Pesti Hírnök, 1865. január (6. évfolyam, 5-25. szám)

1865-01-20 / 16. szám

mi tanács szorosan véve sem törvényhozói, sem administratív hatóság, hanem csak sok­­fejű tanácsadója az uralkodónak, és e tekin­tetben némileg hasonlít a Napóleon­­féle új titkos tanácshoz, habár ez utóbbi egy­úttal inkább családi tanács jellemével bír. Egyébiránt ezen két intézmény közt sok a h­asonszerűség, és bizonyára sajátságos játéka a véletlennek, hogy Páriában és Pétervárott egyidejűleg az uralkodók legközelebbi rokona állíttatik ezen hatóság élére. De az analógia még tovább megy. Vala­mint Párisban, úgy Pétervárott is az uralko­dót a politikában azon középirányzat képvise­lőjének tekintik, mely a két szélsőségtől a li­­beralismustól és reactiótól egyaránt távol tartja magát, míg Napóleon herceg és Costa­ntin nagyherceg — természete­sen mindegyik a maga módja, azaz, az egyik francia, a másik meg orosz fogalmak szerint a liberális irány előharcosának tekintetik. Emlékezhetik a t. olvasó, hogy mintegy más­fél év előtt, midőn Constantin nagy­herceg", Lengyelországból helytartói állomá­sából visszahivatott, hire járt, hogy a nagyher­ceg a cár kegyét elvesztette, mert szelidebb rendszabályokat ajánlt. Ezen hír alkalmasint túlzott volt, mert sem S­á­n­d­o­r cár nem lehet annyira vérszomjas, sem­ Consta­n­­t­i­n nagyherceg annyira engedékeny, hogy a kettőnek nézetei közt jelentékeny különbség létezhetnék. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy akkor a cár tanácsában ama párt győzött, mely a felkelő lengyelekkel szemközt a leg­szigorúbb rendszabályokat ajánlotta, és hogy Constantin nagyherceg nem­ akart eszköze lenni ily szívtelen politikának. És ezzel tökéletesen egyetérthetett S­á­n­d­o­r cár, kinek nemesen érző szívét átalában ma­gasztalják. Sokan azt hiszik, hogy Const­antin­ nagyhercegnek kinevezését csakugyan liberá­lis értelemben kell venni. Itt nem csupán Oroszországnak belpolitikája veendő tekintet­be, mert ott — és ez becsületére válik Sán­dor cárnak — eddig is legalább viszonylag szabadelvű irány kivettetett, de a birodalmi tanácsnak Lengyelország ügyeivel is kell foglalkoznia, és e tekintetben Constantin nagyhercegnek egyénisége mindig jótékony befolyású lehet. AUSZTRIA, Béc­s, jan. 19. (A birod. tanács) képvisel­őházának e hé­la­ki ülése,úgy látszik, alig" méltányoltatok kollsz­opf " a hivatalos’ színezetű la­pok,mint a „Const.­­ Ist, Zig“ s a „Botschafter“ min­dent elkövetnek, hogy még" halványabb sziliben mutassák be. Ennek folytán nem lesz érdektelen,ha róla m­­ég néhány szót mondunk. Egyik főtárgyát a Rudolf-sorsjegyek képezték. Az illető kölcsönre a város megnagyobbítási telkek zálogosíttattak el, oly eljárás, melyet a bizottmány rászalt. A ház nem fogadta ugyan el a bizottmány javaslatát, de ebből nem következik az, mint némely sugalmazott lap kiböngészni akarja, hogy az eljárás, mint törvény­­szerű, helyeseltetett. A ház csak nem­ akart az illető okokkal foglalkozni, oly okok, melyek igen kényes természetű­ek. A következő azonban megdönthetően tény : a város megnagyobbítási telkek előbb állami tulajdont képeztek . 0 E c 1- s­é g e parancsára később a város megnagyobbítási alaphoz, tehát külön alapítványhoz csatoltattak , s igy e rendelkezéstől a ministérium önhatalmúlag nem fordíthatja azokat más célra. Ez megcáfolhat­­lan. A Rudolf-kölcsön kötvényeinek homályos szö­vegezése is továbbá nem helyeslésben részesült. A közönség között azon hir volt elterjedve, hogy a kölcsönt, az állam biztosítja. E hir semminemű hi­vatalos közleménynyel sem cáfoltatort meg. — A képviselő­ház most ezt nyíltan kijelenté, s hogy a kijelentés mellett töltő minister is szavazott, külö­nösen felemlítendő. Megyj­egyezzük meg ez ülésből­­ a sebe­s képviselő nyilatkozatát , hogy az ellenőrködési bizottmány tapasztalatai­ a házat arra bírhatnák, hogy a­ hadműveleteknél az állandó formulát, mely szerint a pénzügyminiszernek arra kell törekednie, hogy az állami kincstárt minél kevesebbé terhelje még, megváltoztassa. Ez figye­lemreméltó nyilatkozat. Az állami kölcsönök hatá­sáról különbözők a vélemények s vannak pénzügyő­rök, kik azt állítják, hogy a morálnak a pénzhez semmi köze. A­nélkül, hogy e helyütt ph­ilanthro­­picus ömlengésekbe bocsátkoznánk, megjegyzendő­nek tartjuk, hogy átalánosan elfogadott s a tapasz­talás által igazolt nemzetgazdászati elv, hogy­ a sok sorsjá­ték a népet mind iparszorgalmában, mind adófizetési képességében, mind moráljában tete­mesen károsítja.­­ (A V­r­i­n­t­s-i­n­d­í­t­v­á­n­y.) A gróf Y­r­i­n­t­s által tett indítvány sorsáról, mely in­dítványt, mint tudva van, a pénzügyi bizottmány egyhangúlag elfogadó, egy bécsi lap, mint mondja, hiteles forrásból azt közli, hogy a minis­teri tanács többsége az indítvány figyelembe vétele mellett nyilatkozott, s ö­b­e­b­s­é­g­e is a lehető figyelem­bevételt az egyes ministereknek ajánlá. Egy külföldi lap azt is­ akarja tudni, hogy ugyancsak a Yrinis-indítvány felett tartott ministeri értekezlet­ben a hadügyminiszer f klnyilatkoztatá, hogy meg­takarítás csak úgy lenne, lehetséges , h­a a lo­vassági, tüzérségi, valamint átalában a techni­cal had­csapatokat is leszállíthatná, de ily­szerű indítványért csak úgy vállalhatná el a felelős­séget , ha collegája , a külügyminiszer , tartós békéről biztosíthatná. (II. M­e­n­s­d­o­r­f­f azt,fe­lelte volna, hogy e tekintetben nem nyilatk­ozh­atik s egészen collegájának belátására bízza , hogy leg­jobb meggyőződése szerint hozza határozatait. Pécs, jan. 19. (A birod. tanács) képviselő­házának mai ülésében Berger interpellálja a kormányt azon államszerződés előterjesztése iránt, mely Szászországgal köttetett a vollerbeuth­egeri vasútnak a cseh vasútvonalakhoz való összekap­csolása iránt. Steffens a kereskedelmi minis­­tériumi­oz intéz kérdezősködést a Bécs-Budweis és pilseni vasútvonal kiépítése iránt. Ezután az államadósságokat vizsgáló közép­ponti bizottmány évi jelentése vétetett vitatás alá. Azon határozatánál,hogy az 1863-ki tartalék­­adósságok nem törlesztése a pénzügy-törvény meg­sértésének nyilvánítandó, Ub­ner a depotüzleteket a pénztári kezelés belrendszabályoknak nyilvánítja, s végül arra figyelmeztet, miszerint a kormány kí­­vánja , hogy a birodalmi tanács jól meg­fontolja nyilatkozatait , az ilyen határozatok­nak pedig nem tulajdoníthat irányadó fontos­ságot. Skene ezen közlés következtében az ülés befejeztetését indítványozza. Ezután még felolvas­tatott G i­s­k­r­a interpellate a a galíciai os­­­tromállapotot illetőleg , mely a következő kérdé­seket tartalmazza: 1) Mikor szándékozik a kor­mány az alkotmány 13-dik §-sa értelmében az összes birod. tanácsnak a galíciai ostromállapot okait vagy eredményeit előterjeszteni ? 2) Melyek az okok , miknek folytán a kormány az ostromál­lapotot Galíciában s a vele összefüggő rendkívüli intézkedéseket most is fen­tartatja? — Legközelebbi ülés hétfőn. — (A pénzügyi bizottmány) igen szorgalma­san működik s a legutóbbi napokban több tételt döntött el, így a többi között a parlament-ház építésére kitűzött 500,000 főt kitöröltetett. Felhoz­ták, hogy a birodalom pénzügyi helyzete e percben nem engedi meg az ily kiadásokat s egyátalában ez építésre nézve világosabb előterjesztést kértek. A mostaniból nem derült ki tisztán, váljon e pénz a város megnagyobbítási alap telekjeinek megváltá­sára fordíttassák-e , vagy nem. Az adó-reform­­bizottmányban s a pálinka-adó felett alakított vá­lasztmányban még nem hozatott határozat. Ez utóbbiban a vita igen élénk volt. POROSZORSZÁG, Berlin, jan. 18. A „Kreuz Zeitung“ és „Zeitl. Corrosp.“ meg­támadják a képviselőket, h­ogy a székesegyházban és fehér teremben oly csekély számban jelentek meg; az előbbi e jelenségben elkülönzést lát az egy­ház és királyság között. —­ A„Zeid. Corresp.“ sze­rint a katonai novella békecontingensi törvényja­vaslatot is tartalmaz. (Ezen törvény­ rendeltetése volna a többség kívánalmainak a főbb pontokban azzal is eleget tenni, hogy a hadsereget békelábon tetemesen leszállítja.) — A porosz követkamara katholikus töredé­kének felirati terve a legnagyobb méltánylást ér­demli. E terv érinti az összeütközés mindkét gyy­­pontját: a költségvetés kérdését s a h­adszervezést. Mindkettőről a kibékülés hangján szól, de egyúttal követeli, hogy azok alkotmányos útón oldassanak meg. Lehetséges, miszerint a többség azáltal menti fel a kormányt azon fáradságtól, hogy R­e­ichen­­sperger és társai indítványával foglalkozzék, hogy minden felirat fogalmazást átalában elvet. Mert ellenkező esetben a kormány végre mégis kényszerülne számot vetni lelkiismeretével, s azon kérdést elemezni : váljon ez annyira mérsékelt indítványok a pártszenvedély kifolyásai-e ? ANGOLORSZÁG, London, jan. 14. Edin­­burgban tegnap délután a színház (theatre royal) leégett. Két óra alatt az egész épület hamu­dalom­má változtatott. Az esemény fájdalom, néhány em­beréletbe is került. — A ch­artres-i hercegnő teg­nap a Morgan-Housban Richmond mellett leány­­gyermeket szült. A múltkor említett hír, hogy T­e­n­n­y­s­o­n nemesi rangra emeltetett, valósul. Cime most sir T­e­n­n­y­s­o­n Alfred baronet. Ő az első poéta laureatus, ki nemességet nyert, mint­hogy Southey a neki Peel által ajánlott címet visszautasította. A Walter Scott után kinevezett irodalmi baronettek száma most háromra megy : B­u­l­w­e­r-L­ytton, Lyell és T­e­n­n­y­s­o­n. OLASZORSZÁG. Beszélik, hogy S­a­r­t­i­­g­e­s grófnak, a római francia követnek Y­a­c­c­a minister törvényjavaslatairól ő Szentségével tartott beszélgetése alkalmával, a szavak siklottak volna ki ajkairól: „Y­a­c­c­a ar csak provisorium. Rövid időn meg fogjuk változtatni a ministériumot.“ IX. P­i­u­s ő Szentsége erre ezt viszonozta volna: „Én jól tudtam, követ az, hogy a ministereket Turul­ban önök nevezik ki, és mozdítják el , de örülök, hogy ezt önnek szájából hallom.“ — Ő Szentsége az encyclicáról igy nyilatko­zott volna: „Én Istentől arra vagyok hivatva, hogy az emberiség orvosa legyek. Én ezen úgynevezett modern társadalmat, bárminő szép és jó tulajdonsá­gokkal van felruházva, rákbajban látom sink­ni, és én az encyclica izzó Avasát nyomom ezen rákbaj­ra. Senk­i sem szereti nálamnál jobban a A valódi civi­­lisatiót, és a valódi szabadságot; de én nem akarok barbárságot, a hamis civilisationak, nem akarok zsarnokságot a hamis szabadság álcája alatt. Én csak a barbárságot, zsarnokságot kárhoztatom, me­lyek csak azért találtattak ki, hogy elfojtsák a civi­­lisatiót és a szabadságot.“ FRANCIAORSZÁG. Most a rh­oimsi bibornok érsek Gousset Tamás is csatlakozott azon fő­papok sorához, kik a közoktatási s igazságügyi mi­­nistereknek­ nyilvánosan válaszoltak. Levelében mondja, hogy ő a ministeri tilalom folytán tartóz­kodott ugyan az egyházfő dogmaticus alkotmányá­nak kihirdetésétől de közölte azt megyéje lelkészei­vel, kiknek még közelebbi utasításokat is adand arról, miként világosítsák fel a h­iveket a korunk­ban leginkább megtámadott vallási igazságok felől. .,Én püspök vagyok“ — mond a bibornok — s a kormány mim parancsolhat nekem hallgatást ott, hol beszélni kötelességem.“ A kormány zavara nett­m­ nő, ezt tanúsít­ják a minden felől belei­valt jelentések a közhan­gulatról. A lapok mindig az encyclica által felidé­zett­­Lém­ákkal foglalkoznak. Az egyház elválasz­tása az államtól még a szabadelvű lapok előtt is OROSZORSZÁG. A „Zukunst“ német he­tilap érdekes levelezést közöl Moszkvából azon nagy horderejű törvénykezési reformok felől, melyeket jelenleg Sándor cár birodalmában létesít. „A külföld“ — mondja a levél — rendesen min­dent , mi Oroszországból jó , a kétkedés egy nemével szokta fogadni , minek oka főleg ta­lán abban rejlik , hogy Oroszország legjelen­tékenyebb eseményeit csupán száraz távirati hí­rekben vesszük, s a hír alapja, valamint a dolog lényege felől, kiválólag csak orosz lapokból érte­sülünk, így azon tudósítás is, hogy a „korlátlan hatalmú“ orosz cár birodalmának békebíróságokat s esküdtszékeket adott, valószínűleg csak mosolyt fog előidézni, főleg ama nyugat-európai alkotmá­nyos államokban, melyek eddigelé még sem az egyik, sem a másik most érintett intézménynyel nem bírnak, s ezek majd azzal vigasztalódnak, hogy az egész talán nem is egyéb, orosz félhivata­los mesénél, vagy távirati tatárhírnél. E vigaszta­­lási kísérlet azonban ez egyszer eredménytelenné lesz, mihelyt a nov. 17-én hozott szabadelvű tör­vénykezési rend részletei köztudomásra jutnak. Korántsem kell gondolni, h­ogy mi a pétervári kormánynak ez ajándékáért különös hálával tar­tozunk, mert ezzel csak azt adta nekünk vissza, mivel már századok előtt bírtunk, mit — mint a sajátos szláv élet természetes productumát — az Oroszországba importált nyugat-európai bureau­­craticus központosítás ideiglenesen háttérbe szo­rított. A senatusnak alább közölt, az említett uk­áz folytán megjelent, s a békebíróságok és esküdtszé­kek behozatalára vonatkozó rendelete, következő pontokat állapít meg: „A bírói hatalom a békebi­­rákat, collegialis békebiróságokat, és császári tör­vényszékeket illeti. Ez utóbbiaknál a népből vá­lasztott esküdtszé­ki ü­lnö­k­ö­k alkal­maztatnak, kik a vádlott bűnös Arokta felett hatá­roznak. Bírói hatalmuk minden rangú és rendű egyénekre kiterjed, és valamennyi magánjogi és büntető jogi ügyekre. A békebirák a lakosság min­den osztályából választatnak, s a kormány által megerősíttetnek. Békebiróságok minden városokban s kerületekben léteznek , minden város kerületével egybevéve, kerületi békebirósággal bir. A békebirósági kerület több kisebb járásokra osztazik, s minden ily járásnak van saját békebi­­rája. A kerület valamennyi békebiráinak­ gyűlésük kürhezi a kellekit­óságokra nézve a felebbviteli fó­rumot. A szenvedőleges választási jog a, Pókoló­­ságokh­oz, minden 25 éves férfit illet, ki a felsőbb vagy közép­iskolákat elvégezte, vagy legalább há­rom éven át oly hivatalokat viselt, melyekben a bírói tisztség betöltésére megkívántató ismereteket megszerezhette, s ki azonfelül, ha tartományi ke­­rületekhez tartozik, legalább 15.000 rubelnyi, ha a két főváros valamelyikében, Pétervárott vagy Moszkvában telepedett le, legalább 6000, és mint egyéb városok polgára, legalább 3000 rubel va­gyonnal bir. A békebbrák 3 évre és pedig a szinte nép­választásokból kifolyt politikai kerületi képvi­seletek gyűlésétől akasztatnak, és kötelességük ezen idő alatt a panaszokat a nekik kijelölt hatás­körben mindenkor elfogadni, s a tényállást a hely­színen megállapítani. A békebíró ezen időszak alatt sem kormány, sem községi hivatalt nem viselhet, de fáradozásaiért s irodája számára kárpótlást nyer a kerületi vagy közsé­­g­i pénztárból. A békebírák­ fennérintett congrega­­tiója, a peres ügyek végleges elintézése, s a békebi­­ráktól átvett fölebbvitelek és tiltakozások meg­vizsgálása végett , időszakonként semmisítő­ tör­­vényszéki minőségben, a kerületi s városi község­­képviseletek határozataihoz képest, gyűl egybe. A békebírák congregatiójában egy államü­­gyész vesz részt, ki az alsó bíróságok ítéleteit ter­jeszti elő. E congregatiókhoz ez itélőt ok végrehaj­tására azonfelül császári törvényszéki segédek is alkalmaztatnak , a főfelügyelet a békebíróságok működése felett pedig a császári semmítő­ törvény­­szék departement-ját, s az igazságügyi miniszert il­leti. A békebírák h­­i­v­a­t­a­l­u­k­­­ó­l csak saját folyamodásuk, vagy betegség, vagy ellenük megindí­tott bűnvádi kereset folytán té­tethetnek le. Esküdtszéki ülnök minden állandóan letelepedett , bármely osztályú orosz alattvaló lehet , h­a legalább 25, és legfőlebb 70 éves, és legalább két év óta lakik azon kerületben, melyben a választás történik. Az esküdtszéki ülnö­kök jegyzékébe tartoznak : a békebírák, az összes államfiatalnokok a bírói, államügyészi, rendőrsé­gi közsogek, valamint az alkormányzók és fegyenc­­házi felügyelők kivételével ; a községi tisztvise­lők, a polgármester kivételével; a falu vénei, az egyházpártfogók, s mindazon egyének, kik lega­lább 100 dessatina földbirtok, vagy ennek megfele­lő tőkepénz felett rendelkeznek , hogy ha Moszkvá­ban vagy Pétervárott laknak 3000, és más váro­sokban 500 rubel vagyonnal bírnak. E névjegyzé­keket évenként az e célból a kerületi és városi kép­viseletek által kiküldendő bizottmányok készítik. Egy hónap lefolyta alatt mindenkinek jogában áll, valamely egyénnek az esküdtszéki lajstromokba jogtalanul történt bejegyeztetését a bizottmánynak feljelenteni. Az esküdtek lajstromában, Pétervár és Moszkva v városok s a hozzájuk tartozó kerületek számára egyenként 1200 egyén, 100.000 léleken felül számláló kerületekben 400, és csekélyebb népességű kerületekben 200 egyén jelölendő ki.­­ Azonfelül még Pétervárott 200, Moszkvában 200, a többi városokban pedig 60 esküdt fog kijelöltetni. Senki 9 tiszt teljesítésére egyszerű és többször évenként meg nem h­ivatk­ozik. A esküd­tekből a bizottmány 4 osztályt képez, minden vá­rosnegyed számára egyet; e bizottmány határozza meg azonfölül a törvényszéket, melynél esküdti kö­telességükben eljárnak. Minden végtárgyaláshoz 30 esküdt és 6 helyettes vétetik. Az államügyész­­nek jogában áll hatot közülök visszautasítani, míg a vádlott ügyvédének indítványára számuk 16-ra szállíttathatik le. Az esküdtek elé a törvényszéki elnök minden egyes esetben 3 kérdést terjeszt el­határozás végett: be van-e bizonyítva a bűnösség ? elkövette-e vádlott a bűntényt ? lehet-e vádlottnak a bűntényt imputálni? — 17 éven aluli vádlottak­nál az esküdtek azonfelül még a be- vagy be nem számíthatóság felett is határoznak. Két óra lefolyása előtt az esküdtszéki ülnö­kök csak egyetemes ítéletet hozhatnak, ha ellenben az eset oly bonyolódott, hogy ezen idő alatt meg nem egyezhetnének, akkor szavazattöbbség hatá­roz. A vég­tárgyalás­ok nyilváno­san tartatnak, s a senatusi rendelet e te­kintetben nem tartalmaz semmiféle a közönség be­­bocsáttatását megszorító határozatot. A békebírósá­gok s esküdtszékek illetőségére vonatkozó rész­letekről, a „Zukunft“ levelezője kimerítő közlése­ket ígér, veszélyes színben tűnik fel, a katholikus elem nagy elterjedettsége miatt. A szomszéd Belgium példája, hogy a szabadelvűség ügye a kamarákban oly csekély és feltételes szavazazattöbbségen alap­szik, nem bír rájuk nézve semmi csáberővel, s ez okból a gallican nemzeti egyházban vélnek orvoslást találhatni, anélkül hogy megmondanák, honnan veszik majd hozzá a gallicanusokat. A senatus és törvényhozó testület számára most főzik ki a sárga könyvet; a „France“ ígéri, hogy a gyűjtemény nagy érdekkel fog birni, és hogy a német-dán és római kérdés foglalandja el abban az első helyet. Jan. 21-én szokás szerint ha­lotti misék tartatnak XVI. Lajosért s St. Honoré külváros rue d’ Anjoui engesztelési kápolnában. TÁVIRATI TUDÓSÍTÁSOK Berlin, jan. 18. A „Pro Ar. Corresp.“ írja. El van határozva, hogy a p­o­r­o­s­z kormány semminemű határozatba bele nem egyezik a hűsé­­gek állapotának rendezését illetőleg, mielőtt teljes biztosítékot nem nyert arrra nézve, hogy teljesül­nek Porosz- és Németország érdekében teendő kö­vetelései arra nézve, minő viszonyban álljanak Po­roszországhoz a bgségek katonai, tenge­részeti és kereskedelmi tekintetben. A „Nordd. Alig. Ztg“ erősíti, hogy alaptala­nok azon hírek, mintha a kormány a katonai tör­vényt éppen nem,vagy csak az urak házának fogná elébe terjeszteni. A nevezett lap emlékezetbe hozza azon martiusi törvényszéki kibocsátványt, mely az országgyűlési értekezletekben tett tárgyilagosan büntetés alá eső nyilatkozatok közzétételére vo­natkozik ; azt hiszi, üdvös lenne kötelességekké tenni a lapok szerkesztőségeinek, hogy szigorúan figyelmezzenek: a kormány mindenesetre oly hely­zetben v­an, hogy büntetendő nyilatkozatok jogta­lan kiejtése esetén a kamarai tagokat hathatósan meglakoltassa. A berlini „Börsen Zig“ biztos kútfőből hallja, hogy Hamburgban a porosz bank fiókot akar állít­­ni a porosz valuta meghonosítása végett. Flensburg, jan. 18. A „Nordd. Zig“ jelenti. A határrendezési bizottmány tagjai tegnap éjszaknak vették útjukat és ma megkezdik munká­lataikat. Turin, jan. 17. (Este ) A követkamara mai ülésében Cantu interpellálja a ministériumot néhány tanárnak eskümegtagadás miatt történt letétele felett és az esküről szóló törvény eltörülte­­tését kívánja. A közoktatási minister felvilágosí­tásokat ad. A kamara helyesli a ministerium eljá­rását. LEGÚJABB. — Bécsből Írják, hogy f. hó 18-dikán az o­s­z­t­r­á­k-p­orosz sürgöny váltásnak hi­vatalos taglalata megküldetett Metter­nich hercegnek, a párisi osztrák követnek, hogy annak alapján a francia külügy­minis­ter­nek kellő felvilágosításokat adhasson az em­lített sürgőny­ökről. Úgy látszik, hogy a com­pensatio eszméje Párisban rendkívüli, és a német nagyhatalmakra nézve nem éppen ked­vező sensatiot okozott. — A bécsi „Vlfr.“ minden ellenkező ál­lítások megcáfolásául jelenthetni hiszi, hogy a pápai encyclicának teljes tartalma Spanyol­­ország minden templomában gyertyaszentelő napján ki fog hirdettetni, mint ez már távirati uton határozottan jelentetett is Rómába. —­ Poroszországnak külpolitikájáról ma nincs semmi nevezetes jelenteni valónk. Csak az volna kiemelendő , hogy a kölni lapnak írják, miszerint az Ausztriával való kereske­delmi szerződés még e hónapban megköt­tetik. — Turinból jelentik, hogy a septembe­­ri események feletti discussio elnapoltatok, mert a kormány több rendbeli törvényjavas­latot akar tenni, melyek később alig volná­nak keresztülvihetők, és mert a kamra több­sége ama discussio folytán alkalmasint meg­ritkulna. A kolostori javakra vonatkozó tör­vényjavaslat csak Plorenzben fogna tárgyal­tatni. — Említettük a „France“ után tegnapi számunk jelen rovatában, hogy a walesi her­ceg fogja febr. 7-kén megnyitni az angol par­lamentet, a­mi symptomájául tekintetett a ki­rálynő közel leköszönésének. Ma azonban je­lenti a „Spectator“, hogy maga a királynő fogja személyesen megnyitni a parlamentet. — Párisból távsürgönyzik, hogy Tulle­­ben f. hó 17-dikén helyies okokból igen ko­moly lázongás tört ki. A közhatóság beavat­kozott, egy ember megöletett, többen meg­sebesültek. — A francia kormány, mint tudva van.

Next