Pesti Hírnök, 1865. március (6. évfolyam, 49-74. szám)

1865-03-28 / 71. szám

Hatodik évfolyam 71. szám. PESTI '■Q iVW/v/'.Arjv'/v/'Ar’/v/W'A/www’A/'yv'yv’^rAAA/'i/v'A/'yv'ywwwwv'iA/'Ar j) ^ Előfizetési felté­telek: helyben házhozhordás- 5 ^ sál vagy postán mindennapi megküldéssel: | £ egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre | | 5 frt. — Minden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- ?, 1 napos előfizetést. |­­? eWVWJVJ'J'JV'JVJVJVJVvAfwAAAAAAA/­JV’yV'/tAA/’yV'JV’/N/’ATAAA/'yVW'AAATO POLITIKAI NAPILAP. Kedd, martius 28-án, 1865 HÍRNÖK. ^V\A/V/* * 2^\/\AA/VVV\A/\Ary\/'/vr/U’AfW,iA/,iA/WVV/VV,JWWW\/'/UVV,AAAf1AAAAAr\jT) I Hirdetések öthasábos petit sorért egyszerű hir- | | detésnélfi kr.,bélyegdíj 30krjával számíttatnak. :• Szerkesztőség és kiadó­hivatal: | | a hímző- és kalap-utca sarkán 1-ső sz. alatt, | a 2-dik emeleten.­­; OvAAAAAAAWwfWWWVVWW\AA/JWWV'JV\/^/’JVJWVyWWV\A/WVAAA/V\/, O Előfizetési felhívás pesti hírnök politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre......................................... 5 frt. Félévre...................................................10 frt. Egész évre.............................................20 frt. auszt. ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik. Előfizethetni: Vi­déken minden kir. postahivatalnál, hely­ben Pesten, csupán a „Pesti Hirnök“ kia­dó hivatalában, a hímző- és kalap-utca szeg­letén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó­ hivatala. Hazai közügyek. A Horvát-m­agyar kérdéshez. *) IV. A horvátországi tartománygyülés. Pozsony, mart. 27. Szemere Bertalan *) Borsodmegye követekint, elbámul az ember az azt állítók bátorságán , hogy a kapcsolt részek jogai s municipalis statútumai orszá^pry«1^ -a.« sok körén túlesnek, ha megolvassa magát, a fentebb szóról-szóra átirt törvényt s emez értelmet benne fel nem leli. Azt mondja ugyanis az annyiszor említett 1715 . 120. t. c., hogy miután a kapcsolt­ részek municipalis statútumainak megerősítése és megtartása al­kalmával több kérdések támadtak volna („cum occasione confirmations et observations] Sta­­tutorum municipalium praefatorum regnorum plures et variae subortae suissent quaestio­­nes:“) elrendeltetett, hogy a mely municipalis statutumok 1) a király által egyenkint, 2) az országgyűléstől jelesen az 1681: 66. t. c. által átalában megerösíttettek: azok „in nullum amplius de sui validitate veniant quaestionem.“ Tehát nem az mondatik, hogy azok országgyűlési vitatások alá nem jöhet­nek, hanem hogy érvényeseknek ismertesse­nek ; de kiket illet ez ? a királyt s ország­­gyűlést nem , mert ha nem akarnák, hogy érvényesek legyenek, nem erősítették volna meg, hanem illeti a kapcsolt részeknek neta­lán vonakodó polgárait.­­ Továbbá az mon­datik a t. cikkben, hogy 3) a mely municipális statútumok sem a király sem az országgyűlés által nem erősí­tettek meg s egy év alatt sem erősíttetnek meg, azok nem bizandanak kötelező erővel. 4) Jövendőben valamennyi alkotandó statútumok királyi megerősítés alá terjesztes­senek, é­s az 5) -dik pont két ilyetén különös statútu­mot egyenesen királyi vizsgálat alá utasít, mint a mely „prima instantia praeterita fuit.“ Ez az 1715. 120. t. c. tartama. Nem világos-e éppen e törvényből, mely­re leginkább szeretnek hivatkozni a horvátok, hogy csak azon statútumok érvényesek, me­lyek vagy a Fejedelem vagy az országgyű­lés által megerősítvék ? — S váljon úgy erő­­síti-e meg a Fejedelem s az országgyűlés azokat, mint idegen fél, következőleg mely­től egyik fél, azaz: sem a megerösítök, sem a horvátok nem állhatnának el közös megegyezés nélkül ? Korántsem, hanem mint felsőbbség, mely mihelyest visszavonja jóvá­hagyását, a statútum erejét veszti. — Egyéb­iránt már maguk a törvény szavai: „ut de statutorum regni Croatiae per suam Majesta­­tem specifice confirmatorum validitate nulla amplius quaestio oriri possitub. Maj­th­ényi­ ként világosan mutatják, hogy azzal a változhatlanság messziről sem vétetett célba. — Erősíté ezt még inkább ezen tör­vénynek fentebb előadott genesise. És fel lehet-e józanul tenni , hogy a magyar törvényhozás , mely a kapcsolt­ ré­­szeknek az 1741: 8. t. c. által biztosított sarkalatos jogai felett tanácskozhatik s a Feje­delemmel együtt határozhat, — ugyanezt ne tehetné azoknak helyhatósági jogaira nézve is ? — s ekként saját jogai ellen oly képtele­nül megszorító törvényt hozott volna? — mert ha a törvényhozó testtől függő munici­­pium a törvény felett állhatna, a törvényho­zás valóságos gúnynyá válnék. A statútum csak addig állhat meg, míg az a status céljaival megegyez; — annak bírája pedig : mi egyez vagy ellenkezik a status céljaival ? cs­ak és egyedül a törvény­­hozás lehet. Innen a következtetés igen vi­lágos , miszerint a törvényhozásnak joga van ilyféle municipális statútumokat megszüntetni; — és ezen megszü­ntethetési jog lényeges feltétele magának a status fentartásának. — Sőt maga a fejedelem is, midőn az 1715: 120. t- c. 3 s 5 §§-ai értelmében jogot nyert, meg­­erősbithetni a kapcsolt­ részek statútumait , oly hatóságot gyakorol, melyet reá a tör­vényhozás ruházott. De lássuk még a Russevich ál­tal a kapcsolt részek statutárius joga alap­járól felhívott Hármas Törvénykönyv III. R. 2-ik címe tartalmát. Verbőczy itt a „statuta populist kellékeit eme pontokban határozá meg : ”) ---**■-----1 ~ 0~~*-----------------------------------------------­okozzák; b) az ország köztörvényeivel ne ellen­kezzenek ; c) sem a főbiróságok ítéletei ellen nem irányozhatják; d) csak azokra hatnak kötelezőleg, kik hozatalukba befolynak; e) az illetők nagyobb és érettebb része akaratából s nem máskép keletkezhetnek. E szerint ha törvénytől eltérő törvé­nyeik és szokásaik vannak is egyik vagy másik hatóságnak, — tehát a kapcsolt­ ré­­szeknek is, mert minden saját hatósággal bíró nép alkothat maga számára statútumo­kat, — de azok — sem a megyéké, sem Erdélyé — miként maga Verbőczy mondja, nem ellenkezhetnek az ország törvé­nyeivel, s a kir. Curia ítéleteivel. E törvény­­ mond helyesen S­z­e­m­e r­e a municipalis statutarius hatóságnak élet­gyökere ; ebből világos , miszerint statútum csak ott kell, csak ott van, hol törvény hi­ányzik s megszűnik tüstént, mihelyt köz­tör­vény akár hasonlót, akár ellenkezőt rendel; — ebből világos továbbá : miképen a tör­vényhozással a Részek tökéletesen azon vi­szonyban állanak, melyben az egyes megyék nálunk; — mert hogy azok a hatóságot ter­jedelmesebben s később időkig gyakorolják, azt megmagyarázhatni a történetből, onnét, hogy a Részekben királyi hercegek s hatal­mas dynasták székeltek s kormányoztak ; — onnét , hogy mint távolfekvő s a szélen há­borúk által sűrűn nyugtalanított tartomány­nak helybeli statutarius hatóságra s cselek­vésre inkább szüksége volt; — onnét , hogy ez okoknál fogva ismeretlen lévén a tarto­mány viszonyai a kormányzó­ férfiak előtt , a Részekre nézve a törvényhozás leginkább csak megerősítési jogát gyakorolta. 3) Meghivattak e tartományi gyűlésre az 1848. évet előző korszakban, banális levelek által, 173 részint hatóságok, részint egyes személyek, nevezetesen 6 főispán, Zágráb, Kőrös, Varasdmegyéken kívül Pozsega , Ve­­rőcze és Szerémmegyék is, 8 megyés püspök, 5 káptalan, 7 sz. kir. város, a turmezei gróf, valamennyi birtokos mágnás s egyéb nagyobb földesurak. Az 1861-diki 160 személyből állott. Az­által azonban, hogy Pozsega, Verőcze, Szerém me­gyék a kapcsolt­ részek tar­tományi gyűléseiben részt vettek, maguk e megyék leg­kevésbé ismerék el azt, mint­ha eme tartományi gyűlése­ken választott horvátorszá­gi követ őket is képviselte volna a magyar országgyű­léseken. Kifejté ezt az 1840. ápril 24-én tartott országos ülésében a Kk és­eknek Verőcze követe gr. Pejacsevich János()is,midőn a protestánsoknak Horvátországbani lakhatá­sát tárgyazó főrendi válasz tárgyaltatván, ekként nyilatkozott: „A horvátországi követ és a főrendi tábla némely tagjai úgy pártol­ják ezen törvényt (1725: 120.), mint kedves municipalis tulajdonukat, melyet eltörleni Sla­vonia és Horvátország megegyezése nélkül nem szabad; önkénytesen kiterjeszték a baná­lis jurisdictio értelmét, s azt hiszik s azt vé­lik, hogy noha a 3 slavon megye maga­ magát képviseli s az 1751: 23. t. c szerint törvény­hozói joggal van felruházva, ezen — vallási — kérdésben, minthogy ez magában munici­pális törvényt foglal, jogától megfosztassék, vagy inkább a horvátországi gyűlésre utasít­­tassék, hol a két ország egyetemi akaratát legtisztábban meg lehet tudni.­­ A fö­k nem vették tekintetbe, midőn a közös egyezési feltételt felállították, hogy az országgyűlésen nincs ezen egyetemi akaratnak közös képvi­selője, mert hiszen a főrendi táblánál Hor­vátország részéről ülő követnem ,­o­z­s­enga Vajr­y Sz­erém vagy Ver­ö c.re­­(mert ezen Slavoniát sajátteszefit?c.n­o megyék­nek egyenkint külön s tulajdon utasításaik vannak) hanem ugyanazon utasítással, mely­­lyel a Statusok táblájánál ülő horvátországi követ; ezen utasítás pedig lényeges pontok­ban különböző a slavon megyékétől, sőt azzal gyakran világos ellenkezésben áll. Lehet-e hát a horvátországi követe­ket Slavónia és Horvátor­szág egyetemi akarata kije­lentőjének tartani? Vagy azt hiszik a felök, hogy a három slavon me­gye különböző módon repr­esentáltathatik? egyik kérdésben csak idegen avatkozó, má­sikban csak önmaguk által ? váljon minő for­rásból merítik ezen juspublicumot a fö-ök ? talán azon okból hiszik a horvátországi kö­vetet jogosítva a slavon megyék képviselésé­re, minthogy némely régi törvényben, p. p. 1625, 61. Slavonia követének neveztetik, de az idő e tekintetben sokat változtatott. Sl­a­­voniából Horvátország lett, s a­z újólag visszanyert s az 1715: 23. t. c. által visszakapcsolt magyaror­szági vármegyékből egy uj Slavo­nia lett; de egészen más mint az előbbi, mert ezek jure postliminis a ma­gyar országgyűlésen helylyel s szavazattal bírnak. — Mi lenne abból, ha a Kk. és Rk. a fö-Rk okoskodását követve ekként okos­kodnának : régibb törvények szerint Kőrös-, Varasd- és Zágráb megye slavon megyék; — ha slavon megyék, akkor ezek slavon kö­vetek által képviseltethetnek; — a slavon kö­vetek pedig ezek, kik itt ülnek, tehát ezeknek lenne joguk Kőrös-, Varasd-és Zágráb megyé­­ket is képviselni, mit mondana ehhez Horvát­ország követe ? — Továbbá: ha a fö-ik az 1625. 61. t. cikket, melyben mondatik: „ut similiter unus ex Ablegatis regni Slavoniae inter Magnates vocem habeat é­s az ezt meg­erősítő 1723. 7. t. cikket kívánnák alkal­maztatni Verőcze, Pozsega és Szerém várme­gyékre? — akkor, ha consequensek akarnak maradni, kénytelenek valamennyi, a r­é­g­i Slavoniát vagyis a mostani Horvátországot érdeklő törvénye­ket a mostani 3 slavon megyére kiterjesz­tetni. — Vagy azt hiszik a fö-ök , hogy mivel a slavon megyéknek a Horvátország gyűlésén némi befolyás engedtetik s ők arra meghivatnak: ez okból le-4) 18”Az orsz. Rendi Napló III, b. 36—37 1.­hessen a horvátországi követeknek ezen me­gyéket képviselni ? E befolyás oly csekély, csak nem egészen elenyészik s kevéssel több semminél, s úgy látszik , hogy azt , mely szóló megyéjére nézve egészen érdektelen s haszontalan, maguk a horvátok igen szíve­sen óhajtják azért, hogy ez által talán követ­kezéseket húzhassanak s okakat találhassa­nak fel törvények által biztosított alapos jus­saink gyengíthetésére. Ha azt gondolná Hor­vátország, hogy mi ezen befolyás által neki sérelmes jogot gyakorlunk, szabadságában áll az ellen felszólalni, sőt tettleg kizárhatná­nak , — miért nem teszik ezt ? ekkor legalább olyan tettet követnének el, mely a szóló kö­vetnek küldőit nem igen sértené, annál inkább, minthogy ezen befolytatás nem tör­vényen alapszik, hanem csak a kö­rülmények által, melyeket szóló e he­lyen fejtegetni nem akar, hozatott létre; a mi törvényhozói függetlenségünk pedig világos törvényben fundáltatik.“ Egyébként is minő érdekkel viseltettek a kérdéses megyék a horvátországi tartomány­­gyűlések irányában ? — A „Kapcsolt Részek“ cimü könyv 136—138. lapjain olvasható jegy­zőkönyvi kivon­atok elég világosan tanúsítják. (Folyt. köv.) *) L. a „P. H.“ 70 ik számát. *) 1843/4-diki „Rendi Napló II. k. 250. 1. 2) 1844-ki Főrendi Napló I. k. 356. 1. 3) 1844-ki Rendi Napló II. k. 250. 1. ERDÉLYI ÜGYEK. A „Debatte“ ezen cim alatt „Erdély és az uj korszak“ Erdélyország jelen helyzetét nehány lapidá­­kesffekmntfijnk­eternigasx lapuultott itt átvenni Királyhágó, mártiusban. I. Feladatomut tűzvén ki, Erdélyország jelenlegi állapotát ecsetelni, azon sokak által elfogadott téves véleményt fogom megvilágítani: hogy Erdélyország ki van elégítve; hogy Erdélyországban az alkotmány teljes te­vékenységben van; hogy szóval: Erdélyország boldog. Ki a megelégedés alatt csak csendet ért, az előtt Erdély talán megelégedettnek látszhatik; de a csend nem mindenkor jele a megelégedés és boldogságnak, mert a halottak között is csend uralkodik. Rendszerint a legnagyobb fájdalmakat szoktuk panasz nélkül elviselni, és valóban, mi nagy fájdal­makat és égető sebeket viselünk. Ezen sebek kitárására, ama kötelességérzet int, mely minden honfi és hit alattvaló keblében él. Mert az uralkodó és népek közti bizalom azon egyedüli bölcsek köve, mely mindenkettejüket hatalmasak­ és boldogokká teheti; ezen bizalom pedig törvényes ál­lamokban a kölcsönös jogok kölcsönös tisztelete által éretik el. A törvények nyugodt kifejlődése, a jogok mind­két oldalróli tekintetbe vétele, az erőnek a törvény­­hozásra hivatott tényezők közti helyes felosztása nél­kül nem gondolható. „Törvényes államban“ mondom. Ennek ellen­téte a nem törvényes. — Ez utóbbinak nincs szük­sége szerződésekre; ez hatalmát az erőszakra álla­pítja, ezen erőt olykor a tömeg kezére játsza, és a meddig a tömeg öntudatlan, mindig könnyen kezel­hető eszköz. A nem törvényes lét mint önmagától értetődik, tarthatlan , mert hiányzanak nála a nyugodt fejlődés biztosítékai, azon biztosítékok, melyek csak ott talál­hatók fel, hol az állam kormányrendszerének meg­határozása a nép szabad közreműködésével történik. A suffrage-ra alapított cäsarismus létezni meg­szűnik, a mint a tömeg kegyét elveszté. Prätorok által ugyan féken lehet tartani a néptömeget, de a prätorok is ezen tömegből származnak. Tekintélyük fentartására hadi szerencse szükséges. Hadi szeren­csétlenség ily állam belső intézményeit megrendíti. S míg a nép ily államban a hatalmas vezért, ki győzelmes sereg élén tér vissza hazájába, örömrival­­gáá­ssal fogadja, mert magát is a kivívott babérokkal felékesíti, elfordul a harcban vereséget szenvedett vezértől, mert egyedül őt teszi a szenvedett vere­ségért felelőssé. Törvényes és jogos államokban a szerencse és szerencsétlenség, hú és öröm közös; a nép ily álla­mokban saját jogait védi! Ha küzd saját jóléte, saját hatalmáért küzd; és ha szerencsétlenség éri, e miatt

Next