Pesti Hírlap, 1942. december (64. évfolyam, 272-295. szám)
1942-12-01 / 272. szám
2 Petl Hírlap 1942dec. T. Ce93 Tulo útvonal. Ezzel talán igen erős csapást lehetne mérni a tengeralattjárókra. Az északafrikai part fölötti uralom azzal az előnnyel is jár, hogy ott a légitérben új arcvonalat lehet majd létesíteni. A harc idejének rövidebbé tételére ugyanis szükséges, hogy az ellenséget a levegőben szakadatlanul és nagyobb eréllyel harcra kényszerítsék. Churchill igyekezett közben a német légi fegyvernemet „értéktelen aktívumnak“ feltüntetni és azt állította, hogy a brit és északamerikai és a szovjet légierők állandóan növekszenek. Az északafrikai hadműveleteknek az a céljuk, hogy a szövetségesek a háború súlypontját Olaszországra helyezhessék. Azt mondotta, ha majd „adott időben lesöprik az ellenséget a tuniszi csúcsról", akkor egész Dél-Olaszország ellen súlyos légitámadásokat intéznek. Ezzel a kijelentésével kapcsolatban Churchill igen heves támadásokat intézett Mussolini személye ellen. Az afrikai sikereknek azonban — mondotta — nem szabad elterelniük a figyelmet azokról a „hatalmas csapásokról“, amelyeket a Szovjet mér a keleti arcvonalon a németekre. Kijelentette eközben, hogy Sztálin katonai vezetése „kiváló". Churchill az északafrikai támadással kapcsolatban megismételte azt a németek által megcáfolt állítást, hogy Németország meg akarta kísérelni a touloni francia hajóhad lefoglalását, majd annak a véleményének adott kifejezést, hogy a „harcoló Franciaország" szelleme uralkodó befolyást fog gyakorolni a francia nemzetre. „Az afrikai vállalkozásban az angol-amerikai hajótér minden tonnájáért — mondotta — Észak-Afrika és Nyugat- Afrika francia kikötőiben mintegy két tonna hajóteret kaptunk viszsza." Kiemelte, hogy Alexander tábornok elalameini vállalkozásának idejét pontosan megállapították, hogy összhangba hozzák a nyugati nagy rajtaütéssel. Alexander sikerének az volt a célja, hogy a barátságos érzelmű országokat felbátorítsa szigorú semlegességük fenntartására. Ezzel a sikerrel az észak- és nyugatafrikai francia csapatok előtt szemléltetni akarták a számukra kínálkozó alkalmat. A tengeralattjáró háborúval kapcsolatban kijelentette, hogy az nem csökkent, hanem erősbödik és még jóval gonoszabbá is válhatik „mielőtt javulás állna be". Végül lehetségesnek mondotta, hogy az európai háború hamarabb ér majd véget, mint az ázsiai s ebben az esetben Anglia azonnal a föld másik részére dobná haderőit, hogy segítségére siessen az Egyesült Államoknak, Csungking-Kínának, mindenekelőtt pedig Ausztráliának és Új-Zélandnak Japán elleni küzdelmükben. Ha a háború így végződnék — két részletben — akkor „a tárgyalóasztalnál jóval bajtársiasabb szellem uralkodnék, mint a versaillesi győzők között annakidején". Akkor már túl voltak a veszélyen és elszakadt a szövetségeseket egybefűző kötelék. Beszédének befejező részében kijelentette a többi között, hogy „már leküzdöttük azokat a borzalmas veszélyeket, amelyek megsemmisíthették volna életünket és mindazt, amivel bírunk". Vélemények Churchill beszédéről Berlin felfogását részletesen viszszatükrözi az a tudósításunk, amelyet a Német Távirati Iroda diplomáciai munkatársának cikkét ismertetve, lapunk más helyén közölünk. Itt csak azt jegyezzük meg, hogy teljesen azonos felfogást árul el a német külügyminisztérium egy hasonló tárgyú közlése. Az olasz felfogást fejtegette a Stefani- Iroda a többi között azt írja, hogy az olasz nemzet az eddigi súlyos megpróbáltatások ellenére is teljesen nyugodt marad és nem engedi magát az újabb fenyegetésektől sem befolyásoltatók Mint a bombázott német városok lakossága, az olasz városoké is elszántan állja a támadásokat. Churchill helyesen cselekednék, ha szintén belátná, hogy légi bombázásokkal nem lehet háborút eldönteni. A svéd lapok londoni tudósítói azt írják, hogy Churchill mostani beszédét Londonban úgy tekintik, mint az Olaszországgal szemben elhatározott magatartás bejelentését. A Times vezércikkben hangsúlyozza az Olaszországhoz intézett figyelmeztetés jelentőségét. A Daily Herald szerint Churchill felszólította az egész olasz népet, hogy maga döntsön sorsáról a veszedelem tudatában. A Daily Mail remé ■li, hogy az olasz nép kellően mérlegelni fogja Churchill figyelmeztetését. Newyorki jelentés szerint az amerikai sajtó is a legnagyobb jelentőséget tulajdonítja Churchill Olaszországhoz intézett szavainak. Churchill szavai megmutatták — írja a New York Timest —, hogy az egyesült nemzetek el vannak határozva arra, hogy Olaszországot kikapcsolják a háborúból akár békés utón, akár kemény és következetes hadviseléssel. A svéd laptudósítók szerint a brit közvéleményben csalódást okozott, hogy Churchill nem foglalt állást a De Gaulle-Darlan-ügyben. Londonban napról-napra nő De Gaulle népszerűsége, de a kormány, úgy látszik, nem mer nyíltan szint vallani. Churchill pedig De Gaulle-nak a közeljövőben megteendő washingtoni útja előtt, úgy látszik, nem akarta kormányát határozott állásfoglalással leszögezni valamilyen irányban. A franciaországi helyzet Toulonban — mint Párisból jelentik — teljes a rend és a nyugalom s már-már megszűnt az elsüllyesztett hajókról hosszabb ideig felhangzott robbanások zaja is. A hadsereg leszerelése a legnagyobb rendben bonyolódik le. A most nyilvánosságra került adatok szerint a november 27-i touloni események alkalmával hat francia vesztette életét, 27 pedig megsebesült. A péneki viharos nap után most már nyugalom uralkodik Vichyben is. Illetékes helyen megcáfolták azoka a külföldi híreszteléseket, hogy Zétain le akar mondani. Vichyben hangsúlyozzák, Pétain és Lávai tovább is teljes egyetértésben dolgozni együtt és a kormányon belütéletes egyetértés uralkodik. Lavai kormány rövidesen ismét Pakisba utal és megkezdi a tárgyalást tönböző politikai személyiségeikkel s csoportokkal, hogy a légről ide időn belül nagyszabású korkámakitást hajthasson végre. Megítélések kezdődnek elsősorban Ireel Deat-val és Dorriot-val, íz lett jobboldali vezérekkel. Ti 'intidyből jelentik, a tárgyalások foontosabb pontja az afrikai faan felállítása, minthogy a legújabb emények hatása alatt ennek a szerzetnek továbbfejlesztése f ilkatné Franciaország elleni álást Franciaország ezetét most nagyon nehéz vol meghatározni. Tény az, hogy a rancia kormány továbbra is mérköl. Franciaország és Németország zonját azonban még nem szabályoták. Viszont — mint Berlinben hngsúlyozzák — Németország részéről továbbra is megvan az együttműködésre való akarat. Ez kitűnik titletnek Pétain tábornagyhoz irt vejéből. Rundstadt vezértáborsáy Pétainnak, mint tanácsai , és mint katonai ügyekben véleiényező áll rendelkezésre. Gyakorltilag azonban mindaddig, míg a helyzetet nem tisztázzák, Rindstätt vezértábornagyot a biroalok képviselőjének kell tekinteni A Réunion- szige megszállása A Réunion szigen, a Madagaszkártól mintegy 60 kilométerrel keletre fekvő francia birtokon szombaton hanalbsi brit csapatok szálltak partraa. Vichyben vasárnap este közölték, hogy a sziget teljesen az angolok birtokába került. Richard volt francia fregattkapitány, a szigetet megszálló de gaulleista haderők parancsnoka vasárnap ultimátumban szólította fel Aubert kormányzót, hogy adja át a szigetet. Aubert kijelentette, hogy a szigetet indokolatlan támadás érte, mert ennek a francia területnek nem volt más óhaja, mint az, hogy átélje a jelenlegi nehézségeket. Ezért az átadási javaslatot nem fogadhatja el. A degulleista csapatok csak azért foglalhatták el a parti városokat, elsősorban St. Denist, mert a lakosságot meg akarta kímélni az utcai harcoktól. Úgy látszik a sziget mégis angol kézre került. A Réunion szigetre Angolországnak, Ugyanúgy mint Madagaszkárra, sztratégiai okokból van szüksége. A Madagaszkár és a Réunion között visz a Dél-Afrikát Indiával összekötő viziót. Mit vesztett eddig a Szovjet ? A Dresdner Banknak a gazdasági helyzetről kiadott jelentése Szovjet- Oroszország eddigi veszteségeiről, a többi közt a következőket közli: Ha Szovjet-Oroszország térképére nézünk, hozzávéve ázsiai Oroszországot is, könnyen esünk abba a tévedésbe, hogy a német és a szövetséges csapatok által megszállt részét az iBerlin, nov. 30. A Német TI diplomáciai szerkesztője írja: Az a kép, amelyet a brit miniszterelnök vasárnap elmondott rádióbeszédében vázolt, „igazi Churchill-kép“. A fekete és fehér színeknek az az alkalmazása jellemzi, amely a tárgyilagosság látszatát akarja ébreszteni, a valóságban azonban a sötét alapszíneket nem tudja semmiféle Fata Morgana-színekkel elfedni. Churchill kénytelen bevallani, hogy az angoloknak fel kell készülniük arra, hogy szembenézhessenek „egy komoly és szörnyű év sorscsapásaival“. Beismerte azt is, hogy idáig nem történt semmi, ami jogossá tehetné azt a reményt, hogy a háború hamarosan befejeződik. Bizakodó hitét, amellyel hallgatóit újabb és újabb erőfeszítésekre — verejtékre, vérre és könynyekre — igyekezett ösztökélni, mérsékelt az a komor hang, amely a következő figyelmeztetésben csendül ki: „Nem akarjuk magunkat a szerencse bármily szépnek is tűnő csalóka álomképeitől vezettetni“. Áll ez elsősorban a katonai helyzetre, amelyet Churchill igyekezett sokat ígérőnek feltüntetni, anélkül, hogy el tudta volna vitatni az ellenfélnek — különösen az ellenséges búvárnaszádoknak — ütőerejét. Bevallása szerint az egyiptomi támadással és az amerikaiaknak ezt követőleg Francia-Afrikába történt betörésével azt akarták elérni, hogy a németolasz afrikai sereget harapófogó mozdulattal megsemmisítsék. Ez a cél nem valósult meg, úgyhogy a megjelölt további cél, vagyis az, hogy Észak-Afrikát ugródeszkául használják fel Európa elleni előretörésre, még kiharcolandó feladat. A kiábrándulás amiatt, hogy nem sikerült egy francia árulócsoport segítségével megszerezni fontos délfranciaországi támaszpontokat vagy éppen a francia hajóhadat, Churchillt dühkitörésre ragadtatja, a tengely biztosító rendszabályai, terrortámadásokkal való ádáz fenyegetésekre az olasz nép és vad sértegetésekre a Duce ellen. Abból a módból, ahogyan Churchill az olasz, valamint a francia kérdést kezeli, érdekes következtetéseket lehet vonni a „szövetségesek“ katonai helyzetének kilátástalanságára, amelyet politikai üzelmekkel akarnak ellensúlyozni. Mintha bizony Európa népei nem tanultak volna semmit az első világháborúból és mintha zsarolási kísérletekkel meg lehetne rendíteni sorsközösségeket. .Church ülnek óriási birodalom méreteihez viszonyítva kicsinek lássuk. Az elfoglalt 1,9 millió négyzetkilométer valóban alig több, mint Szovjet-Oroszország földjének 9 százaléka. De már a népesség számának figyelembevételével megállapíthatjuk, hogy bizony mérhetetlenül nagy az elfoglalt terület jelentősége Ez Oroszország legsűrűbben lakott része: négyzetkilométerenkint 45 lélek lakja, míg a többi terület gyéren lakott: általában csak 8 lélek jut egy négyzetkilométerre. Az 1941. év közepén a Szovjetbirodalom kereken 192 millió lakosából mintegy 13 millió, tehát 43% esik a megszállt területre. Még ennél is súlyosabb Szovjet- Oroszország gazdasági vesztesége. A bevetett terület 44 százaléka esik a megszállt területekre. A gabonaveszteséget burgonyaültetéssel sem lehet pótolni, mert a burgonyatermő vidékek is elsősorban a megszállt területen vannak. Itt termett a múltban a burgonya 52 százaléka, úgyszintén a növényi olaj termésének ugyancsak 52 százaléka. Legsúlyosabb a helyzet a cukorellátás dolgában, mert a cukorrépatermés 88 százaléka esik a megszállt területekre. Végtelenül súlyos az állatállományban bekövetkezett veszteség is. A birodalom ló- és marhaállományának 47 százaléka, a sertésállomány 63 százaléka a juh- és kecskeállomány 23 százaléka esik megszállt országrészekre. Mindezek a veszteségek a legsúlyosabban érintik a lakosság és a hadsereg ellátási lehetőségeit, mert az állatállomány ilyen arányú csökkenése természetesen lényegesen megnehezíti a nyersanyagutánpótlást is. Elsősorban gyapjúban és bőrben állt be pótolhatatlan hiány. Az ipari növényekkel bevetett terület csökkenése is mélyen érinti a nyersanyagellátást és vele együtt az ipari termelést, noha az ezeket feldolgozó ipartelepek többsége nem a megszállt területen van, hanem Közép- és Észak-Oroszországban. Legsúlyosabban a nehézipart sújtja a megszállás következtében elvesztett nyersanyagforrásokból származó legfontosabb üzemi és gyártási anyagok hiánya. Az 1938-ban termelt 132 millió tonna szénből 80.7 milliót, tehát 60.8 százalékot a német csapatok által megszállt Donee-medencében bányászták ki. Ugyanazon év teljes vasérctermelése 26.5 millió tonnát tett és ebből 16.9 millió tonnát az ukrajnai Krivoj Rog-1 és a krimi keresi bányákból termelték ki, ami 63,8 százaléknak felel meg. A megszállt területeken levő bányákra esik a Szovjet nyersvastermelésének 63,6 százaléka, a nyersacéltermelés 52,5 százaléka, amangánérctermelés 35 százaléka, valamint az aluminiumtermelés számottevő része is, ne legyen rá gondja, hogy hogyan fog Olaszország válaszolni. Az angol miniszterelnök mindenesetre elég óvatos volt ahhoz, hogy Afrikában küzdő saját tábornokainak nem ajándékozott előre túlságosan sok babért és közelfekvő okokból a francia-afrikai vállalkozás vezetését és a vállalkozásért való felelősséget készségesen az Egyesült Államok elnökének engedte el. A visszavonulás útját nyitva hagyta a maga számára azzal a hangsúlyozott megállapítással, hogy nem ad jóslásokat olyan csatákról, amelyeket még nem harcoltak végig. Különösen érdekes felvilágosításokat nyújtottak Churchill fejtegetései a háborús célokról. „A legfájdalmasabb tapasztalat várna ránk — mondotta —, ha arról akarnánk vitatkozni, hogy mit kezdhetünk majd győzelmünkkel, mielőtt még a győzelmet kivívtuk.“ Visszautasította azt is, hogy vitába bocsátkozzék az „empire" és „british commonwealth“ (birodalom és brit közösség) fogalmakról és ezek jelentéséről. Ezzel azonban beismerte, hogy az angolszász táborban mélyreható nézeteltérések állnak fenn abban a tekintetben, hogyan alakítsák ki a jövőben a világot, — nem is beszélve Szovjet-Oroszország külön óhajairól. Churchill — mint nyíltan bevallja — örömmel üdvözölné, ha a háború Európában hamarább befejeződnék, mint Kelet-Ázsiában, mertez módot nyújtana arra, hogy Anglia megmentőként jelentkezzék a végszükségben a Csendes-óceánon és ezzel bizonyos jogokat érvényesíthessen. Ezt a sokatmondó óhaját a következőképpen szövegezte meg: „Mialatt mi ilyen módon a Távolkeleten el leszünk foglalva, tárgyalóasztalhoz kell ülnünk az Egyesült Államokkal, Oroszországgal és a többi érdekelt szövetséges hatalommal, hogy megteremtsük azokat a nemzetközi okmányokat és megállapodásokat, amelyekre szükségünk van egy szabad Európa feltámasztása érdekében.“ „Úgy tetszik nekem — mondotta még Churchill —■, hogy ha a háború két részletben végződnék, akkor a tárgyalóasztalnál jóval bajtársiasabb szellem uralkodnék, mint annak idején a versaillesi győzők között. Annak idején nem volt olyan közös felelősségérzés, mint amilyen bizonyára lesz akkor, ha a győztes nemzetek még vállvetve együtt küzdenek egy másik hadszíntéren.“ Német válasz Churchill beszédére Londoni híradás megerősíti, hogy De Gaulle rövidesen az Egyesült Államokba utazik Washington jelenti: A Karaib-tengeren megtorpedóztak egy amerikai kereskedelmi hajót Gimale d’Italia. Az USA felszólította Braziliát, helyezze protektorátusa alá az azori szigeteket A japánok Észak-Kinában bekerítették és megsemmisítették az 5. kinai dandárt Japán csapatok megszállták az Aeui szigetcsoporthoz tartozó Attu szigetét Az USA segélynyújtási egyezményt kötött Chilével az esetre, ha Chilét idegen hatalom támadná Stimson közölte, hogy az északamerikai csapatok egy része Dél-Amerikában száll hajóra A brit-indiai hatóságok 90.000 munkanélkülit toboroztak az indiai vasutak védelmére Brit és délafrikai csapatok szombaton hajnalban partraszálltak a francia Réunion-szigeten Új-Guinea előtt Ismét japán hadihajók jelentek meg és beavatkoztak a szárazföldi harcokba A Pesti Hírlap beszélő térképe. Magyarországon kizárólagos joggal. Mától kezdve a legjobb konyha a legkitűnőbb ételek a legfigyelmesebb kiszolgálás remek muzsika a LUKÁCS FÜRDŐSZÁLLÓ ÉTTERMÉBEN (VOLT TARJÁN) amelyet a mai napon ÁTVETTEM LENHARDT PÉTER . Kék Duna-étteram volt garetyettáje,