Pesti Hírlap, 1942. április (64. évfolyam, 74-97. szám)
1942-04-01 / 74. szám
A távolkeleti események Tozsó rádióbeszéde Tozsó japán miniszterelnök rádióbeszédet mondott abból az alkalomból, hogy két évvel ezelőtt nyilvánították Nankingot a nemzeti Kína fővárosává. A miniszterelnök beszédében rámutatott arra, hogy Kelet-Ázsia történelmének fordulópontjához érkezett és valamennyi keletázsiai nép kezd önmagára ébredni. Csupán a csungkingi kormány áll továbbra is az angolok és amerikaiak rendelkezésére. — Rokonszenvem az ártatlan kínaiaké — mondotta Tozsó miniszterelnök — akik e politika áldozataivá válnak. Ugyanakkor elítélem azokat a csungkingi politikusokat, akik még ma sem akarják megszüntetni ellenséges magatartásukat és nem akarnak együttműködni a Keletázsiára váró nagy feladatok teljesítésében. A keletázsiai népeknek ezek az árulói azonban bizonyosak lehetnek abban, hogy a japán kormány el van szánva mindazok megsemmitésére, akik Kelet- Ázsia újjáépítésének nagy feladatával szembeszállnak, és erre megvan a hatalma is. A csungkung-kínai hadsereg fele megsemmisült A kínai japán főparancsnokság hivatalos jelentése szerint Kínában működő mintegy 110 csungkingikínai hadtestnek több mint feét megsemmisítették a japán csapatok. Japán megállapítás szerint a csungking-kínai csapatok 231.800 halottat és 167.323 foglyot vesztettek. Legutóbb 12.500 csurgking-kínai katona tért át a nankingi kormányhoz. A burmai harcokról érkező hivatalos jelentések szerint a burmai út (12) mentén, valamint a Sittang (14) folyó völgyében harcok folynak. A japánok három irányban törnek előre észak felé: az Iravadi (11) folyam keleti és nyugati partján, valamint a promei úton, ahol már ötven kilométernyire vannak Prome (15) városától délre. A Toungoo (16) környékén harcoló kínai csapatok helyzetéről az angol jelentés azt állítja, hogy a város még a kínaiak kezén van. Másik jelentés arról számol be, hogy harcok folynak Kiungu (13) repülőtere körül, amely Toungootól északra van. A delhi rádió jelentése szerint a japán és burmai csapatok elérték Sveadingot (17) Prometól (15) délre. Ezen a szakaszon erősen hátráltatja az angolokat a nem kielégítő légi felderítés és az a tény, hogy az itteni lakosság tevékenyen együttműködik a japánokkal. Légi riadó Ceylon fővárosában (2) Mint hivatalosan közlik, Colombóban, Ceylon fővárosában első ízben volt légi riadó. A közlemény nem szól arról, hogy japán repülők jelentek-e meg Ceylon fölött. " Súlyos harcok a Fülöp-szigeteken (4) Az amerikai hadügyminisztérium közleménye szerint a Fülöp-szigetekhez tartozó Batagas félszigeten folytatódnak a súlyos harcok. Japán zuhanóbombázók szünet nélkül támadják az amerikai arcvonalat és a hátsó állásokat. Corregidor szigeterődjét a japán repülőgépek éjjel-nappal szakadatlanul támadják. Célebesz a szigeten befejeződtek a hadműveletek (3) Mint a Domei-iroda jelenti, azok a holland csapatok, amelyek Celebesz szigetén folytatták az ellenállást, március 27-én feltétel nélkül megadták magukat. A szigeten e szerint befejeződtek a japán megtisztítási hadműveletek. Brit repülő megtámadott egy japán kórházhajót A japán császári főhadiszállás hivatalos jelentése szerint a brit repülők ismét megtámadtak egy japán kórházhajót. Egy Lockhead-típusú angol bombázógép Timorsziget közelében, ■ fényes nappal, megtámadta az „Asahi Maru“ nevű japán kórházhajót, bár a hajón látható volt a genfi egyezményben megállapított vöröskeresztes, lobogó és kíséret nélkül hajózott. A Burma térképe. (11—17) A Manilai-öböl és környéke. brit bombázó öt nagykaliberű bombát dobott. A bombák szerencsére a hajótól mintegy 160 méterre robbantak fel. Amerikai bombavetők érkeztek Ausztráliába Ausztráliából jelentik, hogy a légi erők parancsnokának közlése szerint amerikai bombavető repülőgépek érkeztek légi úton a szövetséges légi erő megerősítésére. Gyűjtőtáborba viszik a brazíliai tengelyű állampolgárokat (6) Rio de Janeiróból érkezett jelentések szerint a hatóságok megkezdték a tengelyállampolgárok átszállítását a brazíliai börtönökből az Ilha das Flores szigetén levő Németország a háborús nyerészkedés ellen (A Pesti Hírlap berlini tudósítójától.) A békeiparról haditermelésre átalakított vállalatok mérlegeivel a német adóhatóságok meglepő szakértelemmel foglalkoznak. Az új német adótechnika szakértőit egyébként az Ammersee melletti Herrsching adóakadémián képezik ki. Ebben a festői környezetben a birodalom „adóbúvárai“, mérlegszakemberei készülnek hivatásukra, hogy tökéletes sáfárjai lehessenek a német pénzügyminisztereknek. A háborúval kapcsolatban két lehetősége nyílik a pénzkeresésnek. Első: a háborúval járó pusztítás, a háború nyomán támadó nyomor, amely lehetővé teszi a háborút követő időszak tőkebefektetéseinek gyümölcsöztetését. A második maga a hadiszállítás. Az ágyugyártás, a lőszeripar, a mai háború kiszolgálóinak ezernyi üzleti lehetőséget nyújt. Hogy mit lehet keresni háborúban, arra legvilágosabb példa Amerika esete. Hadianyag kivitele, amelyet Morgan szervezett meg, beláthatatlan kincseket ontott azoknak, akik idejekorán belekapcsolódtak az üzletbe. 1914-ben például még csak 40 millió dollárért szállítottak Európába hadianyagot. Egy évvel később a 40 millióból 330 millió dollár lett, hogy 1916- ban már 1,29 milliárd dollár értékű hadianyag hagyta el Amerika kikötőit. Az amerikai nagyvállalatok mérlegeiben is megmutatkozott a példátlan konjunktúra. Négy esztendő alatt Amerikában 69.000 polgár három milliárd dollárt keresett a hadiszállításokkal kapcsolatban. A most folyó világháborúban persze Amerika is jóelőre megnyirbálta a hadiszállítók kereseti lehetőségeit. Már 1940-ben felemelték a társulati adót, a tiszta nyereség 18 százalékáról 34 százalékra. Ugyanakkor bevezették a nyereségemelkedési adót. Ha egy vállalat például most többet keres évente, mint 1936—38 között átlagban, vagy ha évi jövedelme ma túlhaladja az alaptőke nyolc százalékát, a szemfüles amerikai adószakemberek alapos adókkal terhelik meg a nagyiparosokat. A nagy hadinyereségek Amerikában főleg a kiviteli üzletekből származtak. A nyereségkulcs itt átlag harminc százalék. A hat amerikai repülőgépgyár 1935-től 1939-ig például harmincszor annyit keresett, mint a békeévekben, de ezt a fantasztikus nyereséget 1939—40 között máris megduplázták. Roosevelt fegyverkezési programjának megvalósítása során az idén 64.000 repülőgépet akarnak gyártani. Elképzelhetetlen konjunktúra virrad ezzel az amerikai hadiiparra. •ír Viszont Németországban igazán nem teremnek hadimilliomosok. A hadügyminisztérium rendeléseit olyan katonamérnökök adják ki, akik maguk is alapos szakértői a gyártási rendszereknek. Pontosan megszabják a szállítási szerződések, hogy a gyáros mit kereshet. Az egyenruhába bujtatott szakemberek pontosan ismerik a nyersanyagárakat, az üzemköltséget, ismerik a munkásviszonyokat, a termelési költségeket így a szállítók többszörös ellenőrzés alatt állanak. Az a kereskedelmi axióma, amely szerint nem az eladásnál keres a jó kereskedő, hanem a bevásárlásnál, nem vonatkozik a német hadiiparra, mert miután a nyersanyagkérdést központosítva szervezték meg, a szabad piacok kedvező bevásárlási lehetőségei megszűntek a gazdasági életben. Az átvevő hatóságok nem a legmagasabb árakat állapítják meg, hanem pontos árszámítás alapján magát a vételárat Lefelé tehát kereshet a vállalkozó, ha újabb racionalizálási eljárásokat fedezett fel, de általában öttíz százalék a hadianyagszállító gyárak haszonkulcsa. A gyárak részére fennáll a beruházási kényszer. Ez azt jelenti, hogy nem a gyárosra bízzák — például — annak megítélését, hogy megéri-e újabb gyár építését a kiosztott búvárhajó-rendelés vagy sem. Nem korszerű meggondolás többé, hogy mivel egy vállalatnak „csak pár száz darab“ gyártására van megbízása, nem érdemes új gyárat felépítenie, mert a háború után nehéz — mondjuk — kávédaráló-gyártásra áttérni a precíziós műszerek készítésére átalakult vállalatoknak. Ha az államnak újabb gyártelepekre van szüksége, erre nézve egyszerűen parancsot ad a nagyiparosnak, természetesen bizonyos beruházási terhek átvállalásával. A rendszer megkíméli a hadvezetőséget a kellemetlen meglepetésektől. Ismeretes, hogy Amerikában a beavatkozás előtt, angol számlára — tegyük fel —, négy-ötszáz repülőgéppel rendeltek egy gyárnál, de időközben a rendelések nagy részét visszavonták. Az amerikai repülőgépgyárosok tehát arra az álláspontra helyezkedtek, hogy nem vállalnak nagyobb ÉÉÉlMiÉíníkÉitfÉlÍlM' A Távol-Kelet és a Csendes-óceán legfőbb eseményei március 31-én A Pesti Hírlap beszélő térképe. Rapid térképrendner, Copyright by Pesti Hírlap, Magyarorsz&gom. kizárólagos joggal. (1—C) nagy gyűjtőtáborija,. Országszerte újabb letartóztatások vannak. „Csendesóceáni haditanács“ alakult Washingtonban (5) Az amerikai fővárosban hivatalosan közölték a csendesóceáni haditanács megalakulását, amelyben az Egyesült Államok, Ausztrália, Új-Zéland, Kanada, Csungking- Kína és Nagy-Britannia képviselői vesznek részt. A haditanács székhelye Washington. Első ülését szerdán tartja a Fehér Házban. Curtin ausztráliai miniszterelnök — mint Canberrából jelentik — megelégedéssel nyilatkozott a csendesóceáni haditanács létesítéséről. A haditanács lehetővé teszi — mondotta Curtin —, hogy Ausztrália közvetlenül részesedjék a csendesóceáni háború vezetésében. Pesti Hírlap 1943 ápr.i, szerdai beruházásokat, nem építenek újabb telepeket, mert a rendelések bizonytalanok. Nem építenek gyárakat, amelyekben havonta ezer gépet készíthetnének, ha a rendelő csak párszáz darabot vásárol. Persze ma valószínűleg megváltozott a helyzet az USA-ban is, mióta például a személyautógyártást teljesen megszüntették s évi ötmillió gépkocsi és nyolcszázezer nehéz motor helyett repülőgépgyártásra kellett a vállalatoknak berendezkedniük, akár akartak, akár nem Németországban mondták ki legelőször, hogy az állam rendelésének minden körülmények között, minden áldozat elvállalásával eleget kell tenni, mert másként lehetetlen háborút viselni. A hadiszállításokkal kapcsolatban, Németországban a legfelsőbb ipari vezetés nagy eltolódásokat okozott a magángazdaságban is. A fogyasztási cikkek gyártásával foglalkozó üzemekben nagyszabású tisztogatások történtek. A textilipari gyárakat és feldolgozóüzemeket a háború végéig egyszerűen beszüntették. Berlin legnagyobb ruhagyárai a katonaság részére szállítanak. A kisipar felszabadult munkaerőit, tekintet nélkül addigi szakmájukra, hadianyag-gyárakba helyezték el. Nincs szükség túlságosan sok borbélyra, cipészre, kárpitosra és kiskereskedőre. Egyes kisüzemeket egyszerűen hadiüzemeknek nyilvánítottak, ellátják őket nyersanyaggal, munkásaikat megszokott munkahelyükön hagyják, de kizáróan az állam részére dolgozhatnak.JA A hadiüzemekből és szállításokból származó nyereségek ellenőrzése persze rengeteg hivatalnok és szakértő munkáját tette szükségessé. A munkabérek nagy része villám ,gyorsan visszakerül az állampénztárakba, úgyszintén a hadianyaggyárak keresete, mert a háborúban nem lehet keresni. Németországban az adómorál sziklaszilárd Ahol pedig ez a morál ingadozna, ott segít az adóakadémián kiképzett végrehajtó. Gellért Andor. LEGÚJABB Cripps kijelentései London, márc. 31. (NST) Cripps kedden újabb sajtóértekezletet tartott Delhiben. Azt a kérdést intézték hozzá, vájjon a brit javaslatok szerint India washingtoni képviselőjének ugyanolyan diplomáciai hatásköre lesz-e, mint a többi dominium képviselőinek. Cripps kijelentette, hogy Washingtont nem kötelezheti India képviselőjének egyenjogúsítására, de javasolja, hogy India képviselőjének is ugyanolyan rangot és hatáskört biztosítsanak, mint a domíniumok diplomáciai képviselőinek. A továbbiak során Cripps megjegyezte, hogy talán csütörtökön közelebbi részleteket mondhat majd jövő terveiről. A kongresszuspárt keddi tanácskozásain Gandhi hir szerint hosszabb nyilatkozatot tett. Illetékes német vélemény Cripps javaslatáról Berlin, márc. 31. Illetékes német helyről közlik: Mértékadó német politikai körökben meg vannak győződve, hogy Sir Stafford Cripps, bármilyen javaslatokkal álljon is elő, indiai küldetésével kudarcot vall. Általában megállapítják: hiába szólították fel az indiai népet, hogy temesse el a múltat, az indusok és vezetőik nem tudnal megfeledkezni erről a múltról, amely véres betűkkel íródott Anglia indiai politikájának történetébe. A brit kiküldött beszédét Berlinben igen körmönfontnak mondják. Itteni körök véleménye szerint célja az volt, hogy kellőképpen megvilágítsa azokat az erőfeszítéseket, amelyeket Cripps az indiai nép ellenállásának kiküszöbölésére kifejt. Fejtegetéseiből azonban kitűnik — s erre berlini politikai megfigyelők különös nyomatékkal mutatnak rá —, hogy a britek tulajdonképpen nem egy valóban önálló indiai állam megteremtését akarják, hanem olyan szervezetet, amelynek belső ellentéteit fenn akarják tartani, hogy Angliának meg legyen a lehetősége ezeket az ellentéteket egymás ellen kijátszani. Cripps javaslatának azt a lehetőségét, hogy egyes tartományok adott esetben nem kötelesek a javasolt unióhoz csatlakozni, Berlinben úgy tekintik, mint a „rajnai szövetségi állampolitika“ egyik válfaját, minthogy tulajdonképpen ezzel a politikával önálló tartományokat akarnak létesíteni, amelyeket azután Anglia saját érdekében az ország többi része ellen kijátszhat. Amennyiben Cripps azzal akar benyomást kelteni, hogy a „támadó" által teremtett veszélyről beszél, német részről rámutatnak arra, hogy ez az állítólagos támadó egyáltalában nem vádolható azokkal a kegyetlenkedésekkel, amelyek az angol számlát Indiában terhelik. Jellemzőnek tartják Crippsnek azt a kijelentését is, hogy vallási és egyéb ellentéteket igen könnyen egy kalap alá lehet venni, mint ahogy azt a Szovjet Unió példája is bizonyítja. Szovjet-Oroszországot tehát példaképül állítják India elé a vallási, szociológiai és egyéb , ellentétek rendezésére.