Pesti Hírlap, 1942. szeptember (64. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-01 / 197. szám

Vitéz­­Fány Gusztáv vezérezredes nyilatkozik harcoló honvédseregünk kiváló haditetteiről A hihetetlenül nehéz terepen küzdő honvédek olyan eredményeket értek el, amelyeket a legnagyobbra értékelnek szövetségeseink is A szovjet fronton küzdő magyar honvédhadsereg parancsnoka, vitéz Jány Gusztáv vezérezredes — mint a legutóbbi hadijelentés is közölte — a szovjet fronton megsebesült. Ismere­tes, hogy az augusztusi heves szovjet támadások idejében a vezérezredes rendszerint a leghevesebb küzdelmek színhelyén irányította a védelmet és sebesülése is akkor érte, amikor egyik honvédkötelékünk tervezett vállalko­zásának színhelyét személyesen vette szemügyre. Jány vezérezredes most szolgálati ügyben s egyúttal sebének tüzetesebb megvizsgálása céljából néhány napra Budapestre érkezett. A MTI munka­társa felkereste őt s nyilatkozatot kért tőle sebesülése körülményeiről, az arcvonalon szerzett eddigi tapasztala­tairól és benyomásairól. — Sebesülésemet eleinte egészen jelentéktelennek véltem — mondta a vezérezredes — és sokkal inkább érintett, hogy kíséretem két tagja ugyancsak megsebesült. A szemrevé­telezésre ugyanis elkisért az ott álló hadosztály parancsnoka, valamint egy zászlóalj- és egy századparancsnok is. Elég erős gyalogsági és tüzérségi tűz­ben vettük szemügyre a terepet s már végeztünk is ezzel, amikor egy gránátvető lövedék a közelünkben, tőlünk néhány lépésnyire robbant. Magam csak a bal karomon éreztem erős ütést, mig a kíséretemben levő főhadnagy-századparancsnok a hom­lokéin sérült meg s attól tartottam, hogy a szeme világát is elveszíti. A zászlóaljparancsnok az arcán sebesült meg. — A kötözőhelyre sietve az orvos megállapította, hogy a főhadnagy sé­rülése, valamint a zászlóaljparancs­­nok sebesülése is egészen könnyű volt s miután őket ellátták, vizsgál­tattam meg én is a karomat. Ekkor derült ki, hogy öt vagy hat gránát­­szilánk érte a karomat és a jelek arra mutattak, hogy az egyik talán a csont­velőt is érte. Mindamellett nem tar­tottam annyira jelentősnek a sebesü­lést, hogy miatta megszakítottam vol­na feladataim teljesítését. Utóbb még­is kénytelen voltam belemenni abba, hogy a sérülés környékét műtéttel feltárják. Ekkor derült ki, hogy az egyik szilánk csontot tört és valóban a csontvelőt érte. További műtétre lett volna szükség s minthogy ugyan­akkor szolgálati ügyben különben is Budapestre kellett utaznom, ezt itt tartózkodásom idejére halasztottam. — Szombaton reggel adtam át he­lyettesemnek a szolgálati ügyeket, re­pülőgépen érkeztem Budapestre s a mai vizsgálat után döntenek az orvö­sok karsebem további kezelése felől. Remélem, hogy néhány napon belül visszatérhetek derék honvédeimhez, akik az ősi magyar katonai hagyomá­nyokhoz híven küzdenek a Don men­tén. Újabb Horthy István repü­lőrőhadnagy Kérdésünkre a szovjet fronton küz­dő honvédhadseregünk harcaira tere­lődik a szó és Jány vezérezredes egye­bek között a következőket mondja: — Hogy ez a küzdelem milyen ter­mészetű, arról annak sem lehet fo­galma, aki a régi világháborúban járt az orosz hadszíntéren. Hihetetlenül nehéz terepen kell küzdenünk, olyan körülmények között, hogy az ember­­magasságú sásban, napraforgótáblák­ban, mocsarakban szinte megállapít­­hatatlanul rejtőzik az ellenség. A ma­gyar honvéd hősi lendülete, találé­konysága mégis­ ezen a terepen is olyan eredményeket ér el, amelyeket a legnagyobbra értékelnek német szö­vetségeseink is.­­ S ebben a küzdelemben az első szó ifjabb Horthy István ,repülőfőhad­nagyé kell, hogy legyen. Csak azt mondhatom, hogy sohasem találkoz­tam olyan katonával, aki nála ponto­sabban, becsületesebben teljesíthette volna kötelességét! A vadászrepülők számára állandó készültséget rendel­tem el, mert igen gyakoriak és sű­­rűek voltak­ a szovjet repülőtámadá­sok. Amint az már lenni szokott, ha egy kis szünet jelentkezett, természe­tesen a készültség szigorúságából is enyhítettünk valamelyest, ő ezekben a pihenő órákban is szó szerint ra­gaszkodott­ a legszigorúbb előírások­hoz. Ott ült szakadatlanul gépében, pillanatra sem távozott, hogy, bármi­kor érje a bevetési parancs, azonnal felszállhasson. Lelkiismeretesebb, bát­rabb, kötelességtudóbb nem lehetett senki nála. Mélységes megrendüléssel fogadta hősi halálát minden honvéd. Szellemi és fizikai téren egyaránt pél­­dát mutató katona volt. A beszélgetés most arra a térre fordult, hogy miképpen fogadja a magyar honvéd az idegen világot s az idegen világ szelleméből fakadó ide­gen harcmodor harceszközeit. Német elismerés a magyar csapatok kiválóságáról — Mikor a magyar honvédek elő­ször kerültek bele a szovjet harcesz­közök által kiváltott tüzorgiába — mondja a vezér»»-«!*» —,­­1*­ször ismerkedtek meg az általuk „Sztálin-orgonának“ nevezett fegy­verrel, — amint ez természetes is és mindenképpen emberi — meglepődés vett erőt rajtuk.­ De ez a meglepődés csak a tűzkeresztségig tartott. Amint átestek rajta, nap-nap után a legszebb hagyományokra emlékeztető haditet­teket, hadivállalkozásokat hajtották végre. Szinte bravúros leleménnyel zsákmányoltak orosz harceszközöket is. A magyar csapatok teljesítménye igen kitűnő és német jelentés álla­pította meg, hogy az a „támogatás, amit a magyar páncéloscsapatok, ál­talában magyar kötelékek, nyújtottak,­­ kiváló“. Mikor sebesülésemről Weichs német vezérezredest értesítettem, ugyancsak külön leszögezte ezt az el­ismerést és szerencsét kívánt a ma­gyar csapatok mintaszerű magatartá­sához. „Erre csak a magyar katona képes“ — Ezzel kapcsolatban — folytatta mosolyogva — el kell mondanom egy esetet. Egy magasrangú német tiszt a magyar páncélosok parancsnokságát keresve, egy Istentől elhagyott, szinte hadak útjából kiesett szögletben moz­gásképtelenné tett magyar páncélko­csit talált; mellette két honvédőt, az egyik közülök sebesült volt. Mint ki­derült, öt héttel korábban ütközet folyt le ezen a tereken és a Szovjet ezt a páncélgépkocsit kilőtte. A Szov­jet visszavonult, a mieink üldözték őket s a mozgásképtelenné vált pán­célkocsi elakadt. Az egyik honvéd se­besülten, a másik sértetlenül tovább őrizte gépkocsiját. Akkor már öt hete várták, hogy majd csak arra jön egy másik páncélos alakulat, amely elvon­tatja őket. Az öt hét alatt az egészsé­ges honvéd ápolta sebesült bajtársát, élelmet szerzett neki és magának is, közben pedig arra is volt ideje, hogy épen maradt géppuskájával két Rátát A német véderő főparancsnoksága közli: A Kuban alsó folyásától délre a német és román csapatok folytatódó támadásokban visszavetették az ellen­séget a Fekete-tenger partja irányába. A légvédelmi tüzérség elsüllyesztett egy szovjet ágyúnaszádot.­­ Sztálingrádtól délre a német csapa­tok áttörték az ellenséges állásokat, nagy bolsevista erőket szétvertek és 25 kilométerre délre állanak Sztálin­grád előtt. A légi­erő Sztálingrád ellen intézett éjszakai támadásai nagy kiter­­jedésű tüzeket okoztak. Ezenkívül hatásosan harcolt a légi­erő az ellen­ségnek a Volgától keletre levő vasúti célpontjai és repülőterei ellen. A rzsevi harcok Rzsevnél az ellenség nagy gyalogos- és páncélos-erők bevetésével több he­lyen folytatta támadásait. Kemény harcokban 43 páncélost megsemmisí­­tettünk. A 48 megsemmisített páncélos lelőjjön és megsemmisítsen. A ma­gasrangú német tiszt elképedve hall­gatta a jelentést, amelyet igazolt a néhány méterrel odább fekvő lelőtt szovjet repülőgép roncsa. — Erre csak a magyar katona ké­pes! — kiáltotta. S mikor megkér­dezte az egészséges honvédet, hogy miért nem ment segítségért, azt a vá­­laszt kapta: „Nem hagyhattam magá­ra sebesült bajtársamat és a páncél­kocsit“ A honvéd jól tudja, miért harcol A továbbiakban így folytatja nyi­latkozatát a vezérezredes: „ Mélységes emberi jóság van a magyar honvédben. A legsúlyosabb harcok után is emberi módon bánt az elfogottakkal, megosztotta vele kenyerét, napi hat cigarettáját. Míg rá nem jött, hogy az nem érdemli meg. Már az első napokban meg kel­lett tanulnia, hogy nem bízhatik a szovjet katonákban. Előfordult, hogy kiszálltak szovjetcsillagos páncélo­sukból, mintha megadnák magukat Azután hátulról lőtték ki a mi pán­célosainkat és honvédeinket.­­ Ezenkívül ahhoz a megtévesztő fogáshoz folyamodtak, hogy a hon­védek egyenruhájához hasonló ruhá­ban férkőztek a honvédek közelébe s közvetlen közelről akarták megölni őket! Hát ez azután alaposan meg­­keményítette a magyar honvéd ök­lét! Természetéből fakadó szivjósága ma már nem nyilatkozik meg köz­vetlenül, mert látja, hogy emberi ér­zésével szemben állati ösztönök dol­goznak. — Befejezésül egy beszélgetést aka­rok elmondani. Derék, polgári életé­ben földműves honvédet szólítottam meg a múltkor, kérdezve, tudja-e, miért kell a magyar határokon túl, ilyen messze itt a Don partján har­colnia. — Azért — kaptam a választ —, mert jobb, ha mi vagyunk itt, mint ha ők volnának Debrecennél. — Igen — fejezte be vitéz Jány Gusztáv vezérezredes —, hála Isten­nek a magyar honvéd jól tudja, hogy a Don mentén a maga falujáért, a maga földjéért és családjáért harcol, amikor magyaros lendülettel távol tartja a Szovjetet a Kárpátoktól. közül 38-at egy rohamlöveg-különít­­mény egymaga semmisített meg. A Ladoga-tótól délre meghiúsultak a Szovjet újabb támadásai. Olasz gyorsnaszádok augusztus 15-re virradó éjszaka a Ladoga-tavon elsüllyesztet­tek egy szovjet ágyúnaszádot és egy ellenséges kereskedelmi hajót. Harci repülőgépeink éjjel-nappal bombázták gyújtó- és robbanóbom­báikkal Kelet-Anglia és Midland ka­tonai berendezéseit. A tengeralattjárók újabb sikerei A német tengeralattjárók az elmúlt héten súlyos veszteséget okoztak az ellenséges hajózásnak. Az Atlanti­óceánon, a Karaib-tengeren és Nyugat- Afrika előtt, noha az ellenséges légi és tengeri harci erők elhárítása erős volt, makacs harcokban hajókaravá­nokból és portyázások során harminc hajót süllyesztettek el 181.000 tonna tartalommal, ött másik hajót megtor­pedóztak. Gollob őrnagy, egy vadászezred ezredparancsnoka, augusztus 29-én a 150. légi győzelmet aratta a keleti arcvonalon. Gollob őrnagy kitüntetése A Führer Gollob őrnagynak a legmagasabb német hadikitüntetést, Vaskereszt lovagkeresztjéhez a kardokkal és brilliánsokkal diszített tölgyfalombot adományozta és a következő kisérő iratot intézte hozzá: „A népünk szabadságáért folyó harcban újra meg újra tanú­sított hősies magatartásáért 150. lé­gi győzelme alkalmából Önnek mint a német véderő harmadik ka­tonájának a legmagasabb német hadikitüntetést, a Vaskereszt lo­vagkeresztjéhez a kardokkal és brilliánsokkal diszített tölgyfalom­bot adományozom. Hitler Adolf:“ Teljes erővel folyik Sztálingrád ostroma A szovjetorosz hadszíntér. Berlinben bemutatták a külföldi újságíróknak a dieppei angol parancsok fotókópiáit A birodalmi kormány katonai szóvivője néhány külföldi újság­írónak bemutatta a dieppei angol­amerikai partraszállási kísérlet so­rán zsákmányolt hadműveleti pa­rancsok fotókópiáit — jelenti az „Interinf“ Berlinből.­­ Ezek a fotó­kópiák egyöntetűen bizonyítják, az ellenség ama állításának tartha­tatlanságát, hogy ilyen hadműveleti parancs egyáltalán nem is létezik. A hadműveleti parancs első oldala a fotókópiák tanúsága szerint tar­talomjegyzék. Angol felirata a kö­vetkezőképpen hangzik: „Operation Pesti Hirlap 1942 szept. 1. kedd jubilee detailed military Planin­­dex.“ Az első oldal jobboldalán fent a következő megjegyzés: „Secret 5.842 Copy N­­O. 37.“ Török kikötőben lefegyvereztek egy szovjet ten­geralattjárót A Prazdnicsni Veszti bolgár lap ankarai jelentése szerint egy szov­jet tengeralattjáró befutott Trape­­zunt kikötőjébe. Legénységét le­fegyverezték és internálták. A le­génység tagjai elmondották, hogy minden előkészület megtörtént ar­ra, hogy a feketetengeri hajóhad saját magát elsüllyessze. Török lap a háború­­ Peyami Safa török újságíró a Tasviri Elkjar című lap hasábjain a háború kitörésének évfordulója alkalmából megvonja a hároméves háború mérlegét — jelenti a NST Istanbulból. A török közíró meg­állapítása szerint a tengelyhatal­mak a következő sikereket köny­velhetik el: 1. Birtokba vették Európa legna­gyobb és legfontosabb részeit. 2. Uralkodnak a Távol-Keleten és a Csendes-óceán déli részén. 3. A Közel-Keletet nyugatról és keletről egyaránt fenyegetik. 4. Az Atlanti-óceánon, a Csendes­óceánon és a Földközi-tengeren egyaránt fenyegetik az ellenfél összekötő útjait. 5. Birtokukba vették a volt Len­gyelország, Belgium, Franciaország és az európai Oroszország gigászi hadiiparát. 6. Megszerezték Oroszország nyersanyagforrásait. 7. Hatmillió hadifoglyot ejtettek s azokat munkára használhatják fel mezőgazdaságukban és iparuk­ban.­­ 8. Állandóan kezükben tartják a kezdeményezést a hadvezetés terén. 9. Harcképtelenné tették mind­azokat az államokat, amelyek az angolszász szövetségesek barátai voltak. 10. A tengelyhatalmak blokádja egyre hathatósabbá válik az ellen­felekkel szemben és egyre súlyo­sabb pótolhatatlan veszteségeket okoz kereskedelmi hajózásuknak. 11. Birtokukba vették mind a védelem, mind pedig a támadás szempontjából legfontosabb hadá­szati pontokat Európában, az észak­afrikai partvidéken, a Távol-Kele­ten és a Csendes-óceán déli részén. 12. Az indiai angol uralmat kí­vülről és belülről egyaránt fenye­getik. A tengelyhatalmak e nagy hadá­szati sikereivel szemben az angol­szász szövetségesek csupán azzal dicsekedhetnek, hogy a négusnak visszaadták Abesszínia koronáját. Aligha ezért indultak azonban há­borúba a szövetkezett hatalmak —­ írja a török újságíró. Hár­omé­rés mérlegéről Egy új német tank jelentősége Assim Us, a török „Vakít“ tulajdo­nosa és főszerkesztője — közli a TP — németországi útjáról szóló cikk­sorozata keretében a würnsdorfi tankiskoláról ír, amelyben a modern háború legmodernebb fegyvereit pró­bálják ki és a légi fegyvernemmel és a gyalogsággal való együttműködé­süket gyakorolják a modern hadá­szat alapelvei szerint. A látottak alapján azt a meggyőződését hang­súlyozza, hogy a német csapatok si­kerei a kiváló előkészítésre és isko­lázottságra vezethetők vissza, és nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a modern hadászat legújabb vívmányait és fegyvereit alaposan kipróbálják mielőtt a gyakorlatban alkalmaznák. Az intézet parancsno­kai és kiképzői e célból gyakran had­műveleti területekre repülnek, hogy a fegyvernem alkalmazása tekinteté­ben adandó hadászati utasításaikat ellenőrizzék, vagy pedig a harcoló alakulatok parancsnokai mennek az iskolába, hogy a tankharcban szer­zett megfigyeléseiket és tapasztala­taikat az iskola vezetőségével közöl­jék. Nem egy ízben fordul elő, hogy a tankfegyvernem bevetési taktikáját és a légi fegyvernemmel, nemkülön­ben a gyalogsággal való együttmű­ködését hirtelen alkalmazni kell az ellenséges taktikához, Így történt ez például a h­arkovi harcokban. Ak­kor a tankalakulatok parancsnoka elhatározta, hogy nyomban Wüms­­dorfba repül és megfelelő utasításo­­­kat ad. MJT-n Nagy érdeklődést keltett a török közirók körében az az új német tank, amelyen egy motor van elhelyezve a tank orrán; ha a tank szárazföldön mozog, ezt a motort leállítják, víz­ben pedig a tank motorcsónakon úszik. Ezt az új tankot néhány év előtt találták fel a németek, szériá­ban való gyártását azonban csak most kezdték meg. Assim­us véle­ménye szerint ez a tank kétségtele­nül nagy jelentőségű lesz a jövő harcaiban. Olasz cáfolat az állítólagos „albániai harcokról” Rómából közli a Stefani-iroda. A londoni lapok és a newyorki rá­dió állítólag Ankarából keltezett értesülést közöl, amely szerint Al­bániában harcok voltak „albán ha­zafiak“ és az olasz csapatok között. Ugyanez értesülés szerint a tiranai börtönök teljesen megteltek, úgy hogy az olasz hatóságok többezer letartóztatott albánt Szicíliába és más délolaszországi helyekre vol­tak kénytelenek küldeni. Olasz hivatalos körökben kijelen­tik, hogy a szóbanforgó értesülés ele­jétől végéig teljesen légből kapott. Az utóbbi időben Albániában mind­össze egy összetűzés volt, ez sem súlyos, s nem felkelő elemeknek, hanem a környező területről beszi­várgott és az angolszászok által pénzelt kommunistáknak tulajdo­nítandó. A hírben közölt számok egyenesen elképesztőek. Egyiptomban meghiúsították ellenséges járőrök rajtaütési kísérleteit Az olasz főhadiszállás közleménye: Az egyiptomi arcvonalon meghiú­sultak az ellenséges járőrök rajtaütési kísérletei. Ezen az arcvonalon élénk légi tevékenység volt. Vadászgépeink légi harcban lelőttek két repülőgépet s több gépet hatásosan géppuskáztak számbeli fölényben levő ellenséges alakulatokkal vívott harcokban. A kereskedelmi hajóink ellen inté­zett támadások során olasz vadász­gépek a Földközi-tengeren négy ellen­séges repülőgépet megsemmisítettek, egyik hadihajónk légvédelmi ütegei két gépet pusztítottak el, német repü­lők pedig még két ellenséges repülő­gépet semmisítettek meg. Egy gőzös könnyebben megrongálódott. Két repülőgépünk nem tért vissza vállalkozásáról. Augusztus 27-én az Aldo Benvenuto sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt álló olasz gyorsnaszád a Ladoga-tavon megtorpedózott és elsüllyesztett egy 1300 tonnás szovjet szállítóhajót, amely Leningrad felé tartott. ket egy rendőr meggyilkolásáért ha­lálraítéltek, etnek halálos ítéletét életfogytiglani fegyházra, illetőleg 15 évi fegyh­ázra változtatta őt, mint azt Svenska Dagbladet londoni tudósítója jelenti. Szeptember 3-án így tehát csak Josep Williamson hajtják végre a halálos ítéletet. A svéd lap tudósí­tója szerint továbbra is nyílt kérdés, hogy ez az engedékenység a felizga­tott hangulatot mennyire nyugtatja meg. Mind Írországban, mind az Egyesült Államokban élő Írek között a hat halálos ítélet újra lángra lobban­­totta az Anglia ellen érzett régi gyü­­letet. A Svenska Dagbladet londoni tudó­sítója megállapítja, hogy a brit kor­mányzó eljárása nem csökkentette figyelemreméltóan a londoni ir kö­rök felháborodását. Az ulsteri leg­felső bíróság kemény ítélete követ­keztében fellépett elégedetlenség Ír­országtól egészen az Egyesült Álla­mokig terjedt s ez az ítélet alkalmat adott arra, hogy amerikai ir naciona­lista körökben ismét teljes hevesség­gel fellozaoljon a régi gyűlölet Anglia ellen. Annak ellenére, hogy őt halálra itéltnek megkegyelmeztek, a tüntetések tovább folynak Anglia és Ulster ellen és a helyzet megol­dása nagymértékben attól függ, hogy Anglia milyen indokolással végzi majd ki a hatodik terroristái A hat halálraítélt ír közül ütnek megkegyelmeztek Stockholm, aug. 3. (Német TI) Észak-Írország kormányzója a közvé­lemény nyomására hat ír közül, aki­

Next