Pesti Hírnök, 1865. november (6. évfolyam, 251-275. szám)
1865-11-22 / 268. szám
ányos jogaink minden gyakorlatát, melyeket a nemzet 800 éven át élvezett — s miután nem is volt hivatása a törvényhozásnak e részben a nemzet jogait csorbítani, de miután a változott társadalmi viszonyok, az egyéb alkotmányos jogok gyakorlására nézve is bizonyos módozatokat tett szükségessé; a törvényhozás a XVI-ik törvénycikkelyben intézkedik — hogy addig is, mig a jövő törvényhozás a megyék rendezését véghezvinné, a megyei hatóság miként gyakoroltassék, — a 2. §. / c) pontjában előadja hogy: — „tekintettel a megyének kiterjedésére, népességére, a megyei honpolgárok minden osztályaira, stb. egy nagyobb számú állandó bizottmány fog stb. választatni.“ A törvényhozás ezen intézkedéséből látni, hogy ideiglenesen is akként szándékozott a megyei hatóságot összeállítani, hogy az a megye közönségének, tehát összes kerületeinek érdekeit kellő arányban képviselje; s valóban, hogy a megye közönségére nézve, az alkotmányos egyéb jogok élvezete lehetővé tétessék, azt a megye közönsége által választott egy ily testületre kellett ruházni; amint tehát a választási jog élvezhetésére nézve szükséges volt a megye közönségének kerületekre oszolni, úgy a közügyek feletti tanácskozási őrködésre nézve, ismét elkerülhetetlen volt az, hogy egy, a közönség által e hivatásra választott bizottmányba gyülekezzék. A d) pontban világosan mondja a törvény, hogy „ezen állandó bizottmány összegyűlvén, mindazon hatóságot fogja ideiglenesen gyakorolni, mely törvény s alkotmány szerint a megyei közgyűléseket minden tekintetben illeti.“ Végre az f) pontban kijelenti a törvény, hogy az ekkor működendő megyei képviselő-bizottmány tehát a „megye közönségének nevében“ rendelkezendik. A törvényhozásnak fentebbi intézkedéseiből tehát világos, hogy a megyék hatósága semmi tekintetben nem csorbíttatott de a tett intézkedésekkel csak azt szándékozott eszközölni, hogy az alkotmányos jogok élvezete, minden tekintetben, gyakorlatilag is alkalmazható legyen, és a nemzet számára jövőre is megmentessék, valamint világos az is, hogy ideiglenesen mindazon hatóság, mindazon alkotmányos jogok gyakorlata, a bizottmány kezeibe tétetett, melyeknek előbb a megyei közgyűlés volt birtokában, jogok" mikéntigyakorolhatására nézve tett intézkedései által csak azon lényeges különbség létetett, hogy míg választói jogát kerülőteként személyesen minden egyes polgár élvezheti, addig a közügyek feletti tanácskozás, a közigazgatásbani részvét, egy szóval minden egyéb alkotmányos jogok gyakorlására nézve, egy választott képviselő bizottmány által, és így közvetve folyhatik be; midőn tehát a bizottmány bármi részben intézkedik, általa közvetve a megye közönsége — vagyis a kerületek — intézkednek. Nem lehet tagadni, hogy ezen intézkedésével a törvényhozásnak talán azon célja is valt, miszerint a megyék hatóságát, a közügyek feletti őrködést, a bizottmányokban a megye értelmiségének adja át; s talán hibázott volna ezzel a törvényhozás, ha a képességnek adja a döntő befolyást? Nem lévén pedig hivatása a törvényhozásnak, politikai jogokat bármi részben elvenni a nemzettől, ezen intézkedése által, az én felfogásom szerint legalább azt is akarta eszközölni, hogy így a megye közönségének köözvetítése mellett az értelmiség lévén megbízva a legfőbb alkotmányos jogok kezelésével, ehhez képest a bizottmány , mint eddig a közgyűlés, a törvényhozásrai közvetlen befolyását, — a kerületenkint választott képviselők által — továbbá is fenntarthassa. Az említett törvényhozásnak ide vonatkozó intézkedéseiből senki nem magyarázhatja azt, hogy a nemzetnek 800 éves alkotmányos jogát és gyakorlatát lehetetleníteni szándékozott volna, de erre hivatása sem lévén, ellenkezőleg akként intézkedett, hogy a változott viszonyok között is, azt legcélszerűbben hogyan lehetne élvezni. Hasztalan tehát azon állítás, mintha az V-dik törvénycikk intézkedéseinek következtében, nálunk is az ismert európai független, a választókat képviselni nem köteles, mindenható, a nemzet közvetlen akaratát tekintetbe venni nem tartozó Parlamentarismus alkottatott volna, mely 800 éves alkotmányunkat lényegéből forgatta volna ki. Annál különösebb pedig, midőn ezen állítást azok részéről halljuk, kik magukat demokratáknak tartják, szeretnek a népre hivatkozni, anélkül, hogy a népnek jogot engednének akarata kifejezésére. Miután a 48-diki törvényhozás e részben is csak ideiglenesen intézkedett a XVI-dik törvénycikkelyben, hogy a megye a maga tér- i Municipalis mozgalmán: -Izsák, nov. 20. T. Szerkesztő ur! A „P. Hírnök“ f. é. nov. 14-ki számában r. 1. aláírással a solti járási követválasztási mozgalmakról irt levél azon kitételét , hogy „igen sajnáljuk, hogy a Zlinszky pártja a papok ellen izgat“ — hallgatással nem mellőzhetem, mert nekem sem párt- sem kortes-vezéreim nincsenek — kik helységről helységre járnának izgatni, mint az ellenpártból, hol a korteskedés, itatás, izgatás és a demonstratiók egymást érik. Pártom egyesekből áll, és az inteligencia nagyobb részéből, kik szabadon minden rábeszélés nélkül tiszteltek meg bizalmukkal, számra mégis annyian vannak , hogy az ellenpártnak elég dolgot adnak magukat a korteskedés minden nemeiben gyakorolni. Miután tehát pártvezérekről, kik igaznának, szó sem lehet, ha r.. úr a párt nevezet alatt alálirtat értette volna, kénytelennek érzem magamat kinyilatkoztatni, hogy én az izgatásnak semmi neméhez eddig nem folyamodtam, sőt vannak helységek a választókerületben, hol meg sem jelentem, annyival inkább azon esztelenséget el nem követtem, hogy egy tiszteletre méltó testület ellen, melyben nekem is vannak pártolóim, izgassak. Meg lehet, hogy igen bizalmas magán körben némely túlbuzgón s állásukkal össze nem egyeztethető módon korteskedő lelkészek nyilvános korteskedéseit megróvtam, melyeket hogy itt is egyenkint elő nem számlálok, éppen azon tisztelet kifolyása, melylyel a többség iránt viseltetem, sőt Érsek e excja pártatlanságáról, melyet e mozgalmas időben tanúsít, tiszteletteljes elismeréssel nyilatkoztam, és azon rendelete, melynélfogva a Reviczky zászlókat a templomok tornyairól, mint nem illetékes helyről levétetni rendelte, a pártomon levőknek megnyugtatására, s nem izgatására szolgált alkalmuk Mint régi — és még most is testtel lélekkel megyeista és alkotmányos, mét , mintsem hogy a cifrábbnál cifrább rágalmakat is , melyek ellenem szólatnak, hallgatással ne mellőzném ; de ezt, mely hirlapilag adatott át a nyilvánosságnak’, nehogy qui tacet consentire videatur, visszautasitani és közönséges éorteskedési ráfogásnak nyilvánítani kényszerittetem. Legyen szíves szerkesztő úr e jelen nyilatkozatomat mint e tárgyban utolsót lapjában felvenni, elég vakmerően, mégpedig a szerkesztőség átjegyzésének hangsúlyozása által is, azt merészli állítani, hogy tisztelt jelöltünk a clerus beavatkozásával lépett volna fel. Hogy a miskolci róm. k. clerus félretéve a vallás-felekezetességet, következetesen azon férfiút, kit Miskolc városa déli kerülete 1861-ben egyhangúlag megválasztott képviselőjének és ki arra, hogy újólag megválasztassák , tudunkra semmi demeritumot nem tett, demeritumul egyedül hajlott kora a Palóczyakat is ért eshetőség hozatván fel ellenében, — mondom azon férfiút pártolá mindaddig, mig visszalépése általánossá nem jön, megváltván a valót, egyedül sértett öntudata nem engedte,hogy feltolja magát. Erről H. L. ur pártjának egyik nagy vezére D. G. ur tanuskodhatik, a ki a miskolci róm. kath. alsó-parochia lelkészeit a H. pártnak megnyerni törekedett. Miként tehát a városunk s megyénkben szerénységéről ismert jelöltünk — kit a déli kerület választóinak jelentékeny száma, az egyházi férfiak tudta, befolyása vagy beavatkozásán kivül, a képviselői jelöltség elvállalására felkért s a ki azt azon föltét mellett, hogy minden kültüntetés, lélekvásárló korteskedés, itatás, az ellenfél kisebbítése kerültessék és ha a közbizalom őt egyedül önmagáért minden anyagi érdek mellőzésével megválasztaná, elfogadni hazafiai kötelmének ismerte és ki mellett, — pártolóinak dicséretére legyen mondva, — csend- és rendben történik a résztvevő lelkesültség — független állása s polgári becsületessége gyanúsítására irányzott, fent említett rágalmakat olyanoknak tekintette, úgy mi is a „P. N.“ nyilatkozatunk első soraiban említett számában Miskolcról megjelent tudósítást, mintha a többször említett R. A. ügyvéd úr a clerus beavatkozásával lépett volna fel, rágalomnak, tendentiosus insinuatiónak nyilvánítjuk és az említett tudósítót állításának adatokkal leendő igazolására ezennel fel is kérjük. *) Nemes József, miskolci segédlelkész, vényes s alkotmányszerű hatóságát miként gyakorolhassa , a jövő országgyűlésnek válik feladatául e részben is határozni, és szerintem ebben fekszik a főnehézség, miként szervezni a megyéket,hogy azok minden törvényes s alkotmányszerű hatóságukat gyakorolhassák,s közvetlen befolyásukat a törvényhozásra is megtarthassák, s ekként a közszabadságnak bevehetetlen védbástyái lehessenek. ORCZY GYULA: Miskolc, nov. 19. T. szerkesztő ur ! A „Pesti Napló“ 264 — 4675. számában Miskolcról egy tudósítás jelent meg, melynek végsoraiban az állíttatik, mintha a város déli kerületében H. L. ur képviselő mellett e „clerus beavatkozásával“ R. A. ügyvéd úr is föllépett volna, azonban oly kisebbsége van, hogy megválasztásáról szó sem lehet. Nem igen szólaltunk volna fel ez alaptalan állításokat tartalmazó tudósítás ellen, ha a szerkesztői jegyzésben a fentebbi tudósításnak mint valóságos ténynek fölvételére a „Hon“ s „Pester Lloyd“ fel nem kérettek volna; de így ezen, valóságos ténynek állított alaptalan mendemondát megcáfolni erkölcsi s polgári kötelességeink parancsolják. Ki e tudósítást olvasta, meggyőződhetett arról, hogy a képviselői választásnál városunkban úgy mint más helyütt , a vallásfelekezetesség szerencsétlen, eléggé nem kárhoztató szerepet játszik ; meggyőződhetett arról is, hogy a csak néhány évvel ezelőtt nemzeties irányáról s áldozatkészségéről magasztalt kath. clerus *) népszerűtlenítésére s a vallások féltékenységének felkeltésére a roszakarat, a vallási türelmetlenség minden alkalmat megragadni elég szerénytelen. E tudósításban is a clerus (melyik? a helybeli vagy a magasabb?) azzal vádoltatik, mintha R. A. ügyvéd úr az ő beavatkozásával lépett volna fel, sőt mi több azon célból, hogy prot. polgártársaink említett képviselőjelöltünktől elidegeníttessenek, oly rágalmi hit is terjesztett, mintha jelöltünk megválasztatása az egri mélt, főkáptalantól jelentékeny pénzsegélyben részesíttetett volna, megnevezvén az egyént is, ki Egerből hozta volna azt R. A. ur számára. R. A. ur a rágalomhirdetőjét a helybeli „Értesítő “ lap utján a vallás köpenyébe burkolja békés polgárok testvéri egyetértését felzavaró lázítónak nyilvítván, azt hittük, hogy legalább az értelmesebb rész között nem fog találkozni egy is, ki e mesterséges szavazatkészítési modort nem kárhoztatandja, vagy hogy a rágalmazó nyilt sisakkal lépend a nyilvánosság elé és igazolandja tervszerű gyanusitgatásait. Azonban fájdalomfeltevésünkben mélyen csalatkozunk, mert akadt intelligens ember — mivel a „P. N.“ tudósítóját annak kellene tartanunk — a ki *) Ezen állításunk igazolására a többek között Borsodmegye egyik tekintélyes testületének, az egri főkáptalanhoz nyújtott, hasonló kifejezésekkel megrakott folyamodványát felmutathatjuk. N. J. Érsekújvár, nov. 18. Nagyszerű bevonulás még nagyobbszerü kudarcválságú Érsekújvárnak köznépét, választó polgárságát valóban országosan kell megdicsérni, hogy ily nagyszerű vesztegetésnek, itatás etetésnek, mely az egész választókerületben hetek óta folyvást tart, máig nem csak nagylelkűleg ellenszegült, de még azon néhány tanyát is, melyeken a vedelés ügetett, fel-felkutatta, és tiszteségesen szétszórta, a kancsókat földhöz verve — a hordót elcipelve. (Erej, hogy a botrányról, melyről a fél ország beszél, a „Pesti Napló“ a neki írt cikket nem akarta kiadni, ugyan mit gondoljunk ?!) Ily előzmények után lehetett sejteni, mi fog történni Érsekújvár megvesztegethetlen népe között, majd ha a rég ígért és kíváncsian várt diadalmas bemenet, és zászlókitüzés V. részéről megtörténend. Vala pedig e bevonulás szombaton, délután 4—5 óra között. Sabbath lévén, véletlenül a boltok mind becsukva valának, midőn vagy 7 — 8 lovas zászlókkal előjővén, utána gyalogok, két három 4 lovas hintó és a kocsik hosszú sora egész a vasútig kiterjeszkedve, a piacig hatóiénak. — A bámulókat csakhamar körülvéve a zsibongó gyermekeknek és inasoknak töméntelen serege, kik a legnagyobb sivitást, fütyülést, ordítást tették! Mindez kis Almiban odúsul iaj, unyem csak röhögés, nevetés, fütyülés! és ha ezzel a betóduló diadalmasok megelégesznek, valóban bölcsen teszik. Eh ! nekik több kell! hát az a Hyross úr, ki a Bach-rendszer alatt megyei esküdt volt, s ki most a korteskedést fáradhatlanul rendezi, csak ily eredményt mutathatott volna be barátjai előtt? nem, ki kell tűzni a zászlókat! hová? száz, kétszáz forintért sem akart valaki vállalkozni, hogy ezen zászlót kitűzze. A nagy vendéglő házra nem engedte a háziasszony, féltvén ablakait és hitelét. Vigyük tehát Kálmán házára ! Eközben a C. párt egy túlbuzgó embere föl akarván használni a mindig szaporodó néptömeget, kiadá nekik a (Conlegner) zászlót. Ez alatt egy W-zászlót a piac közepén összetépnek, és annak dorongjával már ütlegeket is osztogatnak, a lárma ordítás mint vihar tova terjed, de leng már a zászló K. házán. Most ide tódul a viharzó tömeg, és ordítva követeli a zászló levételét, ott nem engednek, erre a kőzápor a zászlót összerongyolja, az ablakok rámástul széthullanak.Szerencse,hogy emberhalál nem történt. Eme példásan jámbor népnek mindenki bámulja e kitörését. A zászló alatt most tovább megy a sereg, és látogatást tesz mindazon tanyán , melyeken itatás, és főleg már a nagy vendégség vala készítve s ezek közt J. házánál, hol azonban a házigazda már töltött fegyverrel állott, és csendőrök környezők a házat. Nem történt semmi baj. A zászlóval végre Conlegner úr elébe csoportosult a tömeg, és miután itt hasztalanul lármázott, (tán C. ur otthon sem volt, vagy a zavar elől vonta el magát,) az a tréfa történt, hogy e csapat ugyanazon zászlóval Rendek lakása elé vonult és azt éltette, mire ez csakugyan kinyító ablakát, és üdvözölve a népet csendre, békére, és arra kérte, hogy vonuljanak haza, jó éjt kivánván nekik, mire tüstént csendben szétoszlottak. Másnap ismét nagyszerű tüntetés történt, előbb Bu zna úr tartott beszédet az összsereglett népnek, majd bevonulván az andódiak R. zászlóikkal, és az újváriakkal egyesülve, más vidékiekkel is szaporodva ismét Rendek elébe vonultak, és azt értették, mire R. is szónokolt a néphez, és azt csendre, rendre intvén, kérvén, minden zaj nélkül szétoszlottak. Ennek föllépését úgy látszik, az egész megye nem helyesli, de leginkább kárhoztatják azokat, kik őt fölléptették. Választáskor minden esetre katonaságra lesz szükség. 1. 1. Kassa, oct. végén. Cifra, hangzatos szavaktól áradozó programmokkal lehet minden lépten találkozni.**) Azok, kik a legközelebbi országgyűlésre a kedves haza és a birodalom boldogsága előmozdításának szent céljából akarnak követekül megválasztatni — programmjukban a helyzet komolysága és a tények elfogulatlan számba vételével —a kölcsönös méltányosság, jog és érdekek illusiomentes hangján szólnak választóikhoz. Míg azok, kik érdek- és hiúságtól vezéreltetnek, lehetetlenségek és másik elutasíthatlan jogaiba ütköző pontokkal töltik meg politikai programmjukat. Így egy pár programoiban már lehetett olvasni a „szabad tanítás“ behozataláról. Egy Abaúj megyének csereháti kerületi követjelöltje pedig mint hirlik a katholikus papi javak elvételét készül programmjában hangsúlyozni, igy gondolván maga részére csikarhatni az említettem kerület bizalmát, melylyel az, egy derék katholikus közbirtokost akar megajándékozni. Jelenleg, midőn hazánk politikai újjászületését, nemzeti bajaink és sérelmeink törvényes és végleges orvoslását várjuk az Ő Felsége által egybehívott országgyűléstől, — kötelessége a hazáját igazán szerető honpolgárnak — minden tévtanokkal és eszmékkel bátran szembe nézni és hirdetőiket, mint a haza boldogságának halálmadarait sötét odúikba való visszaszállásra kényszeríteni. Ily honfiúi kötelmet vélek én leróhatni, midőn nem írási, viszketeg, hanem honos igazságszeretettől ösztönöztetve gyenge tollamat kezembe vettem,körvonalazandó a néhány követjelölt által programmjukba betett, vagy még beteendő „szabad tanítás“ behozatalának és a papi javak elvételének törvénytelenségét. Először is hadd szóljak a „szabad tanítási“ eszme törvénytelenségéről: 1848-ban hazánk bevett vallásainak jogegyenlősége és szabadsága országosan kimondatott, törvények által szentesíttetett. E törvényesen kimondott jogegyenlőség és szabadság kapcsán, napnál világosabban következik , hogy minden vallásfelekezet saját iskoláinak ügyében — a főhatalom felügyelési jogának elismerése mellett — szabadon, függetlelenül rendelkezhetik akként, amint egyháza viszonyai igénylik. Kétségtelen tehát, hogy ezen autonómia a katholika egyháznak is sérthetlen joga, mit a leendő országgyűlésen már egyszer véglegesen kivívni, s aztán minden idegen beavatkozástól menten fentartani, szent, elutasíthatlan kötelme minden jó katholikusnak, — annál is inkább, mert a némelyek által behozni szándékolt „szabad tanítás“ minden más vallásfelekezetek kivételével csak is a katholika egyháznak árthatna, minthogy nekünk katholikusoknak van legtöbb és leggazdagabb alapítványokkal ellátott tanodáink, melyeknek tanszékeire méhrajként csödülnének a más vallásfelekezetnek, mig végre mi jogos és egyedüli birtokosok kiszorittatva, még legdrágább kincsünk — szent hitünk megtagadásával (mitől Isten mentsen meg) sem lennénk képesek bejuthatni valamelyik protestáns iskola tanszékébe. De a „szabad tanítás“ eszméje törvénytelen összeütközésbe jön a kegyes hagyományozók végrendeleteivel is, melyek iránt pedig még a legcivilizát- tanabb nép is mindenkor tiszteletteljes kegyelettel viseltetett és viseltetik. Vétkeznénk tehát mi katholikusok, hitünk, egyházunk és dicső őseink végső szent akarata ellen, ha a „szabad tanítás“ eszméjét oly értelemben fogadnók el, hogy t. i. katholikus tanodáinkban, miket katholikusok alapítottak — nem-katholikusok is taníthassanak. A kik pedig ezen sokakra nézve csiklandó eszmének hirdetése által akarnak követekké megválasztatni, — vétkeznek a magánjog szentsége ellen — pedig nem lenne szabad feledniük , hogy az egyesek jogainak fentartásából származhatik csak a közjogok meg nem szegése és fentartása. A katholikus papi javak elvételének eszméje szintén törvénytelenség. Az egyház, vagy ha tetszik papok, épp oly jogos és törvényes alapon bírják javaikat, — mint hazánkban bármelyik gróf vagy nemes — t. i. királyok vagy egyes családok adományaiknak érvényszerű alapján. Ha tehát a közhaza kimondhatlan kárára — előbb vagy utóbb a nemzet azon szerencsétlen gondolatra jönne, hogy a papoktól a jószágok elvétessenek , — a tény, mely e gondolatot követné, neveztetnék bárminek— mindig rablás maradna. Azonban nem szörnyüködnék el annyira az ember a papi javak elvételét indítványozók lármáján, ha a papok azokat rész célokra fordítanák. De a múlt és jelen éppen ellenkezőről tesznek fényes bizonyságot. A számtalan egyházak, tanodák, kórodák, árvák-s elaggottak háza és sok más közintézetek, jótékony papi kezek által jöttek létre. Oly sok jót tett a magyar katholikus papság, hogy mintegy közszólammá vált : „a francia klérus ész *) Elvárjuk a „Pesti Napló,“ „Pester Lloyd,“ „Hon“ lojalitásától, hogy valamint az alaptalan gyanusítgatásoknak tért engedtek hasábjaikon, ugye nyilatkozatomat is átveszik. N. J. **)Csak az abaúj megyei czövetjelöltekével nem.