására. Az ifjúság egyetemi oktatása A másik problémája az újjáéledő kolozs­vári egyetemnek maga az oktatás. Előt­tünk fekszik a pécsi kisebbségi intézet egy statisztikai tanulmánya, melynek adatai érdekesen világítják meg az erdélyi ma­gyar fiatalság egyetemi oktatásának ed­digi helyzetét. De még ezeknek az adatok­nak az ismerete előtt, a kolozsvári bevo­nulás napjaiban érdekesen vetődött fel az egyetemi probléma Erdély fővárosában. Meglepetve állapítottuk meg ugyanis, hogy a Kolozsvárott maradt egyetemi hallgatók zöme a jogász. Úgy látszik, a magyar fia­talság még az erdélyi szomorú 22 esztendő alatt sem hagyott fel az ősi magyar tradí­ciókkal és többre becsülte a jogi pályát minden másnál, holott az a jog, amit Ko­lozsvárott tanultak, nem volt magyar jog és igen kevés kilátásuk lehetett a magyar ifjaknak, hogy mint jogászok elhelyezked­hessenek a román állami életben. Ezt a különös jelenséget erősíti meg a most elébünk került statisztika. Eszerint az 1936/37. tanévben Románia területén — beleértve egész Erdélyt is — 917 ma­gyar egyetemi és főiskolai hallgató volt, ezek közül 180 tanult a kolozsvári egye­d­i teán, a legtöbbet a Jogi teacu £22®, a bölcsészeten 128, a természettudományi szakon 116, az orvosi karon pedig már csak 110. Még feltűnőbb a helyzet, ha a többi kolozsvári főiskolát is figyelembe vesszük. A kereskedelmi főiskolán mind­össze 57 magyar tanult (ugyanakkor 864 román), a mezőgazdasági főiskolán 24 ma­gyar mellett 320 román és a zeneművé­szeti főiskolán 34 magyar mellett 149 volt a román hallgatók száma. Az pedig még érdekesebb adat, hogy míg a Kolozsvárott tanuló magyar jogászoknak csaknem a fele, 108 szerzett diplomát, vagy legalább végbizonyítványt, addig az orvosi szakon mindössze 28, a természettudományi és bölcsész szakon 20—20, tehát alig egyötöd, a kereskedelmi, mezőgazdasági és zenei főiskolákon pedig még ennél is rosszabb az arányszám. Mindezek az adatok arra vallanak, hogy az újjászervezendő kolozsvári egyetemen külön feladat vár a kultuszkormányzatra atekintetben, hogy a gyakorlati pályákra szorítsa rá a jelentkező fiatalságot, még ha a hajlandóság nem is mutatkozik meg náluk. Igen helyes intézkedés ebből a szempontból, hogy mindazokat a magyar ifjakat, akiket a román nyelv és magyar­ságuk miatt buktattak el az érettségi vizs­gákon, most felveszik az egyetem hallga­tói közé. Ez a réteg már eddig is kény­szerűségből a gyakorlati pályákon igyeke­zett elhelyezkedni és ha most a főiskolai képzettséget is megkapja hozzá, a legerő­sebb és legmegbízhatóbb tömege lehet az erdélyi fiatal magyar intelligenciának. Még anyagi áldozatoktól sem szabad visz­­szariadni a kormányzatnak, hogy az er­délyi magyar ifjúságot minél nagyobb számban vezesse be a főiskolai oktatásba, mert csak így lehet ellensúlyozni azt a román politikát, amely 22 éven át minden eszközzel igyekezett letörni a magyar in­telligens fiatalság életerejét és jelentőségét. Dr. Szerelemhegyi Ervin. Gróf Teleki Mihály hazaérkezett Belgrádból Gróf Teleki Mihály földművelésügyi mi­niszter hétfőn visszaérkezett Belgrádból. Jugoszláviai látogatásának második nap­ján, vasárnap, Nisben volt a magyar mi­niszter és megtekintette a mezőgazdasági vásárt. Gróf Teleki Mihálynak Nisben me­leg fogadtatásban volt része. Jokics Mirko, a mezőgazdasági kamara elnöke, üdvözlő beszédében hódolattal emlékezett meg II. Péter királyról és Horthy Miklós kor­mányzóról. Nisi tartózkodása alatt a mi­niszter látogatást tett Cvetkovics minisz­terelnöknél, s Gróf Teleki Mihály hazaérkezése után tett nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy nagyon mély benyomást tett rá az a na­gyon szívélyes fogadtatás, amelyben része volt Megemlítette, hogy az Avalon a ka­tonai díszszakaszt vezénylő ezredes ma­gyar nyelven jelentkezett előtte s a nisi kiállításon is magyar felirású táblák fo­gadták. Kihallgatáson volt a miniszter Pál hercegnél is. A jugoszláv kormányférfiak­kal folytatott megbeszélései során biztosí­totta a magyar gazdák számára a kender­vetőmag beszerzését, Erdély szükségletei­nek kielégítésére pedig szakember utazik Jugoszláviába, tenyészállatok kiválasztása céljából. Jugoszláv részről tőlünk tenyész­bikák beszerzését tervezik. Hangsúlyozta a­ miniszter azt a meggyőződését, hogy a magyar-jugoszláv mezőgazdasági, kapcso­latok kimélyítése mind a két ország mező­­­ gazdaságának tseng­c­solatába.

Next