Pesti Hírnök, 1865. szeptember (6. évfolyam, 200-224. szám)

1865-09-12 / 208. szám

Hatodik évfolyam 208. szám. PESTI S'arjV'M'JV'AfJV'SV'JV'SJ'A/'ArJV'JV'A/'ArJV'JVAfJV'AA/VA/'JVW'JV'J'JAJ'ArAr^ % , 5 | Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás | ^ sál vagy postán mindennapi megküldéssel: ^ ^ egész évre 20 frt | félévre 10 frt; negyedévre 1; | 5 frt. — Mnden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- 1 ^ napos előfizetést. (JVWW\AAA/WWWWW\AA/V/WWWVsA/W\ArAr.A/W\A/\AA/\/VVV\/WV\/\/V o POLITIKAI NAPILAP. ^vAA/VAAAA/JV a/\ A/'ATATJVW'AAAAA/'A/'yV/V/'-'VArA/ TWV/VVWWA/'.A/VVV/) | Hirdetések öthasábos petit sorért egyszerű hir-ji ^detésnél a kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak. ^ j Szerkesztőség és kiadó-hivatal: | | a hímző-és kalap-utca sarkán 1-sösz. alatt, ^ a 2-dik emeleten. II • Kedd, September 12-én 1865. HÍRNÖK Előfizetési felhívás PESTI HÍRNÖK politikai napilapra. Előfizetési föltételek: Negyedévre.......................................... 5 frt Félévié.............................................. lOfrt Egész évre.........................................20 frt auszt. ért. Előfizetés minden hó 5-től elfogadtatik Előfizethetni: Vidéken minden kir. postahivatalnál, helyben Pesten, csupán a „Pesti Hírnök“ kiadó hivatalában, a hímző- és kalap-utca szegletén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó hivatala. Hazai közügyek. Bába, sept. 10. Én, ki minden alkalmat megragadtam, hívségemet a megyei autonomius élethez, hazánk ez ősi, ezer év által szentesített intézményeihez kifejezni, ezúttal sem akarnám, még távolról sem, kérdés alá helyezve látni, ha váljon a megyék visszaállítandók-e jövőre, vagy sem , hogy alapjait képezzék, az újabb kifejtett társadalmi viszonyokhoz mérten, a magyar államszervezetnek, s ha váljon a legszabadabb polgári létezést biztosító, önkormányzati elvekre fektetve,állíttassanak-e azok vissza, hogy újra őrködő, s életerős védbástyái lehessenek alkotmányunknak. Mert úgy vagyok meggyőződve, hogy ezen, az egyéni erőknek szabad mozgást engedő, velünk századok alatt együtt fejlődött institutiok, leginkább megfelelnek nemzetünk geniusának, és mert sajátszerű viszonyaink között, egyedüli alkalmas és helyes államszervezetnek is mutatkozik, hogy egyrészről a lehető nemzetiségi — separatisticus — vágyaknak illő határokat szabhassunk, másrészről azok igazságos és méltányos követeléseiknek elégtételt szolgáltathassunk. S miután az ország közvéleménye e tekintetben, már eddigelé is nyomosabban s határozottabban nyilatkozott , hogysem attól tartani lehetne, miként az összeülendő országgyűlés , ez átalános nemzeti óhajtást ignorálhatna; s miután e részben, legközelebb korlátnak önméltóságának kibocsátott körlevele is megnyugtatólag hat, úgy méltóztatván abban nyilatkozni, hogy a megyéket a magas kormány is,az alkotmány egyik legértékesebb gyöngyeként tekinti. Megvallom, legkevésbé sem lehet ok az aggodalomra azon körülményben, ha a megyék az országgyűlés határozatáig maradnak is a jelen ideiglenes állapotban, mert hiszen a törvényhozás megállapodása nélkül, a megyéknek bármi lábra állítása is csak ideiglenes állapot lenne, mi vágyainkat ki nem tölthetné; míg ellenben, hogy minden új alakulást s ezzel alig elkerülhető izgalmakat a kormány kerülni óhajt, mi a jó cél elérhetését nehezítené, csak méltányolni lehet, s hogy ezt tenni a magas kormánynak nyomos okai lehetnek, hihető, miután feltenni sem szabad, hogy ily fontos körülmények között, mint minek hazánknak jelen viszonyai, a magas kormány nyomós okok nélkül tenné határozatait. Azonban ha a megyék maradnak is a jelen állapotban, nem minden fontosság nélküli azon másik kérdés: ha váljon szenvedjen-e változást tagjaiban, a jelen hivataloskodó megyei tiszti kar, miként azt a magas körirat is követeli. Nehéz körülmények között, nem csak a magán, de a közügyek érdekében is óhajtandó, hogy a tehetségek vissza ne vonuljanak ; de sőt jelen kibontakozási küzdelmeinkben, magasabb állami s politikai érdekek is követelnék s tanácsolnák, hogy a jelesebb erők újra előlépjenek; s ha már a közérdek kívánatossá teszi ezen körülményt, úgy nem ismerek áldozatot , mely visszatarthatná a polgárt hazája szolgálatától Előttem kevés súlylyal bír azon ellenvetés, hogy azok részéről, kik 61-ben a politikai térről visszaléptek, bizonyos következetlenség nélkül s politikai lelkiismerettel, aligha megyei szolgálatot a jelen körülmények között várni, vagy követelni lehetne, mivel én ezt téves nézetnek, s politikában a logica helytelenül alkalmazott követelésének tartom. Nézzünk csak vissza másfél századdal, mi történt ? Midőn 1707-ben az ónodi gyűlésen a rendek, Magyarország függetlenségét proclamálták, nem csak hazaárulás vádja alá helyezé a közvélemény mindazokat, kik az uralkodóházzali kibékülésre hajlandóknak mutatkoztak, de sőt Thuróczmegyének követeit, Okolicsányit s Rakovszkit, kik megyéjük szellemében a béke mellett nyilatkoztak, összekoncolván a gyűlés közepette , Thuróczmegyét kitörölték a többi megyék sorából, — s még is négy év múlva mi történt? — 1711-ben ugyanazon hazafiaknak nagy része, ugyancsak az ország közvéleménye, nem csak már tanácsosnak vélte, az Uralkodó-házzal a kibékülést, de a békét Szathmár-Németiben a fejedelemmel meg is kötötte, sőt 16 évvel később, 1723-ban az országgyűlés, a Magyarország feletti uralkodtatást, a felséges uralkodóház leányságon következő örököseire is , kiterjesztette, s váljon ezekért lehet-e akár a következetlenséggel, vagy éppen a haza ellen elkövetett vétséggel terhelni az akkori hazafiakat vagy magát a nemzetet, mivel azok cselekményeibe belenyugodott , akik tanácsosabbnak látták a nyugalmat visszaadni a nemzetnek, s alapszerződésileg biztosítani az ország alkotmányát ? De nézzük közelebb mi történt ? Midőn 1848-ban a bécsi kormány a Pesten összegyűlt parlamentet , az államtartozásokból 200 milliónak elvállalására szólta fel, nem tartatott-e az akkori közvélemény által, haza elleni vétségnek, az ajánlatot elfogadni? és várjon a mai nap, hogy áll e tekintetben a közvélemény? van-e csak egy komolyan gondolkozó fő, ki be nem látná, hogy az államadósságok terheiben,bizony osztakoznunk kell, s hogy az, ki ezt kikerülhetlennek tartja, még azért nem hazaáruló, s hogy a közvélemény ily átalakulása miatt következetlenséggel a nemzetet vádolni nem lehet. Mert a politika az exigenciák tudománya, s a politikában nem az a következetesség, hogy bizonyos eljárást, vagy elveket, minden körülmények között merev szigorúsággal alkalmazzunk vagy kövessünk , de hogy a fő célt, miután törekedünk, soha szem elől nem tévesztvén, annak elérhetése tekintetéből a megkívántató eszközöket, a fennálló viszonyokhoz mérjük és alkalmazzuk, amint azok azt követelik. Mi lehetne körülményeink között az elérendő fő cél egyéb, mint az országgyűlésének mielőbbi összejövetele ? hogy ez létesüljön, kerülni tanácsos minden oly körülményt, mi azt nehezítené, de más részről óhajtandó, sőt szükséges is, ugyancsak a fő cél sikeres elérése tekintetéből is, hogy a közügyek vezetésére, a kedélyek hangolására, oly egyéniségek vállalkozzanak, kikben úgy a magas kormány, mint a közönség bizalma megnyughatik. — Ha valaha,bizonyosan a mai viszonyok között szükséges, ha kívánt sikert akarunk elérni, hogy a hazafias önzetlenség fölülemelkedjék minden mellékes tekinteteken. ORCZY GYULA: várja a megyei kormányzat vezetése iránti legmagasabb rendelkezést. Felszámíthatlanok az ez irányban naponként száguldozó legellentétesebb hirek, melyeknél az érdektelen szemlélő előtt legsajátságosabb, hogy az értelmiség zöme megyebelinek főispánná leendő kinevezése iránt a leghatározottabb ellenszenvét nyilvánítja. Ezen feltűnő kívánat a múlt azon reminiscentiájaiban találja e indokát, hogy b. W e nk h eim, báró Orczy, Szerencsy, Tomcsányi mind nem megyebeliek alatt közelégültségnek örvendett e megye ? avagy tán oly túlfeszítettek igényeink a főispán tulajdonaira, hogy azok megyebeliben fellelhetők nem volnának ? avagy végre a rendkívüli idők, s kormányzati feladat folytán, kíván rendkívüli képességeket főispánjában? E megye naponként hallható kívánalma, hogy főispánja tekintélyes, önálló, határozott jellemű férfiú legyen, ki bármi néven nevezendő coteriák lekötelezettje nem lévén, semmiféle egyéni vagy testületi hajlamok s szenvedélyek által magát érdekeltetni ne engedje, kedvezésekbe ne részesítse, hanem szilárd magatartással, köz- és magánjogi ügyekben egyaránt szigorú igazságot szolgáltasson, és tehetséges, tiszta jellemű férfiakat vonjon körébe. Mi semmi túlságosat e kívánalmakban nem találunk, és mégis fájdalommal mondjuk, hogy sem a közelmúltban majdnem évenként változtatott megyekormányzók, sem a coteriák által javaslatba hozottak egyike sem képes a közkívánalomnak megfelelni. Márpedig e megye fekvésénél, kiterjedésénél, s anyagi érdekeinél fogva a magas kormány méltó figyelmét megérdemli. Hogy e megye értelmisége más megyebeli hírnevesebb férfiút óhajt, kétségkívül nagy részben vezéreltetik a magas kormány felemelkedett példája által, mely a jog és igazságra támaszkodva, rendületlenül hatol előre a 17 év óta önérdekű uralmi vágyak torlaszain. Miután a kibékítési irány a jelszó, mi nem szeretnék ha ez iránybani haladás, a megyekormányzó múltjánál fogva, bármely részről is bizalmatlansági elfogultsággal akadályoztatnék , minthogy erősen hiszszük,hogy ha a megyekormányzó részrehajlatlan tapintattal jár el hivatásában, és semmi kedvezéssel nem vádoltathatik, akkor a mesterkélten előidézett és egyéniségek által táplált elidegenítés, csakhamar megszűnik, és a közérdek közeledésre, s a társadalmi szükség egyesülésre vezetendő erélylyel, s odaadással kezdvén meg működését, nem ok nélkül hisszük , hogy a megye s így a haza boldogságának előmozdítására igen kedvező s hatásos sikert aratand üdvös működésével. A magyarok Istene s a hazafiság szent szelleme adjon erőt e méltóságának dicső, de nehéz feladatát teljesíthetni! F.K. Prinicipális mozgalmak. Arad, sept. 11. Míg megyénk teljes bizalommal és megnyugvással fogadja a magas kormánynak hazai közjogunk rehabilitatiója és állandó kiegyenlítésre irányzottintézkedéseit , azalatt valódi izgatott türelmetlenséggel Kassa, sept. 10. Abaujmegye főispánja méltóságos gróf Péchy Manó ur 1. hó 7-én tartá bevonulását Enyickéről Kassára. A hirre, hogy az 1861-diki alkotmányos főispán, régi szokás szerint, ünnepélyesen fog bevonulni a megyeházába, ő méltóságának számtalan tisztelőin kívül nagy néptömeg is jelent meg a főutcán, főleg a megyeház előtti téren, hol a megyei tisztikar díszruhában várá ő méltóságát. Azonban valamint tisztelőit, úgy különösen az éljenezni megjelenő tömeget is lehangolta azon körülmény, hogy ő méltóságának már jó eleve kijelentett s határozottan komoly kívánsága szerint, ezúttal minden sallangos és lármás fogadtatás mellőztetett. A járási szolgabiró elöl vezetése mellett, megérkezvén ö méltósága a megyeházához, a mint kocsijából kilépett, lelkes éljenzések között haladt fel a főispáni méltóság hivatal-helyiségébe. A tisztelgő testületek, a tömegtől kisérve a terembe gyűltek, honnan először a derűst s aztán a testületek tisztelgő küldöttségét, mindmegannyi szerencse, üdvkivánatok, zajos s önkénytelenül szívélyes éljenzések között kegyeskedett ö méltósága elfogadni. A tisztelgések bevégezte után azonnal a hivatalok megvizsgálásához fogott ö méltósága, mely foglalkozásában — több, megyei birtokos urak tisztelgése által megzavartatott. O méltósága igaz honfiúi buzgalommal, szokott LAPSZEMLE. I. Pest, sept. 12. „Az erdélyi kérdés s ennek megoldása, úgymond a bécsi „Debatte“ mult szombati számában, nem csekély izgatottságot idézett elő a német centralista lapokban, melyek oly szint vesznek fel, mintha egyedül csak ők képeznék a Lajtán inneni közvélemény jogosult kifejezését. Hogy azonban ez tettleg nem áll, legjobban bizonyítja egy ezen cím alatt: az „erdélyi kérdés és az autonomisták“ a gráci „Telegramban megjelent cikk, mely utóbb nevezett lap mint mondják alaposan tekintethetik az autonomisták közlönyének. Ezen az erdélyi kérdés feletti nézeteiben a német centralista lapoktól lényegesen eltérő cikk a „Debatte“ szerint következőleg hangzik : Az erdélyi országgyűlésnek küszöbön álló egybehivatása heves vitatkozást támasztott a sajtóban. Szükségkép azon kérdés merült fel, váljon ez első lépés, melyet a kormány az alkotmányosság minden őszinte barátjától annyira óhajtott célhoz — a Magyarországgal való kiegyezkedéshez — vezető úton tesz, nem inkább arra alkalmas-e, hogy minket e céltól eltérítsen ? Mindkét részt csak oly egység elégíthet ki, mely mellett a Magyarországban és örökös tartományokban fennálló alkotmányos jogok és intézmények sértetlenül hagyatnak, és változás az alkotmány formáiban és intézményeiben egyedül csak az alkotmányos testületek által , s ezekkel egyetértésben eszközöltethetik. Ez azon alapelv, melyet az autonomisták töredéke az alkotmányos korszak kezdete óta változatlanul fentart, s vezérelvnek tekint. Nem csak ma, midőn az alkotmány négy évre terjedő contumatialtatása alatt szerzett keserű tapasztalatok folytán, a Magyarországgal való kiegyezkedés ismertetik el mindenfelől az alkotmányos Ausztria üdvös kifejlődésének első postulátuma gyanánt, hanem azon időben is, midőn még az osztrák népképviselet köreiben s a Lajtán inneni közvéleményben, a maival egészen ellentétes hangulat jelenkezett, midőn a Schmerlingféle népboldogitás csillaga legvakitóbb fényében ragyogott, s az alkotmányosság első hajnalpirjait magával a lényeggel felcserélték; midőn még erősen hittek az alkotmányos formák csodatevő hatásában, nem kutatva azon lényeg, azon mag után, melyet e formák magukban zárnak ; amaz időben végre, midőn a jogeljátszás elmélete nem csupán a ministérium jelszavát képezte, hanem a képviselet többsége által is elismertetett, az autonomista töredék vezérszónokai mindenkor férfiasan küzdöttek a magyar alkotmányos jog integritása mellett a birodalmi tanácsban. Emlékeztetünk a felirati vitára, mely a képviselőházban az 1861-diki magyar országgyűlés feloszlatására vonatkozó közlés folytán keletkezett, s melynél dr. Rechbauer nagy határozottsággal lépett fel Magyarország régi alkotmányos jogának a februári patens határozata által leendő megszorítása és contumatiáltatása ellen; emlékeztetünk azon óvásra, melyet a törvény kihirdetés ezen bevezető formulája ellen emelt: „érvényes az egész birodalomra nézve“; emlékezzünk végre azon tiltakozásra,melyet a nevezett képviselő érzülettársai nevében a magyar udvari cancellária költségvetésének megvitatása ellen benyújtott, valamint arra, hogy az autonomista töredék az előleges költségvetés ezen cikkelye feletti szavazásban nem vett részt. Ha tehát az autonomisták, dacolva az uralkodó hangulat minden változásaival, Magyarországalkotmányos jogával szemben a jogfolytonosságot kitartólag és következetesen fentartották, megfogható, miszerint azt sem fogják megengedni, hogy a februári pátens normái, — ez alkotmányos jogunk — idegen kezek által megsértessék. Tekintsék bár a szélső föderalisták odrogálásnak a februári pátenst,nevezzék a birodalmi tanácsot csonka parlamentnek, s annak a korona által szentesített rendelvényeit jogérvényteleneknek, reánk nézve ez alkotmány az egyedüli törvényes tér, melyből kiindulva, államjogi bonyodalmaink megoldását elérhetjük.