Pesti Hírnök, 1865. október (6. évfolyam, 225-250. szám)
1865-10-23 / 243. szám
Hatodik évfolyam 243. szám. PESTI ^AT/V,A/V\A/W\/WVWW\AA/WW\AAA/WW' /VAAAA/'ATTV'AAAAA/'ArvV'yV'Ar/) | Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás | £ sál vagy postán mindennapi megküldéssel : s I egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre 5 I ft frt. — i'inden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- 10 napos előfizetést. id. i C/1JVJ\//VAfyy\/V'iAAAAAAAAA/’iAAA/'/\AAAA/’iAAAAAA/V'AAA/V\/WV\/VVWVVV-^JV'0 POLITIKAI NAPILAP. Hétfő, October 23-án 1865. HÍRNÖK C^VVyV'JV’TV’JV'/wAy'jvyvAT/t/’yVAA/W'A/'A/'ArArA/'A/' Af AO/V\AAAAA/'AA/\/i/) | Hirdetések hathasábos petitsorért egyszerű hir-1 rdetésnél 6 kr. .bélyegdij 30 krjával számíttatnak._ szerkesztységén kiadóhivatal: ^ | a Lipót-utca 20-dik szám alatt | földszint. hijWWWVJV^ATJVJ^^WUVJWVJVJWVJVJVJVMWVVWWWwi Előfizetési felhívás PESTI hírnök politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre...................................... ft frt. Félévre................................................10 frt Egész évre..........................................10 frt auszt. ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik (fr Előfizethetni: Vidéken minden kir. postahivatalnál, helyben Pesten, ezentúl a „Pesti Hirnök“ kiadó hivatalában, barátok tere, 7.sz., Emich G. ujságkiadó hivatalában. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó hivatala. Hazai közügyek. A. Sz. István-társulat alelnöke, n. Somogyi Károly kanonok úr elnöki jelentése a nagygyűlésen, oct. 19. 1865. (Vége.) Ily kimutatás méltán a legbensőbb örömmel tölti el minden tag keblét, ki a társulat biztos jóllétét és felvirágoztatását szivből óhajtja, — nem szabad azonban felednie, hogy e sulyegyént csakhamar meg fogja ingathatni az Encyclopaediának újbóli megindítása s az ez által szükségelt nagyobb irói dij s egyéb kiadások , főleg az iskolai könyvek, azaz : katechizmusok és bibliákból kiadatni rendelt 25 ös százalék több évres kiszolgáltatása mellett... — Mert nem lehet nem juttatnom a nagy tekintélyű gyülekezetnek tudomására, hogy a társulat nem mentetett fel e százaléknak a múltra is kiterjesztett kiadásától , mint a múlt évi odt 11-dikén tartott választmányi gyűlésnek be lön jelentve (1. a jegyzőköny 10. pontját). Valamint ez évi martiushó 2-dikán is ugyane tárgyban kelt levele olvastatott a főmagass. bibornok és herceg primásnak ; nemkülönben a nmélt. m. kir. helytartó-tanácsnak hozzá mellékelt és januárhó 30-dikáról (104,072 sz. alatt) kelt rendelete, melyben e magas kormányhatóság meghagyja a társulatnak, hogy nemcsak azon könyvektől küldje be a 25-ös százalékot, melyeket a kormánytól vett át ily kötelezettséggel, hanem minden valláserkölcsi tankönyvektől, bármiként jutott is azok tulajdoni birtokába. A választmány hálás elismeréssel fogadvány Eminentiájának levelét és fáradozásait, melyeket a társulat érdekében kegyesen tanúsított, alávetette magát a kormány által rárótt eme súlyos kötelességnek , bár sajnálatát kellett kifejeznie, hogy ez által azon jótékonyságának, melyet eddig ajándékkönyvek osztogatása által különféle intézetek, iskolák és szegények irányában gyakorolt, folytatásában, ha nem is akadályozva, mindenesetre korlátozva lesz. Miért is nem csoda ha azon, egyik választmányi gyűlésében (junius havában 1865. Jegyzők. 8. pontj.) megpendített eszme élénk viszhangra s közhelyeslésre talált, miszerint „ajánltatnának a magas kormányszék figyelmébe a társulat által ez ideig ingyenadományokban részesített intézetek, vagy pedig kerestessék meg a nml. m. kir. helytartótanács, hogy legyen szabad a társulatnak ez intézeteket tovább is részesíteni ingyen könyvekben oly formán, hogy a kiosztott könyvek, az illető nyugták bemutatása mellett, a 15 és százalékból levonassanak.“ Örvendetesebb, az, mit az utóbbi nagygyűlés alkalmával módosított szabályoknak leérkezett megerősítése felől jelenthetek , melyekhez azonban még egyes pontok határozott kimondása, és a szabályok közé leendő fölvétele kívántatik , miről a társulati titkár részletesen fog előadásában szólni. Nekem itt két más, a társulatot magasztos érzetekre hevítő eseményre kell a közfigyelmet felhívnom, melyeket az igazgatói választmány a maga gyűléseiben akkér emelt ki s méltán, mint a társulatra nézve örökre nevezetes, boldogító, s ennél fogva maradandó hálával is fogadott tényeket. Első, mely hozzánk idő- és helyre közelebb van, a Felséges Uralkodónak, apostoli Királyunknak Buda-Pesten magas mutatása, mely módot és alkalmat nyújtott ama ritka szerencsében részesülhetésre, hogy a társulat, (1. júliusi Jegyzőkönyv.) főmagass. fővédnöke által, a magyar királyok ősi székhelyén, Budán, sz. István fels. utódjának ünnepélyesen bemutattatnék. E hódolat örömteljes emlékét a választmány sietett jegyzőkönyvileg megörökitni, s igy nekem is kötelességemmé vált ez érzületnek jelen nagygyűlésben kifejezést adni. — De nem kevésbé köteleségem azon másik áldásos tény emlékezetét megnyitani, mely a múlt évi deceraber hó 6-dikán tartott választmányi ülésben oly lelkesedéssel tárgyaltatott: értem ő Szentségének IX. Pius Pápának a Szent István Társulathoz intézett apostoli iratát, mely a múlt évi nagygyűlés határozata folytán a Sz. Atyának megküldött hódolati feliratra érkezett válaszul. Ő Szentség e feeiratban atyai áldását küldi a társulat minden tagjainak , s éppen ezért indítványozta amélt másod-elnökünk, gróf Cziráky János ur ő excellentiája, hogy „a társulathoz intézett apostoli irat a közelebbi nagygyűlésen is bemutattassék.“ S e határozatot feledékenységbe menni nem engednem, az én tisztemmé vált, melyet ezennel örömmel teljesítek, azon meggyőződésben, hogy a catholicismus központjáhozi ragaszkodásnak újabb tápláléka fog e megemlékezés a társulat kebelében lenni, s maradand is minden időkre. S ezek után már csak kevés mondanivalóm van hátra. Köszönetet kell szavaznom a társulat érdekeit mindenkor atyai szivén bordó főmagass. bibornok és herceg-primásnak, de sőt az egész amélt. püspöki karnak, azon kegyes intézkedésért, melylyel a társulat tiszteleti tagjait, s általuk a nyomtatványok szétküldése és pénzbeszedése rendjét a társulat céljának legjobban megfelelőnek hitt módon, szervezni kegyeskedtek. Köszönet és hála Eger nagyméltóságu érsekének, Bartakovics Béla ur ő excellentiájának, ki a sz. írásnak már befejezett kiadásával járt tetemes költségek nagy részét a társulat javára nagylelkűleg viselni méltóztatott, s ez által a társulat egyik legna-VUU jV/lVVy VUjVUV/n. UVVUUVIOI V 4.V/JLA UlVihVt A.A UUgjr UiUU" ka bevégzése szolgált a már tavaly nagygyűlésileg megszavazott hálafelirat elküldésére is kedves alkalmat. — S itt van helye, hogy szinte egy választmányi gyűlésben átvett megbízást teljesítsek ns. és ft. Roder Alajos c. kanonok ur irányában, ki a társulat birtokába végkég átbocsátott bibliákra (az irói dij fejében egyszer mindenkorra letett összeggel megelégedve, többé semmi jogot fenn nem tartván, ezzel a társulatnak igen hasznos szolgálatot tett, s valamint ezen, úgy sok más a társulat érdekében elvállalt munkálatai által kiérdemelte, mit az igazgató választmány határozattá is emelt, hogy a nagygyűlés figyelmébe ajánltassék , és tiszteletbeli alapító-taggá neveztessék ki. De vannak, kiknek hálaszavunkat csak a halál országába, a siréjébe hangoztathatjuk. ... A társulat egyéb veszteségei közt, melyeket tagjainak egyik érdemes tisztviselőjének , Keilinger Mihály számvevőnek is elhunyta által érzett, különösen Brünek József választmányi tag halálát gyászolja, ki fáradhatlan munkássággal párosult ritka szakismereténél fogva, a társulat ügyeinek rendezésében a mily buzgó, szintoly áldásos sikerű részt vett, úgy hogy benne a társulat méltán egyik főbb alapítóját tisztelheti mindig. Azonban hálásan fog minden hűt társusulati tag azokra is visszaemlékezni, kik még végpillanatukban is szeretettel terjesztek ki jótevőségöket a Szent-István-Társulatra, ezt tetemes adományokban részesítvén. Lehetséges, hogy az ily percben hozott áldozatokon, melyekhez sem hiúság, sem haszonkeresés szennye nem tapad, Istennek áldása ne nyugodjék s ez a benne részesített társulatra is ne áradjon által? Én legalább szeretem ezt hinni, s nem kétlem sokan osztoznak e hitben. Igaz, hogy némelyek a társulat e láthatlan szellemű támaszára nem mernek számítani. Még az 1864- évre készített költségvetés is csak 50 frtot helyezett az ,kegyes adományok* rovatába, pedig a jövedelem ezen ága sokkal biztosabb és gazdagabbnak bizonyult be most is, mint sok más címek, melyekre a költségvetés készítője oly sokat tartott. Ez összeget egyetlen adományozó, Nikolics János, néhai csávolyi plébános, megtízszerezte , s míg 1864-ben 50 frt helyett 275 frt 10 kr jött be kegyes adománykép, az idén máris 936 frt van e cím alatt bejegyezve. S e költségvetésnek ezen fölemlitése mintegy felhivás arra, hogy a nagytekintélyű közgyűlés elé is terjesztessék ilyen, a jövő 1866-ra szóló. Szabadjon mégis kimenteni annak hiányát. 1866-ra ilyen nem készíttetett, mivel szüségtelennek látszott. A múlt évi nagygyűlés jegyzőkönyvében kinyomott költségvetések legjobban bizonyítják, mennyire nem lehet ily adatokra bizton támaszkodni. Az 1864-ki költségvetésben ugyanis 69,646 frt és 75 arra tétetett a remélt bevétel; az eredetileg 80,000-nyi összeg 70,000 releszállttatván, jóllehet, ugyancsak a múlt évi elnöki előadásban bátor voltán kijelenteni, hogy „a jelen évre 80 s több ezernyi jövedelmet reményleni“ (mert lm nincs remény hozzá, mi oknál fogva létetik a bevétel rovatába ?) megbocsáthatlan számítási hiba lenne.“ (Jegyzők, 85.1.) S csak mintegy 60,000-re hittem legjobb esetben is az összes évi jövedelmet tehetni. S valóban a következés megmutatta, hogy a költségvetés számításai alapnélküliek voltak. A pénztárnoki, már vizsgálaton is átment számadás, csak 55,899 frtot és 7 frt mutat ki bevételül. De a kiadás sem ment föl, mint a költségvetésben áll, 69,373 frtra, hanem csak 55,059 frt és 45 krra, jóllehet a régi alapítványok kiegészítésére csakugyan 5000-et megközelítő tetemes összeg jön fordítva. Jelen évre pedig a költségvetés még deficitet is helyez kilátásba, mely 2292 frtot és 20 krt terme , pedig a mily kívánatos, oly valószínű egyszersmind, hogy e számítás is csalni fog. Ha pedig e szerint csak merő képzelődésen alapul az előleges költségvetés, úgy az senkit sem kötelezhet, senkinek sem szolgálhat irányul. Az elfogadott költségvetés, megajánlott hitel , és felhatalmazás a kitett összeg elköltésére. Pedig mily szomorú volna a társulatra nézve, ha a kiadás csakugyan elérné a senkitett számot, a bevétel pedig maradna a valódi...! Ha a múlt és jelen évben megtakarítás volt észrevehető, ez bizonyára nem a költségvetés érdeme, s nem az ahhozi szoros ragaszkodás eredménye. Pedig ez volna a költségvetést elfogadók tisztes teendője. Őrködjék csak mindenkor a társulat vagyona felett oly igazgató-választmány, mint minővel a Szent István-Társulat ez időben lírni szerencsés, úgy okunk van remélni, hogy a megtakarítási rendszer előleges költségvetés nélkül is folytatni fogja regenerálási művét, s a társulatot ismét régi főnélkül. Ezután Lónyay Gábor köztiszteletü hazánkfia a úgynevezett független értelmiséget vezette a megyeház nagy teremébe, — s e nevezett alatta clerust, nemességet, s a megyei birtokosokat s okleveleseket kellvén értenünk, — a nemsokára megjelent s zajos éljenekkel fogadott gróf s főispánt ezek nevében, Evva András 1861 ki főjegyző alkalomszerű beszéddel üdvözlé. Mire e méltósága ismételten felhangzott éljenek között, amennyire emlékünkbe idézhetjük, ekképpen szólott : Üdvözlöm a megye független értelmiségét, — a régi alkotmányosság bajnokait látom itt körültem. Midőn 1861-ben Bereghmegye főispán helytartói székét elfoglalom, azon megye közönsége engemet bizalomszülte lelkesedéssel fogadván, a kitűzött zászlókon e felírást : 1848. láttam lobogni, ebben én ez elvet láttam megdicsőitve, s ők azt bennem , mint annak előharcosában megtestesítve látták. Figyelmeztetem azért a közönséget, hogy viseltessenek bizalommal a jelenlegi kormányférfiak iránt, mert ők nem egyszerű kuruzslók, hanem előkészítői azon nagy orvosi tanácskozmánynak, melybe e megye is el fogja küldeni képviselőit. Igen nehéznek kellene tekintenem feladásomat, ha szerepem több volna az előkészítésnél, de e feladat megoldására is gyengének érzem magamat, s hogy is ne volna ez így, midőn egy Deák is gyengének mondá erejét, — azon férfiú, kinek én sarait megoldani sem érzem méltónak magamat. Kérem azért a közönség bizalmát, s mint különben is e megye fia, s növendéke, szeretett megyém szives hajlamaiba ajánlom magamat. Szűnni nem akaró éljenek között, szobáiba vonulván vissza e méltósága, ezután a személyes tisztelkedések vették kezdetöket; s ekképen a mai ünnepély, — a város kivilágításával. — véget ért.. tartatik. S. A.-Ujhely, oct. 19. Ma reggeli 10 órakor a bizottmányi ülés csakugyan megtartatott. Nagy számú közönség foglalta el a megyeháza nagyobb és kisebb termeit. Az elnöklő főispán szívélyesen fogadtatott, az 1861-ik központi bizottmány újra megerősíttetett az akkori első alispán Komáromy József elnöklete alatt. Azon indítvány , hogy a megyék teljes viszszaállítása országgyűlésig is eszközöltessék, teljesen megbukott, valamint elhangzott az is, hogy a követválasztásoknál egyedül 61-ki tisztviselők alkalmaztassanak. B. Vay Miklós borsodi főispán, s zempléni bizottmányi tag hatályos közreműködésének mindezekben főrésze volt. Végre a Lónyay Gábor által felolvasott óvás egyhangúlag elfogadtatván, a bizottmányi ülés befejeztetett. Muniolpalls mozgalmad. S.-A.-U j h e 1 y, oct. 18. T. Szerkesztő ur! Megyénk úton kinevezett főispánja gr. Sztáray Viktor ur ő maga ma tartván a megyei székvárosba bevonulását, — ősi szokás szerint ünnepélyes fogadtatásban részesíttetett; engedje meg azért, hogy ezen fogadtatás részleteiről, becses lapját a következőkben értesíthessem : Ő míg a tegnap délután Kázmér községből kiindulván, a városunkkal határos Csörgő helység mellett, a megyei másodalispán, nehány törvényszéki ülnök, s a járásbeli szolgabiró s esküdt által váratott, kik is onnan kíséretéhez csatlakozván, a úgynevezett kettős csárda mellett reá várt, s ifjabb Dakus József köztiszteletü hazánkfia elnöklete alatt több megyei birtokosból állt küldöttség által fogadtatott, s az elnök üdvözlő beszédére ő maga alkalomszerű szavakban válaszolt Innét — a városba vezető nagyhidhoz érvén — a híd végén az ott egybegyült nagyszámú városi polgárok nevében Somogyi István városunkbeli lakos s birtokos által üdvözöltetett. Szónok hangsúlyozta azt, hogy e méltósága személyisége leginkább azért kelti a nyilvánuló bizalmat, mert mindenki azt hiszi, hogy alkotmányos irányban működendö méltósága a bizalom ezen nyilvánulatát megköszönvén. — nyilvánító, hogy a kifejezett reménynek megfelelni igyekezendik A hídtól a megyeházáig a kocsik hosszú sorával s közönséggel tömött utcákon, közlelkesedés, s a „Rákóczy" harsogása közt a megyeházába érkezett e méltósága, hol a megyei tisztviselőség egybesereglett testülete élén a megyei első alispán által fogadtatva, szobáiba vonult, honnan kis idő múlva a megyei kis teremben jelenvén meg, az ez alatt ott egybegyült tisztikar nevében a megyei főjegyző által üdvözöltetett. E beszédre e méltósága körülbelöl ekképen válaszolt . A jelenlevő tisztikar üdvözlő szavaira ugyanazt mondom, amit Sztárán mondottam, midőn saját házamnál küldöttsége által üdvözölt; — hogy t. i. az, ki a közönség bizalmát bírja, számolhat támogatásomra ; én hinni akarom, hogy önök a közönség bizalmát bírják, s én csak addig támogathatom önöket, mig az ellenkezőről meg nem győződöm, — mert én felelősséget vállaltam önökért; kezeljék ennélfogva szorgalommal s szeplőtlen kezekkel a törvénykezést s közigazgatást, mert az ellenkező irányban cselekvőnek szigorú bírája, s kérlelhetlen büntetője leszek. Lássanak tehát az ügyek buzgó s szorgalmas folytatásához ! A részletes tudósítást holnap. : “ Bártf a, oct. 15. Városunkban f. hó 9-én volt megtartandó a követválasztási központi választmány megalakítása végett egybehívott közgyűlés, s ez ugyan meg is tartatott volna , hahogy a 46 képviselő közül négynek jelenléte ily közgyűlés megtarthatására elégségesnek mondathatnék, de mint előre látni lehetett, ezen a polgármester által megtartott ülés érvénytelennek nyilváníttatott. A dolog felvilágosítására nézve ugyanis meg kell jegyeznünk, miszerint az 1861-diki képviselet majdnem teljes számmal a casinoban magánértekezletre egybegyülvén, a főispáni helytartó s kir. biztos ur ő magához küldöttséget menesztett, megkérendő őt, hogy a gyűlés megtartására más elnököt nevezzen, mire is az ülés meg nem tartása táviratilag elrendeltetett ugyan, de a sodrony megszakadása végett a sürgöny elkésett volt. Folyó hó 13-kán kir. biztosunk megérkezvén, a város határán városi küldöttség kíséretében a főjegyző, szállására érkeztekor pedig a főbíró üdvözölte. Az üdvözlő beszédre való rövid felelet után rögtön hozzáfogott a munkához s 6 bizalmi férfiúnak tanácsa folytán kiszemelt 41 egyént a másnap d. e. 10 órakor tartandó bizalmas értekezletre összehivatott, hogy ott a lakosság óhajairól magának tudomást szerezve, addig is, míg a város törvényesen és alkotmányszerűen rendeztetnek, a netán szükséges személyváltoztatásokat megtegye. Az ülésterembe érkeztekor lelkes ilyenekkel fogadtatván,, rövid, bevezető beszéd után, melyben hazánknak Ő Felsége kegyelméből jobbra fordult viszonyait röviden előadta, egyenesen ad rés médiás tért, s a mostani tisztviselőség iránti bizalom tárgyában kérdést intézett; s az erre következett másfélórai panaszos beszédeknek rövid foglalatja az, miszerint négy tisztviselőnek eltávolítása kéretett, s a nyugalomba helyzett két tanácsnoknak a tanácsba