Pesti Hírlap, 1944. október (66. évfolyam, 223-248. szám)

1944-10-20 / 239. szám

A Führer rendelet® a népi rohamszervezet megalakításáról Az Assios fegyverképes német férfiakat harcba vetik Berlin, okt 19. (Német TI) A Führer a következő rendeletet adta ki a német népi rohamszervezet megalakításáról: ötévi legsúlyosabb harc után az el­lenség, miután csaknem valamennyi európai szövetségesünk csődöt mon­dott, egyes arcvonalakon a német ha­tárok közelében, vagy a határoknál áll. Megfeszíti erejét, hogy szétzúzza birodalmunkat, megsemmisítse a né­met népet és szociális rendjét. Végső célja a német emberek kiirtása. Miként 1939 őszén, most ismét csak­nem egészen egyedül állunk ellensé­geink arcvonalával szemben. Akkor néhány év alatt sikerült nekünk né­met népi erőnk első nagy bevetésével megoldani a legfontosabb katonai problémákat és a Birodalom létét és ezzel Európáét éveken át biztosítani. Amikor most az ellenség azt hiszi, hogy az utolsó csapásra készülhet, el vagyunk szánva arra, hogy népünk második nagy bevetését végrehajtsuk. Sikerülni kell és sikerülni is fog, hogy miként az 1939—40-iki években ki­zárólag a saját erőnkre építve, nem­csak megtörjük ellenségeink megsem­misítő akaratát, hanem ismét vissza­vessük és a Birodalomtól mindaddig visszatartjuk őket, amíg Németország, szövetségeseinek jövője és ezzel Euró­pa számára a béke biztosítva lesz. Zsidó­ nemzetközi ellenségeink előt­tünk ismert totális megsemmisítései akaratával szembeállítjuk az összes németek totális bevetését. Véderőnk aktív erőinek megerősítésére és külö­nösen kérlelhetetlen harc folytatására mindenütt, ahol az ellenség német földre akar lépni, ezért az összes fegy­­verképes német férfiakat harcba vetésre szólítom fel. Megparancsolom a követ­kezőket: 1. A Nagynémet Birodalom körzetei­ben a 16—60 éves összes fegyverképes férfiakból meg kell alakítani a német népi rohamszervezetet. Ez a hazai földet minden fegyverrel és minden eszközzel védeni fogja, amennyiben erre alkalmasnak látszik. 2. A német népi rohamszervezet fel­állítását és vezetését a körzetekben a körzetvezetők veszik át E munkában felhasználják főképpen a párt bevált intézményeinek — SA, SS, NSKK és H­T — legtehetségesebb szervezőit és vezetőit. 3. Schepmann SA-törzsvezetőt ki­nevezem a lövészeti kiképzés felügye­lőjévé, Kraus NSKK-vezetőt a népi rohamszervezet motortechnikai ki­képzése felügyelőjévé. 4. A német népi rohamszervezet tag­jai bevetésük alatt katonák a véderő­törvény értelmében. 5. A népi rohamszervezet tagjainak hivatáson kívüli szervezetekhez való tartozása érintetlenül marad. A német népi rohamszervezetben való szolgálat azonban más szervezetekben való minden szolgálatot megelőz. 6. Az SS-birodalmi vezető, mint a póthadsereg parancsnoka, felelős a német népi rohamszervezet katonai szervezeteiért, kiképzéséért, felfegy­verzéséért és felszereléséért. 7. A német népi rohamszervezet harcbavetése utasításom szerint az SS-birodalmi vezető, mint a póthad­sereg parancsnoka útján történik. 8. A katonai végrehajtásra vonat­kozó rendelkezéseket Himmler SS-bi­rodalmi vezető, mint a póthadsereg parancsnoka adja ki, a politikaiakat­ Bormann birodalmi vezető. 9. A nemzeti szocialista párt a né­met nép előtt legnagyobb becsületbeli kötelességét teljesíti, amikor elsősor­ban a maga szervezeteit mint e harc főhordozóit beveti. (MTI) ­­­ Himmler birodalmi vezető beszéde a német népi rohamszervezet tagjai előtt Berlin, okt 19. (Német TI) Himmler birodalmi SS-vezető szerdán Kelet­­poroszország egyik városában részt­vett a német népi rohamszervezet első díszszemléjén. Miután felolvasták a Führer kiáltványát, az SS biro­dalmi vezetője a rohamszervezet szá­zadai előtt beszédet mondott, amely­ben a következőket jelentette TU: Ma, 1944 okóber 18-án, a lipcsei né­metek csatája évfordulóján Adolf Hitler, vezérünk és legfelsőbb had­urunk a még otthon lévő harcképes német férfiakat — 16 és 60 év között .— mind harcba szólította, hogy a né­met népi rohamszervezetben a haza földjét védelmezzék. Himmler ezután rátért az ellensé­gei által. Németországra kényszerített háború előzményeire és a következő­ket mondotta: A siker és a szerencse napjait a balszerencse napjai követték. A sors ki akart próbálni bennünket Az 1941- es sarki tél keménységéhez szövetsé­geseinknél gyengeség, hűtlenség és árulás következtében történt össze­omlások csatlakoztak és ezek aztán előidézték a sztálingrádi tragédiát. 1943 nyarán Badoglio megkezdi csú­fos árulását, amely elpusztította Mus­­solini művét s Olaszország számára nem békét hozott, hanem kimondha­tatlan áldozatokat az ország elpusz­títását, a nép kizsákmányolását és ki­­éheztetését; a vitéz német katonák számára pedig azt jelentette, hogy mos már ők a felelősek Európa déli arcvonaláért. Ez az arcvonal az an­golszászok számára mindenesetre a legveszteségesebbnek bizonyult. Keleten sikerült a bolsevista ellen­félnek hónapokon és éveken át tartó harcokban, amelyek rengeteg ember­életbe kerültek számára s emberanya­gát egyre érezhetőbben emésztik fel, a háború első szakaszában messzi ke­dsésre kitolt vonalaikat visszaszoríta­nia, úgyhogy azok itt Kelet-Porosz­­országban mérv a hazánk határait érintik. A háború elviselhetetlenül súlyossá vált ellenségeink számára Mindezek ellenére azonban a há­ború elviselhetetlenül súlyossá vált ellenségeink számára. Hosszú ideig már nem tudják folytatni. Ki akarják és ki kell erőszakolniuk a Németor-'­­zágba való betörést, mivel erőiket már mérhetetlenül megfeszítették Az rosz földeken éhínség uralkodik, a­árosok és falvak üresek és kihaltak,­­ zsidó-bolsevista vab­ulisztikának­ és mrornak minden eszközét fel kell asználni, hogy a gyermektől kezdve gész az aggastyánokig, a csatamező­­e űzzék a tömegeket. Nemzeti, dá­nokra­ta, sőt vallásos jelszavakat ad­tak ki, miközben ugyanakkor könyör­­elenül elűzik otthonukból az ukrán és fehérorosz lakosságot, amely az ál­­itólag oly nyomasztó német meg­­razás alatt hozzászokott a földbir­­khoz és magántulajdonhoz. A zsidó számára minden eszköz jó. *. Sz­­iliz­grádnál bekerített, vagy a ndr íveletek során foglyul ejtett n k­­atonák közül a sebesülteket ee­­lenül lelöveti, a többieket pedig ókásos bolsevista bánásmódban siti korbáccsal és mézesmadzag-­­ gal. Minden lehetőséget megragad, csakhogy kivívhassa a győzelmet. Megerősödött a nyugati arcvonal Egyre nehezebbé válik a háború nyugati ellenfeleink "'számára is. Augusztusban légi erejének fölényé­vel a legsúlyosabb áldozatok árán si­került ugyan áttörnie arcvonalunkat Normandiában, az elmúlt hat hét fo­lyamán azonban várakozása ellenére 900 kilométer hosszúságban ismét újra megerősödött elhárításra készen a nyugati arcvonal. Az ellenségnek minden fáradozása ell­enére csak né­hány helyen sikerült az 1939-es régi birodalmi határig előrenyomulnia és hazánk földjének Ids területét meg­szállnia. I­I Ellenségeink szövetsége dühkel tel­jes kétségbeesésében most minden el­­képzelhetőt megkísérel. Sztálin szün­telen Brussilow-offenzívákban mészá­roltává le a bolsevista tömegeket Ugyanekkor Varsóban kirobbant az ellenállási mozgalom lázadása. A fel­kelést nyolcheti harcban levertük, e harcok során a lengyel nép több mint 200.000 embert vesztett, fővárosa pe­dig teljesen elpusztult. Csupán a né­met emberiességnek, valamint a szö­vetséges társai által csúfosan megcsalt és cserbenhagyott Bor tábornok késői belátásának köszönhető, hogy meg­menekülhetett a biztos haláltól az a negyedmilliónyi lengyel férfi, asszony és gyermek, akiket­­ város közepén körülzártak. Az ellenség csábítgató jóslásai a háború befejezéséről Míg az amerikai katona napról­­napra többet kérdezi, hogy tulajdon­képpen miért kell Németország ellen harcolnia, addig Angliában a Német­ország ellen minden világtáj felől in­dított katonai és politikai offenzívával kapcsolatban azzal csábítgatják a ki­fáradt népet, hogy a háborúnak — oly sóvárogva várt — befejezésére határozott időpontokat jósolgatnak. Azonban minden egyes időpont elmú­lása csak újabb nyomasztó hatást kelt s a Tommynak tovább kell harcolnia. A kelet és­­nyugat felől indított tá­madásokkal egyidejűleg július 20-án esküszegő, hűtlen és gyáva árulók és defetisták, akik Seydlitzel összekötte­tésben állottak, kezet emeltek a Füh­­rerre. A sors azonban csodálatos mó­don megmentette a Führert népe szá­mára. A német hősiesség A német hősiesség, a sorscsapások­tól meg nem törve, ismét és ismét fölemelkedik. Haderőnk ma ismét szí­vós elhárító harcot folytat. Ugyanak­kor szakadatlanul újabb és újabb né­pi gránátos­ hadosztályokat és menet­zászlóaljakat szerelünk fel és küldünk az arcvonalra. A légierő keretein be­lül is az egyik repülőezredet a másik után állítjuk fel. A sok harcban kitű­nően bevált ejtőernyős csapatokat új ejtőernyős csapatok felállításával erő­sítsük. Tengerészetünk újszerű eszkö­zökkel küzd, amelyek a technika leg­nagyobb teljesítményeit a megalkuvás nélküli férfibátorsággal fűzik össze s e fegyverekkel - újra és újra megtá­madja az ellenséget. A háborúnak ez elhárító szakaszá­ban asszonyaink és férfiaiok az ifjú­sággal együtt az ásót, a lapátot és a csákányt megragadva keleten és nyu­gaton egyaránt sűrű állásrendszert készítettek A háború mai szakaszában azonban ezen a teljesítményen túl még az is szükséges, hogy a nép a véderőt a népi rohamszervezet felállí­tásával is támogassa. Ellenfeleinknek meg kell tanulniok: minden kilométer, amelyet országunk­ban meg akarnak hódítani, vérfolya­mokba fog kerülni számukra. A vá­rosok minden háztömbjét, minden fal­vat, minden majorságot, minden árkot, minden cserjést és minden erdőt fér­fiak, gyermekek, aggastyánok és — ha kell — asszonyok és leányok fog­nak védelmezni. Még a meghódított­­nak vélt területeken is egyre fel fog lángolni a hátuk mögött a német el­lenállási akarat s a halált megvető ön­kéntesek farkasokként fogják támadni az ellenséget. Ellenségeinknek be­lteli látniok, hogy a Németországba­­való betörés, még ha valahol sikerülne is, a támadó számára olyan áldozatokba kerül, amely fölér a nemzeti öngyil­kossággal. A népfelkelés feladata Kfjell a Filfh­erhez, a®E az Uristen küldött számunkra, hűek a Biroda­lomhoz, amely századok után egyesí­tette az összes német törzseket s amely — mint valaha — az európai konti­nensnek a rendet biztosító hatalma és az is marad, hűek a néphez s ezzel saját magunkhoz, mert mi a germán német népnek örök életét, asszonyait, gyermekeit s ezzel vérét, amely oly sok nemeset alkotott az emberiség számára, meg fogjuk védelmezni és meg fogjuk őrizni. 2. Fogadjuk, hogy engedelmeske­­­dünk a Führer és feljebbvalótok pa­rancsainak. Hűség, engedelmesség és vitézség — ezek az államok és biro­dalmak alapjai. Ha az embereket ezek a tulajdonságok töltik el, akkor a leg­kisebb csoport is legyőzhetetlenül erőssé válik. 3. Tudjuk azt, hogy" egy nép leg­hatalmasabb ereje hitében, férfiéinak és asszonyainak állhatatosságában, ifjúságának bátorságában és a saját erejébe vetett bizalmában rejlik. Tud­juk azt, hogy a német szellem a mo­dern technika csodáit teremtette meg s a „V. 1." már hónapok óta mér ke­mény csapásokat ellenségünk élet­­köözpontjára. A Német Birodalom népének fanatizmustól fűtött harcbaszállása 4. Tudjuk azt, hogy ehhez az első fegyverhez hasonlóan a kellő időben a többiek is bevetésre fognak majd kerülni ellenségeinkkel szemben. Ép­­ily jól tudjuk azonban azt is, hogy eze­k a fegyverek csupán akkor hoz­nak majd sikert, ha velük együtt a Német Birodalom legerősebb csoda­­fegyverét is bevetjük: népének bá­torságtól és fanatizmustól fűtött harc­­baszállását. Kijelentjük, hogy egy pillanatig Pesti Hírlap 1944 okt. 80,­ péntek 3 sem ringatjuk magunkat csalóka és hamis reményekben. Az ellenség sa­ját szájából hallottuk, hogy ellensé­geinktől országunk elpusztítását, er­dőink letarolását, gazdasági életünk felbomlását, városaink megsemmisíté­­sét, falvaink felgyújtását és népünk kiirtását várhatjuk. Úgy, amint a zsidók az amerikai hadsereg nyomá­ban porrá égették Wallendorf fa­lucskát,­­ amint a zsidó biztosok Ro­mániában, Bulgáriában és Finnor­szágban felszámolják a nemzeti erő­ket és a munkások tízezreit küldik baromként Szibériába, és igy történ­ne az egész német néppel, ha ellen­ségeink föbbünk kerekednének. A rohamszervezet tagjainak sohasem szabad letenni a fegyvert A népi rohamszervezet tagjainak soha és sehol sem szabad letenniök a fegyvert. Ha valahol egy felelős vezető kilátástalan helyzetben azt hinné, hogy fel kell adnia a harcot, akkor a ro­hamszervezet számára is érvényes az a mi vitéz tengerészetünknél követett szokás, hogy a parancsnoknak ilyen esetben át kell adnia a parancsnoksá­got alárendeltjei közül annak — még ha az a legfiatalabb is —, aki folytat­ni akarja a harcot Nyugodtan és bizalommal tekintünk a jövőbe. Az elkövetkezendő hetekben és hónapokban még kemény megpró­báltatások várnak ránk, azonban , át fogjuk vészelni őket mint az utóbbi évek minden más megterhelését Szí­vünk legmélyén meg vagyunk győ­ződve arról, hogy a Mindenható a fá­radozások, áldozatok, szenvedések és harcok végezetéül megadja a Führer­­nek és népének a keményen megszol­gált győzelmet (MTI.) ¡›* ' „Szekszárdi kadarban Ahogyan a gyermek Babits látta a szekszárdi őszt írta Török­ Ottó A kisfiú öntudatosan és büszkén lé­pett ki a kapuból, felnézett az égre, a nehéz, szürke felhőkre, nem kíván­csian, kutatón, inkább tárgyilagosan és megfontoltan, ahogyan csak kevés ember tud az égre nézni. Néhány lé­pést tett a patak felé, ami ott csörge­dezett az emeletes, fehér, zöldzsalus kis ház előtt, most mélyebben és bú­­sabban, mintha a nyarat siratná, vagy a fecskéket, amint mély surranással ittak vizéből. A sárosszürke partot a kacsák és libák fehérsége színezte be, totyogásuk mozgalmasságot adott a patakszélnek, gágogásuk belevegyült a víz csörgésébe. A déli harangszó nekiindult a szűk kanyargós utcáknak, fel a Barimé­nak, a Kálvária dombjának, és a toesz­­szi Duna kékje felé, az Alföldön. Úgy nyújtózott ez a kisváros a hegyek aljá­ban, mint macska a vánkoson. A fiú pedig hallgatta a harangszót, áhitatosan és csendben, mintha égi szózatra figyelne. Lelkében még utá­­­na sokáig búgtak a harangok, sokkal finomabban, később csilingelve, vé­konyan, végül egészen elhallgatott és megint csend lett. Aztán beszaladt a f­apun, végig­nyargalt a kerten, hátra a kiskapuhoz, ahonnan már egyenes út vitt a házak mögött a szőlőbe. Mindjárt a szur­­csikba ért, melynek falából a zöld ber­bécs és a fehér iszalag hajolt ki év­ről-évre. Szaladt felfelé az enyhe lej-A népfölkelésnek az lesz a feladata, hogy a fenyegetett területeken segít­ségére legyen a véderőnek, hogy az ismét támadásra fegyverkezhessék és gyülekezhessék. Mint öt emberöltővel ezelőtt a porosz népfölkelés idején őseink tették, most mi is magunkévá akarjuk tenni azokat az erényeket, amelyek minden időben érvényesek s egyedül ezek képesek biztosítani a győzelmet. 1. Esküszünk, hogy 7— akár csak atyáink —é hűek akarunk maradni; tőn, amíg felékzete elakadt, csak ak­kor lépett lassabban, hosszabbakat, mint a felnőttek. Az öreg ■ présház előtt állt meg, nekidült a malomkő­asztalnak, ott fújta ki magát, ahol még nagyapái politizálgattak szüret után, mikor elült a munka, a jó szek­szárdi kadarka mellett. A meszelt sár­­pad is ott nyújtózott az asztal mögött, okosan, mint a vének. Később ván­kost hozott ki és leült a padra. Sokáig ült itt, szinte észre sem vette az időt. Ritkák ezek a pillanatok, mi­kor belevész az ember az időbe, talán ezért is széditök, kábitók, mint a mor­­fiurk. A tavalyi szüretre gondolt. Most is itt érzi maga körül a nyüzs­gést, nők és férfiak szavát hallja, a szomszéd dombokról az énekszót, ta­lán sokkal élesebben és tisztábban, mint tavaly. Akkor csak messziről szemlélte a mozgást, a szüretet, mintha távoatot keresne. Félt és húzódozott az embe­rektől, a hangos szótól összerezzent, csak okos, sötét szemével figyelt min­den apróságra, szinte magába itta a vidék hangulatát, a szelíd, dunántúli dombok józan, enyhe hajtását, a friss must édeskés illatát, a szedők arcán a mosolyt ,­és édesanyja egyenes tartá­sát, amint a tőkék között járt, figyelt, rendelkezett. Anyját mindig ilyennek látta, még­ később is, mikor a Vérmező ködén keresztül bukkant elő a váro­s, a Kálvária sziluettje, a szőlő és a présház. De most itt a szüret, mellette sur­rannak el a dolgos puttonyosok, amint befordulnak a prástotoba, felsintnek a nadlásra és féloldalt dőlve beleöntik a szőlőt a gerendáig érő, nagy kádba. Béresek tapossák ki a szemekből az édes levet, lent pedig felfogják és máris kínálják az urfinak az első po­hár mustot. A kád oldalán egyre fel­jebb és feljebb sorakoznak a krétával irt évszámok, melyek az esztendei ter­mést jelzik. Ha elunja magát, leveszi a puhafaszekrény tetejéről az évtize­dek óta itt porosodó divatlapokat, azokat forgatja egy ifjú mohó kíván­csiságával, ahogyan csak ilyen korban érdeklődik az ember és tud figyelni az élet legkisebb rezdülésére is. Az asszonyok kis, görbe késsel vág­ják le a pirosra-kékre csípett levelek közül a fürtöt és dézsájukba gyűjtik. A sorok közül átbeszélnek egymáshoz vagy énekelnek, hogy zeng belé az egész környék. Mint madárdal csap fel az egyes szőlőkből az énekszó és hirdeti, hogy itt a szüret, a dombok nagy ünnepe, a betakarítás ideje. Délután kijönnek az ismerős gyere­kek és megkezdődik a játék. Misi is velük szalad fel a hegyre, a mogyoró­bokrok között, a földbevágott pa­­rasztlépcsőkön. Itt élvezik legjobban a pandurost, ez elégíti ki leginkább képzeletvilágukat. Csak késő este le­het őket innen előcsalogatni, mikor már sz­aüretelők hazafelé indulnak. Végigtorton, a szurdikban is kiál­toznak önfeledten, ahogyan csak gye­rek tud kiáltani a kor hevétől. A kisfiú felütötte fejét, mintha hal­laná a gyerekzsivajt és meglepetten nézett körül. Csend mindenütt. Hallgattak a dom­bok, lent a kitágult városka pihent,­­ a szál ideverte a­­toronyóra kongását, a Kálvária keresztje látszott a szürke égen, lágyzöld, fiatal kukorica hajla­dozott, borzongott a szomszéd dombon. Felsietett a kereszthez, mert a szőlő a sorompótól a keresztig nyúlt és le­nézett onnan a városra, a piros és szürke tetőkre, a sárga és fehér há­zakra. „ Sokáig nézte a várost, csendesen és végzetesen. Nem a kisfiú nézésével és kíváncsiságával, az ember szemlélő­désével és készültségével. Az őszt­ figyelte, A dunántúli őszt. A levegő kissé nyirkos, csípős izét, a táj köny­­nyű szürkeségét, a látóhatár kerek, mély vonalát. Messze a Duna kékje ködlött hosszan és zártan, oldalt a ka­locsai kettőstorony villogott fehéren, amint a nap megtört az őszi felhő kis résén keresztül. Zöld tornyát is ki­vette, kissé zömök alakját. Erre min­dig büszke volt, ha meglátta, úgy érezte, valamit elcsípett a messzeség­ből, az­ időből ragadott ki egy kis részt. A másik oldalon a Sárköz falai emelkedtek ki a síkságból, őcsény és Deés elszórt templomtornyai. A szél egy falevelet sodort feléje, száraz volt már, halott. A fiú elkapta és megindult lassan lefelé a lejtőn, neki a városnak. Egy őszi levéllel indult el a költő a kereszt lábától, az érett szőlők mellő!, neki a világnak. — Misi... Misi... — kiáltott az édesanyja a tornácról. Éppen akkor fordult te a hátsó kis­kapun a fiúcska kipirultan és vidá­man. Odaszaladt, az sigiához és r-~ _ csókolta, szó r­élk­ül. I:s az ..­. , értette a fiát. Sündermann a német - Berlin, okt. 19. (Német TI) Sünder­mann törzsvezető, helyettes sajtófő­nök. bejelentette, hogy német népi rohamszervezet (Deutscher Volks­sturm) név alatt katonai szervezetben tömörítik az odahaza dolgozó német férfiakat a győzelem kiküzdése cél­jából. Megszervezésében a szárazföldi hadviselésre vonatkozó hágai szabály­zat rendelkezései szerint járnak el Ez lesz az odahaza dolgozó 16-60 éves német férfiak katonai megszervezésé­nek és kiképzésének a kerete. Ezzel a szervezettel hathatósan megerősítik a német véderőt, bárhol is próbálnák az ellenséges erők a harccselekménye­ket német területre vinni. Sünder­,­mann rámutatott arra, hogy nem föld­alatti mozgalomról van szó, még ke­­vésbbé arról, hogy vereségre készül­nének elő, hanem egyesegyedül kato­nai tömegszervezésről a korszerű há­ború veszélyei ellen, amely lehetősé­geket ad a légi után szállított csapa­tok leszállására és gépesített egységek áttöréseire. Az új szervezet tehát to­vábbi fokozott előkészület a német végső győzelemre. Tájékozott részről kiegészítésképp közült még, hogy az új szervezet a né­met véderő rendes alkotórésze lesz. Tagjai a nemzetközi megállapodások­nak megfelelően karszalagot viselnek rajta a német felségjelvény alatt a „Bolkssturm“ és a „Deutsche Wehr­macht“ szavakkal. Sündermann közölte, hogy szerdán, a lipcsei csata 131. évfordulóján te­szik közzé a Führer rendeletét az új szervezet létsítéséről. Himmler SS n­ épi rohamszervezetről A birodalmi vezető a német tartalék se­reg főparancsnoka, még szerdán be­szédet mond az új szervezetről. (MTI) Befejeződött a keletporoszországi népi megmozdulás Berlin, okt 19. (Német TI) A kelet­poroszországi történelmi népi meg­mozdulás végén, amelyen Himmler birodalmi SS-vezető a Führer rende­letét a népi rohamszervezet megala­kításáról közölte, Koch Erich körzet­vezető tartotta a befejező beszédet. Ha a párt — mondotta többek között — ebben az órában egy feladatot ma­gára vállal, akkor azt a feladatot a legteljesebb elszántsággal és komoly­sággal oldja meg. Kelet-Poroszország népe kész a harcra és sohasem fogjuk ennek a földnek még csak egyetlen egy négyzetméterét sem önként fel­­­adni. (MTI) ! III IMII dl áll II BUMM II lllilllih (ulti Ilii tol IP UH II A berlini sajté az általános német népfelkelés jegyében Berlin, okt. 19. (MTI) A csütörtök reggeli berlini sajtóban ,a Führernek az általános népfelkelés megalakítá­sára vonatkozó rendelete és Himmler birodalmi SS-vezető beszéde uralko­dik. Első helyen valamennyi lap a német népfelkelés jelentőségét mél­tatja és természetesen egész terjedel­mében közli Himmler beszédét, amely a birodalmi főváros közvéleményében általános mély benyomást tett és így igen élénk visszhangot keltett. A tör­ténelmi jelentőségű eseménnyel mind­egyik lap vezércikkben foglalkozik .

Next