Pesti Hírnök, 1865. március (6. évfolyam, 49-74. szám)
1865-03-28 / 71. szám
Hatodik évfolyam 71. szám. PESTI '■Q iVW/v/'.Arjv'/v/'Ar’/v/W'A/www’A/'yv'yv’^rAAA/'i/v'A/'yv'ywwwwv'iA/'Ar j) ^ Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás- 5 ^ sál vagy postán mindennapi megküldéssel: | £ egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre | | 5 frt. — Minden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- ?, 1 napos előfizetést. |? eWVWJVJ'J'JV'JVJVJVJVvAfwAAAAAAA/JV’yV'/tAA/’yV'JV’/N/’ATAAA/'yVW'AAATO POLITIKAI NAPILAP. Kedd, martius 28-án, 1865 HÍRNÖK. ^V\A/V/* * 2^\/\AA/VVV\A/\Ary\/'/vr/U’AfW,iA/,iA/WVV/VV,JWWW\/'/UVV,AAAf1AAAAAr\jT) I Hirdetések öthasábos petit sorért egyszerű hir- | | detésnélfi kr.,bélyegdíj 30krjával számíttatnak. :• Szerkesztőség és kiadóhivatal: | | a hímző- és kalap-utca sarkán 1-ső sz. alatt, | a 2-dik emeleten.; OvAAAAAAAWwfWWWVVWW\AA/JWWV'JV\/^/’JVJWVyWWV\A/WVAAA/V\/, O Előfizetési felhívás pesti hírnök politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre......................................... 5 frt. Félévre...................................................10 frt. Egész évre.............................................20 frt. auszt. ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik. Előfizethetni: Vidéken minden kir. postahivatalnál, helyben Pesten, csupán a „Pesti Hirnök“ kiadó hivatalában, a hímző- és kalap-utca szegletén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó hivatala. Hazai közügyek. A Horvát-magyar kérdéshez. *) IV. A horvátországi tartománygyülés. Pozsony, mart. 27. Szemere Bertalan *) Borsodmegye követekint, elbámul az ember az azt állítók bátorságán , hogy a kapcsolt részek jogai s municipalis statútumai orszá^pry«1^ -a.« sok körén túlesnek, ha megolvassa magát, a fentebb szóról-szóra átirt törvényt s emez értelmet benne fel nem leli. Azt mondja ugyanis az annyiszor említett 1715 . 120. t. c., hogy miután a kapcsolt részek municipalis statútumainak megerősítése és megtartása alkalmával több kérdések támadtak volna („cum occasione confirmations et observations] Statutorum municipalium praefatorum regnorum plures et variae subortae suissent quaestiones:“) elrendeltetett, hogy a mely municipalis statutumok 1) a király által egyenkint, 2) az országgyűléstől jelesen az 1681: 66. t. c. által átalában megerösíttettek: azok „in nullum amplius de sui validitate veniant quaestionem.“ Tehát nem az mondatik, hogy azok országgyűlési vitatások alá nem jöhetnek, hanem hogy érvényeseknek ismertessenek ; de kiket illet ez ? a királyt s országgyűlést nem , mert ha nem akarnák, hogy érvényesek legyenek, nem erősítették volna meg, hanem illeti a kapcsolt részeknek netalán vonakodó polgárait. Továbbá az mondatik a t. cikkben, hogy 3) a mely municipális statútumok sem a király sem az országgyűlés által nem erősítettek meg s egy év alatt sem erősíttetnek meg, azok nem bizandanak kötelező erővel. 4) Jövendőben valamennyi alkotandó statútumok királyi megerősítés alá terjesztessenek, és az 5) -dik pont két ilyetén különös statútumot egyenesen királyi vizsgálat alá utasít, mint a mely „prima instantia praeterita fuit.“ Ez az 1715. 120. t. c. tartama. Nem világos-e éppen e törvényből, melyre leginkább szeretnek hivatkozni a horvátok, hogy csak azon statútumok érvényesek, melyek vagy a Fejedelem vagy az országgyűlés által megerősítvék ? — S váljon úgy erősíti-e meg a Fejedelem s az országgyűlés azokat, mint idegen fél, következőleg melytől egyik fél, azaz: sem a megerösítök, sem a horvátok nem állhatnának el közös megegyezés nélkül ? Korántsem, hanem mint felsőbbség, mely mihelyest visszavonja jóváhagyását, a statútum erejét veszti. — Egyébiránt már maguk a törvény szavai: „ut de statutorum regni Croatiae per suam Majestatem specifice confirmatorum validitate nulla amplius quaestio oriri possitub. Majthényi ként világosan mutatják, hogy azzal a változhatlanság messziről sem vétetett célba. — Erősíté ezt még inkább ezen törvénynek fentebb előadott genesise. És fel lehet-e józanul tenni , hogy a magyar törvényhozás , mely a kapcsolt részeknek az 1741: 8. t. c. által biztosított sarkalatos jogai felett tanácskozhatik s a Fejedelemmel együtt határozhat, — ugyanezt ne tehetné azoknak helyhatósági jogaira nézve is ? — s ekként saját jogai ellen oly képtelenül megszorító törvényt hozott volna? — mert ha a törvényhozó testtől függő municipium a törvény felett állhatna, a törvényhozás valóságos gúnynyá válnék. A statútum csak addig állhat meg, míg az a status céljaival megegyez; — annak bírája pedig : mi egyez vagy ellenkezik a status céljaival ? csak és egyedül a törvényhozás lehet. Innen a következtetés igen világos , miszerint a törvényhozásnak joga van ilyféle municipális statútumokat megszüntetni; — és ezen megszüntethetési jog lényeges feltétele magának a status fentartásának. — Sőt maga a fejedelem is, midőn az 1715: 120. t- c. 3 s 5 §§-ai értelmében jogot nyert, megerősbithetni a kapcsolt részek statútumait , oly hatóságot gyakorol, melyet reá a törvényhozás ruházott. De lássuk még a Russevich által a kapcsolt részek statutárius joga alapjáról felhívott Hármas Törvénykönyv III. R. 2-ik címe tartalmát. Verbőczy itt a „statuta populist kellékeit eme pontokban határozá meg : ”) ---**■-----1 ~ 0~~*-----------------------------------------------okozzák; b) az ország köztörvényeivel ne ellenkezzenek ; c) sem a főbiróságok ítéletei ellen nem irányozhatják; d) csak azokra hatnak kötelezőleg, kik hozatalukba befolynak; e) az illetők nagyobb és érettebb része akaratából s nem máskép keletkezhetnek. E szerint ha törvénytől eltérő törvényeik és szokásaik vannak is egyik vagy másik hatóságnak, — tehát a kapcsolt részeknek is, mert minden saját hatósággal bíró nép alkothat maga számára statútumokat, — de azok — sem a megyéké, sem Erdélyé — miként maga Verbőczy mondja, nem ellenkezhetnek az ország törvényeivel, s a kir. Curia ítéleteivel. E törvény mond helyesen Szeme re a municipalis statutarius hatóságnak életgyökere ; ebből világos , miszerint statútum csak ott kell, csak ott van, hol törvény hiányzik s megszűnik tüstént, mihelyt köztörvény akár hasonlót, akár ellenkezőt rendel; — ebből világos továbbá : miképen a törvényhozással a Részek tökéletesen azon viszonyban állanak, melyben az egyes megyék nálunk; — mert hogy azok a hatóságot terjedelmesebben s később időkig gyakorolják, azt megmagyarázhatni a történetből, onnét, hogy a Részekben királyi hercegek s hatalmas dynasták székeltek s kormányoztak ; — onnét , hogy mint távolfekvő s a szélen háborúk által sűrűn nyugtalanított tartománynak helybeli statutarius hatóságra s cselekvésre inkább szüksége volt; — onnét , hogy ez okoknál fogva ismeretlen lévén a tartomány viszonyai a kormányzó férfiak előtt , a Részekre nézve a törvényhozás leginkább csak megerősítési jogát gyakorolta. 3) Meghivattak e tartományi gyűlésre az 1848. évet előző korszakban, banális levelek által, 173 részint hatóságok, részint egyes személyek, nevezetesen 6 főispán, Zágráb, Kőrös, Varasdmegyéken kívül Pozsega , Verőcze és Szerémmegyék is, 8 megyés püspök, 5 káptalan, 7 sz. kir. város, a turmezei gróf, valamennyi birtokos mágnás s egyéb nagyobb földesurak. Az 1861-diki 160 személyből állott. Azáltal azonban, hogy Pozsega, Verőcze, Szerém megyék a kapcsolt részek tartományi gyűléseiben részt vettek, maguk e megyék legkevésbé ismerék el azt, mintha eme tartományi gyűléseken választott horvátországi követ őket is képviselte volna a magyar országgyűléseken. Kifejté ezt az 1840. ápril 24-én tartott országos ülésében a Kk éseknek Verőcze követe gr. Pejacsevich János()is,midőn a protestánsoknak Horvátországbani lakhatását tárgyazó főrendi válasz tárgyaltatván, ekként nyilatkozott: „A horvátországi követ és a főrendi tábla némely tagjai úgy pártolják ezen törvényt (1725: 120.), mint kedves municipalis tulajdonukat, melyet eltörleni Slavonia és Horvátország megegyezése nélkül nem szabad; önkénytesen kiterjeszték a banális jurisdictio értelmét, s azt hiszik s azt vélik, hogy noha a 3 slavon megye maga magát képviseli s az 1751: 23. t. c szerint törvényhozói joggal van felruházva, ezen — vallási — kérdésben, minthogy ez magában municipális törvényt foglal, jogától megfosztassék, vagy inkább a horvátországi gyűlésre utasíttassék, hol a két ország egyetemi akaratát legtisztábban meg lehet tudni. A fök nem vették tekintetbe, midőn a közös egyezési feltételt felállították, hogy az országgyűlésen nincs ezen egyetemi akaratnak közös képviselője, mert hiszen a főrendi táblánál Horvátország részéről ülő követnem ,ozsenga Vajry Szerém vagy Verö c.re(mert ezen Slavoniát sajátteszefit?c.no megyéknek egyenkint külön s tulajdon utasításaik vannak) hanem ugyanazon utasítással, melylyel a Statusok táblájánál ülő horvátországi követ; ezen utasítás pedig lényeges pontokban különböző a slavon megyékétől, sőt azzal gyakran világos ellenkezésben áll. Lehet-e hát a horvátországi követeket Slavónia és Horvátország egyetemi akarata kijelentőjének tartani? Vagy azt hiszik a felök, hogy a három slavon megye különböző módon representáltathatik? egyik kérdésben csak idegen avatkozó, másikban csak önmaguk által ? váljon minő forrásból merítik ezen juspublicumot a fö-ök ? talán azon okból hiszik a horvátországi követet jogosítva a slavon megyék képviselésére, minthogy némely régi törvényben, p. p. 1625, 61. Slavonia követének neveztetik, de az idő e tekintetben sokat változtatott. Slavoniából Horvátország lett, s az újólag visszanyert s az 1715: 23. t. c. által visszakapcsolt magyarországi vármegyékből egy uj Slavonia lett; de egészen más mint az előbbi, mert ezek jure postliminis a magyar országgyűlésen helylyel s szavazattal bírnak. — Mi lenne abból, ha a Kk. és Rk. a fö-Rk okoskodását követve ekként okoskodnának : régibb törvények szerint Kőrös-, Varasd- és Zágráb megye slavon megyék; — ha slavon megyék, akkor ezek slavon követek által képviseltethetnek; — a slavon követek pedig ezek, kik itt ülnek, tehát ezeknek lenne joguk Kőrös-, Varasd-és Zágráb megyéket is képviselni, mit mondana ehhez Horvátország követe ? — Továbbá: ha a fö-ik az 1625. 61. t. cikket, melyben mondatik: „ut similiter unus ex Ablegatis regni Slavoniae inter Magnates vocem habeat és az ezt megerősítő 1723. 7. t. cikket kívánnák alkalmaztatni Verőcze, Pozsega és Szerém vármegyékre? — akkor, ha consequensek akarnak maradni, kénytelenek valamennyi, a régi Slavoniát vagyis a mostani Horvátországot érdeklő törvényeket a mostani 3 slavon megyére kiterjesztetni. — Vagy azt hiszik a fö-ök , hogy mivel a slavon megyéknek a Horvátország gyűlésén némi befolyás engedtetik s ők arra meghivatnak: ez okból le-4) 18”Az orsz. Rendi Napló III, b. 36—37 1.hessen a horvátországi követeknek ezen megyéket képviselni ? E befolyás oly csekély, csak nem egészen elenyészik s kevéssel több semminél, s úgy látszik , hogy azt , mely szóló megyéjére nézve egészen érdektelen s haszontalan, maguk a horvátok igen szívesen óhajtják azért, hogy ez által talán következéseket húzhassanak s okakat találhassanak fel törvények által biztosított alapos jussaink gyengíthetésére. Ha azt gondolná Horvátország, hogy mi ezen befolyás által neki sérelmes jogot gyakorlunk, szabadságában áll az ellen felszólalni, sőt tettleg kizárhatnának , — miért nem teszik ezt ? ekkor legalább olyan tettet követnének el, mely a szóló követnek küldőit nem igen sértené, annál inkább, minthogy ezen befolytatás nem törvényen alapszik, hanem csak a körülmények által, melyeket szóló e helyen fejtegetni nem akar, hozatott létre; a mi törvényhozói függetlenségünk pedig világos törvényben fundáltatik.“ Egyébként is minő érdekkel viseltettek a kérdéses megyék a horvátországi tartománygyűlések irányában ? — A „Kapcsolt Részek“ cimü könyv 136—138. lapjain olvasható jegyzőkönyvi kivonatok elég világosan tanúsítják. (Folyt. köv.) *) L. a „P. H.“ 70 ik számát. *) 1843/4-diki „Rendi Napló II. k. 250. 1. 2) 1844-ki Főrendi Napló I. k. 356. 1. 3) 1844-ki Rendi Napló II. k. 250. 1. ERDÉLYI ÜGYEK. A „Debatte“ ezen cim alatt „Erdély és az uj korszak“ Erdélyország jelen helyzetét nehány lapidákesffekmntfijnketernigasx lapuultott itt átvenni Királyhágó, mártiusban. I. Feladatomut tűzvén ki, Erdélyország jelenlegi állapotát ecsetelni, azon sokak által elfogadott téves véleményt fogom megvilágítani: hogy Erdélyország ki van elégítve; hogy Erdélyországban az alkotmány teljes tevékenységben van; hogy szóval: Erdélyország boldog. Ki a megelégedés alatt csak csendet ért, az előtt Erdély talán megelégedettnek látszhatik; de a csend nem mindenkor jele a megelégedés és boldogságnak, mert a halottak között is csend uralkodik. Rendszerint a legnagyobb fájdalmakat szoktuk panasz nélkül elviselni, és valóban, mi nagy fájdalmakat és égető sebeket viselünk. Ezen sebek kitárására, ama kötelességérzet int, mely minden honfi és hit alattvaló keblében él. Mert az uralkodó és népek közti bizalom azon egyedüli bölcsek köve, mely mindenkettejüket hatalmasak és boldogokká teheti; ezen bizalom pedig törvényes államokban a kölcsönös jogok kölcsönös tisztelete által éretik el. A törvények nyugodt kifejlődése, a jogok mindkét oldalróli tekintetbe vétele, az erőnek a törvényhozásra hivatott tényezők közti helyes felosztása nélkül nem gondolható. „Törvényes államban“ mondom. Ennek ellentéte a nem törvényes. — Ez utóbbinak nincs szüksége szerződésekre; ez hatalmát az erőszakra állapítja, ezen erőt olykor a tömeg kezére játsza, és a meddig a tömeg öntudatlan, mindig könnyen kezelhető eszköz. A nem törvényes lét mint önmagától értetődik, tarthatlan , mert hiányzanak nála a nyugodt fejlődés biztosítékai, azon biztosítékok, melyek csak ott találhatók fel, hol az állam kormányrendszerének meghatározása a nép szabad közreműködésével történik. A suffrage-ra alapított cäsarismus létezni megszűnik, a mint a tömeg kegyét elveszté. Prätorok által ugyan féken lehet tartani a néptömeget, de a prätorok is ezen tömegből származnak. Tekintélyük fentartására hadi szerencse szükséges. Hadi szerencsétlenség ily állam belső intézményeit megrendíti. S míg a nép ily államban a hatalmas vezért, ki győzelmes sereg élén tér vissza hazájába, örömrivalgáással fogadja, mert magát is a kivívott babérokkal felékesíti, elfordul a harcban vereséget szenvedett vezértől, mert egyedül őt teszi a szenvedett vereségért felelőssé. Törvényes és jogos államokban a szerencse és szerencsétlenség, hú és öröm közös; a nép ily államokban saját jogait védi! Ha küzd saját jóléte, saját hatalmáért küzd; és ha szerencsétlenség éri, e miatt