Pesti Hírlap, 1942. szeptember (64. évfolyam, 197-221. szám)
1942-09-01 / 197. szám
2 Pesti Hírlap 1942 szept. 1. kedd jelentéseket, hogy a harcok hevessége alábbhagyott. Megállapítják azt is, hogy a harcok további alakulása kizárólag attól függ, tud-e Zsukov tábornok még megfelelő létszámú tartalékerőt bevetni és van-e elegendő hadianyaga, hogy ellensúlyozza a német védelem által okozott hatalmas veszteségeket. Az Exchange Telegraph megállapítja, hogy Rzsev térségében július 13-án indultak meg a nagyobbszabású szovjet támadások, azóta a küzdelem kiterjedt Kaluga, sőt Orel szakaszaira is, de a Sztálingrádra egyre súlyosabban nehezedő német nyomásban mindeddig semmi enyhülést nem hozott. A keleti arcvonalon — írja az angol hírszolgálat — olyan óriásiak a távolságok, hogy az olyan akciók, mint a Rzsev térségében megindított támadás, csak elszigetelt jelentőségű marad mindaddig, amíg a szembenálló hadsereg ellenálló ereje meg nem törik. A moszkvai hadvezetőség tehát nem reménykedhetik abban, hogy Zsukov tábornok hadműveletei belátható időn belül enyhítő hatással lehetnek Sztálingrád helyzetére. A Kaukázusban folyó harcokat is a brit sajtó jellemzi legszínesebben. A Times haditudósítója azt jelenti, hogy a németek a hegyek között elért tagadhatatlan sikereiket annak köszönhetik, hogy itt vonultatták fel az Ardennekben, a norvég havasok között, a balkáni sziklarengetegben és a görög hegyek közötti harcok folyamán megedzett és tapasztalatokat gyűjtött csapataikat. A magas hegyvidéki harcokban a szovjet hadsereg odavezényelt csapatai a németekkel szemben éppen olyan járatlanok és ugyanolyan nehézségekkel küzködnek, mint a múlt nyár folyamán a szovjet hadvezetőség az előretörő német erők taktikájával szemben. A német hegyicsapatoknak felfegyverzése és utánpótlásának megszervezése is határtalan előnyt biztosít a szovjet csapatokkal szemben, úgyhogy ezen az arcvonalszakaszon a közeljövőben még jelentős német előrehaladással kell számolni. A németek nyilvánvalóan azon igyekeznek, hogy még a tél beállta előtt birtokukba vegyék a magas hegyi átjáró utakat, hogy azokon leereszkedve, megtámadhassák a Kaukázus déli lejtőjének vidékét. A Kaukázus gerincének és átjáróinak birtokában a német haderőnek egyáltalában nem kell attól a meglepetéstől tartania, hogy egy újjászervezett szovjet hadsereg dél felől megtámadja, sőt igen jelentős haderő szabadulhat fel, amelyet a déli térség más szakaszán lehet döntő súllyal harcba vetni. Ha pedig a németeknek sikerül megszerezniök az egész déli térség két sarokpillérét, Sztálingrádot és Asztrahánt, akkor a szovjet és szövetséges haderők ellentámadásának legerősebb kiinduló támaszpontjai mennek veszendőbe. A keleti hadszíntér általános helyzetét a svájci Neue Zürcher Zeitung katonai szakírója abban foglalja össze, hogy azősz beköszöntése, illetőleg a nyár vége még egyáltalában nem jelenti, hogy a német hadműveletek akár időben, akár térségben korlátozásokat szenvednének. Az indiai mozgalmak Indiában az elmúlt két nap folyamán a forrongások tovább tartottak. Hétfői jelentéseink szerint Karachiban és Bombay vidékén súlyosabb összeütközések és zavargások zajlottak le. Karachiban egy tüntető csoport összeütközött egy csapatkülönítménnyel, amely szét akarta szórni a tüntetőket. A tüntetők kövekkel dobálták meg a katonákat, akik erre tüzeléssel válaszoltak. Mindkét részről sokan megsebesültek. Bombayban a rendőrség újabb letartóztatásokat hajtott végre. Egyes csoportok megkísérelték, hogy az utcákon gyűléseket tartsanak. Szétoszlatták őket. A bombay-i kormány közölte a tüntető diákokkal, hogy amennyiben az előadásokról elfogadható indok nélkül távol maradnak, nevüket törlik a hallgatók névsorából. Az angol hírszolgálat közlése szerint a városban vasárnap ismét több embert letartóztattak. Almedabadban a tüntetők menetet akartak alakítani, de a rendőrség szétszórta őket. A Madrasz tartomány több városában az egyetemi hallgatók zavarogtak. India valamennyi körzetének katonai parancsnoka teljhatalmat kapott arra, hogy egyes területeken japán invázió vagy inváziós fenyegetés esetén elrendelje a kiürítést. Bose indiai nacionalista vezető, aki Szingapúrba érkezett, a Domeniroda képviselője előtt kijelentette, most nincs idő beszédre, mert India azonnali akciók nélkül nem küzdheti ki szabadságát. A keletázsiai hinduknak ebből a szempontból kell a kérdést megítélniök. Kétségtelenül még sok akadály és nehézség fog jelentkezni — mondotta —, de a hinduknak még a legnagyobb áldozatkészség árán is meg kell valósítaniuk hazájuk szabadságát. A kaukázusi petróleum A Kaukázus déli oldala az északamerikai petróleummezők után a földkerekség leggazdagabb petróleumtermő területe. Az Egyesült Államok évi 150 millió tonna nyersolajtermelésükkel az első helyen állanak, utánuk a Szovjet Unió következik. A kaukázusi petróleumvidék több területre oszlik s ezek a következők: Baku, Groznij, Batum, Majkop és Emba. Valamennyi között Baku a leggazdagabb, melynek petróleumtermelése az előző világháború után hatalmas arányokban megnövekedett. A bakui petróleumvidéken 1913-ban a cárizmus alatt 7,627.000 tonnát tett ki az évi termelés. 1918-ban 22,119.000 tonnát, 1941-ben 27,000.000 tonnát. Jóval kevesebbet termel Groznij vidéke. Ennek termelése 1913-ban 1.007.000 tonnára rúgott; 1918-ban 2.657.000-re; 1941-ben 4.100.000-re. A batumi területé jóval csekélyebb. Ennek termelése mindössze 600.000 tonnát tett ki 1941-ben. A majkopi már jelentékenyebb (1941-ben 3.700.000 tonna). Az embar 2.020.000 tonna. A Kaukázus-vidéken kívül a Szovjet Uniónak még az Ural-vidéken, Közép-Ázsiában és egyéb vidékein vannak számbajövő nyersolaj forrásai. Ezek több mint hárommillió tonnát termelnek évenként. Baku vidéke szállítja az egész Szovjet termelésnek 73 százalékát. A föld alatt levő tartalékokat közel 3 milliárd tonnára becsülik. A többi nyomában sem jár ennek a menynyiségnek. A bakuvidéki petróleumot a hetvenes esztendők elején fedezték fel; az orosz kormány az egész petróleumtermelést állami monopóliummá tette. Hatalmas öszszegeket fektettek be a termelésbe, nagyrészt külföldi, elsősorban angol tőkét. A bolsevista kormány 1918-ban az egész termelést „nacionalizálta“ s teljesen kizárta a külföldieket a források haszonélvezetéből. A moszkvai kormány „trösztöket“ alakított, a vezetést azóta a moszkvai központ irányítja. Egy ideig a termelés fennakadt, de 1924 óta a hivatalos szovjet kimutatások mind nagyobb terméseredményekről számolnak be. A Szovjet Unió olajkivitele igen csekély. 1932-ben, amikor a termelés már jóval felülmúlta az évi 20 millió tonnát, mindössze 6 millió tonnát szállítottak külföldre. Újabban a népbiztosok kormánya elrendelte az uralvidéki petróleummezők nagyobb arányú kihasználását, nem valószínű azonban, hogy ezek az olajforrások ebben az esetben, ha a németek a Kaukázust birtokukba vennék, a bakui petróleummezők hozamát pótolnák. Pétain beszéde A francia légió Clermont-Ferrandban nagy ünnepséget tartott, melyen Pétain tábornagy mondotta az ünnepi beszédet. A tábornagy lendületes szavakkal ismertette az „új francia forradalom“ nagy céljait s többek között ezeket mondotta: Hála tinektek, a francia egység ismét önmagára talált. Nehéz órákat éltetek át ti is, mint az ország. De ezeket a nehézségeket ugyanúgy, mint az ország, bátran leküzdöttétek. A reformtörvények végrehajtásában még sok akadállyal találkozom, — mondotta. — Egy szekta, amely gúnyt űz a legnemesebb érzelmekből, hazafias mezbe öltözködve, ma is folytatja az árulás és a forradalom romboló munkáját. De kijelentem nektek: történelmi könyvünkben véglegesen új lapra fordítottunk és a múlt visszahozhatatlanul meghalt-Az országnak most a jövő felé kell fordulnia, bátran, türelemmel, egységesen. Ezen múlik boldogulása. Éppen ezért Laval miniszterelnökkel és a kormány tagjaival együtt folytatjuk és minden akadállyal szemben is, befejezzük a nemzeti forradalom munkáját, amely a vereségben összeomlott régi kormányzat romjain felépíti az új Franciaországot. " Az Usztasa-szervezet nagygyűlése Lorkovich horvát külügyminiszter az Usztasa-szervezet nagygyűlésén beszédet mondott, melyben a szervezet érdemeit ismertette, majd hangoztatta, hogy Horvátország mennyit köszönhet a szövetséges hatalmaknak. Megállapította, hogy az Usztasa-szervezet a horvát nép gerince és ennek az intézménynek csődje veszélyeztetné a horvát nép életét. A horvát nép saját erejéből kultúrájával és a poglavnik széles látókörű politikájának segítségével szerezte meg szabadságát. Németország és Olaszország támogatása nélkül a horvátok erőfeszítései eredménytelenek maradtak volna. Ez a két szövetséges ma is hathatósan támogatja a horvát terület védelmére indított akciókat. Ennek ellenére sem a német, sem az olasz hadsereg fenntartása nem kerül pénzébe Horvátországnak. Horvátország minden erejével támogatja az új Európáért folyó harcot, aminek legjobb bizonyítéka, hogy több mint négyszázezer horvát katona és munkás serénykedik a győzelem kivívásában. _ India. (A Pesti Hírlap beszélő térképe.) „Ezt a háborút a jelek szerint elvesztettük– vallja a politruk-kapitány Doni arcvonal. A foglyokat a Don vonaláról hátrakisérő két honvéddel mi is útbaindultunk gépkocsin. A hadosztályparancsnokságon a százados szakavatott szeme végignéz a foglyokon. Megakad a szeme egy nyurga, sarócköpenyes legényen. Tolmács segítségével beszélgetni kezd vele. Helyesebben, hivatalosan: megindul a vallatás. Már az első mondatoknál kiderül, hogy a harcelőőrs jó fogást csinált. A fogoly szolgálati beosztása „sztarsij politruk“ volt. A kommunista párt politikai megbízottja a 45. szovjet hadosztály 253. ezredében, tehát politikai biztos. A nyurga legény meglepően értelmes. Vallomása során először elmeséli, hogyan tagozódik a politikai megbízottak rangsora a szovjet hadseregben. — Az intézmény hivatalos neve — vallja —, politicseszkiji rukovogyitelj — politikai vezető. Első rendfokozata a mladsij politruk, ami a hadnagyi rangnak felel meg. Ezt követi a politruk, főhadnagyi, majd a sztarsij politruk, századosi rendfokozattal. A patakonny komiszár a zászlóaljbiztos, a zászlóalj élén a polkovij komiszár ezredesi ranggal az ezred élén áll. Ezek felett tábornoki rendfokozattal már a hadosztály, hadtest- és hadseregbiztosok állnak. — A mi feladatunk a politikai vezetés volt, — feleli a százados kérdésére. — Felelősséggel csak a pártnak tartoztunk. A zászlóaljparancsnok, vagy a századparancsnok és általában a katonai parancsnok csak akkor adhat ki harcban is parancsot, ha a politikai biztos ellenjegyzi. Ha hadászati, vagy harcászati kérdésben nézeteltérés támad a katonai parancsnok és a politikai biztos között, a vezénylő tiszt véleménye döntőbb. — Az egész hadseregben kiépítettük a legkisebb részletekig a sejtrendszert. Minden alakulatnál bizalmi embereink vannak a közlegények körében is, így aztán mindent tudunk, mindenről hallunk, még idejében. — Hallott, barátom — vág közbe a százados. — Beszéljen már csak múlt időben. Nehéz dolog polítruknak lenni Kalacsnikov Alexander Fjodorovics, mert így hívják a politikai biztost, elmosolyodik, aztán tovább vall. „ Minden katonáról kartotékot vezettünk, amelyre az illető személyi adatait a legpontosabban rávezettük. Politruk nem lehetett, akinek szülei vagy rokonsága megszállott vagy az ellenség által meghódított területen lakott, vagy akit bármily oknál fogva elítéltek, továbbá, aki fogságban volt, vagy aki a háború során már ellenséges bekerítésben, gyűrűben vagy katlanban volt. Arra gondolt ugyanis a párt, hogy az ilyen helyzetbe került politrukot az ellenség megkörnyékezhette. De nem lehetett politruk az sem, akinek apja pap volt, vagy fehér hadseregbeli tiszt. A politikai iskolát megelőzte a katonai kiképzés. Csak ezt követhette az agitátor iskola, ahol megtanulták, milyen fogásokkal lehet befolyásolni a hadsereg tagjait. Ugyancsak ott látták el őket bőségesen agitációs nyomtatványokkal is Személyi kérdéseket tesz fel a százados. — Nős vagyok — feleli Kalacsnikov politikai biztos — két gyermekem is van. Nem tudom, hol a családom. Legutoljára Nikolajevkában hagytam őket. Azóta nem hallottam hírt felőlük. Egy pillanatra elgondolkodik, de nem veszi túlságosan szívére, hogy családjáról mit sem tud. — Az apám földmíves volt — folytatja —, én hétosztályos iskolát végeztem, aztán a műszaki iskolába iratkoztam. Mozdonyvezető lettem. — Hány éves? — Huszonnyolc. — Hogyan lett politjuk? — 1941 novemberében katonai szolgálatra hívtak be. Fő feladatom volt a fiatal katonák politikai nevelése. Háromhetes politikai kiképzést kaptam. Kéthónapi elsővonalbeli szolgálat után kaptam meg a századosi rangot. — Mit tanult a politruk iskolában? — A szeminárium — így mondja — tíz hónapig tartott. Megtanultam ott a politruk kötelességét, hogyan kell foglalkozni a legénységgel. Irányelveket kaptam. Mit tud egy politikai biztos Európáról — Mit csinált az utolsó két hét alatt? — kérdezzük. — Két héttel ezelőtt már láttuk, hogy a szétbomlás előtt állunk. Erősen igyekeztünk befolyásolni a legénységet abban az irányban, hogy a mi részünkről azért nem indult meg a támadás, mert várjuk az angolszászok által beígért második arcvonal megteremtését. Felolvasásokat tartottam, újságcikkeket olvastam fel, beszédeket tartottam. — Mi volt a beszédeinek a hatása? — Visszavonultunk . . . — És mit tud az európai helyzetről, politikai berendezettségéről? — Egyet tudok mondani: mi Angliát prostituált földnek tartjuk.. Az Egyesült Államokról pedig azt tart-ljuk, hogy ott az emberek csak a keresőelemmel foglalkoznak, így is értékeltük ezeket az országokat, mindaddig, míg Németországgal meg nem bomlott a jóviszonyunk. Míg Németországgal szemben szerződéses kötelezettségeink fennállottak, azt hirdették sorainkban, hogy Németország nem fasiszta állam, hanem nemzet szocialista. Mikor pedig kitört a háború, azt kellett hirdetnünk, hogy Anglia jó berendezésű ország, az Egyesült Államok is. Németország lett a fasiszta áruló. Nehéz volt mindezt a legénységgel elhitetni. — Mint vélekedik a második arcvonal megalakításáról? A fogoly elgondolkodik. Legyint — Mi politrukok tudjuk jól, hogy Anglia és Amerika nem fogja megteremteni a második arcvonalat. Ez abból is látszott, hogy eddig csaló ígéreteket kaptunk. Megsegítettek ugyan bennünket műszaki hadianyaggal, de ezt mi nehéz pénzen vásároltuk meg. — Mit kaptak főleg? — Tankokat, repülőgépeket, tehergépkocsikat és úgy tudom, tűzfegyvereket is. Amikor az első hadianyagszállítmányok megérkeztek, nekünk parancsot adtak, utaljunk arra, hogy ezredünknek eddig nem voltak tankjai, most pedig vannak, nem voltak automatafegyverei, most vannak, nem voltak páncélelhárító lövegeink, most vannak. Az agitációs anyagot, tehát a politikai részt, ezekkel a tényekkel kapcsolatban kellett elhitetni a legénységgel Hiábavalónak, bizonyul az agitációs munka . Mi politikai biztosok természetesen hiába agitáltunk. Felettünk egyre több német és magyar repülőgép jelent meg. A katonaság annak hitt, amit saját szemével látott. Látta a légi fölényt és a harci kedv nagyon esett. Nekünk minden angolszász segítség ellenére sem voltak nagyszámban repülőgépeink. Katonáink nem hittek az újságoknak sem. — Elhibázták a hivatalos propagandánkat, — folytatja a politikai biztos. — Amikor például a carkovi csata dúlt, azt jelentették hivatalos szovjet körök, hogy győztünk, saját veszteségünk mindössze ötezer ember volt, hetvenezer emberünk pedig eltűnt. Akkor a legénységünk arra gondolt, hogyan lehet egy csatát megnyerni, ha hetvenezer ember eltűnik? A hi-vatalos szovjet jelentések saját magukat cáfolták meg... — Hogyan vélekedik a háború kimeneteléről? — Egyedüli mentségünk az lett volna, ha egy hónappal ezelőtt az angolszász hatalmak megteremtik a második arcvonalat. Mivel ez nem következett be, a jelek szerint, ezt a háborrút mi elveszítettük. Hibás a mi legfelsőbb katonai vezetőségünk, gyakran leváltották őket, a felsőbb parancsnokokban nincsen kezdeményezés és ez lefelé, a csapat felé abban nyilvánul, hogy nincs ennivaló. Oroszország ezt a háborút elveszítette. — Mikorra várja mégis az összeomlást? — Egy hónapon belül. — Milyenek a magyar csapatok? — Eleinte tévedésben voltunk a magyar csapatok harci értékét illetően. Lebecsültük a honvédeket. A jefroszimovkai és a kutorkalinovi támadásoknál azonban meggyőződhettünk arról, hogy a magyar katonák méltó utódai a világháborús magyar katonáknak. Mire költötte egy politruk a fizetését ? — Mennyi volt a fizetése?— Havi 750 rubelt kaptam. Egy, szoba-konyhás lakásban laktam családommal. Lakásért 47 rubelt fizettem, 50 rubelt hadikölcsönre kellett jegyeznem, 28 rubel volt a kulturadó, 10 rubelt kellett adnom a pártnak, 2 rubelt fizettem ivóvízért, 580 rubelt villanyáramért, de csak egy villanykörtét égethettem. Alexander Fjodovics számol. Mi is gyorsan összegezzük az általa bemondott számokat. Száznegyvenkét rubel 80 képek a végösszeg. — Egy kiló kenyér három rubelba került Naponta két kilót fogyasztottunk. A ruházkodás nagyon drága volt. Csak úgy tudtunk megélni, hogy feleségem varrogatott odahaza. — Azt mesélik — teszi fel a kérdést a százados, aki a foglyot vallatja —, hogy a politikai biztosok között sok volt a zsidó. Igaz ez? — Elég sok zsidó volt a politrukok között, de csak a magasabb parancsnokságoknál és ott is főleg ellátó oszlopoknál, szerelőüzemeknél, kórházaknál. Csapatnál kevés volt. A harctéren alig egy-kettő . . . — Volt-e antiszemita érzés a hadseregben? — Volt, de rettenetes szigorral üldözték. Ezért a szóért: zsidó, ötévi börtön járt — Én mi volt oka ennek? — Sztálin felesége, Kaganovics Róza zsidó származású . . . Tombor Tibor tart. hadnagy Honvéd haditudósító század.