Pesti Hírnök, 1865. október (6. évfolyam, 225-250. szám)

1865-10-23 / 243. szám

Hatodik évfolyam 243. szám. PESTI ^AT/V,A/V\A/W\/WVWW\AA/WW\AAA/WW' /VAAAA/'ATTV'AAAAA/'ArvV'yV'Ar/) | Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás­ | £ sál vagy postán mindennapi megküldéssel : s I egész évre 20 frt; félévre 10 fr­t; negyedévre 5 I ft frt. — i'­inden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- 1­0 napos előfizetést. i­d. i C/1JVJ\//VAfyy\/V'iAAAAAAAAA/’iAAA/'/\AAAA/’iAAAAAA/V'AAA/V\/WV\/VVWVVV-^JV'0 POLITIKAI NAPILAP. Hétfő, October 23-án 1865. HÍRNÖK C^VVyV'JV’TV’JV'/wAy'jvyvAT/t/’yVAA/W'A/'­A/'ArArA/'A/' Af AO/V\AAAAA/'AA/\/i/) | Hirdetések hathasábos petitsorért egyszerű hir-1 r­detésnél 6 kr. .bélyegdij 30 krjával számíttatnak.­­_ szerkesztység­én kiadó­hivatal: ^ | a Lipót-utca 20-dik szám alatt |­­ földszint. hijWWWVJV^ATJVJ^^WUVJWVJVJWVJVJVJVMWVVWWWwi Előfizetési felhívás PESTI hírnök politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre...................................... ft frt. Félévre................................................10 frt Egész évre..........................................10 frt auszt. ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik (fr Előfizethetni: Vi­déken minden kir. postahivatalnál, h­e­l­y­­ben Pesten, ezentúl a „Pesti Hirnök“ kia­dó hivatalában, barátok tere, 7.sz., Emich G. ujs­ágkiadó­ hivatalában. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó­ hivatala. Hazai közügyek. A. Sz. István-társulat alelnöke, n. So­mogyi Károly kanonok úr elnöki jelentése a nagygyűlésen, o­c­t. 19. 1865. (Vége.) Ily kimutatás méltán a legbensőbb örömmel tölti el minden tag keblét, ki a társulat biztos jól­létét és felvirágoztatását szivből óhajtja, — nem szabad azonban felednie, hogy e sulyegyént csak­hamar meg fogja ingathatni az Encyclopaediának újbóli megindítása s az ez által szükségelt nagyobb irói dij s egyéb kiadások , főleg az iskolai könyvek­, azaz : katechizmusok­ és bibliákból kiadatni rendelt 25 ös százalék több évres kiszolgáltatása mellett... — Mert nem lehet nem juttatnom a nagy tekintélyű gyü­lekezetnek tudomására, hogy a társulat nem mente­tett fel e százaléknak a múltra is kiterjesztett kiadá­sától , mint a múlt évi odt 11-dikén tartott választ­mányi gyűlésnek be lön jelentve (1. a jegyzőköny 10. pontját). Valamint ez évi martiushó 2-dikán is ugyane tárgyban kelt levele olvastatott a főmagass. bibornok és herceg primásnak ; nemkülönben a nmélt. m. kir. helytartó-tanácsnak hozzá mellékelt és januárhó 30-dikáról (104,072 sz. alatt) kelt rendelete, mely­ben e magas kormányhatóság meghagyja a társulat­nak, hogy nemcsak azon könyvektől küldje be a 25-ös százalékot, melyeket a kormánytól vett át ily kötelezettséggel, hanem minden valláserkölcsi tan­könyvektől, bármiként jutott is azok tulajdoni birto­kába.­­ A választmány hálás elismeréssel fogadván­y Eminentiájának levelét és fáradozásait, melyeket a társulat érdekében kegyesen tanúsított, alávetette ma­gát a kormány által rárótt eme súlyos kötelesség­nek , bár sajnálatát kellett kifejeznie, hogy ez által azon jótékonyságának, melyet eddig ajándékköny­vek osztogatása által különféle intézetek, iskolák és szegények irányában gyakorolt, folytatásában, ha nem is akadályozva, mindenesetre korlátozva lesz. Miért is nem csoda ha azon, egyik választmányi gyű­lésében (junius havában 1865. Jegyzők. 8. pontj.) megpendített eszme élénk viszhangra s közhelyes­lésre talált, miszerint „ajánltatnának a magas kor­mányszék figyelmébe a társulat által ez ideig ingyen­adományokban részesített intézetek, vagy pedig kerestessék meg a nml­. m. kir. helytartótanács, hogy legyen szabad a társulatnak ez intézeteket tovább is részesíteni ingyen könyvekben oly formán, hogy a kiosztott könyvek, az illető nyugták bemutatása mel­lett, a 15 és százalékból levonassanak.“ Örvendetesebb, az, mit az utóbbi nagy­gyűlés alkalmával módosított szabályoknak leérkezett meg­erősítése felől jelenthetek , melyekhez azonban még egyes pontok határozott kimondása, és a szabályok közé leendő fölvétele kívántatik , miről a társulati tit­kár részletesen fog előadásában szólni. Nekem itt két más, a társulatot magasztos érze­tekre hevítő eseményre kell a közfigyelmet felhívnom, melyeket az igazgatói választmány a maga gyűlései­ben akkér emelt ki s méltán, mint a társulatra nézve örökre nevezetes, boldogító, s ennél fogva maradandó hálával is fogadott tényeket. Első, mely hozzánk idő- és helyre közelebb van, a Felséges Uralkodónak, apostoli Királyunknak Buda-Pesten­ magas mutatása, mely módot és alkalmat nyújtott ama ritka szerencsé­ben­ részesülhetésre, hogy a társulat, (1. júliusi Jegy­zőkönyv.) főmagass. fővédnöke által, a magyar kirá­lyok ősi székhelyén, Budán, sz. István fels. utódjának ünnepélyesen bemutattatnék. E hódolat örömteljes em­lékét a választmány sietett jegyzőkönyvileg megörö­­kitni, s igy nekem is kötelességemmé vált ez érzület­nek jelen nagy­gyűlésben kifejezést adni. — De nem kevésbé köteleségem azon másik áldásos tény emlé­kezetét megnyitani, mely a múlt évi deceraber hó 6-di­­kán tartott választmányi ülésben oly lelkesedéssel tárgyaltatott: értem ő Szentségének IX. Pius Pápá­nak a Szent­ István Társulathoz intézett apostoli iratát, mely a múlt évi nagygyűlés határozata folytán a Sz. Atyának megküldött hódolati feliratra érkezett vála­szul. Ő Szentség e feeiratban atyai áldását küldi a tár­sulat minden tagjainak , s éppen ezért indítványozta amélt­ másod-elnökünk, gróf Cziráky János ur ő ex­­cellentiája, hogy „a társulathoz intézett apostoli irat a közelebbi nagygyűlésen is bemutattassék.“ S e ha­tározatot feledékenységbe menni nem engednem, az én tisztemmé vált, melyet ezennel öröm­mel telje­sítek, azon meggyőződésben, hogy a catholicismus központjáhozi ragaszkodásnak újabb tápláléka fog e megemlékezés a társulat kebelében lenni, s maradand is minden időkre. S ezek után már csak kevés mondani­valóm van hátra. Köszönetet kell szavaznom a társulat ér­dekeit mindenkor atyai szivén bordó főmagass. bibor­nok és herceg-primásnak, de sőt az egész amélt. püs­pöki karnak, azon kegyes intézkedésért, melylyel a tár­sulat tiszteleti tagjait, s általuk a nyomtatványok szét­küldése és pénzbeszedése rendjét a társulat céljának legjobban megfelelőnek hitt módon, szervezni kegyes­kedtek. Köszönet és hála Eger nagyméltóságu érse­­kének, Bartakovics Béla ur ő excellentiájának, ki a sz. írásnak már befejezett kiadásával járt tetemes költségek nagy részét a társulat javára nagylelkűleg viselni méltóztatott, s ez által a társulat egyik legna-VUU jV/lVVy VUjVUV/n. UVVUUVIOI V 4.V/JLA UlVihVt A.A UUgjr UiUU" ka bevégzése szolgált a már tavaly nagygyűlésileg megszavazott hálafelirat elküldésére is kedves alkal­mat. — S itt van helye, hogy szinte egy választmá­­nyi gyűlésben átvett megbízást teljesítsek ns. és ft. Roder Alajos c. kanonok ur irányában, ki a társulat birtokába végkég átbocsátott bibliákra (az irói dij fe­jében egyszer­ mindenkorra letett összeggel megelé­gedve,­ többé semmi jogot fenn nem tartván, ezzel a társulatnak igen hasznos szolgálatot tett, s valamint ezen, úgy sok más a társulat érdekében elvállalt mun­kálatai által kiérdemelte, mit az igazgató választmány határozattá is emelt, hogy a nagy­gyűlés figyelmébe ajánltassék , és tiszteletbeli alapító-taggá neveztes­sék ki. De vannak, kiknek hálaszavunkat csak a ha­lál országába, a sir­éjébe hangoztathatjuk. ... A társulat egyéb veszteségei közt, melyeket tagjainak egyik érdemes tisztviselőjének , Keilinger Mihály számvevőnek is elhunyta által érzett, különösen Brü­nek József választmányi tag halálát gyászolja, ki fá­­radhatlan munkássággal párosult ritka szakismereté­nél fogva, a társulat ügyeinek rendezésében a mily buzgó, szintoly áldásos sikerű részt vett, úgy hogy benne a társulat méltán egyik főbb alapítóját tisztel­heti mindig. Azonban hálásan fog minden hűt társu­­sulati tag azokra is visszaemlékezni, kik még végpil­lanatukban is szeretettel terjesztek ki jótevőségöket a Szent-István-Társulatra, ezt tetemes adományokban részesítvén. Lehetséges, hogy az ily percben hozott áldozatokon, melyekhez sem hiúság, sem haszonkere­sés szennye nem tapad, Istennek áldása ne nyugodjék s ez a benne részesített társulatra is ne áradjon által? Én legalább szeretem ezt hinni, s nem kétlem sokan osztoznak e hitben. Igaz, hogy némelyek a társulat e láthatlan szel­lemű támaszára nem mernek számítani. Még az 1864- évre készített költségvetés is csak 50 frtot helyezett a­z ,kegyes adományok* rovatába, pedig a jövedelem ezen ága sokkal biztosabb­ és gazdagabbnak bizo­nyult be most is, mint sok más címek, melyekre a költségvetés készítője oly sokat tartott. Ez összeget egyetlen adományozó, Nikolics János, néhai csávolyi plébános, megtízszerezte , s míg 1864-ben 50 frt he­lyett 275 frt 10 kr jött be kegyes adománykép, az idén máris 936 frt van e cím alatt bejegyezve. S e költségvetésnek ezen fölemlitése mintegy felhivás arra, hogy a nagytekintélyű közgyűlés elé is terjesztessék ilyen, a jövő 1866-ra szóló. Szabadjon mégis kimenteni annak hiányát. 1866-ra ilyen nem­ készíttetett, mivel szüségtelennek látszott. A múlt évi­­ nagy­gyűlés jegyzőkönyvében kinyomott költségveté­sek legjobban bizonyítják, mennyire nem lehet ily­­ adatokra bizton támaszkodni. Az 1864-ki költségve­­­­tésben ugyanis 69,646 frt és 75 arra tétetett a remélt bevétel; az eredetileg 80,000-nyi összeg 70,000 rele­­szállttatván, jóllehet, ugyancsak a múlt évi elnöki előadásban bátor voltá­n kijelenteni, hogy „a jelen évre 80 s több ezernyi jövedelmet reményleni“ (mert lm nincs remény hozzá, mi oknál fogva létetik a be­vétel rovatába ?) megbocsáthatlan számítási hiba len­ne.“ (Jegyzők, 85.1.) S csak mintegy 60,000-re hittem legjobb esetben is az összes évi jövedelmet tehetni. S valóban a következés megmutatta, hogy a költségve­tés számításai alapnélküliek voltak. A pénztárnoki, már vizsgálaton is átment számadás, csak 55,899 frtot és 7 frt mutat ki bevételül. De a kiadás sem ment föl, mint a költségvetésben áll, 69,373 frtra, hanem csak 55,059 frt és 45 krra, jóllehet a régi alapítvá­nyok kiegészítésére csakugyan 5000-et megközelítő te­temes összeg jön fordítva. Jelen évre pedig a költségve­tés még deficit­et is helyez kilátásba, mely 2292 frtot és 20 krt terme , pedig a mily kívánatos, oly való­színű egyszersmind, hogy e számítás is csalni fog. Ha pedig e szerint csak merő képzelődésen alapul az előleges költségvetés, úgy az senkit sem kötelezhet, senkinek sem szolgálhat irányul. Az elfogadott költ­ségvetés, megajánlott h­i­tel , és felhatalmazás a ki­tett összeg elköltésére. Pedig mily szomorú volna a társulatra nézve, ha a kiadás csakugyan elérné a sen­­kitett számot, a bevétel pedig maradna a valódi...! Ha a múlt és jelen évben megtakarítás volt észreve­hető, ez bizonyára nem a költségvetés érdeme, s nem az ahhozi szoros ragaszkodás eredménye. Pedig ez volna a költségvetést elfogadók tiszte­s teendője. Őrködjék csak mindenkor a társulat va­gyona felett oly igazgató-választmány, mint minővel a Szent­ István-Társulat ez időben lírni szerencsés, úgy okunk van remélni, hogy a megtakarítási rend­szer előleges költségvetés nélkül is folytatni fogja regenerálási művét, s a társulatot ismét régi fő­nélkü­l. Ezután Lónyay Gábor köztiszteletü hazánkfia a úgynevezett független értelmiséget vezette a megye­ház nagy teremébe, — s e nevezett alatt­a clerust, nemességet, s a megyei birtokosokat s okleveleseket kellvén értenünk, — a nemsokára megjelent s zajos éljenekkel fogadott gróf s főispánt ezek nevében, Evva András 1861 ki főjegyző alkalomszerű beszéd­del üdvözlé. Mire e méltósága ismételten felhangzott élje­nek között, a­m­ennyire emlékünkbe idézhetjük, ek­képpen szólott : Üdvözlöm a megye független értelmiségét, — a régi alkotmányosság bajnokait látom itt körültem. Midőn 1861-ben Bereghmegye főispán helytartói szé­két elfoglalom, azon megye közönsége engemet bi­zalomszülte lelkesedéssel fogadván, a kitűzött zászló­kon e felírást : 1848. láttam lobogni, ebben én ez elvet láttam megdicsőitve, s ők azt bennem , mint annak előharcosában megtestesítve látták. Figyelmez­tetem azért a közönséget, hogy viseltessenek biza­lommal a jelenlegi kormányférfiak iránt, mert ők nem egyszerű kuruzslók, hanem előkészítői azon nagy orvosi tanácskozmánynak, melybe e megye is el fogja küldeni képviselőit. Igen nehéznek kellene te­kintenem feladásomat, ha szerepem több volna az előkészítésnél, de e feladat megoldására is gyengének érzem magamat, s hogy is ne volna ez így, midőn egy Deák is gyengének mondá erejét, — azon férfiú, kinek én sarait megoldani sem érzem méltónak ma­gamat. Kérem azért a közönség bizalmát, s mint különben is e megye fia, s növendéke, szeretett me­gyém szives hajlamaiba ajánlom magamat. Szűnni nem akaró éljenek között, szobáiba vo­nulván vissza e méltósága, ezután a személyes tisz­­telkedések vették kezdetöket; s ekképen a mai ünne­pély, — a város kivilágításával. — vég­et ért.. tartatik. S. A.-Ujhely, oct. 19. Ma reggeli 10 órakor a bizottmányi ülés csak­­ugyan megtartatott. Nagy számú közönség foglalta el a megyeháza nagyobb és kisebb termeit. Az elnöklő főispán szívélyesen fogadtatott, az 1861-ik központi bizottmány újra megerősíttetett az akkori első alispán Komáromy József elnöklete alatt. Azon indítvány , hogy a megyék teljes visz­­szaállítása országgyűlésig is eszközöltessék, teljesen megbukott,­­ valamint elhangzott az is, hogy a kö­vetválasztásoknál egyedül 61-ki tisztviselők alkalmaz­tassanak. B. Vay Miklós borsodi főispán, s zempléni bi­zottmányi tag hatályos közreműködésének mindezek­ben főrésze volt. Végre a Lónyay Gábor által felolvasott óvás egyhangúlag elfogadtatván, a bizottmányi ülés befe­jeztetett. Muniolpalls mozgalmad. S.-A.-U j h e 1 y, oct. 18. T. Szerkesztő ur! Megyénk úton kinevezett fő­ispánja gr. S­z­tá­r­ay V­i­k­t­o­r ur ő maga ma tart­ván a megyei székvárosba bevonulását, — ősi szokás szerint ünnepélyes fogadtatásban részesíttetett; en­gedje meg azért, hogy ezen fogadtatás részleteiről, becses lapját a következőkben értesíthessem : Ő míg a tegnap délután Kázmér községből kiin­dulván, a városunkkal határos Csörgő helység mel­lett, a megyei másodalispán, nehány törvényszéki ül­nök, s a járásbeli szolgabiró s esküdt által váratott, kik is onnan kíséretéhez csatlakozván, a úgynevezett kettős csárda mellett reá várt, s ifjabb D­a­k­u­s Jó­zsef köztiszteletü hazánkfia elnöklete alatt több me­gyei birtokosból állt küldöttség által fogadtatott, s az elnök üd­vözlő beszédére ő maga alkalomszerű sza­vakban válaszolt Innét — a városba vezető nagyhidhoz érvén — a híd végén az ott egybegyült nagyszámú városi polgárok nevében Somogyi István városunkbeli lakos s birtokos által üdvözöltetett. Szónok hangsúlyozta azt, hogy e méltósága személyisége leginkább azért kelti a nyilvánuló bizalmat, mert mindenki azt hiszi, hogy alkotmányos irányban működend­­ö méltósága a bizalom ezen nyilvánulatát megköszönvén. — nyil­vánító, hogy a kifejezett reménynek megfelelni igye­kezendik A hídtól a megyeházáig a kocsik hosszú sorával s közönséggel tömött utcákon, közlelkesedés, s a „Rá­kó­c­z­y" harsogása közt a megyeházába érkezett e méltósága, hol a megyei tisztviselőség egybesereglett testülete élén a megyei első alispán által fogadtatva, szobáiba vonult, honnan kis idő múlva a megyei kis teremben jelenvén meg, az ez alatt ott egybegyült tisz­tikar nevében a megyei főjegyző által üdvözöltetett. E beszédre e méltósága körülbelöl ekképen válaszolt . A jelenlevő tisztikar üdvözlő szavaira ugyanazt mondom, a­mit Sztárán mondottam, midőn saját há­zamnál küldöttsége által üdvözölt; — hogy t. i. az, ki a közönség bizalmát bírja, számolhat támogatá­somra ; én hinni akarom, hogy önök a közönség bi­zalmát bírják, s én csak addig támogathatom önöket, mig az ellenkezőről meg nem győződöm, — mert én felelősséget vállaltam önökért; kezeljék ennélfogva szorgalommal s szeplőtlen kezekkel a törvénykezést s közigazgatást, mert az ellenkező irányban cselek­vőnek szigorú bírája, s kérlelhetlen büntetője le­szek. Lássanak tehát az ügyek buzgó s szorgalmas folytatásához ! A részletes­ tudósítást holnap. : “ B­á­r­t­f a, oct. 15. Városunkban f. hó 9-én volt megtartandó a kö­vetválasztási központi választmány megalakítása vé­gett egybehívott közgyűlés, s ez ugyan meg is tarta­tott volna , hahogy a 46 képviselő közül négynek jelenléte ily közgyűlés megtarthatására elégségesnek mondathatnék, de mint előre látni lehetett, ezen a pol­gármester által megtartott ülés érvénytelennek nyil­váníttatott. A dolog felvilágosítására nézve ugyanis meg kell jegyeznünk, miszerint az 1861-diki képviselet majdnem teljes számmal a casinoban magán­értekez­letre egybegyülvén, a főispáni helytartó s kir. biztos ur ő magához küldöttséget menesztett, megkérendő őt, hogy a gyűlés megtartására más elnököt nevezzen, mire is az ülés meg nem tartása táviratilag elrendel­tetett ugyan, de a sodrony megszakadása végett a sürgöny elkésett volt. Folyó hó 13-kán kir. biztosunk megérkezvén, a város határán városi küldöttség kíséretében a főjegy­ző, szállására érkeztekor pedig a főbíró üdvözölte. Az üdvözlő beszédre való rövid felelet után rögtön hozzáfogott a munkához s 6 bizalmi férfiúnak tanácsa folytán kiszemelt 41 egyént a másnap d. e. 10 órakor tartandó bizalmas értekezletre összehivatott, hogy ott a lakosság óhajairól magának tudomást szerezve, ad­dig is, míg a város törvényesen és alkotmányszerűen rendeztetnek, a netán szükséges személyváltoztatáso­kat megtegye. Az ülésterembe érkeztekor lelkes ilyenekkel fogadtatván,, rövid, bevezető beszéd után, melyben hazánknak Ő Felsége kegyelméből jobbra for­dult viszonyait röviden előadta, egyenesen ad rés mé­diás tért, s a mostani tisztviselőség iránti bizalom tár­gyában kérdést intézett; s az erre következett más­­félórai panaszos beszédeknek rövid foglalatja az, mi­szerint négy tisztviselőnek eltávolítása kéretett, s a nyugalomba helyzett két tanácsnoknak a tanácsba

Next