Pesti Hírlap, 1944. szeptember (66. évfolyam, 198-222. szám)
1944-09-30 / 222. szám
Churchill csak 1945 közepére várja a háború befejezését Amsterdam, szept. 29. (Német TI) Mint a brit hírszolgálat jelenti, Churchill beszédet mondott a zsúfolt képviselőház előtt, melyben behatan fogllkozott az európai harcok jelenlegi írásával. A Normandiáért vívott csak a „háború legnagyobb részcsatáinak“ nevezte és kijelentette, hogy ■ienleg Franciaországban egy három millió emberből álló szövetséges hadrő harcol. 120 nap után a Csatornánszállított angol csapatoknak az ameriai csapatokhoz való aránya 2:3. A Franciaországban harcoló hadsztályok úgy aránylanak egymáshoz, mint 4,5 %. Anglia Franciaországban edig 90.000, az Egyesült Államok 145.000 embert vesztett Churchill dicséretét fejezte ki az Egyesült Államoknak európai támogatásukért és csendesóceáni „hatalmas háborújukért“. A burmai hadjáratban eddig 50—60.000 japánt „mészároltak le". Churchill utalt arra, hogy nem szabad „nagy reményeket“ táplálni a háborúnak azonnali befejezését illetően. Véleménye szerint 1945-ben még több hónapra lesz szükség ahhoz, hogy befejezhessék a harcokat. Egyébként Angliának az a véleménye, hogy olyan flottát küldött a Csendes óceánra, mely képes lesz arra, hogy „a japán haditengerészettel szemben általános harcot vegyen föl“ (MTI) Churchill külpolitikai kijelentései Amsterdam, szept. 29. (Német TI) Az alsóház előtt mondott beszédben Churchill külpolitikai kérdéseket irgyalt Hangsúlyozta, hogy Anglia,zovjet-Oroszország és az Egyesült Államok szövetsége Németországgal semben sohasem volt szorosabb, mint most Szovjet-Oroszországnak —monotta — a Lengyelország határain keövetkező területi változásoknál igéye van a brit támogatásra. Szovjetoroszországnak joga van ahhoz, hogyyugati szárnyán biztos határai és baráti nemzete legyenek. Számolnakzzal, hogy a londoni lengyel meneült-bizottság elnöke és társai a legszelebbi időben folytatják megjeséléseiket Moszkvában. Réténe a dumbarton-paksi tárgyalásokra, Churchill megállapította, hogy a Dumbarton-Oaksban képviselt nemzetek ott kielégítő megegyezést nem igen fognak elérni. Újabb értekezletre van szükség, esetleg a külügyminiszterek részvételével. Lehetséges, hogy erre az értekezletre még eben az évben sor kerül. Churchill kifejezést adott annak a nézetének, hogy a legközelebbi jövőben esetleg létrejövő megegyezések csak átmeneti intézkedéseknek tekinthetők valamelly jövőbeli világszervezet létesítésére Egyébként reméli, hogy Franciaország a jövőben ismét elfoglalja helyét a szövetségesek bizottságaiban. Ehhez bizonyos előkészületek folyamatban vannak. WTTI) Churchill — Sztálin bevonásával — háromhatalmi megbeszéléseket sürget /ttmsterdam, szept. 29. (Német TI) Churchill beszéde végén elmondotta, egy Roosevelt elnökkel truebecben ok olyan kérdést beszélt meg, am enek kihatással lehetnének a jelenlegiáború folyására, mind a háború után lendő lépésekre, de ehhez sürgősen sükség lenne, hogy Stalin elhatároza magát egy hármas konferencián való megjelenésre, mihelyt ezt a háborús helyzet megengedi. Az egész világ, de különösen Európa jövője Nagy- Britannia, az Egyesült Államok és a Szovjet Unió szívélyes, bizalomteljes, megértő együttmunkálkodásától függ és semilyen fáradtság nem lehet túlsok és semilyen türelem túl nagy ahhoz, hogy ezt a reményt valóra váltsák. (MTI) Churchill megerősítette, hogy a német arcvonal megszilárdult Berlin, szept. 29..(Német TI) Churcull beszédét a birodalmi főváros atonai körei úgy tekintik, mint a tíz miniszerelnök egyik szokásos nylitkozatát, amely bőkezűen bánik a áligazságokkal, a sejtetésekkel és a istásokkal, hogy a kérdések lényege mellett minél kevesebb feltűnéssel adjon elsiklani Berlinben mindamellett figyelembe eszik Churchillnek azt a megállapíását, hogy Anglia számára a háború - ellentétben a miniszterelnök koábbi diadalmas kijelentéseivel még hosszabb ideig elhúzódik. Churchill ezzel közvetve megerősíti, hogy német hadvezetés azon az úton van,ogy arcvonal megszilárdításával és főnyeréssel közel jusson céljához. Az iár Churchill szokásos szerepmondáshoz tartozik — mint Berlinben megalapítják —, hogy emellett ellenfeleik stratégiai terveit lekicsinyelni iyekszik, mihelyt kényszerítve látja magát arra, hogy a maga közvéleméyének választ adjon égető kérdéekre. Ehhez a szerepkörhöz tartozik annak megjelölése, hogy szerinte mekkora volt a német veszteség a franciaországi invázió kezdete óta. Ezt a veszteséget Churchill mintegy 900.000 emberben jelöli meg s ebből 500.000 volna a hadifogoly. Német illetékes részről hivatkoznak arra, hogy itt önkényes és csak propagandaokokkal magyarázható túlzásról van szó. A Churchill által megjelölt számadat messze felülmúlja a Franciaországban egyáltalában harcban álló német csapatok összlétszámát A Churchill-beszédnek még egy pontja keltett ügyeimet, nevezetesen az a megállapítása, hogy Anglia egy egész hajóhadat küldött a Csendesóceánra, hogy ott az Egyesült Államok oldalán maga is beleszóljon a Japán elleni háborúba. Ezzel kapcsolatban figyelemre talált, hogy a brit miniszterelnök miként vázolta a távolkeleti angol hadviselés módszereit. Churchill a burmai hadjárat eredményeként sokezer japán „leölését" tüntette fel Berlinben eltekintenek attól, hogy egy korszerű hadviselés ilyen értelmezése- ve vitába bocsátkozzanak. Megelégszenek Berlinben a brit különtudósító tanúságtételével arról, hogy a sebesült angol ejtőernyősökkel, akiket Arnhemnél kénytelenek voltak hátrahagyni, hogyan bántak a németek, hiszen ezek az ejtőernyősök brit beismerés szerint is a legjobb német gondozásban és ápolásban részesülnek. (MTI) Churchill beszédében Berlin többirányú engedményeket lát Berlin, szept. 29. Illetékes német helyen tájékoztatásul közült: Churchill csütörtöki alsóházi beszédének első tanulmányozása berlini politikai körökben, amelyek egyébként még fenntartják maguknak a végleges állásfoglalást, a következőkben összefoglalható benyomásokat kelti: 1. Ellentétben az utóbbi idők nagy, hangú nyilatkozataival Churchill úgy látszik szükségesnek látta annak bevallását, hogy túlságosan korán ittak a medve bőrére. Az a kijelentése, hogy a háború vége még egyáltalában nem látható be, kell hogy hideg zuhanyként hasson az angol-amerikai közvélemény fölülről táplált várakozásaira, azonkívül közvetlen bevallása annak, hogy a német ellenintézkedések hatásosak. 2. Churchill állítása, hogy Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjet Unió között az egység sohasem volt oly nagy, mint ma, a Moszkva által kiállított biankóváltónak most már megtörtént beváltásán alapul. Áll ez nemcsak Kelet-Európára, hanem éppen annyira a Balkánra. A brit miniszterelnök világgá hirdeti, hogy az 1939-ben Lengyelországnak adott kezességet most végkép széttépték, mert Anglia elismeri a Szovjet kívánságait nyugati határainak biztosításával kapcsolatban, nemkülönben Moszkva igényeit Lengyelországra, mint szovjet befolyási övezetre, így azután a londoni száműzött lengyeleknek nem marad más hátra, mint hogy Moszkvába zarándokoljanak. Ezzel a nagy nyilvánosság előtt bevallják, hogy Anglia elárulta Lengyelországot. Ugyanez, áll a Balkánra, amelyre vonatkozólag Churchill különösen hangsúlyozza a Szovjet Unió domináló szerepét. Előrelátható volt hogy a dumbarton-paksi értekezlettől nem lehetett kézzelfogható eredményeket várni. Az ott fölvetett kérdések labirintusából aligha vezetne ki az az újabb értekezlet is, amelyet Churchill esetleg a külügyminiszterek részvételével helyezett kilátásba. ■ 4: Churchill fejtegetései Angliának a csendesóceáni térséghez fűződő érdekeiről, nyilatkozata arról, hogy oda erős brit hajóhadat küldenek és újabb katonai előkészületek bejelentése Anglia részéről kétségtelenül válaszolt Roosevelt első választási beszédére, amely kihirdette, hogy kizárólag az Északamerikai Egyesült Államoknak van igényük erre a térségre. Berlini politikai körökben Churchill beszédét egész általánosságban úgy ítétik meg, hogy nincs benne semmi szenzációs és feleslegessé teszi az angol-amerikai politika célkitűzéseiről vallott német felfogás felülvizsgálatát. (MTI.) Egyre jobban közeledik a nap, amikor a németek javára fordul a harctéri helyzet Berlin, szept 29. (MTI) A német lapok katonai kommentárjai kimerítő részletességgel foglalkoznak az 1. angol légi után szállított hadosztály megsemmisítésének angol részről is teljes mértékben elismert jelentőségével. Az „Angriff“ ebből a német sikerből arra következtet, hogy a németek már megnyerték maguknak az Idő szövetségét és minden héttel közeledik a nap, amikor a németek javára fordul a harctéri helyzet. Anglia és Amerika végre tudatára ébredt — írja továbbá a lap —, hogy a totális háború a német véderőt és az otthon dolgozó népet képessé tette arra, hogy csúcsteljesítményeket érjen el. Arnhem volt az első lépés, ami ezután következik, azt ellenségeink saját testükön fogják tapasztalni. A „Deutsche Allgemeine Zeitung“ különösen a német légi haderőnek erőteljes részvételét emeli ki, az arnhemi siker méltatása mellett azonban arra is rámutat, hogy az ellenség minden rendelkezésére álló eszközzel folytatni fogja a támadást a német határok ellen. Az aacheni szakaszon, az Eifel-arcvonalon, valamint Metz és Diedenhofen között állandóan erősödő tüzérségi tevékenység és a rajnamenti városok és közlekedési berendezések ellen intézett erős légi támadások az új harcok előjelei. Göbbels újabb rendelkezései az erők teljes mozgósítása érdekében Berlin, szept 29. (Német TI) Göbbels birodalmi miniszter, mint a teljes harcbavetés meghatalmazottja hét újabb rendeletet adott ki, melyek célja, hogy további jelentős erőket szabadítsanak fel hadiszolgálatra és a fegyverkezésre, így a tisztviselők tanfolyamokon való kiképzését és továbbképzését egyelőre beszüntetik. A számvevőszékek számára nagyszámú technikai egyszerűsítő rendszabályt vezettek be. A hitel- és biztosítóintézetek személyzetük tekintélyes részét át kell adják a véderőnek és a hadfelszerelési iparnak. A háború tartamára beszüntetik a kiállításokat, az árumintavásárokat és hasonló rendezéseket A külföldi hasonló kiállításokon való részvételt sem engedélyezne. A vendéglátóipart a teljes harcbavetés követelményeihez méretezik, de azt olyan üzemek, amelyek a dolgozó lakosság ellátása céljából szükségesek, személyzetének messzemenő létszámcsökkentése mellett meghagyják. Minden más ilyenfajta üzemet személyzetük és tulajdonosaik máshol való alkalmazása céljából megszüntetnek. Végül a birodalomban még fennálló három nyilvános játékbankot bezárják. (MTI) Soha többet! Irta Pécxely József Semmivel kezdték s alig másfél sztendő alatt összedolgoztak egy ehénrevalót. Irgalmatlan nagy erő s szívós karat kell ahhoz! Gondoljunk csak tana! összeáll egypár koldus-csend s a semmiből húsz hónap alatt gy fejős tehenet varázsol. Hova útnak ezek husz-harminc esztendő nullával? Mint a világcsodát, úgy emlegetek Péteréket a faluban. Aztán fordult egyet a szerencse :erekes négy hónap múltával a éhén megdöglött. Pétert ez a szerencsétlenség leütette a lábáról. Mint aki az eszétesztette: összekiabált hetet-havat, sikorgatta a fogát, meg-megrázta két öklét, örzse, a fiatal asszony ,sittigalni próbálta, mire Péter fölkapta a vasvállát s ha a menyecske - nem nyargal, ki tudja, mi törénik? Örzse hazaszaladt az öregekhez , ott elmondta a nagy esetet. Majd ízt is, hogy Péter elvesztette az iszét s őt le akarta ütni a vasvilára. Az öregek ájnyéztak, csóválták a fejüket s végül abban állapodtak meg, hogy Péter bizonyosan megzavarodott a nagy fájdalomban, de majd helyre billen. Azóta már bizonyosan higgadt is valamelyest, mert a lelken ütött seb csak az első percekben sajog kibírhatatlanul. ■ — Hát csak menj vissza! — tanácsolták törzse azonban húzódozott. Nem ’és nem. Nincs az a kincs! Pétert sohase látta ilyen rettenetesnek. Szeme vérben forgott s úgy ordított, mint egy veszett oroszlán. Ha csak rágondol, beleremeg az egész teste. Na, majd reggel, — gondolták az öregek, — amikor kialusszák magukat, örzse a félelmét, Péter meg a keserűségét. Az ilyen betegségnek egyedüli patikája az alvás. S csakugyan. Másnap reggel az örzse már nem látott olyan sötéten. Lehiggadt. Megértette az emberét: kifordult a maga, valóságából. Hisz az első pillanatban ő is úgy érezte, hogy mindennek vége. Talán a világnak is. Most azonban már világosan látott. — Megyek. — mondta az öregeknek. Azok nem kérdezték, hogy hova. Tudták. Törzse magára szedte a ruháit s elindult. Egyik utcából ki, a másikba be. Sebesen haladt. Papucsának a sarkai valóságos marsot vertek a köveken. Várjon mint csinál most a Péter? Erre ugyan nem akart gondolni, de azért csak az járt a fejében: Mit csinál? Az istállóban találja, vagy a házban? Amint közeledett az otthonukhoz, akaratlanul is megcsendesedett. Az utcaajtónál egy pillanatra megállt. Hátha a Péter még most is ...? Már mindegy. Vissza nem fordul. Mit szólnának a szomszédok? Hát csak be, bele még át se lépte az utcaajtót, amikor a szomszéd, öreg Jó János rákiáltott: • — Üres a ház! Örzse a szája sarkából kérdezte: —■ Péter? — Elment. Elvitte a Pirók borit .Aztán a menyecske megtudta azt is, hogy Péter beült a kocsmába s iszik. Értetlenül bámult a levegőbe. Péter a kocsmába? Az ő embere? Aki mindig kemény szavakkal csapkodta a dorbézolókat, a pénzpocsékolókat. Oda térítette volna a veszteség fölötti keserűség? Nem akarta hinni. De többen erősítették. S egyesek azt is hozzátették: „Szórja a pénzt!“ Persze a bőr árát. Csak azt. Ne maradjon a tehénből semmi. S ha az elfogy? Milyen életnek mennek így neki? Nem töprengett tovább. Az ajtókat bezárta. Előbb ugyan a sublót legalsó fiókját kihúzta s belekotorászott. Aztán elindult. Hátha tud Péterrel okosan beszélni. Amikor örzse belépett a kocsmába, Péternek kiegyenesedett a dereka: — Mit akarsz? — förmedt az aszszonyra. — Renddel akarok beszélni. Péter égjük öklét ránehezitette az asztalra: — Te akarsz énvelem beszélni? Miről? — Arról, hogy gyöjjön kend haza. — Nekem akarsz parancsolni? — Csak kérni akarom kendet. — S ha nem mék? — J?kkó én is itt maradok! Péter mondani akarta, hogy itt ugyan nem maracc. Már szájában volta szó, de lenyelte! Le, mert az örzse nyilvánvalóan tükrözte, hogy csupán csak kérni akarja. Benne volt a tartásában, a hangjában. Ezért hát a padon tovább húzódva azt mondta: — Akku hát ülj le! S odaszólt a kocsivárosnak: — Egy poharat! — Iszol? — bökött könyökével örzse felé. — Iszok. . Majd hozzátette: — Hoztam egy kis pénzt is magammal azért, hogyha a kendő történetesen elfogyna ... Péter kezében megállt a pohár. — Pénzt hoztá? S úgy nézett az asszonyra, mintha most látná első ízben: Hát te így is tucc? Ezt nem hitte volna. Utána gyón a kocsmába s iszik vele. Sőt még pénzt is hoz magával. Italravalót. Várjon honnan szerezte? Az anyjától? Vagy eldugdosta? Mert szokták azt az asszonyok! Csakhogy nem italra! Ugyan mennyit hozhatott? Két pengőt? Hármat? Föl is kérdezte: — Aztán hány pengőt hoztál? — Ötvenkettőt. Péternek a torkán megakadt a levegő. — Ötvenkét pengőt? — Annyit. — Honnan vetted? — A sublótba! — Te tetted oda? — Én. Apránként. — Miből? — Tejből, túróból, vajba! Péter az üveget eltolta maga elől s fölállt a lócáról. — Hallod-e? Te ötvenkét pengőt gyüjtöttél össze négy hónap alatt?örzse nem szólt, csak a fejével bólintott s a pruszlikjából kihúzott egy tarkavirágú kis kendőt, melynek az egyik sarkán jókora csomó volt. 1 . ■ 1 — Itt van! — csörrentette az asztalra. — S te erről nem szóltál nekem semmit? — De azt tudhatta kend, hogy a sublótba van valamennyi! — Én azt hittem, hogy ételt s ruhát mit vettél rajta. — Egy filléren se! — ötvenkét pengő! — szaladozott át Péter fejében ide-oda a nagy summa. Hisz akkor a féltehén megvan s egy kis pótlással...? A bőr árából is van még hat pengő. Az már ötvennyolc ... Megfogta az asszonya kezét s egyszerre olyan nagy meleg öntötte el a belsejét, hogy abba a horgasma beleremegett. — Nézd csak ... Én most — kapkodott a szó után — mondanék neked valamit, de... örzse látta az embere tekintetéből, hogy igencsak visszafordította az egyenes útra s ezért elibe vágott: — Ne mondjon kend nekem most semmit! Péter azonban erősködött: — De azt mégis csak megmondom, hogy én tegnap elveszítettem az eszem! . . ! Az asszony rábólintott: — Tudom. ! — Hát azt tudod-e, hogy te most , helyre billentetted? Törzse csak mosolygott, majd félig hunyt szempillákkal s egy parányi kis böllenkedésel odaszólt az emberrének: — Hát nem iszunk? Féter, mintha hitet tenne, úgy mondta: — Soha többet! Pesti Hírlap 1944 szept. 30. szombat f? Angliában csak 43 milliós háború utáni Németországot akarnak Genf, szept. 29- (Német TI) Londonból jelentik. A Német birodalom lakossága az átlagos angol vélemény szerint nem lehet nagyobb 40 millió főnél, — állapítja meg a „The Nation“ című hetilap. Ha Németországnak csak 40 millió főnyi lakossága van, akkor a szomszédos Franciaország, Belgium, Hollandia és Dánia sakkban fogja tartani Ebből a szempontból értelmezik Angliában a vansittartizmust, valamint de Gaulle-nak a Rajna- és Saar-vidékre vonatkozó igényeit, — fűzi hozzá a hetilap. Szovjetoroszországnak és Lengyelországnak Kelet-Poroszországra, Nyugat-Poroszországra és Sziléziára vonatkozó igényei sem találnak komolyabb ellenkezésre Angliában. (MTI) Morgenthau tervével sohasem békélhetne meg Európa Bern, szept. 29. (Német TI) Az egyik baloldali irányzata erősen diktatúraellenes és általában az angolszász szövetségesek politikáját támogató svájci hírszolgálati iroda a következőket írja Morgenthau tervéről: A terv, hogy Németországot mint modern ipari államot megsemmisítik, és kizárólag agrár állammá változtatják, olyan hihetetlenül hangzik, hogy kételkedni kell abban, hogy az erről szóló jelentés valóban megfelel az amerikai államtitkár szándékainak. Aki valóban arra gondol, hogy az ipari Németországot egy kis parasztállammá alakítsa át, annak a háborús bűnösök jegyzékén van a helye, mert ezzel az esztelen kísérlettel Európa sohasem békélhetne meg. (MTI.) Készen áll a zsidó dandár a berlini bevonulásra Stockholm, szept 29. (Német TI) Adler Rudel zsidó, mint a „Jewish Agency“, a zsidó segélyszervezet képviselője kijelentette, hogy a zsidóságnak minden valószínűség szerint nincsen jövője Európában, tekintettel arra, hogy újból mindenütt fellángolt az antiszemitizmus. Adler Rudel adatai szerint a szövetségesei reguláris hadseregében, valamint a szövetséges partizánok soraiban másfélmillió zsidó harcol, 500.000 zsidó, akik közül 15.000 tiszt az amerikai hadseregben teljesít szolgálatot A vörös hadseregben félmillió zsidó van, közöttük több ismert tábornok is. Palesztinában zsidódandárt állítottak fel, melynek kék-fehér zászlóján a Dávid-csillag van kitűzve. Mint Adler-Rudel kijelentette, ez a zsidó dandár zászlójával az éléin részt fog venni a szövetségesek által tervezett berlini bevonuláson. (MTI) Rádiók nagy világvevők, kisszuperek, porszívók, villanyrablók, stb. Dr Kovács és Társa kit-«« Budapest, V., Arany János utca (élemelet 1. Telefon: 115—554.