Pesti Hírnök, 1865. június (6. évfolyam, 125-147. szám)

1865-06-03 / 127. szám

VEGYESEK. Pest, jun. 3. — OFelségetna szombaton az Erzsébet császárné-vaspálya postamenetével a penzingi Indó­­házba érkezik. Lovag Keiszler, vasutigazgató tegnap reggel Gmum­enbe utazott, hogy a vasutvonatot on­nan Penzingig vezesse. — Bécsből tegnapelőtt reggel egy ca. kir. udv. hivatalnok a marsall hivatalból és egy magasb rangú udv. csendőr Budára utaztak, hogy a kir. palotában O Felsége fogadására a szükséges előkészülete­ket rendezék. A konyha- s felszolgáló cselédség, va­lamint az udv. fogatok hétfőn érkeznek Buda-Pestre. — Ő Felsége Pesten léte alatt a pesti polgári lövölde nagy dijlövésze­­tet rendez, mely e hó 7-dikén vagy 8-dikán d. u. kezdődik s másnap reggeli 8 órától déli 12 óráig, s délután 2 órától esti­g 8 óráig folytattatik, ille­tőleg befejeztetik. — Összesen tizennégy d­i­j van kitűzve. Első dij 6 darab arany , má­sodik dij 4 db, 3 dij két db, 4, 5, 6. dij egy db arany a többi ezüst forintosok.A pesti lövölde az ünnepélyre Magyarország összes lövészeit külön levelek által meghívta. — Ő Felségeik, Ishlbe utazásáról írják, hogy Ő Felségeik minden helységben, melyen át­haladtak, a néptömeg által örömteljesen fo­gadtat­tak s a községek küldöttségei által üdvözöltettek Rá­­az utazás váratlan volt,hire gyorsan elterjedt,s a lakos­ság lelkes örömmel sietett hódolatát kijelenteni. Több helyütt faluról falura a lakók egész sorfalat képeztek, s ő Felségeik barátságos üdvözlését nem tudják eléggé magasztalni. — A testvér-fővárosban azon közhiedelemmel kecsegtetjük magunkat, hogy Urunk Kirá­lyunk Ő Felségének ittléte alatt, M­a­g­y­a­r­­ország h­erceg-primása ő eminen­­t­i­áj­á­t is körünkben fogjuk tisztelhetni.­­ Mint halljuk Buda szab. kir. és székváros közönsége Ő Felsége fogadására a pesti polgári bizottmány minden határzatát magáévá tette s ezzel közreműködve fog eljárni. — Rudolf korona-herceg ő cs. kir. fensége föudvarmestere, gróf G­ondrecourt bizonytalan tartamú szabadságidőt nyert, miután a korona-herce­get adv. személyzete nem kisérte el Ischlbe. — Mexicoból e napokban pompás Máriakép arany keretben s gyémántékkel érkezett Bécsbe, melyet Sarolta császárné a mariazelli kincs­tárnak ajándékozott s oda hozatik.Az ajándék 48,000 frt értékű,, — Ő excja Fogarassy Mihály erdé­lyi püspök ünnepélyes beigtatása Gyulafehérváron m. hó 28-dikán történt. Az egyházi ünnepélyesség után diszlakom­a tartatott, melyen a püspök ő excja a pápa­i Szentség­ére s Ő cs. kir. ap. F­e­­­s­é­­g­é­r­e mondott áldomást. Ezt az Erdélyben hadpa­­rancsló tábornok, hg Montén­u óvára mon­dott áldomás követe, melyre a jelen volt herceg majd negyed óráig tartó correct latin viszonüdvözlettel felelt. Ezeken kivü­l számos más áldomás mondatott magyar, német s oláh nyelven. — A déli s délkeleti vasúttársaság Ő Fel­sége Pesten léte alatt Pestre kéjvonatokat rendez. A magyar gazdasági egyesület kiállítása ma délelőtt nyittatott meg a városligetben. Részletes­smertetését kénytelenek vagyunk ünnepek utánra halasztani. A pesti lóverseny első napjára, szerdára, melyen öt futás történik, igen számos a jelentkezés, így a Hack­ Stakesre 31, a nemzeti díjra 23, a hölgy­­díjra 11, a császár díjra 18 s a gr. Kinszky-díjra 9 bejelentés történt. *** Szabadkáról írják, hogy e város 18 négyszögmértföldnyi határát mart. 27 dike óta nem érte eső. Míg Bács megye alsó részében e hó 17­ dikén bő eső volt, Szabadkán erős északi szél dühöngött, mely a fellegeket elhajtotta. Ehhez ha­sonló volt az időjárás egész felső Bácsmegyében, va­lamint a kis Kunságban. *** Husztról írják, hogy a megyei kormány felkarolva a népnevelésnek meglehetősen elhanyagolt ügyét, elrendelte, hogy mindazok, kik menyekret, keresztelőt, névünnepet stb. zene mellett akarnak tartani, előbb 1 frtot fizessenek, valamint a vendéglő­sök is, ha 10 órán túl mulatnak vendéglőjükben, 1—5 ftot fizetnek az elöljáróság kezeihez, mely­ek-­ ként begyülendő összegeket az illető lelkész urak mint iskolafelügyelők — szoros számadás vitele mel­lett, — átvevén, szegény gyermekek részére iskolai könyveket,sőt ha telik,lábbelieket is vétetnek. E ren­deletet a vidék értelmesbjei nagyon dicsérik. *** (A nagy tolvajlásró­l),mely máj. 26-kan délután 5—7 óra közt a „Gizela“ gőzhajón követtetett el Gönyörös Vác felé indultában, a bécsi hivatalos randőr­lap következőket közli : A károso­dott a Sopronban lakó gr. Zichy Rudolf. Az ellopott fekete bőrtáska igen nagy, széles réz-zárral, melyre Z. R. betűk és grófi korona volt vésve. A táskában voltak arany, ezüst és ékszerek, továbbá két pénztár­ca, az egyik 140 frttal, a másik pedig 712 fttal. Az összes kár 12. 000 ftra rúg. A hatóság részéről annak, ki az összes ellopott vagyon nyomára vezet, 1000 frt jutalom tűzetik ki. A pesti városkapítányság már 3 gyanús egyént elfogatott. A Szerdahelyi Nelli asszony, Szer­dahelyi Kálmán nővére, az ismert színésznő, több mint két esztendeig tartott folytonos súlyos betegség után, tegnap éjfél tájban, 38 éves korában Pesten meghalt. Szerdahelyi Nelli évekkel ezelőtt a vidéki dalmű első énekesnője volt, s különösen Kolozsvárott nagyon szerették. Utóbb hangját vesztvén, a budai népszínházhoz jött, melynek­­derék, haszonvehető tagja volt. Mindössze huszonkét évet töltött a szín­padon. Temetése d. u. 4 órakor lesz a vas utca 12. számú házából. *** Mint hírlik, várható, hogy Bülow híres zongorász, Liszt veje, a pesti zenede jubileumában részt fog venni. *** (Metternich herceg emlékiratai tárgyában) egy bécsi lap a következő közlést hozza : A herceg tulajdonképen nem is emlékiratokat, hanem anyagot ezekhez hagyott hátra, mely jelenleg öt hat ládába csomagolva Königswart kastélyban Marienbach mel­let a könyvtárban őriztetik. A Metternich család egész irattára, kezdetétől fogva máig nem tölt meg 50—60 ládánál többet. Az állami cancellártól hát­rahagyott iratok sincsenek sem egészben, sem részle­tesen rendezve,s a diplomatiai levelezések, egyes po­litikai följegyzések összekevervék a tisztán családi jellegű levelekkel s iratokkal. Már néhány évvel ez­előtt gondoltak arra, hogy ez iratok rendezésével va­lamely tudóst megbíznak. Ez iratok nyilvánosságra hozásának tehát csak előkészületei is több évet ven­nének igénybe s az egész dolog még jó messze van. *** (Kineveztetések a megyékben.) Borsod me­­gye főispáni helytartója J­á­s­z­e Vilmos hites ügy­védet s k. táblai joggyakornokot főispáni helytartói titkárrá, Schwatz Dávid orvossebész-tudort és szülészmestert szent-péteri járási alorvossá, K­a­z­a­y Bertalan nyéki földbirtokost miskolci járási csend­biztossá, Lengyel Ágoston megyei dijnokot ír­nokká, H­u­b­a­y Géza megyei gyakornokot dijnok­­ká, s K­a­z­a­y László nyéki földbirtokost Miskolc város tanácsánál 2-ed aljegyzővé nevezte ki. Bars me­­gye főispánja a megürült megyei főjegyzői állomásra ideiglenesen Benkovics Pál megyei első aljegyzőt, az ezáltal megürült 1-ső aljegyzői állomás­ra pedig N­é­v­e­r­y Sándor tiszteletbeli főjegyzőt és főispáni titkárt nevezte ki. (Párisból.) Barrier drámai író e napokban egy „Jean Rassin“ nevű 4 flvonásos színművet vesz­tett el. Egy bérkocsiban feledte, melynek száma nem jutott eszébe. A veszteséget annál inkább fájlalta, mert az eredeti kéziratot széttépte s csak ezen pél­dánya volt még. A bérkocsis azonban oly becsületes volt és a kéziratot visszaszolgáltatá, minek fejében Barrier a kocsist vállalkozó társává tette s darabja tiszteletdijából a felét engedte át neki. Ez alkalomnál About Edmundról jut eszünkbe egy érdekes történetbe. About szintén elveszté „Guillery“ szín­műve kéziratát, mely kevés sikerrel lett előadva. A­ki megtalálta, About-nak azonnal visszaküldte, mire a szerző a következő tréfás levéllel válaszolt: „Vous me dites, cher monsieur, que vous avez trouvé „Guillery“ sur le quai d’Orsay , cela m’étonne, puisqu’ il était tombé rue Richelieu — az utca, mely­ben a Français van, hol About műve félig megbukot­t. *** V­i­­­n­á­b­ó­l egy különös temetés felől írnak, melyen egyik tudósítás szerint a lakosságnak legalább három negyede, másik értesítés szerint, legalább fele része volt jelen. Az igy megtisztelt fér­fiú, kinek temetése alkalmával minden bolt zárva volt — egy zsidó koldus, neve Szymel Slizgol, más­kép Kaftan-nak is hivták. Azt beszélik róla, hogy 30 éven át a legnyomorúbb öltözetben, mint lengyel zsidó koldus, egyik kezében perselyt,a másikban kol­dusbotot tartva, ment Vilna utcáin házról házra, folytonosan kiáltva: „Gondoljatok a szegények, özve­gyek és árvákra!“ A 30 év alatt Szymel 90,000-nél több rubelt koldult össze, s tudva volt, hogy a pénz­ből egy garast sem tartott meg a maga számára. Tudta, hogy Vilnában hol van segélyre szoruló be­teg s mindenkin személyesen segített: szegény gyer­mekekért a tandijt fizetni és számukra könyvet venni főfoglalkozása volt s a nap minden órájában házában étel volt kapható, melyet bizonyos helyen maga osz­tott szét. Önmaga abból élt, hogy este burnótot ké­szített s adott el. Minden garas, melyet nagyon kis keresetéből megtakaríthatott, a szegényeké volt, s így minden jobb ruha darab, melyet ajándékul kapott , csakhamar valamely szegénynek jutott, kiről Szymel mindenkor tudni akarta , hogy na­gyobb szüksége van reá. Ez embernek családja nem volt. Egy varsói lap, mely ez esetet közli, meg­jegyzi, hogy bár nemzet­gazdászati szempontokból Szymel eljárása ellen sok kifogást lehetne tenni, eljárása annál nagyobb dicséretet érdemel, mert öt, ki egészen egyszerű, műveletlen férfiú volt, semmi dics­vágy sem bántotta s különös tette egyes-egyedül em­berszerető jó szive kifolyása volt. *** (Amerikai igazságszolgáltatás.) Az ameri­kaiaknak kevés okuk van,hogy igazságszolgáltatásuk lassúsága ellen panaszkodjanak. Londonban, kis vá­rosban Canada nyugati határán, egy éppen a vasút­vonalról leszálló utas összezördül egy ottani polgárral, a dolog verekedéssé fajul, egy rendőr elfogja mind­kettőt s a rendőri biró törvényszéke elé kiséri. A biró kihallgatja a vádlót, vádlottat s a tanukat, mindkettőt egy dollár birságra s a költségek viselésére ítéli, a tett fizetés után elbocsátja mindkettőt, az utas a vasúti irodóházba visszasiet s még elég jókor érkezik meg, hogy ugyanazon vonattal, mely ide hozta, Larsziára folytassa útját. A vonat megérkezése s elindulása kö­zött tizenöt perc telt el! NEMZETI SZÍNHÁZ. Ma jun. 3-án adatik­: „Sevillai borbély.“ Opera 2 flv. Artet k. a. első föl­lépte. Rendkívüli előadás. T­árca. A herceg. Eszterházy-képtár. A. h. Eszterházy képtár Bécsben létezni meg­szűnt. Éljen a képtár Pesten! A jeles műcsarnok Bécsből leszállítása s be­csomagolása iránt a közbeszédben s a hírlapokban annyi álhir terjedt el, hogy helyszínén nyert tudo­másom után, a dolog állásáról a műveit közönségre nézve, mely a műcsarnok felöli értesítéseket bizonyá­­nyosan szívesen fogadja, felvilágosítást adni kötelessé­gemnek tartom. A művészet pártfogolása, mint tudva van, az adományozó herceg nemes szenvedélyei közé tarto­zik. A képtár gazdagsága, fentartása s jól rendezett állapota e nemes szenvedély kifolyása ,s a herceg a műcsarnokot csakugyan annyira gyarapította, hogy az a magánképtárakban gazdag Bécs városa legkitű­nőbb képtárai közé tartozott. A főúr élete minden viszonyai közt a művészetet hőn pártfogolta, s azért a képcsarnokot önmaga is tetemesen gazdagította. Az adományozásnak művelődési szempontból honunkra nézve nagy fontosságát bővebben fejteget­ni ez alkalommal nem tartom szükségesnek, miután erről külön műben *) bővebben értekeztem; azonban hogy a nemes herceg cselekményének alanyi hord­­erejét méltányolni lehessen, fontolóra kell venni, hogy a herceg kitartással űzött nemes szenvedélyét élete azon szakában áldozza fel a közjónak, hono s nem­zete szükségének, midőn a fényesen kivívott ered­ményt önmaga leginkább élvezhette volna. Az ígéret beváltásának, vagyis az ige testté válásának ideje csakugyan közeledik. A képtár az alább megjelölendő csekély kivé­tellel, a kézrajz és metszésgyüjtemény pedig cson­­kítlanul Pestre fognak szállíttatni; a szoborgyüjte­­mény azonban továbbra is Bécsben marad. Szoborművek nem nagy számmal vannak a mű­csarnokban. Schadow János Gottfried porosz szob­rásztól két darab, — Canovától „A győztes Amor“, — Teneranitól „Venus lábából a tövist kihúzó Amor“, — Pisani, Fabrici­o Paruzzi szobrászoktól néhány jelentéktelen darab, és végre a Pozsonyban működött Messerschmied Ferenctől „Socrates“ és „Plato“ mell­szobrai. Összesen mintegy 12 darab, s az alsó­ csar­nokban néhány antik másolat Bécsben a műcsarno­kot ékesítették. A képtár, a­mint Bécsben felállítva volt, az Eszterházáról áthozott, s a lajstromba be nem fog­lalt darabokkal együtt körülbelül 760 darabból állt. Ezekből némely jelentéktelenebb darabok, melynek műbecsök csekély, átszállítási költségük pedig arány­lag magas volna, a herceg akarata szerint itt hagyat­nak, s ezeken kívül a jelentékenyebb darabokból 15 viszszatartva jön. E darabok közte következő művek vannak, úgymint: „A tanulmányozó két szerzetes“ Rembrandtól, Murillotól „Madonna s két angyal“ itt marad. A képtár Murillo műveiben rendkívül gazdag. Össze­sen 10 Murillo van a képtárban, és miután az érintett mű, a jeles spanyol festész kitűnő darabjai közé nem tartozik, a hiány nem igen érezhető; azonban Ruis­dael Jakabtól mindössze csak három, igen becses táj­kép van a képtárban, s ezek közül egynek itt ma­radása érezhetőbb leend. Továbbá Alonzo Cano spanyol festész „Apácá­­n“ vissza van tartva ; azonban, miután a szent Mag­dolna előtt megjelenő Krisztusa — evangélista szent János Pathmos szigetén — és szent Tamás a pesti képtárat ékesítendik . Alonzo Cano elősorolt művei közül különösen evangélista szent János, nem csak ezen művész , hanem átalában a spanyol festészet ezen korszaki művei közt kitűnő, az érintett apáca­kép visszatartása miatt sem a spanyol iskola, sem pedig Alonzo Cano háttérbe szorítva nem leen­­dőnek. A spanyolok közül Francesco Zurbaran jeles festményét, mely Mária szeplőtlen fogantatását áb­rázolja, Pesten szintén nélkülözni fogjuk, s igy ennél kisebb jelentőségű két műve: szent József s egy Madonna-te menendnek csak le. Wollwermann Fülöp, a nemes szenvedélyek szeretetreméltó festészének négy darabja közül egy hasonlólag fentartva van. Ezeken kívül Guido Reni „Lucretiája,é­s Do­­menius Zampieri jeles „Magdolnája“ szintén itt ma­­radandóak. Zampieri művét maga a herceg szerezte, s azért e mű iránti előszeretete könnyen kimagya­rázható, ha a festmény műbecsét nem is tekintették, pedig e Magdolna kép az eklektikus művész legjobb darabjai közé tartozik. Ne csodáljuk, hogy a műszerető főur e néhány darabot magánál visszatartotta; mert kinek keble a művészet iránti vonzalommal eltelve van , az kör­nyezetében műtárgyakat szüntelenül látni óhajt, s ezektől csak nehezen válhatik meg végkép. S azután a képtár kiszemelt néhány műveinek laktermeiben időszakonkénti kiállítását a herceg az előtt is gyako­rolta, mit most sem nélkülözhet. Ezen darabok levonása után tehát a Pesten felállítandó festmények száma mintegy 200-at teend, mely darabok a német­­alföldi, német, spanyol, fran­cia s olasz iskolák műveihez tartoznak. A kézrajzok — és metszések — gyűjteménye, minden levonás nélkül, egészen Pestre szállíttatik. Legyen ezúttal elég annyit felemlíteni, hogy ez első ily gyűjtemény leend honunkban, mely a műda­­rabok jelességénél s a mintegy 57,000-re terjedő da­rabok nagy számánál fogva is a legnagyobb figye­lemre méltó. Valóban az Eszterházy herceg-család a késő utókorra is kiható és maradandóbb emléket állított fel magának e nagybecsű műkincsek adományozása által a honfiak kebelében, mint a minőt ércszobrok­ban felállítani lehet, mert ily szobroknál utóvégre is a dicsőített érdemeinek csak emlékezete marad fenn az utókornál, míg az Eszterházy-galléria köztünk a nemesi ízlést, műszeretetet, és mind­ezzel kapcsolat­latban a műveltséget örök időkre terjeszteni, s ily módon az Eszterházy nevet újra meg újra érdeme­síteni fogja. A képek jelenben az átszállításra készen, ke­reteikből kivéve, s nagy ládákba berakva vannak. E ládák száma összesen 70-re rúg. — Az összes teher, mely Pestre át fog szállíttatni, mintegy 4000 mázsát fog nyomni. Az átszállítás a közelgő junius hó köze­péig egyszerre, hajón s az adományozó herceg költ­ségén fog megtörténni, ki a tetemes szállítási költsé­gek elvállalása által honfias áldozatkészségének, s a közjó előmozdítása iránti nemes indulatának megis­merésre méltó bizonyítványát adta. A műkincsek Pestre érkezésének napja nem csak fővárosunk, hanem honunk műtörténetében is epochalis nap lrend. Firenzében, midőn Cimabuenak nagy Madonna-képe elkészülvén, rendeltetése he­lyére, a Santa Maria novella egyházba, melyet Michel Ángelo az ő arájának nevezett, átszállítandó volt, a hatóság, papság, s a népesség ünnepélyes körmenet­tel szállította át a művet az egyházba, melyben még e mai nap is látható. Ha ez a XIII. században, s egyetlen festmény miatt megtörténh°teR a mennyivel inkább rendezhető volna nálunk ily ünnepélyes fo­gad­tatás, midőn nem egyetlen festmény átvitele, ha­nem egy világhírű képtár, egy gazdag m­űgyűjtemény megérkezése forog kérdésben, mely nálunk még in­kább, mint hajdan a firenzei oltárkép, a művészet meghonosulásának hajnal virulását jelezi ? A képtár-igazgató kinevezési jogát a hercegi család magának fentartja. Ez ellen annál kevésbé lehet kifogást tenni, mivel fizetését jövőre is a her­cegi családtól nyerendi, mi az ily igazgató fizetésére szükséges pénzalap hiányában, a herceg nagyúri bő­kezűségét csalhatlanul bizonyítja. A galléria jelenlegi igazgatója Kratzmann Gusztáv akadémiai festész, Altenkopf igazgató előde hitelen kezelése által okozott károk helyrehozása s a képtár újra rendezése körül annyi érdemekkel bir, hogy a képtár átszállításakor mellőzhető nem volt sőt a herceg ez átköltözés ötletéből fizetését teteme­sen megjavította. Kratzmann előzékeny, udvarias a régi festmények kiigazítását alaposan tanulmányozta, s előszeretettel gyakorolja, mi egy képtár-igazgatónál dicséretes tulajdon. Ki­­tzmann úr a képtár helyiségeit Resten ismé­telve megszemlélte, s ezeket felölről beható előnyös világításaikkal a műkincsek kiállítására igen célsze­rűeknek találta. A képtár helyes berendezésének múlhatlan kelléke, a termek előnyös világítása ily módon meg­lévén, miután az átszállítási s újból felállítási mun­kálatok vezényletével a műismeretéről és szakava­­tottságáról jó hírben álló gr. W­a­­­d­s­t­e­i­n úr megbízva jön, bizton várható, hogy a nagy értékű műkincsek lehető legrövidebb idő alatt hiánytalanul leszállítva, s Pesten célszerű berendezéssel felállítva leendnek. Egy galléria leszállítása és felállítása természe­tesen többrendű nehézséggel van összekötve, azon­ban a herceg óhajtja, hogy jövő augus­­t­u­s 20-­ á­i­g, mint első apostoli ki­rályunk nemzeti ünnepéig felállítva s a köszönség látogatására megnyitva legyen ; s az igazgató ez óhajtás teljesülését lehetőnek tarja. Augustus 20 -án túl tehát fővárosunk egy oly európai hírű m­űgyüjtemény birtokában leend, mely­­nevének a mixelt világban új, és nagy nyomatékot adand. Még egyszer: mondjunk köszönetet a herceg­­nők nagyszerű adományozásáért. Bécs, május 29. 1865. (P­­ORMÓS ZSIGMOND. *) A h. Est­erh­ázy képtár műtörténelm­i leiikrsa Irta Ormós Zsigmond. Pest 1865. Ara­­­ft 60 kr. POLITIKAI HELYZET. Pest, jun. 3. A világ feszült figyelemmel várja mit fog a francia császár Algirból visszajövetele után a napról napra fenyegetőbb alakot öltő mexicoi kérdés iránt határozni? A hivatalos táviratok és közlemények megnyugtatni igyekeznek ugyan a közönséget, azt állítván, mikép a kivándorlás az Egyesült­államokból Mexicóba csökkenő­félben van, de a magán­tudósítások éppen az ellenkező mellett tanúskodnak. Ha a toborzás más városokban is oly si­keres leend, mint például New Yorkban, a­hol nyolc nap alatt körülbelül 20,000 ember íratta be magát, úgy az összes kivándorlók száma egy hó lefolyása alatt elérendi a száz­ezerét. Az első expeditio már elindult és a fegy­verek s lőszerek szállítása Californiából eddig szintén megkezdetett. A kivándorlók Sonora határszélénél, San Pedro mellett fognak összegyűlni, azon ürügy alatt, hogy ellenséges indus törzsekkel harcoljanak, de tettleg azért, hogy kezet fog­janak J­u­a­r­e­z­z­e­l és ezzel együtt működje­nek Mexicoban az idegenek ellen. Ezen oldalról a veszély igen közel áll, m­íg Mexico belsejében Juarez emberei is mindenütt szervezik magukat, és miként a tapamburoi csata igazolja az új rend védelme­zőire veszélyt hozhatnak. Tisztán áll, miszerint ha a dolgok egy ideig így folynak, Bazaine 30.000 embere nem lesz elég a rend fentartására, maguk­ban a mexicói csapatokban pedig éppen nem lehet bízni, mert a legközelebbi hírek már­is azt erősítik, hogy több benszülött tábornok csapataival együtt elpártolt a császárság ügyétől, és Juarezh­ez szegődött. Miksa császár múlt hó 18 dika óta Orizababan van, miután a főváros a körülre portyázó felkelők által folyvást fenyeget­­tetik. Orizaba 30 német mértföldnyire esik Mexicotól és csak tízre Vera Crtiztól, e sze­rint világos mit jelentsen a császári udvar­nak az első helyre tett áttétele. Azon kérdésnek tehát, mi történjék Me­­xicoval, első rendben kell a francia császár előtt állnia, mert bíz­ott minden oldalról ve­szélyeztetik és meglehet, mikép rövid idő alatt kivonulásra határozza el magát, hacsak Amerikával nem akar közvetve vagy közvet­lenül háborúba keveredni. Bazaine marsal e pillanatban két csá­szárság sorsát tartja kezei közt. A franciák első veresége Mexicoban lehetlenné teszi nekik a kivonulást, míg az­­ Amerikával a háború Franciaország romlása volna, mert bármily gazdag is ez utóbbi, sok­kal szegényebb, semhogy a Mexicoban szer­­zendő dicsőséget képes volna megfizetni. Egy jól értesült párisi levelező csak­ugyan azt hiszi, mikép a császár nem fog so­káig gondolkozni, hanem csakhamar vissza­hívja majd B­a­z­a­i­n­e­t, valamint helyesnek mondja azok combinatióját is, a­kik azt hi­szik, hogy a Mexicoból való kivonulás csak akkor nem lesz a n­a­p­ó­l­e­o­n­i p­o­li­t­i­k­a ve­resége és lealázta­ása, ha a császár a mexicói bonyodalomtól más európai bonyodalomra leend képes a nemzet figyelmét irányozni. Ezen véleményt — úgymond — Páris­­ban is osztják, és azt állítják, mikép a me­xicoi n­ascot csak a francia határoknak szé­­lesbítése által lehet helyre ütni. De hol keresi majd III. Napóleon az annedtálandó területet? Belgiumban! Mihelyt Lipót király behunyta szemeit, a francia ügynökök által elárasztott kicsiny országban azonnal meg fognak kezdetni az agitatiok, természetesen a Franciaországhoz leendő csatlakozás javára. Meetingek fognak tartatni, a szónokok

Next