Pesti Hírnök, 1865. november (6. évfolyam, 251-275. szám)

1865-11-22 / 268. szám

ányos jogaink minden gyakorlatát, melyeket a nemzet 800 éven át élvezett — s miután nem is volt hivatása a törvényhozásnak e részben a nemzet jogait csorbítani, de miután a változott társadalmi viszonyok, az egyéb alkotmányos jogok gyakorlására nézve is bizonyos módozatokat tett szükségessé; a törvényhozás a XVI-ik törvény­cikkelyben intézkedik — hogy addig is, mig a jövő tör­vényhozás a megyék rendezését véghezvinné, a megyei hatóság miként gyakoroltassék, — a 2. §. / c) pontjában előadja hogy: — „tekintet­tel a megyének kiterjedésére, népességére, a megyei honpolgárok minden osztályaira, stb. egy nagyobb számú állandó bizottmány fog stb. választatni.“ A törvényhozás ezen intézkedéséből lát­ni, hogy ideiglenesen is akként szándékozott a megyei hatóságot összeállítani, hogy az a megye közönségének, tehát összes kerületei­nek érdekeit kellő arányban képviselje; s valóban, hogy a megye közönségére nézve, az alkotmányos egyéb jogok élvezete lehetővé tétessék, azt a megye közönsége által válasz­tott egy ily testületre kellett ruházni; a­mint tehát a választási jog élvezhetésére nézve szükséges volt a megye közönségének kerü­letekre oszolni, úgy a közügyek feletti ta­nácskozás­i őrködésre nézve, ismét elkerül­hetetlen volt az, hogy egy, a közönség által e hivatásra választott bizottmányba gyüle­kezzék. A d) pontban világosan mondja a törvény, hogy „ezen állandó bizottmány összegyűlvén, mindazon hatóságot fogja ideiglenesen gya­korolni, mely törvény s alkotmány szerint a megyei közgyűléseket minden tekintetben illeti.“­­ Végre az f) pontban kijelenti a törvény, hogy az ekkor működendő megyei képviselő-bi­zottmány tehát a „megye közönségének ne­vében“ rendelkezendik. A törvényhozásnak fentebbi intézkedé­seiből tehát világos, hogy a megyék hatósága semmi tekintetben nem csorbíttatott de a tett intézkedésekkel csak azt szándékozott eszközölni, hogy az alkotmányos jogok élve­zete, minden tekintetben, gyakorlatilag is alkalmazható legyen, és a nemzet számára jövőre is megmentessék, valamint világos az is, hogy ideiglenesen mindazon hatóság, mindazon alkotmányos jogok gyakorlata, a bizottmány kezeibe tétetett, melyeknek előbb a megyei közgyűlés volt birtokában, jogok" mikénti­­gyakorolhatására nézve tett intézkedései által csak azon lényeges különb­ség létetett, hogy míg választói jogát kerülő­­teként személyesen minden egyes polgár élvez­heti, addig a közügyek feletti tanácskozás, a közigazgatásbani részvét, egy szóval minden egyéb alkotmányos jogok gyakorlására néz­ve, egy választott képviselő bizottmány által, és így közvetve folyhatik be; midőn tehát a bizottmány bármi részben intézkedik, általa közvetve a megye közönsége — vagyis a ke­rületek — intézkednek. Nem lehet tagadni, hogy ezen intézkedé­sével a törvényhozásnak talán azon célja is valt, miszerint a megyék hatóságát, a köz­ügyek feletti őrködést, a bizottmányokban a megye értelmiségének adja át; s talán hibá­zott volna ezzel a törvényhozás,­­­ ha a ké­pességnek adja a döntő befolyást? Nem lévén pedig hivatása a törvényho­zásnak, politikai jogokat bármi részben el­venni a nemzettől, ezen intézkedése által, az én felfogásom szerint legalább azt is akarta eszközölni, hogy így a megye közönségének köözvetítése mellett az értelmiség lévén meg­bízva a legfőbb alkotmányos jogok kezelésé­vel, ehhez képest a bizottmány , mint eddig a közgyűlés, a törvényhozásrai közvetlen be­folyását, — a kerületenkint választott képvi­selők által — továbbá is fenntarthassa. Az említett törvényhozásnak ide vonat­kozó intézkedéseiből senki nem magyaráz­hatja azt, hogy a nemzetnek 800 éves alkot­mányos jogát és gyakorlatát lehetetleníteni szándékozott volna, de erre hivatása sem lé­vén, ellenkezőleg akként intézkedett, hogy a változott viszonyok között is, azt legcélsze­rűbben hogyan lehetne élvezni. Hasztalan tehát azon állítás, mintha az V-dik törvénycikk intézkedéseinek következ­tében, nálunk is az ismert európai független, a választókat képviselni nem köteles, minden­ható, a nemzet közvetlen akaratát tekintetbe venni nem tartozó Parlamentarismus alkotta­tott volna, mely 800 éves alkotmányunkat lényegéből forgatta volna ki. Annál különösebb pedig, midőn ezen ál­lítást azok részéről halljuk, kik magukat de­­mokratáknak tartják, szeretnek a népre hivat­kozni, a­nélkül, hogy a népnek jogot enged­nének akarata kifejezésére. Miután a 48-diki törvényhozás e részben is csak ideiglenesen intézkedett a XVI-dik­­ törvénycikkelyben, hogy a megye a maga tér- i Municipalis mozgalmán: -Izsák, nov. 20. T. Szerkesztő ur! A „P. Hírnök“ f. é. nov. 14-ki számában r. 1. aláírással a solti járási követválasztási mozgalmakról irt levél azon kitételét , hogy „igen sajnáljuk, hogy a Zlinszky pártja a papok ellen izgat“ — hallgatással nem mellőzhetem, mert nekem sem párt- sem kortes-vezé­reim nincsenek — kik helységről helységre járnának izgatni, mint az ellenpártból, hol a korteskedés, ita­tás, izgatás és a demonstratiók egymást érik. Pártom egyesekből áll, és az inteligencia nagyobb részéből, kik szabadon minden rábeszélés nélkül tiszteltek meg bizalmukkal, s­zámra mé­gis annyian vannak ,­­ hogy az ellen­­­pártnak elég dolgot adnak magukat a korteskedés minden nemeiben gyakorolni. Miután tehát pártvezérekről, kik i­gaznának, szó sem lehet, ha r.­­. úr a párt­ nevezet­­ alatt alálirtat értette volna, kénytelennek érzem ma­gamat kinyilatkoztatni, hogy én az izgatásnak semmi neméhez eddig nem folyamodtam, sőt vannak helysé­gek a választó­kerületben, hol meg sem jelentem, annyival inkább azon esztelen­­séget el nem követtem, hogy egy tiszteletre méltó testület ellen, melyben nekem is vannak párto­lóim, izgassak. Meg lehet, hogy igen bizal­mas magán körben némely túlbuzgón s állásukkal össze nem egyeztethető módon korteskedő lelké­szek nyilvános korteskedéseit megróvtam, melyeket hogy itt is egyenkint elő nem számlálok, éppen azon tisztelet kifolyása, melylyel a többség iránt viseltetem, sőt Érsek e excja pártatlanságáról, melyet e mozgalmas időben tanúsít, tisztelet­teljes elismeréssel nyilatkoz­ta­m, és azon rendelete, melynélfogva a R­e­v­i­c­z­­k­y zászlókat a templomok tornyairól, mint nem ille­tékes helyről levétetni rendelte, a pártomon levőknek megnyugtatására, s nem izgatására szolgált alkalmuk Mint régi — és még most is testtel lé­lekke­l megyeista és alkotmányos, mét , mintsem hogy a cifrábbnál cifrább rágalma­kat is , melyek ellenem szólatnak, hallgatással ne mellőzném ; de ezt, mely hirlapilag adatott át a nyilvánosságnak’, nehogy qui tacet consentire videatur, visszautasitani és közönséges éorteskedési ráfogásnak nyilvánítani kényszerittetem. Legyen szíves szerkesztő úr e jelen nyilatkozatomat mint e tárgyban utolsót lapjában felvenni, elég vakmerően, még­pedig a szerkesztőség átjegy­zésének hangsúlyozása által is, azt merészli állítani, hogy tisztelt jelöltünk a clerus beavatkozásával lépett volna fel. Hogy a miskolci róm. k. clerus félretéve a val­­lás-felekezetességet, következetesen azon férfiút, kit Miskolc városa déli kerülete 1861-ben egyhangúlag megválasztott képviselőjének és ki arra, hogy újólag megválasztassák , tudunkra semmi demeritumot nem tett, demeritumul egyedül hajlott kora a Paló­­czyakat is ért eshetőség hozatván fel ellenében, — mondom azon férfiút pártolá mindaddig, mig vissza­lépése általánossá nem jön, megváltván a valót, egye­dül sértett öntudata nem engedte,hogy feltolja magát. Erről H. L. ur pártjának egyik nagy vezére D. G. ur tanuskodhatik, a ki a miskolci róm. kath. alsó-paro­­chia lelkészeit a H. pártnak megnyerni törekedett.­ Miként tehát a városunk­ s megyénkben sze­rénységéről ismert jelöltünk — kit a déli kerület vá­lasztóinak jelentékeny száma, az egyházi férfiak tudta, befolyása vagy beavatkozásán kivül, a képvi­selői jelöltség elvállalására felkért s a ki azt azon föltét mellett, hogy minden kültüntetés, lélekvásárló korteskedés, itatás, az ellenfél kisebbítése kerültessék és ha a közbizalom őt egyedül önmagáért minden anyagi érdek mellőzésével megválasztaná, elfogadni hazafiai kötelmének ismerte és ki mellett, — párto­lóinak dicséretére legyen mondva, — csend- és rend­ben történik a résztvevő lelkesültség — független állása s polgári becsületessége gyanúsítására irány­zott, fent említett rágalmakat olyanoknak tekintette, úgy mi is a „P. N.“ nyilatkozatunk első soraiban említett számában Miskolcról megjelent tudósítást, mintha a többször említett R. A. ügyvéd úr a clerus beavatkozásával lépett volna fel, rágalomnak, tenden­­tiosus insinuatiónak nyilvánítjuk és az említett tudó­sítót állításának adatokkal leendő igazolására ezen­nel fel is kérjük. *) Nemes József, miskolci segédlelkész,­ vény­es s alkotmányszerű hatóságát miként gyakorolhassa , a jövő országgyűlésnek vá­lik feladatául e részben is határozni, és sze­rintem ebben fekszik a főnehézség, miként szervezni a megyéket,hogy azok minden tör­vényes s alkotmányszerű hatóságukat gyako­rolhassák,s közvetlen befolyásukat a törvény­­hozásra is megtarthassák, s ekként a közsza­badságnak bevehetetlen védbástyái lehes­senek. ORCZY GYULA: Miskolc, nov. 19. T. szerkesztő ur ! A „Pesti Napló“ 264 — 4675. számában Miskolcról egy tudósítás jelent meg, mely­nek végsoraiban az állíttatik, mintha a város déli kerületében H. L. ur képviselő mellett e „clerus be­avatkozásával“ R. A. ügyvéd úr is föllépett volna, azonban oly kisebbsége van, hogy megválasztásáról szó sem lehet. Nem igen szólaltunk volna fel ez alaptalan állí­tásokat tartalmazó tudósítás ellen, ha a szerkesztői jegyzésben a fentebbi tudósításnak mint valóságos ténynek fölvételére a „Hon“ s „Pester Lloyd“ fel nem kérettek volna; de így ezen, valóságos ténynek állított alaptalan mende­mondát megcáfolni erkölcsi s polgári kötelességeink parancsolják. Ki e tudósítást olvasta, meggyőződhetett arról, hogy a képviselői választásnál városunkban úgy mint más helyütt , a vallásfelekezetesség szerencsétlen, eléggé nem kárhoztató szerepet játszik ; meggyőződ­hetett arról is, hogy a csak néhány évvel ezelőtt nemzeties irányáról s áldozatkészségéről magasztalt kath. clerus *) népszerűtlenítésére s a vallások félté­kenységének felkeltésére a rosz­akarat, a vallási tü­relmetlenség minden alkalmat megragadni elég sze­rénytelen. E tudósításban is a clerus (melyik? a helybeli vagy a magasabb?) azzal vádoltatik, mintha R. A. ügyvéd úr az ő beavatkozásával lépett volna fel, sőt mi több azon célból, hogy prot. polgártársaink emlí­tett képviselőjelöltünktől elidegeníttessenek, oly rá­­galmi hit is terjesztett, mintha jelöltünk megválasz­tatása az egri mélt, főkáptalantól jelentékeny pénz­segélyben részesíttetett volna, megnevezvén az egyént is, ki Egerből hozta volna azt R. A. ur szá­mára. R. A. ur a rágalom­­hirdetőjét a helybeli „Érte­sítő “ lap utján a vallás köpenyébe burkolja békés pol­gárok testvéri egyetértését felzavaró lázítónak nyil­­vítván, azt hittük, hogy legalább az értelmesebb rész között nem fog találkozni egy is, ki e mesterséges szavazat­­­készítési modort nem kárhoztatandja, vagy hogy a rágalmazó nyilt sisakkal lépend a nyil­vánosság elé és igazolandja tervszerű gyanusitga­­tásait. Azonban fájdalom­­­feltevésünkben mélyen csa­­latkozunk, mert akadt intelligens ember — mivel a „P. N.“ tudósítóját annak kellene tartanunk — a ki *) Ezen állításunk igazolására a többek között Borsodmegye egyik tekintélyes testületének, az egri főkáptalanhoz nyújtott, hasonló kifejezésekkel meg­rakott folyamodványát felmutathatjuk. N. J. Érsekújvár, nov. 18. Nagyszerű bevonulás­ még nagyobbszerü ku­­darcválságú Érsekújvárnak köznépét, választó pol­gárságát valóban országosan kell megdicsérni, hogy ily nagyszerű vesztegetésnek, itatás etetésnek, mely az egész választó­kerületben hetek óta folyvást tart, máig nem csak nagylelkűleg ellenszegült, de még azon néhány tany­át is, melyeken a­ vedelés ügetett, fel-felkutatta, és tiszteségesen szétszórta, a kancsókat földhöz verve — a hordót elcipelve. (Er­ej, hogy a botrányról, melyről a­ fél ország beszél, a „Pesti Napló“ a neki írt cikket nem akarta kiadni, ugyan mit gondoljunk ?!) Ily­ előzmények után lehetett sej­teni, mi fog történni Érsekújvár megvesztegethetlen népe között, majd ha a rég ígért és kíváncsian várt diadalmas bemenet, és zászlókitüzés V. részéről megtörténend. Vala pedig e bevonulás szombaton, délután 4—5 óra között. Sabbath lévén, véletlenül a boltok mind becsukva valának, midőn vagy 7 — 8 lo­vas zászlókkal előjővén, utána gyalogok, két három 4 lovas hintó és a kocsik hosszú sora egész a vasútig kiterjeszkedve, a piacig hatóiénak. — A bámulókat csakhamar körülvéve a zsibongó gyermekeknek és inasoknak töméntelen serege, kik a legnagyobb sivi­tást, fütyülést, ordítást tették! Mindez kis Almiban odúsul i­aj, un­yem csak röhögés, nevetés, fütyülés! és ha ezzel a betóduló diadalmasok megelégesznek, valóban bölcse­n teszik. Eh ! nekik több kell! hát az a Hyross úr, ki a Bach-rendszer alatt megyei esküdt volt, s ki most a korteskedést fáradhatlanul rendezi, csak ily eredményt mutathatott volna be barátjai előtt? nem, ki kell tűzni a zászlókat! hová? száz, kétszáz forintért sem akart valaki vállalkozni, hogy ezen zászlót kitűzze. A nagy vendéglő­ házra nem engedte a háziasszony, féltvén ablakait és hitelét. Vi­gyük tehát Kálmán házára ! E­közben a C. párt egy túlbuzgó embere föl akarván használni a mindig sza­porodó néptömeget, kiadá nekik a (Conlegner) zász­lót. Ez alatt egy W-zászlót a piac közepén összetép­nek, és annak dorongjával már ütlegeket is osztogat­nak, a lárma ordítás mint vihar tova terjed, de leng már a zászló K. házán. Most ide tódul a viharzó tö­meg, és ordítva követeli a zászló levételét, ott nem engednek, erre a kőzápor a zászlót össze­rongyolja, az ablakok rámástul széthullanak.Szerencse,hogy em­berhalál nem történt. Eme példásan jámbor népnek mindenki bámulja e kitörését. A z­ászló alatt most tovább megy a sereg, és látogatást tesz mindazon tanyán , melyeken itatás, és főleg már a nagy ven­dégség vala készítve s ezek közt J. házánál, hol azon­ban a házi­gazda már töltött fegyverrel állott, és csendőrök környezők a házat. Nem történt semmi baj. A z­ászlóval végre Conlegner úr elébe csoportosult a tömeg, és miután itt hasztalanul lármá­zott, (tán C. ur otthon sem volt, vagy a zavar elől vonta el magát,) az a tréfa történt, hogy e csapat ugyanazon zászlóval Rendek lakása elé vonult és azt éltette, mire ez csakugyan kinyító abl­akát, és üdvözölve a népet csendre, békére, és arra kérte, hogy vonuljanak haza, jó éjt kivánván nekik, mire tüstént csendben szétoszlottak. Más­nap ismét nagy­szerű tüntetés történt, előbb B­u z­n­a úr tartott be­szédet az összsereglett népnek, majd bevonulván az andódiak R. zászlóikkal, és az újváriakkal egye­sülve, más vidékiekkel is szaporodva ismét Ren­dek elébe vonultak, és azt értették, mire R. is szó­nokolt a néphez, és azt csendre, rendre intvén, kér­vén, minden zaj nélkül szétoszlottak. Ennek föllépését úgy látszik, az egész me­gye nem helyesli, de leginkább kárhoztatják azokat, kik őt fölléptették. Választáskor minden esetre ka­tonaságra lesz­ szükség. 1. 1. Kassa, oct. végén. Cifra, hangzatos szavaktól áradozó p­r­o­g­r­am­­m­­o­k­k­a­l lehet minden lépten találkozni.**) Azok, kik a legközelebbi országgyűlésre a kedves haza és a birodalom boldogsága előmozdítá­sának szent céljából akarnak követekül megválasz­tatni — programmjukban a helyzet ko­molysága és a tények elfogulatlan számba vételével —a kölcsönös méltányosság, jog és érdekek illusiomentes hangján szól­nak választóikhoz. Míg azok, kik érdek- és hiú­ságtól vezéreltetnek, lehetetlenségek és másik elutasíthatlan jogaiba ütköző pontokkal töltik meg politikai pro­­grammjukat. Így egy pár programoiban már lehe­tett olvasni a „szabad tanítás“ behozatalá­ról. Egy Abaúj megyének csereháti kerületi követje­löltje pedig mint hirlik a katholikus papi ja­vak elvételét készül programmjá­­b­a­n hangsúlyozni, igy gondolván maga részére csi­karhatni az említettem kerület bizalmát, melylyel az, egy derék katholikus közbirtokost akar megaján­dékozni. Jelenleg, midőn hazánk politikai újjászüle­tését, nemzeti bajaink és sérelmeink törvényes és végleges orvoslását várjuk az Ő Felsége által egybehívott országgyűléstől, — kötelessége a hazáját igazán szerető honpolgárnak — minden t­é­v­­tanokkal és eszmékkel bátran szembe nézni és hirdetőiket, mint a haza boldogsá­gának halálmadarait sötét odúikba való vissza­szállásra kényszeríteni. Ily honfiúi kötelmet vélek én leróhatni, midőn nem írási, viszketeg, hanem hono­s igazság­­szeretettől ösztönöztetve gyenge tollamat kezembe vettem,körvonalazandó a néhány követjelölt által programmjukba betett, vagy még beteendő „s­z­a­b­a­d t­a­n­í­t­á­s“ behozatalának és a papi ja­vak elvételének törvénytelen­ségét. Először is hadd szóljak a „szabad taní­tási“ eszme törvénytelenségéről: 1848-b­an hazánk bevett vallásainak jogegyenlősége és szabadsága orszá­gosan kimondatott, törvények által szentesíttetett. E törvényesen kimondott jogegyenlőség és szabadság kapcsán, napnál világosabban kö­vetkezik , hogy minden vallás­felekezet saját isko­láinak ügyében — a főhatalom felügyelési jogának elismerése mellett — szabadon, függetle­­lenül rendelkezhetik akként, a­mint egyháza viszonyai igénylik. Kétségtelen tehát, hogy ezen autonómia a katholika egyháznak is sérthetlen joga, mit a leendő ország­gyűlésen már egyszer véglege­sen kivívni, s aztán minden idegen be­avatkozástól menten fentartani, szent, el­utasíthatlan kötelme minden jó katholikusnak, — annál is inkább, mert a némelyek által be­hozni szándékolt „szabad tanítás“ minden más vallásfelekezetek kivételével csak is a katho­lika egyháznak árthatna, minthogy nekünk katholiku­soknak van l­e­g­­több és leggazdagabb alapítvá­nyokkal ellátott tanodáink, me­lyeknek tanszékeire méhrajként csödülnének a m­á­s vallásfele­kezetnek, mig végre mi jogos és egyedüli birtokosok kiszorittatva, még legdrágább kincsünk — szent hitünk megtagadásával (mitől Is­ten mentsen meg) sem lennénk képesek bejuthatni valamelyik protestáns iskola tanszékébe. De a „szabad tanítás“ eszméje tör­vénytelen összeütközésbe jön a kegyes ha­­gyományozók végrendeleteivel i­s, melyek iránt pedig még a legci­vilizát- t­a­n­a­b­b nép is mindenkor tiszteletteljes kegyelet­tel viseltetett és viseltetik. Vétkeznénk tehát mi katholikusok, hitünk, egyházunk és dicső őseink végső szent akarata ellen, ha a „szabad ta­nítás“ eszméjét oly értelemben fogadnók el, hogy t. i. katholikus tanodáinkban, miket katholi­kusok alapítottak — nem-katho­­likusok is taníthassanak. A kik pedig ezen sokakra nézve csiklandó esz­mének hirdetése által akarnak követekké megválasz­tatni, — vétkeznek a magánjog szent­sége ellen — pedig nem lenne szabad feled­niük , hogy az egyesek jogainak fentartásából szár­maz­hatik csak a közjogok meg nem szegése és fentartása. A katholikus papi javak el­vételének eszméje szintén tör­vénytelenség. Az egyház, vagy ha tetszik papok, épp oly jogos és törvényes alapon bírják javaikat, — mint hazánkban bármelyik gróf vagy nemes — t. i. királyok vagy egyes csa­ládok adományaiknak érvény­­szerű alapján. Ha tehát a közhaza kimondhatlan ká­rára — előbb vagy utóbb a nemzet azon sze­rencsétlen gondolatra jönne, hogy a papoktól a jószágok elvétessenek , — a tény, mely e gondolatot követné, neveztetnék bárminek— mindig rablás maradna. Azonban nem szörnyüködnék el annyira az ember a papi javak elvételét indítványozók lármáján, ha a papok azokat rész célokra fordítanák. De a múlt és jelen éppen ellenkezőről tesznek fényes bi­zonyságot. A számtalan egyházak, tano­dák, kórodák, árvák-­s elaggot­tak háza és sok más közintézetek, jótékony papi kezek által jöttek létre. Oly sok jót tett a magyar katholikus papság, hogy mintegy köz­szólammá vált : „a francia klérus ész­ *) Elvárjuk a „Pesti Napló,“ „Pester Lloyd,“ „Hon“ lojalitásától, hogy valamint az alaptalan gya­­nusítgatásoknak tért engedtek hasábjaikon, ugye nyilatkozatomat is átveszik. N. J. **)Csak az abaúj megyei czövetjelöltekével nem.

Next